Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
Hegy Gtimilléár tiért Kockáztattak - nyertek J Lakások, szuperen, iskolák, •rvosszállő, távfűtés egy esztendő alatt megyénkben Színhely: a \ AGÉP. L966 Már csak néhány nap választ bennünket az 1967-es esztendőtől- Ilyenkor mindenki készít számvetést: mit végzett ebben az évben? Helyes ezt a mérleget felállítani az egész megyére is: mennyivel lettünk gazdagabbak egy év alatt, melyek lesznek azok az „ajándékok”, amiket mostanában tesznek le az elképzelt óriási fenyőfa alá? A már megkezdett és egykét éven belül befejeződő népgazdasági beruházások nagysága meghaladja az egymilliárd forintot. Csak tanácsi beruházásból negyed- milliárd forint értékű létesítmény valósult meg és került átadásra ebben az évben. Elsőként említenénk talán a lakásokat, melyekből az Északi Alközpontban 373 készült el. A boldog tulajdonosok egy része éppen a napokban költözött be. Impozáns épületekkel gazdagodott az Arany János utca, hiszen az átadott 66 és 35 lakásos épület jól illeszkedik az új városrész arculatába. Joggal nevezhetnénk karácsonyi ajándéknak az ugyancsak az Arany János utcán elkészült szuperettet is, melynek átadása a közelmúltban történt meg. Régi vágya teljesült ezzel a környék lakóinak, hiszen a mindennapi vásárlásokat így sokkal könnyebben lehet lebonyolítani. Az Északi Alközpontban elkészült a kisipari szolgáltatóház. Természetesen az építkezés vidéken is egyre nagyobb mértékű. Vásárosna- mény, Mátészalka új lakásokat kapott, s hozzákezdtek a kivitelezéshez Nyírbátorban, Kisvárdán, Tiszaberce- len és Baktalórántházán 120 személyes mezőgazdasági szakiskola nyílt megfelelő kollégiumokkal, Apagyon négytantermes általános iskolát kaptak a tanulók. Jelentős a fejlődés az egészségügyi hálózatban is. A nyíregyházi kórház területén most adták át az új orvosszállót, s tovább folyik a mintegy 55—60 millió forintos beruházás, mely a kórház jobb munkáját szolgálja majd. Az Északi Alközpontban lakó családok nagy örömére megindult a távfűtés, mellyel nemcsak meleget hanem meleg vizet is kapnak a lakások. Helyenként már végzik, sőt, be is fejezték a vezetékes gáz nyomáspróbáit Ugyancsak befejeződött városunkban egy másik nagy beruházás, az egységes vízmű megépítése. Fejlesztésére a későbbiekben lesz lehetőség- Cél, hogy minél több lakás kapjon megfelelő ivóvizet. Természetesen nem szabad megfeledkezni azokról a létesítményekről sem, melyekkel a termelőszövetkezetek gazdagodnak. Közülük is kiemelkedik — talán érdekességként — az a 29 vasvázas szín, melyeket az építőipari vállalat készít. A 12-szer 50 méteres szín fel- használása igen széles körű, ugyanakkor nagy előnye, hogy 3—4 hét alatt elkészíthető. A tervezett meny- nyiségek mintegy felét az év végére birtokba veszik a termelőszövetkezetek. Megyénk egyik legfiatalabb üzeme, a nyíregyházi keltetőállomás, szintén a karácsonyi ajándékok közé sorolható hiszen próbaüzemelése csak a közelmúltban kezdődött. A termelőszövetkezetek gazdagabbak lettek dohánypajtákkal, simítóházakkal, tojóházakkal, istállókkal és egyéb mezőgazdasági létesítményekkel. Mintegy 150 millió forintot ruházott be a tanács. A munka azonban nem áll meg. Tízszintes toronyházak emelkednek az Északi Alközpontban, kezd kialakulni az új gumigyár körvonala. Iskolák, egészségügyi létesítmények tervei készülnek a tervezőasztalokon, újabb milliók sorsáról döntenek a szakemberek. Új létesítmények, melyek majd a következő karácsonykor kerülnek a fenyőfa aláBogár Ferenc Kockáztatás. Egy kicsit idegenül cseng még a szó azoknak, akik évek során megszokták, hogy mindent felülről irányítottak, szabtak meg, amihez igazodni kellett. Megéri-e, hogy kockáztassunk? — kérdezheti az igazgató, a főkönyvelő, de a kollektíva is. Lényegében erre a kérdésre kerestük a választ Nyíregyházán, a VAGÉP Vállalatnál, ahol most kezdenek fellélegezni egy merész vállalkozás után. Elöljáróban csak annyit: a fémek felületvédelme világprobléma. Különösen az hazánkban, hiszen a szükséges berendezéseket valutáért kell importálnunk. A VAGÉP kockáztatott: megpróbálja kielégíteni a hazai igényeket galvántechnikai berendezésekből. Lássuk ennek történetét. AZ IGAZGATÓ — Nem titkoljuk, a szükség vitt rá bennünket. Évek óta nincs fix termékünk, ki voltunk szolgáltatva a nagyüzemeknek. Ók diktálták a termékeket, az árakat: azt kaptuk tőlük, amivel ők nem szívesen foglalkoztak. De mi a legrosszabb munkák után is kapva kaptunk, hogy ne kelljen elbocsátani az embereket. Tervezéskor sohasem tudtuk, mit fogunk gyártani a következő évben. Hány álmatlan éjszakát okozott ez nekünk! Talán el sem hiszik: volt úgy, márciusban kilincseltünk megbízás után a fővárosban, hogy áprilisra mi is fel tudjunk mutatni valamit... Persze, eközben azután is kutattunk, merre van kihalt profil, ami nekünk megfelelne. Kovácsvölgyi Zoltán technológiai osztályvezető és Csurka Miklós üzemvezető egy beszélgetéskor így bukkant rá a galvánberendezésekre. A Csepel Vas- és Fémművek egyik gyáránál itt porosodtak a megrendelések, nekik azonban szándékuk sem volt azok teljes kielégítése. — így kezdődött, tavaly tavasszal. Nyáron már megkezdtük a profilátvételt. Töprengésre nem is volt idő, mert másik üzem is észrevette a lehetőséget. Idehaza elemi feltételek hiányoztak, de mi bíztunk a dolgozóinkban. Kétszer is tanácskoztunk az emberekkel, a szakmunkásokkal, akik nem hátráltak meg. A kockázatot mindemellett az jelentette: tudjuk-e tartani a gyártási és fejlesztési színvonalat, versenyképesek maradunk-e a külfölddel? Az NDK-ban egy lipcsei cég kisebb árakat ajánlott, mint amiért a berendezéseket eddig idehaza gyártották. Tehát: olcsóbban is kellett termelni. Idén januárban kezdtük a munkát, év végére 4 milliós termelési értéket érünk el a galvánberende- zésekből, igen jó jövedelmezőség mellett. Jövőre 20 milliós termelést jelent ez a gyártmány, de már 1968- ra is vannak megrendeléseink. December elején Lipcsében is jártunk, s megegyeztünk az ottani céggel a kooperációban: ők gyártják az automatákat, mi pedig a kádsorokat, az ő méreteik szerint. Igaz, az idei igényt nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni, de a kockázat így is sikerrel jár. Megszűnt az üzem létbizonytalansága, jövőre újabb munkaerőket tudunk foglalkoztatni. A MŰVEZETŐ — Az az igazság, hogy „fáztunk” ettől a munkától az első időben. Mi lesz, ha munka közben derül ki, hogy képtelenek vagyunk a kádsorok készítésére? Kapunk-e fizetést? Mert minden részlegnek, osztálynak egy új szakmát kellett megtanulnia. Aztán jöttek az első nehézségek: azelőtt sose csináltunk gömbölyített sarkú kádakat. Anyagok hiányoztak, volt amikor én is felcsaptam anyagbeszerzőnek, s magam választottam ki Pesten a szükséges dolgokat. Ez a termék külső vállalatok közreműködésével készül: mi lesz, ha ők hátat fordítanak nekünk? S ha nem, vajon mi tudjuk-e tartani a határidőket? Minek részletezzem: kellemesebb napjaim is voltak már... Lassan megindult a „gépezet”, elkészült az első, a második és a többi kád. A kockázat során a szerencse is a kezünkre játszott: az Országos Gumiipari Vállalat, a mű- anyagipari vállalat, a Debreceni MÁV Járműjavító, a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Ktsz, mint külső közreműködő megértette próbálkozásunk fontosságát, mindenkor példásan segített bennünket, pedig másként tehette volna. Féltem én ettől a munkától, de most, hogy szép eredményt mérhetünk, azt mondom: az ilyen kockázat aranyat ér, kárpótol bennünket a