Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
XXIIL ÉVFOLYAM, 284. SZÄM Ara: 50 fillér 1966. DECEMBER 2, PÉNTEK Breisnyev elvtárs beszéde 3 Beloiannisz gyárban rendezett nagygyűlésen (3. oldal) A IX. kongresszus csütörtöki tanácskozása A* riső négy napirend! pont vitájával folytatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felajánlásokat tettek. Az Észak-magyarországi Vegyiművek dolgozói például arra tettek ígéretet, hogy eddigi 15 millió forintos exportfelajánlásukat 5 millió forinttal megtetézik. A Győri Magyar Vagon és Gépgyárból tízezren tettek eleget a kongresszus tiszteletére önként vállalt kötelezettségüknek és teljesítették vállalásukat Több -üzem jelentette, hogy a kongresszus időtartama alatt dolgozói vietnami műszakot tartanak. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániái Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Szirmai István elvtárs felszólalása múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyította az önkényes „átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét. így volt ez itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Duna-me- dence világát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat célokat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttAz elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Tisztelt kongresszus! Kedve» elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótolandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, mész. sze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászervezett pártjával az élén fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáit és forradalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlékeznénk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt úüáalakult a magyar kommunisták pártja megalakult a Magyar Szocialista Mun-, káspárt és a forradalmi Kedves elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelenősen fejlődött. A közgon- ’olkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik á munkáshatalomhoz, •étért a szocializmus építővel, hazánk békepoliti- ijával, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi imperializmus és gyűlöli azt, érti * népek testvériscgémunkás—paraszt kormány és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom hogy megmondjuk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. nek gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegek tudatos megnyilatkozása, amely arra mutat, hogy az érdekek azonosságának felismerése felé haladunk. Erről tanúskodik közéletünk élénkülése a nagy szocialista célok elérését szolgáló utak, módszerek Körül kialakult némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Ezt bizonyítja a jobb munkafegyelem, a termelékenység emelkedése és nem utolsósorban a dolgozók mind erőteljesebb igénye ama. hogy beleszólásuk ingyen a termelés irányításába, a munkafeltételek kialakításába, és erősödjék fellépésük hatékonysága a társadalmi tulajdon védelmében, a pazarlás a fegyelmezetlenség ellen. Nem azonos ezzel a kép, ha az emberek világnézetét nézzük. Ebben a vonatkozásban is nagyot léptünk előre, teret hódított a marxista világnézet. Az emberek világnézetének formálására jelentősen hatottak — nem volnánk marxisták, ha ezt tagadnánk — az olyan társadalmi folyamatok, mint a munkásosztály számszerű növekedése, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása, a technikai forradalom, milliók iskolázása, a burzsoázia kulturális monopóliumának megszüntetése, a kultúra magas csúcsainak meghódítása. Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a magyar nép büszke hatalmára. Arra. hogy ime urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, RieTeret hódított a marxista világnézet zőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „Jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté” megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „A kiművelt emberek sokasága”. És ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van a helye. A szocialista és nemzed tudat formálója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatol Francé aforizmáját: „A történelem nem tudomány, hanem művészet”. Ez a szellemes, csú. folódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi élésnek. Ezt zavarják egyes szom- szédes országokban élő történész barátaink, ha új történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szomszéd nemzet fiainak, lányainak nemzeti önérzetét sértik. A nacionalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk figyelemmel egymás nemzeti érzelmeire, számoljunk egymás érzékenységével. Ha nem ezt tesszük, akkor az itt és ott élő emberek gondolkodásában még meglévő nacionalista maradványokat konzerváljuk, esetleg megerősítjük. A marxista történelemtudomány művelői ne mű- vészkedjenek, maradjanak tudósok. Az a feladatuk, hogy a történelemtudományt tisztítsák meg a pillanatnyi politikai taktika torzításaitól. A múlt feldolgozásában ragaszkodjanak az objektív igazsághoz. Ideológiai munkánk alapja a türelem, az érvek és a logika Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről, igényességének növekedéséről szólott. Az irodalom és a művészetek termékeit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kritizálják és kulturális forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai felkészültsége, határozott ízlése, esztétikai igényessége, ami feltétele az aktív véleményformálásnak. Találóan írta nemrégiben Benedek Marcell, hogy a magyar közönségről „regényt kellene írni, mert olyan mennyiségi és minőségi változásokon ment keresztül az utóbbi 20 esztendőben, amilyent a könyv- nyomtatás óta nem látott a világ”. Az elmondottakból azonban nem azt a konklúziót vonom le, hogy a követelményekhez viszonyítva a társadalmi tudat fejlődésében nincs elmaradás. De jelentős a fejlődés és ezt is regisztrálnunk kell ahhoz, hogy helyesen állapítsuk meg jövőbeli feladatainkat. Van még a mi közéletünkben sok múltbeli ma. radvány, polgári, kispolgári hordalék, néptől, céljainkból idegen szemlélet Gondolatokat azonban nem lehet puskagolyóval kilőni az emberek fejéből, a gondolatszegénységet sem lehet erőszakkal, vagy ráolvasással pótolni. Az idegen szemléletek a rossz magatartás ellen hosszú, türelmes eszmei harcot kell vállalnunk. Az ideológiai munkában nagyon sok a tennivalónk, de haladni csak türelmes meggyőződéssel, cáfolhatatlan érvekkel és logikával tudunk, arra kell törekednünk, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb igényességgel megértessük a dolgozó tömegekkel terveinket elképzeléseinket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani számukra az állami és egyéb döntésekben, hogy magukénak érezhessék azokat Tovább kell tanítanunk a marxizmus—leninizmust és jobban, mint eddig; magyarázzuk a mára alkalmazva. érvényesítsük mai problémáink megoldásában és közben védjük azt minden torzítással szemben. Ez mind együtt fontos része a szükséges erkölcsi, eszmei ösztönzésnek, amelynek az anyagit kell kiegészítenie. Dolgozó emberek természete» törekvéseit vágyait hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bútort, televíziót autót akarnak nem szabad elítélni, kispolgárinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredményeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társadalom érdekeit, azok harmonikus egységének megvalósítására törekszik. A szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmus—leni- nizmus tanításának — az emberek életkörülményeinek javítását és megvalósítását vállalja. Amikor ezt követjük, egy gazdagabb társadalom felépítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy ezt a politikát mégis jobbról is. balról is, kispolgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és „baloldali” álradikálisok abban is összetalálkoznak, hogy társadalmunkat polgárosodónak minősítik, azt vetik szemünkre, hogy feladtuk forradalmi eszméinket, nem vagyunk elég harciasak, el- kényelmesedtünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes emberek, akik úgynevezett keménykezű politikát reklamálnak. Nem veszik észre, hogy az elvtelen megalkuvás az egyik oldalon, az álradikalizmus és a szektás magatartás a másik oldalon — egyaránt a valóban kispolgári. Hogy ki a harcos, ki as elvhű, ki az igazi marxista-leninista, ki tart ki az ügy mellett, azt csak munkával és a munKa eredményével lehet bizonyítani. Aki a nép négyesztendős erőfeszítéseiben és felmutatható nagy eredményeiben nem ismeri fel a forradalmi tettet a forradalmi pátoszt, azt hadd emlékeztessem arra, hogy a forradalmi munkásmozgalom és a magyar munkásmozgalom története nemcsak a fegyveres harcok, hősi rohamok krónikája, hanem a fegyelem es az önfegyelem krónikája is. Az önuralom is a kommunisták erénye. Ennek nagyszerű példáját mutatják szovjet elvtársaink a kínai vezetők durva provokációival szemben és mutatták a mi elvtársaink tízezrei a falu szocialista átalakítása idején és az ellenforradalomban megtévedettekkel szemben. A győzelemhez nemcsak rohamozni kellett tudni, hanem várni is, meg dolgozni is sokat, szívósan, és sokszor ez a nehezebb. A mi mai viszonyaink között így szolgáljuk jól a magyar népet Sokszor mondjuk, hogy bonyolult és összetett az a kor, amelyben élünk és azon munkálkodunk, hogy győzelemre vigyük a szocializmus ügyét hazánkban. Két (Folytatás a 2. oldal««*
