Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
XXIIL ÉVFOLYAM, 304, SZÁM Ara: 1 forint 1966. DECEMBER 25, VASÁRNAP lövőnkről szólva K arácsony van, assess» tendő munkával íe= li hétköznapjait követő ünnep. A család. a nyugalom, a pihenés ünnepéhez értünk, ajándékozunk, jó kívánságokkal köszöntjük egymást Meghitt hangulatban idézgetjük a gondokkal, örömökkel átszőtt munkanapokat, mérlegelünk: mi volt jó, mi lehetett volna még jobb a tegnapokban. S gondolatainkat máris a holnapok, az eljövő újabb tervek vágyak telitik. Jövőnkről szólva, a IX. pártkongresszuson elhangzott beszámoló és a határozat együtt s egyszerre említi a gazdasági építőmunka feladatait és az életszínvonal emelését. Ez természetes, hiszen a kettő elválaszthatatlanul összefügg. A fejlődés tovább ível, a követelmények megújulnak, tennivalóink változnak, az életszínvonallal kapcsolatos igényeink is növekednek. Egy valami azonban nem változik: az a magától értetődő egyszerű igazság, hogy csak azt oszthatjuk el amit megtermeltünk. A mögöttünk hagyott évek, melyekről a kongresz- szus számadást készített, szintén ezzel a fő tanulsággal zárultak. Számottevő eredményeket értünk el az országépítésben, s az életszínvonal emelésében. így van ez megyénkben is: meggyorsult az iparosítás Szabol cs-Szatmárban. új munkalehetőségek teremtődtek, javultak a munka- körülmények, nőtt a munkások átlagkeresete. Már az ország határain is túl ismerik a konzervgyár termékeit, a gumigyárral meghonosodik a vegyipar Szabolcsban, több mint ezer ember megélhetését biztosítja az ÉRDÉRT mátészalkai telepe, egy héttel ezelőtt befutott a villanymozdony Nyíregyházára. Szép fejlődés tapasztalható mezőgazdaságunkban: fokozatosan erősödnek és mind több terméket adnak az országnak a sza bölcs-szatmári termelőszövetkezetek. Kórházak, iskolák, új vidéki áruházak jelzik egészség- ügyi és kulturális, kommunális kereskedelmi fejlődésünket H a ma jobban táplálkozhatunk, szebben öltözködhetünk, több jut kulturális kiadásokra és a kényelmünket szolgáló cikkekre, ez annak köszönhető, hogy munkánkkal előteremtettük ennek a gyarapodásnak a forrásait A párt világosan megmagyarázta: a növekvő jólét döntő előfeltétele a munka termelékenységének. fokozása. Az elmúlt tíz év átlagában több mint 60 százalékkal nőtt az egy főre jutó termelés hazánkban, megyénkben. Ma ebből telik bővebb áruválasztékra, ebből épülnek és szépülnek tovább városaink, fai- vaink, ebből sokasodik a mezőgazdasági munkát megkönnyítő géppark. ebből épülnek új iskolák. Ez a tapasztalat segített jóra változtatni azt a meddő szemléletmódot, hogy sokan felülről várták a népről való gondoskodást. Mintha mindazokat a javakat. melyekre életünk fenntartásához és gazdagításához szükségünk van, valamiféle külső erők volnának hivatottak előteremteni. A párt az évek folyamán sikerrel változtatta meg ezt a helytelen szemléletet. Annak megértése, hogy csak azt fogyaszthatjuk el, amit a nép maga előteremt, a politika ábécéje lett. üj, lelkesítő programot adott népünknek a IX párt- kongresszus. E program végső összegezése: az életszínvonal további emelkedése, a dolgozók életkörülményeinek további javítása az emberek szükségleteinek még jobb kielégítése A legközelebbi években munkánk fő foglalata a harmadik ötéves terv. Ez a terv a fizetésből és bérből élők reáljövedelmének 14, a parasztság reálfogyasztásának 18 százalékos emelését irányozza elő. Megyénkben is újabb ipari létesítmények valósulnak meg. várhatóan