Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

Egy hét a világpolitikában @ Befejeződött Koszigin franciaországi látogatása § Amerikai eszkaláció Vietnamban © Rhodesiái pofon Wilsonnak Áx e!mult hét nemzetkö­zi eseményei közül is ki­emelkedett Alekszej Koszi­gin szovjet kormányfő franciaországi látogatása, amelynek hatása minden bizonnyal érezhető lesz nemcsak Európában, hanem az olyan szélesebb kört problémák alakulására is, mint a NATO, az Atlanti Szövetség jövője. Rhodesiá­val kapcsolatban Wilson és kormánya újabb súlyos kudarcot szenvedett, ami­kor Smith az újabb angol engedményekre is nem-et mondott. Anglia -most az ENSZ-re próbálja hárítani a felelősséget, s a rhodesiai kérdést a Biztonsági Tanács elé terjesztette. Bonnban Kieslnger kabinetje hétfőn megkezdte hivatali műkö­dését, az új nyugatnémet kormányprogram azonban csak kedden kerül nyilvá­nosságra. Az Egyesült Ál­lamok újabb lépést tett a Vietnam elleni eszkaláció­ban, amikor repülői több bombatámadást hajtottak végre Hanoi sűrűn lakott területei ellen. A jordániai helyzettel kapcsolatban Kai, rohan összeült az Arab Li­ga védelmi tanácsa. hogy a novemberi Jordánia el­leni izraeli agresszióról tár­gyaljon. Kínával kapcsolat­ban említésre méltó, hogv! a „vörös^árdisták” szerint letartóztatták Peng Csen volt pekingi polgármestert és néhány hívét akik szem- beszáPtak Mao Ce-tung po­litikájával. Az MSZMP IX. kongresz- szusán elhangzott beszá­moló és a testvérpártok küldötteinek felszólalásai alapján a világsajtó kom- mentárai rámutatnak arra, hogy mindinkább megér­nek egy nagy nemzetközi tanácskozás feltételei, amely hozzájárulna a kom­munista és munkáspártok egységének megszilárdításá­hoz az imperializmus elle­ni harcban. Franciaország és a Szov­jetunió, a két európai nagyhatalom második' idei csúcstalálkozója már nem­csak a két ország együtt­működésének alapjait rak­ta le, hanem továbbmenve: gyakorlati lépéseket dol­goztak ki kapcsolataik Peking (TASZSZ): A pekingi ,,vörösgárdis­ták” kirohanásokat in­téztek Liu Sao-csi, a Kí­nai Népköztársaság elnöke ellen. A pekingi egyetem „vörösgárdistái” azt han­goztatják, hogy Liu Sao- csi „a főkolompos a Mao elnök és a Mao Ce-tung-i eszmék elleni harcban.” Liu Sao-csi — írják a „vörös- gárdisták” — „pártfogolta Peng Csen sötét bandáját és támadta Kang Sen elvtársat és más forradalmár elv­társakat. 0 a megteremtő­je a burzsoá reakciós irányvonalnak. Liu Sao- csi — írják „teljesen le­lepleződött, mint elsőszámú közellenség.” Dallas (MTI): Péntek este a dalla­si Parkland kórházba szál­lították Jack Rubyt, aki agyonlőtte Kennedy elnök állítólagos gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot. Az 1964- ban (nem jogerősen) halál­ra ítélt Ruby ügyét — mint ismeretes — februárban is­mét bíróság elé viszik, mégpedig a texasi Wichita Falsban. sokoldalú fejlesztésére. De Gaulle elnök nyári moszk­vai látogatása után Koszi­gin most véget ért francia­országi körútja ugyanak­kor az európai biztonság megteremtése érdekében is közelebb hozta az álláspon­tokat. Ezt elősegítette az érdekek közössége, amely sorompókat állít Nyugat- Németország nukleáris igé­nyei elé és — éppen a bé­kés egymás mellett élés elveit megvalósítva — egy általános európai együttmű­ködésre törekszik. Koszigin és francia part­nerei, De Gaulle és Pom­pidou miniszterelnök tár­gyalásain jelentős helyet foglalt el a Vietnam elleni amerikai agresszió kérdése. A két ország vezetőinek álláspontja hasonló. Az Egyesült Államok vietnami agressziója a fő akadály a nemzetközi feszültség enyhí­tésének útjában — mint arra Koszigin csütörtök esti párizsi televíziós beszédében is rámutatott. Párizs és Moszkva változatlanul fenn­tartja a kapcsolatot a viet­nami kérdést illetően, de általában is a legmagasabb szinten folytatódik a szov­jet-francia párbeszéd. Nemsokára Pompidou mi­niszterelnök utazik a Szov­jetunióba majd áprilisban Brezsnyevet és Podgornijt várják Párizsba, amikor a hírek szerint ismét meg­hívják De Gaulle elnököt Moszkvába. A francia—szovjet kap­csolatokat Koszigin a békés egvmás mellett élés és a békés versengés nagyszerű példájának nevezte. Ha az USA abbahagyná vietnami agresszióját, széles lehető­ségek teremtődnének e bé­kés versengés más orszá­gokra történő kiterjesztésé­re. Az Egyesült Államok — bár kénvszeredetten elfo­gadta a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadftási Front karácsonyi és újévi 48—48 órás tűzszüneti javaslatát — éppen ezen a héten tett veszélyes lépéseket az ag­resszió kiterjesztésére. Ha­noit többször bombázták, megerősítették a Vietnam ellen bevetett B—52-es óriásbombázó egységeket és a 7. flottát, s ugyanak­kor nyíltan beismerték, Liu Sao-csinak a kom­munista önnevelésről című brosúrájával foglalkozva felróják neki, hogy tíz al­kalommal idéz a marxiz­mus—leninizmus klasszi­kusainak műveiből, holott „legfontosabbak Mao el­nök szavai, melyek a mo­dern marxizmus—leniniz­mus legmagasabb fokát je­lentik.” A „vörösgárdisták” Lin Piaóra hivatkoznak, aki kijelentette, hogy „Mao el­nök lényegesen felülmúlja Marxot, Engelst, Lenint és Sztálint.” Liu Sao-csi — írják — végtelenül tudatlan ember. A „vörösgárdisták” arra buzdítanak, hogy „végsőkig kell vinni a harcot Liu Sao-csi ellen és meg kell őt dönteni.” Dr. John Callahan bör­tönorvos meglepetéssel szerzett tudomást Ruby kórházba szállításáról, amit Bili Decker seriff rendelt el. „Ma délelőtt (péntek) tízóra tájban vizsgáltam meg és úgy láttam, állapota javul, a hülés kezd el­múlni. Nagyon meglepett, amikor hallottam, hogy kór­házba vitték” — mondta az orvos. hogy már Thaiföldön is be­vetették az amerikai kato­naságot a partizánok ellen. Washingtoni kommentáto­rok szerint az amerikai vezérkar csak azzal a fel­tétellel fogadta el a két rö­vid fegyvernyugvást, hogy előtte és utána fokozzák a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni bomba­támadásokat. Arra azon­ban aligha számítottak^ hogy akcióik során rekord­számban veszítik el repü­lőgépeiket és pilótáikat Akadt olyan nap, amikor tizenegy amerikai támadó gépet lőtt le az immár kor­szerű fegyverekkel és raké­tákkal ellátott vietnami légvédelem. Johnson elnök otthon az Egyesült Államokban is veszélyes lépéseket tesz az eszkaláció létráján. A leg­újabb hírek szerint elfo­gadta a Pentagon követe­lését és januárban újabb 9—10 milliárd