Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

felsőfokú szakoktatást. A Szakközépiskola fokozatos ki­alakításával, a jelenlegi kö­zépiskolai tanulólétszám fenntartás^ mellett biztosít­juk, hogy ' több fiatal sze­rezzen középfokú műszaki szakmai tudást. A származás szerinti meg­különböztetés megszünteté­sének és az új egyetemi, fő­iskolai felvételi rendszer be* vezetésének helyességét az élet igazolta. A munkás- és parasztszülők gyermekeinek arányszáma a felsőoktatási intézményekben országosan nem csökkent, s az új rend­szer ösztönzőként hatott a tanulásra. A jövőben még gondosabban kell vigyáz­nunk a felvétel követelmé­nyeinek: a felkészültségnek, a tehetségnek, a rátermett­ségnek és a magtartásnak együttes érvényesítésére. További feladatunk, hogy különösen a pedagógusok közreműködésével segítsük a kétkezi dolgozók gyermeke­it, akik a szülői házban ke­vesebb támogatást kaphat­nak tanulásukhoz. Oktatásügyünk központi feladata az ifjúság szocia­lista emberré nevelése. Pe­dagógusaink egyre jobban megértik és átérzik e fela­dat fontosságát. Ifjúságunk egészségesen fejlődik, szocia­lista szelleme erősödik, egy (FaSyiaíás a 3. oldalról) részére azonban hatnak az ellenséges ideológiák, első­sorban azért, mert nem ér­tik fejlődésünk ellentmon­dásait és az építő munka problémáit. Nagyobb gond­dal foglalkozzunk, különö­sen az egyetemeken, a mar­xizmus oktatásának korsze­rűsítésével. Szocialista jö­vőnk megkívánja, hogy a társadalom fokozottabb fele­lősséget vállaljon az ifjúság neveléséért. 31. A kulturális forrada­lom eredményeként tovább nőtt a tömegek érdeklődése az irodalom és a művésze­tek iránt. íróink és művé­szeink sok értékes, jórészt szocialista szellemű alkotás­sal gazdagították kultúrán­kat. A művek témái korsze­rűbbek, stílusuk Sokszínűbb lett. Pedagógusok és népműve­lők, tudósok, írók és mű­vészek, az egész értelmiség előtt az a feladat áll, hogy szocialista szellemben ne­veljék népünket, erősítsék eszmei és erkölcsi egységét a marxista világnézet ha­tékony terjesztésével, a szocialista erkölcs normái­nak népszerűsítésével, Ér­telmiségünk — alkotó, ter­melő munkája mellett — elsősorban népnevelő fel­adatának teljesítésével já­rulhat hózzá a szocializmus teljes felépítéséhez. VI. A párt vezető szerepének további erősítése 32. Pártunk forradalmi hivatásának megfelelően vezeti és szervezi hazánk­ban a szocializmus építé­sét. Eszmeileg, politikailag egységes, töretlenül érvé­nyesíti azt a politikai irányvonalat, amely a leg­utóbbi évtizedben a jobbol­dali opportunizmus, a re- vizionizmus és a dogmatiz- mus, a szekta rianizmus el­leni kétfrontos harcban kovácsolt ki. A két kong­resszus között a politikai, gazdasági és kulturális té­ren elért eredmények meg. győzőén bizonyítják, hogy pártunk a munkásosztály akaratát kifejező, hazánk és népünk érdekelt szolgáló politikát folytat. Ez a marxista—leninista alapo­kon nyugvó politika össz­hangban van a nemzetközi forradalmi munkásmozga­lom, a haladó világ érdekei­vel. 33. A Szocializmus építé­sének jelenlegi időszakában a gazdasági és kulturális építőmunka bonyolult fel­adatai egyre nagyobb tu­datosságot, következetessé­get és szervezettséget igé­nyelnek. A következő évek egyik legfontosabb felada­ta, előrehaladásunk gyorsí­tásának kulcskérdése a párt vezető szerepének tovább­fejlesztése, a pártvezetés módszereinek, formáinak a társadalmi fejlődéssel össz­hangban álló tökéletesítése. Ennek biztosítására le kell küzdeni azokat a helytelen nézeteket és gyakorlatot, amelyek torzítják a párt vezető szerepét. A párt vezető szerepe úgy érvényesül, hogy a párt a marxizmus—leniniz- mus eszméi alapján a mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgáló politikát folytat és e politika meg­valósításét biztosítja. A párt legfontosabb feladata, hogy vezető szervei a párttagság és a dolgozó tö­megek bevonásával kidol­gozzák a politikai, gazda­sági és kulturális élet fő célkitűzéseit. A párt fi­gyelmét a tudományos elemzésre, az elvi, politi­kai irányítás erősítésére és arra kell fordítani, hogy a helyesen kidolgozott po­litika megvalósítására szer­vezze és mozgósítsa a tö­megeket. A párt munkáié­ban minden szinten kapjon erőteljesebb szerepet a po­litika végrehajtásának biz­tosítása és ellenőrzése. Határozott igény, hogy növekedjék az állami szer­vek és a tömegszervezetek szerepe, felelőssége a gya­korlati döntésekben és azok végrehajtásában. 34. Pártunk a szocializ­mus felépítését az egész társadalom ügyének tekin­ti. Társadalmi fejlődésünk, a szocialista építés min­dennapi feladatainak végre­hajtása fokozott mértékben igényli a dolgozó tömegek sokoldalú, aktív közösségi tevékenységét. Ezért a párt nagy figyelmet fordít a dolgozó tömegeket tömörí­tő szervezetek és mozgal­mak, különösen a szakszer­vezetek és a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Haza­fias Népfront, a nőmozga­lom munkájára, és úgy véli, hogy növelni kell a tömegszervezetek és moz­galmak önállóságát is. A tömegszervezetek magasabb fokú önállósága azt is je­lenti, hogy ebben a vi­szonylatban Is megszűnik a pártszervezetek mindenna­pos operativ gyámkodása és a párhuzamosság. A szakszervezetekre, mint a demokrácia fontos szervei alkalmasak arra, hogy széles dolgozó töme­geket vonjanak be az őket érintő legfontosabb dönté­sek meghozatalába. A bér­ből és fizetésből élők azt várják a szakszervezetek­től, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítéseket igényeik ki­elégítésére és őrizzék tör­vényben biztosított jogaikat. A tömegszervezeteknek és mozgalmaknak a szocialis­ta építőmunka feladatainak megoldásában önállóbban, bátrabban kell kezdemé­nyezniük. Segítsék a pártot a társadalmi, gazdasági és kulturális életünkben kelet­kezett ellentmondások fel­tárásában és feloldásában, vegyenek részt a párt poli­tikájának alakításában a dolgozók körében összegyűj­tött tapasztalatok és igé­nyek tolmácsolásával és azok helyes képviseletével. A tömegszervezetek szervezeti önállóságát elő­segíti annak az elvnek a következetes valóra vál­tása, hogy a párthatároza­tok csak a párttagságra és a KISZ szervezeteire vo­natkoznak. A párt a tömegszerveze­tekben dolgozó kommunis­ták útján is erősíti kapcso­latait a tömegekkel. Ezért szorgalmazni kell, hogy minél több párttag folytas­son aktív tevékenységet a tömegszervezetekben és mozgalmakban. A pártta­goknak ezt a tevékenységét a párt a pártmunka szerves részének, más pártmunká­val egyenlő értékűnek is­meri el. Az itt dolgozó kommunisták, különösen a vezető beosztásúak, fele­lősek azért, hogy szerveze­tük tagjai a párt politikájá­nak szellemében, annak megvalósításában munkál­kodjanak. 35. A népgazdaságban elért eredményeink a párt­szervek és a pártszerveze­tek tevékeny közreműkö­désével születtek. A párt vezető szerepe a gazdaság területén a politikai irá­nyításban, a koordinálás­ban, az erők összefogásé­ban, mozgósításában és az elenőrzésében nyilvánul meg. A központi vezető szervek feladata sJősorban a gazdaságpolitikai irány­elvek és célkitűzések ki­dolgozása és megvalósításá­nak biztosítása. Az alsóbb pártszervezetek munkájá­nak súlypontja a központi irányelvek megvalósulásá­nak, a helyi problémák megoldásénak elősegítése, anélkül azonban, hogy át­vennék a gazdasági szervek közvetlen vezetését. A pártszervezetek és a pártszervezetek ellenőrző tevékenysége elsősorban a gazdasági egység össz­munkájának vizsgálatára irányul. Nagy gondot kell fordítanunk a dolgozók véleményének, javaslatai­nak Összegyűjtésére és elemzésére. A pártmunka erősítse a gazdasági Veze­tés önállóságát, egyszemé­lyi felelősségét, mellőzze az aprólékos beavatkozást a gazdaság gyakorlati irányí­tásába. A párt gazdaságpoliti­kai céljainak megvalósítá­sa nagymértékben függ a gazdasági Vezetők, káderek munkájától. A pártszervek­nek és pártszervezeteknek aktív, kezdeményező sze­repet kell vállalniuk a gaz­dasági vezetők kiválasz­tásában, nevelésében, munkájuk segíté­sében, szükség esetén a gyengének mutatkozó lecse­rélésében. Következetesen érvényt kell szerezni an­nak az elvnek, hogy a funkciók bizonyos köré­ben mind a kinevezésnél, mind a leváltásnál az ille­tékes pártszerv jóvá­hagyását, illetve vélemé­nyét kell kérni. 36. A VIII. kongresszus óta fejlődött a párt ideo­lógiai munkája, segítette a szocializmus építésében a párt előtt álló feladatok megoldását, a szocialista tudatformálást. A párt gyakorlati tapasz­talatainak elemzése _ és általánosítása az elméleti munkának még eddig eléggé ki nem használt erőforrása és ösztönzője. Az elmúlt években szé­les körben folytak alkotó viták a párt politikájának talaján. Ezek nagy segítsé­get adtak a helyes állás­pont kialakításéhoz, az eszmei egység erősítéséhez. A viták és a nézetek ki­fejtésének szabad légköre a párt egészséges belső éle­tének, a pártegység továb­bi szilárdításénak fon­tos követelménye. Az élet által felvetett kérdésekre adott helyes válasz haté­kony fegyvert ad a külön­böző ellenséges, antimárxis- ta nézetek elleni harchoz, a harcosabb propaganda­munkához. A nemzetközi kommunista mozgalom vi­tái, á Világpolitika feszült­ségei és a gazdasági építő­munkánkban időnként élkérülhététlenül jelentke­ző nehézségek újra meg újra aktivizálják a párt po­litikai irányvonalától elté­rő jobboldali, revizionista, szektás, dogmatikus nézetek képviselőit is. A legutóbbi 10 év tapasztalata tanúsít­ja: az elhajlások és torzí­tások leküzdése a párt esz­mei és Cselekvési egységé­nek, a párt politikája haté- nyabb érvényesülésének, az eredményes építőmurt- kának elengedhetetlen fel­tétele. Határozottabb fellépés szükséges a párton belül — s egész társadalmi éle­tünkben — a kispolgári erkölcs, szemlélet életmód megnyilvánulása, a sze­rénytelenség, az anyagias­ság, a jogtalan előnyök kijárása és elfogadása, az erkölcstelen életmód ellen. A párt és a kommunisták erkölcsi tisztaságának vé­delme minden párttag kö­telessége. A következő időszakban fokozott szerepet kap az a követelmény, hogy a kü­lönböző beosztásban dol­gozó gazdasági vezetők a politikailag magas fokú fejlettséggel együtt meg­felelő közgazdasági ismere­tekét i( sajátítsanak «1. Széles körű és eleven gaz­daságpolitikai propaganda- munkára van szükség, amely kellő Információt ■ nyújt a gazdasági élet menetéről, a jelenségek mélyebb összefüggéseiről, fontos és közérdekű kérdé­sekről, A legutóbbi négy eszten­dőben sokat fejlődött a pártszervezetek propagan­da- és agitációs tevékeny­sége, a sajtó, a televízió és a rádió munkája. A je­lenlegi bonyolult helyzet a pártszervezetektől és a kom­munistáktól több politizá­lást, erőteljesebb politikai tevékenységet követel meg. Ezt mozdítsa elő a párt­propaganda azzal, hogy hatékonyabban segíti a párt előtt álló politikai feladatok megértését. Az agitáció és a sajtó legyen meggyőzőbb, eleve­nebb, ötletesebb eszméink és politikánk Hirdetésében, aktívabb az imperialista fellazítási propaganda visz- szaverésében. Minden kom­munistától meg kell kö­vetelni, hogy képviselje és hirdesse a párt politikáját a tömegek között, vegye ki részét az agitációs fel­világosító tevékenységből. A sajtó, a rádió és a televízió világnézetileg tisztultabb lett és politikai állásfoglalása egyértel­műbb. Ennek ellenére időnként találkozunk ide­ológiai bizonytalansággal, a polgári és kispolgári élet- felfogásnak, erkölcsnek, ízlésnek tett engedmények­kel, a kapitalista társada­lommal szembeni kritikát­lansággal is. Ezért az e területen dolgozó kommu­nisták törekedjenek arra, hogy a sajtó világnézeti és politikai állásfoglalása még tisztább és egyértel­műbb legyen, kerüljön még közelebb a dolgozó töme­gek életéhez, problémái­hoz. 37. A káderek kiválasz­tásának és nevelésének a VIII. kongreszuson meg­erősített alapelvei helyes­nek bizonyultak. Ennek tud­ható be, hogy az azóta vezető beosztásba került káderek nagy többsége megállta a helyét. Nőtt a káderek elméleti felké­szültsége, vezetői képessége, a tömegek iránti figyel­messége. A káderek megítélésének alapja továbbra is a poli­tikai megbízhatóság, a kép­zettség, a szakmai felké­szültség, a végzett munka és magatartás legyen. Helytelen mechanikusan szembeállítani a politikai rátermettséget és a szak­mai felkészültséget. Kö­vetkezetesebben kell fel­lépni a kádermunka elveit sértő szemlélettel és gya­korlattal szemben, amely gyakran a politikai felké­szültség lebecsülésében, a szakmai hozzáértés és áz iskolái végzettség egyolda­lú előtérbe helyezésében fejeződik k), de helyen­ként ennek ellenkezőjét is tapasztaljuk. Bár némi haladást ér­tünk el, továbbra is töre­kednünk kell arra, hogy az egész társadalom életé­ben növekedjék a hők és az ifjúság szerepe. For­dítsunk nagyobb gondot a nők funkcióba állítására. A tapasztalt káderek mellett bátrabban léptessük elő a szocialista szemléletű, fel­készült, a párt politikáját értő, s annak megvalósítá­sáért küzdeni kész fiatalo­kat. 38. A VIII. kongreszus óta újabb tagokkal gyara­podott a párt, növekedett a tagság eszmei-politikai felkészültsége. Rendszere­sebbé vált a szervezeti élet, érvényesülnek a pártélet lenini normái. Továbbra is törekednünk kell arra, hogy a pártéletből kikü­szöböljük a formális ele­meket, az „üres járato­kat.” A párttagság létszáma a VIII. kongreszus óta 73 000 rel nőtt. A párt ereje nem­csak tagjai számától, ha­nem politikájának haté­konyságától, a kommunis­ták öntudatának fokától és munkájuktól függ. Ezért a jövőben sem törekszünk a párt taglétszámának gyors növelésére. Az elméleti tevékeny­ségben és a gyakorlati pártmunkában egyaránt kutatni kell a pártdemók­rácia fejlesztésének útjait, és a centralizmus jobb ér­vényesülésének módját. A párton belüli demokrácia fejlődését, különösen a hiányosságok kiküszöbölé­sére irányuló építő bírálat kifejezését sokszor fékezi a párttagok vagy funkcio­náriusok egzisztenciális függősége. Meg kell te­remtenünk annak a bizto­sítékait, hogy kritikai fel­lépés, munkával kapcsola­tos nézeteltérés, egyes kérdések másfajta megíté­lése miatt ne lehessen sen­kit hátrányosabb helyzetbe hozni. Pártunkban érvényesül a kollektív vezetés elve. A pártmunka hatékonyságai azonban csökkentette az, hogy gyakran elsikkadt az egyszemélyi felelősség. A kollektív vezetés és az egy­személyi felelősség a párt­munkának egymást kiegészí­tő elemei. Ezért a kollektív vezetés elvének további tisz­teletben tartása mellett a jö­vőben — különösen a min­dennapi pártmunkában a ha­tározatok végrehajtása során — erősíteni kell a személyi felelősség elvét is. A pártban ébren kell tar­tani a kritikai szellemet. Fo­kozni kell a küzdelmet a gondolati restség, az öntelt­ség ellen. Erősíteni kell — különösén a vezetőknél — a tettekben kifejezésre jutó készséget a jogos bírálat el­fogadására, áz önbírálatra. A párttagság véleménynyilvá­nítása és bírálata a párt egészséges belső életének el- engedhetelen feltétele, 39. Figyelembe véve a párt­ban és a társadalomban vég­bement fejlődést, valamint a jövő követelményeit, a kong­resszus jóváhagyta a Szerve­zeti Szabályzatnak a Köz­ponti Bizottság által java­solt módosítását. Ezzel erő­södik pártunk összeíorrott- sága, cselekvőkészsége, még alkalmasabbá válik hivatá­sának, vezető szerepének be­töltésére. A tagjelöltség megszűnik, ugyanakkor növekednek a követelmények a párttagság­gal, a belépni szándékozók­kal és az ajánlókkal szem­ben, a politikai meggyőző­dés, a munkában való helyt­állás, a szocialista erkölcs és az aktív társadalmi tevé­kenység terén. Óvjuk a pár­tot a karrierista és a párt­ba nem való elemektől. A kongresszus a Közpon­ti Bizottság javaslatát elfo­gadva úgy határoz, hogy az eddigi tagjelölt elvtársak — akik rendes tagokká lesznek — párttagságát a IX. kong­resszus idejétől számítsuk. A revíziós bizottságok mű­ködése megszűnik, feladatai­kat a Központi Ellenőrző Bi­zottság, illetve a pártbizott­ságok veszik át. Valamennyi pártszervezet jogot kap a területén folyó munka ellenőrzésére és a vezetők beszámoltatására. A fegyveres erőknél működő pártszervezetek jogkörére külön szabályok érvényesek. VII. Pártunk és a nemzetközi munkásmozgalom Pártunkat nemzetközi te­vékenységében a legutóbbi négy évben is a magyar munkásosztály, népünk, nem­zetünk érdekei, s azzal tel­jes összhangban a proletár internacionalizmus elvei ve­zérelték. Ezen az úton kí­vánunk haladni a következő időszakban is. 40. A nemzetközi kommu­nista mozgalom korunk leg­befolyásosabb politikai ere­je. A Világ kommunista pártjai mintegy 50 millió ta­got számlálnak. Nincs egyet­len ország sem, ahol a szo­cializmus, a kommunizmus eszméi ne éreztetnék forra­dalmasító hatásukat. A 14 szocialista országban a kommunista és a mun­káspártok országaik és né­peik vezetőivé váltak, irá­nyítják a szocializmus, illet­ve a kommunizmus épitését. A fejlett tőkés országok kommunista pártjai folytat­ják következetes harcukat a monopóliumok ellen, a de­mokratikus jogokért, a bé­kéért, a szocializmusért. Küzdenek a munkásmozga­lom megosztottságának fel­számolásáért, a munkásosz­tály egységéért. A fejlődő országok kom­munistái küzdenek a neoko- lonializmus ellen, azért, hogy országuk gazdaságilag is füg­getlenné váljék, s nem a kapitalista útra lépjen. 41, A legutóbbi éVekbén éles nézeteltérés támadt a nemzetközi kommunista mozgalom soraiban, a kínai vezetők ismert dogmatikus politikájukkal megbontották a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Az egy­ségbontással szemben az utóbbi időben a szocialista országokban és a nemzetkö­zi kommunista mozgalomban erősödtek az egységtörekvé­sek. Minden kommunista párt­nak magának kell kidol­goznia saját politikáját úgy, ahogyan ezt országá­nak történelmi, társadalmi és gazdasági felttéelei elő­írják. Ez a politika a mar­xizmus—leninizmus elvein kell hogy alapuljon és csak akkor hatékony, ha egyidejűleg szolgálja az il­lető ország munkásosztályá­nak, dolgozó népének, nem­zetének valódi érdekéit és a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosz­tály közös, általános ér­dekeit. Ez lehetséges és szükséges. Ebben van a marxista—leninista elmélet, a Világot átformáló kom­munizmus mérhetetlen ere­je, légyőzhetetlensége. Minden népnek maximá­lisan mozgósítania kelt erőforrásait a szocialista építésben. Lehetőségeink azonban nem korlátozódnak a nemzeti erőforrásokra, mert hatalmas előnyök és erőforrások vannak a szo­cialista országok nemzetkö­zi összefogásában is. A tapasztalatok nyomán az akcióegység eszméje tért hódít, az egységb-mtók pe­dig mindinkább elszigete­lődnek. Utat tör magának a felismerés, hogy fő fel­adataink közösek, együtt«» cselekvést követelnek és megkívánják, hogy minden nézeteltérést alárendeljünk az imperializmus elleni harcnak. Folytatjuk a har­cot az összes haladó erők imperializmus elleni akció­egysége megteremtéséért. Hasznosnak bizonyulnak a kommunista pártok kétol­dalú, többoldalú, vagy olyan regionális találkozói, amelyek egy térség égető problémáit vitatják meg. A két- és többoldalú ta­lálkozásoknak jelentős sze­repük van az együttműkö­dés erősítésében, de ezek­kel nem pótolható a kom­munista és munkáspártok nagy nemzetközi tanácsko­zása, amelynek létrejötté­ért a Magyar Szocialista Munkáspárt kész minden erőfeszítésre. 42. A Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi te­vékenysége alapjának a testvérpártok 1957. és 1960. évi moszkvai tanácskozá­sain kidolgozott fő irány­vonalat tekinti. Pártunk küzdött és küzd a nemzetközi kommunista mozgalom egységének hely­reállításáért. mindenféle jobboldali s opportunizmus és „baloldali” kalandorság ellen. Pártunk széles körű, bensőséges kapcsolatokat tart fenn a kommunista és munkáspártok túlnyomó többségével. E pártok kép­viselőivel folytatott esz­mecseréink hozzájárulnak a nézetek kölcsönös megis­meréséhez, egymás jobb megértéséhez, az együttmű­ködés erősítéséhez. A nemzetközi kommu­nista mozgalom egységére irányuló tevékenységünket lankadatlan erővel folytat­juk. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresz- szusa újabb évekre szóló programot javasol a ma­gyar népnek. E program megvalósításában a kom­munisták a jövőben is élen fognak járni odaadás­ban, áldozatkészségben, munkában. Harcoljon, épít­sen Velünk szoros egység­ben minden hazáját szere­tő ember! A cél, amely felé eredményesen törünk: né­pünk, nemzetünk további felemelkedése, hazánk fel­virágoztatása, békénk biz­tosítása.

Next

/
Thumbnails
Contents