Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

Karácsonyi gyűrű (Folytatás az L oldalról) ezt követően egy éven belül kérhessék a családtagként a közös munkában töltött ide­jük beszámítását nyugdíj- idejükbe. Erre akkor van lehetőség, ha a családtag a beszámításra kért évben az akkor előírt, a nyugdíj­év megszerzéséhez szüksé­ges legkisebb munkameny- nyiséget teljesítette és a nyugdíjjársdékot — nyug- díjosztálya szerint — visz- sí" menői eg megfizeti. Ilyen módon legfeljebb 5 évet le­het beszámítani. Azok a családtagok, akik J 967. január 1. előtt lép­tek be a termel őszövetke.- zotbe, ezzel a lehetőséggel 1067. december 31-ig élhet­nek. Megszakítás a nyugdíjevek kozott Ha a nyugdíjévként fi­gyelembe vehető idők kö­zött egyhuzamban 5 évet meghaladó megszakítás van — ugyanúgy, mint a bér­ből és fizetésből élők nyug­díjrendszerében — a meg­szakítást megelőző időt nem lehet számításba venni. Ez a rendelkezés is elő­nyösebb, mint a korábbi volt. Annak az értelmében ugyanis már két évet meg­haladó megszakítás esetén figyelmen kívül kellett hagyni a korábban szerzett nyugdíjéveket. A termelőszövetkezeti ta­got a jövedelemelosztás sa­játosságai miatt és nyúgdíja megállapításának egyszerű­sítése céljából minden nap­tári év elején — előző évi személyi jövedelme alapján — nyugdíjosztályba kell so­rolni. A személyi jövedelem ösz- szege a zárszámadásban az illető tag javára a közös munka alapján kimutatott részesedés. Amennyiben a termelőszövetkezeti tag csa­ládi, részes, stb. művelést is folytatott, figyelembe kell venni az ebből elért jöve­delemnek a tag munkájával arányos részét is. A jogszabály 21 nyugdíj­osztályt állapít meg. A leg-1 alacsonyabb osztályban a nyugdíj alapjaként figye­lembe vehető jövedelem ha­vi 000, a legmagasabb osz­tályban pedig havi 5000 fo­rint. A nyugdíj összegét azokra a nyugdíjosztályokra meg­határozott jövedelmeknek az átlaga alapján számítják ki, amelyekbe a termelőszö­vetkezeti tag az irányadó időszakban tartozott. Irány­adó időszakként a nyugdíja­zás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításéig ter­jedő időt veszik számításba. Az általános szabályoktól eltérően annál a termelőszö­vetkezeti tagnál, akinek fo­lyamatos a tagsága 1967. január 1-tól egészen nyugdí­jának megállapításáig, csak az új nyügdíjosztálya sze­rinti jövedelmet veszik fi­gyelembe. Az új nyugdíjrendszer a termelőszövetkezeti szak­munkásokra is kiterjeszti azt a kedvezményt, amelyet az ipari szakmunkások él­érte a boldogtalan embert. Ámde, milyen esetekben léphet fel ez a fajta „harci sokk”? Kommentár nélkül, az amerikai lapokból te­szünk közzé néhány esetet. „Mindenki, aki hosszabb időt töltött a fronton a kor­mánycsapatoknál” — írja William Tuoy, a Newsweek saigoni tudósítója —r „láthat­ta, hogyan nyomják a fog­lyok fejét piszkos hordókba, a víz alá, s hogyan szoríta­nak bajonettet a torkuk­ra. Máskor bambusz-szilán­kokat szúrtak az áldozatok körmei alá, vagy telefondró­tokkal nyomorították, szorí­tották a karjukat, mellüket, nemi szerveiket”. (Megjelent New York Times Magaziné­ban 1965 nov, 28-án.) Donald Wise, a londoni Sunday Mirror tudósítója szerint az ilyen kínzásoknál orr.erikái tisztek is jelen van­nak. „Egyetlen amy sempa­veznek. Az