Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-02 / 284. szám
Gáspár Sándors Növekszik a szakszervezetek jogköre (Folytatás az 1. oldalról) világrendszer vív ádáz harcot nemzetközi méretekben, de az új és a régi küzdelme idehaza is folyik. Ellentmondásokkal terhes az a forradalmi átalakulás, amelynek részesei vagyunk és ezek az ellentmondások törvényszerűen jelen vannak az emberek gondolkodásában, életszemléletében ízlésében is. Harc dúl az emberekben a régi és az új ideológia között. Ebben a harcban a vezető szerep a párté, a politikáé, de jelentős feladatai vannak a tudományoknak, az irodalomnak, a művészeteknek is. Átmeneti korunkban a társadalmi problémák és az azokat hordozó emberek gondolkodása, magatartása is összetett. Az irodalom, a művészet sem mutathatja be életünket leEngedelmükkel, én mégis néhány problémát vetek fel. Az irodalom és művészetek hivatását gyakran félreértik egyes alkotók, és néha az olvasók is. Az irodalomban helyet kapott az utóbbi években — ha nem is nagymértékben — néhány szocializmustól idegen irányzat. Történelmünk során a magyar irodalom esetenként élenjáró politikai szerepet is betöltött. Az írótársadalom egy részéhen még ma is, a gyökeresen megváltozott körülmények között is él az a tévhit, hogy az ő szerepük képviseli a nép érdekeit a politikával szemben; Elméletet is gyártottak. Eszerint a magyar irodalomnak valamiféle nemzeti sajátossága is a szembenállás a mindenkori hatalommal. A proletárhatalommal szemben az ellenzékiséget, mint az irodalom nemzeti jellegének változatlan sajátosságát, feltüntetni nem egyéb, mint történelmietlen illúzió. A konformizmus a politikában elvtelen behódolást jelent minden hatalomnak. Csakhogy a nonkortfor- mizmus a hatalom jellegétől és céljaitól elvonatkoztatva éppen ennyire elvtelen. Meggyőződésem, hogy sokan, akik a non- konformizmust divatként követik, nem is gondolták azt végig és a tartalmában öncélú ellenzékieskedés a jóhiszemüeknél divatos póz csupán. v Ök azok, akik elzárkóznak minden megismeréstől, nem értik a világ belső törvényszerűségeit, az élet összetettségét. A világot egysíkuan mutatják, csak két típust ismernek, a tragikus magárahagyott, elidegenedett egyént és a vele szemben ellenséges, elesettségét okozó bürokratát, karrieristát. Az irodalmi berkekben jártas emberek ezt a műfajt a „rossz közérzet” irodalmának is nevezik, valójában ez tisztán kispolgári irodalom. Az olvasó az ilyen műveket joggal utasítja el. Miért kapnak papírt, nyomdát — kérdezik. Azért, mert meggyőződésünk, hogy ezt az elmaradt, múltban élő szellemet csak nyílt eszmei harcban lehet legyőzni. A falu szocialista átalakítása és az, hogy a part rámutatott gazdaságirányítási mechanizmusunk fogyatékosságaira, ennek gazdasági kihatásaira, lendületet adott a szociográfiai műfajnak. Ebben a műfajban jelentek meg jó írások, de olyanok is, amelyeknek alkotói a valóságnak csak egy-egv periférikus részletét fedezték fel és ezekből helytelenül általánosítottak. Ismerünk olyan alkotó embereket is, akik tovább1966. december 2. egyszerűsítve, fekete-fehéren, hanem összetetten, gyakran ellentmondásosan. Az irodalom, a művészetek művelői akkor töltik be hivatásukat, ha az új, a szocializmus és a régi világ harcában a maguk tudat- formáló eszközeivel az új győzelmét segítik, erősítik az emberek szocialista meggyőződését. A magyar irodalom, film, színház, képzőművészetünk és más művészetek alkotói az utóbbi években szép eredményekkel dicsekedhetnek. Ismert költőink, filmművészetünk alkotói nemzetközi elismerésben részesültek. Nagy az érdeklődés az új magyar operák, zeneoktatásunk- iránt. Minden művészeti ágban erősödtek a szocialista vonások, általában megizmosodott a magyar szocialista kultúra. ra is tartózkodnak politikai állásfoglalásoktól, közönnyel néznek el a szemük előtt lejátszódó történelmi átalakulás felett, így szaporodnak azok az úgynevezett elvont alkotások, amelyek gyakorlatilag mind szegényebbek lesznek. Van