Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-04 / 286. szám

rosabbra fűzték a Magyar Népköztársaság kapcsolatait a harmadik világ országai­val. 7. Vallják, hogy korunk­ban a háború nem végzetsze­rűen elkerülhetetlen. Ezért az imperialista agresszió el­lenére és az ellen harcolva továbbra is időszerű törté­nelmi feladatnak tartjuk a küzdelmet a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­ért. Meggyőződésünk, hogy a CFoiytatas ax L oldalról) t. Pártunk VIII. kongresz. szusa 1962-ben teljes jog­gal állapította meg. hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezése a szocializmus alapjainak lerakása dolgozó népünk történelmi jelentő­ségű győzelme volt, amely kihatott egész politikai, tár­sadalmi és gazdasági éle­tünkre. Az elmúlt négy év­ben már a szocializmus teljes felépítésén dolgoz­tunk. A munka eredménye­ként szocialista vívmá­nyaink megszilárdultak, po­litikai, társadalmi, gazdasá­gi, kulturális életünk to­vább fejlődött. Az előttünk áltó években feladatunk a szocializmus teljes felépí­tésének erőteljes folytatása. A beszámolási időszakban tovább nőtt a munkásosz­tály társadalmi és politikai befolyása, megkezdődött az egységes paraszti osztály kialakulása. Értelmiségünk magáévá tette és munkájá­val segítette a munkásosz­tály politikáját, a szocia­lizmus építését. Erősödött a munkás—paraszt szövetség amely népi államunknak, mind homogénebbé váló társadalmunknak, népünk kialakulóban lévő szocia­lista nemzeti egységének legfőbb politikai alapja. 9. Társadalmunk legna­gyobb, legszervezettebb és poBtikaftag legöntudatosabb osztálya a munkásosztály. Társadalmi életünk minden fontos területén érvényesül a munkásosztály vezető sze­repe. Ez abban nyilvánul meg, hogy a munkásosz­tály forradalmi, marxista— leninista pártja vezeti és irányítja egész társadalmi életünket, erősödik a mun­kásosztály hatalmát gyakor­ló és megtestesítő állam, megvalósul a munkásosztály nagy forradalmi célja: épül a szocializmus. Állami és társadalmi életünkben a legfontosabb posztokat a munkásosztály képviselői töltik be. A munkásosztály nagy tömegei szereznek maga­sabb szakmai és politikái képzettséget. Elsajátítják a vezetéshez szükséges isme­reteket, egyes tagjai meg­hódítják a tudomány és a kultúra magaslatait. A munkásosztály egyre na­gyobb tömegei átérzik és vállalják a felelősséget az ország sorsáért; . élenjárnak az építő munkában cselek­vőén részt vesznek a köz­életben, példát mutatnak fegyelmezettségben, áldozat­készségben. A szocialista brigádmozgalom szép ered­ményei a munkásosztály fokozódó aktivitását, növek­vő öntudatát bizonyítják. A munkásosztály fokozato­san a magra képére formál­ja a társadalom más réte­geit is. W. A magyar faluban végbement fejlődés gyöke­res fordulatot hozott a pa­rasztság életében és szem­léletében. A hatalmas társadalmi átalakulás előnyösen vál­toztatta meg az egész falu­si életformát. A szövetke­zetek, a falusi társadalmi szervezetek élére több tíz­ezer paraszti vezető került. A parasztság a maga sorai­ból ki tudta emelni veze­tőit, akik egy-egy szocialis­ta nagyüzem vagy község 1966. december 4. békés gazdasági versenyben legyőzzük a kapitalizmust Célunk, hogy a békés egymás mellett élés ne egy­szerűen háború nélküli ál­lapot legyen. Hívei va­gyunk a különböző rendsze­rű államok