előírt feltételek fennállása esetén jogukban áll, hogy tényleges személyi jövedelmük helyett a szak­májukra irányadó átlagos kereset figyelembe vételét kérjék, ha ez számukra ked­vezőbb. Házastársi pótlék Hozzátartozói nyugellátások Az új rendelkezések le­hetővé teszik, hogy az öreg­ségi, illetve rokkantsági nyugdíjas házastársi pót­lékban részesüljön, ameny- nyiben házastársa 60. élet­évét betöltötte, vagy rok­kant és nincs havi 360 fo­rintot meghaladó keresete, jövedelme, nyugdíja. A há­zastársi pótlék összege —- a bérből és fizetésből élőkéhez hasonlóan — általában ha­vi 100 forint. A már nyugdíjban vagy járadékban részesülőknek igényelniük kell az új ren­delkezések alapján járó há­zastársi pótlékot. Az özvegyi nyugdíj leg­kisebb összege havi 300 fo­rint, a félárváé havi 150, a szülődén (teljes) árváé pe­dig havi 300 forint Az új nyugdíjrendszer változatlanul hagyja az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonat­kozó szabályokat. Az egyéb feltételek fennállása esetén a nyugdíjra nem jogosult termelőszövetkezeti tag fér­fiak 70„ a nők pedig 65. évük betöltése után, vagy teljes munkaképtelenségük esetén az eddigivel azonos összegű járadékot kapják. Az új rendelkezés annyi­ban tér el az eddigi sza­bályozástól, hogy az öreg­ségi és munkaképtelenségi járadékosok 65. évüket be­töltött vagy rokkant felesé­gük után havi 40 forint házastársi pótlékot kaphat­nak. A nyugellátások folyósítása A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíja­sok és járadékosok, ameny- nyiben fizikai munkát vé­geznek, nyugdíjukat, illetve járadékukat a közös munká­ból származó jövedelemre való tekintet nélkül meg­kapják. A nem fizikai mun­kát végzők nyugdíja vagy járadéka csak addig folyó­sítható korlátozás nélkül, amíg a nyugdíjas, járadékos teljesítménye a naptári év­ben nem haladja meg a 120 munkanapot. Ha a nem fizi­kai munkát végző termelő­szövetkezeti tag ennél több munkanapot dolgozott, a nyugdíj, járadék folyósítá­sa az év végéig szünetel. A rógi nyugellátások emelése Az 1967. előtt megállapí­tott öregségi és rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forint­ra, a gondozási pótlékkal kiegészített rokkantsági nyugdíjakat havi 470, az özvegyi nyugdíjakat havi rancsolja tanítványainak, hogy szüntessék be ezeket az embertelenségeket. Eszük ágában sincs közbelépni..-” Az USA- és a kormánycsa­patok így válogatás nélkül kínozzák a vélt és tényleges partizánokat. Beverly Deepe amerikai riporter a New York Herald Tribune-ban így számol be élményeiről: „A legközönségesebb kínzási módoknak voltam szemtanú­ja: egy amerikai tanácsadó „pirításnak” nevezte azt az eljárást, amely valójában lassú, villannyal történő ki­végzés. Az elfogott Vietkong- nak egy-egy ujjára tábori generátor drótjait csavarták, majd megindították az áram- fejlesztőt. A berendezés olyan erős villanyáramot termelt, amely a foglyot részben elégette és sokkolta.” Egy fiatal amerikai kato­na chicagói rokonának ezt írta: „Néhány héttel ez­300, az özvegyi járadékokat havi 200, a félárvák ellátá-i sát havi 150, a szülötten j (teljes) árvák ellátását pe­dig havi 300 forintra kell emelni. Ettől eltérően emelik azo-j kát a nyugellátásokat, ame­lyeket legalább 10 évi mun­kaviszonyban