másfajta, még ugyan nem szocialista, de közeledő, őszintén útkereső, értékes irodalom is. A magyar irodalom és művészet nagy táborára, olyan írókra, művészekre gondolok, akik mindenféle előítélet nélkül, becsülettel és bátorsággal tárj ák fel az. élet valóságos folyamatát és belső ösz- szefüggéseit, megmutatják ami jó, s ami rossz. ( Nem kívülállóak, a jónak örülnek, a rosszra joggal haragszanak, a gondot maguk is — A türelmetlenség azért sem indokolt, mert nem arról van szó, hogy ma kulturális életünkben a nem ellenséges, de nem marxista nézetek gyakrabban, vagy erőteljesebben jelentkeznek, mint régebben, hanem arról, hogy ma azok a korábbi évekhez viszonyítva nyíltabban tűnhetnek fel. A történelmi tapasztalatok ugyanis arra tanítanak, hogy a nem marxista irányzatok elhallgattatása nem helyettesítheti a velük folytatott érdemi vitát, hogy adminisztratív betiltásuk csak eszmei elszigetelődéshez, az egyedül célravezető ideológiai harc megkerüléséhez vezet. Mai kulturális életünkben éppen az az egészséges jelenség, hogy a gazdagodással, színesedéssel, a szélesebb tájékozódással lépést tart a marxista eszmei aktivitás: szellemi életünket eleven, termékeny vitalégkör jellemzi. vállalják. Az ilyen alkotókat és műveiket nagyra becsüljük, barátian kritizáljuk őket. Végül szeretnék beszélni azokról a szocialista írókról, művészekről, párttagokról és pártonkívüliek- ről, akiknek problémáival — bevallom — nem foglalkozunk eleget. Ök már eddig is jelentős szocialista realista alkotásokkal, sok új színnel, mondanivalóval gazdagították a magyar kultúrát. Most nehéz feladatokkal birkóznak. Az a rohamos fejlődés, amelyen a mi társadalmunk az utóbbi évtizedben átment, a dogmáktól megszabadult új stílus, megújuló eszméink és még sok egyéb, azt követeli meg tőlük is, hogy sok tekintetben vegyék újra számba a világot, fogalmazzák újra a témákat, a hősöket, a konfliktusokat. A legnagyobb figyelmet, a legodaadóbb törődést ők érdemlik, mert elsősorban tőlük várja a legtöbb segítséget a párt és az olvasó, a nép, amely az irodalomtól nemcsak szórakozást, hanem tanácsot, eligazítást vár. A rendszeres olvasók, a színház- és mozilátogatók, a tapasztalatok szerint, mindenekelőtt olyan új alkotásokra figyelnek fel, amelyek őszintén igyekeznek szembenézni múltunk és jelenünk problémáival és azokra művészileg hiteles, pártos választ adnak. Jó lenne, ha mind többen ilyen műveket igényelnének. Az emberek, a kritikát is tartalmazó, segítő szándék^, de még nem teljesen marxista szemléletű művekkel szemben — és ezt is meg kell mondanunk — indokolatlanul türelmetlenek — állapította meg Szirmai István. A türelmetlenségről szólva a kritikákkal kapcsolatban megállapította: A fejlődés ellenére a kultúrpolitikai irányításnak többet kell segítenie alkotónak és olvasónak. Jogos az az igény az életnek ezen a területen is, hogy az irányítás légyen határozottabb, következetesebb és az egészséges fejlődésnek megfelelően igényesebb. Kedves elvtársak! Lenin a kapitalista társadalomról szólva két kultúrát nevezett meg, az elnyomottak és az elnyomók kultúráját. A mi társadalmunkban a két volt kultúra között már más határvonalat húzott a történelem. Munkásosztályunk régi harci kultúráját egyesítette a magyar és a világ kultúrájának minden értékálló kincsével és azt az egész nép közös vagyonúvá tette. Ezt ápolni, fejleszteni, mindenkivel megismertetni a kommunisták feladata. Gáspár Sándor, a Poli-1 tikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára elöljáróban kijelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Központi Bizottság beszámolójával, a határozati javaslattal, tehát helyzetünk elemzésével és a megjelölt feladatokkal egyetért. Ezután társadalmunk szocialista vonásainak erősödéséről, a munkásosztály vezető szerepének érvényesüléséről beszélt. Gáspár Sándor ezután a szakszervezetek feladatairól szólva rámutatott: — Hazánkban az elmúlt két évtizedben a szakszervezetek munkájának főbb vonásai