Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-09 / 290. szám

Szíriában lefoglalták az iraki olajtársaság vagyonát Damaszkusz (MTI): Csütörtökön a szíriai kor­mány hivatalosan bejelentet­te, hogy lefoglalta az Irak Petroleum Company (IPC) szíriai vagyonát. A holland, angol, francia és amerikai kézben lévő IPC legfontosabb olajvezetéke Szírián keresztül juttatja el az olajat Irakból és a liba­noni Tripoliból az ugyancsak szíriai Baliyas földközi­tengeri kikötővárosba, ahon­nan az értékes szállítmányt tankhajókon juttatják el Nyugat-Európába. Egy hét múlva összeül a szovjet parlament Moszkva, (MTI) December 15-én a Kreml­ben összeül a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, hogy meg. vizsgálja és jóváhagyja az 1967. évi népgazdasági terv és költségvetés tervezetét. Beszámoló hangzik el az ülésszakon az 1965. évi költ­ségvetés teljesítéséről. Az 1966—70. évi ötéves tervidőszak első évét a várt­nál jobb eredménnyel zár­ja a szovjet népgazdaság. Az ipari termelés idei nö­vekedése meghaladja a 0 százalékot, a mezőgazdasági termelésé a 10 százalékot Miután 1966-ban kitűnő eredményeket értek el az új tervezési és ösztönzési rend. szerre állított vállalatok, 1967-ben folytatódik a re­form kiterjesztése most már egész iparágra is. Az új összetételű Legfel­ső Tanácsának ez lesz a vá­lasztások óta a második ülésszaka Johnson be igenlése Washington (MTI): Johnson elnök texasi farm­ján csütörtökön bejelentette: az Egyesült Államok, a Szov­jetunió és más országok kö­zött megállapodás jött létre arról, hogy nem küldenek a Világűrbe nukleáris fegyve­reket, illetve fegyverekkel felszerelt űrhajókat Johnson közölte, hogy az ezzel kap­csolatos szerződéstervezetet az ENSZ világűr jogi kérdé­sekkel foglalkozó bizottsága dolgozta ki. Az elnök nagy jelentőségűnek minősítette a megállapodást s utalt arra, hogy az 1963-as atomcsend- egyezmény óta az érdekelt országok között nem született ilyen fontosságú egyezmény. Johnson azt is bejelentette, hogy a megállapodást ratifi­kálás végett a jövő év tava­szán a kongresszus elé ter­jeszti. A megállapodás egy­ben azt is kimondja, hogy i a Hold és más égitestek min- | den ország kutatói számára I hozzáférhetők. Széfiéi»an megpsiyílt a KGST XX.ülésszaka Szófia. (MTI) Pénteken délelőtt Szófiá­ban megkezdte munkáját a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsának XX. ülés­szaka. Az ülésszak munká­jában részt vevő magyar küldöttséget Apró Antal mi­niszterelnök-helyettes veze­ti. A XX. ülésszak Tano Co­lovnak, Bulgária képviselő­jének rövid beszédével kez­dődött, amelyben a bolgár vendéglátók és Todor Zsiv- kov miniszterelnök nevében köszöntötte az ülésszak részvevőit. A szófiai tanács­ülés a KGST XIX, üléssza­ka óta végzett munkát vizsgálja meg és megszab­ja a következő időszak feladatait Vietnami jelentés Saigon (MTI) A saigoni amerikai kato­nai parancsnokság két lök- hajtásos vadászgép elveszté­sét ismerte el Saigon kör­nyékén csütörtökön. Az amerikai légierő csütörtök hajnalban Saigontól 40 ki­lométernyire északnyugat­ra a szabadságharcosok fel­tételezett állásait támadta. Az egyesített arait katonai parancsnokság ülése Kairó, (MTI) Az egyesített arab kato­nai parancsnokság szerdán este megtartotta rendkívü­li ülését, a Reuter jelenté­se szerint, Ali Amer tábor­nok a közös arab erők fő­parancsnoka sürgette, hogy Jordánia engedje be az arab csapatokat Jordániába és ne bénítsa meg a pa­rancsnokság e tevékenysé­gét. Amer tábornok hangoz­tatta, hogy a jordániai kor­mány álláspontja gyakor­latilag lehetetlenné teszi, hogy a közös arab parancs­nokság eleget tegyen köte­lezettségeinek. Eszak-Vietnamban szerdán amerikai repülőgépek radar­állomásokat bombáztak. Quang Nam tartományban az amerikai 1. tengerészgya­logos hadosztály befejezte Mississippi elnevezésű had­műveletét, amelynek folya­mán azonban csak kisebb összetűzésekre került sor a partizánokkal. (AFP, AP) Az amerikai katonai rend­őrség csütörtökön „tévedés­ből” őrizetbe vette a saigo­ni polgármestert. Egyesek szerint a polgármester egy étteremben hangoskodott és a közelgő katonai rendőrök­re ráfogta fegyverét. Amikor személyazonosságát igazolta, azonnal szabadon bocsátot­ták. Az amerikai nagykövet­ség sajnálkozását fejezte ki. A dél-vietnami kormány erélyesen tiltakozott. Csütörtökre rendeződött az elbocsátások miatt kirobbant dél-vietnami dokkmunkás­sztrájk. A rendezés értel­mében a dél-vietnami dokk­munkásokat elsősorban ve- szik majd számításba, ha a kikötőben polgári személye­ket alkalmaznak. Ldaríóxtsiíások Kísiaimn Véres összetűzések munkások és „vöröseárdisták“ között Peking (MTI): A pekingi „vörösgárdis­ták” jeletései szerint Kí­nában letartóztatták Peng Csent, a Kínai Kommunis­ta Párt Politikai Bizott­ságának tagját, Peking pol­gármesterét, Van Lit Pe­king polgármester-helyet­tesét és több más személyt. A „vörösgárdisták” rá­diójának egyik közlemé­nye szerint december 4-én „saját barlangjában elfog­ták a sötét banda főkolom­posát” Peng Csent. Rajta és Van Lin kívül Lin Mo­han és Hszia Jen volt mű­velődésügyi miniszterhe­lyettesek és Tan Han, a kínai drámaírók szövetsé­gének elnöke van a letar­tóztatottak listáján. Mint ismeretes, a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának hatá­rozatával júniusban Peng Csent Li Hszei Feng vál­totta fel a pekingi pért­1966. december 9. bizottság első titkárának tisztségében. Arról, hogy mi történt Peng Csennél, nem tettek közzé jelentést. A „vörösgárdisták” fal­ragaszaiban és cikkeiben idézik kínai vezető sze- személyiségek azon kijelen­téseit. miszerint Peng Csen ügyét megvitatták a Kínai Kommunista Párt XI. plé­numán. Sanghaji „vörösgár­disták” Csou En-laj szavai­ra hivatkozva arról adtak hírt, hogy „Peng Csen bű­neinek” kivizsgálásával kü-» lön bizottság foglalkozik. Ha ezek az állítások meg­felelnek a valóságnak, fel­tételezhető, hogy Peng Csen letartóztatása e bizottság munkájának volt az ered­ménye. A „vörösgárdisták” jel­szavai üdvözlik Peng Csen letartóztatását és sürgetik, hogy állítsák bíróság ele azokat, „akik vele egy hú­ron pendülnek”. Pekingben újabb összetű­zésekre került sor munká­sok és „vörösgárdisták” kö­zött. Csunvcsing város egyik gyárának munkásai és a „vörösgárdista” csoportok közötti összecsapás decem­ber 4-én 11 ember életébe került, kétszázan pedig megsebesültek. Vuhszi vá­rosában ugyanezen a napon a „forradalmi diákság” a vá­rosi pártbizottság védelmé­re mozgósított munkásokkal csapott össze. Tizenhármán életüket vesztették — főként munkások — és 180 ember megsebesült. Sanghajban december 3-án és 4-én a Jiefang Ribáo cí­mű lap munkásai és a „vö­rösgárdisták” összetűzése nyomán heten haltak meg. 4. Mint ilyen, teljesen rám hasonlított. De amióta szed­tem magamra egy kis intel­ligenciát a mentősöknél, azóta tudom, hogy Ábra- hám nem részeges csavargó, hanem idült alkoholista, sőt, mi több, delirium tre­mens. Egyszóval mindenki' viszi valamire az életben. Mert ha ez az Ábrahám józanul éli az életét, vajon megérdemelné-e ezt a gyö­nyörű latin nevet? — Drága elvtársnő, bízza rám a dolgot — modtam Jolikának hivatalos komoly­sággal. — Szívja nyugodtan a friss levegőt, én majd az öreg lelkére beszélek. Megigazítottam tányér­sapkámat és bementem a delirium tremens antik palo­tájába. A ház ura már élenkebb volt valamivel, épp egy szivarcsutkát mor­zsolt szét a tenyerén, hogy bagót gyúrjon magának. — Hát te is itt vagy, Il­lés? — ült magasabbra örö­mében. — Várj, neked . is gyúrok egy galacsint. — Kedves tőled, Ábrahám, de tudhatnád, hogy én édes­szájú vagyok'. Szóval meg­gondoltad magad? — Nekem nem kell a te­jeskávé. Nekem soproni vö­rös kell. — Teljesen mindegy, hogy mi kell, mert úgyis késő. Töröltek a listáról. Ebben a percben mondta az elvtárs­nő. — Letörölt?... — Pedig nagy szőlő tarto­zik ahhoz a kastélyhoz. Meg pince, ezer hektó bor­ral. Minden van, csak vin­cellér nincs. Mondtam a nőnek, hogy Ábrahám már­kás szakember. Éppen vin­cellérnek való. De a nő hal­lani sem akar rólad. Meg­sértetted. Le is húzott a listáról. Más lesz a vincel­lér. Ábrahám rágta a bagót és harciasán böködte a levegőt mandarin orrával. — Ki ez a nő, hogy -így mer velem bánni? Az én fiam finánc! Engem nem le­het csak úgy letörölni!... Csak akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen milyen gyönyörű, sötét szeme is van Jolikának, amikor rá­meresztette az útrakész Ábrahámra. Miközben mentünk a kö­vetkező címre, elég furcsa hangulat alakult ki közöt­tünk. Ereznem kellett, hoev tekintélyes embernek tart. Hallgataggá váltam és ösz- szevont szemöldökkel vezet­tem a Döcsöt. — Illés bácsinak van csa­ládja? — kérdezte Jolika félénk tisztelettel. Férfiasán sóhajtottam. — Még nincs. Ilyen a hi­vatásom. Kell valaki, akinél a munka az első. Nálunk emberek élete függ a gyorsa­ságtól. Meg aztán az ünne­pek. Milyen jó, ha elvállal­hatom a szolgálatot a csa­ládapák helyett. Lassacskán bámulat tárgya lettem Jolika sötét szemé­ben. — Ugye, régóta kommu­nista Illés bácsi? — Negyedik elemista ko­rom óta. Apám fontosnak tartotta az ilyesmit. Vörös­katona volt, meg is sebe­sült Lőcse alatt tizenkilenc júniusában. Ez komoly. Ö a példaképem, de erről nem szeretek beszélni. — Pedig muszáj —mondott ellent Jolika nagyon kedve­sen. — Engem is az édes­apám nevelt kommunistá­nak. Nem szeretném, ha csa­lódna bennem. Tetszik tudni, Illés bácsi, eddig mindig csak harcolt a párt. Sokan csak a szigorúság oldaláról ismerték. Most végre tehe­tünk valamit az emberekért. Hát nem nagyszerű? Ereznem kellett, hogy ez a lány boldog. Amikor meglát­tam, elszégyeiltem magam a csúnyasága miatt. Most is el­szégyelltem magam. A szö­veg, amit hallottam tőle, már a könyökömön jött ki. De ő valahogy másképp mondta az ismerős szavakat. Nem éreztem őket lerágott cson­toknak. Kezdett kényelmet­len lenni a komolyságom. — Az elvtársnő hány éves ? — Húsz múltam. — Vőlegénye van? — Nincs... Nyomban megbántam ot­rombaságomat. Mert bor­zasztó volt hallani, ahogy mondta: nincs... De szerencsére lekötötte a figyelmünket, hogy megér­keztünk a következő címre. Ámbár az ilyen kifejezés, hogy cím, elég fellengős volt pácienseim esetében. Mert hol lakott a búskomor Va­karózó, Ábrahám barátom sorstársa? Egy bolgárker­tész istállójában, ahol meg­tűrték kegyelemből. Már várt bennünket Ült a kút mellett a nagy udvar közepén, anya­szült meztelenül. Ügy értem ezt, hogy ruha nem volt raj­ta, hacsak nem nevezzük öl­tönynek azt a cementeszsá­kot, ami térdétől a melléig takarta Mihelyt meglátott bennün­ket, izgatottan felállóit a vá­lyúról. Zörgött a papírszmo­kingja. — Mehetünk? — Előbb öltözz fel, drága rokonom — tanácsoltam ne­ki. — Hát van rajtam ruha, nem látod? — értetlenkedett Vakarózó. — Nem erre gondoltam. Hanem arra, amiben leg­utóbb is láttalak. — Az már nincs meg. El­égettem. Nem akarok tetüt vinni abba a kastélyba. Még megszólnának Szépen sütött a nap, de ezért igen elszürkültek Joli­ka szeplői. Mindjárt felis­mertem, hogy megrázkódtat­ta Vakarózó látása. Tüntetések Spanyolországban Barcelona, (MTI) Spanyolországban — a legújabb jelentések szerint — mind jobban növekszik az ellenállás a december 14-re tervezett népszavazás­sal szemben. Szerdán délután egy „munkásbizottság” által ősz. szehívott gyűlés megtartá­sát tiltották be a hatóságok Barcelonában. Ennek elle­nére négyezer ember gyűlt össze, az ülés megkezdése után rendőrök erősza­kosan szétoszlatták a töme­get. Egy körülbelül 500 fő­nyi menetoszlop tovább tün­tetett az utcákon jelszava­kat kiáltozva; „Népszavazás — nem!” „Demokrácia — igen!!”