Kelet-Magyarország, 1966. december (23. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-17 / 297. szám

MINDENNAPIAINK DEMOKRÁCIÁ/A (3.) rp/ */i r I / / 1 •• a r lajekozodas es döntés jiif a még nem általánosan jellemző, de a jövőt jól mutató utasítást adott ki az egyik híradástechni­kai gyárunk igazgatója: csakis akkor írja alá vég­ső jóváhagyásként a gép­megrendelő lapokat — akár belföldi gyártmányú, akár importgépről van szó —, ha a műszaki fej­lesztési főosztály és a beru­házási főosztály szakrefe­rensei mellett azok a dol­gozók is véleményezték, akik a gépekkel majd ter­melnek. A gyakorlati ta­pasztalatok késztették erre az igazgatót: megtörtént ugyanis, hogy a megrendelt és leszállított gépek hóna­pokig hevertek a raktár­ban, mert kiderült — utólag —, hogy bár műsza­ki mutatóikat tekintve jobbak a jelenlegi masi­náknál, beállításukhoz át kell rendezni az üzemrészt, kialakítani az un. techno­lógiai sorrendet, változtatni a belső anyagmozgatáson stb. Ha mindezt előzetesen számításba veszik — s eh­hez „csak” annyi kellett volna, hogy az üzemvezető­vel, szakmányvezetőkkel megbeszéljék, s kikérjék a présgépkezelők véleményét — elkerülhetik a fiaskót, a jogos bírálatok tucatját ki­váltó, elsietett rendelést. A gépek végül is — nyolc- hónapos késéssel — dolgoz­ni kezdtek: a tanulságok le­vonását — a többi között — az igazgatói utasítás kia­dása jelezte. Naponta ta­pasztalhatjuk, milyen je­lentősége van a kellő tá­jékozódásnak, a döntések előtti tanácskozásnak, vé­leménykérésnek, az érintet­tek fokozott bevonásának. A szocialista demokrácia — mert hisz’ erről van szó — erősödése, kiterje­dése bonyolult, összetett dolog. Az említett esetben az emberek véleményét sem kérték ki; máskor ez ugyan megtörténik, csak éppen nem veszik ezt figye­lembe, s érthető, ha emiatt a végrehajtáskor a lehetsé­gesnél jóval kisebb a támo­gatás: a dolgozók nem ér­zik a maguk ügyének a fel­adatot, pusztán kényszerű kötelességet látnak ben­ne. A szocialista demokrácia erősítésében, a mindenna­pok valamennyi területén való megszilárdításában történelmű jelentőségű ál­lomás a gazdaságirányí­tás új rendszerének meg­valósítása. Az új gazdasági mechanizmus tág teret biz­tosít a helyi önállóságnak, tehát annak, hogy helyben, a körülményeket legjobban ismerők döntsenek céljaik­ról, feladataikról — ter­mészetesen az országos, társadalmi méretű érde­kekkel összhangban. Az önállóan meghozott dön­tés csakis akkor lehet he­lyes, megalapozott, ha kellő felmérés, tájékozódás elő­zi meg, ha a kollektíva vé­leménye kristályosodik ki benne, másszóval — ha valóban demokratikusan hozzák meg. Az ilyen dön­tés egyben biztosítéka is annak, hogy mindenki ma­gáénak érezze a feladatot: értelmi és érzelmi szálak kötik hozzá, hiszen a ma­ga véleménye, nézete is hozzájárult a végső döntés meghozásához. A döntési jogkör nagyfo­kú decentralizálása — az új gazdasági mechaniz­mus egyik legfőbb 1ell°m- zője — a szocialista de­mokrácia érdemi érvénye­sülésének biztosítéka: tág lehetőségek nyílnak a helyi kezdeményezésekre, az al­kotókedv, a rugalmasság, az ötletesség kamatozására. Az eddigiekhez mérten ugyanakkor összehasonlít­hatatlanul egyértelműbb lesz a helyi vezetők fele­lőssége — nem hangzik el unos-untalan, hogy „felül­ről rendelték el”. Ezzel megteremtődik a dolgozók, az állampolgárok ellenőrzé­si jogának fokozott lehető­sége is. Pártunk politikájában a szocialista demokrácia kezdettől fogva szerepel a feladatok között. Napjaink­ban arról van szó, hogy a szocialista demokrácia következetes továbbfej­lesztése útján kimerítve ed­digi lehetőségeinket, új fe­jezetet nyitunk. A túlzott centralizmus, az adminiszt­ratív iránvítási módsze­rek a gazdasági életben, az anyagi érdekeltség elvé­nek nem kellő érvényesü­lése sok tekintetben formá­lissá tette a szocialista de­mokráciát. fékezőie volt a gvorsabb baladásnak, az alkotóerők maximális ki­bontakoztatásának. Hason­ló akadálvok nehezítették a váiacztctt szervek és vá­lasztóik kancsolatát: s bár Volt rá női da. n válacytók alig éifek a visszahívás jo­gával. Jogos a feltételezés, hogy mindenben pozitív válto­zást hoz a gazdasági me­chanizmus reformja: növe­li az érdekeltséget és a felelősséget, áttekinthető­vé teszi mind a gazdasági élet különböző folyamata­it, mind a társadalmi élet­re ható erőket, s ezzel a szocialista demokrárja tó­vá bhOMiaeztésének bő for­rásait nyitja meg. (M.) Késiül az Ecsedi-láp vízrendezése Rekordtnagas Jelentős munkák a Tisza - Szamos közén a talajvízszint Megyénk két nagy járá­sában kezdődnek jövőre je­lentős vízrendezési munkák. Ezekről, valamint az aktuá­lis ár- és belvízvédelmi munkákról kértünk tájékoz­tatást Mudri Sándortól, a Felső-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság osztályvezető főmérnökétől. Az Ecsedl-láp vízrendezé­sének már készülnek a rész­letes kivitelezési tervei, azután hozzálátnak az épít­kezésekhez. Elkészítik a fő­művet, három szivattyúte­lepet. Különös gondot fordí­tanak azokra a helyekre, ahol régebben lápégések történtek. Megépítik az új főcsatornát. A vízrendezés során elkészülő csatorna- rendszert úgy képezik ki, hogy másodpercenként min­den négyzetkilométernyi te­rületről 40 liter vizet tudjon elvezetni. A teljes rendezés | 1970-re valósul meg, addig csak a főművekre 18 mil­lió forintot költenek, s to­vábbi milliókat a lápos te­rület csatornáinak építésé­re, korszerűsítésére. Hasonlóan nagy jelentő­ségű munka a Tisza—Sza­mos közi vízrendezés. Ez — amely a fehérgyarmati járás egészét érinti — 1967- ben kezdődik és már az év végére befejeződik. A nagya- ri Túr ágban mintegy 6 és fél millió forintos költség­gel építik meg a Petőfi zsi­lipet, további csatornákat, és korszerűsítik a meglévő­ket. A következő évben a ter­melőszövetkezetek nagymér­tékben hozzájárulnak terüle­teik vízrendezéséhez. Az állami hitelekkel együtt összesen 10 millió forint értékben építenek belvízcsa­tornákat. A vízgazdálkodási társulatok megyénkben ez évben 27 millió forint ér­tékben járultak hozzá a víz­rendezéshez és törpe víz­művek építéséhez. A jövő évben szintén meghaladja a 20 millió forintot a társu­latok építkezéseinek Beruhá­zási költsége. Az 1966—67 évi ár- és belvízvédelmi munkákra fel­készültek az igazgatóság szakemberei. Megszemlélték a több mint 600 kilométer árvédelmi töltést, a főbb csatornákat, a szivattyútele­peket. A védekezési munká­kat 63 gépegység és 44 hor­dozható szivattyútelep lát­ja el. A gépek másodpercen­ként 70 köbméter víz áteme­lésére képesek, míg a leg­veszélyeztetettebb helyekre szállítható kis szivattyútele­pek másodpercenként 6 köb­méter vizet emelhetnek a folyókba, csatornákba. A védekezési munkák igen fontosak. A 60 éves adatsor alapján a talajvíz­szint megyénkben már meg­haladja az eddig észlelt 1941 májusi maximumot. Ugyancsak a 60 évre visz- szamenőleg figyelembe vett adatok szerint nincs két egymás után következő olyan hidrológiai év, (no­vembertől novemberig) ami­kor annyi csapadék esett volna, mint 1965-ben és 1966-ban: 940, illetve 850 milliméter. Éppen ezért fokozott együttműködésre van szük­ség a vízügyi igazgatóság, a vízgazdálkodási társulatok, a tanácsok és a termelőszö­vetkezetek között. Különö­sen lényeges, hogy a közsé­gi tanácsok a lakóterülete­ken megfelelően szervezzék meg a védekezési munkát a lakások megóvása érdeké­ben. flésl tartott a Bi 1 Hr£ inegwei bizottsága Napirenden az úttörőmozgalom és szervezeti kérdések Ülést tartott pénteken a KISZ Szaboics-hzatmár Megyei Bizottsága, amelyen az uttöromozgaioni eiedmé- nyeiről, helyzetéről és fel­adatairól tanácskoztak a megyei bizottság tagjai, va­lamint