Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-22 / 275. szám
itthoni források Szabolcs iparáról legtöbbször adatok, számok tükrében beszélünk. Sokáig — és elég gyakran még ma is — azt bizonygattuk az összehasonlító mutatókkal, hogy milyen messze vagyunk más országrészektől ipari termelés tekintetében. Nem sok újat mondana az újságíró, ha ismét ezt kezdené feszegetni. Az is megszokottan hangzik, hogy az utóbbi években azért a fejlődés jelei erősebben mutatkoznak. Ritkán kerül szóba viszont, hogy az évek nem múlnak el nyomtalanul a műszaki gárda felett sem. Emlékezzünk csak: hány felszólalás, sürgető írás rótta fel éveken át a műszakiak hiányát megyénkben, mely bénítólag hatott a gyorsabb ütemű fejlesztésre! Ha hallunk is ilyenről manapság, mind ritkábban. Inkább arra kell odafigyelnünk egyre sűrűbben, hogy az ide származott, vagy régebben itt élő, dolgozó műszakiak miként keresik a termelés új lehetőségeit Siessünk néhány példával igazolni ezt a nagyra értékelhető új jelenséget. Ide sorolhatjuk a máris nagy keresletnek örvendő üveggyöngy gyártását csakúgy, mint a nyírbátori napellenzőket. Ismerjük a cipőgyáriak szenvedélyes újkeresését éppúgy, mint a VAGÉP dolgozóinak kockázatos vállalkozását a Szabolcsban eddig sohasem gyártott galvánbe- rendezések készítésére. És láthatta a nagyközönség a mátészalkai, a tiszalöki faipari vállalatok legújabb, nem éppen „profilba vágó” víkencQázait. Halljuk, hogy a szikvízipariak új gyógyszeralapanyagot nyertek a csillagfürt csírájából. Újabban olyan hír járja a szakmai körökben, hogy fiatal mérnökök cellulózt nyertek a dohányszárból megyénkben, mely — tekintettel a nagy termőterületre — újabb jelentős jövedelemforrássá léphet elő. Mi új ezekben? Nemcsak a késztermék, hanem az a vállalkozó, kezdeményező kedv is, mely jellemzőjévé kezd válni műszaki értelmiségünknek. S ezt nem lehet csupán a kvalifikáltsággal, vagy a kedvezőbb körülmények kialakításával megmagyarázni. Igaz, jól felkészült szakemberek és kellő műszaki feltételek nélkül a legszebb próbálkozás is zsákutcába jutna Ám éppen ez utóbbi — a műszaki feltétel — viszonylagossága íratja le velünk: a döntő mégiscsak az e jelenségben, hogy a vállalatok. üzemek szakemberei jobban magukénak érzik munkahelyüket s ahelyett, hogy másfelé tekintgetnének, mostani helyükön igyekeznek maximumot adni tudásukból, szorgalmukból, a közösség javára. Ez a közös vonás is felér bármely szép, számokban kifejezhető gazdasági mutatóval, ami a fejlődést hivatott példázni. Jóllehet, nem koronázza mindig siker ezeket a kezdeményezéseket, vagy sokáig érik be valamely próbálkozás gyümölcse. De a vállalatok — néhány kivétellel — mind nagyobb bizalmat adnak a jószándékú műszakiaknak kísérleteik, kutatásaik elvégzésében. Vállalják a befektetéssel járó ésszerű kockázatot, mert sok helyütt felismerték, hogy egy pillanatra sem szabad lemondani az új lehetőségek fel árasáról, hí zen a mai produktum holnao talán már vészesen kevés lesz. Belső tartalékunk figyelemre érdemes le^ei ezek az ,,új profilok”. Csak serkentőleg hat megyénk indokolt, gyorsabb ütemű iparosítására, ha felkaroljuk a „hazai” kezdeményezőket. A. S. Tudósítónk iria: A dolgozó nők helyzete a Tiszalöki Járási Tanács VB előtt A tiszalöki dolgozó nők anyagi, szociális és kulturális helyzetét vitatta meg legutóbbi ülésén a Tiszalöki Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága A község területén 1680 munkaképes nő él, közülük 809 áll munkában. A munkaképes nőknek közel negyven százaléka, mint termelőszövetkezeti tag tevékenykedik, a többiek az iparban, kereskedelemben, közlekedésben és hivatalokban dolgoznak. Igen jelentős — közel 850 — azoknak a száma, akik háztartási munkájuk mellett a termelőszövetkezetben Is végeznek idényjellegű munkát, besegítő családtagként. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a nők szakmai és politikai képzése kielégítő, jelenleg százhuszan vesznek részt iskolai és politikai oktatásban. Fokozni kell azonban a nők bevonását a vezetésbe, r Feltétlenül szükség lenne a bölcsődei férőhelyek számának bővítésére, mivel jelenleg 20 dolgozó anya gyerekét nem tudták felvenni. A „második műszak” végzését üzemi étkeztetéssel, gázcseretelep és háztartási gépkölcsönző létesítésével segítették, (d. m.) Uj konyha és étkező épül az Öntöde Vállalat kisvárdai üzemében. Foto: Hammel József A holnap emberei — önmagukról Fiatal közgazdászok Az alábbi cikkben fiatalemberek beszélnek hivatásukról, önmagukról, a munkájukról, körülményeikről. Nemcsak az közös bennük, hogy fiatalok, hanem az is, hogy mind a hárman közgazdászok. Munkájukon még nem látszik egyértelműen, hogy a következő években egyre nagyobb lesz a becsülete a közgazdászoknak, de már kitűnik a törekvés, hogy segítségükkel gyorsítani szeretnék a gazdaság fejlődését, ök tehát jövőnk emberei. „Megjártam a ranglétrát..." Hajdú Pál, 5. számú AKÖV, munkaügyi osztályvezető : — Itt érettségiztem Nyíregyházán, a pénzügyi technikumban. Míg nem dőlt el, hogy felvettek-e az egyetemre, tehát két hónapig, már a vállalatnál dolgoztam. Egyetemista karomban is tartottuk a kapcsolatot, társadalmi ösztöndíjat kaptam, és amikor végeztem, visszajöttem ide dolgozni. A ranglétrát megjártam, a gyakomokos- kodástól az osztályvezetésig, viszonylag gyorsan. Feladatom nagy része, ami csaknem teljesen kitölti időmet, közgazdászi munka. Normaelemzéseket végzek, igyekszem beosztani a béralapot, a szállítási program mellé készítek helyi normákat... A munkám érdekes, és nem íróasztal melletti. Sokat járok emberek közé, vidékre, magyarázok nekik és vitatkozom velük. Ebben van a szépsége is a munkának. Az intenzitást növelnünk kell, ösztönző bérezéssel, megalapozottabb normákkal, — de a másik oldalon többet kell nyújtanunk dolgozóinknak. Újat kell keresnem, mindig újat. Szeretem és szívesen csinálom, bár az előbbit (függetlenített üzemgazdász voltam) jobban szerettem. De itt többet tehetek a cégért, és mert emberekkel kell foglalkoznom — ez nehezebb, de szebb. Talán az új helyen... Nagy János, Nyíregyházi Konzervgyár, üzemgazdász: — Két éve végeztem az egyetemet az Egyesült Izzó ösztöndíjával. Utána lakásnehézségeink miatt hamarosan hazajöttünk feleségemmel és a konzervgyárban szívesen fogadtak. A gyár átvállalta az ösztöndíjamat, és megtérítette az Izzónak. Egyből közgazdász munkát kaptam és hamaro- san jelentős fizetésemelést Tahi László: 0sióba férfi monológja — Szeret! Szeret! Ha eddig volt bennem kétség ez irányban, mától fogva nincs. Én most olyan boldog vagyok, hogy madarat lehet velem fogatni. Kinek kell madár? Mutassanak rá egy madárra, és én megfogom. A nő. kit szeretek — szeret. Viszont vagyok szeretve, bár ez még egyelőre a kettőnk édes titka.. Tudom, hogy szeret, noha nem mondta, levélben sem irta, nem is üzente. Honnan tudom? Onnan, hogy keresztülnézett rajtam. Mintha ott sem lettem volna. — Amikor jött velem szemben a hivatal folyosóján, megálltam és rámosolyogtam. Szívem minden melegével mosolyogtam rá, hiszen már hetek óta rajongtam érte, róla álmodom az íróasztalom mellett is, az ő képével alszom el, s képével ébredek, mint azt a költő oly találóan megjegyzi valahol. S most szembejött velem a folyosón, s én üdvözölni akartam. És keresetül nézett rajtam. — így még nem néztek rajtam keresztül. Mintha levegő, mintha egy pohár víz lettem volna, ö, aki min. den közömbös ismerősére kedvesen szokott nézni, rám sehogyan sem nézett. Mert attól félt, hogy tüzes tekintetem felperzseli. Keresztülnézett hát rajiam, de mi volt ebben a keresztülnézés. ben? Az volt benne: „Elfogadom hódoló imádatodat, te karcsú és mégis izmos fiatalember, tudd meg, hogy elfogadom, és viszonzom azt s nincs messze a perc, amelyben a szerelem má- morító szárnyain együtt repülünk a boldogság kéklő vizébe. De addig csitt! Bimbóddzék szívünkben a szerelem piros virága titokban, ne szennyezze azt a nagyvilág kancsi tekintete." Ezt mondta a keresztülné- zés. — Jelzem, én már akkor sejtettem, hogy szeret, amikor a múlt héten felhívtam telefonon, hogy moziba vigyem, és letette a kagylót. Akkor, abban a pillanatban nem értettem a dolgot, s azt gondoltam; rosszul hallotta tán a nevemet. így aztán felhívtam másodszor is, érthetően, tagoltan mondtam a nevemet, és megint letette a kagylót. Nem — mondtam magamnak —, ez nem lehet véletlen! Már mások is mondták, hogy a hangomnak telefonon valami különös varázsa van, izgató, s egyben elandalító, valami olyan különös muzsikája van neki, mert lágy és férfias ugyanakkor. Letette a kagylót, mert nem egyedül volt a szobában, s nem akarta, hogy őt, a dolgozó nőt ellágyulni lássák. Felindulását mégis elárulta, mert jelentkezésem annyira felzaklatta, hogy képtelen volt a kagylót csendben és fegyelmezetten letenni — amint közömbös beszélgetések után szokás —, hanem lecsapta, szinte odavágta a kagylót izgalmában. Mesélte is másnap a telefonszerelőnk, hogy eltörött Mancika telefonja, de én nem árultam el magam, csak mosolyogtam titokzatosai*. így most már persze értem azt is, hogy miért ment át a múlt kedden a Nagymező utca másik oldalára, amikor észrevette, hogy szembemegyek vele. Mert ha akkor nem megy át az utca másik oldalára, ha találkozunk a járdán, bizonyos, hogy karjaimba omlik, ott a Nagymező utca huszonnégy előtt. Bíz’ igaza volt e finom és szemérmes női léleknek: a Nagymező utca nem az a környezet, ahol két szerelmes szív egymásra találhat, szürke és régi utca ez, nem méltó a mi szerelmünkhöz. Nekünk a Városliget virányain kell egymásra lelnünk egyszer vagy a Zugliget kies lankáin, de a Nagymező utcában nem, nem. Milyen nagy lélek ő, hogy felismerte ezt, s megmentette szerelmünket a hozzá nem illő környezettől! így áll össze szerves, egységes egésszé a keresztülné- zés, a lecsapott telefonkagyló és az utca másik oldala, így alakul ki az összkép, egy finom és árnyalt rői szív magasztos portréja. Ó, Mancika, bimbózzék csak szívedben a szerelem piros és titkos virága, tudom, hogy nekem feslik e nagy szerelem tűzvörös bimbaja! — Szeret! Szeret! Hol egy madár, hadd fogom meg! Akkor még nem is volt probléma, csak utána. A következő szezonban üzemgazdász lettem, amelyen lehetne vitatkozni, közgazdász munkakör-e. Lehetne közgazdász munkát végezni, de erre nem jut idő. Munkám nyolcvan százalékát adminisztráció tölti ki. Munkámat kifogásolták, a vezetők nem voltak elégedettek velem, s én elismerem, hogy ez részben jogos. A felét végzem el annak, amit kellene. Olyan volt körülöttem a légkör, hogy ambíciómat letörte. Úgy érzem, ez nem változik, ezért a következő évben már más vállalatnál próbálom újra kezdeni az egészet. Azt hiszem, nem csalódnak bennem újra. „Hívtak, maradtam“ Tarpataki János István, Beruházási Bank, előadó: — Pénzügyi technikumban érettségiztem Nyíregyházán, azután idejöttem dolgozni. Két év után egyetemre mentem. A bank társadalmi ösztöndíjat adott négy évig. A bank munkáját már a korábbi évekből ismertem. Most nagyösszegű beruházásokkal foglalkozom, munkámmal mégsem vagyok elégedett. Napi nyolc órám kis részét tölti ki a közgazdászi munka, a gondolkodás, a magasabb- rendű szellemi tevékenység. Rengeteg az adminisztráció, a papírmunka. Munkaköröm betöltéséhez nem szükséges egyetemi végzettség, csak technikumi. Hogy nem vagyok elégedett, a bank vezetői is tudják. Hív. tak már közgazdászi munkába, háromszázzal magaiabb fizetésért. De nem mentem. Sokat köszönhetek a banknak. Itt annyira bedolgoztam magam a beruházási ügyintézésbe, hogy sajnálnám, ha az erre fordított energiát elveszíteném. Mindez nem jelenti azt hogy helyzetemet reménytelennek tartom. Jövőre pél dóul nálunk is sok minden megvalósul a gazdasági irányítás új rendszeréből, változni fog a következő években a beruházás is Több elemző, több gazdasági munkára lesz szükség, és a gondolkodás mellett háttérbe szorul az adminisztráció. Akkor — remélem — hasznosítani tudom majd mindazt, amit megtanultam. Eddig a vélemények. Más emberek, más vállalatok, másfajta munkák. Az összkép nem egyértelműen napfényes, de — nem is reménytelen. Mindenki bízik benne, hogy sikerülnek a tervei. És hogy sikerüljenek, az mindannyiunknak érdé-1 ke, Kaa István Meg:e^yrések.. Játék a batáridőkkel Ha az emberi logika ellentmond a valóságnak, abból furcsa dolgok származnak. A Szaboies-Szaí- már megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat 4 millió 870- ezer forintot kapott az államtól egy szerszámgépfejlesztő üzem építésére. Ehhez az engedélyt a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt 1966. október 15-én adta ki úgy, hogy az okmányban a tervezés megkezdését 1966 májusára (nem tévedés) ütemezte, s így talán már az sem meglepő, hogy elkészítését 1966 szeptemberre írta elő. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy utólagosan adta ki az engedélyt, s teljesen irreális határidőket állapított meg a tröszt. A szerszámgépfejlesztő üzemet 1967 decemberében át kellene adni rendeltetésének. Csakhogy... S itt még tovább bonyolódik az ügy. Kivitelezőként a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalatot jelölték ki, de erről őket csak 1965 október végén értesítették. így természetes, hogy fel sem tudtak készülni megfelelően az építkezés megkezdésére. A beruházás teljes tervdokumentációját a mai napig sem kapta meg az építőipari vállalat. Ennek ellenére — tisztán jóindulatból. segíte" akarásból — vállalata a Szabolcs megyei Építő és Szerelő Vállalat az erre r- évre tervezett 1 millió 700 ezer forintos munkávrl szemben 600 ezer forint értékű munka elvégzését. És hiányzik még mintegy^ félmillió forint értékű építési munkának a költségvetése. A szerszámgépfejlesztő üzem beruházásának a szakaszos megvalósítása nincs engedélyezve. Egy viszont igen: játék a határidőkkel az iparosítás rovására. S vajon ki tudja, így mikor készül el a szerszámfejlesztő üzem a Szabolcs- Szatmár megyei Me-7'Gazdasági Gépjavító VÉT"-"ml? Farkas Kálmán A látszat csal Nyíregyházán, ahol a Kossuth tér és a Dózsa György út találkozik, közvetlenül a játéküzlet portálja előtt állt egy do- hányárudai pavilon. Meglepő gyorsasággal lebontották. Délelőtt még árusítottak benne, délután nr'~ csak a romjai hevertek szerte szét. Akkor azt gondoltam; így kell cselekedni, gyorsan és határozottan. Kár volt. Mert amilyen gyorsan bontanak Nyíregyházán, a törmeléket olyan lassan szállítják el. A romhalmaz még mindig eredeti helyén van. Lehetséges, hogy valaki kitalá1- ta: beleillik a városképbe0 Mert ilyenek sajnos, más utcán is vannak. Seres Ernő Garázzsal ellátott társasház Nyíregyházán A város legmodernebb társasházának műszaki átadására került sor hétfőn délután Nyíregyházán. Az északi nagykörút mentén OTP-kölcsönnel felépített háromemeletes, központi tv antennával, távfűtéssel, vízzel és vezetékes gázzal, beépített konyhabútorokkal felszerelt épületben 32 darab két, két és fél, illetve háromszobás, összkomfortos lakást képeztek ki. Az első olyan lakóház a városban, amelynek pinceterében autógarázst létesítettek. A garázsban 12 személygépkocsi fér élj
