Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-23 / 302. szám

Mód Péter nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalróL) vőben fontos fegyver lehet az emberi jogokért harcoló valamennyi nép. vagy nép­réteg számára. — Ezek volnának ennek a közgyűlésnek a legfontosabb eredményei. Azt hiszem, azonban nem adnánk helyes képet a közgyűlésről, ha csak az eredményekről szá­molnánk be. Tudnunk kell, hogy az ENSZ közgyűlésén harc folyik, amely nem jár mindig egyforma ered­ménnyel, sőt néha kudarcot is hoz. Most is voltak olyan kérdések, amelyekben a bé­ke erői visszavonulásra kényszerültek, vagy az el- képzeltnél gyengébb meg­oldásokat voltak kénytele­nek elfogadni. Néhányat ezek közül is megemlítenék. — Mindenekelőtt az ENSZ békefenntartó tevékenységé­vel kapcsolatos, a speciális politikai bizottságban el­fogadott határozatra gondo­lok, amely a Biztonsági Ta­nácsnak az alapokmányban biztosított jogait nyirbálná meg, és alapjában v've alapokmányellenes. Sike­rült megakadályozni, ru.gy ezt a javaslatot a közgyűlés is tárgyalja és elértük, hogy az egész kérdést az április­ban tartandó rendkívüli közgyűlés elé utalták. De ha a közgyűlés ehhez hasonló javaslatot fogadna el az áp­rilisi rendkívüli ülésszakon, ez komoly válságok oka lehet a jövőben. — Hasonlóképpen gyengé­nek kell minősítenem a Biz­tonsági Tanács határozatát a dél-rhodesiai kérdésben. — Végül megemlíteném még, hogy bár az úgyneve­zett koreai kérdésben, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság meghívásának problémájában több szava­zatot kaptunk, mint bárme­lyik eddigi közgyűlésen, a meghívást mégsem sikerült a közgyűléssel elfogadtatni és ebben a kérdésben az idei közgyűlés is teljesen eredménytelen maradt. Hogyan nyilvánult meg' az amerikaiak vietnami agressziójának hatása az ENSZ mostani üléssza­kának munkájában? — A szocialista országok — hangzott a válasz — a 21. ülésszakon jobban tudatosí­tották azt, hogy az ENSZ nem illetékes a vietnami kérdés megtárgyalására, hi­szen e kérdés rendezése a genfi egyezményben megtör­tént és most az alapvető cél az, hogy az amerikaiakat rákényszer'tsük az egyez­mény határozatainak végre­hajtására. Ennek ellenére az ameri­kaiak vietnami agressziója szinte fő napirendi pontja volt a közgyűlésnek anél­kül, hogy hivatalosan a napirenden szerepelt volna. Nemcsak az általános vita során érintette majdnem minden delegáció vezetője ezt a kérdést és többségük el is ítélte az amerikai ag­ressziót, hanem a közgyűlés bizottságaiban, a különböző problémák megvitatásakor is az amerikaiak vietnami ag­ressziója volt néha a fő té­ma. Érthető és természetes, hogy ilyen kérdésekben, mint a be nem avatkozás, az erőszakkal való fenyege­tés, vagy az erőszak alkal­mazása, vagy akár a magyar határozati javaslat a gázok, a vegyi és bakteriológiai hadviselési eszközök eltiltá­sáról, a vita elsősorban az amerikaiak vietnami agresz- sziója körül forgott — Azt hiszem, a szocia­lista delegációk ezen a köz­gyűlésen két területen értek el sikereket a közvélemény formálásában. Egyrészt si­került éreztetniük és tuda­tosítaniuk az amerikai ag­resszió következményeinek súlyosságát, másrészt sike­rült leleplezniük az ameri­kaiak hazug békeszólamait Nem szeretném eltúlozni az értékelést, de azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy az ENSZ-delegációk között az amerikaiak hitele devalválódott. — Érdemes