kölcsönösen előnyös gazdasági és tudo­mányos együttműködésének, a népek barátságát szolgá­ló kulturális cserének és személyi forgalomnak. A békés egymás mellett élés feltételezi és megköveteli az agresszió elleni elszánt harcot a világ minden tér­ségében. élén jól szolgálják a közös érdeket. A gépek, a vegy­szerezés elterjedése a me­zőgazdaságban, a közép- és felsőfokú iskolákban vég­zett agrárszakemberek, az ifjúság iskolázási lehetősé­ge a társadalombiztosítás kiterjesztése a falura, a vil­lany, a korszerű házak tízezrei, a televízió és más változások közelítet­ték a paraszti életet a munkásokéhoz, a városla­kókéhoz. Megkezdődött a termelő­szövetkezeti parasztság egy­séges szocialista osztállyá alakulása. A korábbi fa­lusi társadalmi rétegeződés gazdasági alapjai megszűn­tek. A falu mai ellentmon­dásai között a régi osz- tályrétegeződés maradvá­nyai már nem játszanak elsőrendű szerepet, de lé­teznek nem osztályjelle- gűek: ilyenek a tagok és az alkalmazottak, a jobb és rosszabb természeti kö­rülmények között dolgozó gazdaságok közötti jövede­lemeltérések, a földtulaj­don és a földhasználat el­különülése a föld öröklése és a faluról elvándorlás következtében, a munkaerő egyenlőtlen megoszlása. A közelmúlt , években erőteljesen nőtt a faluról városba áramlás. 1960 és 1963 között a városcár la­kossága 235 000-rei nőtt, a községeké viszont 124 000- rel csökkent. A csökkenés első sorban a mezőgazdaság dolgozóinak elvándorlásából adódik. Az elvándorlás a fejlődés velejárója, elsősor­ban az ország iparosításá­nak következménye. Ez az alapjában véve szükségsze­rű folyamat az indokoltnál nagyobb méreteket öltött és különböző nehézségeket okozott. Ebben szerepet ját­szik az is, hogy a városi életkörülmények általában jobbak a falusinál. Ez el­sősorban a falusi fiatalokat a kívánatosnál jobban vonz­za a városba. Arra törekszünk, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság életszínvonala, szociális, kulturális ellátottsága kö­zött. A következő években jelentékeny lépéseket te­szünk azért, hogy a pa­rasztság életszínvonalát és ellátottságát tovább közelít­sük a munkásosztályéhoz. Alapvető politikai és gaz­dasági érdekek fűződnek a földtulajdon olyan rendezé­séhez, amely megvalósítja a nagyüzemi földhasználat és földtulajdon egységét, a szövetkezeti földtulajdont. Meg kell teremteni az elvi és törvényes lehetőségeit annak hogy a termelőszö­vetkezetek használatában lévő földek megfelelő megváltási ár ellenében ter­melőszövetkezeti tulajdonba kerülhessenek. A termelő­szövetkezeti tulajdon hosz- szabb folyamat eredménye lesz, ennek nélkülözhetet­len követelménye a terme­lőszövetkezetek és a földtu­lajdonos termelőszövetkezeti tagok közös elhatározása. 11. Az MSZMP VIII. kongresszusa a szocialista nemzeti egység erősítését tűzte ki célul. Sikerrel járt a pártnak az a törekvése, hogy fokozódjék a társada­lom aktivitása és a nemzet összes alkotó erőit mozgó­sítsa a szocialista építő­munka feladataira. A pa­rasztemberek. az értelmisé­gi dolgozók, a kisiparosok és más dolgozó kisemberek — a munkásosztály szövet­ségesei — szorgalmas mun­kával vették ki részüket a szocializmus építéséből. A törvény előtti teljes ál­lampolgári egyenlőség, a törvényesség szigorú meg­tartása, a párt türelmes és humánus politikája társa­dalmunk