Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
Szíriában lefoglalták az iraki olajtársaság vagyonát Damaszkusz (MTI): Csütörtökön a szíriai kormány hivatalosan bejelentette, hogy lefoglalta az Irak Petroleum Company (IPC) szíriai vagyonát. A holland, angol, francia és amerikai kézben lévő IPC legfontosabb olajvezetéke Szírián keresztül juttatja el az olajat Irakból és a libanoni Tripoliból az ugyancsak szíriai Baliyas földközitengeri kikötővárosba, ahonnan az értékes szállítmányt tankhajókon juttatják el Nyugat-Európába. Egy hét múlva összeül a szovjet parlament Moszkva, (MTI) December 15-én a Kremlben összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, hogy meg. vizsgálja és jóváhagyja az 1967. évi népgazdasági terv és költségvetés tervezetét. Beszámoló hangzik el az ülésszakon az 1965. évi költségvetés teljesítéséről. Az 1966—70. évi ötéves tervidőszak első évét a vártnál jobb eredménnyel zárja a szovjet népgazdaság. Az ipari termelés idei növekedése meghaladja a 0 százalékot, a mezőgazdasági termelésé a 10 százalékot Miután 1966-ban kitűnő eredményeket értek el az új tervezési és ösztönzési rend. szerre állított vállalatok, 1967-ben folytatódik a reform kiterjesztése most már egész iparágra is. Az új összetételű Legfelső Tanácsának ez lesz a választások óta a második ülésszaka Johnson be igenlése Washington (MTI): Johnson elnök texasi farmján csütörtökön bejelentette: az Egyesült Államok, a Szovjetunió és más országok között megállapodás jött létre arról, hogy nem küldenek a Világűrbe nukleáris fegyvereket, illetve fegyverekkel felszerelt űrhajókat Johnson közölte, hogy az ezzel kapcsolatos szerződéstervezetet az ENSZ világűr jogi kérdésekkel foglalkozó bizottsága dolgozta ki. Az elnök nagy jelentőségűnek minősítette a megállapodást s utalt arra, hogy az 1963-as atomcsend- egyezmény óta az érdekelt országok között nem született ilyen fontosságú egyezmény. Johnson azt is bejelentette, hogy a megállapodást ratifikálás végett a jövő év tavaszán a kongresszus elé terjeszti. A megállapodás egyben azt is kimondja, hogy i a Hold és más égitestek min- | den ország kutatói számára I hozzáférhetők. Széfiéi»an megpsiyílt a KGST XX.ülésszaka Szófia. (MTI) Pénteken délelőtt Szófiában megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának XX. ülésszaka. Az ülésszak munkájában részt vevő magyar küldöttséget Apró Antal miniszterelnök-helyettes vezeti. A XX. ülésszak Tano Colovnak, Bulgária képviselőjének rövid beszédével kezdődött, amelyben a bolgár vendéglátók és Todor Zsiv- kov miniszterelnök nevében köszöntötte az ülésszak részvevőit. A szófiai tanácsülés a KGST XIX, ülésszaka óta végzett munkát vizsgálja meg és megszabja a következő időszak feladatait Vietnami jelentés Saigon (MTI) A saigoni amerikai katonai parancsnokság két lök- hajtásos vadászgép elvesztését ismerte el Saigon környékén csütörtökön. Az amerikai légierő csütörtök hajnalban Saigontól 40 kilométernyire északnyugatra a szabadságharcosok feltételezett állásait támadta. Az egyesített arait katonai parancsnokság ülése Kairó, (MTI) Az egyesített arab katonai parancsnokság szerdán este megtartotta rendkívüli ülését, a Reuter jelentése szerint, Ali Amer tábornok a közös arab erők főparancsnoka sürgette, hogy Jordánia engedje be az arab csapatokat Jordániába és ne bénítsa meg a parancsnokság e tevékenységét. Amer tábornok hangoztatta, hogy a jordániai kormány álláspontja gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a közös arab parancsnokság eleget tegyen kötelezettségeinek. Eszak-Vietnamban szerdán amerikai repülőgépek radarállomásokat bombáztak. Quang Nam tartományban az amerikai 1. tengerészgyalogos hadosztály befejezte Mississippi elnevezésű hadműveletét, amelynek folyamán azonban csak kisebb összetűzésekre került sor a partizánokkal. (AFP, AP) Az amerikai katonai rendőrség csütörtökön „tévedésből” őrizetbe vette a saigoni polgármestert. Egyesek szerint a polgármester egy étteremben hangoskodott és a közelgő katonai rendőrökre ráfogta fegyverét. Amikor személyazonosságát igazolta, azonnal szabadon bocsátották. Az amerikai nagykövetség sajnálkozását fejezte ki. A dél-vietnami kormány erélyesen tiltakozott. Csütörtökre rendeződött az elbocsátások miatt kirobbant dél-vietnami dokkmunkássztrájk. A rendezés értelmében a dél-vietnami dokkmunkásokat elsősorban ve- szik majd számításba, ha a kikötőben polgári személyeket alkalmaznak. Ldaríóxtsiíások Kísiaimn Véres összetűzések munkások és „vöröseárdisták“ között Peking (MTI): A pekingi „vörösgárdisták” jeletései szerint Kínában letartóztatták Peng Csent, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, Peking polgármesterét, Van Lit Peking polgármester-helyettesét és több más személyt. A „vörösgárdisták” rádiójának egyik közleménye szerint december 4-én „saját barlangjában elfogták a sötét banda főkolomposát” Peng Csent. Rajta és Van Lin kívül Lin Mohan és Hszia Jen volt művelődésügyi miniszterhelyettesek és Tan Han, a kínai drámaírók szövetségének elnöke van a letartóztatottak listáján. Mint ismeretes, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának határozatával júniusban Peng Csent Li Hszei Feng váltotta fel a pekingi pért1966. december 9. bizottság első titkárának tisztségében. Arról, hogy mi történt Peng Csennél, nem tettek közzé jelentést. A „vörösgárdisták” falragaszaiban és cikkeiben idézik kínai vezető sze- személyiségek azon kijelentéseit. miszerint Peng Csen ügyét megvitatták a Kínai Kommunista Párt XI. plénumán. Sanghaji „vörösgárdisták” Csou En-laj szavaira hivatkozva arról adtak hírt, hogy „Peng Csen bűneinek” kivizsgálásával kü-» lön bizottság foglalkozik. Ha ezek az állítások megfelelnek a valóságnak, feltételezhető, hogy Peng Csen letartóztatása e bizottság munkájának volt az eredménye. A „vörösgárdisták” jelszavai üdvözlik Peng Csen letartóztatását és sürgetik, hogy állítsák bíróság ele azokat, „akik vele egy húron pendülnek”. Pekingben újabb összetűzésekre került sor munkások és „vörösgárdisták” között. Csunvcsing város egyik gyárának munkásai és a „vörösgárdista” csoportok közötti összecsapás december 4-én 11 ember életébe került, kétszázan pedig megsebesültek. Vuhszi városában ugyanezen a napon a „forradalmi diákság” a városi pártbizottság védelmére mozgósított munkásokkal csapott össze. Tizenhármán életüket vesztették — főként munkások — és 180 ember megsebesült. Sanghajban december 3-án és 4-én a Jiefang Ribáo című lap munkásai és a „vörösgárdisták” összetűzése nyomán heten haltak meg. 4. Mint ilyen, teljesen rám hasonlított. De amióta szedtem magamra egy kis intelligenciát a mentősöknél, azóta tudom, hogy Ábra- hám nem részeges csavargó, hanem idült alkoholista, sőt, mi több, delirium tremens. Egyszóval mindenki' viszi valamire az életben. Mert ha ez az Ábrahám józanul éli az életét, vajon megérdemelné-e ezt a gyönyörű latin nevet? — Drága elvtársnő, bízza rám a dolgot — modtam Jolikának hivatalos komolysággal. — Szívja nyugodtan a friss levegőt, én majd az öreg lelkére beszélek. Megigazítottam tányérsapkámat és bementem a delirium tremens antik palotájába. A ház ura már élenkebb volt valamivel, épp egy szivarcsutkát morzsolt szét a tenyerén, hogy bagót gyúrjon magának. — Hát te is itt vagy, Illés? — ült magasabbra örömében. — Várj, neked . is gyúrok egy galacsint. — Kedves tőled, Ábrahám, de tudhatnád, hogy én édesszájú vagyok'. Szóval meggondoltad magad? — Nekem nem kell a tejeskávé. Nekem soproni vörös kell. — Teljesen mindegy, hogy mi kell, mert úgyis késő. Töröltek a listáról. Ebben a percben mondta az elvtársnő. — Letörölt?... — Pedig nagy szőlő tartozik ahhoz a kastélyhoz. Meg pince, ezer hektó borral. Minden van, csak vincellér nincs. Mondtam a nőnek, hogy Ábrahám márkás szakember. Éppen vincellérnek való. De a nő hallani sem akar rólad. Megsértetted. Le is húzott a listáról. Más lesz a vincellér. Ábrahám rágta a bagót és harciasán böködte a levegőt mandarin orrával. — Ki ez a nő, hogy -így mer velem bánni? Az én fiam finánc! Engem nem lehet csak úgy letörölni!... Csak akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen milyen gyönyörű, sötét szeme is van Jolikának, amikor rámeresztette az útrakész Ábrahámra. Miközben mentünk a következő címre, elég furcsa hangulat alakult ki közöttünk. Ereznem kellett, hoev tekintélyes embernek tart. Hallgataggá váltam és ösz- szevont szemöldökkel vezettem a Döcsöt. — Illés bácsinak van családja? — kérdezte Jolika félénk tisztelettel. Férfiasán sóhajtottam. — Még nincs. Ilyen a hivatásom. Kell valaki, akinél a munka az első. Nálunk emberek élete függ a gyorsaságtól. Meg aztán az ünnepek. Milyen jó, ha elvállalhatom a szolgálatot a családapák helyett. Lassacskán bámulat tárgya lettem Jolika sötét szemében. — Ugye, régóta kommunista Illés bácsi? — Negyedik elemista korom óta. Apám fontosnak tartotta az ilyesmit. Vöröskatona volt, meg is sebesült Lőcse alatt tizenkilenc júniusában. Ez komoly. Ö a példaképem, de erről nem szeretek beszélni. — Pedig muszáj —mondott ellent Jolika nagyon kedvesen. — Engem is az édesapám nevelt kommunistának. Nem szeretném, ha csalódna bennem. Tetszik tudni, Illés bácsi, eddig mindig csak harcolt a párt. Sokan csak a szigorúság oldaláról ismerték. Most végre tehetünk valamit az emberekért. Hát nem nagyszerű? Ereznem kellett, hogy ez a lány boldog. Amikor megláttam, elszégyeiltem magam a csúnyasága miatt. Most is elszégyelltem magam. A szöveg, amit hallottam tőle, már a könyökömön jött ki. De ő valahogy másképp mondta az ismerős szavakat. Nem éreztem őket lerágott csontoknak. Kezdett kényelmetlen lenni a komolyságom. — Az elvtársnő hány éves ? — Húsz múltam. — Vőlegénye van? — Nincs... Nyomban megbántam otrombaságomat. Mert borzasztó volt hallani, ahogy mondta: nincs... De szerencsére lekötötte a figyelmünket, hogy megérkeztünk a következő címre. Ámbár az ilyen kifejezés, hogy cím, elég fellengős volt pácienseim esetében. Mert hol lakott a búskomor Vakarózó, Ábrahám barátom sorstársa? Egy bolgárkertész istállójában, ahol megtűrték kegyelemből. Már várt bennünket Ült a kút mellett a nagy udvar közepén, anyaszült meztelenül. Ügy értem ezt, hogy ruha nem volt rajta, hacsak nem nevezzük öltönynek azt a cementeszsákot, ami térdétől a melléig takarta Mihelyt meglátott bennünket, izgatottan felállóit a vályúról. Zörgött a papírszmokingja. — Mehetünk? — Előbb öltözz fel, drága rokonom — tanácsoltam neki. — Hát van rajtam ruha, nem látod? — értetlenkedett Vakarózó. — Nem erre gondoltam. Hanem arra, amiben legutóbb is láttalak. — Az már nincs meg. Elégettem. Nem akarok tetüt vinni abba a kastélyba. Még megszólnának Szépen sütött a nap, de ezért igen elszürkültek Jolika szeplői. Mindjárt felismertem, hogy megrázkódtatta Vakarózó látása. Tüntetések Spanyolországban Barcelona, (MTI) Spanyolországban — a legújabb jelentések szerint — mind jobban növekszik az ellenállás a december 14-re tervezett népszavazással szemben. Szerdán délután egy „munkásbizottság” által ősz. szehívott gyűlés megtartását tiltották be a hatóságok Barcelonában. Ennek ellenére négyezer ember gyűlt össze, az ülés megkezdése után rendőrök erőszakosan szétoszlatták a tömeget. Egy körülbelül 500 főnyi menetoszlop tovább tüntetett az utcákon jelszavakat kiáltozva; „Népszavazás — nem!” „Demokrácia — igen!!”. „Szabadságot!. Számos tüntetőt letartóztattak. Ugyancsak több ezer ember tüntetett a törvénytelen népszavazás ellen Tarrasa ipari városban is. Itt 15 tüntetőt tartóztatott le a rendőrség. Madridban az illegális kommunista párt szerdán röpiratokat terjesztett, amelyek a népszavazás bojkottálására hívják fel a dolgozó tömegeket. Négy ifjúsági szervezet, ugyancsak a népszavazástól való tartózkodás mellett döntött. Másrészt, vagy 1500 aláírással spanyol diákok tiltakozó levelet küldtek a kormányhoz, amelyben azt követelték, hogy az ellenzéknek is jogában álljon a propaganda lehetőségeket kihasználnia a népszavazással kapcsolatban. — így nem vihetjük el — súgta és a gyönyörű szeme tele volt riadalommal. Az erős férfiak ilyenkor nem esnek kétségbe. És nem is fitogtatják, hogy lovagiasságukra építeni lehet. De ha előre tudom, hogy szerényen könnyed gesztusom tovább növeli Jolika csodálatát, akkor nem adtam volna oda Vakarózónak szerelő- overállomat. Hosszadalmas lenne minden címről ilyen részletesen beszélni. Elég az hozzá, hogy délig minden aznapra beütemezett kuncsaft a kocsimon volt. Tizenkét nőt és férfit vittem a gondtalan megélhetés meseországába, Cziráky gróf kacsalábon forgó kastélyába. Jolika is, én is felfogtuk szerepünk rendkívüli horderejét, nem tehettük még, hogy munka után csak úgy közönségesen elváljunk, mintha egész nap aprófát hasogattunk volna. Igaz viszont — mint később kiderült —, hogy vesztemre ragaszkodtam a nemzeti ünnep megtartásához. Mindegy, Jolikát elvittem halvacsorára városunk exlu- zív nyári szórakozóhelyére, amelyet a henyélők uralma idején Boleró Terasznak nevéziek. A fordulat éve után elkeresztelték Népkertnek, mint az osztályharc vívmányát. Akkoriban már tudtam, hogy nem szép dolog az elmaradottság, ezért hát késsel-villával próbáltam enni a rántott harcsát. (Azóta megmagyarázták csiszoltabb tagok, hogy halat nem illik késsel enni de egyszerre mégsem kupálódhat ki az ember). Platánok borultak fölénk a nyári estében, szalonzenét játszottak a bordó frakkos muzsikusok és a fehér nyírfakorláton túl csecsegett- csacsogott az ezüstös folyó. A környezet finom ünnepélyességéhez igen jól illet komolyságom. Szivart kértem a pincértől, megengedtem neki, hogy tűzzel kínáljon. A banánköztársaságok egyik ültetvényesének is nézhettek volna, ha úri tartásomat le nem rontja a mentős zubbony. Jolika el volt ragadtatva. Csúnyácskán és boldogan ült a náflfonatú széken. Meghatott a szere tét remél tágága. Eddig úgy tudtam, hogy a csúnya nők gyűlölik az egész világot, benne az egész emberiséget. Magam is találkoztam már néhány ilyen gonosz nővel. De Jolika még az édesanyámnál is jóságosabb volt. Rajongott az emberekért és a politikáért. Állandóan pártoktatást tartott. Nem sérthettem meg, sőt nagy komolyságot produkáltam a szivarfüst mögött, amíg ő mély átéléssel magyarázta: — Ma a kommunizmus első lépését tettük meg. Még ezen a héten eltűnik minden koldus a város utcáiról, nem lesz többé olyan ember, akit elhanyagol a társadalom. Bearanyozzuk a szegény árva öregek utolsó napjait. — Jolika, maga szentebb az angyaloknál — állapítottam meg róla elérzékenyülten. — Az emberek még mindig nem tudják, hogy milyen lesz a kommunizmus — ráncolgatta szeplős homlokát. — Azt hiszik, hogy egyik napról a másikra fogja kihirdetni a kormány. — Ne csodálkozzon, én is azt hittem. Hogy valamelyik kongresszus majd egy idő múlva kimondja. — Szó sincs ilyesmiről! — vitázott Jolika egyre lelkesebben. — Észre se vesszük, olyan csendesen jutunk el a bőség korszakába. — Amikor majd semmiért sem kell fizetni? (Folytatjuk)
