Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

év alatt az Alfölden 38 szá­zalékkal, Dél-Dunántúlon 29 számlákkal, míg Budapesten csak 7 százalékkal növeke­dett Ennek ellenére a bu­dapesti ipar 1965-ben niég az ország összes ipari dolgo­zóinak 41 százalékát foglal­koztatta. Feladatunk, hogy folytassuk a vidék iparosítá­sát 19. Bővültek az ország nemzetközi gazdasági kap­csolatai. Népgazdaságunk és a többi szocialista ország fejlődésének eredményei iga­zolják a gazdasági összefo­gásra irányuló politikánk helyességét. A második öt­eves terv éveiben külkeres­kedelmi forgalmunk a KGST-országokkal 70 száza­lékkal, ezenbelül a Szovjet­unióval 93 százalékkal nö­vekedett Fejlődésünket biztonsá­gossá teszi, hogy a szocia­lista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió szállítá­saival megoldottnak tekint­hető a harmadik ötéves terv teljesítéséhez szükséges ener­giahordozók és a villamos­energia importja, vaskohá­szatunk ellátása alapanya­gokkal. Külkereskedelmi forgal­munk tovább bővült a nem szocialista országokkal. Uj es hasznos termelési és ke­reskedelmi kapcsolatok ala­kultak ki. Az elért eredmények elle­nére a megvalósult nemzet­közi munkamegosztás egyes fontos iparágakban mégnem tekinthető kielégítőnek. Arra van szükség, hogy az érde­kelt KGST-országok között a szakosítás szélesedjék, a kooperáció jobban működ­jön. Együttműködésre törek­szünk minden szocialista or­szággal, de készek vagyunk szélesebb körű munkameg­osztásra is. Az utóbbi időben nálunk is megnőtt az idegenforga­lom, a nemzetközi kapcsola­tok e' sajátos megnyilvánu­lása. Sokszorosára nőtt a ha­zánkba látogatók és külföld­re utazók száma. Ez politi­kailag és gazdaságilag is előnyös. 20. Gazdasági fejlődésünk elemzése — az egészében pozitív képen belül — azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött kongresszusi célokat nem tudtuk teljes egészében elérni. A nemzeti jövedelem nö­vekedése elmaradt a terve­zettől. A mezőgazdasági termelés emelkedése a ter­vezettnél alacsonyabb volt, a termelési költségek az iparágban az előirányzott­nál kisebb mértékben csök­kentek és a mezőgazdaság­ban — főleg a növekvő anyagköltségek miatt — nőt­tek. Fogyasztásra és felhal­mozásra együttesen — be­leértve a készletek növeke­dését is — többet fordítot­tunk, mint a megtermelt nemzeti jövedelem, vagyis többet osztottunk el, mint amennyit megtermeltünk és ez terhelte külkereskedelmi mérlegünket. 21. Gazdasági feladataink a következő időszakban alapvetően a harmadik öt­éves terv céljainak megva­lósítására és ezzel egyidejű­leg a gazdasági irányítás új mechanizmusának kidolgo­zására és bevezetésére irá­nyulnak. A harmadik ötéves terv célja: — folytatjuk hazánkban a szocialista társadalom tel­jes felépítését, — tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait, emel­jük a nemzeti jövedelmet, és rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülménye­it, kulturális és szociális ellátását. El kell érnünk az Ipari termelés évi 6 százalékos nö­vekedését, ennek 80 százalé­kát a termelékenység emel­kedésével kell fedeznünk. A mezőgazdasági termelés a megelőző 5 év átlagához ké­pest 13—15 százalékkal emel­kedjék. A beruházások ösz- szege öt év alatt érje el a 250—260 milliárd forintot. A dolgozók reáljövedelme 14— 16 százalékkal legyen maga­sabb. Harmadik