bosszúságokért. A __MŰNKAS — Mi hosszain jtt ueii- nünket a legjocjan? Az, hogy minden termék egyedi, mire .... —uber, át keli váltani másra Ráadásul ez időben bíztak meg egy bugád \ eztncsever, melynea' minden tagja uj ember volt. Nem volt műhely erre a munkára, a sza- oad eg alatt dolgoztunk. Biztatnom kellett az embereket: majdcsak megy ez gyorsabban is. Lgy Kellett figyelni, mintha műszert csinálna az ember. Egymást segítve, olykor a magunk kárán, de ellestük a munka minden titkát. Csak egy hónapban hibázott a kereset, különben megvolt az 1800 átlag. Ahogy halljuk, jövője van ennek a munkának, nekünk meg biztos kenyerünk. Már ezért is érdemes volt vesződni néhány hónapig, magunk kivariálni néhány egyszerű gépet a lemezhajlításra, másra. Biztos, hogy a termékkel együtt a jövőben bennünket is még jobban megbecsülnek majd... Ehhez aligha fér kétség, hiszen Markovics Gyula igazgatónak most a legnagyobb gondja a jobb munkafeltételek megteremtése. Sztoklász Gyula művezető pedig arról beszélt: meg kell becsülniük ezt a terméket, mert sokat hoz a konyhára, jócskán jut belőle már a következő nyereségrészesedéskor is. Kri- zsai Lajos munkás, a lakatosbrigád fiatal vezetője sem titkolja: egy kicsit büszkék, hogy az ő kollektívájuk sokat tett a „gal- vánért”, s ha lesz más próbálkozás, akkor sem húzódnak félre. Mert lesz újabb kockázat — árulja el az igazgató — csak az már kevésbé veszélyes. Jövőre 220 vasvázas színnek és dömperputtonyoknak, tartozékoknak is ki kell jutni ebből az üzemből. Újabb vállalkozás, újabb gondok, de ez a vállalat nem akar megállni. (Közben megtudom: képviselőjük mindig kutat az ipari vásáron, a Találmányi Hivatal kiállításain, feltalálókkal tartják a kapcsolatot.) A nem is olyan régen még „megélhetési gonddal” küzdő VAGÉP az idén 60, jövőre pedig már 90 millió forint értékű terméket mutat fel. Angyal Sándor Afy unalomba mehet-e*»» 7 S zikár, kis termetű, ki- fehéredett hajú ember, szürke kutató pillantású szemén szemüveg. A Bocskai utcából indul reggelente és sétál be a városba a Benczúr térig, ahol dolgozik. Aztán megy ebédelni. majd megint vissza. Mindennap, pontosan és szorgalmasan. Ö, Zajácz János, Nyíregyházán nagyon sokan ismerik. Börtönök háborús katonaság, rövid pesti munka kivételével ebben a városban élte le az életét. Mindennap bejár az ő hivatalába, pedig december egy óta nyugdíjas. És be fog járni mindennap, amíg járni tud, amíg él, mert semmittevésbe menni csak olyan tud, aki magának élte életét: aki másoknak — az soha. ★ * * A párt megyei végrehajtó bizottságának tagja volt nyugdíjazásáig. Csendesen, halkan szólt az első fórumon a megye, az emberek ügyeiben. Különösen a fiatalok dolgai érdekelték. A fiatalságé. Milyenek, hogy vélekednek az életről, hogy tanulnak, érR?c-e mi a szocializmus? Hogyan viszik tovább azt, amit az elődök oly kevesen és keservesen elkezdtek. kr ~k kr Milyen különösen fonódnak gyakran egybe egyéni, emberi sorsok és a történelem rettenetes kataklizmái? 1941 június 22-én 0 órakor megindult a fasiszta gépezet a történelem első szocialista állama ellen. És 1941. június 24-én letartóztatták és a kassai börtönbe vitték Nyíregyházáról az Ér utcából Zajácz Jánost, a dohányfermentáló lakatossegédét. Két hétig tartották itt és naponta vitték át a premontrei gimnázium alagsorába, ahol a Horthy- rendszer pribékjei vallatták. Mindennap jegyzőkönyvet írattak vele. A jegyzőkönyv mindennap ugyan az volt és ezért mindennap véresre verték. Senkit nem árult el. Utána jött a toloncház Budapesten, a kistarcsai, majd a nagykanizsai koncentrációs tábor, 1943-ban internálótáborból bíróság elé kerül, a Töreky tanács szabotázsért három évre ítéli. Nem az első börtöne, mert volt már a Szegedi Csillagban is. ★ ★ ★ Ha a szegény embernek is volna kutyabőre, a családfával a Zajáczpké hosszán-hosszan nyírségi, ősi nyíregyházi múltat igazolna és sorakoznának az Andrások, a Jánosok, az Istvánok, a Józsefek, mindmind a napszámosok. Az volt a nagyapja is, az utolsó, akit pontosan számon tud tartani, aki sz Ujkisteleki szőlőben, szoba- konyhás lakásában 12 gyereket tartott, amíg meg nem halt, 1919-ben, a fronton szerzett tüdőbajában. Azután az anya nevelte a gyerekeket Mosni járt a módosokhoz. Köztük tábor- nokné is volt, akinek férje fogadta ünnepélyesen Nyíregyházán, a Tanácsköztársaság elárulása és bukása után az intervenciós fehér román csapatokat. „Gyere kisfiam, csókolj kezet a méltóságos asszonynak, kapsz valamit.* Nem, nem ment oda, hiába buzdította az édesanyja a tisztára mosdatott, agyon foltozott ruhájú kisfiút. Valahogy nem volt ehhez természete. ★ ★ ★ Lakatostano ne lesz, felszabadul. 1930-ban a munkanélküliség Budapestre sodorja egy évre. Kispesten egy asztalosüzemben szegező lakatos, a Vas Gereben utcában albérlő. Már tagja a szociáldemokrata pártnak, a szeptember elsejei tüntetésen ott van. A Rákóczi út és a Nagykörút sarkán rendőrkardlapot kap a hátára. Horthy kardját helyezte a rendszer embereinek a vállára és mondotta: „Vitézzé fogadom!” Ez a kardlap Budapest szívében másképp érintette Zajácz János lakatossegéd testét, de amit az esze, osztályhelyzete, a kommunisták szava már megérlelt, a kardlap szinte szimbolikusan befejezett: „Kommunistává fogadom”. 1931-ben tényleges katona Sá torai jaújhetyben. 1932-ben leszerel, visszakerül ősi földjére, Nyíregyházára és hol dolgozik, hol nem. („Nem nem kérem, nem érdemes azt megírni, hogyan éltünk, mi nyíregyházi proletárok. Hogy szívtunk tízen egy cigarettát, mit ettünk, s főként mit nem ettünk. Talán el sem hiszik, akik akkor nem éltek, vagy másként éltek.”) Természetesen itt is tagja a szociáldemokrata pártnak, de már kapcsolata van egy kommunista sejttel. Röpcé- duláztak, krétáztak. Kommunista sajtótermékeket hozott át Királyhelmecről, segélyt gyűjtött a spanyol polgárháború forradalmárainak, az egyik sarló kalapácsos röpcédula kliséjét ő maga faragta. Ez a vádiratba is belekerült. (A klisé most a Párt történeti Intézetben van, és egyik dokumentum, hogy Szabolcsban nem feledkeztek meg 1919-ről, ott sem adták fel a harcot a szocializmusért.) 1936-ban letartóztatták, nála találták a bizonyítékokat, többek között röpcédulákat. Másfél évre ítélték. Szegedről, a Csillagbörtönből 1938 végén jött ki, vissza Nyíregyházára. Megnősült. A dohánygyárba került. 1 941. június 22-én 0 órakor a hitleri Németország hadigépezete megtámadta a Szovjetuniót. Két nappal később letartóztatták Zajácz János lakatossegédet. Sorsa együtt formálódott a történelemmel. Győzött Európában az igazság és győzött amiért Zajácz János élt. A felszabadulás után nagyon gyorsan teltek az évek. ÜB-titkár a dohánygyárban, igazgató, aztán a tanműhelyben a fiatalod oktatója, vidéki pártmunkát vállal, gépállomási párttitkár. 56-ban ott van a helyén, az ideiglenes intéző bizottság tagja, majd a végrehajtó bizottság tagja, 1966. december 1-ig. Azóta nyugdíjas. A Bocskai utcában lakik kétszoba kony- hás lakásában három fiával. A kisebb szobában a felesége, legkisebb fia és ő. Két nagyobb fia, — motorszerelő ipari tanulók —, a nagyobb szobában. A vitrinben ezüst cigarettatartó doboz, ha fedelét kinyitják muzsikál. A búcsúzásnál kapta, apró figyelmességként a végrehajtó bizottságtól. Csak este szól néha a doboz, mivel a nyugdíjas napközben az ő hivatalában tartózkodik. Mert a semmittevésbe csak az tud lenni aki mindig önmagának élt: aki másokért, az soha. Ordas Nándor 1966. december 25. Épül a megyei kórház járványosztálya. Hammel J- felvétele