. „Szabadságot!. Szá­mos tüntetőt letartóztattak. Ugyancsak több ezer ember tüntetett a törvénytelen népszavazás ellen Tarrasa ipari városban is. Itt 15 tüntetőt tartóztatott le a rendőrség. Madridban az illegális kommunista párt szerdán röpiratokat terjesztett, ame­lyek a népszavazás bojkot­tálására hívják fel a dolgo­zó tömegeket. Négy ifjú­sági szervezet, ugyancsak a népszavazástól való tartóz­kodás mellett döntött. Más­részt, vagy 1500 aláírással spanyol diákok tiltakozó le­velet küldtek a kormány­hoz, amelyben azt követel­ték, hogy az ellenzéknek is jogában álljon a propagan­da lehetőségeket kihasznál­nia a népszavazással kap­csolatban. — így nem vihetjük el — súgta és a gyönyörű sze­me tele volt riadalommal. Az erős férfiak ilyenkor nem esnek kétségbe. És nem is fitogtatják, hogy lovagias­ságukra építeni lehet. De ha előre tudom, hogy szeré­nyen könnyed gesztusom to­vább növeli Jolika csodála­tát, akkor nem adtam volna oda Vakarózónak szerelő- overállomat. Hosszadalmas lenne min­den címről ilyen részletesen beszélni. Elég az hozzá, hogy délig minden aznapra beütemezett kuncsaft a ko­csimon volt. Tizenkét nőt és férfit vittem a gondtalan megélhetés meseországába, Cziráky gróf kacsalábon for­gó kastélyába. Jolika is, én is felfogtuk szerepünk rend­kívüli horderejét, nem tehet­tük még, hogy munka után csak úgy közönségesen el­váljunk, mintha egész nap aprófát hasogattunk volna. Igaz viszont — mint később kiderült —, hogy vesztemre ragaszkodtam a nemzeti ün­nep megtartásához. Mindegy, Jolikát elvittem halvacsorára városunk exlu- zív nyári szórakozóhelyére, amelyet a henyélők uralma idején Boleró Terasznak nevéziek. A fordulat éve után elkeresztelték Nép­kertnek, mint az osztályharc vívmányát. Akkoriban már tudtam, hogy nem szép do­log az elmaradottság, ezért hát késsel-villával próbál­tam enni a rántott harcsát. (Azóta megmagyarázták csi­szoltabb tagok, hogy halat nem illik késsel enni de egy­szerre mégsem kupálódhat ki az ember). Platánok borultak fölénk a nyári estében, szalonzenét játszottak a bordó frakkos muzsikusok és a fehér nyír­fakorláton túl csecsegett- csacsogott az ezüstös folyó. A környezet finom ünnepé­lyességéhez igen jól illet ko­molyságom. Szivart kértem a pincértől, megengedtem neki, hogy tűzzel kínáljon. A banánköztársaságok egyik ül­tetvényesének is nézhettek volna, ha úri tartásomat le nem rontja a mentős zub­bony. Jolika el volt ragadtatva. Csúnyácskán és boldogan ült a náflfonatú széken. Megha­tott a szere tét remél tágága. Eddig úgy tudtam, hogy a csúnya nők gyűlölik az egész világot, benne az egész em­beriséget. Magam is találkoz­tam már néhány ilyen go­nosz nővel. De Jolika még az édesanyámnál is jóságosabb volt. Rajongott az embe­rekért és a politikáért. Ál­landóan pártoktatást tartott. Nem sérthettem meg, sőt nagy komolyságot produkál­tam a szivarfüst mögött, amíg ő mély átéléssel ma­gyarázta: — Ma a kommunizmus el­ső lépését tettük meg. Még ezen a héten eltűnik minden koldus a város utcáiról, nem lesz többé olyan ember, akit elhanyagol a társadalom. Be­aranyozzuk a szegény árva öregek utolsó napjait. — Jolika, maga szentebb az angyaloknál — állapítot­tam meg róla elérzékenyül­ten. — Az emberek még min­dig nem tudják, hogy mi­lyen lesz a kommunizmus — ráncolgatta szeplős homlo­kát. — Azt hiszik, hogy egyik napról a másikra fogja ki­hirdetni a kormány. — Ne csodálkozzon, én is azt hittem. Hogy valame­lyik kongresszus majd egy idő múlva kimondja. — Szó sincs ilyesmiről! — vitázott Jolika egyre lelke­sebben. — Észre se vesszük, olyan csendesen jutunk el a bőség korszakába. — Amikor majd semmiért sem kell fizetni? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents