Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-07 / 288. szám

Két év alatt nagy nehézipari üzemmé fejiessíilí a Nyíregyházi Gumigyárat MEGIEGYZÉS: KISZ lakásépítés — meglepetésekkel Fiatalok pártfeladata Panaszkodik a KISZ-tit- kár. Az utóbbi másfél év­ben több fiatalembert is ajánlottak a pártba felvé­telre a szervezet leglelke­sebb, legrátermettebb akti­vistái közül. Azok pedig nem sokkal a felvétel után más társadalmi megbízatást, „felnőttnek” való moz­galmi elfoglaltságot kértek a párttitkártól. Azt mond­ják, már „kinőttek’’ az ifjú­sági mozgalomból, „komo­lyabb’’ pártmunkát szeretné­nek végezni. Emberileg — úgy is mond­hatnánk, pszichológiailag — meg lehet érteni ezeket a fiatalokat. Nagy események, életük valóságos fordulatá­nak érzik, hogy tagjai let­tek a pártnak. És úgy gon­dolják: ennek a fordulatnak mozgalmi munkájukban is be kell következnie. Valami mást kell csinálniok, mint eddig — „komolyabbat”, „jelentősebbet”, párttaghoz méltót Ez a szándék a szü­lője annak a lépésnek, hogy elhagyják az ifjúsági moz­galmat, többé nem vesznek részt annak életében, no­ha életkoruk még nem in­dokolná ezt a szakítást. Bizonyára nem így csele­kednének azonban, ha a pártszervezetek vezetői meg- viagyaráznák nekik, mennyi­re fontos és felelősségteljes az ifjúsági mozgalomban végzett munka. Ha például megbízatásul adnák nekik a taggyűlés vagy a vezetőségi ülés színe előtt. Ha időn­ként ellenőriznék, számon- kérnék e megbízatás teljesí­tését, elbeszélgetnének az újdonsült párttaggal arról, hogy milyen gondokkal, problémákkal küzd a KISZ- szervezet, s ő hogyan tud se­gíteni ezek megoldásában. A harmadik ötéves terv gumiipari beruházásainak előirányzata körülbelül kétszerese az előző terv­időszakénak: majdnem el­éri a másfél milliárd forin­tot. A beruházások több, mint háromnegyed részét a második ötéves tervben alapított vidéki gyárak, gyárrészlegek bővítésére, fejlesztésére, új üzemegy­ségek építésére fordítják. Ez azt eredményezi, hogy a gumigyártás súlypontja, amely egész Budapesten az Országos Gumiipari Vál­lalat Kerepesi úti közpon­ti telepén volt, vidékre, Szegedre, Nyíregyházára és Vácra helyeződik át. A fejlesztésben kiemelke­dő hely jut a ma még né­hány száz főnyi munkás­sal dolgozó nyíregyházi gyárnak. Országos méretek­ben is számottevő nagy­üzem alakul a harmadik ötéves tervben a nyíregy­házi homokon. Budapest­ről ide helyezik át több fontos termék előállítását. A Kerepesi úti Cordatic gyárból például a kerék­pártömlő gyártását telepítik át. A Nagytétényi Hungária Műanyagfeldolgozó Vál­lalattól az esőkabátok, munkásvédelmi öltönyök, sátorszövetek előállítására szolgáló gumizott szöve­tek gyártását veszi át Nyíregyháza, a budapesti Tauril üzemtől pedig az orvosi, egészségügyi cik­kek, valamint a gumidu­gók készítését. A már Nyíregyházán működő gu­miszivacs üzem ötszörösé­re nagyobbodik, a most gyártott háztartási mosdó­szivacson kívül egészség- ügyi, műszaki és bútorkár- pit-szivacsot is készít. A budapesti PALMA gyár­ból a pvc csecsemő nad­rágot profilírozzák Nyír­egyházára. A