Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
Határ, amely összeköt írta: Markovics Miklós, a megyei pártbizottság osztályvezetője Megyénk északkeleti határa egyben a magyar és szovjet népeket összekötő határ. Az a 215 kilométeres szakasz, amelyen érintkezünk, az úthálózat, a vasút és a sok közös tevékenység egybefogja hétköznapjainkat és ünnepeinket. Itt van Záhony határállomás — ennek jelentőségét ismeri már az ország lakossága. Kibővített, korszerűsített pályaudvarán éjjel-nappal millió tonna számra érkezik a szovjet nyersanyag, s a magyar gyárak késztermékeit innen továbbítják a szovjet megrendelőknek. Kevesen ismerik azonban azt, '. egy milyen sok hasznot és élményt jelent megyénk számára a két terület jószomszédi kapcsolata, amely mentes a formalizmustól. A legutóbbi idők eseményeinek néhány példája is mutatja ezt. Esze Tamás kurucbrigadéros születésének 300. évfordulóját ünnepeltük szeptember végén. Az ünnepségekre hozzánk érkezett kárpát-ukrán küldöttség vezetője N. N. Szemenyuk elvtárs bejelentette, hogy — emlékezve a kuruc seregben harcolt magyar, ukrán, szlovák jobbágyok összefogására — Bereg- darócon (Beregszászon) utcát neveznek el a magyar . jobbágyvezérről. Baráti társaságban beszélgettünk arról, hogy az uzsgorodi Kárpáti Könyvkiadó milyen jól szolgálja a közös kulturális érdekeket. Az említett ukrán vállalat és a magyar Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában. 1958 óta évente 15—20 érdekes és értékes könyv jelenik meg. A magyar és szovjet szerzők művei 30—35 ezres példányszámban egyformán eljutnak a magyarországi olvasóhoz, a kárpátontúii magyar nyelvű közönséghez, a romániai és csehszlovákiai magyar nemzetiséghez. Most készül egy kötet „A barátság kertje1' címmel, ebben szovjet, magyar, szlovák és román gyümölcstermesztők ismertetik tapasztalataikat A cím nem szimbolikus: a jonatánalmával beültetett terület ott piroslik Beregsurány és Lu- zsánka között egyaránt határon innen és túl. A határon elterülő „Barátság-kert”-et magyar és szovjet dolgozók, megyénk legjobb gyümölcs- termesztő szakembereinek irányításával közösen művelik. Agrárszakembereink a jonatántermesztés legjobb tapasztalataival járulnak hozzá a két szomszédterület még szorosabb együttműködéséhez. Egy küldöttségünk nemrég Uzsgorodon járt ahol az Állami Egyetemen jóleső örömmel tapasztalta, hogy milyen intenzíven folyik a magyar nyelvű előadók és tanárok képzése — a magyar ajkú iskolák részére. A lenini nemzetiségi politika megvalósulását jelzi, ahogyan e több nyelvű területen élő magyar ajkú lakosság őseinek nyelvét és irodalmát tanulmányozza. Az Állami Egyetem a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolával oktatókat kiadványokat cserét szakmai vitákat tart. A történelmű fejlődés ma már nyugodt körülményeket biztosít az azonos úton járó, azonos célokat kitűző népek együttéléséhez. Az ukrán őslakosság s az ott élő kisebb népcsoportok — köztük a magyarok — testvéri egyetértésben munkálkodnak, gazdagítják a maguk és társadalmuk életét. S természetes, hogy megyénk és a Kárpá- tontú'li terület között nem csak április 4-én, május 1-én •Megjelent a Pártélet novemberi számában. és november 7-én szoros és ünnepi a delegációcserékben megnyilvánuló kapcsolat. Sokkal gazdagabbak a hétköznapi találkozások. Kárpát-Ukrajna és Sza- bolcs-Szatmár megye évenként többször cserél ideológiai, kulturális-oktatási, mezőgazdasági, ipari és sportküldöttségeket egymás tapasztalatainak megismerésére. Az így szerzett tapasztalatok haszna felbecsülhetetlen. A keletmagyarországi képzőművész csoport például nagysikerű kiállítást rendezett Uzsgorodon. melyet a Kárpátontúii terület képzőművészeinek nyíregyházi tárlata viszonzott gazdag anyaggal. Néhány éve járt Kárpát- Ukrajnában egy szabolcsi mezőgazdaisági szakemberek, bői álló delegáció. Akkor ismerkedtek meg a küldöttségben lévő állami gazdasági és termelőszövetkezeti ve. zetők az ottani termesztési módszerekkel. Felfigyeltek arra, hogy kultúrtermesztés- nél milyen fontos az optimális tőszám biztosítása. Ennek eredményeként megyénkben ma már a közös gazdaságok a korábbi 13— 16 ezer helyett 20—23 ezer tő kukoricát, burgonyát, 17 18 ezer tő napraforgót telepítenek egy-egy hold földben. A további 35—40 ezer tőszámú cukorrépa sűrűséggel szemben ma már 55—60 ezer a tőszám. Ezek nyomán a terméseredmények az egyes növényféleségeknél 20 f—25 százalékkal nőttek. Két esztendeje öttagú me. zőgazdasági delegációnk a takarmánytermesztés és a szakszerű takarmányfelhasználás módszereit tanulmányozta. Megnézték a técsői, a viski, a husztd kolhozok korszerű takarmánykonyháit, s ennek nyomán ma már 30 szabolcsi termelőszövetkezetben van ilyen takarmánypépesí. tő konyha. Ugyanakkor látták szakembereink, hogy Kárpát-Ukrajnában milyen nagy gondot fordítanak a talajerő utánpótlására, a komposzt és szerves trágya készítésére A huszti tapasztalatok nyomán mi is létrehoztunk talajerő-gazdálkodási tsz-brigádokat, amelyeknek a feladata a szerves anyagok összegyűjtése, műtrágyával való dúsítása, a homoki gyümölcsösök zöldtrágyával való ellátása. A siker érdekében a megyei pártbizottság és a megyei tanács felhívta termelőszövetkezeteink figyelmét a brigádok fontosságára és jutalmazására is. Baráti kapcsolatok fejlődtek ki aszom, szédos kolhozok és termelő- szövetkezetek vezetői és tagjai között. A pétrovói Határőr Kolhoz két éve WIR és Odessza fajtájú vetőmag- kukoricát adott a szomszédos tiszakóródi Béke Ter2966 eredményeiből melőszö vetkezetnek. A ti- szakóródiak viszonzásul rizsvetőmagot adtak a pet- rovóiaknak. Tiszakóródon azóta nagy területen meghonosították az intenzív szovjet kukoricafajtát, míg Petrovón rizstelepet létesítettek és tavaly ősszel már 200 mázsa rizsük termett. Rendszeresek a tapasztalatcserék az ideológiai és művelődési területen is. Ami bennünket különösen érdekel, s amiben sokat se. gített minket Kárpát-Ukra.i. na, az főként az iskolai gyakorlati oktatás megszervezése volt. Sokat tanultunk az odaát már régebben kialakult iskolakollégium- rendszerből. Tapasztalatain, kát a megyében szervezett 4 tanyai kollégiumban hasz. nosítottuk. A megye sok úttörőcsapata KISZ-szervezete, diák. ja levelez kárpát-ukrajnai társaival. Képeslapot és apróbb ajándékokat küldenek egymásnak, Hasznos együttműködés alakult ki a megyei KISZ és a Kárpát- Ukrajnai Területi Komszo- mol Bizottság között, elsősorban kiadványcserékben, ifjúsági küldöttségcserékben, munkamódszerek átadása, ban. Rendszeressé vált a Sza- bolcs-Szatmár megyei • Ke- let-Magyarország és az Ung. vári Zakarpatszkaja Pravda megyei lapoknak a két nép nemzeti ünnepein való „oldalcseréje”. Ilyenkor a két terület dolgozói, újságírói színes riportokban, fényképekben számolnak be életükről, munkájukról. Rendszeres a két lap közötti újságírócsere is. Ugyanilyen rendszeres a kapcsolat, a műsorcsere a nyíregyházi és acz ungvári helyi rádiók között. Évente négyszer adnak át egymásnak hangos riportokat, népi muzsikát. Szépen fejlődik a lakosság kétoldalú érintkezése is. Az utóbbi években megindult és kiterebélyesedett a kis határforgalom, a határ két oldalán élő rokonok mind gyakrabban meglátogatják egymást. Baráti kap. csola tainted erősíti az elmúlt évben megindult turistaforgalom is. 1965-ben 19 autóbusz indult Nyíregyházáról Kárpát-Ukrajnába. Az idén is sok autóbusszal látogattak el a szomszédos baráti területre a szabolcsi turisták. Szabolcs-Szatmár megye és a kárpát-ukrajnai terület viszonya és kapcsolata kicsiben azonos a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri kapcsolatával. A kölcsönös érdeken és egyenjogúságon alapuló sok irányú együttműködés gyümölcsözően szolgálja hazánk nemzeti és nemzetközi érdekeit. 607 Épülettel gazdagodtak a szabolcsi termelőszövetkezetek Tájékoztatást kértünk Laub Istvántól, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának beruházási előadójától, milyen beruházásokkal lett, vagy lesz gazdagabb a megye mezőgazdasága az idén. — Ebben az évben Szabolcs-Szatmár termelőszövetkezeteinek és tszcs-inek az összes építési előirányzata 181 millió 300 ezer forint volt — kezdte tájékoztatóját. Ebből 166 millió 700 forint a programos beruházás, amelyet a közös gazdaságok állami hitelek kiegészítésével valósítottak, vagy valósítanak meg. Államunk 1966-ban több mint 150 millió forint hosszú lejáratú hitelt adott e célokra a termelőszövetkezeteinknek. ötvenhárommillió forintot állami dotációból kaptak a megye tsz-eij| melyből átalakítás útján 19 gazdasági épületet tettek alkalmassá itatásos borjúnevelőknek. — Az említett összegek mellett termelőszövetkezeteink saját erőből 9 millió 300 ezer forint értékben építettek különböző épületeket. Az összes beruházási költségből 193 termelőszövet és 10 tszcs részesült. A megvalósításra tervezett épületek száma 607. Ebből már megépült, vagy folyamatosan átadásra kerül többek között 1870 kataszteri hold dohány befogadására alkalmas 187 dohánypajta, 53 dohánysimi- tó, 3 magtár, 88 gyümölcstermesztéssel kapcsolatos, járulékos beruházás (kutak, osztályozok, válogatók stb.) ezenkívül 56 tehén és novendék- marha-istálló, 14 sertésfiaz- tató és hizlaló, két ötezres és egy kétezerötszázas tojóház. Ezenkívül villamosítottunk vagy villamosítunk 24 tsz majort, megépül 7 szolgálati lakás a mezőgazdászok részére és több más fontos épület. A tervezett és átadásra kerülő beruházásoknak az átlagos műszaki készültségi foka meghaladja a 80 százalékot, ami azt jelenti, hogy év végére a létesítmények többsége elkészül, s csak néhány beruházás befejezése húzódik át a következő év első negyedévére. \ A rendelkezéseknek megfelelően már elkészült a jövő évi beruházási program is, mely szerint Szabolcs-Szatmár termelőszövetkezetei és tszcs-i csaknem 500 újabb létesítménnyel lesznek gazdagabbak. Ezeknek az épületeknek a műszaki tervei nagyrészt elkészültek, s kivitelezésükre a szerződések megkötése folyamatban van. Ezek szerint 1967-ben 145 millió forint építési beruházást kapnak a közös gazdaságaink, s hasonló az előirányzat az 1968-as esztendőre is. F. K. Napirenden a szolgáltatás Aránytalanságok a város! magániparban Egy nyíregyházi lakos kérvényt adott be a városi tanácshoz, hogy adjanak neki engedélyt cipőfelsőrész készítő iparra. A városi tanács illetékesei megvizsgálták élet- körülményeit és azt, hogy miért távozott előző munkahelyéről, — azután elutasították kérését. A felsőrészkészítő fellebbezett a megyei tanács illetékeseihez. A megyei tanács vb ipari osztálya megváltoztatta a város határozatát, és engedélyezte az ipar űzését. Vajon miért? Hogyan lehet az, hogy ha a városi illetékeseknek valaki nem felel meg, az följebb még jó? Egyszerű a magyarázat, s azt tulajdonképpen nem is az iparosban kell keresni. Nyíregyházán ma 76 cipész és 20 csizmadia él. Mellettük mindössze két cipőfelsőrész készítő dolgozik, ha ugyan dolgozik, mert az egyik idős, a másik gyakran betegeskedik. A munkát valaki egyébként is elvégezte volna, ha másképpen nem, mint kontár. Ezért volt szükség a kompromisszumos megoldásra. „Vegetálok“ és a többiek ... A cipész szakma különben meglehetősen zsúfolt a városban. Sokan éppen csak „vegetálnak”, mások kizárólag piacra termelnek, járják a vásárokat. Persze, akad szakma, ahol nem ilyen jó a helyzet, például a kovács iparosok esetében. Nincs utánpótlás, meghaltak, lemondták az ipart és mindössze öten vannak, s egy közülük a Manda bokorban. A szakemberek véleménye szerint legalább kettőre, vagy háromra szükség lenne. Megint más a kép az autójavító szakmában. Az állami az inkább csak szerviz, és ha javítanak is, alkatrészhiány esetén — ami pedig gyakori — nem vállalják a munkát. Marad a négy autójavító kisiparos, akiknek annyi a megrendelése, hogy nem jelentenek egymásnak konkurenciát. Legalább kettőre még szükség lenne. hoz viszonyítva is — sokkal több a magánkisiparos, mint Nyíregyházán. De ez a szám nem mutatja meg világosan, ténylegesen hogyan áll a javító-szolgáltató tevékenység. Itt van például a női szabó szakma. Nyíregyházán 22 iparos végez ilyen munkát, de közülük sokan kizárólag vásárra termelnek, mérték utáni munkát nem vállalnak, azt megcsinálja az állami szektor — olcsóbban. Javítást pedig szinte senki sem végez. Lehetőség: a „félipar“ lij igények Három jellemző szakma, mégsem lehet belőlük általánosítani. A szolgáltató és javító ellátás — amiben állami vállalatok és ktsz-ek is dolgoznak, — helyzetét nagyon nehéz fölmérni, és gyakran a hatóságok sem ismerik a valós helyzetet, az igényeket. (Az igényeket különösen nehéz számon tartani. Az egyik faluban nemrég fodrászüzletet nyitottak, s utána nyomban kérték a falubeli asszonyok, hogy nyissanak kozmetikát is. Megszületett az újabb igény.) Debrecenben — a két vá- rps lakosságának számarányáVégre eltűntek a terelőtáblák, szabad az út, keresztül a városon. Nem kell már félkörbe járni Nyíregyházát, ha valakinek gépkocsin történe- • tesen a Dózsa György utcai taxiállomástól a Gorkij térre kell menni. Simán suhannak a személygépkocsik a Nyírségi Áruház előtt, ví- gabban lépkednek a gyalogjárók is a frissen festett „zebrán”. Csak a nagy Csemege Áruház előtti rövid szakaszon dolgoznak még az útépítők. Az utolsó tíz méter van még hátra. Fekete István brigádvezető már könnyen számon tartja: hány dömperrel kell még az aprószemcsés „topegából”. — Reggel még magam sem hittem, hogy estére készen leszünk — mondja Dolhai Pál, a nyolctonnás hengergép kezelője. A felső réteg hengerlésén két hengergép dolgozik. Dolhai társa — Czirják György — éppen búcsúzik. Majdnem dupla műszakot húzott le, ráfér az ebéd és a pihenés. A tíztonnás „nyergében” Mester Sándor. Ö meg Varga Ferencet váltotta. Ahányan, annyi felől: Bujról, Ajakról. Nyírmi- hálydiból és Szakolyból. Munkaterületük az egész ország. — Bizony, sok helyütt bejártuk. Még a Dunátúlon is. Sehol sem volt ránk panasz. Mégis, itt dolgozunk legszívesebben a megyében, közel a családhoz. Nyáron legtöbbször csak kéthetenként mennek haza a családhoz. Ennél a munkánál meg különösen igyekezni kellett. Sokszor vasárnap és este tizenegy órakor is dolgoztak, hogy a gépeket jól kihasználhassák. Addig, amíg az idő engedi. — Most már jöhet az eső mondja örömmel Mester Sándor — ez az út már mindenképpen elkészül. A nappalok már rövidek, hirtelen esteledik. Az utolsó simításokat már neonfénynél végzik az útépítők. Reggelre a Rákóczi út felé is szabaddá válik az út. Mire e sorok megjelennek, a két úthenger gépészei már otthon pihenik ki a hetek óta .tartó, megfeszített munka fáradalmait. A gépek pedig — az egyik Űjfehértón, a másik itt Nyíregyházán, az Arany János utcában —várják a hétfői munkakezdést. Ha ezeket a munkákat is befejezik, talán Nagykállóba irányítják őket. Aztán meg ki tudja hová? December közepéig menni kell a gépeknek. sok még a korszerűtlen út az országban. Ök csak legfeljebb kétki- lométeres sebességgel készítik az utat, míg a gépjárművek százzal is haladnak. S ahhoz út kell. Sok széles, sima út. (tóth) Nehezíti az igények ellátottságát az is, hogy nagyon sokan végeznek kontármunkát. „Főfoglalkozású” kontár már kevés van, de kialakult a kontárkodásnak egy új válfaja: a fusi. A fusizők állandó munkaviszonyban állnak egy vállalattal vagy ktsz- szel, és munka után végzik — mindenki másnál olcsóbb — tevékenységüket. Olcsóbban dolgoznak, mert nincs adó és nincs semmiféle megkötöttség. Az ilyen „mellékesen” fusizők tevékenységére azonban szükség van. Ma lehetséges, hogy „félipart” váltsanak ki, de nagyon sok a megkötöttség. Pedig valamilyen úton-módon hamarosan szabályozni kell ezt a területet. A hatóságok előtt a jövőben kétféle feladat áll majd: a fontosabb az, hogy úgy fejlesszék a javító-szolgáltató tevékenységet, hogy a három szektor kiegészítse egymást. Ez a lakosság szempontjából nem mellékes a háztartási gépek esetében sem. A másik feladat az lesz, hogy a magáskisiparosok közötti aránytalanságokat tovább kell csökkenteni. k. i. 1966. november 13. Útépítők neon fen ifttél
