Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-04 / 261. szám
Művelődési életünk büszkesége Ezt az oldalt testvérlapunk, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai állították össze. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója tiszteletére a Kelet-Magyar- ország munkatársai hasonlóan egy oldal összeállítást adtak az Igaz Szó ünnepi számába. 21 éve tartozik hozzá területi székvárosunk légköréhez az a szellempezsdí- tő elektromosság, amit ez a szó teremt: egyetem. Az Uzsgorodi Állami Egyetem egyidős a szovjet hatalommal a Kárpátontúlon. Ma már márványtábla őrzi arany betűkkel a USZSZK Népbiztosi Tanácsának 1945 október 18-i rendeletét, melynek értelmében testet öltött területünk haladó értelmiségének évszázadokig dédelgetett vágyai a kárpátontúli felsőoktatási intézmény. Az egyetem kilenc karán ma 48 tanszék működik. Az előadók száma meghaladja a háromszázat, a hallgatóké pedig a hatezret Es szinte még kimondani is sok: 77 féle szakosításban folyik az oktatás, Pártunk és kormányunk bölcs marxi—lenini nemzetiségi politikájáról tanúskodik az a tény, hogy a legtöbbet emlegetett fiatal tudósok között számos magyarral találkozunk. De nemcsak a tanárok, asszisztensek, laboratóriumi alkalmazottak névsorában tűmnek szembe, gyakoriak a magyarok a folyosókon, az, órák közötti szünetek zsivajában is. A bölcsészeti karon meg egész kis birodalmuk van — a három éve létesült magyar tagozat. A magyar tagozat megnyitása nem mindennapi esemény volt területünk életében. Mint minden kezdetnél, itt sem várattak magukra a nehézségek. Tantervhiány, tankönyv- hiány, és ami talán a legjobban éreztette súlyát — a szükséges tapasztalat hiánya az újdonsült irányítóknál. Aztán, ha nem is olyan egyszerre, mint a mesében, jóra fordult minden. ' Először az ukrán és az orosz tagozat nálunk jóval nagyobb gyakorlattal rendelkező taszékei karol-1 ták fel a legkisebb harmadik testvért, majd a Magyar Népköztársaságból érkezett felbecsülhetetlen segítség. A Szegedi Tanárképző Főiskola, amellyel együttműködési szerződést is kötött egyetemünk, elküldte számunkra a legnélkülözhetetlenebb jegyzeteket, szöveggyűjteményeket, nyelv- és irodalomtörténeti kiadványokat. Két ízben tanerővel is segítségünkre volt e főiskola irodalmi tanszéke. Hallgatóink és tanáraink ma is levelezésben állnak Túrák János cZudit pontú ja Már sokan ismerik az ifjú művésznő, Levenberg Judit nevét öt éve, amóta részt vett az úttörőpalota képzőművészeti iskolájának munkájában, Bakonyi Zoltán irányítása mellett, már több mint 3000 rajzot készített. Munkáit kiállították területi, köztársasági, összövetségi és tizenhat nemzetközi gyermekrajz tárlaton. 1965-ben a Moszkvai Lomonoszov Egyetemen önálló kiállítást szerveztek Judit munkáiból. Juditot az idén, felvételi vizsga nélkül felvették a Moszkvai Képzőművészeti Középiskolába, mely a V. I. Szurikovról elnevezett szovjet képzőmészeti akadémia mellett működik. Meleg hangú, elbűvölő leveleket ír haza Moszkvából Ungvárra. „Minden feltételünk megvan a tanuláshoz — írja a szüleinek. — Szabad időmben már voltam a Tretyakov Képtárban, sok-sok múzeumban és művészeti kiállításokon.” Judit munkáit most is sok hazai és külföldi gyermekraj z-kiállításon mutatják be. Nemrég üdvözlőlevelet kapott a „Pio- nyerszkaja Pravda” című lap szerkesztőségétől a nemzetközi gyermekrajz kiállításon való részvételért. „Judit kolosszális sikereket aratott. Én egyszerűen meghökkentem” — írja a kislány szüleinek Tatyjána Pavlovna Jáblonszkaja, a kiváló szovjet képzőművésznő. — Művei nagy megelégedéssel töltöttek el. Különösen a „Zoluská”-hoz készült illusztrációk. Csodála- tason szépek. Kitűnőek.” A fiatal művésznőnek a Szovjetunió minden irkából és a világ sok országából írnak. írnak fiúk és leányok — Judittal egyidősek, művészek, tudósok szí. nészek. Az irkutszki terület távoli kis állomásáról, Ru- csejből egy fiú Kolja írt, s mert nem tudta a művésznő pontos címét, csak ennyit írt a borítékra: „Levenberg Juditnak, Ungvárra.” „Tizenegy éves vagyok — írja, — ötödik osztályba járok. Olvastam rólad az újságban. Kérlek, küldj nekem akár csak egyetlen rajzot. Olvastam, hogy jól tanulsz. Én is igyekszem jól tanulni.” Hasonló tartalmú levél érkezett egy ismeretlen jugoszláv kislánytól Milosz- láva Rankovicstól is: „Olvastam rólad, kedves ismeretlen barátnőm az úttörőújságban. Te ötéves korodban kezdtél el rajzolni, én hatéves koromban. Én is nagyon szeretek rajzolni és szeretnék levelezni veled. Nem számít, hogy nem ismerjük egymást, hiszen a rajzolás szeretete lehet barátságunk alapja.” Arkagyij Rajkin és kollégái, a Leningrádi Miniatűr Színház művészei, moszkvai vendégszereplésük során megismerkedtek Judit műveivel így írnak a fiatal művésznőnek: „Sok sikert kívánunk neked, örömet és boldogságot. A legfőbb pedig az, hogy mindig ember légy...” „Kívánunk neked sok sikert az életben! Légy mindig jó!” Megható szavakkal fordul a kislányhoz Mojszej Toidze, a Grúz SZSZK kiváló művészének leánya, Grúzia népművésze, Alek- szandra Toidze. Juditnak ajándékozta fényképét, amely egyik legkedvesebb szerepében ábrázolja őt. A képen — aláírás orosz és grúz nyelven: „Távoli, ismeretlen, de nagyon kedves és szeretett Juditkának Sura nénitől.” Édesanyja segítségével minden ismerősének és ismeretlen barátjának válaszol a fiatal művésznő. Kérésükre szíves-örömest küldi el rajzait. Számos levélre első tanítója és nevelője, Bakonyi Zoltán, az Ukrán SZSZK nyugdíjas tanítója válaszol, mert e levelek folyton-folyvást érkeznek az ungvári úttörőpalota címére is. Ifjú művésznőnknek mi is kívánunk sikereket alkotómunkájában és a tan1' lásban! , A. Szidorják adjunktussal és Vajda László tanszékvezetővel, akik egy-egy hónapig adtak elő nálunk irodalom- történetet, illetve irodalom- tudományi bevezetést. Az idén is avattunk már jelölteket. Bús Ilona, jelenleg IV. évfolyamos hallgató „Vörösmarty képalkotásának romantikus sajátosságai” című szakdolgozatát kész irodalomtörténész is nyugodtan vállalhatná. A tudományos diák- konferencián pedig Varga István, szintén IV-es hallgatónk, aratott váratlan sikert: a második díjat nyerte mintegy 20 orosz és ukrán bölcsész „vetélytárs” között. Váratlannak azonban csak a széles körű, egész fakultást felölelő elismerés mondható. Varga István nem első ízben szerepelt tudományos konferencián. Tavalyi értekezése („A valóság és az írói képzelet szintézise Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényében) nyomtatásban is megjelent az egyetemen. Az ifjú szerzőnek e témával kimondottan szerencséje volt: Varga István ugyanis Tamócon, épp abban a faluban született, amelyben a regény cselekménye részben lejátszódott és ahol ma is beszélnek még a Berriáthokról, Horváthok- ról és Butler Jánosról — szeszfőzdévé alakított kastélyának udvarán. Persze, csak ezekből a beszédekből még nem lett volna tudományos értekezés. Mint ahogy nem válik ismertté irodalmi körökben Bállá Klára harmadik évfolyamos hallgatónk neve sem, ha csak a Barátság című faliújság közli verseit. A magyar tagozat hallgatóinak írásaiból a Kárpáti Igaz Szó egyébként időről időre egész diákoldalakat jelentet meg. Különösen sikeresen szerepel itt a magyar irodalomkor két legaktívabb tagja: Stumpf András és Adóba Mária. Az indexekbe be nem jegyzett eredmények közül ezekre vagyunk a legbüszkébbek. Szimulik Mihajlo, az Uzsgorodi Állami Egyetem idegen nyelvi karának dékánja, Gortvay Erzsébet, egyetemi előadó tanár Az új „TJzsgorod” szálló, melyet az idén nyitottak meg a Kárpátontúli terület központjában. Foto: Rosk» A fűrésztelepek helyén modern bútorüzemek A néphatalom első napjai a Kárpátontúlon. Az egykori 25 fűrészüzem helyén hamvak és romok. A Kárpátontúl és Szovjet. Ukrajna újraegyesítését követően azonnal elhatározták a tágas fafeldolgozó üzemek újjáépítését Zsornava, Volo. vec, Dolgij munkásai és a többi munkásfalvak lakói. Építettek tervrajzok és költ. ségvetési-műszaki dokumen. táció nélkül. Nem volt elég cement, cső, villanyvezeték és más anyagok is hiányoztak. Az emberek azonban igen makacsul fáradoztak. Rövid időn belül állt a fűrészműhely épülettömbje és a gőzerőtelep. Az 1945-ös októberi ünnepre már kibocsátották első termékeiket az új műhelyek. A következő években felépült a munkácsi, a beregszászi és az irsai bútorkombinát, elkészült a teresz- vjánszki fafeldolgozó kombinát, melynek rekonstrukciójára már 5,65 millió rubelt költöttek. Egy régi fűrészüzem helyén itt a műhelyek sora nőtt. Teljes kapacitással dolgoznak a furnirlemez műhelyek, a faforgácsolók. Épül a bútorüzem, melynek építésére 3 millió 54 ezer rubelt fordítanak. Ebben az üzemben több mint 1500 munkás dolgozik majd. A párt és a kormány nagy jelentőséget tulajdonít a bútor- és fafeldolgozó iparnak, amelynek hivatása kielégíteni a szovjet emberek növekvő igényeit: jó minőségű, szép és olcsó bútorokkal. Élenjáró famunkásaink tartós és szép termékeket igyekeznek készíteni; olyanokat, amelyek felveszik a versenyt a legjobb hazai és külföldi modellekkel. A bútorgyártás szüntelenül fejlődik. 1945- ben a terület összes üzeme nem több mint egymillió rubel értékű bútort bocsátott ki, tíz évvel később csupán a „Zakarpatlesz” tröszt 30,4 millió rubel értékű bútort készített, s ez a szám 1966-ra 36 milliót tesz majd ki. A szovjet hatalom kezdete óta a terület bútor- és fafeldolgozó iparának fejlesztésére állami erőből több mint 25 millió rubelt invesztáltak be. Gyorsan és összehangoltan dolgoznak az asztalos és fa- feldolgozó kollektívák az ötéves terv első évében. A tervet nyolc hónap alatt túlteljesítették, s terven felül 267,3 rubel értékű bútort készítettek. A munkások és a műszaki értelmiség sokat tett a termelés-szervezés megjavításáért, a technológia tökéletesítéséért, a tudomány és a technika vívmányainak bevezetésért. Sok figyelmet, gondot és hozzáértést szentelnek fáradhatatlan dolgozóink a nyersanyag és a műszaki anyagok legteljesebb felhasználásának. A tröszt bútor- és fafeldolgozó üzemeiben a fűrészanyagok gazdaságos felhasználása 674 köbméter megtakarítást eredményezett az első fél évben. Ugyanebben az időszakban 3000 köbméter furnir nyersanyagot takarítottak meg. A kárpátontúli famunkások régóta híresek kitűnő minőségű bútorok készítéséről. A kapacitás növelésével és a termelés bővítésével évről évre nő az értékes fur- nirfajták szükséglete, különösen azoké, melyek nyersanyaga dió. Ugyanakkor a diófakészlet egyre fogy ezen a területen. Ezért igen fontos megtalálni a teljes értékű helyettesítő anyagot. Ez az anyag az értékes fajták imi- tálásával készül, bükkfa anyagának mélyfestésével — autoklávokban, a gyökér átitatásával. Az 1963—1965-ös években egy ukrajnai tudo- nyos kutatóintézet munkatársai kikísérletezték a bükkfa mélyfestésének technológiáját autoklávokban, nagy nyomás alatt. Százezer négyzetméternyi furnirle- mezzel végeztek kísérletet. A belőlük készült bútorkollekció külalakja kielégítőnek bizonyult. A szvaljavszki erdővegyészeti kombinátban most dolgozzák ki a szinnvomásos bútorboritólapok festését és egyéb festékanyagokat. Az utóbbi években sok értékes ésszerűsítést dolgoztak ki az újítók. Rekonstruáltak 111 famegmunkáló gépet és 16 emelőmechanizmust, egy sor elmés szerkezetet, egyedi berendezést készítettek, olyanokat, amelyek mind megkönnyítették a dolgozók munkáját és 4-ről 10 százalékra növelték a gépek termelékenységét. Az újítási javaslatok zöme az egyszerű munkásoktól származik. A korszerű technika és technológia bevezetése, a termelési folyamatok komplex gépesítése és automatizálása, a munkaszervezés tökéletesítése, a termelés új tartalékainak kutatása és felhasználása — mindez első helyen áll az üzemek kollektíváinak munkájában. Az alkotó gondolatok továbbfejlesztését és a nagy teljesítményekre ké- nof C7r>-"ialis+a munkaverse- nyek kibontakoztatását jelentősen elősegíti a tervszerű szakemberutánpótlás, és a műszaki tudásuk növelése. Jelenleg 274 bútoripari és fafeldolgozó szakember végzi levelező úton tanulmányait közép- és felsőfokú oktatási intézetekben. Az élmunkások. újítók szívesen tanítják a fiatalokat a legkülönbözőbb szakmákra, átadják tapasztalataikat. A műszaki haladás ügyében jelentős segítséget nyújt a szakma műszaki-tudományos egyesületének 1673 tagja. Közülük kerül ki az üzemekben szerveződött 34 alkotó közösség, mely az elmúlt két év alatt 54 munkát készített el. Emellett 16 társadalmi tervező iroda, 14 közgazdasági elemző iroda és 11 műszaki tájékoztató iroda működik. A bútorkészítőknek és a fa- feldolgozóknak számos lakás és munkásszálló épült. Vállalati segítséggel minden harmadik dolgozó épített magának családi házat. Minden üzemben van étkezde, üzlet, kultúrsarok és klub. Csaknem mindegyiknél megalakultak az öntevékeny művészegyüttesek. G. Andruszják, a „Zakarpatlesz” tröszt igazgatóhelyettese Az irsai kerület Loza falu jában működik egy kultúrcsoport, amely a nyári és őszi mezőgazdasági munkák idején több mint 50 hangversenyt adott a mezőgazdaság munkásainak. Képünkön: Hanna Popovics, Maria Reha, és Hermina Szvitlik komszomolisták. a kultúr- csoport tagjai. Foto: Roska |