a munkáshatalom erősítésében, a dolgozók érdekeinek védelmében kialakultak. A szakszervezetek szocialista jellege a maga sokoldalúságában azonban csak most bontakozik ki, minden gondjával és nagyszerűségével együtt. — A párt és a szakszervezetek viszonyában fontos elem, hogy a párt, mint eszmei, politikai vezető erő, a célok meghatározásánál is igényli a szak- szervezeti mozgalomban tömörített osztályerők véleményét. Miről van szó, amikor a szakszervezeti jogok bővítéséről beszélünk? Valójában a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a dolgozók jogainak bővítéséről van szó. A szervezett munkások, a szakszervezeti tagok régi kérésének eleget téve elhatároztuk, hogy a soron következő alapszervi választásokon nem választjuk újjá az üzemi tanácsokat. Az üzemi tanácsok törvényben biztosított joga az üzemi szakszervezetek hatáskörébe kerül. A tervezett gazdaságirányítási reform kapcsán megnövekedik az üzemi, gazdasági vezetők hatásköre és felelőssége. Ezzel a szakszervezetek egyetértenek. A minisztériumok most dolgoznak a vállalati jogszabályzaton, amely rögzíti az igazgatók felelősségét és jogkörét. A szakszervezetek a vállalati kollektív szerződések kidolgozásán munkálkodnak. Természetesen a kettő között megfelelő összhangnak kell lenhie, mert e két okmány tartalmazza a vállalatvezetők és a szakszervezetek együttes és külön külön jogait és felelősségét. Gáspár Sándor ezután a szakszervezet tömegformáló szerepéről szólt, majd a dolgozók érdekvédelmével kapcsolatban kifejtette: A szakszervezetek a dolgozók egyéni érdekeit képviselik és védik az össztársadalmi érdek alapján. Mindenekelőtt védik a dolgozók törvényben biztosított jogait, fellépnek a helyenként még meglevő bürokratikus, lélektelen bánásmód ellen. Ha valahol van javítani való a szakszervezetek munkájában, akkor ezen a területen van. Társadalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. Ugyanakkor objektive létezik kisebb nagyobb érdekeltérés, érdek- ellentét is. Ilyen esetekben a szakszervezeti érdekvédelem a meglevő ellentmondások nyílt feltárását célozza és a meglevő feszültségek, ellentétek feloldásával erősíti a bizalmat a szocialista rendszerünk iránt. A harmadik ötéves terv időszaka alatt lép életbe gazdaságirányítási rendszerünk reformja, amelynek legfőbb célja a dolgozó emberek életviszonyainak a munkateljesítményen, a társadalmi hasznosságon alapuló fejlesztése, — folytatta ezután Gáspár Sándor. A szakszervezetek minden erejükkel azon lesznek — ez joguk és kötelességük —, hogy a reform céljai szocialista módon érvényesüljenek. A reform tehát nem szűkíti, hanem bővíti a dolgozókról való gondoskodás lehetőségeit. Gáspár Sándor ezután hangoztatta: Az életszínvonal emelésének legfontosabb tényezője természetesen a bérek alakulása. Ez fejezi ki leginkább a munka minőségét, pontosságát, az egyén munkájának társadalmi hasznosságát. A következő években a bérrendszer továbbfejlesztésével ezt az elvet akarjuk még jobban érvényesíteni. Sok tényező abban az iránvban hat majd, hogy a végzett munka eredményessége alapján a jövedelem differenciáltabb lesz. Elsődlegesen ezt az elvet kívánjuk gyakorlattá tenni, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szociális meggondolás továbbra is érdekképviseleti munkánk fontos tényezője. Társadalmi kötelezettségeink vannak a csökkent munkaképességűekkel; a munkában megrokkantak- kal, továbbá a sokgyermekes családokkal és a nyugdíjasokkal szemben. A kisgyermekes dolgozó nők gyermekgondozási segélyének tervezett bevezetése is erre utal. A következő években a vállalati önállóság növekedése, a nagyobb jövedelmezőségre való törekvés. A piac, a kereslet-kínálat törvénye jobban fog érvényesülni. Ez a szabadpiaci árak nagyobb mozgását eredményezheti. Ennek szabályozására megfelelő társadalmi garancia szükséges. A pártnak, a kormánynak és a szakszervezeteknek, — különösen 1968 január elseje után — azon kell őrködniük, azt kell biztosítaniuk, hogy az árváltozások ne befolyásolják hátrányosan a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésére vonatkozó céljaink megvalósítását. Az ötéves terv reálbér programját teljesíteni kell. Gáspár Sándor beszélt a szociális ellátásról és szolgáltatásról. Hangsúlyozta egyebek között: A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével az üzemen belüli szolgáltatások — az üzemi étkeztetés, a munkásszállás, a munkásszállítás — fenntartása egyértelműen a vállalatok hatáskörébe tartozik majd. További fejlesztésük a vállalat jövedelmezőségétől függ. A szolgáltatások másik körét az úgynevezett vállalaton kívüli szolgáltatások, lakás, közlekedés, villany, gáz, stb. alkotják. A dolgozók jelenlegi élet- színvonala a szolgáltatásokhoz juttatott magas összegű állami dotáció mellett alakult ki. Véleményünk szerint e szolgáltatások díjainak megváltoztatása, a dotáció megszüntetése vagy csökkentése, az értékarányos árak bevezetése csak úgy és akkor valósítható meg, ha egyéb intézkedésekkel biztosítható, hogy a dolgozók, reálbére nem csökken. A lakásproblémát érintve kifejtette: segíteni és ösztönözni kell a magánerőből és állami kölcsönökkel történő építkezéseket. Támogatni kell azokat a törekvéseket, amelyek az új gazdasági mechanizmusban az üzemi lakásépítést lehetővé teszik. Okosabb és körültekintőbb elosztási rendszert kell kialakítani. A munkaidőcsökkentéssel kapcsolatban a sürgősebb tennivalókról szólt. Rámutatott: amiről Kádár elvtárs szólott a beszámolójában, hogy minden egészségre ártalmas munkakörbe be kell vezetni a munkaidőcsökkentést. Továbbá, 48 órára kell csökkenteni a munkaidőt a népgazdaság néhány területén, ahol ez ma még magasabb. Radikálisan csökkentenünk kell a munkások egészségét veszélyeztető, mértéktelen túlórázást. Tudjuk, hogy ez nem egyszerűen elhatározás, hanem elsősorban megfelelő munkaszervezés kérdése. A gazdasági vezetők figyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy teremtsenek rendet ebben a kérdésben, — hangsúlyozta a szónok. Pártunk IX. kongresszusa hosszú távra meghatározza, megszabja jövőbeni feladatainkat társadalmi, gazdasági és kulturális életünk területeire egyaránt. Törekvéseinket támogatják a magyar dolgozók. Ha a célokat a tennivalókat világosan határozzuk meg, ki tudjuk bontakoztatni társadalmi rendszerünk leglényegesebb mozgató erejét, a tömegaktivitást. A IX. kongresszus tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny sikerei a munkásosztály magasfokú osztályöntudatáról tettek tanúságot. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a IX. kongresz- szus határozatait teljes mértékben s minden vonatkozásban végrehajtsuk. A délutáni ülés, amelyen Somogyi Sándor, az I. kerületi pártbizottság első titkára elnökölt, Czinege Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, honvédelmi miniszter felszólalásával kezdődött, Ezután felszólalt Friedrich Ebert, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagia. Bodnár Ferenc, a Borsod Megyei Pártbizottság első titkára, dr. Varga Jenő, a Bács-Kiskun Megyei Tanács VB elnöke, Végh László, a Pamutnyomóipari Vállalat vezérigazgatója. A délutáni szünet után Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja elnökölt. Felszólalt Max Reimann, a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Garai Gábor író. Boros Ot- tóné, a Szolnoki Közgazda- sági Szakközépiskola igazgatóhelyettese. Hans Mahle, a nyugat-berlini Német Szocialista Egységűért elnöksége titkárságának hígja, Eivind Wik, a Norvég Kommunista Párt titkárságának tagja, Arturo Colorn- bi, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja és Salvatore Corallo, a Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja. A kongresszus ma reggel 9 órakor folytatok tanácskozását Leonyld Brezsnyev és Mflnnlch Ferenc elvtärsak beszélgetnek a kongresszus szünetében. (MTI foto — Papp Jenő felvétele) Művészileg hiteles, pártos alkotásokat várunk Eleven, termékeny vitalégkör a kulturális életben
