Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
A televízióból jóbarátaink Danas lián színművész Kisvárdai fiatalok klubiában Falminták akácgallyakból Az elmúlt hét minden estéjén színpadra lépett a Budapesti Vígszínházban és közben ugyanazokban a percekben a Nyírségtől Zaláig, Hegyeshalomtól a Viharsarokig sok-sok városi és falusi mozi vetítővásznán is megjelent, mint a Hideg na pok Tarpatakija. A színház- és mozilátogatók ismerik finom metszésű, okos arcát, elegáns járását, mozdulatait. Őrzik magukban egyik-másik alakításának emlékét. Ki az elsó nagy fílmszerepét, a Libom- fit. ki az Uj Gilgames tüdőbeteg szerelmes ifjúját, vagy Szomori II. József-ének Címszerepét. Arthur Miller drámájának (Közjáték Vi- chyben) hercegét, vagy éppen a Tilos a szerelem című film darukezelőjét, akiről azonban kiderül, hogy szintén herceg. Pályáját, szerepeit a néző maga is figyelemmel kíséri, ezért a beszélgetés során inkább régi emlékekről, művészi elképzeléseiről, egyéni ízléséről vágyairól faggatjuk. — Rátkai Mártonnak köszönhetem, hogy színész lettem — kezdi elbeszélését Darvas Iván. — A főiskolán nem jártam szerencsével: 1943-ban és 1944-ben is nekifogtam s mindannyiszor kiestem a rostavizsgán. A háború után ismét jelentkeztem, fel is vetlek, s ekkor lett Rátkai Márton az osztályfőnököm. Rátkai nagyon rossz pedagógus volt a szó elméleti értelmében, mert azt kívánta, hogy őt utánozzuk, ne a szerepet játsszuk el. hanem azt, amit ő abból a szerepből csinálna. 3 mégis: a lehető legjobb pedagógus volt, mert elhitette növendékeivel, hogy tehetségesek. Velem is. Többszöri sikertelen rostavizsga után csak azért mertem elmenni a Művész Színházba, ahová Rátkai Márton ajánlott Anouilh Eurydike című darabjának Orfeusz szerepére, és Vár- konyi Zoltán — a színház igazgatója — a meghallgatás után le is szerződtetett. Úgy éreztem magam akkor, 22 évesen, hogy én vagyok a mesék legkisebb hercege, aki a próbatételek után célhoz ér. — És azóta is folyamatosan „herceg”? — Igen, kissé túl gyakran játszatnak velem arisztokratákat, s van ebben némi fantáziátlanság a rendező részéről. De nem panaszkodom. hisz az utóbbi években, s különösen most a Vígszínházban igazán kedvemre való szerepeket kaptam Pontosabban: engem elsősorban a szerző érdekel. Shakespeare Rómeó és Júliájában például játszottam Rómeói, de MercuccióT is, és ez a szellemes, gunyoros hajlamú ifjú talán közelebb állt hozzám, mint a hősszerelmes, de játszottam a Ca- pulet-ház szolsá’nak egyikét is, s ebben sem találtam kivetni valót. Shakespeare- nél a legkisebb szerep is »hakespearei. Ami pedig az utóbbi éveket illeti: Dür- renmattof. Arthur Miileri és Anouiít játszani igényes munka, — A film? Nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném. De van egy-két rendező. akivel jól tudok együtt dolgozni, például Makk Károly, és Rényi Tamás. Ez nem értékítélet, csupán any. nyi, hogy értjük egymást, mondhatnám azonos hullámhosszon vagyunk. Jan- csó Miklóssal még soha nem készítettünk közös filmet, de az ő alkotását, a Szegénylegényeket tartom az utóbbi évek egyik legjobb filmjének. — Ha már a „leg”-nél tartunk, melyik volt élete legkedvesebb szerepe? — Nehéz lenne eldönteni. Valójában több „leg” van, hiszen minden Csehov és Osztrovszkij darab, amiben játszottam emlékezetes maradt. Nagyon szeretem az orosz klasszikusokat, hiszen gyerekkorom óta eredetiben olvasom őket. Édesanyám ugyanis orosz. A Madách Színházban játszottam a Három nővérben több Osztrovszkij és Gorkij drámában, M''sko!con pedig, ahol egy évet töltöttem, a Ványa bácsi Asztrov doktorának szerepét kaptam. A jövőben is ugyanezeket szeretném játszani, a moderneket és az örök Csehovot, no meg szívesen látnám színpadainkon más modern szerzők darabjait is... — Charly! Zörgetnek! Charles Pauls lassan ébre. dezett, nehezen tépve ki magát bódult álmából, amely — nem számítva a látomásokat —, édes volt, mint a szirup. Az ajtón dühösen dörömböltek s Charles érezte, hogy a viskó minden egyes ütésnél megremeg. Szemei nehezen nyíltak fel, mint a redőny a szétvert sarokva- scn. Valaki bekiáltott az utcáról : — Hé, nyissátok ki! Vagy szétverjük az ajtót! Charly felült az ágyon. — Hagyjátok abba! Rögtön nyitom! Frida rémülten suttogta: — Mi lehet ez, Charly? — A törvény — morogta ő. — Ismét ez az átkozott razzia.. — majd hozzátette: — Ne nyugtalankodj. Semmit sem követtünk el. A kunyhó ismét megremegett az ütésektől, és Charly még egyszer felkiáltott: — Jövök már! Ne dörömböljetek! A szoba elülső részében, a függöny mögött rémülten felsírtak a gyerekek. Charly a sötétben kitapogatta a nadrágját csendesen szitkozódott. Felesége gyufa után kutatott. Fellobbant a láng, •Részlet a dél-afrikai szerző ,,És a kötél háromszorosan sodrott” című könyvéből, amely a hazájában uralkodó apartheid gyűlöletes módszereit leplezi lo. Makiári tanár úrral a sarokba húzódtunk, s volna miről beszélgetni ha hallanánk egymás szavát. Néhány percig erőlködünk, s akkor olyan szavakat szűrök ki a zajból, hogy totál, meg montázs, de aztán legyint a partnerem, s jelzi, hogy majd később folytatjuk. A kisvárdai ifjúsági klubban a szerkesztőség KISZ-istái kedvéért, bemutatták a helyi amatőrök egyik filmjét, arról kezdtünk beszélni mikor megszólalt a zenekar: „fáj, fáj, fáj...” Jön az egyik kolleganőm s azt mondja: ugye milyen helyesek! Mi Makiárt val nagyon unjuk a harsogást, de azért nem mondunk ellent Egyikünk sem akar öregnek látszani. Nézzük a gyerekeket. 16 —18 évesek. A fiúk friss ingben, sötét ruhában. A cipők hegyes orrűak gavallér sarokkal. A lányok blúzban, pulóverben, a szoknyájuk egészen rövid. A párok pörögnek. szétválnak, majd ismét találkoznak. A táncosok ügyes játékokat találnak ki a zene ütemére. Hiányoznak a szertartásos formulák. Alig tudjuk követni a párok cseréjét. Kézről kézre lebegnek, repülnek a lányok, de itt nem villognak haragos lekintetek. A tánc kedvéért táncolnak teljesen átadva magukat a ritmusnak. Alig beszélnek. A dob pereg, s az arcokon valami ősi, szinte kultikus révület. Mi nem érthetjük ezt igazán, kívül esünk a bűvös körön. Más az életritmusunk, mások voltak irodalmi művészi eszményeink, élményeink. Majdnem mind a tanítványom volt — mondja a kisvárdai tanár, s néha alig értem őket. Nagyon szeretem Gárdonyit. Megfilmesítettük a „Parasztlány” c. novelláját. Persze elkövettünk néhány ballépést a forgatás közben, de a gyerekek azon a ponton bírálták a filmet, ahol a legkevésbé vártam. Azt mondták túl ex-otikus, s hogy ma már nem divat a szentimentalizmus. Igazuk volt. A legérdekesebb az, hogy én beszéltem nekik filmesztétikáról, s a saját érveimmel fogtak meg. Tudod. hogy ezt a klubot sem mi csináltuk. Néhányan — köztük a legnagyobb „huligánok” — elhatározták, hogy teremtenek maguknak egy szórakozóhelyet. Nem lehetett ellentmondani... Anyaguk, szerszámuk alig volt, de azért kifestették ezt és Charly a táncoló fény mögött rámosolygott Fridá - ra: — Minden rendben lesz. Te csak figyelj a gyerekekre! Az öklök megint döngetni kezdték az ajtót, mire Frida, lejjebb csavarva a lámpabelet, s megpróbálta elcsitítani a rémülten síró gyermekeket. Charly mezítláb az ajtóhoz ment. s elfordította a kulcsot. Az ajtó, anélkül, hogy hozzáért volna, élesen kivágódott. Egyenruhás alakok tódultak be a szobába. Charly önkéntelenül hátralépett. Egy pillanatra zseblámpa fénye vágott a szemébe, aztán kialudt. A csoportban négy rendőr volt; egy fehér hadnagy, és három afrikai. A hadnagy ránézett Charles Paulsra és így szólt: — Ö az. Hol van a dag- ga‘? (‘kábítószer) Charly állta a tekintetét: — Itt nincs dagga. Mi tisztességes emberek vagyunk! A hadnagy elvigyorodott és lassan körülnézett. Alacsony, kövér emberke volt, sűrű, fehér szemöldökkel, amelyek beszéd közben fel- alá ugráltak. Kicsi, keskeny szája késsel ejtett vértelen sebként húzódott tégla színű arcán, melyet mint valami geográfiai térképet apró ráncok szántottak keresztül- kasül. Szürke, mélyenülő szeméi ide-oda kutattak. Mögötte csüggedt, bárgyú a termet. Ezeket az absztrakt mintákat festékbe mártott akácgallyakkal produkálták. Eredeti ötlet, és nem is lett csúnya. Most már van itt gyöngyfüggöny hangulatvilágítás, háncsfonatú könyvespolc és persze zenekar, meg számtalan énekes. Erre felfigyelt a járási KISZ-bizottság, na meg a kultúrház, így aztán szentesítették a klubot. Választottak vezetőséget, el. készült a munkaterv. Később átfutom a tussal díszített, gonddal gépelt tervet, „A tánc története, Műt dem lakások. Filmankét, A mai magyar irodalom, A krimi régen és ma” ezek az előadások jelzik hivatalosan a klub létét, munkáját. De talán nem is az előadások a legfontosabbak. Nyolcvan, száz fiatal, — akik azelőtt éretlen tréfákkal ütötték el az időt, hangoskodtak, vagy unottan üldögéltek a presszóban, — most otthonra lelt, vagy Egy ember lép be a börtön magánzárkájába. Felakasztja tele's kabátját a szegre, és leül az aszla’hoz. Egyedül van. Hallgat. Egyedül van? Nem, itt van vele az egész világ: városok, országok, emberek. Kihallgatjuk gondolatainak hangiát. Lenin gondolataiét. így kezdődik a Lenin Lengyelországban című film, amely valami új a filmbeli Lenin-ábrázolások sorában. Mint egy harminc éve van kapcsolatban a Lenin-téma Szergej Jutkewicz művészi munkásságával, 6 alkotta A puskás ember, Történetek Leninről című filmeket, és most a Lenin Lengyelországban-! A munkát néhánv évvel ezelőtt Jevgenyij Gabrilo- vics forgatókönyvíró e.s Va- lentyin Nyevzaron rendező kezdte el, és megszakadt a rendező hirtelen halálával. Ezután Jutkewicz vette át a filmet. Azonos értékű társszerzője lett a forgató- könyvnek, Gabriloviccsal együtt keresett új képi meg. oldásokat a témára: és . találtak. Az első beállítástól az utolsóig a néző elragadtatott tanúja lehet Lenin eleven, utolérhetetlen és hailíthatatlan gondolat- menetének. arckifejezéssel állt a három sötét bőrű rendőr A hadnagy tékintete Fri- dán állapodott meg. Az asszony önkéntelenül ösz- szébbhúzta magán a hálóinget. — Kellemes ilyenkor az ágyban henteregni, mi? Én meg mászkálhatok kint az esőben. — Charlyt kérdezte: — Mi a neved? — Charles Pauls. — Hát a tiéd? — fordult Fridához, miközben majd felfalta apró. szürke, kifejezéstelen szemeivel. Frida rémülten nyelt egyet, aztán halkan, szaggatottan mondta a nevét. A hadnagy tovább vigyorgott: — Na Igen. Tisztességes emberek. — kacagott. A szája kinyílt és a torkából a kotkodácsolás és fuldok- lás furcsa keveréke tört elő. Aztán hirtelen becsukta a száját. Gyűlölködve nézett Fridára: — Mit bámulsz rajtam, 1e suvickos képű szajha? Megigazította vizes tányérsapkáját fejével intett a kísérőinek, és kilépett az esős sötétségbe. Azok hárman szó nélkül követték. Valahol az utcán az eső monoton pergésén túl hangos emberi beszéd hallatszott, ajtók csapódtak; egyre élesebbé váltak a külvilág zajai. Charly hirtelen előkotorta bakancsát, felhúzta. — Hová készülsz? — kiáltotta rémültén Frida. inkább otthont teremtett magának. A program már csak következmény. A legfontosabb, hogy ezek a gyerekek megérezték, hogy nem élhetnek tartalmatlanul. Legtöbben szakmunkások. Mázolok, asztalosok. Ktsz- ekben, vagy kisiparosoknál tanulták a mesterséget, s hogy felszabadultak, nemigen találtak munkát. Kicsit dühösek, kicsit elkeseredettek voltak, és persze könnyelműek. Verekedtek, feltűnően öltözködtek, megnövesztették a hajukat. Fel akarták mindenki figyelmét hívni magukra hiszen sehová sem tartoztak. Aztán?... Nem történt csoda. Munkások gyerekei, munkára, mesterségre nevelték őket. Természetes, hogy a józanság kerekedett felül. Már látják a filmeket, szívesen hallgatnak ver. set, és énekelnek, meg táncolnak. Néhányan megtették az első lépéseket, s a többiek követték őket. Gyarmati Béla Gabrilovics, Jutkewicz és Sirauh filmje szokatlanul sokat ölel fel: a cselekményben tulajdonképpen csak néhány napot ábrázolnak, amelyeket Lenin a fogságban tölt, és amelyből a hatalmas tiltakozási hullám és lengyel barátainak makacssága kiszabadította. A film mégis nagyon sok eseményt ölel fel, és rendkívül nagy gondolatvilágot közvetít. Térrel és idővel szabadon bánva, a filmalkotók széles történemi képet vázolnak — Megyek, megnézem, mi történik odakint. — Ne menj. Charly! Bajod eshet. Charly toppantott a lábával, hogy meggyőződjék róla, rendben vannak-e a bakancsai, aztán csendesen válaszolt: — Csak körülnézek. Látni akarom, mit csinálnak a mieinkkel. — Felvette sárga viaszosvászon esőköpenyét s megnyugtatóan rámosolygott: — Meglátod, minden rendben lesz. Az utcán élesen világított néhány teherautó fényszórója. Eszeveszetten csaholtak a kutyák, s az áradatként lezúduló eső függönyén át innen is, onnan is emberi figurák bukkanták elő. A rendőrség összeszedett néhány afrikait, akik csoportba verődve, a hidegtől és esőtől remegve álldogáltak a fénykévében. Szortírozták és különböző teherautókba ta- szigálták őket. Egy afrikai kijött a kunyhójából és a kapuból nézegette, mi történik. Köpenye alól kilátszott a pizsamája. Zseblámpa fénye hullott rá, s a rendőrök egy pillanat alatt körülvették! Karácsonyi könyvek gyerekeknek Uj mesekönyvek, képes albumok, találkozások népszerű ifjúsági írókkal — a téli könyvvásár idején ereket a karácsonyi ajándékokat kapják a legfiatalabbak a Móra Kiadótól. Elkészült az 1967-es gyermekévkönyv, külön a lányoknak, külön a fiúknak. Kicsinyek képes , albuma Bálint Ágnestől „A Futrinka utca lakói” benne: Böbe baba, Cica Mica és tv-beli bábtársaik. A „Mindennapra egy mese” — 365 érdekes izgalmas történet gyűjteménye. A Bölcs bagoly sorozatban jön, s a halak életéről szól a „Vizek világa” Réber László rajzaival. „Egy év az Antarktiszon” címmel Titkos Ervin meteorológus útinaplója a Mirnlj sarkkutató állomás munkáját, életét mutatja be a fiatal olvasóknak. fel. A cselekmény minden részletét, minden beállításé, filozofikus mélység és kép. nyelv jellemez. A filmet kizárólag Len gy el országban forgattál: Varsóban, Krakkóban, Pc roninnál és Torunban. Lengyel színészek személye sítik meg a lengyeleke szovjetek az oroszokat. Ez a film beszédes példája ki baráti, szomszédos orszá filmalkotói együttműködésének. — Hol az Igazolványod, kaffer ? — A házban, a kabátom zsebében. — Mindig magadnál kel’, hordanod. Hol van? — Rögtön kihozom, bent van a házban. — Egyszóval nincs igazolványod, mi? Na gyerünk: — Hallgasson meg, misz- ter, a házban van. A rendőrök se szó, se beszéd az út közepén didergő csoporthoz lökték. Az afrikaiak csoportja ti - relmesen várta a zuho.ó esőben mikor ültetik őket kocsikba. Sokan azért ke-, rültek ide, mert nem tartottak maguknál igazo'- ványt, másoknak nem volt rendben a papírjuk, s most valamilyen pecsét hiánya miatt borult fel az életük, egyesek pedig a házkutatásnak szegültek ellen. Az eső még mindig esett, de már nem olyan erősen.' Charles Pauls a félhomály* ban álldogált, a reflektorok fénycsóváján kívül, és az eseményeket figyelte. Az esővíz kis patakokban csordogált le köpenyéről, sapkájáról pedig a nyakébai csepegett, A rendőrök szá-j Alex La Cum: A RAZZIA* Lenin Lengyelországban (Szovjet—lengyel film) Jelenet a „Szerelem óh” című darabból.
