Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-11 / 266. szám

Ügyek, aklák, emberek Két és fél millió esetben fordulnak megyénk állam­polgárad a tanácsi szervek­hez ügyes-bajos dolgaik, gondjaik Intézése végett évenként. Egyszerűbben: - vente átlagosan minden íelnőtt lakos hétszer for­dul a tanácsi szervekhez azért, hogy érvényesíttesse a szocialista törvényessé­get, hogy közérdekű javas­latot tegyen, panaszt emel­jen és orvoslást nyerjen. Mindenekelőtt a tanácsi szervek iránt állandóan növekvő bizalom jele ez, s hű bizonyítéka annak, hogy megyénkben is mind íöbb ember kér részt az Miami ügyek intézéséből. Természetesen nein füg­getlen ettől, hogy a taná­csi apparátus dolgozói a korábbinál gondosabban, ’ 'kiisnieretcsebben járnak el az ügyintézéskor. Elvét­ve találkozni például olyan •ettél, amikor csak határ­kőn túl történik intézke­dés valamely panasszal apesolatban. Mind közvet­lenebb, emberségesebb az ügyfelek és a tanácsi al­kalmazottak közötti kapcso- 1 at. Ritkán hallani arról, hogy valahol emelt han­ton, sértő módon beszélnek a panaszossal, az igazát ereső állampolgárral. Az a tízezer javaslat, mely évente jut el a tanácsok­hoz megyénkben, nemcsak útépítéssel, kútfúrással, vil­lamosítással kapcsolatos már. Találni közöttük olyanokat is, melyek a közigazgatás jobb megszer­vezésére irányulnak, amelyek véleményt mondanak az apparátus tevékenységéről, vagy jelzik a bürokratikus intézkedéseket a megelőzés szándékával. Köze van a dolgozók ügyei jobb intézésének ah­hoz is, hogy például a második 5 éves terv során megyénkben 44 millió fo­rint értékű társadalmi! munkát végeztek a lakók a város, a községek fejlesz­tésére. Hiszen a szervezés nagyobb részét magukra vállaló tanácstagok szava éppen azért talál kedvező fogadtatásra, mert előzőleg éppen a tanácstag közbe­lépése oldott meg sürgős feladatokat egy utca, egy település javára. Nyilván, miként más te­rületeken, a tanácsi ap­parátusban is csak foko­zatosan tudják megszüntet­ni a bürokrácia bosszantó jeleit. Megtörténik még ma is, hogy például két, egy szobában egymással szem­ben ülő tanácsi dolgozó le­vél útján „érintkezik.” Azt tartják, hogy csak ilyen módon tudják fedezni ma­gukat. Ahhoz, hogy még rugalmasabb legyen az ügyintézés, nemcsak a merev előírásokon szüksé­ges változtatni, egyszerűsí­teni. Ki kell alakítani azt az általános szemléletet is, hogy a legjelentéktelenebb akta az érintettnek éppen a legnagyobb problémája, ezért mindent meg kell tenni a leggyorsabb intéz­kedésért. Az az egészséges fejlő­dés, mely az ügyek inté­zésénél az utóbbi öt évben megnyilvánult, kellő alap annak feltételezésére, hogy tanácsi apparátusunk a jövőben méginkább átérzi: munkáját a választók bi­zalmából látja el. Angyal Sándor Változások az egykori „Valérián“ Mályváskert 1966 Mályváskert, — az egy­kori falusi „Mária Valéria- telep” Ujfehértó külső pe­reme. A sokcsaládos ap­ró házacskák, pislákoló mécsesek, petróleumlám­pák, az analfabéták, az éjt nappallá tevő zsellérek vi­lága volt hosszú évtizede­kig. A mindennapi megélhe­tés gondjai nehezedtek a házacskákra, melyeket pi­rosló mályvaerdő vett kö­rül, külsőleg idillikus k,é- pet kölcsönözve a tájnak. Tv-r ipart és csukott ajtók Hogy Mályvásk értről az idők során film készült, és bepillanthatott az ország e kis zúgba, — annak sok köze van az előbbiekhez. A Magyar Televízió Sza­bolcsban jártunk sorozatá­ban az ingázókról is ké­szített riportfilmet, melyek egy részét Mályváskertben vették cellulózszalagra. Sok helyen csukott ajtók fo­gadták a riportereket, ope­ratőröket. Szemérmesség? Befelé fordult a világ? Ta­lálgatták a gondok nyomá­ba szegődöttek, s mindun­talan a múlt gyökereivel, szövevényes gócaival talál­ták szembe magukat. Vé­gül a gyerekek, a mályvás- kerti iskolások naiv őszin­te és elgondolkoztató val­lomásai édesapjukról, a családi otthon melegéről, a gyermeksorsról — rajzolt képet a máról. A tv-riportot folytatja Tarján Béla iskolaigazgató, aki lassan másfél évtizede él itt, nemcsak szemtanúja, részese is a mályváskerti változásoknak. Az „ingá­zók” a saját és a ma már Cikkünk nyomán Meggyorsítják a kisari Tiszai-kid építését Szeptember 22-i szá­munkban cikket közöltünk a kisari Tisza-híd építke­zéséről. Megírtuk, hogy a létesítményt az eredeti ter­vek szerint már ez évben át kellett volna adni. A további munka aka­dálya: a Közúti Gépellátó Vállalat, mint alvállalkozó, máig sem szállította le az acélszerkezeteket, így a szerelést nem tudják meg­kezdeni. Cikkünkre Szőke Antal, a Közúti Gépellátó Vállalat igazgatója küldött választ. „A híd jóváhagyott kivi- teli terveit 1965 augusztus 4-én kaptuk meg. Ennek alapján összeállítottuk az anyagszükségletet és meg­rendeltük. A híd összes a nyagszükséglete 220 ton­na. A Hengerművek 1966 augusztusáig mintegy 164 tonna acélt szállított le, s az utolsó szállítás 1966 október 5-én történt. A Hengerművek negyed­évről negyedévre akadály­közlést tettek a szállításra és késedelmesen küldték a szükséges acélszerkezeteket. Ezért kötbérigényünket ér­vényesítettük is. Mivel a gyártás megindításához az összes anyagra szükség van, ellenkező esetben ugyanis összefüggő szer­kezetrész nem gyártható és ráadásul tetemes bünte­tőkamat teher merül fel, a gyártást a tervezett ne­gyedévekben megindítani nem tudtuk. Az összesze-1 reléseket ezért csak ebben1 a negyedévben tudjuk megkezdeni. Meg kell említenem, hogy a hídhoz szükséges nagy­szilárdságú csavarok im­port útján érkeznek hoz­zánk, azonban ezeknek is csak egy része áll még rendelkezésünkre. Fentiek­ből kitűnik, hogy vállala­tunk a hídépítés elhúzódá­sában vétlen, munkánkat csak most tudjuk megkez­deni.” A kisari Tisza-híd vegyes szerkezetű. A mederig vas­beton, a folyó felett át­ívelő szakasz pedig acél- szerkezet. A vasbeton már nagyrészt elkészült, a mun­kások felkészülve várják az acélidomokat, hogy el­kezdhessék a szerelést. A híd jelentőségéről nem kell különösen sokat be­szélni, hiszen összekötőka­pocs a szatmári és beregi rész között. A jelenlegi ideiglenes híd már elavult, korhadtak a tartóoszlopok, s ez az állapot is csak sürgeti az új létesítmény elkészítését. Mint Szőke Antal leve­léből kitűnik, az acélszer- kezetek gyártását már eb­ben a negyedévben meg­kezdték. Reméljük, hogy a néhány hónappal ezelőtt még beláthatatlan átadási határidő belátható közel­ségbe került. SZTORI — Van egy Jó sztorim. Megírhatom? — Aktuális? _ Persze- Tudod albérlet­ben la... — Állj! Állj! Az idén mar háromezerötszáznegyven- nyolc cikk, riport, glossza, humoreszk jelent meg eb­ben a tárgyban. Újabbat csak akkor közölhetek, ha eredeti. — Az enyém az- Kepzela, a házigazdám este fél tíz­kor kikapcsolja a villanyt... — ... és a gázt. Igaz? — Honnan tudod? — Onnan, hogy ez nem eredeti- Ismerek egy főbér­19 tagú tantestület gond­jait is szaporítják, az átla­gosan 5—6 gyerekes csa­ládok nevelési problémái­ból kijut a pedagógusok­nak, akik ráadásul nem itt élnek, a megyeszékhely­ről, Debrecenből és a köz­ségből járnak ki tanítani, ötszáz gyerek, még min­dig ötven-hatvan fős osztá­lyok. Néhány évvel ezelőtt alig akadt szakos nevelő, különben is elég gyakran váltogatták egymást a pe­dagógusok. Kiesik a Mály­váskert, hozzá képest a község valósággal „város­nak” számít. Azok marad­tak, akik nagyon erősen kötődnek a hivatásukhoz, és amit eddig végeztek a kisiskolások tudományá­nak gazdagításáért — nem akarták, sajnálták másokra „testálni”. Néha félre kell tenni a paragrafust „Ezeket a gyerekeket nem lehet úgy tanítani, hogy ne ismernénk meg a környezetüket, a csalá­di helyzetüket. A felnőttek sokat dolgoznak, a több­ség tszcs-tag, sok az eljáró munkás, a gyerekekkel nem bír foglalkozni az édesanya, nekünk kell át­vállalni olykor a szülők szerepét is.” — mondják. „Bántott bennünket, hogy ezek a gyerekek, ha fel­sőbb iskolába kerülnek, ta­lán nehezebben állják meg a helyüket. De nem volt tanterem, hisz még 1955- ben is két tanteremben ta­nítottunk. De elkezdtük, ta­nulószobát rendeztünk be nekik, külön is foglalkoz­tunk velük. Erre sok szülő feljött, szinte veszekedve, miért tartjuk vissza a gye­rekeket...” És ami tegnap még szo­katlan és ellenszenves volt — ma igény. Nemcsak a napközi, a tanulószoba, az óvoda, sőt a bölcsőde is. Néha félre kell tenni a paragrafust, hogy ne takar­ja el az embert. Az is helyet kapjon a napköziben, akinek csak egy keresője van, de nyolc tíz gyerek gondja hárul az édesanyá­ra. Nem tartják hátramoz- dítónak az iskolát, bár elő­fordul, hogy iskola helyett munkára fogják a gyere­ket, de ez egyre ritkább, egyre elütőbb a tipikustól. Az iskola pedig nemcsak iskola, a felnőttek talál­kozóhelye is tv-néző, könyvtár, egyre jobban kulturális központja is a tizenkét utcának. Felföldi Erzsiké lesz talán az első diplomás Az iskola jól felszerelt — a minisztériumtól Sigma tv-készüléket kaptak, van löt, aki már fél nyolckor ki­kapcsolja a villanyt, és az albérlő a lépcsőházban ol­vassa el az esti lapot. Sőt... Hallottam már olyanról is, aki a gázt nem ki-, hamm bekapcsolta, s a gyanútlan albérlő csaknem megful­ladt. — És ahhoz mit szólsz, a föbérlöm azt sem engedi, hogy a menyasszonyom né­ha meglátogasson?! — Régi. Ismerősöm me­sélte: a főbérlöje a felesé­gét és anyját se engedte be, még a lépcsőházba sem. — Ne mondd! Akkor ez azt jelenti, hogy nem is la­kom olyan rossz helyen? Nem, ez mégsem lehet, hi­szen velem megfizettetik a villanyt és a gázt is, akár használom, akár nem. — Bagatell! Az unoka­öcsém most végezte el az egyetemet és egy rabiátus embernél kapott albérletet. O az általad mondottak mel­lett fizeti a vizet, a fűtést, a főbérlő rádió- és tv-szám- láit, s kártyaadósságát. És takarít, gyermeket ringat, s ha a főbérlő úgy kívánja, szórakoztatja a családot. — Na, de nem fizet havi hatszázat. — Ebben igazad von. Nyolcszázat fizet­te rádió, filmvetítő, korszerű j szemléltetőeszközök. A mályváskerti gyérekek nem j hátul kullogok a középis-! kólában. Felföldi Erzsébet j kitűnő tanuló, ő lesz az el- | ső érettségizett a telepről, j talán az első diplomás em- bér is az újfehértói egyko- ' ri „Valéria-telepről”. De! a kisebb társai, akik még a padokban ülnek, sok j munkát adnak a pedagógu­soknak. Közben nem is csoda, hogy a 43 éves igaz.. J gató hétköznapjai úgy tel- ' nek, hogy maga is megfe-j ledkezik önmagáról. Most huszonöt éve kezdte 42-ben a Nagy ha- j lász melletti Vadastanyán. ■ Huszonöt éve pedagógus. Még nehéz munka vár j azokra, akik Mályváskert I mai történelmét írják. S ! nem szégyen közben elfá- : radni, megtorpanni, majd ' újra kezdeni... Páll Géza S * III. Raktáravató Tíz napja fejezték be a Nyíregyházi Húsipari Válla­latnál a 20 vaganos zsírrak- tár építését. A vállalat évek óta rak­tározási nehézségekkel küsz­ködik, rendszeresen szer­ződést köt az almatárolóvai, ahol egyetlen mázsa áru. raktározásáért dekádonként 6,50-et fizet. A vállalat vezetői elhatá­rozták, hogy felújítják az épületet. Eh': ez azonban csak nagyon kevés pénz ál­lott rend ilkezisükre, szükség volt a dolgozók se­gítéségére is. És a dolgozók megértet­ték, hogy a gazdasági mun- ka javítása, az, hogy az árut nem kell fölöslegesen elszállítani az almatároló- ba, s nem kell érte sú'yos összegeket fizetni — az 6 borítékukon is érezteti majd a hatását. És a dolgozók társadal­mi munkájával pótolni tudták a vállalat 250 ezer forintját, s elkészülhetett az iÍJ raktár. Már ebben tartották a vállclat november 7-i ün­nepségét. Az ünnep elnyú­lik, következnek a hétköz­napok, és a raktárba be­hordják az első áruszilHt- mányokaf. A raktár tízna­ponként 13 ezer forintot tesz vissza a dolgozók zse­bébe. (kun) r Éjjel-nappali postaszolgálat a községekben l)j automata telefonközpontot kap Kisvár da Kisposta-házak falun Munkatársunk feltette a kérdést a Postavezérigazga­tóság beruházási főosztá­lyán: mit várhat a debre­ceni postaigazgatóság körze­tébe tartozó megyék lakos­sága telefon, rádió, televízió és egyéb postai téren a III. ötéves terv idején? — A következő esztendők­ben arra törekszünk — mondták az illetékesek —, hogy a távbeszélő-szolgálta­tást a még kézikapcsolású telefonközpontok kiiktatá­sával korszerűsítsük. A nagyvárosokban megszün­tetjük az elavult központo­kat. Az automatizálás kiter­jesztésével növelni tudjuk a távbeszélő-állomások szá­mát is. Nemcsak a városok­ban, hanem a kisebb köz­ségekben is bezetjük az éjjel-nappali szolgálatot. A meglévő központokat kl- bővíljük, hogy több vonalat biztosítsunk az új telefonelő­fizetők részére. A tanácsok segítségével új szolgálati la­kásokat létesítünk és ha kell, magunk is építünk, hogy modern, minden igénynek megfelelő postahi­vatalokat állítsunk a lakos­ság szolgálatába. — Azon leszünk, hogy a rádió és televíziós vételi za­varokat kiküszöböljük. Ezért a távközlés gerinchálózatát új alapokra fektetjük. Ez­zel biztosítani tudjuk a Kossuth és Petőfi adók jó vételi lehetőségeit. A televí­ziós vételi viszonyok meg­javítására Komádiban új televíziós adóállomást léte­sítünk. — Uj távbeszélő automata központot létesítünk 500 ál­lomással Kisvárdán, amely­nek Nyíregyházával lesz kétirányú távválasztása. Ennek és a helyi hálóza­tok bővítésének az a felté­tele, hogy megnagyobbítsuk a központok alapterületét. Kisposta-házakat is eme­lünk 20—30 községben. Ezek felmérése most van folyamatban. Arra törek­szünk, hogy a debreceni postaigazgatóság körzetében mind magasabb színvonalra helyezzük a postai szolgál­tatásokat — fejeződött be a tájékoztató. Épül a gázvezeték-hálózat Nyíregyházán Épül a gázvezeték Nyíregyházán. A nagynyomású szakasz a mérőállomáshoz, onnan pedig egy — már el­készült vezeték a fogadóállomásig húzódik. A fogadóállo­más is készen van már. Képünkön: Eölyüs Lajos, a Sza­bolcs megyei Állami Építőipari Vállalat építésvezetője el­lenőrzi a gázhálózat „szívének” egyik fontos műszerét. Főt»: Hammel Umef

Next

/
Thumbnails
Contents