Kelet-Magyarország, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

teaesson* 0ter>úéa Üfabb változások a ti c*I-%ieí«lacni hadsereg vezetésében Saigon (MTI): A Reuter megbízható ka- . .'>.ai forrásokra hivatkoz. _i jelenti, hogy Ky tábor­ok, a dél-vietnami minisz- crelnök előreláthatólag ‘ . váltja a Mekong delta örzetének parancsnokát üang Van Quang vezérőr­nagyot. Ezzel egyidőben más vezető katonai posztokon ,s változások várhatók. A 37 éves Quang tábornok t 2i decembere óta irányítja . hadműveleteket ebben a :űrűn lakott körzetben, Dél- Vietnam fő rizstermő öveze­tében, ahol mindeddig az amerikai csapatok csak a kü- 1 önleges erők támaszpont- 'ain voltak jelen. A Reuter elentése szerint Quang tá­bornok maga is a delta vi­dékén született. Quang tá­bornokot aggasztja az a vár­ható gazdasági hatás is. ame­lyet „az amerikaiak költeke­zése okoz majd ezen a vidé­ken” — vagyis az, hogy ösz- szehasonlítási lehetőség nyí­Tömegsírra bukkantak a wroclawi vajasáéban Varsó (TASZSZ): A wroclawi vajdaság egyik kisvárosában a fasisz­ta r lengyel földön elkövetett gaztetteinek újabb nyomaira bukkantak. A föld felszíne alatt különféle európai had­seregek egyenruha-foszlá­nyait találták meg. Megálla­pították, hogy a kisvárosban hadifogoly tábor volt, ahol 250 000 angol, belga, olasz, marokkói, lengyel, szovjet, francia, csehszlovák, jugo­szláv katonát és tisztet gyil­koltak meg' a fasiszták. A tábor nyomait ugyan gondo­san eltüntették, de a bűn­tettet nem tudták leleplezni. Okmányok tanúskodnak arról, hogy a táborban a 18 és 35 év közötti hadifoglyo­kat likvidálták. Tömeggyilkos­ságokra vallanak a feltárt sírok, amelyeket a németek fák ültetésével próbáltak leplezni. Mintegy száz tö­megsírt tártak fel. mind­egyik 25—30 méter hosszú és 2—3 méter széles. Náciellenes tüntetés Münchenben München (MTI): Pénteken este diákok ez­rei tüntettek Münchenben a neonáci nemzeti demokrata párt ellen, amely választási nagygyűlést akart tartani a Krone cirkuszban. Az esti órákban a diákok plakátokkal vonultak fel az utcákon, a plakátokon a következő jelmondatok áll­uk: „Nem akarunk negye­dik birodalmat! München ellene van a náciknak, az NFD Hitler gyermeke!” A Krone cirkusz közelé­ben egy diákvezető hang­árén jelentette be az egy- begyült tömegnek: „Tudatni akarjuk a világgal: Mün­chen nem vált ismét a ná­ci mozgalom fővárosává.” Mint a Reuter hozzáfűzi, v felvonuló diákokat a járó­kelők közül — főként fiata­lok — sokan megéljenezték, az idősebbek — akik a hit­leri érát dicsőítik — sérte­gető kijelentéseket tettek. A Krone cirkusz bejára­tánál antifasiszták és neo­nácik között dulakodás is támadt. Százharminc rend­őr akadályozta meg a nem­zeti demokratákat abban, hogy a cirkuszba behatolja­nak. lik az amerikai katonák életszínvonala és a helyi vi­szonyok között. Az AFP jelentése szerint Tay Ninh tartományban, ahol a nagyszabású Attlebo­ro hadművelet folyik húsz­ezer amerikai katona rész­vételével, a tengerészgyalo­gosok felfedezték a partizá­nok egyik élelmiszerraktá­rát. A behatoló katonák itt érdekes felfedezést tehet­tek: a rizs ugyanis amerikai raktárakból származott. Ami a VDK elleni légihá­borút illeti, az amerikai gé­pek számára rendkívül ked­vezőtlen időjárás kilencedik napja a minimumra szorítja a légitámadások számát. A felderítő felvételek tanúsága szerint a VDK-ban közben gyors ütemben folyik a meg­rongált közlekedési útvona­lak helyreállítása. Mint az AFP jelenti, pén­teken Hanoiból Londonba érkezett David Dellinger amerikai újságíró, a Bert­rand Russell által a vietna­mi háborús bűnök kivizsgá­lására alakított nemzetközi törvényszék tagja. Dellin­ger kijelentette: „Döntő bizonyítékokkal rendelkezem arra, hogy az amerikai légierő szándéko­san bombáz városokat és falyakat, lakónegyedeket és kórházakat, amelyeket világosan látható vöröske­reszt jelzéssel látnak el. Johnson elnök szavai, amely szerint „Amerika nem tá­mad emberi célpontokat, hanem csak betont”, hami­sak. Hanoitól 50 kilométer­re délre Phu Ly városát a bombázások teljesen szét­rombolták. Ezt fényképekkel tudom bizonyítani.” Dellinger, aki' a „Libera­tion” című pacifista folyó­irat szerkesztője, hozzáfűz­te: „Nem hiszem, hogy ha az amerikai nép tudatában lenne az Észak-Vietnam elleni amerikai légitámadá­sok emberáldozatainak, hagyná, hogy ez az állapot tovább tartson.” Felrobban? egy amerikai bombázógép New York, (MTI): Az amerikai Wisconsin államban szombatra virradó éjjel felrobbant és lezuhant egy B—52-es stratégiai bom­bázógép, amelyen kilenc fő­nyi személyzet tartózkodott. Szemtanuk szerint a hatalmas robbanás 10—12 kilométer körzetben resz­ketette meg a levegőt. A széthulló égő roncsok több tüzet okoztak. Az amerikai parancsnok­ság szóvivője kijelentette, hogy a gyakorlórepülést végző gép nem vitt magá­val nukleáris fegyvert. Meg­figyelők ezzel szemben meg­jegyzik, hogy az idén január 17-én történt spanyolországi palomaresi esetnél — ami­kor szintén B—52 típusú amerikai gép zuhant le — az amerikai hatóságok so­káig tágadták, hogy a sze­rencsétlenül járt gépen nukleáris fegyver volt. A pénteki repülőgép­katasztrófáról kiadott- je­lentésekkel kapcsolatban a ÜPI is rámutat, hogy nuk­leáris bombával felszerelt B—52 típusú óriásbombá­zók 24 órás szolgálatban teljesítenek őrjáratot az Egyesült Államok légiteré­ben. Az amerikai légierő csak egy olyan esetet is­mert el, amikor nukleáris fegyvert hordozó gép zu­hant le az Egyesült Álla­mokban, de a szerencsétlen­ség pontos helyét és dátu­mát nem voltak hajlandók közölni. Az amerikai hírügynökség felsorolja az 1958 eleje óta történt 13 olyjn repülőgép­incidenst, amely nukleáris bombát hordozó gépekkel történt meg. „Csészealjak“ Ghana felett Accra, (MTI): Ghana-szerte elterjedt hí­rek szerint titokzatos ob­jektumok röpdösnek az or­szág légiterében. A történet meglehetősen hasonlít azok­hoz az esetekhez, amikor az amerikaiak „repülő csésze­aljakat” véltek látni hazá­juk felett. Ghánái szemta­nuk beszámolói szerint az ország területe felett észak­keleti és északnyugati iránybán röpdöső légi ob­jektumok arany színű szik­rákat ’bocsátanak ki ma­gukból. A ghanai sajtó és a köz­vélemény valószínűleg gyor­san napirendre tért volna a misztikus repülő objektu­mok felett, ha a nemzeti felszabadítási tanács — a ghanai katonai kormány — sajtótitkársága útján no vember 18-án közzé nem tesz egy hivatalos cáfola­tot. ,A nyilatkozat szerint a katonai kormány szeret­né biztosítani a lakosságot: minden eszköz rendelkezés- sére áll ahhoz, hogy az ilyen objektumokat észlelni tudja, s szeretné megnyug­tatni a ghanaiakat: azok a repülő testek, amelyeket látni véltek, sohasem re­pültek át Ghana felett. A közleményt az accrai rádió is többször beolvasta. En­nek következtében azok is tudomást szereztek a titok­zatos légitestekről, akik ed' dig boldog tudatlanságban éltek. Túl a Jafu folyón rizsteraszok í. Kigyulladtak a piros lám­pák, mégsem mozdult senki az ablakoktól: alattunk tíz­ezer méter mélységben a Ja- lu folyó csíkja kacskaringó­zott. egy helyütt sokszorosá­ra szélesedve, ahonnan va­kítóan verődtek vissza a Nap sugarai. — A szuphuni duzzasztó és vízi erőmű — mondta va­laki franciául. — Megérkeztünk Koreába — toldotta meg a társa. A pilóta, előbb jobbra, majd balra döntötte a gépet: mindkét oldalon ülők jól lát­hatták az őszi ruhát öltött szabad Koreát. Nyugat felé messzeségbe veszett a Sárga-tenger isza­pos barna síkja, amelyet csak néhol tört meg a fod­rozó hullámok fehérsége. Lám, itt fent felötlik a gon­dolat: tán mégse sárga a Sárga-tenger? Kelet felé, a színpompázó szárazföldön időzne a szem leginkább. Parányi rizsparcellák, mint egymáshoz illesztett sok ezer­nyi szabálytalan dominó, — az enyhesárgától a halvány­zöldig — beékelődnek a mé­regzöld süvegekként maga­sodó hegyek közé. Ugyan­ilyen színű gyűrűk futják körül némelyik „süveget”. — Mik azok a kisebbedő gyűrűk? — fordult hozzám oroszul az Irkutszkban mel­rem azt a vidéket. — Kissé féloldalt fordította a fejét: koreai volt. — A hegy olda­lába vájt teraszok. Teraszok — ismételte, s kézzel mu­tatta a lépcsőfokokat. Csu­sokszínű virágai a mi dísz­kertjeinkben tenyészű tár­saikra emlékeztettek. Csak­hogy ezek sokkal magasabb szárúak: száguldó gépko­csink ablakából nem láthat­tam át felettük. Az egyik ka­nyaron túl a hazai dáliák piros, sárga, lila, fehér ro­konait ismertem fel. — Nagyon szeretjük eze­ket a virágokat — válaszolta érdeklődésemre a koreai kí­sérőm —, mert elpusztítha- tatlanok. Ugyanilyen ,.petúniák”. ,.dáliák” és „margaréták” hajladoztak ae őszi szélben az utak mentén mindarra, ahol vidéki utazásaim során is megfordultam. Valóban kedvencei a koreai ember­nek a természet eme teremt­ményei... A domb mögül előbukkant Phenjan. Mennyi, de mennyi, leginkább szívet szorító ké­pet láttam róla. Annak ide­jén, 1950—53-ban megrendí­tő jelentéseket olvashattunk Phenjan külvárosa pán a biztosító öv akadá­lyozta, hogy teljesen meg ne forduljon. — Kell a föld, hát elvesszük a hegytől. De mennyi munka árán... — Velikolepnij! (Nagy­szerű!) — mondta a hölgy inkább magának. — Rizs­tábla már a hegyek oldalán is!... • A magyar ember, bárhová Rizsteraszok lém telepedett középkorú hölgy, aki eddig szótlanul szemlélődött. Nem tudtam válaszolni. Tovább meditált: ... széle­sek, laposak, mint a Szatur­nusz gyűrűi... Az előttünk ülő férfi pó­tolta mulasztásomat. — Rizs — mondta oroszul —. mint a többi. Jól isme­veti a sorsa, mindenütt azt keresi, ami hazájára emlé­kezteti. És ilyenkor méginkább szembetűnnek a különbségek. A repülőtérről a városba vezető — autóval jó félórá­nyi — utat vég>:telen-végig virágok szegélyezték. „Petú­niák” — állapítottam meg magamban. Széles, tölcséres Vihar a népi kommunában Peking, (MTI): Kocsis Tamás, az MTI tudósítója írja: Ki az „ellenforradalmár” a kínai népi kommunában? A „Fővárosi vörösgárdista” cí­mű lap erre ad választ, amikor részletes leírást kö­zöl az egyik Pekinghez kö­zel eső népi kommuna gyü­mölcstermelő nagy brigád­jában lezajlott események­ről. A kommunában Vang Sao-hua gépkocsivezető „for­radalmi plakátot” ragasz­tott ki és ebben azt a né­zetet vallotta, hogy helyte­len a homokos, kavicsos, széljárta földeket gyü­mölcsfákkal betelepíteni, mert ez „nem felel meg annak a maocetungi jelszó­nak, hogy készüljünk a há­borúra, készüljünk a termé­szeti csapásokra és szolgál­juk a népet”. Nem felel meg annak a követelménynek sem, amely szerint „a gabo­natermés a fő program”. Miután a kommuna ve­zetői helytelenítették Vang Sao-hua elképzeléseit, a gépkocsivezető „a szilárd emberek egy részének se­gítségével” megalakította a „kulturális forradalom bi­zottságának előkészítő bi­zottságát” és nagygyűlést szervezet „a hatalom bitor­lói” ellen. — A továbbiak­ban megszervezett 89 em­bert és azzal az indokkal, hogy „kipróbálja vajon az adott területen a gyümölcs terem-e jobban, vagy a ga­bona” kiválasztott egy jő földterületet és kivágott 200 gyümölcsfát. A „vörösgárdisták” lapja mindeiTől azt írja, hogy „Vang Sao-hua elvtárs ezen forradalmi akciójának for­radalmi főirányvonala • he­lyes. A kommuna burzsoa utat járó hatalombitorlói és a félreértett parasztok azon­ban 4—500 parasztból álló ideiglenes „vörösgárdát” hoztak létre és fogságba vetették Sao-huat és tár­sait. Ezt az akciót nevezi a „Fővárosi vörcsgárdista” című lap „a szemptember 13-i ellenforradalmi ügy­nek”. Vang Sao-huat és egy társát a körzeti fogdában tartották több mint egy hónapig. A lap ezt az időszakot a „fehérterror időszakának” mondja. A rendőrség október 16-án „a kialakult helyzet kényszere alatt” végül szabadon bocsá­totta Vang Sao-huat, aki azonban — mint a „vörös­gárdisták” lapja zárójelben megjegyzi — nem tért ha­za családjához, mert a tö­megek egy része nem ér­tett egyet szabadon bocsá­tásával Végül november 3-án Vang Sao-hua hazaköltözhe­tett. Időközben ugyanis „az első szintű pártkáderek és szegényparasztok követelé­sére 26 tagú vizsgáló bizott­ságot küldtek ki”. Ez a bi­zottság tájékoztatta a párt­központot és a központi „kultúrforradalmi bizottsá­got”, sőt, Hszie Fu-csi mi­niszterelnök-helyettes köz- biztonsági miniszter szemé­lyesen adott ki utasítást az ügy rendezésére. A rende­zés során felmentették Vang Sao-huá-t és a vele tartókat, a „vörösgárdisták” lapja pedig „a maocetungi eszmék győzelmének” ne­vezi, hogy a vezetők beis­merték hibáikat a sajtóban a jenki haderő vandál pusztításairól: fal­vak, városok tűntek el a föld színéről, tömegsírokká vál­toztatva ezeket a települése­ket. Az amerikai hírügynöksé­gek akkori közleményeiben gyakran visszatérő momen­tum volt: „Repülőgépeink sikeresen bombáztak hadi­célpontokat Phenjan térsé­gében” — és százezer ton­nában számolták már a le­dobott pusztító terhet. S nyomukban dőltek a „hadi­célpontok”: lakóházak, gyá­rak, színházak, napközi ott­honok, kórházak, óvodák.... mindaz, ami egy várost vá­rossá tesz Hullottak a bom­bák, s ahol nem „aratott” kellőképpen a „szőnyeg”, oda még napalmot is szór­tak. Koreai barátaink megmu­tatták azt a fényképes albu­mot, amelyben — örök me- mentóként — megörökítették az utókor számára: így né­zett ki a letarolt Phenjan. A város különböző pont­jairól készített fotok mind ugyanazt a szomorúságot, si­várságot tükrözték. Körös­körül tégla- és kőtörmelék, itt-ott magányos, dőlt ké­mény, üszkös fatörzs jelzi, hogy valaha élet volt ezen a környéken. — De a felperzselt földből — az idős veterán az al­bumra mutatott — kibújtak a virágok, a felperzselt föld alól előjöttek az életben ma­radott phenjaniak. Mert az emberek és a virágok el- pusztíthatatlanok. Akkor értettem meg iga­zán a koreaiak virágszerete- tét... Széles sugárúton, öt-hat­emeletes új háztömbök kö­zött fut a gépkocsink: nagy­ablakos. beépített erkélyes lakóházak. Az egyik kis tér sarkán azonban egy két­emeletes ház vonja magára a figyelmet: külsejével elüt a többitől. Időm sincs kérdezni, ko­reai társam máris mondja: — Ezt nem mi építettük, csak restauráltuk. — Kérdő tekintetemre tovább foly­tatja: — Egyetlen ház, ame­lyik félig-meddig épségben került ki a háborúból. Mi­lyen furcsa a sors játéka, nemde? A japán megszállás idején a legmagasabb épüle­te volt Phenj annak. Meg hagytuk, emlékeztetőül, hogy legyen mihez mérni aí újat. Most, mint látja, áruda s már annak is kicsi. Következik: EMLÉKEZ­NEK RÁNK.

Next

/
Thumbnails
Contents