összehasonlí­tani, hogyan fogadták az ENSZ-delegációk körében a tavalyi hosszabb fegyver- szünetet és hogyan íogad- tákaz idén Goldbergnek, az Amerikai Egyesült Álla­mok Képviselőjének U Thant főtitkarnoz intézeti levelet. Tavaly még — kü­lönösen az ei nem kötele­zett országok aeiegaciöi körében — elég sok illú­zióval, optimizmussal fo­gadták a meghuss-abitoit fegyverszünet bejelentései. Az idén a delegációk több­sége, köztük az airo-azsiai küldöttségek is, meglehető­sen pesszimistán es tar­tózkodóan íogautak Goid- berg levelét. Általában úgy értékelték, hogy a szavakat most már tetteknek kell követniük, de a delegációk jó része egyszerűen propa­gandának minősítette a be­jelentésben foglaltakat. Hogyan értékeli a magyar küldöttség rész­véteiét a közgyűlés munkájában? — A magyar delegáció­ról röviden azt lehetne mondani — folytatta —, hogy aktívan vette ki ré­szét a szocialista országok politikai céljainak megva­lósításából. Ez az aktivitás nemcsak azzal mérhető, hogy mennyivel több fel­szólalásunk hangzott el, mint az előző években, vagy mennyivel több hatá­rozati javaslatnak voltunk társszerzői, hanem néhány konkrét eredménnyel is. Ezeket annak idején a saj­tó és a rádió is ismertette a magyar közvéleménnyel, ezért csak röviden emlí­tem meg őket. A 21. ülés­szak egyik alelnöki tisztét Magyarország képviselője töltötte be. Ezenkívül dr. Ustor Endfét beválasztot­ták a nemzetközi jogi bi­zottságba, így Magyarország képviselője most első íz­ben lett ennek a bizottság­nak tagja. A nemzetközi kereskedelmi jog fej ( in­tése, amely magyar javas­latra szerepelt a közgyű­lés napirendjén, a hatos bizottság egyik fontos vi­tatémája volt. A kérdés megtárgyalása sikerrel járt, Ankara, (MTI): Csütörtökön délelőtt An­karában, a török miniszter- elnök hivatali rezidenciá­ján folytatódtak a meg­beszélések Alekszej Koszi­gin szovjet kormányfő és Új ggrSg Athén, (Reuter): Csütörtök délelőtt Kons­tantin, görög király előtt letette az esküt az új görög kormány. A 16 tagú kabi­net, amelyet Paraszkevo­Kocsis Tamás, az MTI tudósítója jelenti: A pekingi „vörösgárdis­ták” Tungfanghung című lapjának jelentése szerint a kínai állambiztonsági szer­vek letartóztattak több mint 30 ellenforradalmár­nak minősített embert. A letartóztatottak — amint a lap írja — „nyíltan kitar­tottak a Mao Ce-tung-ellenes ellenforradalmi irányvonal mellett”, támadták a KKP KB mellett működő „kul­turális forradalommal” fog­lalkozó bizottságot és „nyíl­tan felléptek Mao elnök és legjobb harcostársa, Lin Piao alelnök ellen”. A vö­rösgárdista újság a letar­tóztatottakkal szemben azt a vádat is említi, hogy „elnyomták a forradalmi baloldalt, az amerikai im­perializmus és a szovjet revizionizmus érdekében te­vékenykedtek”. A lap a hírhez hozzáfűzi: „aki elle­ne van Mao elnöknek, az ellenforradalmár. Aki elle­amennyiben elhatározták, hogy nemzetközi jogi bi­zottságot állítanak fel a nemzetközi kereskedelmi jog egységesítésére. Végül — mint már említettem — Magyarország határozati javaslatot nyújtott be a gázok, vegyi- és bakterioló­giai hadviselési eszközök eltiltására. Az elfogadott határozati javaslat ered­ményeképpen az azóta el­telt néhány hét alatt 12—13 afro-ázsiai ország csatlako­zott az ezzel folgaikozó genfi egyezményhez. — összefoglalóan tehát azt mondnatom, hogy a magyar delegáció sikeresen igyekezett munkálkodni a párt és a kormány által számára megadott irányel­vek megvalósításán. Minek tulajdonítha­tó a magyar küldöttség tekintélyének megnö­vekedése? — Tény, hogy a magyar delegáció tekintélye és aktivitása az utóbbi évek folyamán egyenes vonalban növekedett — állapította meg Mód Péter, ennek rész­ben belpolitikai, részben külpolitikai, mondjuk így, diplomáciai okai vannak. Nyilvánvalóan nem lehet egy delegációnak tekinté­lye, ha odahaza az ország vezetői nem olyan politikát folytatnak, amelyet az or­szág népe támogat Szerintem, tehát a párt és a kormány helyes politi­kája, a néptömegek bi­zalma és támogatása az el­sődleges tényezője a ma­gyar ENSZ-delegáció, vagy általában a magyar dele­gációk bármely nemzetkö­zi szervezetben tapasztal­ható tekintélynövekedésé­nek. — A másik tényező a magyar külpolitika általá­nos aktivitása, amellyel minden békekezdeménye­zés támogatásában szere­pet vállalt — fejezte be nyilatkozatát Mód Péter. Szulejman Demirel török miniszterelnök között. A megbeszéléseken a szovjet kormányküldöttség többi tagja, török részről pedig Caglajangil külügy­miniszter, Kuneralp kül- ügyminisztériumi főtitkár és Isik moszkvai török nagy­követ is részt vett kormány pulosz, a görög nemzeti bank kormányzója alakí­tott főként egyetemi taná­rokból, visszavonult had- seregtábomokokból áll. Az új miniszterek között nincs hivatásos politikus. ne van Lin alelnöknek, az ellenforradalmár, aki el­lene van a Központi Bizott­ság kulturális forradalmi bizottságának, az elleníor- radalmár”. A „kulturális forradalom” kezdete óta ez az első eset, hogy Pekingben hír jelent meg arról: „állambiztonsági szervek tartóztattak le em­bereket ellenforradalmi te­vékenység” vádjával. Pekingben dolgozó kül­földi tudósítók a sorozatos letartóztatásokat a harc éle­ződésével hozzák összefüg­gésbe. A „vörösgárdisták” Pe­kingben kifüggesztett Pla­kátjai ma már egyértel­műen támadnak és „ellen- forradalmárnak” minősíte­nek mindenkit, aki „Csiang Csing ellen támad”. Csiang Csing, aki napról napra nagyobb szerepet játszik a kulturális forradalom ese­ményeiben — Mao Ce-tung felesége. Más plakátok újabb ösz- szeütközésekről adnak szá­16. — Belátom, kissé nyersen rontottam rád. Máris le­csillapítottam magamban a nyerítő harci mént. Hát nem bánom, foglalkozzunk inkább a művelődéssel — Menjünk el hazulról, Illés! — Nem foszthatsz meg az egvüttlét szférái mámo­rától. Úgyis állandóan a tömegben élek mindenféle durva emberek koptatják az idegsejtjeimet. Rám fér ez a halk magány és ha már megtagadtad tőlem karjaid liliombéklyóját, leg­alább a szellememet sza­badítsd föl. Röpíts el a gondolat szárnyain művelt­séged pallérozott kertjeibe. Beszélgessünk egy kicsit a lepkék és a virágok barát­ságáról, boldog népünk há­ború utáni ivararányáról, vagy idézzük fel Az arany­csillag lovagja második fe­jezetét!... Bizonyos helyzetekben az idegesség is lehet elragadó. Karola vonzó kontúrjait mindenesetre sokkal von­zóbbá tette. Direkt vártam, hogy idegessége egészen a pánikig fokozódjon. — Hát akkor maradj, én meg elmegyek hazulról — ugrott ki az ágyból. — Add ide a kulcsot! — Nem adom — udva- riatlankodtam kénytelen­kelletlen, mert lélektani is­mereteim arra intettek, hogy közeledik a fontos pillanat. Még Kokasi tanító úr világosított fel a negye­dik elemiben. hogy a hamburgi patkányok meg­érzik a hajó közeli pusztu­lását, csak úgy, mint a ja­pán macskák a földrengést. Karola gyorsan, mintegy a végzet parancsára, öltöz­ködött. Kétségbeesésében megfenyegetett: — Ha nem engedsz ki azonnal, elválok tőled. Nem akartam tovább fe­szíteni a húrt. — Rendben van, ajtót nyitok, de előbb szíveskedj megmosakodni és megfé- sülködni. így mégsem en­gedhetlek az utcára hátha kicsúfolnak a gyerekek. Ekkor kopogtattak. Egy­másra néztünk. Karola fe­héren mosolygott rám. Me­gint kopogtattak. Szakasz­tott úgy, ahogy én szoktam, hajdan, a férjes asszonyok ajtaján. Habselyem ga­tyámban az ajtóhoz siet­tem, kinyitottam Egy mi- niumvörös férfi állt a kü­mot Kína különböző ré­szeiben. Nankingi „vörös­gárdisták” szerint Kiangh Szu tartományban rendsze­resen verekedésekre és összetűzésekre került sor „elnyomják a tömegeket”, s mindezért a tartományi pártbizottság felelősségre vonását és „teljes leleple­zését” követelik. Kianghszu tartomány pártbizottságát már hosszú hónapok óta támadja a „vörösgárda”. Hszianban húszezer vörös­gárdista körülvett 500 mun­kást. Az összetűzés során 2 munkás meghalt. Tovább bővült a „vörös- gárdisták” által támadott magas rangú kínai vezetők köre. A gárdisták élesen tá­madják Ho Lung miniszter­elnök-helyettest, a politikai bizottság tagját, a Kína felszabadításáért folytatott forradalmi harcok egyik legnevesebb katonai pa­rancsnokát. A gárdisták a legsúlyosabb váddal illetik Ho Lungot: „Peng Csen szövetségesének” nevezik. szöbömön. Mintha Hasfel- metsző Jacket látta volna, úgy lesoványodott az a szeplős képe halálfélelmé­ben. — Karolát tetszik keres­ni? — kérdeztem tőle a vendégnek kijáró udvarias­sággal. De a vendég nyilván tudta, hogy a híres Jack is udvariasan szokta felvágiú áldozatainak hasát. Vörös haja az égnek állt és ro­bogva menekült vendég­szeretetem elől. Habselyem gatyában mégsem futhat­tam utána Katus néni a konyha ajtajából figyelte gyanúm beigazolódását, s némán bólintott. Hiszen ép­pen ezért beszélt rá a sza­badnapra. — Ki volt az? — érdek­lődött Karola látszólagos immel-ámmal. — Egy stopplámpa, aki véletlenül az en ünneplő ru­hámat viselte — feleltem az önuralom könnyű sóha­jával. amely azonban nyil­vánvalóan a közeli végzet ígérete volt. És Karola ekkor elárul­ta, hogy lelki rokona a stopplámpának: az ő arca is lesoványodott az ijede­lemtől. Hozzám lépett, gyó­gyító tenyerét a homlokom­ra szorította. — Szegénykém... Egy stopplámpa, a te ünneplő ru­hádban? Fogjuk rá, hogy lehetséges, de nem egé­szen valószínű. Milyen jó, hogy szabadnapot vettél ki. Pihenj le, hadd nyu­godjanak meg az idegeid. Majd elaltatlak szépen... Gyanúm nem hagyta magát átejteni, de mit ér az ilyen gyenge pillanatok­ban a gyanú, amikor az embert szerelemmel zsarol­ják? ★ Jól végződött szabadna­pom után már gyorsan pe­regtek az események. Karola a maga hatezer- éves rutinjával megjelent a taxiállomáson, s biztos lé­vén az én ugyancsak hat­ezeréves naivitásomban, el­szedte tőlem esedékes fi­zetésemet. Arcomra lehelt csókjával pecsételte meg az üzletinél valamivel kö­zelebbi viszonyunkat, az­tán elbúcsúzott. — Ha egyszer utánam jönne a házisárkány, ide a placcra, én addig pum­pálnám, amíg el nem dur­ranna — személyeskedett az egyik taxisofőr. — Hát a pasas, aki hagy­ja magát kifosztani? Ak­kor számítana félbolond­nak, ha egy csöpp esze lenne — kontrázott a másik. Szívesen elhittem, hogy nem rólam beszélnek. Ez­zel együtt szerettem volna minél hamarabb fuvarba menni. Noha kívánságom nem szokott süket fülekre találni a sorsnál, most mégis Toll Ella szaladt a mellemnek, méghozzá lóha­lálban. — Illés! Azonnal beszél­nem kell veled! — Nem akarlak hírbe hozni, tűnj el gyorsan Elli­kém. — Nagy titkom van. Az életed függ tőle! Hiába szoktam tűrhetően bírni a váratlan csapásokat, most mégis megremegtem. — Rendben. De béreld ki a taxit, itt mégsem aka­rok szörnyűt hallani. El- vinnéiek a magam költsé­gén még egyszer utoljára, de Karola éppen most ra­bolt ki. Ella panaszosan vinnyo­gott, hogy apránként rám költi azt a vagyont, amit valaha kapott tőlem, de azért elfogadta ajánlatomat. — Mivel hálálod meg, ha elárulom a titkot? — kérdezte érdekfeszítő rej- teimesseggel. — Veszek neked egy aranyszőke választási ma­lacot — A helyedben nem len­nék ilyen hidegvérű. — Mit akarsz tőlem? — Várni foglak este. Ugyanúgy, mint tizenöt év­vel ezelőtt. Nagy erőfeszítés árán úrrá lettem kétségbeesése­men. Sőt úgy néztem ki a guruló kocsiból, mint akit a Titanic katasztrófája sem hozna ki a sodrából. — Ne juttasd eszembe azt a sötét Horthy-rendszert, Ellikém. Átnedvesedtek Toll Ella ősz szempillái. — Abban a sötét rend­szerben sokkal anyása bb voltál. Nem szégyellíed a korkülönbséget. De meg­kaptad. Amíg itt porba ta­posod a kutyahüségemet, addig Karola mulat a pén­zedből a pasasával. Nem vallottam be. hogy ebben a pillanatban min­den reményem elveszett. Harsányan felkacagtam. — Na ne izélj, Ellikém! Ha így lenne, rajtam rö­högne az egész úttörőmoz­galom. — Csak nem hiszed hogy hazudok ? Hogy féltékeny- kedem rád? — Most nem erről van szó. Tudtommal Karola a legjobb véleménnyel van rólad és te mégis képes lennél elárulni, hogy hol mulatja el a pénzemet a pasasával. — Képes hát — vágta rá dacosan. — A Vörös Csil­lag étterem pálmafája alatt. Manőverem ezzel véget ért, s gyanítottam, hogy a manőverrel együtt még sok egyéb is. De adni kellett a látszatra, nehogy könnyen befolyásolható embernek higyjen Toll Ella. Halk, mélyrezgesű mélabúval be­széltem hozzá — Most szállj ki szépen. A fuvarköltséget talán majd megfizeti az állam. De té mivel fizeted meg a káro­mat? Azt a rombolást, amit Karola becsületében vé­geztél? Csalódtam benned, Ella. Rövid az élet ahhoz, hogy mégegyszer a tolláid alá bújjak melegedni. Kér­lek, hagyj magamra a bánatommal. — Dobálj meg sárral, ha hazudtam! — mondta bú­csúzóul. — De ha igazam lesz, én dobállak meg! — Rendben van. Vágd csak bátran hozzám ezt az egész pocsék sárgolyót. Talán kár hangsúlyozni, hogy ezután nyomban a Csillag-étterembe siettem, s az sem bírhat a meglepetés erejével, hogy Karola való­ban ott ült a stopplámpá- val a pálmafa alatt. Már kizárólag csak azt tartot­tam volna hihetetlennek, ha datolyát szednek a pál­mafáról mivel az ilyen déli növények ritkán szoktak termőre fordulni fenyőládá­ban, kiváltképp az ellensé­geim feje felett. Lényegében meg kellene nyugodni, amikor másod­szor is beigazolódik az ember gyanúja, de számom­ra mindig is ismeretlen volt a magam iránti káröröm. Mindössze az nyújtott né­mi vigasztalást, hogy a sa­ját öltönyömet láttam a csábítón. Ebből következ­tetni tudtam Karola ta­pintatára. Zöldeskék ün­neplő ruhám olyan illúziót kelthetett benne, mintha félig-meddig még hozzám tartozna, tehát nem mer/ egészen a radikális hűtlen' ség útjára lépni. (Folytatjuk/ M os * i g’I n—© esu I r el megbeszélés Letartóztatások Kínában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents