Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

Nagy irielíiláés eizl sag Kosziéin párizsi látogatását, Üjabh megállapodások — Debré Moszkvába utazik Alpesi képeslapok Ausztriai úti jegyzet ff. Bad Ischl A francia-szovjet kap­csolatok állnak a francia külpolitika előterében. De Gaulle tábornok, köztársa­sági elnök júniusi szovjet- unióbeli látogatása nyomán — az őszi politikai évad kezdete óta — a francia minisztertanács ülésein csaknem minden héten napirenden szerepelnek a két ország kapcsolatai. A Szovjetunióval és a szocialista országokkal való kapcsolatok fon­tos helyet foglaltak el a francia elnök két héttel ezelőtt tartott sajtóértekezletén is. Szinte egymást érték az elmúlt időszakban a kül­döttségek a két ország fő­városában. Alain Peyrefit- te, a tudományos és atom­ügyek francia miniszteré­nek moszkvai útja után — amelynek során több fontos tudományos együtt­működési egyezményt kö­töttek, köztük a békés cé­lokat követő atomkutatás­ra és a SECAM színes televízióra vonatkozóan — Komarov szovjet külke­reskedelmi miniszterhe­lyettes vezetésével, két héten át szovjet gazdasá­gi delegáció tárgyalt a francia fővárosban, s je­lentős szerződéseket írt alá. A Párizsban aláírt megállapodások között volt a Renault és a Peugeot autógyárak­kal aláírt egyezmény, autóipari berendezések szállításáról, 250 millió frank értékben, főleg a Moszkvics autógyár re­konstrukciójának céljaira. Megállapodást kötöttek egy gliceringyártó üzem és egy házgyár berendezésé­nek leszállításáról is. Folynak a tárgyalások hű­tőhajók megrendeléséről. Az év első felében a Szovjetunióval foly­tatott külkereskedelem négyszer olyan gyor­san fejlődött, mint más országokkal. November végén, mint azt Párizsban közölték, Michel Debré francia gaz­dasági és pénzügyminiszter utazik a szovjet főváros­ba, ahol alakuló ülését tartja a nyáron kötött meg­állapodás értelmében létre­hozott szovjet—francia gaz­dasági, tudományos és mű­szaki vegyes bizottság. Az idei francia—szovjet érintkezések újabb kima­gasló eseménye: j a francia elnöki hivatal csütörtökön bejelentette, hogy Koszigin szovjet miniszterelnök deeember elsejétől kilencedikéig fog hivatalos látogatáson Franciaországban tartóz­kodni. A szovjet miniszterelnök I j Párizson kívül néhány vidéki várost is megláto­gat. Mint várják, jelen-1 tős kísérettel érkezik, itt- tartózkodása során további fontos politikai és gazdasá­gi tárgyalásokat folytat majd a francia kormány vezetőivel. 400000 amerikai katana Dél-Vietnamban Saigon, (MTI): Csütörtökön Saigonban egy amerikai szóvivő kö­zölte, hogy az amerikaiak és csatlósaik csapatainak lét­száma Dél-Vietnamban már meghaladja a 400 000-et. A hivatalos adatok szerint ez a szám a következőképpen oszlik meg: amerikaiak 332 000, dél-koreaiak, auszt­rállá lak, új-zélandiak, fültp- szigetiek, összesen 52 000. A dél-vietnami szabad­ságharcosok eredményes ak­ciókat hajtanak végre a Mekong deltájában. Táma­dást intéztek a kormány­erők egyik őrállása ellen Vinh Binh tartományban, Saigontól 150 kilométerre délnyugatra. Camau fél­szigeten rajtaütöttek a regionális kormányerők két szakaszán. A kormányerők veszteségét szokás szerint csekélynek minősíti a sai- goni katonai szóvivő. Dél- Vietnam többi részéből csü­törtök reggel nem jelentet­tek jelentősebb szárazföldi akciókat. Mint az AP jelenti, a Sai­gontól mintegy száz kilo­méterre északkeletre szer. dán lezajlott csatánál grá- nátszilénk sérülést kapott Rick Merron, az AP fotóri­portere, ő az AP-tudósítók közül a háború kilencedik sebesültje. „Vörös haj?" Tonclc osztrák külügy­miniszter Ruskkal folyta­tott megbeszélése során — az Osztrák Távirati Iroda jelentése szerint — különleges problémát terjesztett amerikai kollé­gája elé: az Egyesült Ál­lamok beszüntette a Salz­burgban készülő parókák importját azzal az indok­lással, hogy Ausztria sem­leges ország, tehát elkép­zelhető, hogy a paró­kákban a Kínai Népköz- társaságból és Észak-Viet- namból származó hajat is felhasználnak. Toncic ki­jelentette: az Osztrák Ke­reskedelmi Kamara haj­landó nyilatkozatot tenni, hogy a parókákhoz nem használnak fel „vörös” hajat. (MTI) Hiiogvejpingisía díszszemle A Pravda az amerikai választásokról Moszkva. (MTI): A Pravda washingtoni tu­dósítója, Kurgyumov kom­mentálja az Egyesült Álla­Peking, (TASZSZ): Pekingben csütörtökön díszszemlét tartottak az or­szág különböző részeiből érkezett hungvejpingisták. Több ezer teherautón végig­vonultak a város központi terén, a Tienanmen téren. Minden tehergépkocsin a népi felszabadító hadsereg néhány katonája kísérte a hungvejpingistákat. Ezen a sajátos díszszemlén részt vettek a katonai egyenruhába öltözött kínai vezetők, Mao Ce-tung elnök, kel az élen. Mao Ce-tungnak ez volt a hetedik „találko­zása” — ahogy hivatalosan nevezték a díszszemlét — a hungvejpingistákkal. Neve a fiataloknak nem mond semmit. Ead Ischl: fürdőhely Felső-Ausztriában. A legöregebb generációt azonban a fesenejózsefi időkre emlékezteti. Ez volt a cs. és kir. nyaralóhely, ez volt a habsburgok nyári re­zidenciája, A c§ászárvii!a A városka ma is őrzi az emlékeket. Nevezetességei közé tartozik a „Császár­villa” a parkkal. Az idegenforgalmi idény­nek már itt is vége, mégis naponta száz meg száz tu­rista keresi fel a múzeum­nak berendezett villát. Mi­után leszurkoltam a 2 schil­linges parkbelépőt, megcso­dáltam a 200 éves fákkal, különleges növényekkel, mélyzöld pázsittal tarkított ősparkot, beléptem a villá­ba. Az előcsarnok falait körös-körül az öreg császár által elejtett zergetrófeák díszítik. Megtudtam azon­ban, hogy itt külön 8 schilling a belépő, amelytől még újságíró igazolványom felmutatása ellenére sem voltak hajlandók eltekinteni. („Ez magántulajdon, ide nem érvényes az újságíró­kedvezmény” — mondták) Ezekután lemondtam a he­lyiségek megtekintéséről. Gondoltam, a császári ágy­hoz hasonlót már úgyis lát­tam Becsben, a Schönbrunn, kastélyban, a „dolgozó”-szo. bát is el tudom képzelni, in­kább elvegyülök a kiáram­ló turisták között. Érdekes beszélgetés ütöt­te meg a fülemet. Egy — az autóbusz rendszámtáblá­ja alapján — Stájerország­ból érkezett csoport beszél­getett. „Hiába jönne ide vissza, nem sokat várhat ettől. Számára csak akkor , fizetődne ki, ha — mint volt — Ausztria mellé Cseh­szlovákiát és Magyarorszá­got is megkaphatná. Erről pedig sző sem lehet. Ott szocialista rendszer van, „neki” tehát ott nincs „ke­resnivalója”. — Ezeket a csoport egyik tagja, látha­tóan szóvivője mondta, a többiek helyeslése mellett. Nem volt nehéz kitalál­nom: Habsburg Ottóról folyt a beszélgetés, akinek visszatérését egyes osztrák körök oly behatóan szor­galmazzák. Meggyőződtem azonban arról, hogy a turis. facsoport állásfoglalása a nép nagy többségének vé­leményét tükrözte. Bárkivel beszélgettem erről, egybe­hangzóan mondták: „Nincs Komócsin Zoltán beszéde mokban lezajlott részleges választások eredményét. A választásokra olyan időpontban került sor, ami­kor az amerikaiaknak szem. be kell nézniük a gyorsan elharapódzó inflációval, az árak és a megélhetési költ­ségek emelkedésével. A szí­nes bőrű lakosság a faj- üldözés újabb hullámát ta­pasztalhatja, Az amerikaiak különösen nagy nyugtalan­sággal szemlélik a végelát­hatatlan vietnami háborút. „A demokrata párt sok jelöltjének veresége persze még nem jelenti, hogy az egészséges külpolitikai vonal hívei kerekedtek felül. Pél­dául a szélsőjobboldali Ro­nald Reagan megválasztása a kaliforniai kormányzói tisztségbe inkább azt a kö­vetkeztetést sugallja, hogy ú.jjászületőben van a Gold- water-féle irányzat” — írja befejezésül a Pravda tudó­sítója. (Folytatás az 1. oldalról.) lépő erők fáradozásainak hatékonyságát. Sajnos, a kínai vezetők mind ez ideig nem mutattak hajlandóságot az akcióegységre, sőt cini­kusan újra meg újra visz- szaulasítják azt. Ezzel a politikájukkal és magatartá­sukkal gyakorlatilag az im­perialisták kezére játszanak — Amikor a vietnami problémákat vizsgáljuk azt is látnunk kell, hogy az amerikai imperialisták Viet. namban tulajdonképpen azt a célt követik, amelyet az első szocialista állam meg­jelenése után tűztek ma­guk elé: a haladás, a szo­cializmus elpusztításának célját. TJgy látszik, hamar felejtenek és semmit sem tanulnak. De ahogy eddig is megbuktak a szocializ­mus, a haladás feltartózta­tására irányuló kísérleteik, kudarcra van ítélve viet­nami próbálkozásuk is. — A magyar nép, a párt­tagok és pártonkívüliek a világ sok más népéhez hasonlóan megdöbbenés­sel fogadják azokat a hí­reket, amelyek Kínában jelenleg zajló úgyneve­zett nagy proletár kultu­rális forradalomról eljut­nak hozzánk — folytatta Komócsin Zol­tán —. Nem kell különö­sebb éleslátás ahhoz, hogy valaki megállapítsa: az úgynevezett nagy proletár kulturális forradalomnak se a proletariátushoz, se a kultúrához, se a forradalom­hoz nincs semmi köze. Mi­lyen szocialista kulturális mozgalom lehet az. amely bemocskolja a kínai nép legbecsesebb haladó kultu­rális hagyományait? Milyen forradalom lehet az, ame­lyet a pártbizottságok, har­cokban kipróbált vezető párttagok, a proletárdikta­túra államénak egyes szer­vei ellen vezetnek? Milyen proletárforradalom lehet az, amelyben a proletariátus nem vesz részt, s amelyet a politikában járatlan, be­folyásolható gyerekemberek, gyakran a proletariátussal szemben hajtanak végre? Elég egyszerűen feltenni ezeket a kérdéseket, s már­is összeomlik a kínai veze­tők propagandájának egész építménye. Mi. magyar kommunisták nem avatkozunk bele más pártok belső ügyeibe. Nem lehet azonban számunkra közömbös az, ami ma Kí­nában történik. Nem mehetünk el szó nélkül amellett hogy Kí­nában a „nagy proletár kulturális forradalom” eseményei, a „vörösgár­da” tettel lejáratják a szocializmus eszméjét, mind a kínai nép. mind más népek előtt. Kötelességünk megmondani, hogy ezzel mi nem azono­sítjuk magunkat. — Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a „proletár kulturális forra­dalmat” egyes kínai vezetők a szovjetellenesség hisztéri­kus felkorbácsolására hasz­nálják fel. Tudjuk, hogy bármilyen vörös köntöst ölt A Lehár-villában. A hálószobában minden úgy van, mint a mester éleiében. szükség a habsburgokra!” — még itt, az egykori császári nyaralóhelyen sem. Lehár emléke Bad Ischl múltját szám­talan szobor és emléktábla tükrözi. Az egyik ház fa­lán arról olvastam, hogy ott élt hosszabb ideig a magyarországi születésű Ni. colaus Lenau, a nagy oszt­rák költő. A nagytemplom egyik felirata Anton Bruck- nerre. a híres zeneszerzőre és orgonistára emlékezik. Nem kisebb hírességek ta­láltak itt hosszabb-rövidebb ideig lakóhelyet, mint Wald, müller, a festő, a két Strauss: János és Oszkár, Brahms, Meyerbeer, Suppé, Kálmán Imre, Millöcker, Ziehrer zeneszerzők, nagy színészek, táncosok és éne­kesek, mint Girardi, Schratt Katalin, Piccaver, Jeritza Mária és Richard Tauber. És mindenekelőtt: Lehár Ferenc. Lehár-rakpart a Traun folyócska partján, Lehár-mozi Lehár-büfé hír. deti a nevét és a fürdőhely egyik legfőbb nevezetessé­ge a zeneszerző egykori la­kóháza, ma múzeum: a is magára valaki, bármilyen radikális szólamokat harsog is, ha szovjetellenes, akkor nem lehet barátja a szocia­lizmusnak, a kommunizmus, nak! Kötelességünk erre rá. mutatni, bármit mondjanak Is rólunk a kínai vezetők! I — Nem lehet számunkra mellékes az sem, hogy a Kínában zajló esemé­nyek hogyan hatnak az imperializmus elleni har­cunkra. Növelik-e azokat az erőket, amelyek szembeszállnak az imperializmussal, vagy sem. Kötelességünk megmondani, hogy ami ma Kínában történik — bármilyen hangosan szid­ják is ott az imperializmust — az árt az imperializmus elleni harc közös ügyének. — A jelenlegi helyzet elvi Szilárdságot, megfontoltságot és éberséget követel a kom­munista és munkáspártoktól, hogy még az eddiginél is nagyobb állhatatossággal küzdjenek a nemzetközi kommunista mozgalom egy. ségéért — hangsúlyozta fel­szólaláséban Komócsin Zol­tán. Lehár-villa. Itt élt és alko­tott évtizedeken át, 1948-ban bekövetkezett haláláig. A villát végrendeletileg a vá. rosnak adományozta. Itt írta legnagyobb sikerű alkotá­sait. A vitrinek egyikében a Víg özvegy és a Mosoly or­szága eredeti kéziratait őr­zik. A két emelet tele ér­tékes műkincsekkel, szob­rokkal, festményekkel, és emlékekkel. Dolgozószo­bája falán akvarell: a mes­ter komáromi szülőháza. A kép alatt kottasor és a szö­veg magyarul: „Messze mentem szülőföldem tető­led”. Sok más emlék tanús­kodik arról, hogy Lehár nem feledkezett meg szülő­hazájáról. magyarságéról. Fényképek Kálmán Imré­vel, Eggert Mártával, Réthy Eszterrel történt találkozá­sairól. A lépcsőház két emeletén végig reproduk­ciók Benczúr, Munkácsy, Zichy történelmi festmé­nyeiről, illusztrációiról. Hálószobájában még min. den úgy van mint halála­kor Olvasmányai, orvossá­gai az éjjeliszekrényen. Egy asztalkán a mester ha­lotti maszkja. Csendben, kegyeletes emlékezéssel hagytam el a házat, ahol Lehár élt és alkotott, s amelyet gonddal őriznek az utókor számára. Eleven, lüktető fürdőhely Bad Ischl, amelynek szál­lodáit, penzióit nyaranként és a téli sportszezonban üdülők tízezrei keresik. fel a világ minden tájáról. Szépséges alpesi tájai, a havasok, sziklák, fenyőer­dők folyók, tavak ezernyi kirándulási lehetőséget nyújtanak. A városka leg­nagyobb vonzóereje mégis a sóshegyek gyógyvize. Sós és kénes forrásainak vizét a gyomor-, epe-, és hátbántal­mak ellen isszák. Korszerű gyógyintézetében a beteg légzőszerveket kezelik, a szív. és vérkeringési zava­rok, idegbántalmak, reuma, női betegségek, bőr. és gyermekbetegségek leküzdé­sére szolgáló fürdők és be­rendezések állnak rendelke­zésre. Alpok, gyógyulás és mű­veszet, — e három tényező teszi a ma utasa számára is vonzóvá Salzkammergut gyöngyét, az egykori csá­szári nyaralóhelyet: Bad Ischl-t. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents