Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-10 / 291. szám
Hatások és ellenhatások A pártkongresszusra való készülődés során az egyik járás kommunistái elkészítették a két kongresszus közötti évek mérlegét. A mérleg serpenyőjébe került a fejlődésért folyó küzdelem minden részlete: az eredmények, a hibák, a jő a rossz tapasztalatok, A t pasztaiható különféle nézeteket is rendre megvizsgálták és elemezték a hatásokat, amelyek közül vem egy komoly gondot olcoz. Különösen a fiatalokat érik káros torzító hatások, melyekkel már csak azért is érdemes foglalkozni, mert nem csupán ebben a járásban tapasztalhatók. A járásban nagy az idegenforgalom, s valóban élménydús, kellemes hely a fiatalok számára. Nyáron, munkaszünetben, valóságos karavánok érkeznek, hogy elmerüljenek az üdülés, a szórakozás változatos örömeiben. Nagy előny ilyen vonzó környezetben élni, az ottaniak nem is tagadják, hogy szerencsés fiatal az, aki ilyen vonzó vidéken született. A kellemes környezet azonban másfajta vonzást is gyakorol a fiatalokra, akik látják a pihenők köny-. nyed, felszabadult életét, a külföldi turisták kedvteléseit A hatalmas autók karavánsora, a könnyű költekezés, az idegen turisták szabadosabb erkölcsei sokukban keltenek káros illúziókat. „Nyugaton másként van. Ott jobban élnek, ott mindenre jobban telik. Néhány fiatalban valóságos ábrándvilág alakul ki a Külföldi életformát illetően. S az ilyen fiatalt nemcsak a külsőségek izgatják, nemcsak a nyugati zenét ruházkodást tartja eredetinek, imponálónak, hanem az ottani társadalmi bereiv dezkedésről is téves illúziókat táplál. S az ilyen illúziók nem egy fiatalban tulajdon eredményeik lebecsüléséhez vezetnek ée a nyugati vívmányok előtt való krjtikátlan hajbókoláshoz, Az így vélekedő fiatal — kellő ítélőképesség híján — nem tud reális mérleget vonni. Elfelejti, hogy múltunkhoz, lehetőségeinkhez képest olyan építőmunkát végeztünk a múlt húsz esztendőben, amelyre ő is méltán büszke lehet. Nem látja, hogy elért eredményeink csalt miértünk valók, a mi jelenünket, jövőnket szolgálják. Nem látja, hogy van felelősség és önérzet is, amely arra kötelez, hogy vállalva új világot építő küldetésünket, megmutassuk mennyit érünk, mire vagyunk képesek. Nem érti meg, hogy végre szabad hazánk van és szép hivatásunk, kötelességeink, s hogy ez a haza végül is olyan lesz, amilyenné a mi akaratunk, kezünk, sok szép tervünk, vágyunk építi. S honnan tudná az ilyen fiatal, hogyan élnek Nyugaton a hozzá hasonlóak. Ö csak azokat a szerencsésebbeket látja, akinek telik „országúti cirkálóra" és könnyű külföldi költekezésre. Az így eltájolt fiatal józan megítélés helyett a nyugati életforma gátlástalan dicsérgetésébe, az ottani lehetőségek végleges eltúlzásaiba esik. S ráadásul azok is sokszor hibát vétenek, akik a Nyugattal kapcsolatos illúziókkal csupán az eltúlzott nemzeti érzést próbálják szembeállítani. A nacionalizmus, mint nézet, egy tőről fakad a nyugati életforma di- csőítgetésével: annak ellenpólusa. Rossz hatással van a járás fiataljaira a haráeso- lóknak, az önző egyéni érdekek hajszolóinak boldogu, lása Is, A tsz-ben verejtékezni, dolgozni kell minden munkaegységért, hajnaltól estig sincs megállás, az üdülőhelyeken néhány ki- adó_ szoba, egyetlen lángos- sütő bódé könnyebb, kényelmesebb megélhetést