Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
teaesson* 0ter>úéa Üfabb változások a ti c*I-%ieí«lacni hadsereg vezetésében Saigon (MTI): A Reuter megbízható ka- . .'>.ai forrásokra hivatkoz. _i jelenti, hogy Ky táborok, a dél-vietnami minisz- crelnök előreláthatólag ‘ . váltja a Mekong delta örzetének parancsnokát üang Van Quang vezérőrnagyot. Ezzel egyidőben más vezető katonai posztokon ,s változások várhatók. A 37 éves Quang tábornok t 2i decembere óta irányítja . hadműveleteket ebben a :űrűn lakott körzetben, Dél- Vietnam fő rizstermő övezetében, ahol mindeddig az amerikai csapatok csak a kü- 1 önleges erők támaszpont- 'ain voltak jelen. A Reuter elentése szerint Quang tábornok maga is a delta vidékén született. Quang tábornokot aggasztja az a várható gazdasági hatás is. amelyet „az amerikaiak költekezése okoz majd ezen a vidéken” — vagyis az, hogy ösz- szehasonlítási lehetőség nyíTömegsírra bukkantak a wroclawi vajasáéban Varsó (TASZSZ): A wroclawi vajdaság egyik kisvárosában a fasiszta r lengyel földön elkövetett gaztetteinek újabb nyomaira bukkantak. A föld felszíne alatt különféle európai hadseregek egyenruha-foszlányait találták meg. Megállapították, hogy a kisvárosban hadifogoly tábor volt, ahol 250 000 angol, belga, olasz, marokkói, lengyel, szovjet, francia, csehszlovák, jugoszláv katonát és tisztet gyilkoltak meg' a fasiszták. A tábor nyomait ugyan gondosan eltüntették, de a bűntettet nem tudták leleplezni. Okmányok tanúskodnak arról, hogy a táborban a 18 és 35 év közötti hadifoglyokat likvidálták. Tömeggyilkosságokra vallanak a feltárt sírok, amelyeket a németek fák ültetésével próbáltak leplezni. Mintegy száz tömegsírt tártak fel. mindegyik 25—30 méter hosszú és 2—3 méter széles. Náciellenes tüntetés Münchenben München (MTI): Pénteken este diákok ezrei tüntettek Münchenben a neonáci nemzeti demokrata párt ellen, amely választási nagygyűlést akart tartani a Krone cirkuszban. Az esti órákban a diákok plakátokkal vonultak fel az utcákon, a plakátokon a következő jelmondatok álluk: „Nem akarunk negyedik birodalmat! München ellene van a náciknak, az NFD Hitler gyermeke!” A Krone cirkusz közelében egy diákvezető hangárén jelentette be az egy- begyült tömegnek: „Tudatni akarjuk a világgal: München nem vált ismét a náci mozgalom fővárosává.” Mint a Reuter hozzáfűzi, v felvonuló diákokat a járókelők közül — főként fiatalok — sokan megéljenezték, az idősebbek — akik a hitleri érát dicsőítik — sértegető kijelentéseket tettek. A Krone cirkusz bejáratánál antifasiszták és neonácik között dulakodás is támadt. Százharminc rendőr akadályozta meg a nemzeti demokratákat abban, hogy a cirkuszba behatoljanak. lik az amerikai katonák életszínvonala és a helyi viszonyok között. Az AFP jelentése szerint Tay Ninh tartományban, ahol a nagyszabású Attleboro hadművelet folyik húszezer amerikai katona részvételével, a tengerészgyalogosok felfedezték a partizánok egyik élelmiszerraktárát. A behatoló katonák itt érdekes felfedezést tehettek: a rizs ugyanis amerikai raktárakból származott. Ami a VDK elleni légiháborút illeti, az amerikai gépek számára rendkívül kedvezőtlen időjárás kilencedik napja a minimumra szorítja a légitámadások számát. A felderítő felvételek tanúsága szerint a VDK-ban közben gyors ütemben folyik a megrongált közlekedési útvonalak helyreállítása. Mint az AFP jelenti, pénteken Hanoiból Londonba érkezett David Dellinger amerikai újságíró, a Bertrand Russell által a vietnami háborús bűnök kivizsgálására alakított nemzetközi törvényszék tagja. Dellinger kijelentette: „Döntő bizonyítékokkal rendelkezem arra, hogy az amerikai légierő szándékosan bombáz városokat és falyakat, lakónegyedeket és kórházakat, amelyeket világosan látható vöröskereszt jelzéssel látnak el. Johnson elnök szavai, amely szerint „Amerika nem támad emberi célpontokat, hanem csak betont”, hamisak. Hanoitól 50 kilométerre délre Phu Ly városát a bombázások teljesen szétrombolták. Ezt fényképekkel tudom bizonyítani.” Dellinger, aki' a „Liberation” című pacifista folyóirat szerkesztője, hozzáfűzte: „Nem hiszem, hogy ha az amerikai nép tudatában lenne az Észak-Vietnam elleni amerikai légitámadások emberáldozatainak, hagyná, hogy ez az állapot tovább tartson.” Felrobban? egy amerikai bombázógép New York, (MTI): Az amerikai Wisconsin államban szombatra virradó éjjel felrobbant és lezuhant egy B—52-es stratégiai bombázógép, amelyen kilenc főnyi személyzet tartózkodott. Szemtanuk szerint a hatalmas robbanás 10—12 kilométer körzetben reszketette meg a levegőt. A széthulló égő roncsok több tüzet okoztak. Az amerikai parancsnokság szóvivője kijelentette, hogy a gyakorlórepülést végző gép nem vitt magával nukleáris fegyvert. Megfigyelők ezzel szemben megjegyzik, hogy az idén január 17-én történt spanyolországi palomaresi esetnél — amikor szintén B—52 típusú amerikai gép zuhant le — az amerikai hatóságok sokáig tágadták, hogy a szerencsétlenül járt gépen nukleáris fegyver volt. A pénteki repülőgépkatasztrófáról kiadott- jelentésekkel kapcsolatban a ÜPI is rámutat, hogy nukleáris bombával felszerelt B—52 típusú óriásbombázók 24 órás szolgálatban teljesítenek őrjáratot az Egyesült Államok légiterében. Az amerikai légierő csak egy olyan esetet ismert el, amikor nukleáris fegyvert hordozó gép zuhant le az Egyesült Államokban, de a szerencsétlenség pontos helyét és dátumát nem voltak hajlandók közölni. Az amerikai hírügynökség felsorolja az 1958 eleje óta történt 13 olyjn repülőgépincidenst, amely nukleáris bombát hordozó gépekkel történt meg. „Csészealjak“ Ghana felett Accra, (MTI): Ghana-szerte elterjedt hírek szerint titokzatos objektumok röpdösnek az ország légiterében. A történet meglehetősen hasonlít azokhoz az esetekhez, amikor az amerikaiak „repülő csészealjakat” véltek látni hazájuk felett. Ghánái szemtanuk beszámolói szerint az ország területe felett északkeleti és északnyugati iránybán röpdöső légi objektumok arany színű szikrákat ’bocsátanak ki magukból. A ghanai sajtó és a közvélemény valószínűleg gyorsan napirendre tért volna a misztikus repülő objektumok felett, ha a nemzeti felszabadítási tanács — a ghanai katonai kormány — sajtótitkársága útján no vember 18-án közzé nem tesz egy hivatalos cáfolatot. ,A nyilatkozat szerint a katonai kormány szeretné biztosítani a lakosságot: minden eszköz rendelkezés- sére áll ahhoz, hogy az ilyen objektumokat észlelni tudja, s szeretné megnyugtatni a ghanaiakat: azok a repülő testek, amelyeket látni véltek, sohasem repültek át Ghana felett. A közleményt az accrai rádió is többször beolvasta. Ennek következtében azok is tudomást szereztek a titokzatos légitestekről, akik ed' dig boldog tudatlanságban éltek. Túl a Jafu folyón rizsteraszok í. Kigyulladtak a piros lámpák, mégsem mozdult senki az ablakoktól: alattunk tízezer méter mélységben a Ja- lu folyó csíkja kacskaringózott. egy helyütt sokszorosára szélesedve, ahonnan vakítóan verődtek vissza a Nap sugarai. — A szuphuni duzzasztó és vízi erőmű — mondta valaki franciául. — Megérkeztünk Koreába — toldotta meg a társa. A pilóta, előbb jobbra, majd balra döntötte a gépet: mindkét oldalon ülők jól láthatták az őszi ruhát öltött szabad Koreát. Nyugat felé messzeségbe veszett a Sárga-tenger iszapos barna síkja, amelyet csak néhol tört meg a fodrozó hullámok fehérsége. Lám, itt fent felötlik a gondolat: tán mégse sárga a Sárga-tenger? Kelet felé, a színpompázó szárazföldön időzne a szem leginkább. Parányi rizsparcellák, mint egymáshoz illesztett sok ezernyi szabálytalan dominó, — az enyhesárgától a halványzöldig — beékelődnek a méregzöld süvegekként magasodó hegyek közé. Ugyanilyen színű gyűrűk futják körül némelyik „süveget”. — Mik azok a kisebbedő gyűrűk? — fordult hozzám oroszul az Irkutszkban melrem azt a vidéket. — Kissé féloldalt fordította a fejét: koreai volt. — A hegy oldalába vájt teraszok. Teraszok — ismételte, s kézzel mutatta a lépcsőfokokat. Csusokszínű virágai a mi díszkertjeinkben tenyészű társaikra emlékeztettek. Csakhogy ezek sokkal magasabb szárúak: száguldó gépkocsink ablakából nem láthattam át felettük. Az egyik kanyaron túl a hazai dáliák piros, sárga, lila, fehér rokonait ismertem fel. — Nagyon szeretjük ezeket a virágokat — válaszolta érdeklődésemre a koreai kísérőm —, mert elpusztítha- tatlanok. Ugyanilyen ,.petúniák”. ,.dáliák” és „margaréták” hajladoztak ae őszi szélben az utak mentén mindarra, ahol vidéki utazásaim során is megfordultam. Valóban kedvencei a koreai embernek a természet eme teremtményei... A domb mögül előbukkant Phenjan. Mennyi, de mennyi, leginkább szívet szorító képet láttam róla. Annak idején, 1950—53-ban megrendítő jelentéseket olvashattunk Phenjan külvárosa pán a biztosító öv akadályozta, hogy teljesen meg ne forduljon. — Kell a föld, hát elvesszük a hegytől. De mennyi munka árán... — Velikolepnij! (Nagyszerű!) — mondta a hölgy inkább magának. — Rizstábla már a hegyek oldalán is!... • A magyar ember, bárhová Rizsteraszok lém telepedett középkorú hölgy, aki eddig szótlanul szemlélődött. Nem tudtam válaszolni. Tovább meditált: ... szélesek, laposak, mint a Szaturnusz gyűrűi... Az előttünk ülő férfi pótolta mulasztásomat. — Rizs — mondta oroszul —. mint a többi. Jól ismeveti a sorsa, mindenütt azt keresi, ami hazájára emlékezteti. És ilyenkor méginkább szembetűnnek a különbségek. A repülőtérről a városba vezető — autóval jó félórányi — utat vég>:telen-végig virágok szegélyezték. „Petúniák” — állapítottam meg magamban. Széles, tölcséres Vihar a népi kommunában Peking, (MTI): Kocsis Tamás, az MTI tudósítója írja: Ki az „ellenforradalmár” a kínai népi kommunában? A „Fővárosi vörösgárdista” című lap erre ad választ, amikor részletes leírást közöl az egyik Pekinghez közel eső népi kommuna gyümölcstermelő nagy brigádjában lezajlott eseményekről. A kommunában Vang Sao-hua gépkocsivezető „forradalmi plakátot” ragasztott ki és ebben azt a nézetet vallotta, hogy helytelen a homokos, kavicsos, széljárta földeket gyümölcsfákkal betelepíteni, mert ez „nem felel meg annak a maocetungi jelszónak, hogy készüljünk a háborúra, készüljünk a természeti csapásokra és szolgáljuk a népet”. Nem felel meg annak a követelménynek sem, amely szerint „a gabonatermés a fő program”. Miután a kommuna vezetői helytelenítették Vang Sao-hua elképzeléseit, a gépkocsivezető „a szilárd emberek egy részének segítségével” megalakította a „kulturális forradalom bizottságának előkészítő bizottságát” és nagygyűlést szervezet „a hatalom bitorlói” ellen. — A továbbiakban megszervezett 89 embert és azzal az indokkal, hogy „kipróbálja vajon az adott területen a gyümölcs terem-e jobban, vagy a gabona” kiválasztott egy jő földterületet és kivágott 200 gyümölcsfát. A „vörösgárdisták” lapja mindeiTől azt írja, hogy „Vang Sao-hua elvtárs ezen forradalmi akciójának forradalmi főirányvonala • helyes. A kommuna burzsoa utat járó hatalombitorlói és a félreértett parasztok azonban 4—500 parasztból álló ideiglenes „vörösgárdát” hoztak létre és fogságba vetették Sao-huat és társait. Ezt az akciót nevezi a „Fővárosi vörcsgárdista” című lap „a szemptember 13-i ellenforradalmi ügynek”. Vang Sao-huat és egy társát a körzeti fogdában tartották több mint egy hónapig. A lap ezt az időszakot a „fehérterror időszakának” mondja. A rendőrség október 16-án „a kialakult helyzet kényszere alatt” végül szabadon bocsátotta Vang Sao-huat, aki azonban — mint a „vörösgárdisták” lapja zárójelben megjegyzi — nem tért haza családjához, mert a tömegek egy része nem értett egyet szabadon bocsátásával Végül november 3-án Vang Sao-hua hazaköltözhetett. Időközben ugyanis „az első szintű pártkáderek és szegényparasztok követelésére 26 tagú vizsgáló bizottságot küldtek ki”. Ez a bizottság tájékoztatta a pártközpontot és a központi „kultúrforradalmi bizottságot”, sőt, Hszie Fu-csi miniszterelnök-helyettes köz- biztonsági miniszter személyesen adott ki utasítást az ügy rendezésére. A rendezés során felmentették Vang Sao-huá-t és a vele tartókat, a „vörösgárdisták” lapja pedig „a maocetungi eszmék győzelmének” nevezi, hogy a vezetők beismerték hibáikat a sajtóban a jenki haderő vandál pusztításairól: falvak, városok tűntek el a föld színéről, tömegsírokká változtatva ezeket a településeket. Az amerikai hírügynökségek akkori közleményeiben gyakran visszatérő momentum volt: „Repülőgépeink sikeresen bombáztak hadicélpontokat Phenjan térségében” — és százezer tonnában számolták már a ledobott pusztító terhet. S nyomukban dőltek a „hadicélpontok”: lakóházak, gyárak, színházak, napközi otthonok, kórházak, óvodák.... mindaz, ami egy várost várossá tesz Hullottak a bombák, s ahol nem „aratott” kellőképpen a „szőnyeg”, oda még napalmot is szórtak. Koreai barátaink megmutatták azt a fényképes albumot, amelyben — örök me- mentóként — megörökítették az utókor számára: így nézett ki a letarolt Phenjan. A város különböző pontjairól készített fotok mind ugyanazt a szomorúságot, sivárságot tükrözték. Köröskörül tégla- és kőtörmelék, itt-ott magányos, dőlt kémény, üszkös fatörzs jelzi, hogy valaha élet volt ezen a környéken. — De a felperzselt földből — az idős veterán az albumra mutatott — kibújtak a virágok, a felperzselt föld alól előjöttek az életben maradott phenjaniak. Mert az emberek és a virágok el- pusztíthatatlanok. Akkor értettem meg igazán a koreaiak virágszerete- tét... Széles sugárúton, öt-hatemeletes új háztömbök között fut a gépkocsink: nagyablakos. beépített erkélyes lakóházak. Az egyik kis tér sarkán azonban egy kétemeletes ház vonja magára a figyelmet: külsejével elüt a többitől. Időm sincs kérdezni, koreai társam máris mondja: — Ezt nem mi építettük, csak restauráltuk. — Kérdő tekintetemre tovább folytatja: — Egyetlen ház, amelyik félig-meddig épségben került ki a háborúból. Milyen furcsa a sors játéka, nemde? A japán megszállás idején a legmagasabb épülete volt Phenj annak. Meg hagytuk, emlékeztetőül, hogy legyen mihez mérni aí újat. Most, mint látja, áruda s már annak is kicsi. Következik: EMLÉKEZNEK RÁNK.