PALMA-ban hely hiányában a camping- ciktt üzem fejlesztésére sincs már lehetőség, ezért Nyíregyházán campingcikk gyártó részleget is beren­deznek, évi 700 000 külön­féle campingtermék előállí­tására. Itt üzemesítenek nagyobb mértékben egy új cikket is, a sertéssörtéből készülő „gumiszőrt”. A sör­tét zsírtalanítják, göndörí­tik, majd átitatják latex gumival és különböző mé­retekben, formákban öntik bútorkárpit céljára. Az újfajta kárpitos anyagnak több előnyös tulajdonsága van. Jól szellőzik, nehezen „öregszik”, kicsi a térfogat- súlya, ezért a jármű kár­pitozásban is nagy jövőt jósolnak neki. A nyíregyházi gyár leg­nagyobb jelentőségű rész­lege a kopott gépkocsiab­roncsok körfutózó üzeme lesz. Két egységből áll majd. Az elsőben ameri­kai gépsoron évi negyven­ötvenezer, a később felállí­tandó szovjet gépsoron pe­dig évi százezer kopott felületű, használt abron­csot látnak el új futófelü­lettel. Az amerikai gépek egy része, amelyeket az idei Budapesti Nemzetközi Vá­sáron vettek, már Nyíregy­házán van, a többi része ezekben a napokban érke­zik. Az amerikai gépsoron a jövő év második negye­dében ideiglenes csarnok­ban megkezdik a munkát. Az új üzemépületek, a főcsarnok, a körfutózó részleg, a raktár, a szol­gáltató üzemek, az iroda­ház, az ebédlő, fürdő, öl­töző, orvosi rendelő tervei már elkészültek. A nagy terjedelmű gyártelep 111 ezer négyzetméter területet foglal majd el. A tágas térségnek azonban csak 26 százalékát telepítik be épületekkel, közöttük 15 ezer négyzetméternvi kiter­jedésű beton úthálózat, és sok park teszi levegőssé, az utcákat. A körfutózó üzem és a fő üzemcsarnok alapjait már lerakták, je­lenleg a pillérek felállítá­sán dolgoznak. Az új részlegeket 1036 utolsó negyedéig üzembe helyezik és ekkor az eddi­gi 60—65 millió forintos évi termelési érték több mint hatszorosára növek­szik a nyíregyházi gyár­ban. Szabolcs Szntmár me­gyében, ahol 1944-ben még csupán kétezer Ipari mun­kás volt, a harmadik öt­éves terv vé"én elvedül a gumigyár 1650 doi"n*ó* foglalkoztatnak majd. (MTI) A városi KISZ-bizottság 1964-ban szervezni kezdte az Öszőlő utca környékén épí­tendő ifjúsági lakótelepet. Jelentkező akadt bőven. Nemcsak a 48 lakásra, sok­kal többre is lett volna építkező. Érthető a nagy ér­deklődés, hiszen a KISZ la­kásépítési akció éppen a sze­rényebb anyagiakkal rendel­kező fiatalok lakásgondjain van hivatva segíteni. Némi tapasztalatuk már volt a szervezőknek, hiszen az Ifjúság útján elkészült 24 lakás igaz, nagy huzavona után. Az Ószőlő utcai szer­vezés sem ment simán, bizo­nyítja, hogy az 1964-ben el­határozott építkezés még ma sem kezdődött meg. A telekkisajátítás, átírás, a hi­telfedezet, építési engedély, szerződés a kivitelezővel — talán most lesz készen. Az építkezni szándékozók azonban újra csalódtak. A telekért ugyanis négyszög­ölenként (zöldkárral együtt) 115 forintot fizettek. Idézhet­nénk itt a debreceni példát, ahol a város ingyen adott telket a fiataloknak. Sőt, a szanálásra kerülő épületek anyagait is átadta minimális ellenszolgáltatás fejében, az építőknek csak a bontást kellett elvégezni társadalmi munkában. Találkozni ha­sonló jelenségekkel Szombat­helyen, Miskolcon, Kecske­méten, Budapesten is. A másik meglepetés volt, hogy az OTP — a fennálló rendelkezések értelmében — ragaszkodott a bekerülési összeg 25 százalékának befi­zetéséhez. Bár az építkezés még el sem kezdődött, a fiatalok mintegy harmincezer forintot fizettek családon­ként. A KISZ lakásépítést ak­ciónak egyik haszna éppen a társadalmi munka végzésé­ben van. Barátok, rokonok, ismerősök, gyakran a mun­kahelyek kollektívái fognak össze, segítenek, az elvégzett munkák értékét pedig le­vonják a bekerülési összeg­ből. Bár a szerződéskötés még nem történt meg, a ki­vitelező máris úgy nyilatko­zott, hogy a szakipari mun­kát nem szívesen bízza a fiatalokra!? Hogy mi lesz a végered­mény, azt még nem lehet tudni. De a fiatalok joggal kérdezik: hol itt a kedvez­mény? Hiszen egy kétszoba összkomfortos társasház in­duló összege alig valamivel több harmincezer forintnál. Ugyanakkor nem Is kell rá három évig várni, társadal­mi műnké* sem kell végezni! Nem beszélve a szövetkezeti lakásokról... Nem ártana, ha az akció­ban érintett szervek tapasz- ta^tcsere látogatást tenné­nek Debrecenben, vagy Mis­kolcon. Hasznos lenne, elsősorban a fiataloknak. Bogár Peren« Jónéhány pártszervezet­ben azonban mindez elma­rad. Nem ismerik fel szük­ségességét, vagy csak későn, amikor már baj van a KISZ- szervezettel. Holott megelőz­hették volna a bajt, ha gon­doskodnak róla, hogy a KISZ aktivistáinak soraiból fel­vett fiatal párttagok ne hagyják el az ifjúsági szer­vezetet, hanem — tudatos kommunista felelősséggel — továbbra is ott dolgozzanak. Egy járási párttitkár mon­dotta el a napokban: a vég­rehajtó bizottság döntése alapján szervezetten biztosí­tani fogják, hogy a 30 éven aluli párttagok közül minél többen tevékenykedjenek a KISZ-ben. „Azért döntöttünk így , — hangzott az indoko­lás —, mert nagyra értékel­jük az ifjúság szerepét a tár­sadalomban, s tudjuk, meny­nyire fontos, hogy törőd­jünk a fiatalok nevelésével. Persze — tette hozzá — nem minden 30 éven aluli párttag alkalmas erre, vi­szont van harmincon felüli is nem egy, aki szívesen végzi ezt a megbízatást. Az a lényeg, hogy az foglalkoz­zon az ifjúsággal, aki ért a nyelvén és szereti.” Ahol a pártszervezet így gondolkodik, így cselekszik, saját munkáját könnyíti meg. Hiszen azon a területen ka­matoztatja a fiatal pártta­gok tudását és tettrekészsé- gét, ahol ez a legtöbb hasz­not hozhatja. Ölti Sándor művezető irányítja közveUenül az észa­ki új negyed toronyház építkez,éseit. Az alközpont épít­kezésének kezdetétől dolgozik itt. Jelentős része van a jó minőségű kivitelezésben, a tervek határidőre történő tel­jesítésében. Hammel József felvétele Interpelláció a vonaton Hat óra 29 perckor indul Apagy felől Nyíregyházára a vonat. Poór Sándor szocia­lista brigádja mindig az utolsó kupéban foglal he­lyet. Rajtuk kívül alig uta­zik ott más. December 5-én azonban zsúfolt volt a kocsi belseje, mozdulni is alig le­hetett. Az érdeklődés kö­zéppontjában Poór Sándor, a brigád vezetője, a IX. kongresszus egyik szabolcsi küldötte állt. Az emberek gratuláltak, és megindult a végnélküli kérdezösködés. — Es mondd már el, mi a véleményed a 44 órás munkáról? — A mi szakmánkban na- iyon jól fog jönni. Persze, én alahogy úgy képzelem el, ogy ebből nem következ- \et az, hogy kevesebbet ter- xeljünk, — Mit szólsz ahhoz, amit zviridovné mondott? — Ha láttátok volna, mi­lyen sikere volt a felszóla­lásnak a kongresszuson! Nem kertelt, a saját szavaival mondta meg a véleményét. És nagyon igaz, hogy a gyen­ge tsz-ekkel a jövőben töb­bet kell törődni és más­képpen kell törődni. Amikor Szviridovné fel­szólalása szóbakerült, Ipolyi József a brigád egyik tag­ja, kifogyhatatlan volt a kérdésekből, hiszen 6 ófehér­tói, a felesége meg a tsz- ben dolgozik. A tsz-prob- lémának a vasúti interpellá­ció majdnem egy negyed­órát szentelt. — Aztán mondd már mi­lyen emberek közelről a ve­zetők? — Ami engem megfogott, hogy egyszerűen beszélt ott mindenki, úgy, hgoy érteni lehetett belőle. Itt van pél­dául a lakáskérdés, hát va­lóban igaz, hogy sok olyan kap lakást akiknek már kocsijuk van, Kádár elvtárs azonban kijelentette, hogy a jövőben ebben is lesz vál­tozás. Az is megható volt, amikor a tsz-nyugdíjról be­szélt. Valóban ezen is vál­toztatni kell. — Es mindenki azt mond­ta el, amit akart? — Szviridovné például le sem irta, amiről beszélt Meg sokan nem írták le. Ká­dár elvtárs is, amikor a hoz­zászólásokra adott választ, csak bele-belenézett a jegy­zetébe, azért nem felejtett ki semmit. Fél óra alatt sok minden­Ha ezt a éróf látná... í Dcssewííy egykori cselédei fehér asztal mellett Faragatlan x lábú aszta­lok három sorban. Fehér abrosszal terítve. A sa­rokban, a színpad mellett cserépkályha ontja a me­leget. Körülötte ünneplős öregek, Dessewffy Aurél gróf egykori cselédei. Be- dő bokoriak. Az elnök ko­csikat küldött szét értük a környező tanyákra: Kis- puposra, Dankó bokorba, Ferenc tanyára. Százötven idős paraszt- ember, akik harminc-negy­ven esztendeig szolgaként túrták a földet a grófnak, most a nyírteleki Szabad Nép Tsz megbecsült öre­gei Mezei Béla, az el­nök meleg szavakkal kö­szönti őket, hangja el-el- csuklik. Egy nagy bajuszú öreg, a harmincas években aratósztrájkot szervező Takács bácsi feláll, szót kér, de csak ennyit mond: „ne haragudjatok, nem tudom elmondani, amit akartam” és leül. Egy má­sik a régi nyomorról szól, a görhét említi, amiből nem ehettek eleget. Az ről esett még szó a vona­ton. Az emberek, akik kö­rülvették Poór Sándort, ar­ra is kíváncsiak voltak, hol szálltak meg Budapesten, Poór Sándor kivel volt egy- szobában. A kongresszusi küldött, az EM Építőipari Vállalat kubikosa, minden kérdésre, mindenkinek bő­séges választ adott. De hát, el lehet-e mondani fél óra alatt mindazt, ami hat na­pon át a kongresszuson tör­tént. El lehet-e mesélni azo­kat az élményeket, amelyek­nek Poór Sándor részese volt. December 3-án érke­zett meg a kongresszusról, és azóta talán már többen mint százan kérdezgették. Hogy így lesz, tudta, készült rá. Jegyzetet készített, és ab­ban sok olyan dolog van, amiről kell beszélnünk és beszélni is akar. Sokszor lesz még ezután is interpelláció a vonaton. Seres Ernő úttörők nem értik e kife­jezést. Kérdezik a tanító nénitől, mi az, de ő is csak fejét ingatja... Koccannak a poharak az öregek egészségére. Gőzölög a finom sertéspörkölt. Kis ajándékcsomagjaikat, a zsebkendőket, cigarettát, az asszonyok a csokoládét eltették a kis unokák­nak... És beszélgetnek, emlé­keznek. Csizmarik János, a ta­nyagazda egyedül jött. Élete párját három éve temette el. Hatvanhat esz­tendős. Kérlelték már, menjen pihenjen, de ő dolgozni akar. Nehéz meg­válni a közösségtől. Volt növénytermesztő, háztáji kanász, fogatos, dinnye­csősz, minden... Törékeny kis öreg. — Reggel hattól este ha­tig őrzöm a tanyát. Nem vihet el innen senki még egy szalmaszálat sem... Egy munkaegység az ára. Kell az öregségi járulék pótlásához. Csak egy baj van. Kellene egy botos­csizma, bunda, meg azt is mondtam már, építse­nek egy bódét, bele egy bádogkályhát. ígérték... Nem kellene már dolgoz­nia. Megművelve kapják az öregek a háztájit. Be is takarítják. Biztosítják részükre a kenyérnek va­lót, tüzelővel ellátják őket, pénzt is kapnak. I * Muri János fekete ün­neplős kabátban ül. Hét éves kora óta bibelődik a dohánnyal. Tapasztalt ku­kás. Húsz évig cselédkedett a grófnál. Tizennégy esz­tendeje tsz-tag. Egy éve nyugdíjas. — Megígértem a vezetők­nek, ha tehetem, egészsé­gem engedi, jövök. Szükség volt rá az idén is. Negyven asszonyt diri­gált, ő nevelt 46 meleg­ágyban palántát, s még • lányával fogott is egy hol­dat művelésre. Tavaly még 11 méter magasra kötözte a zöld dohány pórét, hat­vannyolc éves fejjel. — Már nem merem vál­lalni. Korosodik az em­ber, a lábaim, a szivem sem bírja a mászást. No azért dolgozom íTT Most is van vagy 150 egysé­gem... Megbecsülnek Vol­tam üdülni Debrecenben Fizették a vonatköltséget, ellátást Soha nem mertem volna gondolni, hogy egy ilyen magamfajta cseléd­embernek ilyen nyugodt öregkora lesz. I 3 — Szalanics néni va­gyok... Szalanlcs Jánosné — fogadja a köszönést derű­sen a néni. Szeméből jó­ság és végtelen nagy nyu­galom árad. — Nem én vagyok a njugdíjas, hanem a férjem... De én is kap­tam egy szép, díszes meg­hívót. Elkísértem. Békésen ülnek egymás mellett Szalanics néni di­cséri a férjét. Magyarázza, hogy mindig pontos, kö­telességtudó, tiszteletadó ember volt. Harminc esz­tendeig voltak cselédek. Nehéz kenyér volt. — Most népi ülnök is. Ha ezt a gróf látná! Ki gondolta volna, hogy egy cselédember idáig viszi! Ha most lennénk fiatalok, megmutatnánk mi, hogyan kell dolgozni. De erőnket a cselédélet sajtolta ki, a gróf. S míg a beszélgetés tart. megszó’al a harmónika, s szárnyal a dal: Édes anyám, te jő asszony... Egy fiatal katona énekel. Itt-ott könnyeket törölnek. Először ünnepük az öre­geket Nyírteleken a Sza­bad Nép Tsz-beh. Sokan harminc évvel ezelőtt ta­lálkoztak először egymás­sal. mint grófi cselédek. Most szabad, termelőszö­vetkezeti parasztok. Farkas Kálmán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents