Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Karácsonyi gyűrű (Folytatás az L oldalról) ezt követően egy éven belül kérhessék a családtagként a közös munkában töltött idejük beszámítását nyugdíj- idejükbe. Erre akkor van lehetőség, ha a családtag a beszámításra kért évben az akkor előírt, a nyugdíjév megszerzéséhez szükséges legkisebb munkameny- nyiséget teljesítette és a nyugdíjjársdékot — nyug- díjosztálya szerint — visz- sí" menői eg megfizeti. Ilyen módon legfeljebb 5 évet lehet beszámítani. Azok a családtagok, akik J 967. január 1. előtt léptek be a termel őszövetke.- zotbe, ezzel a lehetőséggel 1067. december 31-ig élhetnek. Megszakítás a nyugdíjevek kozott Ha a nyugdíjévként figyelembe vehető idők között egyhuzamban 5 évet meghaladó megszakítás van — ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők nyugdíjrendszerében — a megszakítást megelőző időt nem lehet számításba venni. Ez a rendelkezés is előnyösebb, mint a korábbi volt. Annak az értelmében ugyanis már két évet meghaladó megszakítás esetén figyelmen kívül kellett hagyni a korábban szerzett nyugdíjéveket. A termelőszövetkezeti tagot a jövedelemelosztás sajátosságai miatt és nyúgdíja megállapításának egyszerűsítése céljából minden naptári év elején — előző évi személyi jövedelme alapján — nyugdíjosztályba kell sorolni. A személyi jövedelem ösz- szege a zárszámadásban az illető tag javára a közös munka alapján kimutatott részesedés. Amennyiben a termelőszövetkezeti tag családi, részes, stb. művelést is folytatott, figyelembe kell venni az ebből elért jövedelemnek a tag munkájával arányos részét is. A jogszabály 21 nyugdíjosztályt állapít meg. A leg-1 alacsonyabb osztályban a nyugdíj alapjaként figyelembe vehető jövedelem havi 000, a legmagasabb osztályban pedig havi 5000 forint. A nyugdíj összegét azokra a nyugdíjosztályokra meghatározott jövedelmeknek az átlaga alapján számítják ki, amelyekbe a termelőszövetkezeti tag az irányadó időszakban tartozott. Irányadó időszakként a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári év első napjától a nyugdíj megállapításéig terjedő időt veszik számításba. Az általános szabályoktól eltérően annál a termelőszövetkezeti tagnál, akinek folyamatos a tagsága 1967. január 1-tól egészen nyugdíjának megállapításáig, csak az új nyügdíjosztálya szerinti jövedelmet veszik figyelembe. Az új nyugdíjrendszer a termelőszövetkezeti szakmunkásokra is kiterjeszti azt a kedvezményt, amelyet az ipari szakmunkások élérte a boldogtalan embert. Ámde, milyen esetekben léphet fel ez a fajta „harci sokk”? Kommentár nélkül, az amerikai lapokból teszünk közzé néhány esetet. „Mindenki, aki hosszabb időt töltött a fronton a kormánycsapatoknál” — írja William Tuoy, a Newsweek saigoni tudósítója —r „láthatta, hogyan nyomják a foglyok fejét piszkos hordókba, a víz alá, s hogyan szorítanak bajonettet a torkukra. Máskor bambusz-szilánkokat szúrtak az áldozatok körmei alá, vagy telefondrótokkal nyomorították, szorították a karjukat, mellüket, nemi szerveiket”. (Megjelent New York Times Magazinéban 1965 nov, 28-án.) Donald Wise, a londoni Sunday Mirror tudósítója szerint az ilyen kínzásoknál orr.erikái tisztek is jelen vannak. „Egyetlen amy sempaveznek. Az előírt feltételek fennállása esetén jogukban áll, hogy tényleges személyi jövedelmük helyett a szakmájukra irányadó átlagos kereset figyelembe vételét kérjék, ha ez számukra kedvezőbb. Házastársi pótlék Hozzátartozói nyugellátások Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjas házastársi pótlékban részesüljön, ameny- nyiben házastársa 60. életévét betöltötte, vagy rokkant és nincs havi 360 forintot meghaladó keresete, jövedelme, nyugdíja. A házastársi pótlék összege —- a bérből és fizetésből élőkéhez hasonlóan — általában havi 100 forint. A már nyugdíjban vagy járadékban részesülőknek igényelniük kell az új rendelkezések alapján járó házastársi pótlékot. Az özvegyi nyugdíj legkisebb összege havi 300 forint, a félárváé havi 150, a szülődén (teljes) árváé pedig havi 300 forint Az új nyugdíjrendszer változatlanul hagyja az öregségi, munkaképtelenségi és özvegyi járadékra vonatkozó szabályokat. Az egyéb feltételek fennállása esetén a nyugdíjra nem jogosult termelőszövetkezeti tag férfiak 70„ a nők pedig 65. évük betöltése után, vagy teljes munkaképtelenségük esetén az eddigivel azonos összegű járadékot kapják. Az új rendelkezés annyiban tér el az eddigi szabályozástól, hogy az öregségi és munkaképtelenségi járadékosok 65. évüket betöltött vagy rokkant feleségük után havi 40 forint házastársi pótlékot kaphatnak. A nyugellátások folyósítása A termelőszövetkezetben tagként dolgozó nyugdíjasok és járadékosok, ameny- nyiben fizikai munkát végeznek, nyugdíjukat, illetve járadékukat a közös munkából származó jövedelemre való tekintet nélkül megkapják. A nem fizikai munkát végzők nyugdíja vagy járadéka csak addig folyósítható korlátozás nélkül, amíg a nyugdíjas, járadékos teljesítménye a naptári évben nem haladja meg a 120 munkanapot. Ha a nem fizikai munkát végző termelőszövetkezeti tag ennél több munkanapot dolgozott, a nyugdíj, járadék folyósítása az év végéig szünetel. A rógi nyugellátások emelése Az 1967. előtt megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat havi 400 forintra, a gondozási pótlékkal kiegészített rokkantsági nyugdíjakat havi 470, az özvegyi nyugdíjakat havi rancsolja tanítványainak, hogy szüntessék be ezeket az embertelenségeket. Eszük ágában sincs közbelépni..-” Az USA- és a kormánycsapatok így válogatás nélkül kínozzák a vélt és tényleges partizánokat. Beverly Deepe amerikai riporter a New York Herald Tribune-ban így számol be élményeiről: „A legközönségesebb kínzási módoknak voltam szemtanúja: egy amerikai tanácsadó „pirításnak” nevezte azt az eljárást, amely valójában lassú, villannyal történő kivégzés. Az elfogott Vietkong- nak egy-egy ujjára tábori generátor drótjait csavarták, majd megindították az áram- fejlesztőt. A berendezés olyan erős villanyáramot termelt, amely a foglyot részben elégette és sokkolta.” Egy fiatal amerikai katona chicagói rokonának ezt írta: „Néhány héttel ez300, az özvegyi járadékokat havi 200, a félárvák ellátá-i sát havi 150, a szülötten j (teljes) árvák ellátását pedig havi 300 forintra kell emelni. Ettől eltérően emelik azo-j kát a nyugellátásokat, amelyeket legalább 10 évi munkaviszonyban töltött idő és ezen felül szerzett termelőszövetkezeti nyugdíj- évek figyelembe vételével állapították meg. Az így megállapított öregségi és rokkantsági nyugdíjakat 10 százalékkal, de legfeljebb 750 forintra, az özvegyi nyugdíjakat ugyancsak 10 százalékkal, de legfeljebb havi 400 forintra, a félárvák ellátását 10 százalékkal, de legfeljebb 200 forintra, a szülötten (teljes) árvák ellátását ugyancsak 10 százalékkal, de legfeljebb havi 400 forintra kell emelni. A szülői nyugdíjakat ugyanúgy emelik, mint az özvegyi nyugdíjakat. A nyugdíjakat és járadékokat a nyugdíjfolyósító igazgatóság külön kérelem nélkül felemeli, tehát ezzel kapcsolatban a nyugdíjasoknak és járadékosoknak nincs teendőjük. A járulék fizetésének rendszere A magasabb színvonalú nyugdíjrendszer bevezetése szükségessé tette a járulékfizetési rendszer megváltoztatását is. A termelőszövetkezetek a közös gazdaságban végzett munka utáni részesedés címén felosztható jövedelmük után egységesen 7,5 százalék társadalom- biztosítási járulékot fizetnek, amely a nyugdíjjárulékon kívül a betegségi és a baleseti biztosítási dijat is magában foglalja. A 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulékon felül a termelőszövetkezetek saját alapjukból fedezik a tagokat a jogszabályok szerint