biztosít. Az már más dolog, hogy a távlatok kinek ígérnek többet. A káros illúziókat tápláló fiatalok többsége nemigen törődik a távlatokkal. I-ehetne még folytatni a különféle hatások sorát. Például az erkölcsi problémákat, amelyek szintén nem egyszer gondot okoznak. E néhány sorban azonban a küzdelem is helyet követel, amelyet a járás kommunistái folytatnak a káros szemléletek ellen. A küzdelem persze ott a legeredményesebb, ahol elsősorban a fokozatosan emelkedő jólét, a sokasodó eredmények beszélnek a szocializmusról. Van a járásban még jó néhány falu, ahol sokat kell vitatkozni is, ahol még meg kell szilárdítani a gazdasági alapokat, hogy a tagságban néhány fényesebb külföldi autó és néhány költekező turista látványa ne keltsen káros illúziókat, hogy a kóros hatások ne kisebbíthessék eredményeink sorát, ne tompíthassák el az új világ felépítéséért vállalt felelősséget. Jó érzés, hogy a kongresszus után sincs az ilyen falvakban szélcsend. Fiatalok, idősebbek, kommunisták, a járás vezetői együtt vitáznak. Együtt keresik az utat, együtt döntik el, mi a helyes, mi nem az. Es megbeszélik, amit tenni, s ahogyan élni kell. ft) Segített a kongresszus Élni akarnak a lehetőségekkel Kocsordon A IX. pártkongresszuson elhangzottak, a hozott hají- rozatok elevenen foglalkoztatják az embereket. Saját sorsukkal, környezetükkel kapcsolják egybe, ennek alapján mérlegelnek, cselekednek és terveznek. Katona Györgyöt, a kocsordi Uj Élet Termelőszövetkezet fő- agronómusát leginkább a mezőgazdasággal kapcsolatos, a termelőszövetkezeti mozgalommal és munkával egybevágó dolgok foglalkoztatják. A felesleges szállítószalag i- A mi termelőszövetkezetünk —* mondja — egy közepesen gazdálkodó termelőszövetkezet. Adottságunknál fogva évről évre sok bajjal és gonddal küzdünk. A kongresszus után, sok olyan dolgot kapunk, amely biztosítja számunkra, hogy előbbre lépjünk. Említhetem példának a hitel- gazdálkodást. Nagyon jó dolognak tartom, hogy 1968-tól tiszta lappal indulhatunk. Érezzük ennek a súlyát is, a felelősséget, ami ebből reánk hárul. Mert őszintén megmondva, nálunk sem volt szilárd a hitelgazdálkodás. Vettünk például egy vízszintes szállítószalagot a közelmúltban, gémes szállítószalagot akartunk, de azt nem kaptunk. Ez a szállítószalag most túlnyomórészben kihasználatlanul áll. Miért vettük meg? Mert kaptunk rá hitelt és alaposabb megfontolás nélkül éltünk a lehetőséggel. A jövőben majd jobban meggondoljuk, hova költjük a pénzt. De azt hiszem hozzánk hasonlóan más termelőszövetkezetek is így cselekednek majd. Az új hitelgazdálkodással sok pénzt takaríthatunk meg. a gazdálkodásban is nagyobb önállóságot kapunk. Mi például a konzervgyárral idén már harminc hold paradicsom termelésre úgy kötöttünk szerződést, hogy ha betartjuk az agrotechnikai utasításokat és mégsem érjük el a 12 ezer forintos bruttó jövedelmet, az eltérést a gyár megfizeti. Hogy ez a szerződés menynyire előnyös volt számunkra, a gyár számára Is, bizonyítja, hogy önhibánkon kívül nem értük el a 12 ezer forintot, a különböze- tet megkaptuk, éppen ezért a gyárral a jövőben is szívesen szerződünk. De így van ez egyéb szerződött növényekkel kapcsolatban is. A kongresszuson meghatározott lehetőségekkel, mint a Szerződéskötésnél is, a jövőben, fokozottabban élhetünk és élünk is. Az öregek helvzefe is megnyugtató — Nagyon időszerűnek tartottam, hogy a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjazásával is foglalkoztak. A jelenlegi nyugdíjrendszer nem megnyugtató a tagok részére. És a legfőbb probléma abból adódik, hogy ha már valaki nyugdíjba megy, eddig nem vették figyelembe, hogy mennyit dolgozott a tsz-ben, milyen odaadással végezte munkáját. Mindenki egyformán, egy összegű, kevés nyugdíjat kapott, Egy dolgozónk például most intézi a nyugdíját, megvan a 10 éves munka- viszonya, de ebből a tíz évből négy évet iparban és hatot a tsz-ben dolgozott. A? ipari munkája után egyszer annyi nyugdíjat kap mint azért a hat évért, amit a tsz-ben eltöltött. Ha valóban azt akarjuk, hogy a községben maradjanak az emberek, a tsz-ben — ez vonatkozik a fiatalokra is — akkor az öregség idejére is jobban kell gondolni. A kongresszus gondolt erre és ez megnyugtató számunkra. — Helyesnek tartom, hogy a földtulajdonjoggal is érdemben foglalkoztak. Mi. több mint négyezer hold földön gazdálkodunk, ebből 620 hold föld állami tartalék, a többi termelőszövetkezeti tagok tulajdona. 150 ezer forintnyi földjáradékot fizetünk évente. De ha még azoknak fizetnénk, akik -itt a községben élnek. A 150 ezer forint nagy része az ország különböző részeire megy. Még Dunántúlra is küldözgetünk íöldjáradékot. Me«érleflék, , ami hozzájuk szólt Katona György szinte pontról-pontra elemzi a kongresszuson elhangzottakat és helyesen vonatkoztatja saját termelőszövetkezetükre. Végső következtetésként azt is elmondta; érzi és látja, nem maradt hatástalanul ott a községben sem az emberekre, amit hallottak és amit megértettek. Seres Ernő fJó időben, rossz időben “ Tíz éve lesz, hogy néhány száz szabolcsi munkás fegyvert ragadott, s elkötelezte magát a néphatalom védelmére, Üzemek, termelőszövetkezetek, hivatalok, intézmények dolgozói léptek be altkor a puf ajkás, vörös csillagos seregbe, a munkásőrség soraiba. Egy évtized pergett le azóta, s e szervezet megyénkben is — mint országszerte — ezreket nevelt a munkáshatalom hűséges harcosaivá. Ünnepelnek a munkásőrök. Ezekben a napokban Ünnepélyes egységgyűléseken adnak számot egymásnak, munkahelyük dolgozóinak, a pártnak egy esztendő eredményeiről, a kiképzés és az egyéb munkásőri feladatok teljesítéséről. Veteránok — régi vöröskatonák, partizánok, ötvenhatos karhaialmisták, és fiatalok — KISZ-esek, ifjúmunkások — állnak egymás mellett az ünnepélyes parancskihír Jetéikor. Forradalmár nemzedékek adják át egymásnak a harcokban edzett acélt, a „jó időben, ro$S2 időben” hűséges társat, a géppisztolyt. Az esküt tevő új munkásörök kemény hangja kíséri ezt a pillanatot, A piros drapériával borított asztalon oklevelek fekszenek, zászlók sorakoznak, s a fotasok lámpájának éles fényében megcsillannak a kitüntetések, melyeknek néhány „Kiváló Munkásőr’’, „Kiváló parancsnok” egyenruháin adja meg azután a kék hátteret. Szabolcs-Szatmár megye műnké sörei ünnepelnek e hetekben: azoknak a napoknak eredményeit ünnepük, amelyeket a gyakorlóié, ren, a lőtéren, az őrszobán, a tanteremben töltöttek — pártmegbizatásuk teljesítése közben. Jó dolog az önállóság — Nézzük az önállóságot is. Itt nálunk is mindenki olyan jól el tudja látni tanácsokkal a tsz-t, bírálnak, kritizálnak. Nem haragszunk mi ezért, jó az, ha figyelmeztetnek dolgokra, de annak mégis örülünk, hogy Sóstó. idegenforgalom: Turisfakombinát épü! az erdőben Műemlék falu — „Minimundus“ - Kemping Színvonalas idegenforgalmi kombinát létesítését tervezi a sóstói erdőben a megyei idegenforgalmi hivatal. A kombinát központját jól berendezett kemping képezi, körülötte szórakozási és művelődési lehetőségeket biztosítanak majd., A több holdas területen — helyének kijelölése hamarosan megtörténik — plyan idegenforgalmi központot alakítanak ki, amely az év minden szakában hasznosítható lesz. A nyári szezonban bel- és külföldi vendégek ellátását kívánják megoldani, a holt szezonban pedig Nyíregyháza lakóinak nyújtanak megfelelő helyet rendezvényekre, kirándulásokra, sportolásra és szórakozásra. A kombinát létesítésével egy régi terv is valóra váMÍÉRT ÖLTEK MEG EGY ASSZONYT? A múlt és a jelen Nyírtasson i. A férj baltával meggyilkolta a feleségét. Az asz- szony bibliás volt, reformá- tusabb a reformátusnál. A férfi alkoholista. Mindennap a levegőben lógott a tragédia, már évek óta veszekedtek. Négy szép gyermekük él. Évák óta levegőben lógott a tragédiaSzilágyi József, a községi tanács vb elnöke: — Júliusban járt nálam az asz- szony, hogy a férje nem ad haza pénzt. Ugyanazon a napon megjelent a férj is, hogy az asszony elver minden pénzt. IJi tud üt igazságot tenni? Az utolsó héten ismét jött az asszony, kérte, adjunk neki lakást. Szereztünk. Úgy volt, hogy szombaton elköltözik, Délután ismét beállít, hogy a ház gazdája nem adja a szobát. Elmentem, azt mondja, nem meri kiadni, fél az embertől, Hétfőre szereztünk újabb szobát az asszonynak, de akkor hajnalban megtörtént minden... Kiss László kocsmár'os: A férj vasárnap este már italosán tért be hozzám. (Hogy miért szolgáltam ki? Mert nem dülöngőzött.) Négy korsó sört és négy féldecit ivott. Záróra után meg kellett mutatnom neki a kijáratot. Hogyan vagyok megelégedve a forgalommal? Nem panaszkodhatom, mint családapa, He mint ember, azt kérdem, hát nem lehet ezeket megállítani? Ami sok, az sok. Nem félek a munkától, de javaslom, zárják be szombaton délután a kocsmákat és ne is nyissák ki hétfő reggelig. Nem lesz kevesebb az italfogyasztás, de a tragédiák nagyobb részének elejét vesszük. Dr. Péter István, az állami gazdaság igazgatója: Tavaly augusztus 20-án 27 ezer forint jutalmat osztottunk ki, Másnap megkérdeztem a két koesmárost, mennyi ital ment el. Negyvenezer forint. Ez any- pyit jelent, mintha minden munkaképes férfi hatszáz forintnyit ivott volna meg. De ez csak egy eset volt, az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi sem tudjuk, hogyan élnek dolgozóink. 4ö- vőFe mór nem kapnak szerződést az italozók, pedig a gazdasághoz mindenki ragaszkodik. Magát a férjet nem ismertem. Az asszony szombaton megkeresett és elpanaszolta, hogy még saját gyermeke is segít az apjának, ha őt veri.. Hétfőn akartam intézkedni, reggel épp erről beszélgettünk, amikor valaki meghozta a hírt. Fabu János szomszéd: — A férjet legénykora óta ismerem. Korábban már leütötte a komámat, de nem került a törvény elé, mert vett neki egy új szekeret. Ha részeg volt, nem lehetett vele tárgyalni. Ha józan, akkor a földet nézte, kerül«- te az ember tekintetét. Én pedig az ilyet nem szeretem, hiába voltunk koma- ságba. Azt, hogy évek óta veri az asszonyt, tudta az egész utca. Hallottuk, láttuk. Nem szólt neki senki, mert nem mert szólni. Egyszer én nem bírtam már tovább, bementem, s szólítottam, hogy komám... Úgy nézett rám, mint a farkas. Azon a hétfői hajnalon is hallottuk a slkitást A feleségem mondta is, hogy menjek át, de hát... Mire átmentem, az asszony már meghalt. Sok emberrel beszéltem és mind panaszolta, menynyit isznak Nyírtasson az emberek. Még a kocsmáros is megsokallta már. Rorpo- npvics Miklós, az állami gazdaság szb-titkára meg így beszélt: — Kisfiúk vagyunk mi ahhoz, hogy ezt megakadályozzuk. Tudjuk, hogy kényes kérdés, de nem mindenki mer úgy beleavatkozni, mint mi. Volt már, hogy odaadtunk a kocsma- ajtóba a fizetés napján, magyaráztuk az embereknek, kinek van szüksége a keresetre, aztán amit mondtak, lenyeltük. Mások azt panaszolták, hogy a falu zárt világ, hétszáz külön családból álló világocska, Sí há valaki részegen veri az asszonyt, az családi ügy és a családi ügy tabu. A bajokat még maguk az asszonyok is titkolják, takargatják, s addig lappang, míg egy este futni kell az ember elől. Közbeavatkozni azonban akkor sem mernek. Még többen emlegették a tudatlanságot, az elmaradottságot. Hogy itt az egykori „sötét Szabolcs” még mindig sötét. A* uradalmakban olcsó munkaerő kellett, olyan, aki nem gondolkodott 8 azoknak a leszármazottai élnek a községben. Akiben van értelem, legtöbbje már régen elment. A kultúrházban — a horthysta Tomka ezredes egykori kastélyában, éppen szemben az új kocsmával, — találkoztam egy járási könyvtárossal, ö mondta: — Háromezer kötetünk van. Ha ebbpl ezer meséskönyv lenne, egy év alatt tönkreolvasnák. De nem a gyerekek, hanem a felnőttek, az öregek. Az ő szellemi igényeiket a mesék elégítik ki. Eddig értem a riport megírásával, mikpr láttam, hogy eddig csak a jelenséggel foglalknztam, ami oly igazságtalan Nyírtass lakóihoz... Meg kellene keresni g jelenség mögött a lényeget, s ezt szeretném megkísérelni a cikk második részében. Kan István Ijk: elkészül a szabadtéri néprajzi múzeum. Szabolcs- Szatmár az ország népi műemlékekben egyik leggazdagabb megyéje. Számos épületet, parasztházat nyilvánított védetté az Országos Műemléki Felügyelőség. A létesítendő skanzen a megye különböző tájegységeinek jellemző építési formáit gyűjti össze és mutatja be az érdeklődőknek. A tervek szerint egy utca két oldalán építenék fel a jellegzetes szabolcsi, szatmári, beregi paraszthózakat, udvarral es gazdasági épületekkel együtt. A megyei múzeumok igazgatósága elkészítette a „műemlékfalu” dokumentációs tervét. A megyei tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség közös összefogással már az 1967-es évben megindítja az építési munkálatokat. A skanzen gyakorlati kihasználtsága, látogatottsága érdekében e ritka létesítményt főképp idegen- forgalmi szempontból kívánják hasznosítani, ezért a leendő sóstói kemping tőszomszédságában építik fel. A műemlékfalu egy részében néprajzi, múzeumi tárlatok kapnak otthont, néhány házban pedig turistaszállásokat rendez be az idegenforgalmi hivatal, A távlati tervek között szerepel egy szabolcsi „mini- roundus” berendezése is a sóstói idegenforgalmi kombinát területén. Ebben a minivilágban makettek mutatnák be megyénk nevezetes épületeit: műemlékeit, valamint korszerű új létesítményeit. <sz) 1966- december 10