egységének erősö­dését, a szocializmus javát szolgálta. Bevált az a gya­korlat, hogy párttisztsége­ken kívül minden funkciót pártonkívüli is betol thet, helyesnek bizonyult, hogy az emberek megítélésének alapvető mércéjévé a tár­sadalom érdekében végzett munkát és a magatartást tettük, s az iskolai felvéte­leknél eltöröltük a szárma­zási megkülönböztetéseket. Megtalálta helyét a társa­dalomban, bekapcsolódott az építőmunkába a volt uralkodó osztályok sok tagja, és gyermekei többsé­ge. Szövetségi politikánk fő célja a jövőben is a nem­zeti egység erősítése, gya­korlatban kipróbált elveink következetes érvényesítése és megvédése minden tor­zítástól. A társadalom valamennyi rétegének alapvető érdekei azonosak, s ezért a legfon­tosabb politikai kérdések­ben, a szocializmus építé­sében, a béke védelmében széles nemzeti egység ala­kult ki. Ezenbelül azonban objektív és szubjektív okokból egyes esetekben átmeneti sőt bizonyos kér­désekben hosszabb ideig tartó ellentétek léphetnek fel egyes társadalmi réte­gek, csoportok, illetve a helyi és össznépi érdekek között. Az érdekellentétek és nézeteltérések vitákban is kifejeződnek. A párt gondosan tanulmányozza és a politika kialakításában fi­gyelembe veszi ezeket. A közgondolkodásra hat a szocializmus és a kapita­lizmus, az imperializmus és az antiimperializmus közöt­ti világméretekben folyó harc és a nemzetköz» kom­munista mozgalomban folyó vita is. 12. A szocialista nem­zeti egység kiszélesedése tovább erősítette és szilár­dította a szocialista állam­hatalmat. Hazánkban fel­számoltuk a kapitalizmust, nincsenek a szocializmussal szemben álló osztályok, a szocialista állam fő funk­ciója a gazdasági és kultu­rális építőmunka szervezé­se és irányítása az egész dolgozó nép érdekében. Az osztályharc ma elsősorban a gazdasági építés felada­tainak megoldásáért, az emberek tudatának fokoza­tos átalakításáért, az im­perializmus behatolási kí­sérletei, a belső ellenséges erők ellen folyik. Ezzel szolgáljuk osztálycéljainkat, a szocialistává váló nemze­tünk ügyét Népi államunk a társa­dalom valamennyi becsüle­tes tagja számára biztosítja a szilárd jogvédelmet, a demokratikus jogok gyakor­lásának széles körű lehető­ségeit de elnyom minden — a szocialista vívmányaink, a népi hatalom, a törvényes rend ellen irányuló — res- taurációs törekvést. Szocia­lista vívmányaink fejlesz­tése és az ellenséges törek­vések elnyomása szocialis­ta államunk két egymáshoz szorosan kapcsolódó felada­ta; a külső és a belső el­lenség elleni harc leghatá­sosabb fegyvere a szocializ­mus erősödése. A kisajátítók kisajátítá­sával, a szocialista társada­lom alapjainak lerakásával a hatalomért folyó harc hazánkban eldőlt, a nagy osztályösszeütközések kor­szaka lezárult társadalmi rendünk és államhatalmunk szilárd. Ez lehetővé tette, hogy általános közkegyelem gyakorlásával törvényesen és politikailag lezárjuk azoknak az ügyét, akik a fejlődés különböző szaka­szaiban, különböző okokból szembe kerültek a haladás­sal, a szocializmussal. Az általános közkegyelem gya­korlása az osztályharcban alkalmazott szocialista hu­manista politikánk szerves folytatását jelentette: ha­tározott harcot folytattunk mindazok ellen, akik a szo­cializmus ellen támadtak, s a közrend felforgatására törtek, de emberiességtől áthatva megbocsátottunk azoknak, akik letették a EL Belpolitikai és társadalmi viszonyaink fegyvert, s lehetőséget ad­tunk számukra, hogy be­csületes munkával beillesz­kedjenek a társadalomba. 13. A legutóbbi években tovább erősödött a szocia­lista demokrácia, megélén­kült a közélet. A korábbi időszakhoz mérve fokozó­dott a dolgozók aktivitása a közügyek tárgyalásában, s jelentős rétegek vitatták meg a gazdasági építés kér­déseit, a nemzetközi, tár­sadalmi, kulturális problé­mákat. E viták segítséget nyújtottak a fejlődés során felmerülő új kérdések mar­xista kidolgozásához, s ezért nagy többségük kívá­natos és hasznos volt, a demokrácia fejlesztését, a nemzeti egység erősítését szolgálta. A dolgozók rész­vétele az állami, társadal­mi helyi ügyek intézésé­ben mégsem fejlődött ki­elégítően. A szocialista demokrácia továbbfejlesztésének fontos eleme a helyi szervek jog­körének kiszélesítése. Biz­tosítani kell a tanácsok szá­mára az önálló pénzügyi gazdálkodás lehetőségét a kommunális fejlesztés te­rületén és a kulturális és szociálpolitikai idények ki­elégítésében. Szükséges a tanácsok szerepének, hatás­körének pontosabb megha­tározása egy új tanácstör­vényben. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével na­gyobb lehetőség nyílik a demokrácia fejlesztésére az üzemekben. A kérdések többségében a vállalatok, az üzemek vezetői maguk döntenek és számukra is fontossá válik, hogy kollek­tívájuk tapasztalataira, véleményére támaszkodja­nak. Ugyanebben az irányban hat a fokozódó anyagi érdekeltség. A dol­gozók anyagilag is érdekelt­té válnak abban, hogy a vezetők figyelmét idejeko­rán felhívják a gazdálko­dás hiányosságaira, s ve­lük együtt közreműködje­nek a hibák kijavításá­ban. A szocialista demokrá­cia kiterjesztésében alap­vető a dolgozó tömegek po­litikai tudatának fejlesz­tése, a rendszeres, sokol­dalú tájékoztatás és olyan politikai légkör megterem­tése, amelyben kötelessé­güknek érzik, hogy mint az ország gazdái, részt vegye­nek minden fontos kérdés eldöntésében. Ebben fontos szerepük van a szakszerve­zeteknek, a Hazafias Nép­frontnak, a KISZ-nek, a nőmozgalomnak és általá­ban a tömegszervezeteknek, mozgalmaknak, amelyeknek feladata kiszélesül, gazda­gabb tartalommal telik meg. Az új választójogi tör­vény, az egyéni választóke­rületek bevezetése továb­bi lépés a szocialista de­mokrácia fejlesztésének út­ján. Növelni kell az or­szággyűlés szerepét a tör­vényalkotó tevékenységben és az Elnöki Tanács, vala­mint a kormány munkájá­nak ellenőrzésében. Népköztársaságunk al­kotmányát 1949-ben fo­gadták el. Azóta befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását és megkezdtük a szocializmus teljes felépí­tését. A végbement válto­zásokat időszerű az alkot­mányban is megfogalmaz­ni. 14. Államunk mindenki számára biztosítja a lelki- ismereti szabadságot. Húsz­éves gyakorlat bizonyítja, hogy a vallásos dolgozók túlnyomó többsége támo­gatja nagy társadalmi po­litikai céljaink megvalósítá­sát. Hazánkban nem a hívők és a vallásos embe­rek állnak egymással szem­ben, hanem a szocializ­mus hívei és ellenségei. Az állam és az egy­ház közötti viszony normális, megfelel az állam, az állampolgárok összessége és a szocializmus érdekeinek. Az egyházak hi­vatalos vezetése és a pap­ság többsége elismeri a szo­cialista államrendet, lehet­ségesnek és szükségesnek tartja az együttműködést a szocialista állammal, az állam biztosítja az egyhá­zak hitéleti tevékenységét. A magyar állam és . az egyház normális viszonya nemzetközi hatásában is se­gíti a haladó erők összefo­gását és a reakciós egyházi körök háttérbe szorulá­sát Társadalmi és politikai rendszerünk szilárdsága, a vallásos dolgozók túlnyomó többségének egyetértése és aktív közreműködése a szocializmus építésében, az állam és az egyház közti viszony mégfelelő alakulá­sa lehetővé tette, hogy részleges megállapodás jöjjön létre a Vatikánnal is. Ezzel a Vatikán elismer­te szocialista államunkat, s ennek beleszólási jogát az államot és az egyházat kö­zösen érintő ügyekben. 15. Hazánk lakossága 1961—1965. években csak 154 000 fővel, mintegy más­fél százalékkal nőtt. 1962 óta 1000 lakosra évente 13 élve születés jut, S ez a szám nemzetközi méretek­ben is rendkívül alacsony. Ugyanakkor jelentősen kitolódott az életkor felső határa, öt év alatt a nyug­díjas korúak aránya 17 százalékról 19 százalékra nőtt, a 14 évnél fiatalabba- ké pedig 24 százalékról 21 százalékra csökkent. Ha ez az irányzat nem válto­zik, néhány' év múlva érez­hetően nőni fog az eltartott lakosság száma a munka­képes dolgozókéhoz vi­szonyítva. Az egész nép érdeke, nemzeti gondunk, hogy ennek okait sokolda­lúan vizsgálva és feltárva megfordítsuk a népesség- szaporulat jelenlegi irány­zatát. Pártunk javaslatára az elmúlt években több ízben megemeltük a családi pót­lékot, erőnkhöz mérten bővítettük az óvodai, böl­csődei férőhelyeket, javí­tottuk a gyermekek felne­velést elősegítő egészségügyi A legutóbbi öt évben to­vább növekedett orszá­gunk" gazdasági ereje, gya­rapodott a nemzeti va­gyon. javult a termelés technikai felszereltsége és korszerűsége. 16. Az ipar a VIII. kong­resszuson kijelölt irányban fejlődött, ennek megfelelő­en alakult szerkezete. A második ötéves terv ide­jében az ipar termelése 47 százalékkal növekedett. Az ipari termelés növekedésé­nek megközelítőleg két­harmad része származott a termelékenység emelkedé­séből. A vegyipar és a gépipar termelése az ipari terme­lés átlagánál gyorsabban nőtt Népgazdasági szük­ségleteinknek megfelelő­en emelkedett a vegyipa­ron belül a műtrágya- és gyógyszeripar, a gépipar­ban a híradástechnikai, a műszer- és a szerszám­gépipar, a textiliparban a kötszövőipar, az élelmi­szeriparban a konzervipar részaránya. Kedvezőbbé vált a népgazdaság ener­giahordozóinak összetéte­le, a gáz és a kőolaj rész­aránya öt év aíátt 23 szá­zalékról 29 százalékra nö­vekedett. Több új és magas műsza­ki színvonalú ipari üzem lépett termelésbe, előreha­ladtunk az ipari termelés koncentrációjában. Helyesnek bizonyult az iparvállalatok összevoná­sa, a középirányító szer­vek számának csökkenté­se. Az összevonások célja: a műszaki-szellemi erők gazdaságosabb felhasználá­sa. Ennek kezdeti eredmé­nyei vannak. A termelő­erők erőteljesebb koncent­rációja azonban még hosz- szabb időt igényel. A két kongresszus kö­zötti időben folytattuk a vasút dieselesítését, villamo­sítását, növeltük a közúti közlekedési gépparkunkat, bővítettük és javítottuk út­hálózatunkat. öt év alatt kb. kéthar­madával nőtt az építőipar gépállománya, növekedett a korszerűbb, a nagyelemes hálózatot Eddigi erőfeszí­téseink nem tudták meg­oldani a problémákat; to­vábbra is nagy a különb­ség a többgyermekes és a gyermektelen családok életszínvonala között. in­dokoltnak tartjuk, hogy a családi pótlék 1966-ban végrehajtott emelését, aho­gyan azt anyagi erőnk megengedi, a későbbi évek­ben további lépések köves­sék. Azt tervezzük, hogy a termelőszövetkezeti tagok családi pótléka 1970-ig ér­je el a bérből és fizetésből élőék szintjét. Gondoskodni kell ar­ról, hogy az anyákat és különösen a sokgyerme­kes családokat nagyobb társadalmi megbecsülés övezze. A kongresszus ja­vasolja megvizsgálni, ho­gyan lehetne növelni a több- gyermekes családok anyagi biztonságát és milyen to­vábbi könnyítéseket nyújt­hatna a társadalom a dol­gozni és tanulni akaró gyermekes anyáknak. Ja­vasoljuk, hogy 1967-ben gyermekgondozási segélyt vezessenek be. Jóval na­gyobb mértékben kell lehe­tővé tenni a gyermekes anyák számára a napi 4—6 órás munkát és a bedolgo­zást. Következetesen kell érvényesíteni azt az elvet, hogy a lakásépítés állami támogatásánál és a lakások elosztásánál a gyermekes családok előnyben része­süljenek. Indokolt a KISZ lakásépítési akció további kiszélesítése is. Átgondolt és széles kö­rű gazdasági, szociális, egészségügyi intézkedések­kel egyidejűleg a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelni a családvédelem, a gyermeknevelés kérdé­seinek és harcolni kell a társadalmi felelőtlenség jelenségei ellen. építkezések részaránya az elő­regyártott beton- és vas­betonszerkezetek felhasz­nálása. 17. A mezőgazdaság ter­melése 10 százalékkal halad­ta meg az előző évit, ez a kedvezőtlen időjárást és a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodásra való áttérés kez­deti időszakának nehézségeit figyelembe véve nagy ered­mény. A tervidőszak végén a kenyérgabona-szükségletet hazai termésből fedeztük. A felvásárolt mezőgazdasági termékek értéke 1960-hoz ké­pest 29 százalékkal nőtt. Már tapasztalhatók a me­zőgazdaság belterjes irányú fejlesztésének eredményei, öt év alatt 82 000 holdon telepítettünk szőlőt és 103 000 holdon gyümölcsöst, elterjed­tek a nagyobb hozamú nö­vényfajták. Javult a mezőgazdaság technikai ellátottsága, több mint másfélszeresére nőtt a 100 holdra jutó traktorok- száma és két és félszeresére az öntözhető terület. 18. A mind szélesebb és gyors ütemű munkamegosz­tás mélyrehatóan megváltoz­tatta az ipar és a mezőgaz­daság kölcsönös viszonyát, valamint a termelés területi, ágazati és üzemi megoszlá­sát. A mezőgazdaság gyors ütemben válik egyrészt nagy­mértékű ipari fogyasztóvá, másrészt az ipar jelentős szállítójává. A gazdasági fejlődés kísé­rő jelentése a népesség gyors és nagyarányú társadalmi, szakmai átrétegeződése. Töb- százezer ember változtatott ebben az időszakban foglal­kozást és lakóhelyet. A szo­cialista iparosítás munkaerő- forrását főleg a mezőgazda­ság jelentette. A mezőgaz­daságban dolgozók aránya az összes keresőkéhez képest az 1949-es 55 százalékról 31 százalékra csökkent. Az ipari beruházásoknak háromnegyed részét vidéken használták fel. Az iparilag fejletlen megyékben az ipa­ri foglalkoztatottak számá­nak növekedési üteme csak­nem kétszerese volt az orJ szágos és négyszerese a bu­dapesti növekedésnek. Ai iparban dolgozók száma ö* (Folytatás az 3. oldalon) III. A népgazdaság fejlődése

Next

/
Thumbnails
Contents