töltött idő és ezen felül szerzett ter­melőszövetkezeti nyugdíj- évek figyelembe vételével állapították meg. Az így megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat 10 százalékkal, de legfeljebb 750 forintra, az özvegyi nyugdíjakat ugyancsak 10 százalékkal, de legfeljebb havi 400 forintra, a félárvák ellátását 10 százalékkal, de legfeljebb 200 forintra, a szülötten (teljes) árvák el­látását ugyancsak 10 szá­zalékkal, de legfeljebb havi 400 forintra kell emelni. A szülői nyugdíjakat ugyanúgy emelik, mint az özvegyi nyugdíjakat. A nyugdíjakat és járadé­kokat a nyugdíjfolyósító igazgatóság külön kérelem nélkül felemeli, tehát ezzel kapcsolatban a nyugdíja­soknak és járadékosoknak nincs teendőjük. A járulék fizetésének rendszere A magasabb színvonalú nyugdíjrendszer bevezetése szükségessé tette a járulék­fizetési rendszer megváltoz­tatását is. A termelőszövet­kezetek a közös gazdaság­ban végzett munka utáni részesedés címén felosztható jövedelmük után egysége­sen 7,5 százalék társadalom- biztosítási járulékot fizet­nek, amely a nyugdíjjárulé­kon kívül a betegségi és a baleseti biztosítási dijat is magában foglalja. A 7,5 százalékos társadalombizto­sítási járulékon felül a ter­melőszövetkezetek saját alapjukból fedezik a tago­kat a jogszabályok szerint megillető betegségi, terhes­ségi-gyermekágyi segélyeket, ami a közös munka után felosztható részesedés tojj vábbl 2,5 százalékát jelénti.' A termelőszövetkezeti ta-j! gok a nyugdíjosztályükhak megfelelő jövedelmük után — Ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők — prog­resszív nyugdíjjárulékot fi­zetnek. A termelőszövetkezetek és a tagok tehát ugyanolyan mértékű társadalombiztosí­tási terheket viselnek, mint a bérből és fizetésből élő dolgozók és munkáltatóik. Ennek megfelelően a ter­melőszövetkezeti nyugdíj- rendszer hatálya alá tarto­zók nyugellátását már 1967. január 1-től kezdődően az új rendelkezések szerint állapítják meg és folyósít­ják. A járulékokat viszont mind a termelőszövetkeze­tek, mind a termelőszövet­kezeti tagok az 1967. évre vonatkozóan még a régi ren­delkezések szerint fizetik. Az új nyugdíjrendszer in­tézkedései 1967. január 1- én, az új rendszerű járulék fizetésére vonatkozó rendel­kezések pedig 1968. január 1-én lépnek életbe. előtt három foglyot szállí­tottunk be. A kihallgatás elő volt készítve; egy em­ber az Intelligence-től (tit­kosszolgálattól — Szerk.) vezette. Ez volt az első eset, hogy ilyesmin én is részt vettem, s láttam, hogy mi is alkalmazunk piszkos módszereket. Ez az Intelli- gence-legény egysoros vo­nalba állította a három foglyot, akik közül egy nő volt. Ezt derékig vetkez­tette le a többieket pedig egészen. Valami kis beren­dezés volt a kezében, ami­ről azt gondoltam, hogy mikrofon. A drót egyik vé­gét a nő melléhez tartotta és azzal egészen csúnyán összeégette. A nő sikoltott valamit, s mi a barátom­mal úgy éreztük, hogy va­lóban ártatlan volt. Majd ugyanazzal a dróttal az asszony férjét és bátyját is megérintette. Azóta folyton hánynom kell és őrjáratba sem küldenek. Az őrmes­terem azt mondta, hegy harci sokkom van. (Meg­jelent a chicagói „Women for peace” bulletinben^ 1944 KARÁCSONYÁN a szovjet tankok elérték az Olasz-lasort, s a T—itt-eses megálltán; a János-nórliaz és a i'forida-haz előtt. Ez­zel bezárult a gyűrű a fő­városban maradt náci- es nyilascsapatok körül. Az eseményről bizonyára ér­tesült Szálasi Ferenc nem­zetvezető is, aki már négy hete a biztonságosabb Sop­ronba tette át székhelyét. A nemzetvezető azonban, a Hungarista állam — így nevezték a néhány megyére zsugorodott nyilas-poklot — feje így beszelt egy kará­csonyfa alatt! „Ez a kará­csonyfa itt a remény ka­rácsonyfája. 1944 a remény karácsonya, ezt a remény­karácsonyt meg fogjuk ün­nepelni minden évben.” A harctéri események nem engedelmeskedtek a jóslat­nak: a história a náciverő fegyverekre hallgatott. Budapest 1944 karácsonya — ahol a kör bezárult. Moiistruózus, barátságtalan lakótömb: Florida-ház. Az A-épü leiben ezernyi golyó­találat. Északnyugati sar­kát már az ősszel leborot­válta egy angol bomba. Ez a sarok — mint egy óriás csipke — üres maradt a háború után is: a Liberátor bombakioldója megváltoz­tatta a ház alaprajzát. A TANK MEGÁLLT a ház előtt. A félemelet négyben dr. Salzmanné, a lányai, két ottrekedt ka­rácsonyi vendég, a fenyő- gallyak alatt megállapítják: itt vannak az oroszok. — Annál hamarabb vége lesz — mondja a vendég, aki Nyírbátorból egyfoly­tában menetiül, s most kis­sé megnyugszik, innen nincs tovább, hiszen az oroszok nyugat felől jöt­tek. Hogyan is történhe­tett? Miért éppen nyugat felől? Tegnap elhatározták, hogy az ünnepen senki nem beszel a háborúról. A han­gulat tűrhető, az elsötétí­tést is ki lehet bírni, igaz, a tüzelő kevés, de enniva­lóban nincs hiány, mert a férj bíró, telik a fizetés­ből hiszen, a kormány másf élhónapos budapesti országlása alatt talán egyet­len értelmes rendeletet ho­zott: a köztisztviselők fize­tését három hónapra előre adják ki, költse, ki mire tudja. Erős bunkerruhát kapott a nagyobbik lány, játékot a kisebbik. Észre sem vették, hogy megszeg­ték a fogadalmat, mert ez a szó „bunkerruha”, szin­tén a háborús szótárból va­ló. Nem hallgatták a rádiót, nem is tudják, bemondta-e Szálasi „karácsonyfa szóza­tát”, de most sem tudják nevetés nélkül végighall­gatni, amikor felolvasom a „remény-karácsonyt”. — Remény? Azt hittem, itt a háború vége — em­lékszik vissza dr. Salzman­né. — Soha nem láttam Beverly Deepe a „New York Herald Tribune”-bcn írja: „Más műszaki beren­dezések általában azt a célt szolgálják, hogy a má­sik jelenlévő foglyot is szóra bírják az ujjak, kör­mök, fülek és nemi szervek megcsonkításával. Helyen­ként egész füzér díszíti a katonai parancsnokság fa­lát — emberi fülekből. Egyik támaszpontunk iro­dájában az asztalon egy Vietkong-katona fülét lát­tam spirituszban”. Jonathan Kapstein a „Houston Chroniclo” ripor­tere Vietnamból történt visszatérése után beszámol egy találmányról amelyet Beverly Deepe is felemlít a New York Herald Tribune hasábjain: „Két Vietkong- ot vittek repülővel Saigon­ba. Útközben hallgatták ki őket. Az egyik vonakodott válaszolni, erre 3000 láb magasból kidobták. A má­sik azonnal válaszolt min­den kérdésre, de őt is ki­lökték a gépből." — r. I — vörös csillagot ekkora gé­pen, mint ez a tank volt, s nem mondanék igazat, letagadnám: kissé féltem. De aoban bizonyos voltam, hogy béke lesz. Almomban sem gondoltam arra, hogy ez a náz az ostrom Idején háromszor cserél gazdát, s hogy egy ép helyiség sem marad belőle. Nézze, meg­mutatom ezt a sarkot: itt is találatot kaptunk. ide bújtunk mindig, amikor lőttek és nem mentünk a pincébe. De amikor megláttam a tankot, csuk arra gondol­tam: vége a háborúnak... — BUDAPESTEN SENKI sem beszélt arról, hogy nyugatról jönnek a szov­jet csapatok. Karácsony előtt egy nappal jöttünk haza Pestről a Szilágyi Er­zsébet fasorba és láttam, hogy a lánchidi járókelők már valamit tudnak. Pár­nával mentek a hidon. Ezekben a napokban ez volt a legdivatosabb „táska”, magukkal Vitték az embe­rek, hogy kéznél legyen mindig, bárhol hajtják le a lejüket — emlékezik vissza a körülzárás óráira Nagy Gerzson dr., válla­lati jogtanácsos, — Volt, aki azt hitte: Buda felől kezdődik a támadás, mások arra számítottak, hogy Csepelről indul az offenzí- va, hiszen a sziget már jó ideje felszabadult. Mi­kor Pestről átjöttünk a hidon, ott láttunk egy pán­céltörő ágyút, csövét az Alagút felé fordította. — Talán onnan várja a tan­kokat? — nem válaszolt senki, de mire hazaértem a fasor felé, már ott volt egy német ágyú legénysége is, s az ágyú csöve ugyan­csak nyugatra bámúlt. Har­ci ruhában, felszíjazva, ko­moran tébláboltak a né­met katonák. Fenn, a har­madik emeleten, ahol lak­tunk, még volt egy darab abból, amit úgy emleget­tünk: békevilág. Cipőt kaptam az apámtól, cipő­re való bőrt szereztek fi­véreim a feketepiacon. Azt hiszem, furcsának találja, hogy az ajándékozás volt a legfőbb gondunk, őszin­te leszek, megmondom: azt hittem, hogy egyszerűen béke lesz, számunkra csak béke lesz, számunkra befejeződik a háború és minden marad... ugye ért engem? KEVESEN LAKNAK ott az őslakók közül, nem so­kan emlékeznek rá, mi­lyen is volt az a párszáz méternyi szakasz, ahoi bezárult az ostromgyürü. Az egyik pasartéi fűszeres emlékszik a kórház előtt „parkoló” tankra és azt mondja: «- Ez volt a leg­magasabb épen maradt építmény ezen a környé­ken.« Most az épülő legmaga­sabb építmény, a körszáiló tetejéről doboznak látsza­na, a T—34-es és fura, ka­nyargó csiknak a szemben­álló német és szovjet csa­patok védelmi vonala. Bu­dapest német városparancs­noka szigorú parancsot ka­pott Berlinből: törje át a szovjet ostromgyűrűt, hi­szen neki van már gya­korlata az ilyesmiben... A szálló „felső gombájából” lehetne látni a sűrűsödő náci sisakosokat. A két­ségbeesett parancsnokok, a kétségbesett SS-ek és Wehrmach-katonák meg­próbálták a lehetetlent: fel akarták szakítani a kört, folyosóharcok kezdődtek, a Florida-ház egyik tömbjé­ből aknázták a másikat. Az arcvonal megmerevedett, nem engedett, a Tigrisek és a Ferdinándlövegek — a szörnyű harc náci esz­közei — nem hozták meg a reménykarácsonyt. DE EGY ASSZONYNAK sikerült áthatolnia a ka­tonák, acélok és robbanó­anyagok szorításán. Nem lőttek rá egyik oldalon sem, pedig a fehér karácsony friss havában nagyon jól látták a lassan, nehézke­sen mozgó fekete kabátot. A fűszerbolt mellől indult el, átvágott a téren — nyolc utca torkollik ide, de neve nincs — akkor sem volt —, s elindult a kórház felé. A pufaj kas katona ki­ugrott a harckocsiból, értet­lenül bámulta az asszonyt, eléje állt. Az asszony — Szabó Lajosné — szétnyitja a kabátot, mutatja: terhes. Egy szót sem tud oroszul, a katona csak azt ismétel­geti: szicsász, szicsász, es karonfogja áz asszonyt, be­kíséri a kórházba. — A mai kettes számú szülészetre mentem — — mondja Szabóim. — Nem várhattam tovább Hi­szen még a kórházban is kevés volt az orvos, másutt még bába sem volt. A le­ány pedig sietett: az izga­lom, tudja... Meg is szüle­tett még aznap este. Fél­tem. Emlékszem, hogy sűrűsödtek a robbanások, nem lehetett megszokni őket, az orvosok, s a nővé­rek is mindig összerezzen­tek, pedig vigyázni kell, ilyenkor minden számít. De Klárinak nem lett semmi baja, s egy hét múlva gya­log kimentem a kórházból. Nyolc másik asszony is ezen a napon hozta világ­ra gyermekét. És itt nincs vége a tör­ténetnek, amely úgy foly­tatódik. mint egy mese: Klárika már 22 esztendős lett, tavaly férjhez ment, s most — ugyancsak kará­csonyra — várja első gyer­mekét- A János-kórházban, KOVÁCS FERENC raj­parancsnok tizedes civttru- iiában volt, amikor bezárult a kör, EeanyiaiU mellett határozta el: egyeruleg be­fejezi a háborút. Talán so­hasem jutott vonja eszebe, hogy „üekkoijoh . ha ba­rátja, Venczetl Lászlót öt perc alatt nem iteh hajéira a nyilas számonkéro szék­— Mikor megkezdődött a visszavonulás, s indultunk Pest felé, a szamonkérő széknek még kocsi is jutott Meg egy puskaakna- Ezt a patakhíd mellól lőttük beléjük, az erdőből, es ak­kor a Varró azt mondta: — Most aztán olajra, meri et­től kezdve dezertórok va­gyunk, meg partizánok is. Gyalog jött a Svábhegy felé — a senki földjén. Ka­rácsony este ért az Olasz­fasorig, akkor látta, hogy túl jól sikerült a senki földjén maradni: az a ne­vezetes csikocska olyan keskeny volt, hogy élő ott nappal meg nem maradt Rendőrök, csendőrök áltak puskával a kézben a fák mögött — Én pedig egy kertben horgonyoztam le — em­lékezik vissza Kovács Fe­renc. — Két deci rum volt a kulacsomba, azzal mele­gítettem magam, az volt a karácsony. Hajnal felé be­másztam egy rosszul zárt pinceablakon. Száz megré­mült asszony, lány ás öreg szorongott itt. A németek már megindították az el­lentámadást Megszállták a pincét. Gépfegyver állt a rosszul védett szellőző- nyilásban. Máig is szeren­csének tartom, hogy mesz- sziről találatot kapott a fal, s megrongálta a fegy­vert Mása *— a lengyel származású ápolónő — rávette a tetvesedő, de még mindig begőzölt katonákat: tűzzék ki a század leltárá­ban található egyetlen fe­hérnek látszó lepedőt. — Én még soha nem hal­lottam erről a reményka- rócsonyf áról: Aki tájéko­zottnak akart látszani, az a londoni híradásokra és a Kossuth-ródióra hivatko­zott. Karácsony után az el­ső napon egy 45 év körüli, élénk szemű asszony volt a legtájékozottabb. A moszkvai rádióból és a BBC-ből megtudtam: mind vastagabb a gyűrű Buda­pest körül, s most már csak napok kérdése a felszaba­dulás. Aki ezt a pár napot túléli, az egy életre szóló elbeszélnivalót tud a tar­solyában. — ha ezekre egyáltalán kíváncsi lesz va­laki. A fiatalos, szőke asz- szony biztos volt ebben, pe­dig olyan vékonyra sóvá- nyodott. mint az ujjam. Mintha a rádió és azok a kis, elmosódott papírok, a röpcédulák tartották volna életben. <*J Ha egy amerikai katona rosszul lesz a kínzások láttán, .bori orvos megállapítja: HARCI SOKK

Next

/
Thumbnails
Contents