Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-04 / 261. szám

Szuszlov finnországi foeszéde H. Barta Lajos: TAKTIKA Holland kormányválság Hága, (MTI): Norbert Schmelzer, a ka­tolikus néppárt parlamenti csoportjának vezére csütör­tökön felkereste Julianna holland királynőt és közöl­te vele: nem vezettek ered­ményre azok a tájékozódó jellegű tárgyalások amelye­ket egy új kormány megála. kításáról folytatott a szám­ba jöhető személyiségekkel. A Reuter-iroda munkatársa szerint a bejelentés a meg­lepetés erejével hatott, mert október 18-a óta most lát­szott első Ízben így, hogy a katolikus, a protestáns és nem politikai személyisé­gekből álló koalíciós kor­mány, ideiglenes alapon összeáll. Bonni fejlemények Bonn (MTI): Miután a CDU—CSU po­litikusok többsége végül megértette Erhard kancel- láral, hogy lemondása el­kerülhetetlennek látszik, azonnal megkezdődtek a kulisszák mögötti tárgyalá­sok arról, hogy milyen pár­tok alakítsanak kormányt és ki legyen az új kancellár. A CDU—CSU elfogadta Er- hardnak azt az álláspont­ját, hogy ezeket a tárgyalá­sokat a pártunió részéről ő vezesse. Szombaton Erhard elő­ször saját pártjának vezetői­vel tárgyal ismét. Keddre összehívták a CDU orszá­gos elnökségét és parlamen­ti frakcióját. Ezen az ülé­sen előreláthatóan bizott­ságot jelölnek ki, amely Er­hard elnökletével megkezdi a tárgyalásokat a másik két párttal. Ebben a bizottság­ban nem foglalnak helyet azok. akik mint kancellárje­löltek szóba kerülnek, te­hát Barzel, Schröder, Gers­tenmaier, Kiesinger és Lüb- ke. „E8lenéiMe*fet“ Kambodzsában Phnom Penh (MTI): Sziltanuk herceg, kambod­zsai államfő csütörtökön bejelentette, hogy a Manilá­ban és az Uj-Delhiben a vietnami kérdéssel össze­függésben megtartott érte­kezletekre válaszul „ellen­értekezletet” tartanak né­hány Hét múlva a kambod­zsai fővárosban. Az értekez­leten részt vesznek majd a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front és Kambodzsa vezetői. Laoszt azért nem hívták meg az értekezletre, mert — mint Norodon Szihanuk hangoztatta — „Souvanna Phuma miniszterelnök nem képviseli az egész laoszi népet, Szufánuvong herceg pedig csak az egyik laoszi irányzat képviselője.” Gape Kennedy, (MTI): Áz úgynevezett mol-prog- ram, azaz az Egyesült Ál­lamok katonai célokat szol­gáló űrkutatási programjá­nak keretében csütörtökön délután a Cape Kennedy-i rakétakísérleti telepről fel­lőttek egy Titan—3—C. tí­pusú rakétát^ amely magá­val vitte a Gemini-űrhajó kabinrészének egy módosí­tott vlátozatát, egy üres laboratórium nagyságú üzemanyagtartályt és há­rom műholdat. A Titan—3—C. amely az amerikaiak legnagyobb haj- tóerejű rakétája, először az üres Gemini-kabint kapcsok Helsinki (TASZSZ): Mint már jelentettük, Mi­hail Szuszlov, az SZKP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, annak a szovjet pártküldött­ségnek a vezetője, amely ez idő szerint Finnországban tartózkodik, szerdán beszédet mondott a Helsinkiben meg­tartott finn—szovjet barátsá­gi esten. Szuszlov hangsú­lyozta, hogy Finnországban a kommunista párt volt az első politikai erő, amely síkra- szállt a Szovjetunióval való barátság és a békepolitika mellett. Szuszlov többek között hangsúlyozta: a Szovjetunió külpolitikai irányvonalának az a célja, hogy biztosítsa a kommunizmus felépítése szá­mára a kedvező nemzetközi feltételeket. Nagy jelentőséget tulajdo­nítanak a Szovjetunióban azoknak a javaslatoknak, amelyeket Kekkonen elnök terjesztett elő az észak-euró­pai béke és biztonság meg­erősítése érdekében. A TASZSZ ismerteti Scsedrimiek, a Pravda tudó­sítójának haiphongi tudósí­tását. Haiphong fölött harma­dik napja folyik az ameri­kai támadó gépek elleni harc — írja Scsedrin. — A város légelhárítása hősiesen veri vissza az egyik táma­dást a másik után. A kikö­tő öblében lévő egyik szi­get bombázása után az amerikai gépek szerdán megpróbáltak behatolni a város északnyugati térségé­be — azonban a VDK leg­nagyobb kikötőjét védő lég­elhárítás tüzébe ütköztek. Az egyik repülőgép fekete füstcsíkot húzva maga után a tengerbe zuhant. A pilóta ejtőernyővel ereszkedett le a Tonkini-öbölbe és meg­próbálta segítségül hívni az amerikai hadiflotta helikop. tereit. A VDK haditengeré­szetének egységei azonban az ellenséges tűzben is fog­lyul ejtették és partra hoz­ták a pilótát. Peking (TASZSZ): Csütörtökön Pekingben gyűlést és felvonulást tartot­tak a „vörösgárdisták” az ország különféle körzeteiből a fővárosba sereglett „forra­dalmi tanárok és diákok”. A gyűlésen Lin Piao, a KKP Központi Bizottságának el­nökhelyettese, honvédelmi miniszter mondott beszédet. Jelen volt Mao Ce-tung is. Ez volt az ötödik ilyen jelle­gű gyűlés és felvonulás, vágj' ahogyan hivatalosan nevezik „találkozó”, amelyen Mao ta le 197 kilométer magas­ságban, amely azután óriási sebességgel zuhant vissza az Atlanti-óceán vizébe. Ennek a részkísérletnek célja egy új hőszigetelő bur_ kólát kipróbálása volt. A Titan—3. tovább ha­ladva 295 kilométer magas­ságra emelkedett, kör alakú pályára bocsátotta azt az üzemanyagtartályt, amely a későbbiek során kipróbálan­dó űrlaboratóriumot helyet­tesíti, majd lekapcsolta a három műholdat, amelyek közül kettő rádióösszekötle- tésben áll egymással és a Földdel. A harmadik mű­hold feladatköre titkos ka­tonai célokat szolgál. A Szovjetunió és Finnor­szág közötti kapcsolatok jó példáját szolgáltatják a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének. Befejezésül Szuszlov rámu­tatott: kétségtelen, hogy az imperializmus erői sohasem mertek volna ennyire aktivi­zálódni ha az elmúlt időben nem támadtak volna súlyos nehézségek a kommunista mozgalom soraiban. Ezért nem békélünk meg semmi­féle szakadár tevékenységgel sem a nemzetközi kommu­nista mozgalmon belül, mivel az ilyen tevékenységek ob­jektíve az imperializmus ke­zére játszanak — hangsú­lyozta. Az SZKP mindent megtesz, hogy sikerüljön megoldani á . kommunista mozgalom soraiban támadt nehézségeket. Az SZKP és a Finn Kommunista Párt egy­séges álláspontot foglal el a jelenkor politikai élet és a nemzetközi kommunista moz­galom valamennyi alapvető kérdésében. Saigonból érkező amerikai hadijelentés szerint az ame­rikai légierők szerdán Dong Hói térségében is támadá­sokat intézett a VDK terü­letén fekvő célpontok ellen. Dél-Vietnamban nem került sor szerdán jelentősebb szá­razföldi összetűzésre. A TASZSZ-hírügynökség ismerteti az amerikai im­perialisták bűneinek kivizs­gálására alakult vietnami bizottság jelentését. A je­lentés rámutat, hogy az amerikai csapatok létszáma 1966. októberében már el­érte a 330 000 főt. Az ame­rikaiak ezenkívül 3400 re­pülőgépből és helikopterek­ből álló légierőt használnak fel a Vietnam két része el­leni támadásokra, s a leg­kíméletlenebb módszerektől sem riadnak vissza, hogy leigázzák Dél-Vietnam 14 milliós népét. 1966. márciu­sáig a dél-vietnami felsza­badító hadsereg egy­ségei negyvenezer amerikai katonát tettek harcképtelen- né és a bábkormány csa­patainak 70 000 katonáját kapcsolták ki a harcokból. Hatan ülünk félkörben. Előttünk Józsi, a műhely­főnök. Szemünk a száján. Délidőben, jókedvűen, történetet mond: ★ — Pettyes ördög — így hívta mindenki. Akkori­ban, 1949-ben egyedül ő volt a javítóműhelyben ipari tanuló Az arca szep­lős és veres, a viselkedé­se meg olyan, hogy a kis Vendel sokszor mondogat­ta: „Ennél jobbat akasz­tottak már.” Az első napon délután eltűnt. A művezető Szli- csák, verte az asztalt, a szerelők meg ugráltak, mint a szöcske, keresték mindenütt. Hérom órakor Vendel fújtatva jött: — Megvan a kölök! Fekszik a tetőn. Szlicsák megugrott. — Hol fekszik? — A tetőn. Fürdőnad­rágban sütteti a hasát Elindult a karaván. Elől Szlicsák, utána a többi. Amikor meglátták, puk­kadtak. A fiú a munkaru­hából csinált párnát, az orrán nagy, barna nap­szemüveg és fütyül. Szlicsák ráordított: •— Maga! Mit csinál? A szeplős mozdulatlan maradt és halkan mondta: — Napozok. — Aztán me­gint fütyült. Szlicsák veres lett. — Az istenit! Ki enge­délyezte ezt?! A fiú lassan homlokára tolta a szemüvegét, és fel­ült: — Olvastam, hogy a szeplőket a forró nap el­tünteti. Másnap ezen röhögött az egész gyár, Szlicsák meg idegrohamot kapott és a fiút Vendel gondjaira bíz­ta. „Semmi lazaság! Erély!” — ezt parancsolta a szerelőnek. Vendel izzadásig dol­goztatta a szeplőst. De a kölök túljárt az eszén... A negyedik napon, amikor már tudta, hogy mennj'ire smucig a mes­ter; még a csikkből is új cigarettát csinált, ezzel állt elő: — Vendel úr, kéne ma­gának arany ? A szerelő rábámult: — Arany?! — Az. Van itt a föld alatt... Még briliáns is — mondta, és mint akinek már nem is fontos az egész folytatta a munkát. Vendel visszarántotta. — Te!.s. Honnan tudod ezt? A fiú hunyorítva felelt: — Hát csak úgy... Tu­dom. Vendelt elkapta az iz­galom. — Beszélj! A szeplősnek hirtelen jött a gondolata: — Régen a volt gyár­igazgatónál inas volt a nagyapám. Mielőtt meg­tudták, hogy vége... szó­val államosítás, az épület jobb sarkától négy méter­re elásták az ékszereket. Kazettában. — Ne járasd velem a bolondját! Ha ott lenne, már magad is kiástad volna. — Ki is akartam előbb. De aztán eszembe jutott, ha éri el akarom adni, akkor mindjárt lebukok. Egy felnőtt — az mégis más. Gondoltam, majd maga részeltet engem is, amiért megmondtam. Cigarettára gyújtott. Amikor visszanézett, Vendel már eltűnt. Ásóért, lapátért a raktárba sza­ladt. A kölök meg felment a tetőre, süttetni a szep­lőket. Kis idő után lelesett. Vendel nem volt egyedül. Szlicsák állt mellette. Félmeztelenül lapátolta a földet. Szuszogott és sok­szor megkérdezte: — Mondd, Vendel, biz­tos eZ? — Esküszöm — mondta Vendel és a szívére tette a kezét. — Fix helyről tudom. Amikor már jó mélyre ástak, Vendel felkiáltott: — Megvan! Mindketten lehasaltak a földre és cibálni kezd­tek valamit. Egy lyukas lavór volt a kezükben... Szlicsákot egy hét múl­va kórházba vitték. Gyo­morfekéllyel megoperál­ták. Sokáig azt beszélték: az idegességtől kapta. Hosszú ideig úgy lát­szott „az ördögöt megfé­kezni nem lehet.” Vendel kijelentette: „Ebből a fiú­ból minden lesz, de szere­lő soha.” Szlicsák azt mondta: „Ha ez így megy tovább, megmondom a muhkaügyin — válassza­nak, vagy ő, vagy én”. Földesi, a párttitkár je- leritkezett: — Adjátok mellém. A szeplős itt is bemu­tatkozott. Földesi azt mondta ne­ki: — Most önálló munkát kapsz. Harminc méter ve­zetéket áthúzol a föld alatti alagűton. Mire megvagy, szólj. A raktár­ban leszek. — Indult, az­tán még visszaszólt: — Négykézláb másszál és vi­gyázz a fejedre! Vaskam­pók vannak lent A fiú megvizsgálta az alagút bejáratát, és mivel nagyon vizesnek és szűk­nek találta, úgy döntött, hogy nem mászik be. Le­ült és valami újszerű gé­pezeten törte a fejét, ami átviszi a vezetéket. Végül az üzemi konyháról elcsen­te a macskát. Savanyú­cukrot adott neki és a drót végét rákötötte a far­kára. — Na, cicuskám, — mondta —, most szépen elindulsz és az alagút ki­járatánál találkozunk.., Na, sicc. Mivel a macska nem mutatott hajlandóságot a munkára, bedobta a sö­tétbe. A vezeték jó ideig moz­dulatlan maradt. Kavicso­kat szerzett, és repítette a macska után. A drót be- siklott, a végét a fiú már nem tudta elkapni. _ Az alagút kijáratához szaladt. Nem volt ott a macska. Bentmaradt a mélyben. Földesi megtudott min­dent. Nem ordított, mint a többiek. Szótlanul nekivet­kőzött, feltűrte az inge ujját és átmászott az alagűton. Amikor elvégez­te a munkát, lepucolta a nadrágját és azt mondta a fiúnak: — Köszönöm, hogy segí­tettél. A szeplős sajnálta az embert. A párttitkár délután el­hívta a fiút. Sörözni. A kölök szomorúan billegette a korsót és azt mondta: — Nem lesz belőlem semmi, soha... — Nem a csudát, csak akarni kell. A szeplős beleivott a sörbe, tenyerével megtö­rölte a száját. — Á, Földesi bácsi... Nem élet ez így..: A bá­tyámnak már kitüntetése van, otthon őt szeretik... Másnap Földesi így szólt a művezetőhöz: — Megtudtam, miért ilyen a fiú. Akarja, hogy más legyen? — Akarom hát — mond­ta Szlicsák. — Akkor ki kell tüntet­ni. Szlicsák beleveresedett. — Kitüntetni?’ Azt a!?..: Hej! Megmondaná, hogy milyen alapon? Szó szót követett. A párttitkár végül azt mond­ta: — Tudja, sokszor takti­kára van szükség, hogy visszaadjuk az emberek hitét. Szlicsák kezet adott. — Na, jó. De kicsit vár­junk, amíg a munkában mutat valamit. Ebben maradtak* A javítóműhelyben szep­tember végén tartották á termelési értekezletet. Ti­tokban mindenki tudta, hogy mi készül, csak a szeplős nem. Szlicsák behozta az él- munkás kitüntetést, — hozzájárulással — igazo­lást hamisítottak. Amikor megtárgyalták, ami soron volt, Szlicsák felállt és ünnepélyesen köhintett: — Kedves szaktársak mondta, — örömmel köz­löm, hogy egyik dólgd- zónk kitüntetést kapott. Az emberek kipirultak, talpsoltak. Szlicsák leintette őket és folytatta. — Ma már nem titok, megmondhatom... — és itt boldogan hunyorított —, a mi szeplősünk mától kezdve élmunkás. Kérem, vegye át a jelvényt és az igazolást. Nagy taps volt megint. A kis Vendel a satupad­ra ugrott, onnan hurrá­zott. A fiú zavartan lépké- dett előre, és amikor Szli­csák megszorította a ke­zét, akadozva mondta: — Köszönöm, majd megszolgálom... Az arca egész vörös lett, a szeplők egy pilla­natra eltűntek. ★ — Hát így volt. A kó­lókból azóta kiváló mun­kás lett. A hamisított ok­levelet meg otthon őrzi, örök emlékül... Hát ez a szeplős fiú története — fejezte be Józsi, a mű­helyfőnök, aztán a műhely falán lógó órára pillantott és felállt. — Na fiúk fogjunk munkához. Ránéztem. A nap arcá­ra világított. Most láttam először: szeplős. Titán rakétát lőttek fel Gyűlés és kivonulás Pekingben Ce-tung, a KKP Központi Bi­zottságának elnöke, „legköze- | lebbi munkatársa, Lin Piao I elvtárs és a KKP Központi Bizottságának más felelős munkatársai” találkoztak a fővárosba érkezett „vörös­gárdistákkal”. A gyűlést a következő jel­szóval tartották meg: szét­zúzzuk a burzsoá ideológiát, diadalra juttatjuk Mao Ce- tung ideológiáját”, „Forrón üdvözöljük a Mao elnök által képviselt forradalmi proletár irányvonal győzelmét”. A gyűlésen és a tüntetés­ben kétmillió „vörösgárdista” és katona vett részt. Fizikai és kémiai Nobeldíj Stockholm, (MTI): A svéd akadémia csütör­tökön kiosztotta az ez évi fizikai és kémiai Nobel-dí- jat. A fizikai díjjal Alfred Kastler francia fizikust, a kémiai díjjal pedig Robert Mulliken amerikai tudóst tüntették ki. A két tudós a december 10-i hagyományos ünnepsé­gen veszi át Gusztáv Adolf svéd királytól a Nobel-díjat és a velejárd 300 000 svéd korona (kb. 60 000 dollár) összeget Heves hare Haiphong' feleit

Next

/
Thumbnails
Contents