megillető betegségi, terhességi-gyermekágyi segélyeket, ami a közös munka után felosztható részesedés tojj vábbl 2,5 százalékát jelénti.' A termelőszövetkezeti ta-j! gok a nyugdíjosztályükhak megfelelő jövedelmük után — Ugyanúgy, mint a bérből és fizetésből élők — progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. A termelőszövetkezetek és a tagok tehát ugyanolyan mértékű társadalombiztosítási terheket viselnek, mint a bérből és fizetésből élő dolgozók és munkáltatóik. Ennek megfelelően a termelőszövetkezeti nyugdíj- rendszer hatálya alá tartozók nyugellátását már 1967. január 1-től kezdődően az új rendelkezések szerint állapítják meg és folyósítják. A járulékokat viszont mind a termelőszövetkezetek, mind a termelőszövetkezeti tagok az 1967. évre vonatkozóan még a régi rendelkezések szerint fizetik. Az új nyugdíjrendszer intézkedései 1967. január 1- én, az új rendszerű járulék fizetésére vonatkozó rendelkezések pedig 1968. január 1-én lépnek életbe. előtt három foglyot szállítottunk be. A kihallgatás elő volt készítve; egy ember az Intelligence-től (titkosszolgálattól — Szerk.) vezette. Ez volt az első eset, hogy ilyesmin én is részt vettem, s láttam, hogy mi is alkalmazunk piszkos módszereket. Ez az Intelli- gence-legény egysoros vonalba állította a három foglyot, akik közül egy nő volt. Ezt derékig vetkeztette le a többieket pedig egészen. Valami kis berendezés volt a kezében, amiről azt gondoltam, hogy mikrofon. A drót egyik végét a nő melléhez tartotta és azzal egészen csúnyán összeégette. A nő sikoltott valamit, s mi a barátommal úgy éreztük, hogy valóban ártatlan volt. Majd ugyanazzal a dróttal az asszony férjét és bátyját is megérintette. Azóta folyton hánynom kell és őrjáratba sem küldenek. Az őrmesterem azt mondta, hegy harci sokkom van. (Megjelent a chicagói „Women for peace” bulletinben^ 1944 KARÁCSONYÁN a szovjet tankok elérték az Olasz-lasort, s a T—itt-eses megálltán; a János-nórliaz és a i'forida-haz előtt. Ezzel bezárult a gyűrű a fővárosban maradt náci- es nyilascsapatok körül. Az eseményről bizonyára értesült Szálasi Ferenc nemzetvezető is, aki már négy hete a biztonságosabb Sopronba tette át székhelyét. A nemzetvezető azonban, a Hungarista állam — így nevezték a néhány megyére zsugorodott nyilas-poklot — feje így beszelt egy karácsonyfa alatt! „Ez a karácsonyfa itt a remény karácsonyfája. 1944 a remény karácsonya, ezt a reménykarácsonyt meg fogjuk ünnepelni minden évben.” A harctéri események nem engedelmeskedtek a jóslatnak: a história a náciverő fegyverekre hallgatott. Budapest 1944 karácsonya — ahol a kör bezárult. Moiistruózus, barátságtalan lakótömb: Florida-ház. Az A-épü leiben ezernyi golyótalálat. Északnyugati sarkát már az ősszel leborotválta egy angol bomba. Ez a sarok — mint egy óriás csipke — üres maradt a háború után is: a Liberátor bombakioldója megváltoztatta a ház alaprajzát. A TANK MEGÁLLT a ház előtt. A félemelet négyben dr. Salzmanné, a lányai, két ottrekedt karácsonyi vendég, a fenyő- gallyak alatt megállapítják: itt vannak az oroszok. — Annál hamarabb vége lesz — mondja a vendég, aki Nyírbátorból egyfolytában menetiül, s most kissé megnyugszik, innen nincs tovább, hiszen az oroszok nyugat felől jöttek. Hogyan is történhetett? Miért éppen nyugat felől? Tegnap elhatározták, hogy az ünnepen senki nem beszel a háborúról. A hangulat tűrhető, az elsötétítést is ki lehet bírni, igaz, a tüzelő kevés, de ennivalóban nincs hiány, mert a férj bíró, telik a fizetésből hiszen, a kormány másf élhónapos budapesti országlása alatt talán egyetlen értelmes rendeletet hozott: a köztisztviselők fizetését három hónapra előre adják ki, költse, ki mire tudja. Erős bunkerruhát kapott a nagyobbik lány, játékot a kisebbik. Észre sem vették, hogy megszegték a fogadalmat, mert ez a szó „bunkerruha”, szintén a háborús szótárból való. Nem hallgatták a rádiót, nem is tudják, bemondta-e Szálasi „karácsonyfa szózatát”, de most sem tudják nevetés nélkül végighallgatni, amikor felolvasom a „remény-karácsonyt”. — Remény? Azt hittem, itt a háború vége — emlékszik vissza dr. Salzmanné. — Soha nem láttam Beverly Deepe a „New York Herald Tribune”-bcn írja: „Más műszaki berendezések általában azt a célt szolgálják, hogy a másik jelenlévő foglyot is szóra bírják az ujjak, körmök, fülek és nemi szervek megcsonkításával. Helyenként egész füzér díszíti a katonai parancsnokság falát — emberi fülekből. Egyik támaszpontunk irodájában az asztalon egy Vietkong-katona fülét láttam spirituszban”. Jonathan Kapstein a „Houston Chroniclo” riportere Vietnamból történt visszatérése után beszámol egy találmányról amelyet Beverly Deepe is felemlít a New York Herald Tribune hasábjain: „Két Vietkong- ot vittek repülővel Saigonba. Útközben hallgatták ki őket. Az egyik vonakodott válaszolni, erre 3000 láb magasból kidobták. A másik azonnal válaszolt minden kérdésre, de őt is kilökték a gépből." — r. I — vörös csillagot ekkora gépen, mint ez a tank volt, s nem mondanék igazat, letagadnám: kissé féltem. De aoban bizonyos voltam, hogy béke lesz. Almomban sem gondoltam arra, hogy ez a náz az ostrom Idején háromszor cserél gazdát, s hogy egy ép helyiség sem marad belőle. Nézze, megmutatom ezt a sarkot: itt is találatot kaptunk. ide bújtunk mindig, amikor lőttek és nem mentünk a pincébe. De amikor megláttam a tankot, csuk arra gondoltam: vége a háborúnak... — BUDAPESTEN SENKI sem beszélt arról, hogy nyugatról jönnek a szovjet csapatok. Karácsony előtt egy nappal jöttünk haza Pestről a Szilágyi Erzsébet fasorba és láttam, hogy a lánchidi járókelők már valamit tudnak. Párnával mentek a hidon. Ezekben a napokban ez volt a legdivatosabb „táska”, magukkal Vitték az emberek, hogy kéznél legyen mindig, bárhol hajtják le a lejüket — emlékezik vissza a körülzárás óráira Nagy Gerzson dr., vállalati jogtanácsos, — Volt, aki azt hitte: Buda felől kezdődik a támadás, mások arra számítottak, hogy Csepelről indul az offenzí- va, hiszen a sziget már jó ideje felszabadult. Mikor Pestről átjöttünk a hidon, ott láttunk egy páncéltörő ágyút, csövét az Alagút felé fordította. — Talán onnan várja a tankokat? — nem válaszolt senki, de mire hazaértem a fasor felé, már ott volt egy német ágyú legénysége is, s az ágyú csöve ugyancsak nyugatra bámúlt. Harci ruhában, felszíjazva, komoran tébláboltak a német katonák. Fenn, a harmadik emeleten, ahol laktunk, még volt egy darab abból, amit úgy emlegettünk: békevilág. Cipőt kaptam az apámtól, cipőre való bőrt szereztek fivéreim a feketepiacon. Azt hiszem, furcsának találja, hogy az ajándékozás volt a legfőbb gondunk, őszinte leszek, megmondom: azt hittem, hogy egyszerűen béke lesz, számunkra csak béke lesz, számunkra befejeződik a háború és minden marad... ugye ért engem? KEVESEN LAKNAK ott az őslakók közül, nem sokan emlékeznek rá, milyen is volt az a párszáz méternyi szakasz, ahoi bezárult az ostromgyürü. Az egyik pasartéi fűszeres emlékszik a kórház előtt „parkoló” tankra és azt mondja: «- Ez volt a legmagasabb épen maradt építmény ezen a környéken.« Most az épülő legmagasabb építmény, a körszáiló tetejéről doboznak látszana, a T—34-es és fura, kanyargó csiknak a szembenálló német és szovjet csapatok védelmi vonala. Budapest német városparancsnoka szigorú parancsot kapott Berlinből: törje át a szovjet ostromgyűrűt, hiszen neki van már gyakorlata az ilyesmiben... A szálló „felső gombájából” lehetne látni a sűrűsödő náci sisakosokat. A kétségbeesett parancsnokok, a kétségbesett SS-ek és Wehrmach-katonák megpróbálták a lehetetlent: fel akarták szakítani a kört, folyosóharcok kezdődtek, a Florida-ház egyik tömbjéből aknázták a másikat. Az arcvonal megmerevedett, nem engedett, a Tigrisek és a Ferdinándlövegek — a szörnyű harc náci eszközei — nem hozták meg a reménykarácsonyt. DE EGY ASSZONYNAK sikerült áthatolnia a katonák, acélok és robbanóanyagok szorításán. Nem lőttek rá egyik oldalon sem, pedig a fehér karácsony friss havában nagyon jól látták a lassan, nehézkesen mozgó fekete kabátot. A fűszerbolt mellől indult el, átvágott a téren — nyolc utca torkollik ide, de neve nincs — akkor sem volt —, s elindult a kórház felé. A pufaj kas katona kiugrott a harckocsiból, értetlenül bámulta az asszonyt, eléje állt. Az asszony — Szabó Lajosné — szétnyitja a kabátot, mutatja: terhes. Egy szót sem tud oroszul, a katona csak azt ismételgeti: szicsász, szicsász, es karonfogja áz asszonyt, bekíséri a kórházba. — A mai kettes számú szülészetre mentem — — mondja Szabóim. — Nem várhattam tovább Hiszen még a kórházban is kevés volt az orvos, másutt még bába sem volt. A leány pedig sietett: az izgalom, tudja... Meg is született még aznap este. Féltem. Emlékszem, hogy sűrűsödtek a robbanások, nem lehetett megszokni őket, az orvosok, s a nővérek is mindig összerezzentek, pedig vigyázni kell, ilyenkor minden számít. De Klárinak nem lett semmi baja, s egy hét múlva gyalog kimentem a kórházból. Nyolc másik asszony is ezen a napon hozta világra gyermekét. És itt nincs vége a történetnek, amely úgy folytatódik. mint egy mese: Klárika már 22 esztendős lett, tavaly férjhez ment, s most — ugyancsak karácsonyra — várja első gyermekét- A János-kórházban, KOVÁCS FERENC rajparancsnok tizedes civttru- iiában volt, amikor bezárult a kör, EeanyiaiU mellett határozta el: egyeruleg befejezi a háborút. Talán sohasem jutott vonja eszebe, hogy „üekkoijoh . ha barátja, Venczetl Lászlót öt perc alatt nem iteh hajéira a nyilas számonkéro szék— Mikor megkezdődött a visszavonulás, s indultunk Pest felé, a szamonkérő széknek még kocsi is jutott Meg egy puskaakna- Ezt a patakhíd mellól lőttük beléjük, az erdőből, es akkor a Varró azt mondta: — Most aztán olajra, meri ettől kezdve dezertórok vagyunk, meg partizánok is. Gyalog jött a Svábhegy felé — a senki földjén. Karácsony este ért az Olaszfasorig, akkor látta, hogy túl jól sikerült a senki földjén maradni: az a nevezetes csikocska olyan keskeny volt, hogy élő ott nappal meg nem maradt Rendőrök, csendőrök áltak puskával a kézben a fák mögött — Én pedig egy kertben horgonyoztam le — emlékezik vissza Kovács Ferenc. — Két deci rum volt a kulacsomba, azzal melegítettem magam, az volt a karácsony. Hajnal felé bemásztam egy rosszul zárt pinceablakon. Száz megrémült asszony, lány ás öreg szorongott itt. A németek már megindították az ellentámadást Megszállták a pincét. Gépfegyver állt a rosszul védett szellőző- nyilásban. Máig is szerencsének tartom, hogy mesz- sziről találatot kapott a fal, s megrongálta a fegyvert Mása *— a lengyel származású ápolónő — rávette a tetvesedő, de még mindig begőzölt katonákat: tűzzék ki a század leltárában található egyetlen fehérnek látszó lepedőt. — Én még soha nem hallottam erről a reményka- rócsonyf áról: Aki tájékozottnak akart látszani, az a londoni híradásokra és a Kossuth-ródióra hivatkozott. Karácsony után az első napon egy 45 év körüli, élénk szemű asszony volt a legtájékozottabb. A moszkvai rádióból és a BBC-ből megtudtam: mind vastagabb a gyűrű Budapest körül, s most már csak napok kérdése a felszabadulás. Aki ezt a pár napot túléli, az egy életre szóló elbeszélnivalót tud a tarsolyában. — ha ezekre egyáltalán kíváncsi lesz valaki. A fiatalos, szőke asz- szony biztos volt ebben, pedig olyan vékonyra sóvá- nyodott. mint az ujjam. Mintha a rádió és azok a kis, elmosódott papírok, a röpcédulák tartották volna életben. <*J Ha egy amerikai katona rosszul lesz a kínzások láttán, .bori orvos megállapítja: HARCI SOKK