nő az iparban foglalkoztatottak száma, s az általuk előállított termékek mennyisége, minősége. Az egész ország, így megyénk lakossága is, egyetértéssel üdvözölte, a kongresszus ha- határozatait, amelyek elősegítik, hogy tovább csökkenjen a különbség a városi és a falusi lakosság életviszonyai között, hogy például a termelőszövetkezeti tagok szociális, egészségügyi ellátásának rendszere 1970-ig fejlődjék fel a fizetésből és bérből élők ellátásának színvonalára, vagy hogy a dolgozó kisgyermekes anyák két éven át jelentős segélyezésben részesüljenek. Szabolcs- Szatmárban megkülönböztetett jelentősége van e határozatnak, hiszen itt a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdaságban dolgozik, s messze magasan az országos átlag felett megyénkben a legnagyobb a népszaporulat Népünk helyeslésével találkoztak a harmadik ötéves terv egyéb jóléti előirányzatai is a lakásépítés ütemének fokozásától a termelőszövetkezetek hitelterveinek könnyítéséig. A IX. kongresszus természetesen megjelölte azoknak az anyagi eszközöknek a forrásait is, amelyek e kiterjedt gondoskodásnak és általában az életszínvonal emelésének fedezetét adják. Ahhoz, hogy ezeket az intézkedéseket valóra válthassuk, hiánytalanul n*eg kell valósítanunk a harmadik ötéves tervben előírt gazdasági feladatokat. A nemzeti jövedelemnek 19— 21 százalékkal kell emelkednie, az ipari termelésnek 32—36 százalékkal, a mezőgazdasági termelésnek 13—15 százalékkal kell növekednie. További erőfeszítéseket szükséges tennünk, az egy főre jutó termelés emeléséhez is, hogy a többlettermelésnek mintegy 80 százalékát a termelékenység növekedéséből fedezhessük. Az életszínvonal emelésének programja csakis ezzel együtt teljes: terv, munka, életszínvonal — egymástól el nem választható egységet alkotnak. Rámutatott a kongresz- szus arra is, hogy az élet- színvonal emelését megalapozó és elősegítő feladatok nem csupán mennyiségi követelményekből áll. A népgazdaság fejlődése és ennek alapján az életszínvonal növelésének üteme elsősorban nem a termelés mennyiségi növelésétől függ — állapította meg a kongresszusi beszámoló —, hanem attól, hogy mennyire sikerül olcsóbban, kevesebb anyaggal ás munkával olyan terméket gyártani és termelni, amely külföldön belföldön egyaránt keresett Lényegében tehát a valós szükséglet lehető legjobb kielégítése még magasabb minőségi követelmények mellett, gazdaságosabban: ez holnapi munkánk sarkköve. Munkánk eredménye tehát attól is függ, hogyan fokozzuk gazdasági tevékenységünk hatékonyságát a rendelkezésünkre álló eszközök, erőforrások maximális kihasználásával. E zt a forrást csak a dolgozó emberek közös, odaadó erőfesz! tése tarthatja fel, úgy, hogy mindenki töri a fejét, és a lehető legtöbbet teszi a maga munkaterületén az olcsóbb, a gazdaságos;^ W termelésért. A cél: a szocialista gazdaságban rejlő hatalmas lehetőségek gyorsabb feltárása, még jobb kihasználása. Természetesen ehhez mielőbb meg kell teremtenünk a lehetőségeket is. Ennek fő eszköze a gazdasági mechanizmus reformja lesz, amely ebben az irányban mozgósítja mindenki érdekeltségét A gazdaság- irányítás új rendszerében mindenki számára világos és megfogható lesz annak az elvnek a gyakorlati érvényesülése, hogy aki többet és jobban dolgozik, többet is kap a társadalomtól. Teljesebben megvalósul az, amit a dolgozók közvéleménye a kongresszustól is kifejezetten kívánt: a munkabér, az osztalék és a jutalom jobban kötődjék a végzett munkához, a