Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-22 / 275. szám
i 7. flotta hajéi vasárnap ismét ágyékkal [Itták a VÖK partvidékét Bajorországi választások München (MTI) Vasárnap a késő éjszakai órákban közzétették a bajorországi választások hivatalos eredményét. A számadatok szerint a választásokon a szavazásra jogosultak 80,8 százaléka vett részt. A CSU megtartotta abszolút többségét a bajorországi parlamentben. Meglepetésként az FDP 20 év óta első ízben nem szerzett mandátumot — helyére az NPD, a neonáci párt került, amelynek egy hónapén belül ez már a második jelentős előretörése. A bajor tartományi gyűlés 204 mandátuma a következőkéi pen oszlik meg: a CSU abszolút többséget, 110 mandátumot szerzett, utána következik az SPD 79 mandátummal, és harmadik pártként az NPD 15 mandátummal. Az FDP és a bajor párt nem jutott be a parlamentbe, mert nem sikerült megszerezniük — mint azt a bajor választási törvény előírja — legalább egy kerületben a szavazatok 10 Százalékát. A bajoroszági választások hivatalos végeredményét egy héten belül teszik közzé. A CBS szerint: parfraszállífilt HaStiban New York, (MTI): Á Columbia Broadcasting System (CBS) hétfőn hajnalban azt a szenzációs értesülést közölte, hogy ellenzéki erők partraszállást hajtottak végre Haitiban. A jelentés a CBS Port au Prince-ban működő tudósítójától származik. ő azt állítja, hogy „földalatti körök” közölték vele: az invázió az ország második legnagyobb városában, Cap Haitienben történt, és hogy a haiti kormányhadsereget az elnöki palota környékén, a fővárosban összpontosították, a CBS tudósítója egyébként nem tudja, hogy a támadók milyen erősek, s milyen politikai célokat követnek azonkívül, hogy Duvaliert meg akarják buktatni. A hírekkel kapcsolatban Washingtonban a külügyminisztérium szóvivőjét is megkérdezték, ő azonban azt állította, hogy nem rendelkezik értesü1 ésekkel, de Benson E. L. Timmons Haitiban működő amerikai nagykövettől jelentést kért. Haiti washingtoni nagykövete. André Theard. epésen felelt az érdeklődőknek: ..talán kérdezzék meg a saját kormányuktól. Az Egyesült Államok az egyetlen hely, ahonnan egy invázió kiindulhat”. (Washington és Port au Prince között az utóbbi években megromlott a viszony. Már az Egyesült Államok is szívesen szabadulna Duvaliertől, a politikai korszerűsítés kerékkötőjétől.) Hanoi (MTI) Mintegy három hét óta az amerikai hadihajók ágyúikból rendszeresen tüzelnek az Észak-Vietnam déli részén fekvő Quang Binh megye székhelyére és más lakott területre. Gyakran veszik tűz alá a demilitarizált övezet északi, azaz Észak- Vietnamhoz tartozó részét, elsősorban Vinh Linh város körzetét. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderő szóvivője november 3-án Saigonban nyíltan is elismerte, hogy az amerikai tengeri flotta hadihajói „ellenőrzésük alatt tartják Észak- Vietnam déli partvidékét”. A legutóbbi napokban amerikai atommeghajtású tengeralattjárók tevékenységét figyelték meg Észak-Vietnam déli partvidéke körzetében, a Bac Bo öbölben. Moszkva, (MTI): A Szovjet—Kínai Baráti Társaság küldöttsége, amely a Kínai—Szovjet Baráti Társaság meghívására november elején baráti látogatásra utazott Kínába, hétfőn délután a moszkvai Barátság Házban tartott sajtóértekezletén a legbaráuág- talanabb fogadtatásról volt kénytelen beszámolni. Viktor Majevszkijnek, a Pravda szemleírójának, a küldöttség vezetőjének, valamint a küldöttség többi tagjának nyilatkozatából kitűnt, hogy a kínaiak a Szovjetunió és a hitleri Németország közötti párnuza- moktól sem riadtak vissza. Majevszkij a sajtóértekezleten megjelent mintegy száz szovjet és külföldi újságíró előtt elmondotta, hogy a Kínába utazó küldöttség tudta: az ott uralkodó sovinizmus és személyi kultusz rá fogja nyomni bélyegét a fogadtatásra, de nem hittek a fülüknek, amikor ilyesmit hallottak: „A Szovjetunió nagy kárt okozott Kínának és ezt a kínai nép ugyanúgy nem felejtheti el, mint ahogy a szovjet nép nem felejtheti el a hitleristák bűntetteit”. A szovjet küldöttséget kísérő személyek lépten nyomon azt hangoztatták, hogy az imperializmus fölötti győzelem feltétele a „revizionisták” felszámolása, ezek alatt természetesen az Az ammani rádió bemondta, hogy hétfő délelőtt heves tüntetések rob_ bánták ki a nyugat-jordániai Nablusz városban. Emiatt a kormány kijárási tilalmat léptetett életbe — közli a középkeleti hírügynökség, az egyiptomi Mena. Az „elfajult Izrael-ellenes tüntetéBár a VDK kormánya több ízben is tiltakozást jelentett be mindezek ellen a nemzetközi ellenőrző bizottságnál, az amerikai hadvezetés változatlanul folytatja a VDK partvidéke elleni közvetlen támadást. Vasárnap november 20-án a 7. flotta hadihajói ismét lőtték a VDK partvidékét, ezúttal a demilitarizált övezettől északra elterülő lakott területre zúdították a hajóágyúk tüzét. Hanoiban érthető felháborodással ítélik meg az amerikaiak ú.iabb provokációját és úgy tekintik, mint a Vietnam elleni agresszió kiterjesztését, mint újabb eszkalációt, amely azzal a súlyos és beláthatatlan veszéllyel járhat, hogy a háború Észak- Vietnam szárazföldjére is kiterjed. SZKP és a szovjet kormány vezetőit értették. A vörösgárdisták a küldöttséget minden mozgásában akadályozták, szovjetellenes tüntetéseket rendeztek, szovjetellenes plakátokat függesztettek ki szálláshelyük, a szovjet nagykövetség előtt. A sorozatos tiltakozásokat senki nem vette figyelembe, úgyhogy a szovjet delegáció, amely november 7-e kapcsán három hetet töltött volna Kínában, november 19-én visszatért Moszkvába. A szovjet küldöttség egyik tagja, Kozsar, a Szovjetunió hőse, felháborodva beszélt a Pekingben, Sanghajban Kuangcsouban hallott szovjetellenes rágalmakról, ugyanakkor elmondta, hpgy a küldöttséget szállító repülőgépen a kínai stewardessek Mao-idézetekből komponált dalokkal szórakoztatták az utasokat, hogy kísérője, a nép életszínvonalának emelkedését a „burzsoá el- korcsosulás jelének” nevezte, és mindenkit revizionistának keresztelt el, aki „nem osztja Mao elnök nézeteit”. A szovjet küldöttség tagjai mindemellett rámutattak, hogy a hivatalos hatóságok és a vörösgárdisták gáncsos- kodásai és provokációi ellenére, számos alkalommal érezték a kínai dolgozók mélységes rokonszenvének megnyilatkozását a szovjet nép iránt. seknek” — a rádió szerint — „néhány” áldozata volt Ugyancsak az egyiptomi hírszolgálat közli, hogy a hétfői A1 Muharrer című beirutl lap cikket közölt egy jordániai csoport megalakulásáról, amely „a jordániai szabad katonatisztek forradalmi bizottságának” nevezi magát. „A stewardessek ^ao-idézeteket énekeitek“ A Kínában járt szovjet küldöttség sajtóértekezlete Nyugtalanság Jordániában A Life új vizsgálatot követel a Kennedy-gyiikosság ügyében New York (MTI): A Life című amerikai képes hetilap legújabb száma követeli, hogy tartsanak új vizsgálatot a Kennedy- gyiikosság ügyében, mert alapos gyanú van rá, hogy Oswald nem cselekedett elszigetelten. Ä cikkíró szerint Connal. ly texasi kormányzó változatlanul teljesen biztos benne: őt és Kennedyt két különböző golyó érte, nem pedig egy, mint ahogy ezt a Warren-bizottság állítja. Ezután idézi a kijelentést, amelyet Connally a Lefi tudósítójának tett: „Beszélnek nekem egygo- lyós elméletről, meg kétgolyós elméletről. De ami en_ gém illet, számomra semmiféle „elmélet” nem létezik, csak az, ami az én abszolút bizonyosságom. Éspedig: az elnök első sebesülését külön golyó okozta, és egy egészen másik ért engem. Ez pedig biztos. Soha nem változtatom meg ezt a véleményemet.” A Newsweek című másik képes hetilap legújabb számában arról ad hírt, hogy a McCarthyról szóló 1964-es dokumentumfilm producere, Emile de Antonio, Európában és az Egyesült Államokban, Kennedy meggyilkolásának harmadik évfor. dulója alkalmából, egyidő- ben kívánja bemutatni a Warren-bizottság ténykedését bíráló filmjét. Az újabb dokumentumfilm — mint ismeretes — Mark Lane ügyvéd „Elsietett ítélet” című könyvéből készült. Az AP amerikai hírügy. nökség vasárnap világhálózatában tudósítást közöl a „Ki ölte meg Kennedyt?” című magyar televíziós dokumentumfilm bemutatásáról. — A magyarok — jelen, tette az AP — 45 perces filmet láttak a Kennedyr gyilkosságról és arról, hogy az „egy ember lőtt’” — elmélet hamis. — A hírügynökség elmondja, hogy a film készítői magyar fegy. verszakértőket is megszólaltattak. Emlékeznek ránk rosban. Phenjan mai képét népünk nagy erőfeszítéssel alakította ki. 1958- ban például csak 7000 lakást irányzott elő a költségvetés, mégis 20 000 épült, társadalmi hozzájárulással, a főváros dolgozói és a szakmunkások összefogásával. A párt útmutatásai szerint abban az esztendőben kezdtük az építést iparosítani. És azóta már évi 10 000 lakás szerepel a költségvetésben: naponta 25—28-at adunk át. Az új technológia, az előregyártott elemek alkalmazása teszi lehetővé. 2 Már az első napokban lépten-nyomon tapasztalnom kellett: a phenjaniak hallatlan pontossággal tartják számon a „tegnapelőtt”, s a „tegnap” eredményeit és tudják, merre visz az út, mit kell tenniök ma, milyen lépések következnek holnap és később. A fejlődés és fejlesztés számukra nyitott könyv, amelyből bármikor idézhetnek: És idéztek — pontosan. Fellapozták az emlékezés oldalait az alkalmi gépkocsivezetők, akikkel keresz- tül-kasul bejártam a fővárost. Az gyik — Nyugat- Phenjanban időztünk akkor — az orosz nyelvet hiva segítségül azt magyarázta, hány hónap alatt tűntek el onnan a háború utáni barakk szükséglakások, s a helyükbe került ötemeletes háztömbök mennyi családnak biztosítanak lakhelyet. A másik — mikor a Kim ír Szén Egyetemet kezdtem fényképezni — tiszta lapot kért a jegyzetfüzetemből. Mire visszatértem a kocsihoz, kezembe nyomta a papírt. A majd teljesen elkészlülő, egyetem és környéke távlati képét ábrázolta. A vázlat meglepően