ötéves tervünk végrehajtásával a következő fő feladatokat kell megol­danunk : A népgazdaság fejlődését tegyük kiegyensúlyozottab­bá. Fenntartjuk a felhalmo­zás és az elosztás eddigi ará­(Folytatás a 2. oldalrof) nyát A beruházások növe­lésével megalapozzuk a nép­gazdaság továbbfejlődését, s egyidejűleg biztosítjuk a la­kosság életszínvonalának to­vábbi emelését. A terv nagy figyelmet for­dít a népgazdaság két fő ága: az ipar és a mezőgaz­daság összehangoltabb fej­lesztésére, figyelembe veszi, hogy a jövőben is szükséges az ipar súlyának további nö­velése, ezért a beruházások 46—50 százalékát az ipar fejlesztésére irányozza elő. Megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk a mű­szaki fejlesztés gyorsításá­ra, a korszerű műszaki színvonalú új konstrukciók és termelési eljárások meg­honosítására. Hazánkban az ipar nö­vekedése csak a mezőgaz­daság egyidejű fejlesztésé­vel együtt lehetséges. A harmadik ötéves tervben a mezőgazdaság fejlődése az eddiginél gyorsabb lesz. Ezt figyelembe véve nö­veljük a mezőgazdasági be­ruház;! sok mértékét. Foly­tatjuk a mezőgazdaság kor­szerűsítését, belterjes irá­nyú fejlesztését. 1965—1970 között kereken kétszeresé­re növeljük a műtrágya felhasználását. A mezőgaz­daság — többek között — 38—40 000 traktort, 35— 36 000 pótkocsit, 6—7000 ga­bonakombájnt kap. A me­zőgazdasági üzemeknél fo­kozatosan olyan helyzetet alakítanak ki, amely túl­nyomó többségük számára lehetővé teszi, hogy bevé­teleikből fedezzék a terme­lés növeléséhez szükséges eszközöket és a személyi kiadásaikat. Lehetővé kell tennünk, hogy a termelő- szövetkezetek rátérjenek a valamennyi üzemágra ki­terjesztett, garantált ha­vonkénti munkadíjazásra. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett a jövő­ben is fokozott gondot kell fordítani a háztáji gazda­ságokban rejlő lehetőségek minél nagyobb mértékű ki­aknázására. A mezőgazdaság kívána­tos ütemű fejlődésének biztosítása a tervidőszak­ban szükségessé teszi, hogy kidolgozzuk az új gazdál­kodási rendszernek megfe­lelő, termelőszövetkezeti hi­telberuházási, állami támo­gatási és adórendszert. Javasoljuk, hogy jövő év folyamán üljön össze a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa, tár­gyalja meg a termelőszö­vetkezetek működésével és gazdálkodásával kapcsolatos főbb kérdéseket, válassza meg az Országos Termelő­szövetkezeti Tanácsot és foglaljon állást a területi termelőszövetkezeti szövet­ségek létrehozásának és működésének kérdésében. A harmadik ötéves terv­ben nagy erőt fordítunk a közlekedés fejlesztésére, el­sősorban a villamos-" és Diesel-vonatatás részará­nyának növelésére. A lakásépítés meggyor­sítására a tervidőszakban 4—5 korszerű házgyár épí­tését tervezzük. 22. A gyorsan fejlődő ter­melés növekvő anyagszük­ségletének és a fejlett technika átvételének fede­zeteként egyre nagyobb mértékű exportra van szük­ségünk. Az iparcikkek ex­portjának 50 százalékos nö­velését tervezzük. Az ex­port növelésében nagy sze­rep hárul a vegyiparra, a könnyűiparra, a mezőgazda. Ságra, az élelmiszeriparra és az alumíniumiparra. Ipari kivitelünkben — alap. vetően a KGST-országokkal történő gazdasági együtt­működés keretében — vál­tozatlanul vezető szerep jut a gépiparnak. A korábbinál nagyobb fi­gyelmet fordítunk az ed­dig importforrásokból ki­elégített igények gazdasá­gos helyettesítésére hazai termelésből. Ezt a célt szolgálja harmadik ötéves tervünkben a vegyipari, a papíripari és a faipari ka­pacitások nagyobb mértékű fejlesztése. 