Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-09 / 290. szám
Az önálló gazdálkodás írtján A kedd reggeli lapok ismertették a kormány határozatát a termelőszövetkezeti hitelek rendezéséről. A rendezést a párt kezdeményezte, s a nyilvánosság előtt a múlt héten a IX. kongresszuson beszéltek róla először. De nem mondhatjuk azt, hogy valamiféle váratlan, előre nem látható intézkedésről van szó, hiszen a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetének elemzése során már régebben kitűnt, hogy ez a hitelrendezés szükséges. Első kérdés lehet tehát, hogy ml indokolja a hitelek rendezését. Ismeretes, hogy a régebben és az öt-hat évvel ezelőtt alakult termelőszövetkezeti gazdaságokban legelőször a közös tevékenység, társadalmi, politikai feltételei jöttek létre. Am a fiatal termelőszövetkezetekben nem volt még sem gép, sem megfelelő épület — a nagyüzemi gazdálkodás technikai, anyagi, feltételeit fokozatosan kellett megteremteni. Az is természetes, hogy gépeket, épületeket, szőlőket, gyümölcsösöket, kertészeteket képtelenek voltak ezek a gazdaságok önerőből beszerezni, illetve berendezni: állami hitelekre szorultak. Ma már megállapíthatjuk, hogy a hitelekből megvaló- ■ flott beruházások jól segi- ették a mezőgazdasági termelés növekedését, a termelőszövetkezetek gazdálkodásának megszilárdulását. A szövetkezetek dolgozói és vezetői nem bántak köny- nyelmüen, hanem takarékosan, célravezetőén kezelték az államtól hitelbe kaoott összegeket. Ezek a hitelek tehát betöltötték szerepüket. De fel kellett figyelni arra is, hogy évek óta a termelőszövetkezetek mind nagyobb gondokkal küszködnek a hitelek törlesztésekor. Ennek magyarázata egyszerű: az annak idején hitelből vásárolt gépek, berendezések, épületek értéke számottevően csökkent. Sőt közülük számos olyan is van, amely tulajdonképpen ma irtár a termelésben nem hasznosítható. Viszont mindezek a hitelek mostanáig terhelték egy-egy szövetkezet gazdálkodását. Ezt a helyzetet felismerv* és értékelve határozott úgy KONGRESSZUS UTÁN A MUNKAHELYEN r U) módon vezetni az üzemet a kormány, hogy 1966. január 1-től kezdődően a szövetkezetek minden gazdálko dási állóeszközét újra kellett értékelni. A teljesen elhasználódott épületeket felszereléseket, a gyümöl esősökhöz, kertészetekbe: vagy más ültetvényekbe: tartozó használaton kívül berendezéseket törölték r szövetkezetek vagyonleltárából. Végeredményben e? az újra értékelés hű képet nyújtott arról, hogy a termelőszövetkezetekben milyer értékű eszközök és berendezések állnak rendelkezésre a gazdálkodáshoz. A kormány intézkedése nyomán a termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományából törölni; kell azt a részt, amelynek az állóeszközök újraértékelő se után nincs meg a fedezete és amelynek visszafizető* se akadályozná a gazdálkodás további fejlődését. Végeredményben tehát mód nyílik arra, hogy a termelőszövetkezetek — pénzügyi és hitelhelyzetüket újra rendezve — tiszta lappal kezdjék az új évet. Az is ésszerű rendelkezés, hogy a hitelrendezést az egyes termelőszövetkezetek vagyon és jövedelmi helyzetéhez igazodva hajtják végre. Hi- j szén mi sem természetesebb: ; a gyengébb, mostoha tér-1 mészetl körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezetek esetében a hiteltörlés mértékének nagyobbnak kell lennie, mint például a már erős és kedvezőbb helyzetben lévő közös gazdaságokban. A hitelrendezéssel együtt valósul meg az amortizáció teljes kiterjesztése is a termelőszövetkezetekben. Köztudomású, hogy ez év elejétől a gépek és gépi felszerelések pótlására, felújítására képeztek amortizációs alapot a szövetkezeti gazdaságok. Most január 1-től az amortizációs alapképzés kiterjed a termelőszövetkezetek összes állóeszközére, tehát az épületekre, öntözőberendezésekre, kertészeti telepekre, szőlő- és gyümölcsterületekre s egyéb