hasonlított arra a makettre, amellyel később találkoztam. És az az ismeretlen helybeli! Az arcát mélyen az emlékezetembe véstem, de a nevét sajnos nem. Vele az éjféli utcán hozott össze a sors, amikor vidékre készülve, a központi pályaudvarra igyekeztem. Kerestem a célhoz vezető utat, s egymásba botoltunk. Kiderült ért kissé magyarul. Valamikor a mi szakembereink mellett dolgozott. Megfogta a karomat és mosolyogva kérdezte: kelt a modern híd születése. — Mikor építették? — ismételte kérdésemet. Rövid gondolkodás után mondta, mintha könyvből olvasná: — 1960-ban. A hossza 682 méter, a szélessége 28 és fél. — Pontosan ennyi? — kérdeztem mosolyogva. — Nem hiszi? Mérjük le, Némi szünetet tartott, s mintha a gond ráncai szöktek volna a homlokára. — Phenjanban jelenleg egymilliószázezer ember él. A lakásépítésnek számolni kell ezzel, na és a növekedéssel. — Hallhatnánk valamit a távlati tervekről? — vetettem közbe. — Arra törekszünk, hogy egy személyre hamarosan Átadás előtt a 10 emeletes toronyházak. — Tudja, minek hívjuk azt az utcát, amelyiken most megyünk? Tagadóan ráztam a fejem. — A Magyarok utcájának! — mondta. — Hogyhogy? — Az itteni házakat — széles mozdulatot tett a kezével, — magyar mérnökök tervei alapján építették, 1954-ben. Szótlanul haladtunk tovább. Az állomás előtti tér sarkánál megállított. Szemben velünk egy kivilágított modem ötemeletes áruház. — Ez már a mi terveink szerint készült, három éve... Hasonlóképpen jártam barátommal, Kim Szók Pókkal is. lábbal. — Elhiszem! — vágtam közbe. — Az „elődjén” — folytatta — hét évig dolgoztak a japánok. Ehhez a hídhoz nekünk alig másfél év kellett.;. Ilyen kalauzolások után azt hittem, a legfontosabbakat tudom Phenjanról. Tévedtem. A fővárosi tanácsnál tett látogatásom győzött meg róla. Co Jon Gun, a várostervezés és fejlesztés főosztályának vezetője fogadott. Szerény mosolygással hallgatta végig elismerő szavaimat a látottakról, a 9 négyzetméternél nagyobb lakóterület jusson, Uj városrészen dolgozunk, Kelet- Phenjan északi területén. Néhány 10 emeletes lakóépület már áll, bizonyára látta, ha mindenütt megfordult? — Sajnos nem — vallottam be. — Érdemes megnézni. — Térképet vett elő, s mutatta, merre húzódik majd a település. — Ide középületek kerülnek. Ide 100 000 nézőt befogadó stadion, s sportkombinát és 10 000 nézős sportcsarnok. A mostani létesítmények már sokszor kicsinek bizonyulnak. Ezt a városrészt két 1400 méteres híd köti majd össze az „óvárossal”... Szó esett a már épülő metróról, a 230 méteres tv adótoronyról, s még igen sok új építkezésről, amelyek mind egy roppant életerős nép teremtő jövőjét körvonalazták. Esteledett, mire elbúcsúztam Co Jon Gun főmérnöktől. — Nézzen ám körül Ke- let-Phenjanban is — mondta, mikor kezet fogtunk. A Kim ír Szén Egyetem. Megígértem, pótolom a A délutáni forgatagban nem éppen a legkényelmesebb a Tedong folyó híd- ján közlekedni. De nekünk arra akadt dolgunk. Mi sem természetesebb, érdevárosról szerzett impresz- szióimat, majd megszólalt: — Pedig nagyon mélyről indultunk. Az amerikai repülőgépek 428 700 bombát szórtak Phenjanra, többet, mint ahányan laktak a vámulasztást íme, itt a felvétel az átadás előtt álló 10 emeletes épületekről. Következik: A ^gyenge üveg” hőstettei.