nyújtott teljesítményhez. A kongresz- szus ennek a közóhajnak megfelelően elhatározta, hogy a jövőben a magasabb személyes teljesítmények alapján kell növelni a dolgozók reálbérét úgy, hogy jobban érvényesüljön a munka szerinti elosztás elve. A dolgozó ember akkor érzi jól magát, ha boldogulása tőle magától függ és a valóságban érvényesül a „ki mint vet, úgy arat” elve. így alakul ez egész társadalmunk viszonylatában is. Ez a tudat adja országunk dolgos népének, megyénk lakosságának egészséges, jó közérzetét a mostani karácsonyon, s az ünnepet követő hétköznapokon. Pártunk IX. kongresszusa nagyszerű programot adott a kezünkbe a következő évekre. A követendő célokban egész népünk egyetért. Ebbe a gazdagabb és teljesebb emberi életet nyújtó holnapba jó mun kánkkal váltjuk meg a belépőjegyet KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK OLVASÓINKNAK Január Hői életbe lép a termelőszövetkezeti tagok új nyugdíjrendszere A termelőszövetkezeti tagok jeiemegi nyugdíjrendszere 1958 január 1-én lépett életbe. Ez nagy jelentőségű intézkedés volt: az 1960-ban bevezetett öregségi és munkaképtelenségi járadékkal együtt javította a termelőszövetkezeti tagság szociális helyzetét, s különösén a szocialista átszervezés éveiben elősegítette a termelőszövetkezetek fejlesztését. A jelenlegi rendszer alapján kifizetésre kerülő nyugdíjak és járadékok egy évre számított összege meghaladja az egymilliárd forintot. A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresz- szusának határozata szerint létre kell hozni a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok olyan új nyugdíjrendszerét, amely alapelveiben és rendszerében azonos a bérből élőkével. Az erről szóló törvényerejű rendelet tervezetét a minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta. elfogadta, s az Elnöki Tanács elé terjesztette. Az Elnöki Tanács pénteki ülésén alkotott törvényerejű rendelet megállapítja, hogy a parasztságnak a nagyüzemi társas gazdálkodásban elért, fokozatosan javuló eredményei lehetővé teszik a termelőszövetkezeti tagokról való gondoskodás továbbfejlesztését A törvényerejű rendelet és a végrehajtásáról szóló kormányrendelet és SZOT- szabályzat a nyugdíjak megállapításánál figyelembe veszi a termelőszövetkezeti tag munkában eltöltött idejét, szakképzettségét, a közös munkáért kapott részesedést, s ennek megfelelően nagyobb nyugdíjat biztosít azoknak, akik többet és jobban dolgoztak. Megszűnik tehát a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendszerében az egyen- lősdi, ami abban nyilvánult meg, hogy nyugellátásukat személyi jövedelmüktől függetlenül minden esetben havi 900 forint átlagos jövedelem alapján kellett megállapítani. A törvényerejű rendelet gondoskodik az alacsony összegű régi nyugdíjak emeléséről is. Öregségi nyugdíj A termelőszövetkezeti tagok közül öregségi nyugdíjra azok a férfiak jogosultak akik 65. évüket és azok a nők, akik 60. évüket betöltötték és legalább 10 nyugdíjévük van. Az öregségi nyugdíj ösz- szege tíz nyugdíjév esetén a termelőszövetkezeti tag havi átlagjövedelmének 33 százaléka; 10—25 nyugdíjév esetén — évi 2 százalékos növekedéssel — az átlagjövedelem 63 százalékáig emelkedik; 25 nyugdíjéven felül minden további nyugdíjév után a termelőszövetkezeti tag átlagjövedelmének 1—1 százalékával nő, de nem lehet több átlagos jövedelmének 70 százalékánál. Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 400 forint. Kokkanls. gi nyugdíj A rokkantsági nyugdíjhoz szükséges nyugdijévek száma á bérből és fizetésből élő dolgozók nyugdíjrendszeréhez hasonlóan az életkortól függ. A korábbi jogszabályok a rokkantságnak csak két csoportját ismerték, ezzel szemben az új nyugdíjrendszerben három rokkantsági csoport szerepel, tehát e nyugdíjak mértékében jobban érvényesülhet a munkaképesség csökkenésének foka. A jogosultsághoz szükséges nyugdíjevek esetén «, rokkantsági nyugdíj: A 3. rokkantsági csoportban a havi átlagjövedelem 33 százaléka, de legalább havi 400 forint. A 2. csoportban a havi átlagjövedelem 38 százaléka, de legalább 430 forint. Az 1. csoportban a havi átlagjövedelem 43 százaléka, de legalább 470 forint. A rokkantsági n> ugciíj összege a szükséges nyugdíjéven felül minden további nyugdíjév után — a huszonötödik nyugdíjévig bezárólag — a havi átlagjövedelem 2—2 százalékával, a huszonötödik évet követően pedig minden nyugdíjév után a havi átlagjövedelem 1—1 százalékával nő. -----r Az üzemi baleset következtében megrokkant termelőszövetkezeti tagok a felsoroltaknál magasabb összegű rokkantsági nyugellátásban részesülnek. A baleseti rokkantsági nyugdíjra az a termelőszövetkezeti tag is jogosult, aki nyugdíjévét nem szerzett. Baleseti járadék, kártalanítási segély Ha a termelőszövetkezeti tag munkaképessége üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében csökkent, de nem rokkant, baleseti járadékra jogosult. Ennek négy fokozata van. Az új jogsaabály meghatározza ezekben a fokozatokban a baleseti járadék kiszámításának módját és legkisebb összegét. A kártalanítási segély azt a termelőszövetkezeti tagot illeti meg, aki üzemi baleset, vagy foglalkozási betegség következtében keresőképtelenné vált. Ennek a segélynek a havi összege az átlagjövedelem 65 százaléka. Nyugdíjévként azokat a naptári éveket kell szári tásba venni, amelyekben a férfi termelőszövetkezeti tag 150, a nő tsz-tag 100 tízórás munkanapnak megfelelő munkát végzett a közös gazdaságban. Ha a termelőszövetkezeti tag egy naptári évben ennél kevesebb ideig vett részt a közös munkában, munkaidejét nyugdíjhónapokra kell átszámítani oly módon, hogy a férfiak 13, a nők pedig 8 tízórás munkanappal szereznek egy-egy nyugdíjhónapot. Egy naptári évben természetesen csak egy nyugdíjévét lehet szerezni. A nyugdíjév megszerzéséhez több munkanapot jelenleg azért nem lehet előírni, mert a tagok jelentős részének foglalkoztatása nem biztosítható egész éven át. A 150 tízórás munkanap egyébként csaknem 190 nyolcórás munkanapnak felel meg. A bérből: és fizetésből élők számára 60 vasárnapot és fizetett ünnepnapot. ezenkívül a munkaviszonyban eltöltött évekkel növekvő, de legalább 12 nap fizetett szabadságot biztosítanak a rendelkezések. A jogszabály ezeken kívül figyelemmel volt arra is, hogy helyes és szükséges, ha a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagoknak évente legalább 50 munkanapjuk van háztáji földjük megművelésére, hiszen az onnan származó termékek feltétlenül szükségesek az ellátásukhoz. Munkaviszonyban, kisipari szövetkezetben és a kisipari nyugdíjbiztosításban eltöltött időt is számításba kell venni. Az 1967. évet megelőző nyugdíjévek kiszámítása változatlan marad. Továbbra is azt a naptári évet lehet nyugdíjévként figyelembe venni, amelyben a termelőszövetkezeti tag férfi legalább 120, nő legalább 80 munkaegységet teljesített. Az új rendelkezések lehetővé teszik, hogy azok a családtagok akik belépnek a termelőszövetkezetbe, asf (Folytatás a 2. oldalon#