23. A fejlődés okozta új körülmények napirendre tűzték a gazdasági mecha­nizmus reformját. Gazdál­kodásunk jelenlegi módsze­rei már a mai helyzetnek sem felelnek meg teljesen. Társadalmi, gazdasági fej­lődésünk adott fokán lehe­tővé és szükségessé vált a tervgazdáRmMs tovább­fejlesztése A jövőben a tervszerű központi irányí­tást nem az úgynevezett tervlebontás módszerével, hanem közgazdasági eszkö­zökkel érvényesítjük és a szocialista piac aktív sze­repére építünk, a tervgaz­dálkodás keretében na­gyobb szerepet juttatunk az áru- és pénzviszonyoknak. A gazdasági reform leg­fontosabb célkitűzései: — A népgazdaság dina­mikusabb, kiegyensúlyozot­tabb fejlődése, — A termelés és a fo­gyasztás szerkezetének olyan változása, amely meg­egyezik a népgazdasági szükségletekkel és kielégíti azokat. — A nemzetközi mun­kamegosztásban való in­tenzívebb bekapcsolódás, külkereskedelmünk gazda­ságosságának javulása. — A tudomány és a technika eredményeinek gyorsabb behatolása a ter­melésbe és fogyasztásba. — A dolgozók tevékeny és hatékony részvétele vállalatuknál a gazdasági folyamatok irányításában és ellenőrzésében. — Összességében: ered­ményesebb gazdálkodás az életszínvonalemelés továb­bi bázisainak megterem­téséhez. A reform megvalósítása mélyreható politikai folya­24. A két kongresszus közötti időszakban a nép­gazdaság fejlődésének meg­felelően javultak a lakos­ság életkörülményei. Lényegében teljessé vált a felnőtt férfi lakosság foglalkoztatottsága. Általá­nossá vált a társadalom- biztosítás, javult a lakás- helyzet. A második ötéves terv időszakában 282 000 lakás épült. Á munkások és az alkalmazottak, va­lamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1965-ben 18 százalékkal ha­ladta meg az 1960. évit. A reáljövedelem azonban egyenetlenül, az egyes években változóan növeke­dett. Az egy főre jutó jö­vedelemnövekedésnek ki­sebb részét tette ki a reál­bérek emelkedése, a na­gyobb rész a foglalkozta­tottság és a béren kívüli jövedelmek — elsősorban a nyugdíj emelkedéséből származott. A szocialista állam ha­talmas összegeket költött a társadalmi gondoskodás céljaira. Csak nyugdijak címén 1965-ben 7,7 mil­liárd forintot fizettek ki, 3 milliárddal többet, mint öt évvel ezelőtt. 25. Az alapvető gazda­ságpolitikai elvnek meg­felelően, a lakosság élet- színvonala a népgazdaság fejlődésében elért eredmé­nyek alapján, a jövőben is rendszeresen emelkedik. A harmadik ötéves terv idő­szakában az egy főre jutó reáljövedelmet 14—16 szá­zalékkal növeljük. Az egy keresőre jutó reálbér 9—10 százalékkal emelkedik. Az életszínvonal emelé­sében az eddiginél na­gyobb szerep jut a reál­bérek növelésének. Uj gaz­dálkodási rendszerünkben arra törekszünk, hogy az átlagosnál nagyobb mér­tékben emelkedjék a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete. Megértek a feltételei an­nak, hogy bérrendszerünket tovább javítsuk. A bérka­tegóriákat úgy kell szabá­lyozni, hogy azokban job­ban kifejeződjék a nehéz fizikai, a kvalifikált és a nagyobb felelősséggel járó munka megbecsülése. A vállalatok dolgozói egyéni és kollektív erőfeszítéssel emeljék a vállalati jöve­delmezőséget s ehhez az eddiginél jobban ^kapcso­lódjék saját személyi jöve­delmük, egyszersmind meg kell teremtenünk a növek­vő és differenciáltabb igé­nyek kielégítésének felté­teleit. A társadalmi gondosko­dás körébe tartozó szociá­lis juttatások — nyugdíj, családi pótlék, betegségbizto- sítás, oktatás — rendszerét mat is, amely egész társa­dalmunkat érinti. A gaz­dasági döntések decentra­lizálása a nagyobb helyi, vállalati önállóság a leg­főbb feltétele a szélesebb üzemi demokráciának. A vállalati ügyek zöme a dolgozók részére áttekint­hetőbbé, ellenőrizhetőbbé válik. Az egyéni, vállalati és társadalmi érdek jobb összehangolásával a reform jelentősen hozzájárul az alkotó munka, a kezdemé­nyezések kibontakoztatásá­hoz. A munka szerinti el­osztás következetesebb ér­vényesítése növeli a mun­ka becsületét. A gazdasági reform a gazdasági vezetőket a ko­rábbinál nagyobb felada­tok elé állítja. Tömegmé­retekben biztosítja a dol­gozók, a vezetők fejlődé­sét, tágabb teret ad a te­hetségek felismeréséhez és hasznosításukhoz megfelelő munkahelyen. Az új rendszer növeli az állami irányító szervek kötelességeit és felelőssé­gét, erősödik a központi vezetés hatékonysága. Az ötéves terv megvaló­sításáért, a gazdasági re­form bevezetéséért és al­kalmazásáért folytatott te­vékenység növeli az egész társadalom aktivitását, az alkotó munka jobb kibon­takozását. továbbra is fenntartjuk és a lehetőségekhez mérten tovább fejlesztjük. 1970-ben a pénzbeni szociális jutta­tások mintegy 5 milliárd forinttal haladják meg az 1965. évi szintet. A béren kívüli juttatások másik ré­szének (üdültetés, üzemi ét­kezés, stb.) bővítését, vagy személyi jövedelemmé való átalakítását célszerű a vál­lalatok hatáskörébe utalni. A lakosság ellátását áru­val és szolgáltatásokkal to­vább javítjuk. Előmozdítjuk, hogy a lakosság megtakarí­tásai tovább növekedjenek, elsősorban a beruházás jel­legű építőanyagok, a tartós fogyasztási cikkek, a fo­gyasztási javak megszerzé­sére. Tovább kell folytatni a már eddig 170 ezer mun­kást érintő munkaidőcsök­kenést, 1970 végére az egészségre ártalmas és kü­lönösen nehéz fizikai mun­kát igénylő összes munka­körben be kell vezetni a munkaidő eddigi mértékű csökkentését. Vállalatonként, üzemen­ként az eddigi teljesítményt és munkabért biztosítva 1968-tól kezdődően 1970 vé­géig fokozatosan az összes ipari dolgozó munkaidejét átlagosan heti 44 órára kell csökkenteni. A kongresszus felkéri a kormányt és a szakszervezeteket, hogy a munkaidőcsökkentés beve­zetésének részletes rendjét szabályozzák. A termelőszövetkezeti ta­gok családi pótlékának emelése mellett 1967. január 1-vel új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszert vezetünk be. Az új nyugdíjrendszer alapelvei a bérből élőkével azonosak. Az új nyug­díj összege a tagok tényleges, a közös gaz­daságban végzett mun­ka utáni jövedelméhez és a nyugdíjévekhez igazodik. 26. Társadalmunk egyik legnagyobb politikai, gazda­sági és jóléti problémája a lakáskérdés. 1960-tól 1965­ig a népesség másfél száza­lékkal, a lakásállomány 8 százalékkal növekedett. A lebontásra kerülő lakásokat korszerűbbekkel helyettesí­tettük. Csökkent a 100 lakásra jutó lakók száma. Különösen jelentős hogy 1962 óta több lakás épült a városokban, mint a köz­ségekben. Mindez azt je­lenti, hogy évtizedekig tar­tó — ellenkező irányú — folyamatot fordítottunk kedvező irányba. Ez a fejlődés még nem tudja kielégíteni a társada­lom változatlanul nyo­masztó lakásigényét. Ennek enyhítésére a következő 5 év alatt 300 000 lakást épí­tünk. A lakáshiány fokozatos enyhítéséhez és jövőbeni megszüntetéséhez minde­nekelőtt az építőipar ter­melékenységének és kapa­citásának növelésére van szükség. Az új gazdaságirá­nyítási rendszerben a ter­melő vállalatok — jövedel­mezőségüktől függően — viszonylag jelentős összege­ket használhatnak fel la­kásépítésre. Ezek ésszerű felhasználása pótlólagos esz­27. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában alapvető fel­adatunk népünk szocialista erkölcsi és világnézeti egy­ségének megteremtése, a szocialista világnézetünkkel szembenálló nézetek le­küzdése. A legutóbbi években erősödtek népünk tudatá­nak szocialista jellemvoná­sai. Ezekre építve az ed­diginél hatékonyabban kell segítenünk a szocia­lista erkölcs, s ezenbelül is a szocialista hazafiság, a munkához való új vi­szony és a közösségi szel­lem elmélyítését. A szocialista hazafiság fontos szerepet játszik a nemzeti egység megterem­tésében, a világnézetileg ma még eltérő felfogást valló, de az új társadalom célkitűzéseit elfogadó em­berek törekvéseinek össze­fogásában. Magában foglal minden igazi értéket, me­lyet évszázadok során a magyar nép teremtett, de nem táplálkozhat kizáró­lag a múlt forrásaiból. Szocialista vívmányaink joggal tölthetnek el nem­zeti büszkeséggel. Több mint 21 éves harc és mun­ka nagyszerű eredménye és a cél, a szocialista ma­gyar nemzet felvirágozta­tása adja mai hazaíisá- gunk igazi tartalmát. A szocialista hazafiság szerves része a nemzetkö­ziség, a világ munkásosz­tályával, kommunista és munkáspártjaival való együttműködés és szolida­ritás. Magyarország a pro­letár internacionalizmus ér­vényesülése alapján kerül a nemzetközi haladás él­vonalába és tudja megva­lósítani nemzeti céljait. Elítéljük a nemzeti kö­zömbösséget. Nem értünk egyet a sovinizmus meg­nyilatkozásaival, s tartjuk magunkat a marxizmusnak ahhoz a tanításához, mely szerint minden kommunis­tának elsősorban saját nemzeti nacionalizmusa el­len kell harcolnia, s népe körében erősítenie kell a proletár nemzetköziség ér­zését. A szocialista társada­lomban a dolgozók nö­vekvő öntudatának és ér­dekeinek egyaránt érvé- nyesülniök kell. A munka szerinti elosztás elvének tényleges megvalósulása, az anyagi ösztönzés he­lyes érvényesülése a gon­dolkozást átformáló nagy nevelő erő. A jó munká­val érvényesített egyéni érdektől senkit sem kell óvni, de őrködni kell azon, hogy csak a végzett mun­ka arányban lehessen szert tenni javakra és jogokra. Az anyagi ösztönzés jobb érvényesülése önmagában nem biztosítja a munká­hoz való új viszony kiala­kulását. Folytatnunk kell a harcot az anyagiasság a kapzsiság és az önzés el­len és a jó munka megbe­csülését kifejező társadal­mi elismeréssel erősítenünk kell a dolgozók szocialista tudatát. A szocialista erkölcs jel­lemzője a közösségi szellem. A közösségi magatartás megköveteli, hogy megszi­lárduljon az állampolgári fegyelem és a VIII. kong­resszuson megfogalmazott szocialista erkölcsi nor­mák érvényesüljenek a magán- és közéletben egy­aránt. 28. Korunk nagy kérdé­seire csak a marxizmus— leninizmus képes tudomá­nyos választ adni Ezt a felismerést igazolja a kom­munisták világnézetének egyre növekvő tekintélye a világ minden részében, s ezt bizonyítják hazai tapasztalataink is. A mar­közőket szabadíthat fel a lakáskérdés megoldására, A párt ismeri népünk la­kásgondjait, s legfontosabb feladatai közt tartja szá­mon, hogy gondos gazda­sági elemző munkával új tartalékokat tárjon fel és a lakáselosztási rendszer igaz­ságosabbá tételével !s mi­nél előbb javítsa a legjob­ban rászorulók helyzetét. xizmus térhódítása nem feledtetheti, hogy társa­dalmunkban jelen vannak más ideológiák és eszmei áramlatok is. Ezek közül széles tömegeket befolyá­sol a kispolgári szemlélet, erkölcs és Ízlés, valamint a vallásos világnézet. Szű- kebb rétegekben az im­perialista propaganda ha­tására terjednek azok a polgári eszmei áramlatom, amelyek a modern kapita­lizmust védelmezik, a vi­lág általános válságának hangulatát sugallják, hi­tetlenséget keltenek, áraszt­ják a pesszimizmus szelle­mét. A szocialista célokat követő nemzeti egységgel, az egyre erósbödö közös­ségi szellemmel nei.i fér össze a polgári, kispolgári nézetek konzerválása. A nem marxista eszmékkel szemben felvilágosító, meg­győző tevékenységet kell kifejteni. Különös türelem­mel — az érzelmek meg­sértése nélkül és a tudo­mányok eredményeire épít­ve — folytassuk a nevelő munkát a vallásos töme­gek körében. A marxizmus hatékonyabb terjesztésével és oktatásával el kell érni, hogy a munkásosztály vi­lágnézete uralkodó legyen társadalmunkban. 29. A VIII. kongresszus óta eltelt négy év alatt újabb lehetőségeket bizto- sitottunk tudományos éle­tünk fejlődéséhez. A kuta­tásnak jelentős anyagi és szellemi bázisai épültek ki, intézetek több ezer kutatóval. Ebben az idő­szakban a műszaki és me­zőgazdasági tudományok segítették iparunk előreha­ladását, új agrotechnikai eljárások bevezetését. A természettudományok és a matematika több alapvető ágában kutatóink újabb eredményeket értek el, új kutatási irányokat fejlesz­tettek ki és tovább növel­ték a magyar tudomány nemzetközi hirnevét. A tár­sadalomtudományok köze­lebb kerültek mai életünk problémáihoz és jobban részt vettek az eszmei harcban. Az orvostudo­mány eredményesen szol­gálta egészségügyünk fej­lesztését. A tudomány fejlődését, na­gyobb társadalmi hatékony­ságát akadályozza, hogy nincs meg a szükséges össz­hang társadalmi, népgazda­sági céljaink és a kutató munka között, s nem fejlő­dik kielégítően az irányítás és a tervezés módszere és gyakorlata. 30. Hazánkban a művelő­dés valóságos népmozga­lom lett. Ma minden ötödik állampolgár iskolarendszerű oktatásban vesz részt. A fel­növő korosztályoknak há­romnegyede a szakmunkás- képző iskolákban, illetve kö­zépiskolákban tanul tovább. A VIII. kongresszus után elkezdtük az oktatási reform bevezetését, megteremtettük a korszerű alapismeretek ta­nításának, a tudományos vi­lágnézeti nevelésnek alap­jait. Az oktatási reform vég­rehajtása további erőfeszíté­seket kíván meg különösen az oktató-nevelő munka tar­talmának és módszereinek megjavításában. A társadalom és a nép­gazdaság szakemberszükség­lete megköveteli, hogy nagy gonddal fejlesszük a szak­munkásképzést, a közép- és (Folytatás a 4. oldalon) IV. Az életszínvonal alakulása V. Az ideológiai és kulturális építóm un k áról 1966. december 4.

Next

/
Thumbnails
Contents