Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-10 / 291. szám

Nyilatkozat Koszigín és De Gaulle tárgyalásairól Párizs, (TASZSZ); Párizsban pénteken dél­után Koszigin, szovjet mi­niszterelnök látogatásának befejeztével szovjet—fran­cia nyilatkozatot tettek közzé. A nyilatkozat megálla­pítja, hogy Koszigin szov­jet miniszterelnök több megbeszélést folytatott Pá­rizsban és Rambouilletben De Gaulle tábornokkal, ta­lálkozott Pompidou francia miniszterelnökkel. A megbeszélések meg­erősítették azt az egyetér­tést, amely már Brezsnyev, Koszigin, Podgornij és De Gaulle moszkvai tárgyalá­sait Is jellemezte. Koszigin és De Gaulle tábornok első helyen az európai problémákat tekin­tette át az 1966. június 30- án kiadott szovjet—francia nyilatkozat szellemében. Az európai államok kö­zötti kapcsolatok kívánatos fejlődésének első fontos szakasza a feszültség eny­hülése. Ezt minden terüle­ten és minden európai or­szág között a kapcsolatok fejlődésének kell követnie. Annak az együttműködés­nek a példája nyomán, amely a Szovjetunió és Franciaország között ala­kult és fejlődött ki. Ilyen formában kialakulhatna a tartós béke, amelyben tisz­teletben tartják a nemzeti szuverenitást, a területi sérthetetlenséget, az erő­szakról való lemondás és az államok belügyeibe való be nem avatkozás alapel­veit. Megvitatták azt a kér­dést is, hogy az európai biztonság és együttműködés problémáinak tanulmányo­zására a jövőben európai értekezletet kellene össze­hívni. A leszerelés problémá­jával foglalkozva kívána­tosnak tartják, hogy az atomfegyverrel rendelkező országok vitassák meg, mi­lyen módon lehet biztosíta­ni a tényleges atomleszere­lést. Eszmecserét folytattak a tárgyaló felek a békét fe­nyegető délkelet-ázsiai hely­zetről is. A két kormány újra megállapítja, hogy a vietnami hadműveletek egy­re fokozódnak, egyre több anyagi és emberáldozatot követelnek. A helyzet, amelynek súlyossága a kül­földi beavatkozás fényéből fakad, veszélyezteti a Viet­nammal szomszédos álla­mokat is és ez idő szerint fő akadálya a nemzetközi feszültség enyhülésének. Az ENSZ-szel kapcsolat­ban a Szovjetunió és Fran­ciaország úgy véli, hogy a világszervezetnek az alap­okmány elveit szigorúan betartva és a szervezet egyetemességét biztosítva kell működnie. A szovjet—francia kap­csolatok gyors ütemben fej­lődnek a moszkvai tárgya­lások óta. A tárgyaló felek beha­tóan tanulmányozták a két ország közötti gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés problémáit is. Koszigin és De Gaulle megállapította, hogy ered­ményesen valósul meg az együttműködés a színes te­levízió, az atomerő békés felhasználása és a világűr­kutatás terén. Megállapítot­ták, hogy az együttműkö­dést ki kell terjeszteni a gazdaság, a tudomány és a műszaki élet más terü­leteire is. A Koszigin franciaországi látogatása alkalmával ki­adott szovjet—francia nyi­latkozat végezetül hangsú­lyozza, hogy a látogatás újabb jelentős hozzájárulás a szovjet és a francia nép barátságához, az európai és a világbéke fenntartá­sához. 