a megnívott vendé­gek. Részt vett az ülésen tíánóczi Gyula, a KISZ megyei bizottság első tit­kára, Szabó László, az or­szágos úttörőelnökség tag­ja, a KISZ KB úttörőosztá­lyának helyettes vezetője, Vitkai Elemér, a megyei pártbizottság munkatársa, Horváth Miklós, a megyei tanács vb. művelődési osz­tályának vezetője, Halász András, megyei úttörőtit­kár. A KISZ Megyei Bizottsá­ga megállapította: az úttö­rőmunka lelkes végzői és segítői a pedagógusok, út­törővezetők, a szülők nagy része, a különböző társa­dalmi szervek is. Az úttö­rőélet színesedése, játéko­sabbá, romantikusabbá vá­lásának eredménye a szer­vezeti élet erősödése, fej­lődése. Megyénkben 327 úttörő­csapat munkájában több, mint 84 ezer úttörő, kisdo­bos tevékenykedik. Az utóbbi egy évben tovább erősödött a csapatvezetősé­gek munkája, javult az is­kola és az úttörőcsapatok közötti munkakapcsolat. Ugyanakkor egyes úttö­rőcsapatok munkájában sok a formalitás nem mindig mutatják meg elég világo san pedagógusaink, úttörő- és kisdobosvezetőink mai életünk valóságát. Az eszmei, világnézeti ne­velésben a próbarendszer, és a különböző úttörőmoz­galmak (Úttörő expedíció a jövőbe, Úttörők a hazáért, Vörös zászló hőseinek út­ján) jelentettek felélénkü­lést és irányították rá a gyerekek figyelmét társa­dalmunk fejlődésére. A pajtások évről évre részt vesznek a mezőgaz­dasági munkák segítésében, rét- és legelőjavításban, be­takarításban, facsemeték ÜL tetősében, utcák, terek par­kosításában. — Az 1965— 66-os tanévben összegyűj­töttek 633 ezer kilogramm papírt, 794 ezer kilogramm vasat és több, mint két­százezer kilogramm textilt. A helyes pályaválasztás elősegítésében jelentős fej­lődés tapasztalható, azon­ban nagyon sok esetben gátolja a pályaválasztási munka eredményességét, hogy nem a gyermek, ha­nem maga a szülő választ pályát, gyakran figyelmen kívül hagyva a gyermek Akik már 1956 előtt is Ismerték a nyíregyházi Var­ga Ferencet, azoknak nem meglepőek újabban viselt dolgai. Már disszidálása előtt is züllött, dologtalan életmódot folytatott, bün­tetve is volt... Pedig akkor még alig töltötte be a 19. életévét; November 30-án hajnal­ban érkezett Nyíregyházára. A csemege mellett össze­találkozott néhány gumi­gyári asszonnyal, akik le- késték az autóbuszt és — mivel időben munkahelyük­re akartak érni, — taxira vártak. Varga nevetett rajtuk. — Miért akarnak maguk dolgozni? Most jöttem Chi­cagóból és biztosítom én a maguk munkabérét. Nem­csak mára, hanem az egész hétre. Inkább jöjjenek ve­lem szórakozni, a ginfizz és a konyak az igazi élet, nem a munka. Varga most kanadai ál­lampolgár winnipegi lakos. Chicagót csak azért mond­ta, hogy nagyobb legyen a felhajtás, hiszen arról töb­ben hallottak, mint Winni­pegről. 7'et&a{tá4 „Chicagótól“ — Chicagóig A nyomaték kedvéért meglobogtatott az ámuló asszonyok előtt egy köteg százast, — de a hatás nem sokáig tartott. Kinyitották a szájukat az asszonyok is, a taxisofőr pedig csak a gyáriakat vette fel, Vargát otthagyta a pénzével. Tény, hogy — honnan, honnan nem? — volt pén­ze. Munkából nehezen, mert Kanadában sem teszi tönk­re magát: ott alkalmi zon­gorafényező. Lehetséges, hogy erre a rejtélyre külö­nös magatartásának oka ad­hatna választ, mert nem­csak hatóságainkkal helyez­kedett szembe, hanem ha­zánkkal és dolgozóinkkal fr. Megérkezésének napján betért bátyjával a Dominó presszóba. Pár pohár tö­mény után kiabált a zené­szeknek, hogy chicagói da­lokat játszanak. A zené­szek — becsületükre legyen mondva — emlékeztették, hogy nem otthon van. —* Gyere bratyesz, — szólt ezután Varga jó hangosan, hogy mindenki hallja, — üljünk be a Jaguárba. Ne­kihajtunk a falnak, aztán majd kifizeti a magyar biztosító. Okos voltam, biz­tosítottam itt is a kocsit. Varga Ferenc nem Jagu­árral érkezett Magyaror­szágra, még csak nem is va­lami olcsóbb gépkocsival, hanem vonattal. A Jaguárt is csak azért mondta, hogy a felhajtás nagyobb legyen. Azután ismét hőbörgött. — Nem tudnak ezek a ze­nészek játszani — és ocs- mány szavakkal kezdett hangoskodni. A harminc vendég meg- botránkozott a gátlástalan mister viselkedésén, figyel­meztették is... érdeklődését, kívánságát. A pályára irányítás, a szülők meggyőzése ezért a pedagó­gusok részéről nagyobb következetességet és tuda­tosabb munkát igényel. Jól segíti a pályaválasztás munkát a megyénkben mű­ködő 1265 szakkör tevé­kenysége amelyekben több mint 34 ezer általános is­kolás bontogatja szárnyait egy-egy adott szakmai te­rületen. A gyermekek nagy több­sége rendszeresen figyelem­mel kíséri a televízióban, rádióban, a sajtóban a na­pi bel- és külpolitikai ese­ményeket. Csatlakoztak a KISZ KB „Vádoljuk az imperializmust!” akciójá­hoz: különmunkákat vé­geztek, hogy az összegyűl t- tött forintokat, csomagokat elküld jék vietnami pajtá­saik segítésére. Helyesek azok a kezdeményezések, amikor a gyermekek örsi és rajfoglalkozásokon beszél­getnek a napi eseményekről, a kongresszusi versenyről, a választásokról. Szép albu­mok, tablók, örsi és raj­naplók őrzik, hogy úttörőink figyelemmel kísérték a kongresszusi eseményeket. Sok esetben maradtak azon­ban a gyermekek magukl ban. Hatékonyabb munka szükséges a hazafiságra való nevelésben, a materia­lista világnézet megalapo­zásában. Szaporítani szük­séges a hasznos kapcsola­tokat az MHS-sel, a műve­lődési házakkal, sportegye­sületekkel. A KISZ megyei bizottsá­ga ezt követően szervezeti kérdésekről tárgyalt. En­nek során Vitkai Elemért, aki más. fontos pártmun­kára kapott megbízást fel­mentette a KISZ megyei bizottság titkári tisztsége alól. Ugyanakkor a KISZ Megyei Bizottsága Havacs Józsefet megerősítette a KISZ Megyei Bizottság tit­kári tisztségében. Szondi Sándor, a Mátészalkai Faipari Vállalatnál dolgozik. Jó munkája elismeréséül megkapta ? ’<önnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést. Hammel József felv. — Akarsz egy pofont? — kérdezte Varga Ferenc a pincértől. A verekedést azonban megakadályozták. Ezután százdollárost akart a fizetőre tukmálni, de ezt is csak a felhajtás miatt, , mert volt neki forintja is. A vendégek értesítették az URH-járőrt Varga Ferenc botrányos viselkedéséről, de mire az megérkezett, az est főszereplője már a Bocskay utcán kötekedett két nővel. Az egyiket biztosan ismerte: a nő még 1956 előtt perel­te őt házasságon kívül szü­letett gyermekük tartásdi­jáért A Járőr előbb jóindulatúan figyelmeztette Vargát, hogy Magyarországon alkalmaz­kodni kell a törvényekhez és a hatóságokhoz és senki sem bánja, ha itt szórakozik, de másokat ne zavarjon, ne garázdálkodjon. Varga erre olyan trágár hangon kia­bált a rendőrökkel, hogy ők nem tudtak vele mit kezdeni, bekísérték. Másnap kérdezték tőle, miért beszélt így? — Nem tudtam, hogy ilyen törvények vannak. Nyugaton mindenki azt csi­nál a pénzéért, amit akar. Azt elfelejtette hozzátenni, hogy a kanadai rendőrök ennél sokkal kevesebb szemtelenségért is kemé­nyen rendre tanították vol­na. És még Varga Ferenc tá­madott! Elismerte, hogy hi­bát követett el, de iát egyetlen hibát csak megbo­csát neki a szülőhazája? Megmagyarázták, hogy há­rom a magyar igazság, s éppen ennyiszer bocsátott meg a haza. Disszidens lé­tére 1957-ben kért hazatéré­si engedélyt, kapott is, de nem jött. 1963-ban ugyan­így volt. Bár packázott a hatóságokkal, harmadszor is megengedték a beutazást. De most — mivel látták, hogy szép szóval Vargánál nem lehet eredményt elérni, — negyedik eset nincs. Elsején délután ellenőriz­ték, hogy elutazik-e a pesti gyorssal. Másnap hajnal­ban Hegyeshalomnál kito­loncolták az országból. Ezúttal minden felhajtás nélkül. Kun Istváif

Next

/
Thumbnails
Contents