Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-11 / 292. szám

Zárszámadás előtt írta: Gulyás János, a megyei pártbizottság osztályvezetőié A termelőszövetkezetek újra számot vetnek egy év munkájával. Felmé­rik mennyit fejlőd­tek, mennyit erősödtek, milyen volt a gaz­dálkodás, a jövedelmezőség, hogyan gyarapodott a közös vagyon, a tagság jövedelme éa miként teljesítették azt a tervet, amelyet most egy éve készítettek. A zárszám­adás azonban nemcsak a gazdasági eredményeket tük­rözi, hanem tanulságokkal, útbaigazításokkal is szolgál a jövőre. Rávilágít azokra a tényezőkre, problémákra, amelyek segítették, vagy hát­ráltatták a szövetkezet előre­haladását, gazdálkodásuk megszilárdítását. A zárszámadás a termelő- szövetkezet életében mindig fontos politikai eseménynek számít, ezért előkészítése, le­bonyolítása most is nagy szervezettséget, gondosságot igényel a párt-, és gazdaság- vezetőktől egyaránt. Az szükséges most is, mint a korábbi években, hogy a zárszámadási munka társa­dalmi üggyé váljon és min­den érdekelt szerv maximá­lisan segítse e fontos politi­kai munka előkészítését, le­bonyolítását Megyei szinten még pontos képet nem lehet adni a ter­melőszövetkezetek ez évi gazdálkodásáról, hisz az egész évet átfogó, részletes értékelés a zárszámadással veszi kezdetét. Annyit azon­ban már — az előzetes és részfeladatok ismeretében — még lehet állapítani, hogy a termelőszövetkezetek 1966. évi gazdálkodását a fokoza­tos fejlődés, a termelés üte­mének gyorsulása jellemzi és az ez évben életbe léptetett agrárpolitikai intézkedések máris éreztetik hatásukat. Az előzetes felmérés szerint 1965-höz képest a termelé­si érték 25 százalékkal, a fel­vásárlás 15 százalékkal nö­vekszik. Az elért gazdasági eredmények forrása a párt helyes agrárpolitikája, a szö­vetkezeti tagság szorgos munkája, hősies helytállása volt. A termelőszövetkezeti tagság, ez évben munkából, szorgalomból ismét jól vizs­gázott, politikailag érettebb lett és ezzel tovább gyara­podott szövetkezeti mozgal­munk erkölcsi bázisa- A ter­melőszövetkezeti tagság ak­tivitásához, a falu politikai életének fellendüléséhez nagy erőt adott a párt IX.. kongresszusára való készülő­dés, ami főleg a kibontako­zó és fellendülő szocialista munkaversenyben jutott ki­fejezésre. Az egészében po­zitív képen belül gondjaink is vannak, a tsz-ek egyrésze tervét nem tudta teljesíteni. A tavaszi szárazság, a csapa­dékos nyár, főleg a mélyebb fekvésű kötött talajú tsz- eket sújtotta és az egész szö­vetkezeti tagságot ^ ismét nagy próbatétel elé állította. Csák elismeréssel lehet szól­ni ezeknek a tsz-eknek a tag­ságáról, vezetőiről, akik fá­radtságot nem kímélve, min­den lehetségest megtettek azért, hogy elhárítsák a ne­hézségeket, pótolják az idő­járás okozta károkat, kiesé­seket. A zárszámadások előkészí­tésében, lebonyolításában legtöbb feladat a termelőszö­vetkezeti párt- és gazdasági vezetőkre hárul. Az ered­ményes munka záloga az, hogy • pártszervezetek együtt a gazdaságvezetőkkel már most hozzáfogjanak a zárszámadás politikai előké­szítéséhez, a gazdálkodás részletes, alapos elemzéséhez. Különösen fontos a zárszám­adási adatok, gazdasági mu­tatók részletes és alapos, tu­dományos elemzése. A szö­vetkezetek fokozódó önálló­ságával mindinkább előtérbe kerülnek a gazdálkodás ha­tékonyságának, minőségi mutatóinak olyan elemei mint a gazdaságosság, terme­lékenység, önköltség stb. Az élet követeli, hogy a tsz ve­zetőinek is át kell térni a mennyiségi szemléletről, a minőségi szemléletre. Nem­csak azt kell nézni, hogy me­lyik növényből mennyi a be­vétel, hanem azt is, hogy mennyi a ráfordítás, meny­nyire jövedelmező, s meny­nyire gazdaságos. Meg kell mondani, hogy e téren még sok a javítanivaló. A gazdálkodás alapos elemzése mutatja meg azt is, hogy melyik növény ter­mesztésével legérdemesebb foglalkozni és melyik nö­vény az, amely az adott üzem számára leggazdaságo­sabb, amire a tsz-nek na­gyobb súlyt kell helyezni. Helyes az, ha valamennyi szakvezető (brigádvezető, fő- agronómus, állattenyésztő, gépcsoportvezető) főágaza­tonként, vagy ágazatonként számvetést készít az évi munkáról és azt kisebb cso­portokban, termelési egysé­genként megbeszélik az ott dolgozó tagokkal. Ezek a kis- gyűlések, csoportos beszélge­tések egyben alkalmat is te­remtenek a szövetkezeti de­mokrácia alkalmazására, he­lyes gyakorlására és az ész­revételek, javaslatok, bírála­tok mind a zárszámadási be­számolóban, mind a készülő tervekben jól hasznosítha­tók. Azt reméljük, hogy a szö­vetkezetek egyre nagyobb mértékű önállóságával növe­kedni fog a tsz-tagok és ve­zetők egymásra utaltsága, az egymás iránt érzett felelős­sége, ami feltétlenül a tsz- tagság és a vezetés kölcsönös bizalmát, megbecsülését, a gazdálkodás további javu­lását fogja eredményezni. A szövetkezeti tagság joggal el­várja, hogy a szövetkezet lé­tét, gazdálkodását érintő alapvető kérdésekben kikér­jék véleményét, adjanak sza­vára és tekintsék a szövet­kezet igazi gazdájának- Ez a megbecsülés azonban köl­csönös és szövetkezeti veze­tők is méltán tarthatnak jo­got hasonló megbecsülésre. Nagyon fontos kérdés, hogy a tsz-ek a rendelkezé­sükre álló bruttó jövedelmet a zárszámadás során helye­sen használják fel és megta­lálják a helyes arányt a fo­gyasztás és felhalmozás kö­zött. Ez azért is igen fon­tos, mert a tsz-tagság jóléte, személyes jövedelmének nö­vekedése a közös gazdaság erősödésével, a felhalmozás­sal van arányban és össze­függésben. A tsz-ek csak úgy tudnak évről évre többet osztani, magasabb jövedel­met biztosítani, ha bővítik a termelést szolgáló alapokat és rendszeresen beruház­nak, többet termelnek. Az előzetes felmérés szerint a megyében mintegy 100 tsz- nél a bruttó jövedelem a tervezettől kedvezőbben ala­kul. E helyeken az a helyes, ha a tsz-ek fokozott figyel­met fordítanak a tartaléko­lásra, a különböző alapok fel­töltésére, bővítésére. Arra kell törekedni, hogy a jobb adottságokkal és jobb pénz­ügyi alapokkal rendelkező tsz-ek saját lábukra álljanak, többet vállaljanak saját erőből magukra és a beruhá­zások jelentős részét önerő­ből valósítsák meg. A zárszámadás azonban nemcsak a gazdasági év vé­gét, hanem egy új gazdasági év kezdetét is jelenti. A zárszámadással egy­időben kezdődik az 1967. évi tervkészítési munka, mely­nek elkészítése komoly fele­lősséget ró az egész szövet­kezeti tagságra. A terve­zési rendszer korszerűsítésé­vel tovább bővül a helyi üzemi döntések jogköre és ezzel a vezetőség és a tagság érdekeltebbé válik az egész szövetkezeti gazdálkodásban. Az önállóság viszont nagyobb kockázatvállalást, felkészül­tebb vezetést és a tsz-tagság- tól aktívabb közreműködést, a közös munkából fokozot­tabb részvételt igényel. Cél­szerű viszont még jobban arra törekedni, hogy a ter­vek az üzem természeti, köz- gazdasági adottságaira épül­jenek, s legyen meg az össz­hang a termelési feladat és a rendelkezésre álló munka­erő között. Az 1967. január 1-én élet- ba lépő új nyugdíjrendszer, a hitelrendezés és más egyéb agrárpolitikai intézkedések hatására várható, hogy ja­vulni fog a tsz-ek munka­erőhelyzete és ezzel a ter­vezésnél már helyes lesz számolni. Már a tervezéskor gondolni kell a tsz-tagok folyamatos, egész évi fog­lalkoztatására, a kisegítő melléküzemági tevékenysé­gek körének kibővítésére. A megyében a téli időszakban mintegy 20—30 ezer tsz- tagnak nem tudnak teljes foglalkoztatást biztosítani, ami kihatással van a tsz-ek termelési értékére, bevéte­leire. de a tagság jövedel­mére is. Helyesen teszik a termelőszövetkezetek, ha önállóan bővítik tevékeny­ségi körüket és foglalkoz­nak minden olyan feldolgo­zó, szolgáltató tevékeny­séggel, amelynek folytatá­sára a tsz-nek, mint üzem­nek szüksége, és lehetősége van, másrészt az üzem, a népgazdaság számára hasz­nos és gazdaságos, és az előállított termékre, szogál- tatásra igény, megrendelés van. Évente a megyében több száz vagon olyan kertészeti termék (paradicsom, ká­poszta, paprika, uborka, al­ma, szilva, körte) pusztul el, amelynek feldolgozása helyben, különösebb beru­házás nélkül megoldható j lenne és sok tsz-tagnak ad-j na munkaalkalmat, keresetil lehetőséget. De sok mun-1 kaalkalmat és kereseti le-1 hetőséget adhat a folyók j menti községeknek a fűz­vessző feldolgozás, folyami | kavics, homok kitermelés | és a betonelemek gyártása | is. A tervkészítéssel egyidő-1 ben kell a tsz-nek dönteni! az év során alkalmazandó! jövedelemelosztási, pre- [ mizálási formákról és mód­szerekről. A gépesítés, azl öntözés, a kémiai és nö-1 vényvédő szerek térhódítá-1 sa, a munkaerőhelyzet ala- I kulása minden évben újabb I követelményt állít az anya-l gi ösztönzés elé. Arra kell [ törkedni, hogy a jövedelem, j elosztás és premizálás felel­jen meg az üzem sajátos­ságának, ösztönözzön a mi­nőségi munkára és követke-1 zetesen érvényesítse az el-l osztás szocialista elvét. Akii többet és jobban dolgozik a [ közösség érdekében, az töb­bet is kapjon a közösség [ javaiból. Eddig termelőszövetkeze- I teinkben a munkaegység +1 össztermelésből való premi- [ zálás terjedt el a leg­jobban, s e módszer- j nek fenntartása indokolt-1 nak látszik mindaddig, [ amíg a pénzbeni díjazás fel. I tételei meg nem teremtőd-! nek. A jó gazdasági alap­pal és megfelelő összegű [ pénzügyi tartalékokkal ren-| delkező tsz-ek viszont he-1 lyesen teszik, ha már 1967- ben áttérnek a végzett! munka rendszeres és ga­rantált pénzbeni díjazásé-1 ra, a munkadíjazás és jö-J vedelemelosztás legösztön-1 zőbb és legigazságosabb for­májára. Az előttünk álló felada-1 tok végrehajtásához jó ala-1 pót nyújt pártunk IX. | kongresszusának határoza­ta, megyénk falvainak bi-| zakodó légköre. Bízhatunk | abban, hogy a kongresszus [ határozatainak nyomán még! tovább fokozódik a tsz- j tagok politikai aktivitása, termelési kedve és ez a I mezőgazdasági munka to- j vábbi hatékonyságát, a me­zőgazdasági termelés növe­kedését fogja eredményez­ni. Most mindnyájunknak j azon kell fáradozni, hogy j a megyei párt-végrehajtó-1 bizottságának a zárszám- I adások politikai előkészítő-1 sére, lebonyolítására vo- j natkozó irányelvei vala­mennyi termelőszövetkezet-1 ben maradéktalanul érvé-1 nyesüljenek. Lakás a negyediken En már nem bíztam ben­ne. Rátudtam, hogy nekem a sors ilyen körülményeket porciózott ki. Néha arra gondoltam: a gyerekek nő­nek, kirepülnek, mi ketten meg majdcsak megleszünk valahogy abban a kis lyuk­ban, a Hunyadi utcán. Ma­ga azt el sem hiszi, milyen semmi helyen éltünk. Amit konyhának neveztünk, ott csak „lapjával” fért el az ember. (A mindig mosolygós arcon barázdák gyúród­nék. Nem cigarettázik, nem fújja a füstöt, csak maga elé réved.) Meg a falak a szobában. A víz, meg a salétrom raj­zolt rá állandó mintát. Meg­vettünk egyszer egy szép kis hálószobabútort. Hát kérem, úgy tönkrement az a bútor, hogy rá sem le­hetne ismerni. És a sző­nyeg: azt csináltuk, hogy rétegesen keménypapírt raktunk alája, az hadd igya be a feljövő vizet. Mégis elrohadt Az a cso­da, hogy bírtuk egészséggel azt a Hunyadi utcai szük­séglakást, benn az egyik udvar zúgában. Mondtam a bútort. Elkezdett annak le­válni az oldala, meg min­den. (Három hónapja ez az­tán feladta a leckét « családnak.) Péntek volt, jövök haza vidékről, jól tudom, Na- ményból, a munkából. Merthogy én kőműves va­gyok az állatforgalmi vál­lalatnál, karbantartó, leg­inkább odavagyunk. Jövök haza, hát elém áll a fele­ségem, tart egy papírt a ke­zében. Nézd már, Bandi, mondja, a KIK küldte a la­kásról. Tovább nem folytat­ta, csak elkezdett sírni. Né­zem a papírt, amit nekem címeztek. Amire több mint tíz éve várok már. Igaz, a tanács csak hét évet igazolt vissza, de ez már nem ér­dekes. Nekem is majdnem kijött a könny a szememből, dehát a férfiember tartsa magát. Mondtam is a fele­ségemnek, jól van, na, szedd össze magad, siessünk megnézni a lakást. (Kisimulnak a baráz­dák.) Csak útközben néztem meg jobban, hogy a negye­dik emeletre kaptuk, meg- hogy kétszobás. Oda se az emeletnek, bántam is én a magasságot, meg őszintén: vágytam is olyan fel, ahol nem ér el a talajvíz. Meg­álltunk az Északi Alköz­pontban, a Stadion utca 32. előtt. Ez lesz az. Csupa új, kívül belül. Gyerünk fel! Csak a külső ajtót láttuk, mert be volt zárva a lakás, a kulcs meg oda a KIK-nél. De nekem már ez is jól­esett. Látni az új, szép aj­tót, amelyiken belül alha- tunk már néhány nap múl­va. (Egyre tisztábban cseng a hangja) Kivettem a szabadságot, megkaptuk a kulcsokat is. Hanem akkor jött a gond: hogy vigyük már azt a tönkrement bútort ebbe a szép városnegyedbe. Restell­Szigetperonos aluljáró állomáson Fotocellás vonatirányitás — Korszerűsítik a megye vasútvonalait Még egy hét, és Miskolc felől befut Nyíregyházára az első villamos mozdony. De már készek a tervek a kö­vetkező — Záhony, Nyír­egyháza közötti vasútvonal villamosítására, a harmadik ötéves terv utolsó évében pedig befejeződik a Buda­pest Nyugati pályaudvar— Nyíregyháza közötti vasút­vonal villamosítása is. Ezek során jelentős új létesítmé­nyekkel gazdagodik a MÁV Debreceni Vasútigazgató- sága. Az építkezésekről, kor­szerűsítésekről kértünk tá­jékoztatást Szegedi Nándor­tól, a Debreceni Vasútigaz- gatóság vezetőjétől. Elmondta: a Budapest Nyugati pályaudvar—Nyír­egyháza—Záhony közötti villamosított fővonal a kul­turált, gyors személyszállí­tás mellett a teherszállítás korszerűsítését is jelenti. A villamosítással kiszorulnak majd erről a vonalról nem­csak a gőzvontatású, ha­nem a jelenleg alkalmazott — importból származó — Diesel-mozdonyok is. He­lyüket hazai gyártmányú, háromezer lóerős 130 kilo­méter óránkénti sebességű nagy teljesítményű villamos mozdonyok foglalják el. A harmadik ötéves tervben villamosításra kerülő vonal beruházásai három-négy év alatt megtérülnek és éven­ként 350—400 ezer tonna szén felhasználását is feles­legessé teszik. A villamosítás, valamint a Nyíregyháza—Záhony kö­zötti két vágánypár kiépí­tése kapcsán új biztosító berendezéseket helyeznek üzembe: az állomásokat és a vasútvonalakat távvezér­léses, korszerű biztosító be­rendezésekkel szerelik fel. A decemberben átadásra ke­rülő Nyíregyháza—Szerencs közötti vonalon niár ilyen, fotocellás önműködő vo­natirányító biztosítást al­kalmaznak. Az utasok biztonsága ér­dekében a vonatf f .dó vá­gányokat széles, magasított peronnal látják el. Nyíregy­házán, majd később Kisvár­dán aluljárókat is építenek a szigetperonokhoz. Ez azt jelenti, hogy bármelyik va­gányt közvetlenül lehet megközelíteni a váróter­mekből, a peronról. A nyír­egyházi vasútállomás kor­szer üsítési munkáinak tervei most készülnek a MÁV Va­súttervező Üzemi Vállalat­nál. Ebben együttesen dol­gozzák ki az aluljárós szi­getperonok építését, vala­mint a kisvasút városból való kihelyezését egyaránt. A villamosítás következő részében — amely Buda­pestről indul Nyíregyháza felé — szakaszosan adják át a már elkészült vonala­kat. Utolsóként az Apafa— Nyíregyháza közötti részt villamosítják. Ezt követően itt is kiépítik a kettős vá­gánypárt. Erre a munkára a harmadik ötéves terv utol­só évében kerül sor. Megyénk területén a vil­lamosítások során a jelenle­gi állomások általában meg­maradnak. Több helyen át­építik, bővítik az épülete­ket. Ugyanakkor néhány ki­sebb forgalmú megállóhelyet megszüntetnek, a körzeti ál­lomási rendszer kiépítése miatt pedig néhány kisfor­galmú állomás és rakodó­hely áruforgalmi tevékeny­ségét korlátozzák majd — egyeztetve a megyei szállí­tási bizottsággal. 1966-ban gl millió forin­tot fordítottak a szer I ly- kocsi parkfelújítására, 250 új személykocsi már részt vesz újabb 250 pedig 1967-ben kerül a forgalomba. (marik) Segítség az új mezőgazdasági épületek üzemeltetéséhez Az utóbbi években a me­zőgazdasági üzemekben több száz korszerű, gépesített te­hénistálló épült. Megfelelő üzemeltetésük módszerei, a hagyományos állattartástól eltérő új technológiai eljá­rások azonban még nem eléggé ismertek. Ezen kíván segíteni az épületek terve­zője, az AGROTERV most megjelent használati út­mutatójával, amely az állat- gondozók szakmai ismeret- bővítésének lesz fontos eszköze. * Az új kiadvány egyéb­ként az AGROTERV-füzetek nyáron megindult sorozatá­ban látott napvilágot. A so­rozatban már megjelent a mélyalmos tojóházak hasz­nálati útmutatója és a me­zőgazdasági épületek korró­zió elleni védelmét ismer­tető füzet. Rövidesen közre­bocsátják a csibenevelők, a sertésfiaztatók és a sertés- hizlaldák útmutatóját, ezen­kívül füzet készül a mező- gazdasági épületek felújítá­sáról, karbantartásáról is. né az ember, ha nézik, hogy ilyennel költözik. Uj kellene, de miből? Igaz, én időközben a joBB kereseti lehetőség miatt jöttem el a faipari vállalattól, dehát nőtt a család. Andris, a fiam, már 18 éves, a lá­nyom, Ica meg most tanu­ló a szabó szövetkezetben, ahol a feleségem is dolgo­zik. Négy felnőttnél sok kell kosztra, ruhára, a meg­élhetésre. Mentünk a ro­konsághoz, segítsenek ki bennünket. Hát így aztán meg tudtuk venni az új, modern garnitúrát, részlet­re. Az van a nagyobbik szobában, a kicsiben meg egy fekhely a fiúnak, szek­rény. Az ócska bútor ma­radt a Hunyadi utcán, a ré­gi „lakásban”, ami külön­ben is a rokonoké. Majd kezdünk veié valamit. (Mi tetszik neki leg­jobban a lakásban? Ne­vet.) Hogy van, hogy megvan. És a jó meleg. Egy áldás, mégha nem is a legolcsóbb a díja. Mire hazamegyünk, fűtve minden helyiség. Mondtam már ugye, hogy azelőtt keménypapírral itattuk fel a vizet a szőnyeg alól? Most meg ott az új papucsom mindjárt a bejá­ratnál, csak azzal léphetek a szép szobába. Ugyanis, én a legtöbbször gumicsiz­mában járok, ami munka közben koszolódik. (Tehát egyenesbe jutot­tak?) Hát csak részben. Meg­van a legdrágább, a lakás. Még kimondani is olyan jó, hogyha kérdik, hol lakom. Csakhát sok még a hiány. Ott a részlet, meg a lakás díja. A kicsi szoba is jófor­mán üres. Azelőtt, bevallom, nem szívesen igyekeztem haza, csak a család miatt vágytam. Most alig várom, hogy felérjek a negyedikre. Ha lenne egy tv-nk, az na­gyon jó volna. Még nem telik rá, csak a rádiót kap­csoljuk be. Nem lesz kará­csonyra sem, most egy ideig kicsit összébb kell húzni magunkat. Mégis: ajándék- csomagok nélkül is ez lesz a mi első, igazán boldog kará­csonyunk. Az idei kará­csony. Ha valaki azt mondta volna nekem még egy fél éve is, hogy na Kupfers­chmidt András, te már az Északi Alközpontban állít­hatsz karácsonyfát, meg­kértem volna, szórakozzon mással, ne csináljon viccet az én helyzetemből. És tes­sék: mindez már valóság. Angyal Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents