Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

Koszigin üdvözlete az afrikai csúcstalálkozó részvevőihez Magyar idő szerint szombaton 15,30 órakor megnyílt Addisz Abebában az af­rikai államfők harmadik csúcsértekezlete. A tanácskozáson, amelyet Hailé Szelasz- szié beszéde nyitott meg, 13 afrikai államfő és három miniszterelnök vesz részt, a töb­bi afrikai országot miniszteri szintű delegáció képviseli. Guinea küldöttsége nincs jelen. Jól értesült körök úgy tudják, hogy az ünnepélyes megnyitó utáh az értekezlet munkáját felfüggesztik mindaddig, amig a ghanai—guinea! konfliktust rendezik. előtt A tavalyihoz ha­sonlóan kedvezően ala­kul a munka termelé­kenysége. Az idén — mező­gazdaságunk történetében már másodízben — 12 má­zsánál több búzát termel­tünk holdanként. Ennek következtében ebben az év­ben sincs szükségünk búza­importra, az ország kenyere bőven elegendő lesz az újig Az utóbbi evekben jó ter­mést takarítottunk be más terményekből is. Kukoricá­ból már harmadik éve 16 mázsa körül, cukorrépából pedig 160—180 mázsa között alakult a holdankénti ter­mésátlag. Kell-e ennél beszédesebb bizonyíték nagyipari mun­kásosztályunk és a szocia­lista útra tért falu népének helytállásáról és szorgalmá­ról? Mindaz, amit a gazdasági építőmunkában, az ipari, mezőgazdasági termés fej­lesztésében eddig elértünk, s amit a jövőben is te­szünk: dolgozóink közvetlen érdekeit szolgálja. A dolgozók életkörülmé­nyeinek javítása szocialista társadalmi rendünk gazdái, kodásunk elsődleges célja, - pártunk politikájának köz­ponti kérdése. A reáljöve­delmek a második ötéves tervben a tervezettnél job­ban emelkedtek. Bővült a szociális és kulturális ellá­tottság, emeltük a családi pótlékot és az alacsony nyugdijakat. Két évtizeddel ezelőtt százezrek feje fölött nem volt hajlék. Ma az ország népének egyötöde, kétmillió eniber új lakásban él, amit már mi építettünk. Az új otthonokban kulturáltabb az élet, jobb a családok helyzete. Az emberek igé­nyesebbek a ruházkodás, a lakberendezés az étkezés, továbbá a kultúra, a szóra­kozás tekintetében egyaránt. Ezeknek az új igényeknek nagy részét már eddig is ki tudtuk elégíteni, s a jö­vőben méginkább erre tö­rekszünk. Ezen ünnepi alkalommal is szeretném hangsúlyozni: pártunk Központi Bizottsága és a kormány elsőrendű fel­adatának tartja, hogy a ter­melés növekedésével együtt tovább emelkedjék az élet- színvonal. Szeretnénk elérni azt Is. hogy a követ­kező öt év alatt fokozatosan közelebb kerüljön egymás­hoz társadalmunk két alap­vető ^ osztálya, a munkás- osztálynak és a szövetkezeti parasztságnak a szociális helyzete, életszínvonala. Népgazdaságunk fejlődése, az életszínvonal emelése nagymértékben függ attól: hogyan tudjuk valóra vál­tani a MSZMP Központi Bi­zottságának a gazdasági irá. nyitás átfogó reformjáról néhány hónappal ezelőtt el­fogadott határozatát. Gon­dunk most az, hogyan tudjuk gazdasági életünket oly mó­don irányítani, hogy a fejlődés gyorsabb, az ipari, mezőgazdasági termelés emelkedése lendületesebb, a termékek minősége és ver­senyképessége jobb, válasz­téka nagyobb, önköltsége pedig kisebb legyen. Természetesen a gazdasági Irányítás reformja nem cso­daszer, amely minden gon­dunkat megold. Termelési céljaink megvalósítása azon­ban Igen nagy részben függ attól, mennyire tudjuk megjavítani a tervezést, irányítást, általában a veze­tés színvonalát, s ezzel összefüggésben termelő­üzemeinkben a közvetle­nebb 'munkásdemokrácia fejlesztését és gyakorlatát. Néhány hét múlva, no­vember végén összeül pár­tunk IX. kongresszusa, hogy megtárgyalja szocialista építésünk legidőszerűbb ide­ológiai, politikai, gazdasági, kulturális kérdéseit. Kong­resszusunk munkáját a doj- gozók széles körű érdeklő­dése és bizalma övezi. Az érdeklődés és bizalom hő­fokát tükrözi a pártkong­resszus tiszteletére kibohta­(Folytatás az 1. oldalról) 2 v^ájyaramí' 1966. november 6 kozott lelkes munkaverseny, melynek kedvező hatása népgazdaságunk javuló ered* ményeiben kézzelfoghatóan is mérhető. A Magyar Szocialista Mun­káspárt tíz évvel ezelőtt kezdte meg sorai újjárende- zését, a pártélet újjászerve­zését. A súlyos károkat oko­zott ellenforradalom leverése után nem csekély feladatok­kal és nehézségekkel kellett megküzdenünk. Tíz év alatt nem egy ízben vállalnunk kellett a tömegek szemé­ben pillanatnyilag népsze­rűtlennek látszó tennivaló­kat is. Pártunknak, s a for­radalmi munkás—paraszt kormánynak a dolgozók ér­érdekeit szolgáló következe­tes elvi politikájával, s az ennek alapján elért ered­ményekkel azonban -Ikerült megnyernie a munkások, parasztok és értelmiségiek bizalmát. Évrő évre egyre nagyobb tömegek sorakoztak fel e politika mellett, s ma bátran kijelenthetjük: a szocializmus megvalósítá­sán jelenleg olyan körül­mények között munkálkod­hatunk, amelyekre társa­dalmunk alapvető rétegei­nek, a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak és az értelmiségnek egyre inkább kikovácsolódó szo­cialista nemzeti egysége jel­lemző. Pártunk politikája hűségesen szolgálja ennek az egységnek erősítését, a nemzet összes alkotó erőinek mozgósítását a szocialista építőmunka előttünk álló nem kis feladataira. Mély meggyőződésünk szerint nálunk ma azok a hősök és igaz forradalmá­rok, akik a munka frontján tesznek a legtöbbet a szo­cializmusért. Nálunk ma az az igaz hazafi, aki azon fáradozik, hogy erősít­se szocialista rendünket, a népi hatalmat. Az igaz ha­zafi egyúttal átérzi azt a felelősséget is, amely a nem­zetközi munkásmozgalom, a haladás ügyének szolgálatá­ban ránk hárul. Mert csak az lehet igazán hű népéhez és hazájához, aki szilárdan kitart az internacionalizmus eszméje mellett Népünk évszázadokon át élt idegen befolyás alatt, gyarmati vagy félgyarmati sorban. Most immár két évtizede szabad és függet­len. Nehezen kivívott sza­badságára éppen ezért fél­tőn vigyáz. Ezért igen fon­tos számára a Szovjetunió­hoz, a szocialista országok­hoz fűződő barátság szünte­len ápolása. Számunkra a Szovjetunió felszabadító és barát, test­vér és segítőtárs, aki mel­lettünk állt két évtized minden percében velünk volt jó és rossz napokban egyaránt. Mi magyarok minden igaz forradalmárral együtt valljuk, hogy a Szovjetunióhoz való viszory miként mindig, ma Is mér­céje annak: ki kommunista, ki internacionalista. A szov­jetellenes „kommunizmus” és „forradalmiság” — je­lentkezzék bármennyire „baloldali” köntösben — a valóságban fából vaskarika. A Kínában hónapok óta mesterségesen felszított hisztériás szovjetellenesség teljesen idegen a marxiz­mus—leninizmustól, a szo­cializmustól, a proletár nemzetköziségtől! A háború, az agresszió, a nemzetközi reakció erői még nagyok és nem is tétlenek. Történelmi sorsukat fegyve. rés kalandokkal próbálják elodázni. Az amerikai im­perializmus évek óta bű­nös és barbár háborút foly­tat az igaz ügyért, a hazá­ja függetlenségéért harcoló hős vietnami nép ellen. Két évtizeddel a hitleri fa­sizmus megsemmisítése után a nyugatnémet reak­ciós körök ismét revansot emlegetnek, s ehhez — a NATO atomhaderő tervének erőszakolásával az amerikai kormány segítségével — atomfegyvereket igyekeznek szerezni. A világ minden józanul gondolkodó és jó szándékú embere tudja, hogy a mai feszült helyzetből azért nem lett naég a harmadik világ­háborút jelentő atomhábo­rú, mert a szocialista vi­lágrendszer — ezenbelül elsősorban a Szovjetunió — ereje féken tartja az ag- resszort. Az igaz forradalmár és kommunista számára nem­zetközi síkon ma a szocia­lista országok egysége és testvéri össZe forrottságának erősítése mindennél fonto­sabb előbbrevaló. Népünk érdekei, az emberi haladás érdekei azt követelik, hogy védjük és erősítsük a nem­zetközi forradalmi munkás- mozgalom egységét. Fáradt­ságot nem kímélve lanka-1 datlanul küzdünk ezért! Hi. szünk benne, hogy erőfeszí­téseinket végül is siker ko­ronázza. Valamelyik régi bölcs mondotta: egy égő gyertyá­val ezernyi másik gyertyát gyújthatunk meg, s azzal mindegyikkel ismét ezernyit, Végül is a világ valamennyi gyertyáját meggyújthatjuk, így történt ez október < csil­lagával, a béke és a szocia­lizmus csillagával amely 49 évvel ezelőtt gyúlt lángra. S október csillaga ma fé­nyesebben ragyog. mint bármikor, azóta millióknak és százmillióknak adta át fényét, lobogását. Él és erő­södik a szocialista világ- rendszer. Esztendőről esz­tendőre nagyobb lépésekkel jutunk előre a Lenini úton. Tovább haladni rajta és más népeket is segíteni a haladásért folyó küzdelem­ben: ez megtisztelő és nagyszerű kötelessége a ma­gyar népnek is. Ezen a napon — amely a Szovjetunió nagy nemzeti ünnepe, de nemzetközi ünnepnapja a szocializmus, az emberi haladás minden öntudatos hívének is — újabb nagy sikereket, bol­dogságot és békét kívánunk a nagy szovjet népnek. A magyar nép a Nagy Ok. tóber szellemében folytatja harcát a szocializmusért, s a világ haladó erőivel együtt továbbra is kitar­tóan küzd az emberiség bé­kéjéért. Moszkva (TASZSZ): Alekszej Koszigin szovjet kormányfő üdvözlő üzenetet küldött az afrikai országok szombaton Addisz Abebában megnyílt állam- és kormány­fői értekezletének részve­vőihez. „A szovjet nép és kormá­nya mindenkor támogatta és a jövőben is támogatni fogja az afrikai országok és az Af­rikai Egységszervezet erőfe­szítéseit, hogy teljesen és végérvényesen felszabadítsák Afrikát a gyarmati rendszer és a neokolonializmus ural­ma alól, biztosítsák a népek haladását és boldogulását” — hangzik az üzenet. Koszígin kifejezte azt a meggyőződését, hogy az Afri­kai Egységszervezet az afri­kai földrész népeinek vágyait teljesítve továbbra is kons­truktív módon segíti majd az egyetemes béke és a bizton­ság garantálását. Amerika-elEenes tüntetés a francia fővárosban Hz EHSZ-feSzgyiés elfogadta a szovjet atomsarempó- egyezméay javaslatét New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés pén­teken a késő esti órákban a politikai bizottságok ajánlá. sara túlnyomó többséggel elfogadta a Szovjetuniónak az atomsorompó-egyezmény megkötésére vonatkozó ha­tározati javaslatát. A határozatot 110 tagál­lam küldöttsége tette ma­gáévá. A kubai delegáció tartózkodott a„ szavazástól Albánia képviselője pedig az indítvány ellen foglalt állást. Az albán küldött már a Politikai Bizottság ülésén hangoztatta hogy a Kínai Népköztársaság leg­utóbbi atomfegyver-kísérlete „nagy hozzájárulás a bé­kéhez”. Kilenc küldöttség nem volt jelen a szavazás­kor. Az ENSZ-közgyűlés által ily niódon határozat erejére emelt szovjet javaslat, amelyhez a vita során még 45 állam — köztük az Egyesült Államok és Nagy- Britannla — társszerzőként csatlakozott, felhívja a vi­lág összes államait: 1. Tegyenek meg minden szükséges lépést, annak ér­dekében hogy megkönnyít­sék és a lehető legrövidebb időn belül megkössék az atomfegyverek további el­terjedésének megakadályo­zására irányuló egyezményt a korábbi ENSZ-határoza- tokban lefektetett elvekkel Összhangban. 2. Tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely előmozdíthatja a nukleáris fegyverek elterjedését, vagy akadályozhatja az atómso- rompó-egyezmény megköté­sét. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője a szavazás után kijelentette: az ENSZ-közgyűlés 21. ülés­szakának fontos sikere, hogy a határozatot ritka egyhan­gúsággal fogadta el. A köz­gyűlés határozata fontos lépés a nukleáris leszerelés felé vezető úton. Az ADN New York-i tto dúsításában rámutat, hogy Franciaország, amely a le­szerelési kérdésekben ed­dig majdnem minden al­kalommal tartózkodott a szavazástól, most a határo­zat mellett foglalt állást. Az USA fokozza a VDK bombázásai Párizs: Sok ezer párizsi tüntetett az amerikaiak Vietnam, háborúja ellen és követelte az amerikai csapatoknak Dél-. Vietnamból való haladéktalan kivonását. | (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Sajtójelentések szerint az Egyesült Államok fokozni kívánja a VDK elleni légitá­madásokat. A . Pentagon nagyszabású támadásokat kí­ván intézni a VDK fővárosa, Hanoi közvetlen környéke el­len. A légi akciók tervei kö­zött vasúti csomópontok, el­ágazások, pályaudvarok, a főváros peremén lévő ipari üzemek, erőművek, raktárak és olajtartályok bombázása szerepel. A hadügyminiszté­rium a tervet végső jóváha­gyásra Johnson elé terjesz­tette, aki még nem döntött véglegesen Áz elnök pénteki sajtókon­ferenciája arra riiutat, hogy Johnson változatlanul erő­szakolni kívánja a katonai döntések kivívását. Az elnök ismét nyilvánosan elkötelezte magát, hogy minden szük­séges felszerelést, fegyverze­tet megad a vietnami háború folytatásához és a saigoni pa­rancsnokság kívánságainak megfelelő számú katonát bo­csát rendelkezésre. A kambodzsai határ köze­lében szombaton is folytatód­tak a heves harcok a felsza­badító erők egységei, vala­mint a 196. amerikai könnyű gyalogsági dandár és a 25. hadosztály csapatai között. A felszabadító erők bun­kerhálózata ellen pénteken a légierőt is bevetették. A fel­szabadító erők többszörös he­ves támadása után az ame­rikai 1. hadosztály egységeit1 irányították a helyszínre a harcban részvevő csapatok1 megerősítésére. MOSZKVA: Cián Duj Hingh, Hanoi polgármestere az októberi forradalom 49. évfordulója alkalmából meleg hangú táv­iratban üdvözölte Moszkva elöljáróit. „Hanoi lakossága, — mondja a távirat — akár­csak az egész vietnami* nép, háláját tolmácsolja azSZKP- nak, a kormánynak, a szov­jet népnek és a testvéri Moszkva lakosságának azért az aktív segítségért, amely­ben hazafias harcunkat ré­szesítik.” HÁGA: Julianna holland királynő Louis Beelt, az államtanács alelnökét bízta meg, hogy folytasson puhatolózó tár­gyalásokat az új kormány megalakításáról. Schfnelzer- nek, a katolikus néppárt parlamenti csoportja vezető­jének ilyen irányú kísérletei eredménytelenek maradtak. PANAMA: Súlyos árvíz pusztít a kö­zép-amerikai Panamában. Legfrissebb jelentések szerint három személy meghalt, több mint száz eltűnt húszezren hajléktalanná váltak. SZÓFIA: Szófiában fővárosi pártér­tekezletet tartottak, amelyen megválasztották a párt no­vember 14-én kezdődő kilen­cedik kongresszusának kül­dötteit. A konferencián Tó­dor Zsivkovnak, a BKP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára beszédet mondott. A fő­városi pártbizottság első tit­kára újra Sztefan Vaszllév lett. BONN: Erhard kancellár szomba­ton délelőtt vezető CDU poli­tikusokat fogadott, akikkel eszmecserét folytatott kisebb­ségi kormánya helyzetéről és esetleges utódjának kijelölé­sével kapcsolatos kérdések­ről. PÁRIZS: Francia-japán megbeszé­lések kezdődtek szombaton Quai D,Orsay-n a francia külügyminisztériumban. Couve de Murville francia kül­ügyminiszter fogadta japán kollegáját, Siinát, a tanács­kozáson elsősorban a két or­szág kapcsolataival foglal­koztak, de szó esett a viet­nami problémáról is.

Next

/
Thumbnails
Contents