gazdasági létesítményekre. Ezzel a termelőszövetkezetek önállóbb gazdálkodásának további feltételet jönnek létre. H. L. Küldöttként vett részt a pártkongresszuson, s ma már újra a napi gondok között találni Benedek Lajos elvtársat, az ÉRDÉRT mátészalkai telepének vezetőjét. Nem titkolja: nagy Várakozással tekintett a tanácskozás elé. — Jó érzéssel tértem haza, mert nemcsak az előttünk lévő utat látom világosabban, de méginkább meggyőződtem róla, hogy pártunk eddigi politikája helyes volt, nincs szükség meglepő változtatásra. — Mi foglalkoztatja leginkább a kongresz- szuson hallotíakból? — Mindenek előtt a párt vezető szerepének erősítése. Kongresszusunk egyértelműen fogalmazta meg hogy ezt sem hatalmi szóval, sem utasítgatásokkal nem lehet elérni: a pórt vezető szerepe ott érvényesül, erősödik állandóan, ahol a lehető legnagyobb mértékben megvalósítják pártunk helyes politikáját. Tehát nem kikövetelni kell ezt, hanem a helyes irányvonal eltorzítása nélkül, jobb munkával, nagyobb felelősségei elérni. Ennek fontos előfeltétele az eddiginél is nagyobb demokratizmus a közéletben, a termelés szervezésében a feladatok kijelölésénél. A végrehajtás során azonban már nem engedhetünk meg külön utakat: itt a vitának már nincs helye, a többség akarata parancs azoknak is, akik személyes okokból esetleg nem értenek egyet valamely intézkedéssel. A mi üzemünkben is van néhány olyan párttag, akit korábban, másutt okkal, Vagy ok nélkül mellőztek, s ezért megsértődött. Velük is meg kell értetnünk, a párt vezető szerepe nem attól függ, hogy minden vezető pozíciót párttaggal töltünk-e be, hanem az elvégzett munkától. Visszatérve a demokratizmushoz: a párt tömegkapcsolata is nagyban múlik ezen. Én eddig sem csináltam presztízskérdést abból, hogy egy dolgozó nyilvánosan bebizonyította, hogy tévedtem. Most méginkább azt kéri tőlem a párt. hogy ne a saját csalhatatlanságomra építsek, hanem vegyem figyelembe az egyszerű emberek véleményét, javaslatát. Aki asztalcsapkodással akar fegyelmet teremteni, magára marad. Ennél is súlyosabb, hogv éppen azokat az embereket távolítja el a párt politikájától, akikre pártunk a célok elérésében számít. — Nincs ez ellentétben azzal, hogy az új Motoros fűrész segíti a balrtolórántházi erdészet munkásait. A megye erdőiből sok száz vagon ipari fát termel' nek ki évente. Hammel felv, „H. ragyogó gyersn ekszem ek mindennél szebben beszólnék“ Emlékkönyv — amelyben egy világ elfér Egy könyv az asztalon. Ha belelapozunk, ott találj uk csaknem a világ valameny- nyi népének kézírását, arao, cirill, kínai, vietnami, latin betűs bejegyzéseket. A tiszadobi gyermekváros vendégkönyvét az egész világ írja. Egy kicsit történelem árad a lapokról. A háború vihara épp hogy elcsitult, megérkeztek az első lakók a gyermekvárosba, árvák, félárva gyerekek, többségük a háború áldozata. S megmozdult az ország. A népjóléti miniszter, a kormány- biztos és más neves személyiségek jöttek el a helyszínre, megfordult itt számos külföldi magyar is, Rancz János Brüsszelből, s külföldiek Elizabet Hirsch Párizsból, oslói, stockholmi, kaliforniai vendégek, a Daly Herald, a Daly Mail című nagy angol lapok munkatársai. Villanyt hoztak a kőbányaiak Egy sziget volt a gyermek- város valahol Magyarországon, ahol befejeződött ugyan a háború, de az apátián, anyátlan árva, félárva, a züllés veszélyének kitett gyermekek cél nélkül bolyongtak az országban. 1946 június 29-én érkezett meg az első hányatott sorsú gyermek. S jöttek a többiek is, a városalapítók, akik titkos szavazással polgármestert, bírót, rendőröket, postást választottak, a váro's polgárai az önkormányzat létrehozásával a gyermekek felelősségtudatát igyekeztek szélesíteni. A törvényeket a gyermekek és a felnőttek együttesen állapították meg — olvashatjuk a gyermekváros történetében. Egy év múlva megindult az áramszolgáltatás, kőbányai munkásainak jóvoltából. Ma már csak nevek jelzik a múltat, a kőbányai munkások 100 ezer forint értékű villanyfejlesztőt hoztak magukkal, — lett víz, villany. „A ragyogó gyermekszemek mindennél szebben beszélnek’' — írta az emlékkönyvbe Mosonyi Gyula. Folyos László Ganz-gyári motorszerelő — ki tudja hol él most és emlékszik-e a 20 éves élményekre — vagy Pál Lajos ruggyanta gyári dolgozó. Székely Béla a budapesti gázművek felügyelője és a többiek, akiknek a neve itt sorakozik, munkájuk dokumentuma lett a gyermekváros történelmének. Nyomor helyeit — paradicsom Tovább lapozunk: Gordon Carter az ENSZ-től, Sileter Hason Indiából. a francia CGT szakszervezet egyik tagja és ki tudná felidézni a világ minden tájáról érkezett vendégeket. „Fazekas József, az MKP megyei bizottságától, Szabó István a nemzetgyűléstől, Berth Garay Londonból ezt írta be: „Gyermek őfelsége, a nemzet jövője.” „A gyermekek nyomoráról akartunk filmet készíteni — gyermek- paradicsomot találtunk, aláírás: Hildebrand István filmoperatőr. Bánovich Tamás filmrendező.” Cirillbetűs írat emlékezteti a mai szemlélőt Malinovsz- kij katonáira, akik szintén segédkezet nyújtottak a katonai barakkokból létesült első kis otthonok létrehozásában, a gyerekek élelmezésében. A görög betűk a görög gyerekek emlékeit őrzik, akik egy időre itt kaptak helyet, amikor hazájukat el kellett hagyni forradalmár szüleik miatt. Nem sokkal távolabb Károlyi Mihályné kézjegye tűnik elénk, s a többi vendégé: Veres Péter, Fodor József, Mesterházi Lajos, írók, költők, művészek, mindenki hozott valamit, verseit, zeneművét, ajándékot, — a társadalom szeretetét. Szavazat a gyermek inellett Ebben a könyvben békésen megfér csaknem az egész világ. Különböző nézetek, vallási, politikai felfogások hordozói hagyták itt névjegyüket, gondolataikat, ezzel szavaztukat — a gyermek mellett. Páll Géza gazdasági mechanizmus során nagyobb jogkörük lesz a vezetőknek? — Korántsem. Sőt: eddig éppen a túlhaladott mechanizmusunk gátolta a dolgozók véleményének, javaslatának teljes érvényesülését. Merev mutatók, szoros tervutasítások határozták meg a tér melést: a jövőbeni nagyobb önállóság teret enged az okos elgondolásoknak. Persze igaz, hogy az új viszonyok között ki kell használnunk a gazdaságosabb termelés rejtett tartalékait nálunk is, gépesítenünk, fejlesztenünk kell. S mi legyen a felszabaduló munkaerővel? Egy pillanatig sem gondolok arra, hogy elbocsátásokkal csinálunk nagyobb termelékenységet, jobb keresetet. Ehelyett új kapacitásokkal igyekszünk majd hasznosan lekötni a meglévő létszámot, sőt, ha lehet, még többet. Évente például 20 ezer köbméter úgyneve- vezett „eselék” kerül ki üzemünkből, amit az ország másik végibe szállítanak el feldolgozásra. Minden reményünk meg van arra, hogy jövőre hozzájutunk az állami gazdaság szomszédos hizlalda épületeihez, amit ládaelem üzemnek rendezünk be, viszonylag kevés költséggel, ézt követhetik újabb profilok. Mindez persze nem az én egyéni elképzelésem, hanem a politikai és a szakmai vezetők kollektív közös terve A. S. Megjegyzések i Figyelmetlenség Nyíregyházán, a Bessenyei tér, Széchenyi út sari an december 8-án 10 órakor 15 percet állt a villamos. Nincs ott villamosmegálló. Ég' ember a kocsi elé lépi . Nem történt komolyabb baj. A villamos lökhárítója per- dített egyet a szürke, szivacskabátos férfin és kidobta az úttestre. Az ember felállt, leporolta kabátját, nem törött se keze, se lába, csupán reszketett. Falfehéren közölte az őt körülvevő kíváncsiskodókkal: „El voltam gondolkozva." Vigyázzunk emberek! Úttesten, villamossínek között a gondolatainkba mélyedés helyett inkább nézzünk körül. Ez nagyobb hasznunkra válik. Egyedül ? Két ember dolgozik a Petőfi és Széchenyi út sarkán. Az egyik úgy dolgozik, hogy áll és nézi, míg a másik kínlódik egy hatalmas, legalább másfélmázsás tolózárral. Mindketten egy óriási gödörben tartózkodnak, a gödör szélén hegesztődinamó áll letakarva. A kép ugyanez napok óta. Szerény véleményünk szerint ezt látjuk hetek múltán is. ha csupán két ember ügyködik, küszködik ott a gödörben. Ketten ugyanis meg sem tudják emelni a tolózárat, nemhogy a helyére tegyék. Seres Ernő Irreális határidők Még egyszer a szerda ma# ép] a* sió üzeni építéséről Lapunk november 22-i számában „Játék a határidőkkel” cím alatt közöltük, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Gépjávító Vállalat 4 millió 870 ezer forintot kapott egy szerszámgépjavító üzem létesítésére. Megjegyeztük azonban, hogy ehhez az engedélyt a Mezőgazdasági Gépjavító Ti őszt 1966 október 15-én adta ki úgy, hogy 'az okmányban a tervezés megkezdését 1966 májusára ütemezte, s elkészítését pedig szeptemberre írta elő. A tröszt közölte a Kelet- Magyarország szerkesztősé, gével, hogy „a cikk megírására nyilván az a féltő gond adott alapot, hogy az irányításunk alá tartozó Szabolcs-Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatra egy beruházással kapcsolatban előírt rövidnek tűnő határidők miatt teljesíthetetlen feladat ne háruljon.” Közlik továbbá, hogy a Szabolcs- Szatmár megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat meglévő szerelő- csarnokának szerszámgépjavító üzemmé történő átalakítása a mezőgazdaság részéről felmerült szerszámgép- javítási igény kielégítése céljából vált szükségessé. Tudatják azt is hogy ezek a munkálatok „értékhatár alatti beruházásnak” minősülnek, s ennek folytán az előkészítő munkálatok, mint például a szerszámgépfelújító tevékenységre a Miskolci Műszaki Egyetem által készített tanulmányterv kidolgozása, továbbá a házilagos tervezéssel készülő tervdokumentáció elkészítése a Beruházási Kódex értelmében megelőzhette az engedélyokmány kiadását... A tröszt szerint — mint írják — „az engedélyokmány kiadásakor már befejezett előkészítő tevékenységnek a valóságnak megfelelő rögzítése nem jelenthet irreális határidőket”. Megjegyzik továbbá, hogy hasonló a helyzet a kivitelező a Szabolcs-Szatmár megyei Építő és Szerelő Vállalat kijelölésére vonatkozó közlés tekintetében is. A következőket közlik szerkesztőségünkkel: „Az •“értékhatár alatti» kisebb volumehü beruházás eseté- ben ugyanis kijelölésre nincs szükség, s a két vállalat már égy éve tárgyalást folytatott a kivitelezés minél hamarabb történő lebonyolítása érdekében... A még hiányzó költségvetés á második ütemben megvalósuló feladat kisebb munkarészre vonatkozik és így a kivitelezésnek ez nem lehet akadálya”. Szerkesztőségünket valóban a féltő gond, Szabolcs iparosítása vezette, amikor a határidők körüli problémákat szóvá tettük a kérdéses beruházás megvalósításával kapcsolatban. Nem kívánunk azon vitatkozni, hogy az engedélyokmány, Vagy a tervdokumentáció készüljön-e előbb, de a jól bevált gyakorlat azt bizonyítja, hogy előbb mindig engedélyeznek valamit, s ezt követi a tervdokumen. táció elkészítése, s a kivitelezés megkezdése. Mert mi történik abban az esetben, ha a tervdokumentáció elkészül — ezzel tervezői kapacitást kötünk le — ugyanakkor az irányító hatóság közbejött akadályok miatt az engedélyokmányt nem adja ki? Hivatkoznál: a Beruházási Kódexre. De ugyanez a jogszabály előírja, hogy a kivitelezés megkezdése előtt a teljes tervdokumentáció rendelkezésre álljon. A határidőkkel véleményünk szerint ma is baj van, hiszen a folyó évre, az engedélyók - mány szerint ütemezett 1 millió 700 ezer forintból éppen azért, mert a tervdokumentáció késett, a kiv . telező, a Szaboics-Szatmá - megyei Építő és Szere'c Vállalat a nevezett összegtől sokkal kevesebb értékű munka megvalósítását vállalhatta. Ezek szerint tehát a jövő évben még az 1966. évi elmaradást is pó- tolniok kell. Kérdés, hogy ez, hogyan valósítható mqg
