Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / 262. szám
A pártértekezlet küldöttel és vendégel. (Folytatás a 8. oMafrtfl.) rül volt, ez évben 15—16 mázsára számíthatunk. Az állatállomány belterjes fejlesztése szükségszerűen követeli a fehérjében gazdag takarmányok további növelését. Megyénk jelentős szerepet tölt be egyes fontosabb népgazdasági cikkek termelésében. Az ország dohánytermő területének 52 százaléka, a burgonyaterület 20 százaléka a magkenderte- rület 92 százaléka megyénkben van és az almaexport 75—80 százalékát adjuk. Lényeges változás történt az állattenyésztésben. Számottevően növekedett a sertés-, baromfi-, és juhállomány. Csökkent viszont a háztájiban a szarvasmarha és ezen belül a tehénállomány, sertéseknél az anyaAz elmúlt évek során dolgozó parasztságunk sok új nagyüzemi módszerrel termelési eljárással ismerkedett meg. Intenzív vetőmagvakat ismert és kedvelt meg. A rendszeres műtrágyázás és növényvédelem mellett ma már egyre nagyobb teret hódít a vegyszeres gyomirtás, a mélyművelés, a forgatás nélküli mélylazítás, a korszerű hideg levegős és állványos szénaszárítás. Az állattenyésztésben is kedvelt a tápetetés, az inszeminálás, az itatásos borjűnevelés és terjedőben van a fej és, etetés, itatás gépesítése. E fontos munkában párt- szervezeteink voltak a kezdeményezők és jelentős részük van az eredményekben. Szövetkezeti parasztságunk szorgalmas, áldozatkész munkája mellett a nagyarányú beruházásoknak a nagyobb hozamú állat- és növényfajták elterjedésének, a nagyüzem adta lehetőségeknek döntő szerepe volt abban, hogy a termelés ingadozása az átszervezés óta a mostoha időjárás ellenére sokkal kisebb volt, mint az egyéni gazdálkodás viszonyai között. A mezőgazdasági termelés értéke a II. ötéves tervben mintegy 3 százalék, kai, a felvásárlás 17,6 százalékkal volt magasabb az előző öt év átlagától. A mezőgazdaságra vonatkozó célkitűzések teljesítésének elemzése — az egészében pozitív képen belül — azonban azt is mutatja, hogy a magunk elé tűzött célokat nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni. Az elmaradásban nagy szerepe volt a tervidőszakban a szélsőséges, kedvezőtlen időjárásnak, az ismétlődő elemi karoknak, természeti csapásoknak, növényi, állati betegségeknek Hozzájárultak az agrárpolitika alkalmazásában, a mezőgazdaság /állami irányításában, a tervezésben elkövetett hibák, valamint az egyes üzemek vezetésének fogyatékosságai, és a munkafegyelem la zasága is. kocák aránya Ennek fő oka a takarmánybázis elégtelensége, egyes helyeken a tsz-vezetés részéről a háztájival kapcsolatos helytelen szemlélet és meg kell említeni az életfelfogásban beállott változást is. Baromfitenyésztésünkben főleg a csirke és pulykahús- termelés fejlődött kielégítően. A fajlagos takarmány, felhasználás terén a javulás ellenére még sok a tennivaló. A megye szarvasmarha- állományának 32 százaléka, sertésállományának 30 százaléka van nagyüzemekben. Tovább kell növelni a közös állomány arányát, de nem a háztáji csökkentése útján. Meglévő eszközeink jobb kihasználásával, a tartási viszonyok korszerűsítésével, az állategészségügy továbbfejlesztésével hatalmas tartalékokat tárhatunk fel. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta alapvető feladatkén^ kezeltük a termelőszövetkezetek vezetésének jó megoldását és állandó javítását. Megyénkben jelenleg több mint 2000 szakképzett vezető dolgozik a szövetkezetekben, akiknek többsége az átszervezés után különböző iskolákon tanfolyamokon sajátította el a vezetéshez szükséges ismereteket. A szövetkezeti mozgalom éveivel járó nehézségek nagy próbatétel elé állították a szövetkezetek párt és gazdasági vezetőit, akik e küzdelemben meg is edződtek. Termelőszövetkezeteink ma már mindenütt elismerik a jól képzett szakvezetés szükségességét és a szakemberek munkáját a termelés alapvető tényezőjének tekintik. Szövetkezeteinket ösztönözni kell arra, hogy minél több jól képzett közgazdasági szakembert alkalmazzanak. További feladataink vannak a termelőszövetkezetek szakkáderekkel való erősítésében. Szükséges, hogy 1970-ig évenként mintegy 100—110 szakember kerüljön megyénk közös gazdaságaiba. A szövetkezeti vezetés hatékonyabbá tétele, szélesebb alapokra való helyezése, a tagság összetétele is azt igényli, hogy sokkal több nő és fiatal dolgozó kerüljön vezető funkcióba, akiknek megfelelő képzéséről gondoskodni kell. A tsz-ek gazdasági helyzete Az átszervezés óta erősödött termelőszövetkezeteink szocialista jellege. A halmozott termelési érték 1965-ben 22 százalékkal, a közös vagyon 125 százalékkal, a tiszta vagyon 167 százalékkal volt több, mint 1961-ben. Az egy hold redukált szántóra jutó __állóeszköz-állomány értéke ez idő alatt 1848 forintról. 4577 forintra nőtt. A forgó vagyon értéknövekedése 46 százalékos. Az—agy dolgozó tagra jutó évi jövedelem 7716 forintról 9839 forintra növekedett. Ez a jövedelem nem kielégítő, jóval az országos átlag alatt van. További feszültséget jelent az egyes termelőszövetkezetek jövedelme közötti nagy differenciálódás. A mezőgazdasági termékek és a mezőgazdaságban felhasznált iparcikkek árszínvonala nem tette, sok esetben még ma sem teszi lehetővé, hogy a szövetkezetek többsége bevételéből fedezhesse az elhasznált termelőeszközök pótlását, a hitelvisszafizetést, a tagok részére megfelelő személyes jövedelem biztosítását és a termelés bővítéséhez szükséges alapok képzését. A Központi Bizottság 1-965 decemberi határozata szellemében e téren már történtek intézkedések. Ilyen volt; egyes mezőgazdasági cikkek felvásárlási árának rendezése, az amortizációs alapképzés stb. Ezek az intézkedések — bár már sokat segítettek — csak részben oldották meg problémáinkat. További, hasonló jellegű intézkedések szükségesek. Az ipari és mezőgazdasági jövedelmek aránytalanságát fokozza, hogy a szövetkezetek jelentős részében a jövedelem nem garantált, nem rendszeresen folyósított. Az 1966-ban történt rendezés ellenére még most is van aránytalanság a társadalombiztosítási szolgáltatások mértéke terén is. Ezek a körülmények azt eredményezték, hogy a szövetkezetekben rendkívül megnőtt az alkalmazottak száma, — amely ellentéteket szül a tsz-tagok és alkalmazottak között — ugyanakkor a munkaképes felnőtt lakosság — főleg a falusi ifjúság — növekvő számban hagyta el a mezőgazdaságot. Ezek a körülmények egyre sürgetőbben vetik fel a valamennyi üzemágra kiterjedő garantált, rendszeres pénzbeni munkadíjazás bevezetésének szükségességét. Pártszerveink, pártszervezeteink komoly politikai munkát fejtettek ki annak érdekében hogy szövetkezeteinkben helyes, ösztönző jövedelemelosztási formák alakuljanak ki. Nagy többségük egyetértett a megyei párt-, és tanács végrehajtó bizottságok javaslatával, azt saját viszonyaikra alkalmazták. Mindössze a nyíregyházi és a kisvárdai járásokban voltak szövetkezetek, amelyek részben a járási, részben a helyi vezetés hibájából, később tértek rá az ösztönző jövedelemelosztási formákra, s így szövetkezeteik megszilárdítása késedelmet szenvedett. Szövetkezeteink jelenlegi helyzete valamint a gyakorlati tapasztalatok alapján azt javasoljuk, hogy mindaddig, amíg nem érlelődnek meg a valamennyi üzemágra kiterjedő garantált, rendszeres pénzbeni munkadíjazás feltételei, az eddig jól bevált munkaegység + össztermésből való részesedés jövedelemelosztási formát alkalmazzák. Az eddigi állami rendelkezések szűk korlátok közé szorították a termelőszövetkezetek mellék- és kisegítő üzemági tevékenységét. A közelmúltban e téren már történtek kedvező irányú intézkedések. Most az szükséges, hogy a termelőszövetkézetek vegyék számba lehetőségeiket és tegyenek lépéseket ilyen irányú tevékenységük megvalósítására. A termelőszövetkezeti mozgalom egyik jellemző vonása megyénkben: nagyok a különbségek az egyes szövetkezetek termelési, áru- termelési színvonalában álló-, és forgóeszközellátottságában, a tagság jövedelmében. Fő probléma a gyenge ter. melőszövétkezéteknél, hogy keveset termelnek, magas költségszinttel gazdálkodnak. Gazdálkodási eredményük 38 százalékkal, közös vagyonuk 30 százalékkal, az egy tagra jutó jövedelem 2200 ' forinttal . alacsonyabb a megvei átlagnál. A mezőgazdaság legnagyobb tartalékának a gyenge szövetkezetek gazdálkodásának megjavítását látjuk Megkülönböztetett támogatásuk mellett fontos alapelvnek tekintjük hogy gazdálkodásuk javítását elsősorban az adott viszonyaik között leginkább bevált jövedelmezőbb, vagy kevésbé veszteséges termelésszerkezet kialakításával kell kezdeni. Mintegy 30— 40 szövetkezetünknél —ahol a legkedvezőtlenebbek a termelési adottságok — a megszilárdítás bonyolultabb lesz. több időt vesz igénybe és az eddigiektől nagyobb állami támogatásra van szükség, hogy a tagok becsületes munkájuk után legalább közepes szintű jövedelemhez jussanak. A fentiekkel párhuzamosan elengedhetetlen a gyenge termelőszövetkezetek vezetésének fokozottabb javítása. A háztáji gazdaságok kezelésében 83 000 hold szántóterület van és a megye állatállományának mintegy 60—70 százaléka. Legnagyobb szérepük a termelőszövetkezeti családok önellátásában van, de a felvásárolt termékeknek is mintegy 15—18 százalékát adják. —A ...TfáztSJT gazdás ágo k megítélésénél és támogatásánál — bár van javulás — megyénkben is található hibás szemlélet. Vannak le-, és túlbecsülő álláspontok, nem látják a népgazdaság szempontjából a közös, és háztáji gazdálkodás szoros egységét. A közös gazdaságok erőteljes fejlesztése mellett, nagyobb gondot kell fordítani a háztáji gazdaságokban rejlő lehetőségek maximális kihasználására. tekinthető véglegesnek és megoldottnak. Tovább kell javítani a termelőszövetkezetek és gépjavító állomások egyenrangú, kölcsönös kapcsolatát, keresni kell a munka- megosztásnak azt a formáját, amely kevesebb vitára ad alkalmat, hatékonyabb munkavégzést biztosít és kölcsönös bizalmat eredményez. Kívánatos, hogy a termelőszövetkezetek rendezkedjenek be a kisebb gépjavításokra és a karbantartási munkák végzésére. A fejlesztés főbb iránya A párt. és kormány agrárpolitikája bizalommal tölti el a dolgozó parasztságot. A jelenlegi helyzet és a terméskilátások alapján lehetőségünk van arra, hogy az 1966. évi termelési és felvásárlási terveket összességében teljesítsük. Ez fontos alapja és kiindulópontja egész III. ötéves tervünk eredményes teljesítésének. A Politikai Bizottság megyénkre vonatkozó múlt évi határozatának megfelelően a következő fejlesztési feladatokat tartjuk helyesnek megvalósítani: Kiemelten kell kezelni megyénk futóhomokos területeit, melyekre több évre szóló hasznosítási tervet szükséges készíteni. Tovább szükséges növelni a zöld-, és műtrágyázás arányát. A szatmár-beregi területen és a Tisza mentén az üzemi és területi vízrendezés, valamint a talajjavítás a legfontosabb feladat. A III. ötéves terv során be kell fejeznünk az Ecsedi- láp komplex vízrendezését. A Nyírségben tovább kell fejleszteni a gyümölcs, zöld. ség, dohány, valamint a burgonyakultúrákat és azok termesztésének gazdaságos, ságát. A szatmár-beregi területen és a Tisza mentén az állattenyésztés fejlesztését, elsősorban a szarvasmarha-tenyésztést kell szorgalmazni. Valamennyi szék. torban továbbra is alapvető feladat a szükséges kenyér- gabona megtermelése. A takarmánybázis megteremtésén belül a megye egész területén növelni kell az évelő pillangósok területi arányát. A tervidőszak alatt a legelők 40—50 százalékát fel kell javítani. Állattenyésztésünk fő iránya a szarvasmarha. és juhtenyésztés fejlesztése legyen. Emellett adottságainknak megfelelően nagy gondot kell fordítani a vfz! szárnyasok (főként liba) tenyésztésére. A gyümölcsültetvények területét nem kell jelentősen növelni. Legfontosabb az elért eredmények megszilárdítása, a meglévő ül(Folytatás a 4. oldalon) Erősödtek a termelőszövetkezeti csoportok A megye területén 50 termelőszövetkezeti csoport gazdálkodik 50 000 ka-, tasztrális hold szántón, mintegy tízezer családdal. A végrehajtó bizottság 1963-ban elemezte helyzetüket és meghatározta gazdálkodásuk fejlesztésének fő irányát. Ennek hatására megszűnt a szántóföldek évenkénti cserélgetése. A határozat eddigi végrehajtása nagyobb biztonságot, jobb termelési kedvet eredményezett. A tszcs-k közös vagyonának értéke ma már meghaladja a 77 millió forintot, mely döntően dohánypajtákból, gyümölcsültetvényekből, valamint erő-, és munkagépekből tevődik ki. Gazdálkodásuk szervezésére, irányítására ez ideig legtöbb energiát a nagykál- lói járás vezetése fordított. Ennek eredményeként a tszcs-k működése ebben a járásban feléi meg legjobban a mintaalapszabálynak, it{ bontakozott ki a legtöbb közös tevékenység, és a közös vagyon növekedése is itt a legnagyobb. Célunk továbbra is az alapszabály szerinti működés biztosítása, gazdálkodásuk fejlesztése, közös tevékenységük kiszélesítése. Továbbfejlesztésüket az önálló vállalati jellegű gazdálkodás irányába kell alakítani. Állami gazdaságok, gépállomások A mezőgazdasági termelés fejlesztésének, a szocialista termelési viszonyok megszilárdításának megyénkben is jelentős bázisai az állami szektorok. Legjelentősebb közöttük a megye területén lévő 15 állami gazdaság, amely a szántóterület 6.4 százalékán gazdálkodik. Szerepük, jelentőségük jóval nagyobb, mint a területi részesedés. A II. ötéves tei'v során a megye mezőgazda- sági áruértékesítésének 16,6 százalékát adták. Bruttó termelésük öt év alatt 47,8 százalékkal' “ növekedett;- 1961-től valamennyi évben nyereségesen- gazdálkodtak. Eredményeik azonban - több területen elmaradnak lehetőségeiktől. Eddigi nyereségüket csaknem kizárólag a gyümölcstermesztés eredményezte. Az alapvető szántóföldi növénytermesztés és állattenyésztés szinte minden évben veszteséges volt. Továbbá erőfeszítések szükségesek ahhoz hogy a gazdálkodás minőségi mutatói javuljanak. Gépállomásaink szerepe 1964. óta megváltozott. Fő profiljuk a termelőszövetke. zeti erő-, és munkagépek javítása, műszaki állapotának fenntartása. Komoly akadályt jelent az állandó anyag-, alkatrészhiány. A szövetkezeti gépek műszaki ellátásának jelenlegi szerve, zete, rendszere még nem Űj termelési eljárások, belterjesség