5. — Pontosan! Nézze csak, az óvodában, a bölcsődében máris alig kell fizetni va­lamit. Az egyetemeken ösz­töndíjat kapnak a dolgozók gyerekei. Kezdetben minden olcsóbb lesz, aztán az ap­róbb dolgokat ingyen ad­ják. Példának okáért mond­juk a gyufát a cigarettát, a zoknit, a fogkefét. Később a kenyeret, a fehérneműt, a könyveket, meg az ilyes­mit. Közben telik az idő, minden kedvezményhez hozzászokunk, mintha így lenne a világ teremtése óta. Aztán egy szép napon a la­kásért, fűtésért, világításért, utazásért sem kell fizetni. A vendéglőkben is ingyen adják majd a bécsi szele­tet. így megy ez mindaddig, amig teljesen fölöslegessé válik a pénz. Ugye milyen érdekes? Annyira figyeltem, hogy kialudt a szivar a szájam­ban. — Jolika, ez egyenesen lenyűgöző. De a pincér inkább ül­tetvényesnek nézett, mint a kommunizmus állampolgá­rának, ezért villámgyorsan felszámolt nekem nyolcvan- hét forintot és harmincöt fillért. Ez volt a legdrá­gább pártoktatás, amelyben a felszabadulás óta részesül­tem. De mit számított most a bűnös pénz, amikor Joli­ka tökéletesen meggyőzött arról, hogy belátható időn belül ingyen kapok gyufát a trafikban? Békebeli andalgással kí­sértem haza a lányt. Már annyit sétáltunk, hogy fájt a medencecsontom a gyalog­lástól, mégsem értünk ha­za. Jolika sokat nevetett, boldog sóhajtozással örült a szép nyári estének, gyen­géden részletezte, milyen szép munkája van a ta­nács szocialista osztályán. Még mindig nem értünk haza. Aztán bevallotta, hogy a város közepén lakik fél percre a Bolero teraszától, de ne haragudjak rá, most olyan boldog, élvezi a kel­lemes éjszakát és az én ko­moly társaságomat. Biztosítottam, hogy ilyen séták nélkül sivár és célta­lan lenne az életem. így ment ez estéről esté­re. Csakugyan elkoptak a városból a koldusok, a tet­vesek, az árva öregek, és el­kopott az egy pár sevro fél­cipőm is. Következett a leg­nagyobb nap, az utolsó. Több hírneves egyéniséget kellett fehér autóm utaste­rébe csalogatnom. Az első­vel kudarcot vallottam. Göndör volt ő aki szintén régi ismerőseim közé tarto­zott. Nem az öregsége, ha­nem a nyomorékságra miatt utalták a szociális otthon­ba. Két bottal járt, de nem is járt. hanem vonaglott. Minden lépésre borzasztóan összerándult és lépés helyett előre rúgta a lábát. Ahol elérte a kimerültség, ott le­ült a járdára, sapkáját a botjaira tette és koldult. Es valahogy véletlenül mindig ott merült ki, ahol a leg­nagyobb volt a forgalom. — Göndör elvtárs. hát ak­kor eljöttünk magáért — mondta neki Jolika. A kétbotos nyomorék fe!_ állt villásreggelije mellől elegánsan megtörölte a szá­ját és tornatanáros délceg- séggel körbejárta az asztalt. — Köszönöm. Láthatják, ma reggelre meggyógyul­tam. Értek a lélektanhoz, így könnyen megállapíthattam Jolika arcáról, hogy drámai pánikba esett. Erős jellemé­re vall, hogy mégis ura tudott maradni méltóságá­nak. — Gratulálok... Akkor most mi lesz? — Semmi — lépkedett daliás gondosan a nyomo­rék Göndör. — El tetszik nekem intézni, hogy enge­délyt kapjak biciklimegör- zőre. Mától kezdve hasznos tagja akarok lenni a társa­dalomnak. Kellemes modorom elle­nére magával ragadott a primitiv harag. Fölvettem a híres botokat. — Ide figyelj, Göndör. Húsz évig szédítetted az egész várost. Ha. ezentúl csak bicegni látlak, eltöröm rajiad ezeket a botokat. Tehát Göndör helyett a botjait Vittem magammal. Féltem. Jolika csalódni fog — a fenyegetőzés miatt — természetes előkelőségem­ben de ellenkezőleg. Rajon­gó tekintete egészen zavarba hozott. Engem, a flegma Il­lést, akit nem szokott meg­ingatni semmiféle női ra­jongás. ★ Ilyen az élet: a követke­ző helyen nem várt parádé­val fogadtak bennünket. Le. hét csodálkozni, nevetni, vagy hitetlenkedni, mit bá­nom én. Ilyent még nem látott a világ, amióta az ősember feltalálta a füstölt heringet. Szunyogh Elekért men­tünk, az énekes koldusért. Elek talicskával és postás csákóban rótta a várost ta­licskát betolta a bérházak udvarára, vonító hangon bölcsődalokat énekelt és az emeletekről lehulló apró­pénz alá tartotta a postás­csákót. Hogy miért volt szüksége a talicskára, azt soha nem fogják megtudni az iskolásgyerekek. Azt viszont mindenki tud. ta, hogy Szunyogh Eleknek albérlője is van muskátlis bódéjában, amely a gyöp- mesteri porta mögött, a ná. das szélén bújt meg az is­tenültette beléndekek, la- bodák, csipkebokrok ár­nyékában. Es ez az albér­lő nem volt más mint Tu­lipán Artur. Albérleménye egy szalmazsák volt, ezt nappalra csigán húzták fel a bódé mennyezetére, olyan ügyesen, hogy közben nem tettek kárt a velencei csil­lárban. Jolika sok válogatott he­lyen megfordult az utóbbi napokban, most mégis némi iszonnyal közeledett a bó­déhoz a mérges gazok kö­zött. Éppen egy lovat nyúz­tak a gyöpmester portáján, dögszaggal és zöld legyek­kel volt tele körülöttük a nehéz nyári levegő. De a Lant Hercege tisztán és kiborotválkozva jött elénk, akár egy máltai lovag. Spa­nyol grandnak is nézhettük volna, ahogy meghajolt előt­tünk: — Tulipán Artur vagyok, művésznevemen a Lant Hercege. Dalok a szerelem­ről a honról, a jóságról, a békéről és mindenről, ami emberi. Kegyeskedjenek meghallgatni legújabb ver­semet, amelyet ma reggel írtam, miután felébredtem a nádirigók édes füttysza­vára. — Köszörülte a tor­kát, mint a nagy versmon­dók március tizenötödikén, aztán rákezd te: Merre illansz, te kis ma­dár? Almom után repülsz ta­lán? Leld meg napos delelő­kön, Fürdesd meg a szép me­zőkön, Lányok mosolyában mos­sad, Nyugovóra visszahozzad. Azonnal gratuláltam ne­ki, szolid eleganciával, mint Gusztáv svéd király a Nobel-díjasoknak. Jolika za­varban volt, úgy látszik, még mindig nem szokott hozzá a zsenik társasági­hoz. A Lant Hercege szl- káran és méltóságteljesen invitált bennünket: — Hölgyeim és uraim, fáradjanak szerény ottho­nomba. A kánaáni bőséget ugyan megtagadta tőlünk a sors, de vagyoni helyze­tünkhöz képest mégis sze­retnénk önöket megvendé­gelni. Szunyogh Elek lámpaláz, zal küszködött. Futkosott, mint a pók a falon, állan­dóan körbejárt egy mosó- fazékat amelyen egy szál deszka volt, a deszkán ró­zsaszínű selyempapír, a selyempapíron szárazkol­bász, baracklekvár, zöld­paprika, paradicsom, só és kenyér. — Parancsoljanak egy kis tízórait... — rebegte Szu­nyogh Elek, utánozhatatlan jódlizó hangján. Jolikában nőttön nőtt a riadalom. De azért elfogad­ta a tízórait. Közben meg­beszéltük, hogy a talicskát is elvisszük mert Elek eh­hez csökönyösen ragaszko­dott. A Lant Hercege kikí­sérte barátját a kocsihoz és szándékosan olyan légkört teremtett, hogy nem tudtunk védekezni a megilletődött- ség ellen- Kinyitottam Elek­nek a kocsi vöröskeresztes ajtaját, de még nem akart beszállni. Pityeregve levet­te a csákóját és várt. A Lant Hercege elszántan küzdött gyengeségével. Ügy tett, mintha mi ott se len­nénk. Csak Elekhez beszélt, meg-megbicsakló hangon. — Jobb így, egyetlen Elekem! Nem vagy többé koldus. Ha ezután énekelsz páratlan hangodon, nem kell az alamizsnára gondol­nod. Miattam ne aggódj. Még elég fiatal és egészsé­ges vagyok, szeptemberben töltöm be a hatvanat. Ugyanúgy mint eddig, já­rom a kocsmákat és ahova beteszem a szent lábamat, ott a művészet templomá­vá vállnak a szennyes le- bujok. Mivel bocsáthatná­lak legméltóbban utadra ? Hajdanában az volt a szo­kás a fényes keleti feje­delmek udvarában, hogy évenként egyszer összeül­tek a legjobb dalnokok és a fejedelem színe előtt rög­tönözték műveiket. Légy hát most fejedelem és halld hű szolgád rögtönzött zengzetét: E megrázó percben Bánat szaggatja rímeim. A lant zokog, Húrjain gyász borong. Elmész hát, te hű, Kipottyansz sorsodból, Mint varrónő kezéből a tű. Elmész hát, te jó, Mint parton maradott elől A vissza nem térő hajó. De halld lm a bölcs vigaszt: Szíved azért mégse fáj­jon, Kenyered lesz messze tá­jon, Dalból fonok ősz fejedre Búcsúzóul koszorút. Ez legyen drága kincsed, Űzze el a borút. Amig koszorúm veled. El nem hagy hű szeretet. A függöny még mindig nem akart legördülni, pe­dig már idegesített a hely­zet. Szunyogh Elek ma- szatos lett a könnyektől, de azért neki is volt érzéke a fenséges pillanatokhoz, mert egy szép bölcsődallal kö­szönte meg a királyi ko­szorút. Föloszlattam a szín- társulatot, nem akartam, hogy Elek szívrohamot kap­jon az érzelmi megrázkód­tatástól, mielőtt elfoglalná lakosztályát Cziráky gróf kastélyában. (Folytatjuk) A Béke-világtanács titkárságának ülése Helsinki (TASZSZ) A finn fővárosban közle­ményt adtak ki a Béke-vi­lágtanács titkárságának de­cember 8-i és 9-i üléséről, amelyen Romes Csandra, a tanács főtitkára elnökölt. A titkárság felszólítja a világ népeit, az összes bé­keszerető erőket, hogy fo­kozzák a harcot az ame­rikai agresszió beszünteté­séért, támogassák a DNFF és a VDK kormánya ismert javaslatait, mint igazságos kiinduló pontot a vietnami probléma rendezésében. A titkárság a továbbiakban hangot ad a nácizmus nyugat-németországi újjá­születése feletti aggodalom­nak. Javasolta végül a tit­kárság, hogy a BVT elnök­sége 1967 február 25—27-én üljön össze Csehszlovákiá­ban. Nasszer és Tilo meghívta Siskámét Djakarta (MTI) Nasszer, az EAK elnöke és Tito jugoszláv elnök meghívta Sukarno elnököt, hogy tegyen látogatást a két országban. Malik indo­néz külügyminiszter a be­jelentéshez hozzáfűzte, hogy a látogatásokra az új év­ben kerül sor. Betiltsttáh a Kaogil OttHzélt Általános SzSvetséiít Kinshasa (MTI) A kongói kormány pénte­ken betiltotta a Kongói Dolgozók Általános Szövet­ségének (CGTC) további működését. A rendőrség korábban azt állította, hogy a Szakszerve­zeti Világszövetséghez tarto­zó CGTC „kommunista fel­forgató tevékenységet foly­tat." Újabb fejlemény Nigériában Lagos (MTI) Nyugat-Nigéria vezetőinek az az elhatározása, hogy felhívják Gowon alezre­dest, a központi katonai kormány elnökét, vonja ki az északi, hausza szárma­zású csapatokat a nyugati területekről, újabb fejle­mény a nigériai belpoliti­kai válságban. A nyugati vezetők Iba- danban megtartott értekez­letükön azt is elhatározták, hogy követelik, helyettesítsék nyugati Joruba származá­sú személyekkel a rendőr­ségben szolgáló hauszákat. Ezzel egyidőben Nyugat-Ni- gériában a toborzói irodák csak Joruba törzsbelieket vesznek fel a hadseregbe. Ismeretes, hogy Kelet-Ni- géria vezetőinek egyik kö­vetelése a júliusi puccs óta szintén az, hogy vonják ki az északi hausza csapatokat. Gowon ezt határozottan visszautasította. Ha most a nyugat összefog a kelet­tel, akkor az észak lehetet­len helyzetbe kerül — mu­tatnak rá lagosi körökben. Ez pedig könnyen maga után vonhatja az alezredes eltávolítását. Gowon utóda­ként Weyt, a nigériai hadi- tengerészet parancsnokát j emlegetik. Bhedeslci vita a Biztonsági Tanácsban New York (MTI) A Biztonsági Tanács pén­tek délutáni rhodesiai vitá­jában elsőnek Kapwepwe, Zambia külügyminisztere szólalt fel. Zambia nem tagja a Biztonsági Tanács­nak, képviselője, mint ér­dekelt fél vesz részt a vitá­ban. Kapwepwe gyakorlatilag elutasította a Brown kül­ügyminiszter által csütörtö­kön előterjesztett brit ja­vaslatot és sürgette, hogy minden kereskedelmi kap­csolatot szakítsanak meg Rhodesiával. Kijelentette, hogy Nagy-Britannia javas­latai csupán a probléma egy részét ölelik fel, s a Saigon (MTI) Rusk amerikai külügymi­niszter pénteken Tajvanról különrepülőgépen kétnapos látogatásra Saigonba érke­zett. Érkezésekor a repülő­téren rövid beszélgetést folytatott az újságírókkal. Többi között kijelentette, hogy „a másik fél részéről semmi jel sem mutat arra, hogy a karácsonyi fegyver- szünetet a tárgyalások meg­kezdésére akarnák felhasz­nálni.” Amikor megkérdez­ték, van-e lehetőség az Észak-Vietnam ellen inté­zett bombatámadások hosz­zambiai kormány továbbra is az angol katonai beavat­kozást látja az egyedül ha­tásos módszernek a Smith- rendszer felszámolására. A zambiai külügyminisz­ter kifejezésre juttatta az afrikai államoknak azt az óhaját, hogy a Rhodesiával szemben alkalmazandó köte­lező érvényű szankcióknak feltétlenül magukban kell foglalniuk az olajembargót is. Nagy-Britanniának ilyen értelemben kell módosítania határozati javaslatát, — mondotta. Utalt rá, hogy Nagy-Britannia halogató magatartása milyen súlyos károkat okozott Zambia gazdasági életének. szabb szüneteltetésére, Rusk azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „a há­ború kellős közepén nem hagyhatja abba a bombatá­madásokat.” Az amerikai haditengeré­szet az észak-vietnami par­tok előtt teljesítendő szol­gálatra küldte ki egyetlen atommeghajtású cirkálóját, a „Long Beach”-et. A hajó közép- és hosszűtávú föld­levegő rakétákkal van fel­szerelve. New York: Gunnar Myr- dal svéd professzor egy New York-i nagygyűlésen mondott beszédében kije­lentette, hogy az Egyesült Államok kormánya politi­kailag és erkölcsileg egyre inkább elszigetelődik, ennek oka nagyrészt a vietnami háború. A gyűlésről, a részt­vevők békefelhívást intéz­tek Johnson elnökhöz. Vietnami jelentés

Next

/
Thumbnails
Contents