Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-18 / 298. szám

Kádár János üdvözlete L I. Brezsnyev 60. születésnappá alkalmából LEONYID ILiJICS BREZSNYEV ELVTÁRSNAK, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Moszkva TISZTELT BREZSNYEV ELVTÁRS! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, valamennyi magyar kommunista és az egész dolgozó nép nevében elvtársi szeretettel köszöntjük Önt 60- •zületésnapja alkalmábóL A Szovjetunió Kommunista Pártja a marxizmus—leninizmus következetes alkal­mazásával fáradhatatlanul küzd a kommunista társadalom felépítéséért, a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, a népek barátságáért, a békéért. Pártjaink, né­peink kapcsolatai felhőtlenek; teljes közöttünk az egyetértés mozgalmunk, a fejlődés minden fontos kérdésében, erősödik és megbonthatatlan a magyar—szovjet barátság. Pártunk és népünk mindezt, s ebben az ön személyes szerepét nagyra értékeli, inter­nacionalista kapcsolatainkat szocialista fejlődésünk zálogának tekinti. A Szovjetunió kommunistáinak és népének teljes sikert, önnek, kedves Brezs- nyev elvtárs, felelősségteljes főtitkári munkásságához jó egészséget, eredményekben gazdag, hosszú életet kívánunk. Budapest, 1966. december 18. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára (Folytatás az 1. oldalról) A munka gyors és jó minőségű elvégzéséhez erőt és lendületet adott a IX. pártkongresszus, a pártkongresszus tisz­teletére kezdeményezett szocialista munkaver­seny. E versenyből az építkezé- * sen dolgozó valamennyi munkás, szocialista brigád kivette részét. Segítették a munkások versenyvállalá­sainak teljesítését, a vas­útépítésben kooperáló vál­lalatok munkásai is. Ko­moly segítséget adott, a párt, a KISZ és a szak- szervezet azzal, hogy jól szervezte és irányította a dolgozók munkáját, hasz­nos összekötő kapocs volt a munkások és veze­tők között. Az építkezésen dolgozó műszaki vezetők szintén becsülettel, erejük­höz és tudásukhoz . mérten helytálltak. A munka és akarat egységes volt. Ez tette lehetővé, hogy a december 31-ére tervezett átadási ünnepséget két héttel korábban, ma tart­hatjuk' meg. Orosz Ferenc elvtárs be­szédét így fejezte be: — Elismeréssel és tisz­telettel adózunk a Dr. Csanádi György köz­lekedési és postaügyi mi­niszter a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának kitüntetését adta át: A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Erdőhegyi György mér­nök tanácsost a debreceni építésfőnökség vezető mér­nökét. A Munka Érdemrend bronz fokozatával Szabó Jó­zsef főintézőt, műszaki ve­zetőt, Kovács László 'mér­nök íőintézőt, vasútterve­zőt tüntették ki. New York (TASZSZ): Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakán részt vevő szov­jet küldöttség New York­ban szombaton kiadott nyi­latkozata megállapítja: sen­kinek sincs joga megváltoz­tatni az ENSZ alapokmá­nyában foglalt alapvető rendelkezéseket a fegyve­res erőknek a béke fenn­tartására való felhasználá­sáról. Azonban a különleges politikai bizottság decem­ber 14-i ülésén kísérlet tör­tént a világszervezet alap­okmányának ellentmondó határozat keresztülerősza­vasútépítésben részt vett dolgozóknak. A Szabolcs-Szatmár megyei párt végrehajtó bizott­sága nevében köszöntőm a vasútépítőket, munkáso­kat, mérnököket, techniku­sokat, vasutasokat, építő­ipari dolgozókat, tervező­ket és kivitelezőket egy­aránt, mindazokat, akik részt vettek és közremű­A közlekedési és posta­ügyi miniszter dicséretben részesítette Garbóé István ellenőrt, főművezetőt, Pa­takfalvi László