dolláros összeget kér a vietnami háborúra. Rusk amerikai külügyminiszter pedig ezek­ben a napokban# kelet­ázsiai villámlátogatásán az októberi manilai konferen­cián körvonalazott katonai paktum és a vietnami ag­resszióban való részvétel fokozása érdekében sorra látogatja az USA kelet­ázsiai szövetségeseit Washingtonnak, békema­nőverei ellenére, egyre in­kább számolnia kell a vi­lág közvéleményének tilta­kozásával. A napokban újabb öt esztendőre az ENSZ főtitkárává válasz­tott U Thant ismét kijelen­tette, hogy vessenek véget a Vietnam elleni háború­nak. Az is kitudódott, hogy U Thant az elmúlt eszten­dőkben több közvetítési kísérletet tett, amelyre a vietnamiak érdeklődéssel tekintettek, Washington azonban a békekezdeménye­zéseket durván visszauta­sította. Ilyen körülmények kö­zött szemlélve a vietnami agresszió fokozására tett legújabb amerikai, lépése­ket, egyre sürgetőbbé vá­lik minden antiimperialista erő összefogása a szabad­ságáért küzdő vietnami nép támogatására (S) Olajcsata Kairó (MTI): Ibrahim Makhusz szíriai külügyminiszter, aki az arab liga védelmi tanácsán vesz részt, Kairóban kijelentette, hogy a haladó arab országok támogatják Szíriát az Iraq Petroleum Company-nyal szemben. A Progres Egyip- tien hírt ad egy veszélyes manőverről: az IPC nem küld tartályhajókat Banyas szíriai kikötőbe, ahol az olaj­vezeték véget ér Az olaj tan­kok tele vannak, és ha nem folytatják az elszállítást, kénytelenek lennének elzárni az olajvezetékeket. A lap szerint ez az IPC provoká­ciója és ezért az olajtársa­ságnak kell viselnie a felelős­séget Éhségsztrájk Indiában Üj Delhi (MTI): A puri főpap, Hsankarac- harya, aki huszadik napja folytatja éhségsztrájkját, melyet a korábbi hírekkel ellentétben nem szakított meg, rendkívül gyenge, en­nek ellenére nem változtatta meg . elhatározását- Addig akar sztrájkolni, amíg a kormány nem tiltja meg a tehenek levágását az egész or­szágban. Üj Delhiben de­cember 31-ig meghosszabbí­tották a gyülekezési tilalmat. A hét végén Delhiben 85 em­bert tartóztattak le a tilalom megsértéséért. „Vmsgárdista“ kirohanások Un Sao-csi sJsa kórháza szállították 6. Jolikára akkor lettem fi­gyelmesebb, amikor nagy- nehezen sikerült elindulni. Teljesen kicserélték. Vi­dámsága odalett, szótlanul üldögélt mellettem és sze­me álmatag szomorúsággal meredt a tovasuhanó kisal­földi tájra. Nem akartam faggatni, hiszen a vérem­ben van a tapintatosság. Estére sem javult meg a kedve, pedig sokat táncol­tam vele a Boleró Teraszán. Szorosan hozzám bújt, mintha valamitől. nagyon félt volna. Fejét a váltam­ra hajtotta, aprókat reme­gett, diszkrét sóhajokat le­helt zakóm szivarzsebére. Irtózom a szomorúságtól, a végén mégis annyira elszo­morodtam tőle, hogy késő őszi temetésen éreztem ma­gam. Kedélyes munkánk után egyáltalán nein szá­mítottam ilyen cirkum de- dérumos befejezésre. Belémkarolt, amikor «ha­zafelé kísértem. Most nem akarta nyolc és félszer megkerülni a várost. Csak ennyit mondott: — Ez is elmúlt... Mi­lyen kár!.... Isten bocsássa meg ször­nyű vétkemet, nem tudtam megcsókolni, amikor könyö­rögve rám nézett a kapu alatt. Bűnömet még vissza- taszitóbbá tettem, hogy hü­lyének álcáztam magam, úgy nézelődtem a lépcső­házban, mint akinek fogal­ma sincs az ilyen pillanatok természetéről. Aztán arcmi­mikával jeleztem. hogy szeretnék elbúcsúzni. Joli­ka rimánkodó tekintete még mindig raitam függött. Mondani kellett valamit. — Igaza van. Ez is el­múlt. Egészen kicserélőd­tem maga mellett, Jolika. Erre zokogva elém tér­delt és mielőtt mozdulhat­tam vplná a döbbenettől, el- kaota a kezem. csókolta, csókolta, amíg fel nem fog­tam, hogy gőgös dolog az ilyesmit megengedni. Nem tudom, a sós csoko­ládénak, vagy az epének van-e olyan rettenetes íze, mint az ilyen helyzeteknek. En teljesen kimerültem tő­le, mintha összerúgdostak volna. Süketté váltam a megrendüléstől, ezért csak szakadozottan hallottam a karjaimba emelt Jolika sza­vait: — Szerencsétlen vagyok... Boldogtalan vagyok... Illés, maga olvan jó hozzám... Erős... Komoly... Ne hara­gudjon... Bolond, buta, gyalázatos élet. Elmenekültem, és a rettegés még sokáig kín­zott. Másnap munka után az volt az első dolgom, hogy gyönyörűen lerésze- gedtem. Éppen ideje volt. Álló hétig szédelegtem a józanságtól. Végre vissza­nyertem egyensúlyomat, arcvonásaim elfoglalták eredeti helyzetüket. Befe­küdtem a mentőkocsi hord­ágyára, hogy senkit se za­varjak horkolásommal. Engem viszont megzavar­tak. Rámzörgetett az ügye­letes, hogy menjek a tele­fonhoz. Jolika hívott, hiányoztam f neki, találkozni akart ve­lem a Radó-szigeten, a kék liliomok és az aranyeső bokrai között, a szerelmesek sétányán. Elmentem. Azzal a szán­dékkal, hogy megkérem a kezét. Részegen máskor :s előfordult velem ilyesmi. Jolika már várt rám a li­liomágyak közt, világos nyá­ri ruhában. Nem volt szo­morú. És talán csúnya se. Én pláne nem voltam szo­morú. Amikor a közelembe ért, csókra nyújtottam a ke­zem. Homályosan emlék­szem; még sértve is érez­tem magam, hogy köszönés nélkül faképnél hagyott. Másnap, kijózanodva többször kerestem. Keres­hettem tízszer és százszor, hiába. Többé nem láttam. Mondják, az árva öregek és tetves koldusok elhelye­zése után nem sokkal elköl- - tözött a városból. Ha zavart tűnődéssel rágondolok, egy kicsit melegem lesz és szo­rosnak érzem a nyakamon a gallért. De amig meglazí­tom a nyakkendőmet, azzal a tudattal űzöm el zavaro­mat, hogy a nők sokszoro­san megfizettek" Jolikáért. Pontosabban: egyetlen nő, bizonyos Karola. Ö lett vé­gül a menyasszonyom, sőt a feleségem. A szívrabSó Tisztában volt vele a mentőállomás főorvosa, ez a cinikus doktor Vendel, hogy nem egészen tökéletes a tudományos felkészültsé­gem. Ezért mindig zavarba akart hozni a szakmai kér­déseivel. Most is kissé töp­rengő pofát vágtam, amikor sarokba próbált szorítani: — Mondja Illés, minek nevezzük azt a heveny idegrendszeri megrázkódta­tást, amikor a vegetatív és a motorikus szférák drámai hirtelenséggel aktivizálód­nak, a tudati és érzelmi szférák pedig görcsös össze- rándulással beszűkülnek? Töprengő arckifejezésem erre még sokkal töprengöbb lett. .Pánikomat azzal lep­leztem, hogy szerény méltó­sággal megmarkoltam álla­mat, mint a gondolkodó hadvezérek. De hirtelen fel­csillant a szemem. — Szóval motorikus szfé­rák. Meg az érzelmi szfé­rák. Az egyik vadul dol­gozik, a másik meg görcsö­sen beszűkül. Ugye jól ér­tettem, főorvos úr? Hát ké­rem, ilyen hülye helyzet csak két esetben állhat elő. Az egyik eset, amikor nagy késsel támadnak rám a sötétben, és én megije­dek. A másik, amikor este otthon váratlanul az ágyam­ban találok egy extraklasz- szis nőt, bokáig meztelenül. Két ellentétes benyomás, de a hatás ugyanaz: a szívem helyén mintha a jerikói ha­rangok kalimpálnának. Vagyis, ugye a motorikus szféra? A tudatom, meg az érzelmeim görcsösen össze- rándulnak, vagyis a nagy pillanatra koncentrálok. Jól gondolom, főorvos úr? A doktor csalódottan rán­colta száját, mint a ló, ame­lyik savanyú lucernát eszik. — Illés, maga megint ki­dumálta magát. Rátapintott a lényegre. De a válasz még ennél is egyszerűbb. Az említett patalógikus tünetet, úgy fejezi ki a dolgozó nép szerény fia, hogy meglátni és megszeretni. Ha nem ve­szi rossznéven, így akartam felhívni a figyelmét erre a drámai veszélyre. — Miért bánt engem a főorvos úr? — szomorodtam el hirtelen. Akármilyen he­gyes a körme annak a nő­nek, nem karmolhatja vé­resre a szívemet. Talán még emlékszik, a múltkor is az anyakönyvvezető ajtajá­ból fordultam vissza, pedig le akart ütni Medres, a szerelő, hogy potyára hívtam el tanúnak. Láttam Vendel doktor ra­vasz pillantásán, hogy most az egyszer a szeretet beszél belőle. — Tudom én, hogy maga egy fölényes Öon Jancsi, hogy életfogytig ülheti« Sopronkőhidán ha büntetnék a szívrablást, de ezúttal ag­gódom a szabadságáért Mert ahova mennie kell, ott látni fog egy csodát megha­ladó női szépséget. Előre tudom, hogy bele fog sze­retni. Eddig még mindenki beleszeretett. Később ne kö­nyörögjön, hogy gyógyítsam ki, mert én figyelmeztettem. Hát csak óvakodjon a lelki földrengéstől. Ilyen vagyont érő jóta­náccsal ülhettem volán mellé, amikor útrakeltem, hogy elvigyem a soproni szeretetházba a kilenc gyenge aggot. Mihelyt meg­láttam Karolát, a szeretet- ház szent nővérkéjét, én let­tem a tizedik gyenge, ha, nem is éppen aggastyán. Vendel doktor intelmei nem tudták feltartóztatni a katasztrófát. Szféráim viha­ros működésbe léptek, és olyan heves volt ez az idegrendszeri megrátkódta- tás, hogy a hideg is kilelt tőle. Baráti körökben Ciceró­nak is neveznek különleges szókincsemért. Karola tö­kéletessége azonban egy­szerűen utolérhetetlen sza­vakkal. Ezért röviden csak ennyit mondok róla, hogy szőke mennyei angyal volt, sok értékes földi fognivaló- val. Nem, mégsem tudok el- lentállni bájai pontosabb érzékeltetésének. Fityulás szőke haja, mint a fehér selyempapírba takart sárga rózsacsokor. Fülcimpája pi­ci tulipánszirom. Keze töré­keny liliom. Melle ágon rin­gó, érett császárkörte. Egy­szóval virág és gyümölcs az egész nő, s amint lép­ked előtted a gótikus csípő­je valami szép szerelmi himnusz dallamára ring. De az én fejemben riói dzsessz dübörgőit. Ágaskodó négerek fújták a trombitát, buja félvérek döngették a dobot, spanyol nők rázták magukat verejtékező önkí­vületben. Elcsigázott a vágy. Május volt, megint lázon­gott az a szívrabló vérem, végzetesebben, mint bármi­kor eddigi, színes ifjúságom során. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents