Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
Képzőművészeink vázlatkönyvéből Új szakasz kezdődött Beszélgetés liku Pál művelődésügyi miniszterrel A négy esztendővel ezelőtt Siésező VIII. pártkongresz- szus a magyar nép történelme egy szakaszának lezárását jelentette. Ez a kongresz- szus mondta ki a szocializmus alapjai lerakásának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfontosabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ennek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szerepéről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk Ilku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, művelődésügyi miniszterrel. 2. A VIII. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének nagy feladatán belül célul tűzte ki a kulturális építőmunka fokozását, előtérbe kerülését. — A szocializmus teljes felépítése azt is jelenti, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a VIII. kongresszus reflektorfényébe került a szocialista tudatformálás. A szocialista embertípus kialakítása bonyolult feladat. Nemcsak a kulturáltság magasabb fokát jelenti, hanem annak felismerését is, hogy az egyéni sorsok alakulása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével. 1 l.[ A VIII. pártkongresszus nem tartozott a hangos, látványos események sorába. Nyugodt értékelése mértéktartó hangja inkább egy munkaértekezlet hangulatát idézte. Pedig a párt és a szocializmus magyarországi történetének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a szocializmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző, sikerrel zárult periódus volt. A VIII. pártkongresszuson a kommunista küldöttek mellett megfigyelőként részt vettek közéletünk olyan pár- tonkívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán, Németh László, Károlyi Mihályné és mások. — Nagyon helyes és hasznos gondolat volt meghívni a kongresszusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük folytatott beszélgetésekből kicsendült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az ország életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, amelyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. Sokan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása valamennyi becsületes dolgozó közreműködése nélkül lehetetlen — ez a gondolat és e gondolat országvilág előtt történt' kimondása kapta meg őket leginkább és a legmesszebbme- nően egyetértettek és egyetértenek ma is vele. — Sokan a párt VIII. kongresszusát a párt és a tömegek egymásra találása reneszánszának nevezik. Nem véletlenül. A szocializmus alapjainak a lerakása nem fejeződhetett volna be az egész nemzet segítsége nélkül. Ha például a parasztság nem értette volna meg a mező- gazdaság szocialista átszervezésének történelmi szükségességét azt eredményesen és megnyugtatóan nem lehetett volna végrehajtani. A párt és a tömegek ismét létrejött, kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatának az alapja kettős: a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képviselői nem- véletlenül mondták el ezen a kongresszuson: érdemes tanulmányozni pártunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésében alkalmazott módszereit. — A kulturálódás feltételeinek szélesítésében okvetlenül szükség van a tömegek aktív részvételére. A VÍII. kongresszus óta megtett út igazolta ezt. A dolgozók nemcsak megértették az oktatás fontosságát saját gyermekeik jövőjét illetően, hanem áldozatokat vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését. Ugyanezt mondhatom a művelődési otthonok, klubok hálózatának örvendetes bővülésével kapcsolatban is. Régebben, amikor a megnövekedett kulturális igények kielégítése került szóba, elsősorban mindig színházra, mozira és különböző más, művészeti rendezvényekre gondoltak. — A kulturális forradalmat nem lehet és nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségekre csökkenteni. Kulturálódást jelent a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése. — A felszabadulás óta eltelt két évtized alatt kialakult hazánkban a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeink széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni kell a népművelési intézmények hatósugarát. A könyvtárak, műkedvelő együttesek, szakkörök — amelyek a népművelési munka gerincét adták és adják még ma is sok helyen — önmagukban már nem felelnek meg a növekvő igényeknek. A népművelési munka nem lehet öncélú, hanem az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását, a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy segítse. A népművelés harmadik ötéves terve hivatott a kívánt és igényelt korszerűsítés végrehajtására. — Sok, hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben. Ök állítják, hogy gondolkodásban, vitakészségben, a feladatok világos értésében jelentkező politikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyar- országon az elmúlt esztendők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk és a szocializmus teljes felépítése hazánkban — amelynek egyik fontos feltétele a szocialista tudatformálás ütemének további fokozása —, nem utópisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzel fogható valóság. 3. Tény, hogy a kulturális forradalomban jelentős szerepet kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése, a közízlés fejlesztése. De a kulturális forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fejlődése is. Az elmúlt időben főleg a művészetek pártosságáról és elkötelezettségéről esett gyakran szó a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon. — Igen, ez érthető. A művészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezése. A szocialista társadalom azt igényli az íróktól és művészektől, hogy alkotásaikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben. A pártosság követelménye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politikája iránti felelősségérzést, de nem azonos a napi politika agitációs jellegű szolgálatának kívánalmaival. Mit jelent ez? A ma művészének, a ma emberének az eligazodást kell szolgálnia. Ha a művész ezt megfelelő hittel, a szocializmus talaján állva cselekszi, a legmesszemenőbb szabadságot élvezi műve megalkotása közben, még a tévedés szabadságát is. — Az utóbbi időben megjelent néhány olyan alkotás, amely úgymond, nagy vihart kavart. A húsz órára vagy a Piros tövű nád televízióváltozatára gondolok. Mellettük is, ellenük is egyaránt elhangzottak vélemények. ítélkezni azonban művek fölött tetszik, nem tetszik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a mi korunkat fejezik ki ezek a művek vagy sem, a mi korunk emberének összetett problémáiról szólnak-e vagy sem és segítik-e az igazi embert, az új, a szocialista tudatosság erősödését — olykor nagyon is áttételesen — vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de — nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag formákban. A ma embere ellentétes anyagokból összegyúrt ember, együtt vannak még benne az igenek és a nemek, a szocialista vonások mellett élnek még bennük a polgári és kispolgári hatások is. Ez a kétféleség nem tragédia, természetes velejárója korunk átmeneti jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, akkor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára, gondolom, a napokban feliratkozott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos vagyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását, mellette is, ellene is. Bátor film, politikai, morális és művészi vonatkozásban egyaránt, — A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi éveink fejlődésének egyik legszimpatikusabb vonása. Kezd közüggyé válni egy-egy televíziójáték, könyv vagy filmalkotás. Jó dolog ez, különösen, ha tovább erősödik a pártosság szembesítése az alkotással, mérőeszközként való hozzáértő alkalmazása a vitában. Ez segíti náluk a művészetek fejlődését, de az emberi tudat gazdagodását is. De ez a „nálunk” nem jelent szűk elhatárolódást, ellenkezőleg, a szocialista világ gazdagodását is szolgálja. Ennek a sokrétű munkának, fejlődésnek az útját egyengette a párt VIII. kongresszusa és nem kétséges, hogy a IX. is ezt segíti majd. Szlovák György: Színpadi pillanat Űj könyv: A vallás és a tudomány a világról A szovjet szerzőkollektíva a kötet egyik mottójául az SZKP programjából vett idézetet választotta: „Rendszeresen széles körű tudományos ateista propagandát kell folytatnunk, türelmesen meg kell magyarázni a vallási hiedelmek helytelenségét..." A könyv a tudományos világnézet és a vallás viszonyáról szól, azt vizsgálja, melyik oldalon áll az igazság Az első rész a tudománynak az égre, Földre és az emberre vonatkozó megállapításait tartalmazza, a második rész a vallás keletkezésével és társadalmi szerepével foglalkozik. Középpontba állítja a vallások és az egyházak eredetének megszilárdulásénak és formálódásának társadalmi meghatározottságát. A befejező rész ismerteti a vallás társadalomfelfogását és erkölcsi nézeteit. A könyv hangsúlyozza, hogy az emberek egy részének tudatában még mindig erősen élő vallásos nézetek gátolják a tudományos és szociális haladást. A dogmatikus előítéletek ellen harcra kél az értelem, cáfolja őket a tudomány, ellentétben állnak a gyakorlattal, az emberiség minden tapasztalatával. A kötet — az utószó kivételével — főleg a Szovjetunióban található vallásokkal, hiedelmekkel és egyházakkal foglalkozik, de a probléma annyira általános vonatkozású, hogy a magyar olvasó érdeklődésére is számíthat. Megalakult a szabolcsi művészeti hetek előkészítő bizottsága Nagy jelentőségű művészeti események előkészítését kezdték meg a megye- székhelyen: január 15-től február 15-ig első ízben rendezik meg a szabolcsi művészeti heteket. A változatos kulturális program célkitűzése, hogy minél szélesebb körben ismertesse meg a művészetekkel a szabolcsi dolgozókat. Ezzel a kezdeményezéssel — melyet a TIT tart kézben, s megvalósításában részt vesznek a megye társadalmi, kulturális szervei és a járások művelődési otthonai — a megye régi igénye kerül napirendre. A népművelésben egyre fontosabb szerep jut az esztétikai nevelésnek, a különféle művészeti ágak megkedvel- tetésén keresztül. A művészeti Ismeretterjesztésnek sok lehetősége marad még kihasználatlanul. A művészeti hetek eseményei éppen azt szolgálják majd, hogy ráterelődjön a figyelem a tartalmas, változatos, szóra_ koztató művészeti munkára, A szabolcsi művészeti hetek megnyitó ünnepségét a Móricz Zsigmond Színházban tartják irodalmi, zenei és képzőművészeti jelleggel, körvonalazzák itt a megyeszerte sorra kerülő rendezvények programját is. Neves fővárosi művészek fellépését tervezik, s általában az a törekvés, hogy színvonalas rendezvények kerüljenek a hetek műsorába. Képzőművészeti, foto, ipar- és népművészeti kiállítások, filmbemutatók, színházi estek, hangversenyek, népdal és népi tánc vetélkedők, szavalóversenyek, vándorkiállítások szerepelnek az elképzelések tarka előzetesében. Rengeteg életre való, megvalósítható ötlet, melyek színes és gazdag szórakozást, igazi vonzerőt jelentenek, — még akkor is. ha nem minden pontot sikerül keresztülvinni. A megye mintegy ütvén nagyobb községében lenne irodalmi, képzőművészeti, zenei és egyéb rendezvény, A Népművelési Intézet és a TIT országos szerve is minden segítséget megad a megyének, hogy a fővárosi előadók, művészek, színvonalas kiállítási anyagok jussanak el Szabolcs- Szatmárba. A szabolcsi művészeti hetek gondolata a népművelés dolgozóinak megfeszített és együttes munkáját igényli. Mindenekelőtt a programok összehangolását, a művészeti események valóban művészi élményének biztosítását. Most még válogatni szükséges a jobbnál jobb elképzelések között — melyeknek csak egy részét említettük, — hogy a legtartalmasabb és a legvonzóbb események kapjanak elsőbbséget. Szükséges figyelemmel lenni arra a fontos követelményre, hogy elsősorban a községek művészeti életének felpezsdítését szolgálják ezek az események. Nem lenne célravezető magukra hagyni a járásokat, hogy saját erőből végezzék el a szervezés, a program összeállításának és lebonyolításának nehéz munkáját. Erre az időre esnek a megyei művelődési házban korábban megalakuló színház- barátok körének összejövetelei, csakúgy, mint a Móricz Zsigmond Művelődési Házban létesülő filmklub rendezvényei, A szabolcsi művészeti hetek gazdag programot, változatos, tartalmas szórakozást ígérnek. Nem mindenképpen látványos, kifelé mutató eseménysorról van itt szó. A művészeti hetek pezsgését fenn akarják tartani az azt követő hónapok, ban is. Minden bizonnyal ezek a jól kiválasztott és a művészeteket népszerű formában megkedvelteíő műsorok tovább szélesítik a rendszeresen művelődök körét, egyúttal kialakítanak egy népesebb művészetpártoló és azért társadalmi munkát is végző hálózatot. Már az előkészítés során hangsúlyt kapott, hogy a művészeti hetek várható „áramerősségét” a további népművelési munka is átvegye, és Szabolcs-Szatmár is közelebbi kapcsolatba kerüljön a zene, a képzőművészet, az irodalom alkotásaihoz. <P>