mérnököt, főintézőt, Dómján József mérnök intézőt, Balatoni István mérnök tanácsost, Gyitnesi János műszaki fő­intézőt, Martinovíts István mérnök tanácsost, Göncz József ellenőrt, szerelőmun­kást, Varga Imre mérnök főintéző!, Béres József mű­szaki főelőadót, Hegyi Fe­kolására, a Szovjetunió és Franciaország — a Bizton­sági Tanács két állandó tagja —, valamint több más tagország határozott tiltakozása ellenére. Ebből kifolyólag a december 14-én a bizottságban elfogadott ha­tározatnak nincs és nem is lehet érvénye. Ezzel kapcsolatban a szov­jet küldöttség szükségesnek tartja kijelenteni, hogy amennyiben a tervezet szer­zői rá tudják erőszakolni azt a közgyűlésre, mindez az ENSZ számára komoly következményekkel terhes helyzetet teremt. Az ilyen akciók következményeiért a ködtek e nagy feladat megvalósításában. Kérem, hogy munkájukat továbbra is így végezzék, továbbra is így segítsék elő a szo­cializmus építését. Jó mun­kát és sok sikert kívánok. Kívánom azt, hogy hason­lóan a mostani ünnephez a Nyíregyháza—Záhony vasútvonal üzembe helye­zését is határidő előtt ilyen jó érzéssel ünnepeljük. renc műszaki szakaszkeze­lőt. MÁV vezérigazgatói dicsé­retben részesítették Barbola Jánost, Andó Pált, Hohl Józsefet, Oláh Bélát, Suga- tagi Bélát, Kállai Jánost, Tóth Mihályt, Patikás Bélát, Tőkés Ferencet, Pap Józse­fet, Zsadányi Miklóst, Ug­rat Józsefet, Tier Józsefet, Csomós Andrást, Felföldi Pált, Orosz Józsefet, Be- reczki Andrást, Fekete Józse­fet, Gyarmati Imrét és Fo­dor Illést. felelősség teljes mértékben ezen kísérletek kezdemé­nyezőit terheli- A szovjet ENSZ-küldött- ség nyilatkozatának közzé­tételére azután került sor, hogy a különleges politikai bizottságban határozatot fo­gadtak el, amelynek értel­mében a békefenntartó mű­veletek finanszírozásának és lefolytatásának kérdését a Biztonsági Tanácstól a közgyűlés hatáskörébe kí­vánják áthelyezni. Így akarják aláaknázni a Biz­tonsági Tanácsban az egy­hangú határozathozatal el­vét. 12. S miután a kezdeménye­zést kivette a kezemből, a kést is ki akarta venni. Ágaskodott és kapkodott utána, közben olyan hévvel lihegett, hogy forró lehelete leolvasztotta rólam a da­rát. Én az önmérséklet ál­láspontjára próbáltam he­lyezkedni, ezért csitítani iparkodtam Karolát oly mó­don, hogy a híd felé hátrál­tam előle. Ö egyre hango­sabban követelte a kést. Mivel enyelgésünk elütött a sablonostól, elég sokan fel­figyeltek ránk. — Karolám, nem visel­kedhetsz így, én a város közismert személyisége ’ va­gyok — igyekeztem asszonyi hiúságára hatni. — Kiherélem! Én akarom zsírpapírba csomagolni azt a romlott szívét! — követel­te annál sikoltóbban. — Majd én jól megverem, ha találkozók vele a sötét­ben — ígértem suttogva, ne­hogy még jobban magamra vonjam a kiváncsiak figyel­mét. — Illés, drága Illés, any- nyira szeretlek,■'hogy ölnöm kell érted — kiabálta Karo­la hajthatatlanul. Ezért a hangoskodásért 1 már nem tudtam rá annyira haragudni. De azért kétel­kedőn beszéltem hozzá, hogy még hangosabban kiabál­jon. — Nehezen hiszek a szar^' vadnak, Karola... — De imádlak! Megőrülök a szerelmedért, egyetlenem! Nekem ennyi elég volt. Tulajdonképpen mindig hit­tem benne, S most még job­ban lekötelezett, hogy hűsé­gét a nyilvánosság előtt is megerősítette. Némi zavar­ral, mint aki meg sem ér­demel ekkora ragaszkodást, végignéztem a kiváncsiakon, aztán egy könnyed gesztus­sal beledobtam a Rábába a konyhakést. Előre meg­mondtam, hogy nem fogunk vele sárgarépát pucolni. ★ Többé nem voltam képes példaképemnek tekinteni Vendel főorvost. Ha lát­tam, vagy csak eszembe ju­tott, szomorú szégyent érez­tem, hogy jóindulatú gya- nutlansággal hagytam őt betörni magánéletem szep­lőtlen kápolnájába. Mint ga­rázda egyént, mélyen meg­vetettem, s noha önérzetem száz sebből vérzett, mégis csatára búzdított a velem született ősi dac. Megint rám szórta azt az álnok nevetését, s karját áldón kitárta felém, amikor hívására bementem az iro­dába. — Illés, a maga csillaga egyre merészebben emelke­dik! — kezdte. — Pártunk és kormányunk jóvoltából kéthónapos továbbképzésre mehet a központba. Jövő hétfőn kezdődik a tanfo­lyam. Addig remélem el tudja végezni a generálo­zást az Alfa Rómeón. Én adós maradtam a szí­vélyességgel. Ügy viselked­tem, mint az idomított pár­duc. Nyugodtan, de azért kiszámíthatatlanul. Saigon (MTI): A Saigonból érkező hadi­jelentések szerint Saigontól 80 kilométerre, délnyugatra a partizánok szombaton akna­vetőkkel lőtték az amerikai tanácsadók egyik táborát. Az AP tudósítása sze­rint Dél-Vietnamban to­vább virágzik a feketepiac. Olyan cikkeket árulnak, amelyek rendszerint az amerikai raktárakból tűn­tek el. Alig néhány napja például hat darab 15 ton­— Most egyik sem aktuá­lis, főorvos elvtárs. Családi gyászom van. — Hogyhogy?! — Tegnapelőtt temettem a házasságunk tisztaságát. Cé­da lett a feleségem. Vendel a részvét döbbene­tével kapta le orráról a szemüveget. — Ne mondja... Hát más- Sell is. — Amíg a közösségért gürcöltem a munkahelye­men, addig egy erkölcsi csatornatöltelék rendszeresen rosszalkodott a feleségem­mel. Sőt azon túl, hogy kizsákmányolta Karola bá­jait, más módon is züllésbe vitte azt a szegény asszonyt. Rászoktatta a tömény szeszre és megtanította cigarettázni. Most semmire sem érek rá a hivatalos munkán kívül, főorvos elvtárs. Minden sza­bad percemet arra kell használni, hogy kiverjem Karolából ezeket a rossz szokásokat. Kár, hogy a csábítót nem apríthatom fel kacsaeleségnek. De akárki is az az undok kankutya, kívánom neki, hogy minél hamarabb a részegek járja­nak vizelni a sírjára. Szavaim drámai hatást tehettek a főorvosra. Sá- padtabb lett a tüdőbajos molnárlegénynél is. Több említés nem esett sem a tanfolyamról, sem az Alfa Rómeóról. Hoszú időn át mindössze annyi változást tapasztaltam a főorvosnál, hogy elfelejtette fogadni a köszönésemet. Erre föl én meg a köszönést felejtettem el. Mígnem így szólt hozzám szigorúan: . ~ Illés, maga igen rossz garázsmester. Nem képes fegyelmet tartani az embe­rei közöt. Ha például viccet mesélnek, maga velük együtt nevet. Ez a lealacso- nyodás hátrányos következ­ményekkel járhat, önre név­ve! — Engem viszont hizlal a nevetés — feleltem. — Most éppen rossz bőrben vagyok, tehát ezentúl sem fogok kijönni a garázsból, ha a kollégáim viccet me­sélnek. Ha ez véletlenül zsenirozná a főorvos urat, szívesen ülök vissza a volán mellé. — Kívánsága számomra parancs — közölte hűvösen Vendel és én máris újra mentősofőrnek érezhettem magam. Attól kezdve, hogy Lila Öcsi bigámiával vádolt, na­ponta több alkalommal kü­lönösen kegyetlen módon kivégeztem a főorvost. Ami­kor kifogytam a válogatott halálnemekből, elölről kezd­tem az egészet. A bosszúál­lás eme fajtája rengeteg munkát adott fantáziámnak és végül egészen megnyug­tatott. Rém tetteim elköve­tése után hűvös fölény jel­lemezte viselkedésemet, amely lassan-lassan gyűlö­letté változtatta Vendel alat­tomos kárörömét. Miután meggyőződtem immár nyílt gyűlöletéről, bizonyossá vált előttem, hogy az erkölcsi győzelerp az enyém, vagyis érdemes volt kezdettől fog­va hinni Karola becsületé­nás áramfejlesztő telep tűnt el a saigoni kikötőből. Nagy vita folyik a parti­zánok élelmiszerraktáraiban talált amerikai rozsszállít­mányok eredetét illetően is, az amerikai segélyprogram hogy a Made in USA fel­tisztviselői azt állítják, iratű zsákokban vietnami rizs volt, a katonák viszont kétlik, hogy a partizánok valahol az őserdőben ké­pesek lennének pontosan száz fontnyi súlyú zsákokat csomagolni. ben. A teljes diadal tudatá­ban éltem a mentosofőrök komoly életét, s nem vá­gyakozva többé a kétel nagyság után. * Éppen magamra találá­som szerencséjén elmélked­tem, amikor közöltek ve­lem, hogy jelenjek meg ^ a fegyelmi bizottság előtt. Leültem tehát a piros dra­périával takart asztal elé, amely mögött három igaz­ságtevő képviselte velem szemben a rendet és a tör­vényt. Kettő idegen elvtárs volt, a központból, a har­madik pedig maga a főor­vos. — ön lenne Ullős Fá­bián? — kérdezte némi kellemes csalódottsággal az elnök, aki nyilván nem re­mélte, hogy ennyire meg­nyerő külsejű egyén lesz a fegyelmi áldozata. — Az a panasz merült fel ön ellen, hogy vezetőivel szemben destruktív magatartást ta­núsít, iszákosságával rend­szeresen megszegi a szocia­lista munkafegyelmet, rá­adásul rongálja a társadal­mi tulajdont. Elismeri a vádak jogosságát? Emelt fővel néztem az elnök szemébe. — Tisztái bizottság, most én lennék a huszadik szá­zad legjobb garázsmestere, ha továbbra is tűrném, hogy felszarvazzon a felesé­gem. Igaz, egy-két fröccsöt megiszom naponta, de mivel mostanában úgy is alacso­nyan szabják meg a borok szeszfokát, kocsmai kiadá­saimat joggal tekinthetem a békekölcsönjegyzés egyik sa­játos formájának. Ami pe­dig a társadalmi tulajdon rongálását illeti, ennek még á fogalmától is iszonyodom, nem hogy gyakorlására vete­mednék. Ez a vád tehát ab­szolúte nevetséges. — Nevetséges? — kérdez­te szinte dalolva Vendel főorvos. — Ha nevetséges, akkor adjon számot róla, hogy mitől lyukas a sofőr­bundája a bal kónyéken? Ilyen fordulatra nem szá­mítottam. Csakugyan lyukas volt a bundám bal könyö­ke. — Ha óhajtja a tisztelt fegyelmi bizottság, ide ‘ho­zom a bundám — vágtam ki magam. — Nincs azon semmiféle lyuk. — Hát csak hozza ide — bíztatott nyájasan Vendel. Akkor majd a tárgyi bizo­nyíték fényében győződik meg arról a fegyelmi bi­zottság, hogy maga örökké a söntéspultra támaszkodik a bal könyökével, amíg a jobb kezében a fröccsös po­harat tartja. Kénytelen voltam behozni a tárgyalásra a bundát, — de nem a magamét. Forgat­ták, szagolgatták, de sem­miféle lyukat nem találtak se a bajp se a jobb könyö­kén. Nem is találhattak, mert a bundát az antialko­holista kollegám adta köl­csön, aki gyermekkorom óta tisztelt a kocsmákban szerzett hírnevemért. Kihasználva a fegyelmi bizottság dilemmáját, bele éltem magam a szent felhá­borodásba. — Kérdezem én, tisztelt bizottság, ki teszi nekem jóvá ezt a meghurcoltatást? Eljárásuk arról győzött meg, hogy önök játékszer­nek tekintik a védtelen dol­gozó emberi méltóságát. Ezek után a főnökeim irán­ti bizalmam épp úgy kétsé­gessé vált, mint az ő tisz­tességérzetük. Kérem, hala­déktalanul járuljanak hoz­zá a felmondásomhoz. Hízelegtek, simogattak, fi- ?etésemelést ígértek. Nem hagytam magam Iekenyerezj ni. Miért hagytam volna* amikor a TEFU-ban mái megmutatták azt a vadonaí új Pobjedát, amellyel majd taxizni fogok? (Folytatjuk) A szovjet EMSZ-kiildöttség nyilatkozata A villamos mozdonyvezető fülkében: Esztrád József és Marosi István indulásra készen. Hammel József felvételei Vietnami Jelentés Kitüntetések

Next

/
Thumbnails
Contents