Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

Corliss Lamont amerikai professzor: Becstelen és álszent a Fehér Ház békejavaslata Tengerentúli kommentárok a vietnami háborúról Koszigin fogadta Peyrefitteí Moszkva, (MTI): Koszigln, szovjet minisz­terelnök hétfőn a Kreml­ben fogadta Alain Peyrefit- te francia minisztert, aki a Szovjetunióban tett kör­utazásából vasárnap érke­zett vissza Moszkvába. Todor Zsivkov Franciaországban Párizs, (MTI): Hétfőn egyhetes látogatás­ra Franciaországba érkezett Todor Zsivkov, bolgár mi­niszterelnök, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkára. Todor Zsivkov, akit ápri­lisban Szófiában tett láto­gatása során a francia kor­mány nevében Couve de Murville francia külügymi­niszter hívott meg, nem sokkal dél előtt érkezett meg a nizzai repülőtérre, ahol Pierre Dujamas mi­niszterelnökségi államtitkár fogadta. A bolgár minisz­terelnök néhány napos dél­franciaországi körutazása után szerdán este érkezik Párizsba ahol csütörtökön kezdődnek megbeszélései De Gaulle elnökkel és Pom. pidou miniszterelnökkel. < A látogatás során Basev bolgár és Couve de Mur­ville francia külügyminisz­ter aláírja a két ország új kulturális műszaki és tu­dományos együttműködési egyezményeit amelyeket a közelmúltban parafáltak Szófiában. Indiai —pakisztáni határincidens. Uj-Delhi, (MTI): Kasmír térségében össze­tűzés zajlott le indiai és pakisztáni határőralakula­tok között — jelenti az AP amerikai hírügynökség az indiai hadügyminisztérium közleményére hivatkozva. A közlemény szerint a pakisztáni fegyveres erők egységei szombaton és va­sárnap kézifegyverekkel, géppuskával és aknavetővel lőtték a Dzsammutól dél­nyugatra állomásozó indiai rendőralakulatokat Vasár­nap ezenkívül egy pakisztá­ni járőr indiai területre hatolt be — hangzik az Uj- Delhiben napvilágot látott hivatalos közlemény. John Stennis demokrata­párti szenátor egy vasárna­pi televízió-interjúban kije­lentette, hogy a vietnami há­ború az Egyesült Államok­nak havonta kétmilliárd dollárjába kerül és emiatt a kormány kénytelen lesz több milliárdos póthitelt kérni a kongresszustól. Hangoztatta, hogy az ameri­kai légierőknek újabb ipari célpontokat kellene bom- bázniok Észak-Vietnamban még akkor is ha ez „kelle­metlenségekre vezetne a kommunista Kínával”. Azt is mondotta, hogy helyeselné taktikai nukleáris fegyverek alkalmazását. Fulbright szenátor egy Johnson elnökhöz intézett levelében felhívta a figyel­met a szenátus egy ifi je­lentésére, amely a Vietnam semlegességét javasolta a délkelet-ázsiai béke helyre- állítására. A szenátor véle­ménye szerint ez a vasárnap nyilvánosságra hozott je­lentés olyan megoldást kínál, amely nem okozna kárt az amerikai nemzeti érdekek­nek. Corliss Lamont, amerikai filozófus és egyetemi ta­nár levelet intézett Cabot Lodge-hoz az Egyesült Ál­lamok saigoni nagykövetéhez, akivel a Harvald-egyetemen együttműködött. Az amerikai professzor becstelennek és álszentnek minősiti a legutóbbi ameri­kai „békejavaslatokat”. Komoly hiba — írja La­mont — hogy a „békejavas­latokat” nem a DNFF-hez, a vietnami háborúban legfő­képpen érdekelt félhez ii>- tézték­Corliss Lamont rámutat arra a felelősségre is amely Henry Cabot Lobge- ra hárul a nők, gyermekek, a védtelen vietnami polgá­ri lakosok bombázásában. Vasárnap Saigonból vissza­tért a Vatikánba Sergio Pignedoli római katolikus érsek, aki a pápa megbízásá­ból delegációt vezetett Dél- Vietnamba. Pignedoli már jelentést is tett VI. Pál pá­pának. A repülőtéren kije- jelentette, hogy a „béke kilá­tásai iránt derűlátással vi­seltetik”. A dél-vietnami „felszaba­dítás” sajtóiroda vasárnap kommentárt adott ki azzal kapcsolatban, hogy bizonyos körök „pathetikus” felhívás­sal fordultak a vietanami hadviselő felekhez: „hagy­ják abba a harcot, találkoz­zanak s folytassanak őszin­te tárgyalásokat.” Egy olyan felhívás — hangsúlyozza a kommentár — amely az agresszor és az agresszió áldozata között nem tesz különbséget csak arra jó, hogy elterelje a vi­lág népeit az Egyesült Álla­mok vietnami imperialista agressziója elleni harctól. Ha Johnson valóban jó keresztény úgy csak egy dolga lehet: vigye haza az amerikai katonákat. Akkor nem kellene „imádkoznia a békéért” mert akkor a bé­Washington (MTI): Gromiko, szovjet külügy­miniszter hétfőn, magyar idő szerint a késő esti órák­ban — lapunk zárta után — Washingtonban találkozik Johnson elnökkel, majd megbeszélést folytat Rusk amerikai külügyminiszter­rel. A szovjet külügymi­niszter legutóbb két évvel ezelőtt találkozott Johnson elnökkel, amikor ugyancsak az ENSZ-lcözgyűlés ülés­szakának idején utazott Washingtonba. A jelenlegi megbeszélések napirendjén az időszerű nemzetközi kérdések állnak, mindenekelőtt pedig a vietnami háború. Gromiko a két ország kapcsolatának kérdéseiről is tárgyal az Moszkva, (TASZSZ): Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy előre nem látott akadályok miatt néhány nappal elhalasztot­ták Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége elnökének ausztriai hivatalos látoga­tását. A szovjet, államfő várat­lan megbetegedésének hírét Podcerob bécsi szovjet nagy. ke egész Vietnamban azon­nal helyreállna. A VNA hírügynökség je­lentése szerint vasárnap Nan Ha és Hoa Binh tarto­mányokban három amerikai repülőgépet lelőttek. A pi­lóták közül többet foglyul ejtettek. Vasárnap jelentette a Pa- tet Lao rádiója, hogy az év első kilenc hónapjában a laoszi hazafias erők összesen 8533 ellenséges katonát tettek harcképtelenné a felszabadított területeken. Ugyanebben az időszakban körülbelül 200 amerikai gé­pet lelőttek. amerikai vezetőkkel. John­son elnök a múlt hét vé­gén európai kérdésekről mondott beszédében sürget­te a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését és néhány ja­vaslatot tett a kereskede­lem kibővítésére és más kér­désekre vonatkozóan. A szocialista politikai megfigyelők ezzel kapcso­latban Washingtonban rá. mutatnak: a jelen pillanat­ban a kétoldalú kapcsolatok normalizálásának fő aka­dálya az USA vietnami há­borúja. Gromiko helyi idő sze­rint délután fél hatkor ta­lálkozik Johnsonnal, majd Rusk külügyminiszter va­csoravendége lesz. Gromiko kedden utazik vissza New Yorkba, az ENSZ közgyű­lésére. követ vasárnap a késő esti órákban közölte Klaus oszt­rák kancellárral. A kor­mányfő sajnálkozásának adott kifejezést és kérte a nagykövetet: tolmácsolja az osztrákok jókívánságait Nyi­kolaj Podgomij mielőbbi felgyógyulásához. Bécsben arra számítanak, hogy Pod­gomij látogatására rövid időn belül, esetleg már né­hány nap múlva sor kerül. ElhalaszfoHáli Podgomij bécsi látogatását Gromiko—Johnson találkozó Testvérpárlek nyilatkozata a kínai eseményekről Moszkva. (TASZSZ): Raul Acosta Salas. a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának fő­titkára nyilatkozatban ítéli el a Kínában folyó úgyne­vezett „proletár kultúrfor- radalmat”. A kínai „kultúr- forradalom” — hangsúlyoz­za Acosta Salas — a legel- vakultabb szovjetellenesség, a kispolgári nacionalizmus és egy ember legprimití­vebb istenítésének megnyil­vánulása. Ez a tevékenység nem egyeztethető össze a nemzetközi kommunista mozgalom elveivel és irány­vonalával. Eredménye ez a szubjektivizmus és kalan- dorság okozta gazdaság5 kudarcoknak, valamint a forradalmi mozgalomtól va­ló elszigetelődésnek, ame­lyet a kínai párt vezetői­nek hegemonista, szakadár és szektás igényei idéztek elő. A Tarik As-Saab az Iraki Kommunista Párt lapja legutóbbi cikkében élesen elítéli azt a kam­pányt. amely Kinában fo­lyik a Szovjetunió és más szocialista országok ellen. A „vörösgárda” — írja az iraki kommunisták lap­ja — olyan cselekményeket követ el, amelyek lejáratják a szocialista eszméket, el­torzítják azok humánus lé­nyegét. A chilei Santiagóban megnyílt a Chilei Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának plénuma. Jorge Inzunza, a Politikai Bizott­ság tagja beszámolójában nagy figyelmet szentelt a nemzetközi kérdéseknek és a kommunista világmozga- lom helyzetének. Miután mély nyugtalanságát fejezte ki a Kínai Népköztársaság­ban kialakult helyzet miatt, hangsúlyozta: „a KKP ve­zetői súlyos felelősséget vállaltak magukra a világ népei előtt azáltal, hogy ismételten megtagadják va­lamennyi szocialista ország erőfeszítéseinek összponto­sítását az Egyesült Államok vietnami agressziójának megfékezésére.” A Kínai Kommunista Párt vezetői — mondotta — a proletárin­ternacionalizmust burzsoá nacionalizmussal és az im- perialistaellenességet szov- jetellenességgel cserélték fel. Ä 25ub<zndrio-per Djakarta (MTI): Subandrio ezzel kapcso­A djakartai különleges katonai bíróságon hétfőn a tanúvallomások elhangzása során kisebb incidens tá­madt. Subandrio volt kül­ügyminiszter elfulladt han­gon félbeszakította az egyik tanút, aki bírálta politiká­ját. Subandrio kijelentette, mindvégig az elnök utasí­tására cselekedett, s kérte, hogy tisztázzák Sukámo el­nök írásban beküldött val­lomásának azt az állítását, amely ellentétes az ő vallo­másával. Sukamo levelében ugyanis azt állította, hogy nem tudott semmit a szep­tember 30-a mozgalomról. Tanácskozik az Az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszakán hétfőn folytató­dott az általános politikai vita. Felszólalásra jelentke­zett Írország, a Lengyel Népköztársaság, Nigéria, Tunézia és Svédország kül­dötte. A vita általában a viet­nami háború elítélésének jegyében folyt A szocialis­latban azt kérte bíráitól, hogy levélben fordulhasson Sukarno elnökhöz és ma­gyarázatot kérjen. Az ülést ekkor negyedórára félbesza, kították, majd a bírák kö­zölték hogy megtagadják a kérés teljesítését. Az AFP jelentése szerint a djakartai katonai ható­ságok hétfőn ismét parancs., ban szólították fel a szélső- jobboldali diákszervezetek tagjait, hogy szüntessék be utcai tüntetéseiket. Akik a hatóságok tilalma ellenére nyilvános tüntetésekben vesznek részt, azokat, szigo­rúan megbüntetik. ENSZ közgyűlése ta országok és egy sor má* országok képviselői rámu­tattak. hogy az Egyesült Államok fegyveres agresz- sziót folytat Vietnamban. Ezzel durván megsérti a* ENSZ alapokmányát és a közgyűlés határozatait. Az Egyesült Államoknak be kell szüntetnie agresszió­ját Molnár Géza; JiúUódókÍ4 (Kisregény) 25. — Maradhat itt továbbra í*. Ételt ugyanúgy hozok neki, mint eddig kettőtök­nek. Jenő nem tudta titkolni megdöbbenését — ügy gondoljátok, hogy én most egyedül... Belátom, hogy ti másképp... Ez így most egy kicsit nehezebb lesz. A két fiú megölelte egy­mást. — Az oroszok itt vannak a kertek alatt. Nem tart már soká Jencikém. Hama­rosan találkozunk! — biz­tatta a barátját Laci. Tévedett. December ele­jén jártak, s Margitváros január 9-én szabadult fel. A közbeeső időből csak egy hetet töltött egyedül Jenő Linda néninél. Papír Marcj időközben megértet­te, hogy elvesztettük a há­borút. Nehézkes agya, ha nehezen is, ha késve is, de rájött, hogy Jenő jobb tőke lesz, mint egy zsák arany. Ha ő azt fej tudja mutatni, amikor itt kikiáltják a kom­munizmust, hogy ő rejteget­te a németek meg a nyila­sok elől ezt a szökött kato­nát akkor neki nyert ügye van. Akkor majd nem vág­hatják oda, hogy: „Maga kérem hallgasson, mert maga a méltóságos úr leg­jobb embere volt, magát vette be házmesterének is, a bizalmi állásba a Lánc­híd utcai palotába, és azt mindenki tudja hogy az mit jelent. Főportás sem le­het akárki, hogy a mellé­kesekről itt ne is beszél­jünk.” Ha viszont valaki rejt egy katonaszökevényt, az élete árán is, mert a föl- koncolás benne volt az új­ságokban, az ki van nyom­tatva, és vállalta azt a szörnyű rizikót — az nem lehetett a nyilasok barátja. „Ez világos, mint a nap, és ne mondjunk olyant ké­rem mert az nem igaz; — az nem lehetett egy méltó­ságos úr bizalmi embere. Hová jövök én, az egyszerű ember ahhoz a nagyon ma­gas úrhoz? Az meg se látta a kisembert, csak kizsák­mányolni tudta a végtelen­ségig. Mert ahhoz az egyhöz értettek az urak, azt meg kell hagyni.” Papír Marci tovább szö­vögette a gondolatait: „...Én idevettem magam­hoz az unokaöcsémet és me. nedéket adtam neki, meg a barátjának, aki híres, nagy kommunista volt Margitvá- rosban és itt magyarázta ne. kém estéről estére a Lenint és mindig mondta nekem: „Nézze, Marcikáim, én tu­dom, hogy ez magának egy kicsit magas, de ne sajnálja a fáradtságot, hogy meg­értse, mert a kommuniz­musnak éppen ilyen embe­rekre lesz szüksége, mint Papír Márton.” így volt. Én már akkor részt vettem az előkészületekben, kérem, amikor mások a csodafegy­verekről pofáztak. Én a szemükbe röhögtem és azt mondtam: „Hogy képzelnek ilyen marhaságot, hogy a front egyik oldalán min­denki megmarad?” Az uno­kaöcsém, a szökött katona, (tanult ember máskülön­ben) helyeslőén bólogatott, a barátja meg megvereget­te a vállam és azt mondta, hogy ilyen talpraesett vá­laszt még életiben nem hal­lott.” Mikor idáig ért Papír Marci a gondolatmenetében, fölemelte a fejét körülné­zett s öklével a fejét dön­gette: „Ilyen kötöznivaló barmot, mint én... Enged­tem eltávozni őket. És most itt állok szökött katona nél. kül". Odafordult a feleségé­hez: „Mondd, édes Boris- kám, hát nem volt itt jó helyük? Nem kaptak meg mindent?...” Töprengett: „Talán valamiért meghara­gudtak. De hiszen még az újságot is beszereztem ne­kik mindennap. És hogy marasztaltuk őket, milyen szép szóval!” Egy nap aztán már nem bírta tovább viselni a nyomasztó aggodalmat, hogy mi lehet az ő szere­tett, kedves unokaöccsével, kiment tehát Margitváros- ba, s ott siránkozott Jenő anyjának, hogy addig ő nem tud megnyugodni, míg ott nem lesz nála biztonság­ban újból a fiú. Rigó néni szólt Magdának s Jenőt nem kellett sokáig bíztatni. Unta nagyon az egyedüllé­tet. gondolataiban már máskor is földerengett a gázfűtéses, meleg alagsori homály, az üres palota sok biztonságos zegzugával. ★ Amikor Magda Szitásék- hoz vezette Lacit, útközben még a következőt mondta neki: — Ketten vállaltuk érted a felelősséget, én és Kollár. Egy dologra kérlek csak, mivel még nem dolgoztál „illegben”: a fegyelemre. Ha feladatot kapsz egy percet sem késhetsz sem­mivel. Mindenki egyért, egy mindenkiért — hajszálnyi pontatlanságon emberek éle­te múlhat. Az élet azonban felrúgta a titkosság vastörvényeit. Légitámadások, belövések, felvonuló alakulatok, iga­zoltatások, váratlan kitérők, összeomlott házak eltolták az időpontokat, növelték a bizonytalanágot a homályt. Mindnyájan egyenruhát vi­seltek Bordás Franci ba­juszt növesztett, s mint ta­pasztalt katona, tartalékos hadnagyként járt a város­ban. Rác-Ujfalusy százados modorát utánozta. Laci izgalommal és jóleső szenvedéllyel vetette bele magát a munkába. A kato­naviselet nem volt nagy új­ság számára, a leventén hosszú éveken át gyötörték alaki kiképzéssel; tisztelgés, puskafogás, jelentkezés, jobbra át, balra át hátra arc. ez mind kisujjában volt. Mielőtt azonban ki­ment a házból, Bordásnál kellett jelentkeznie. Franci megvizitálta, vékony kap­panhangon üvöltött: — Lóg az alsó köpeny­gombja, őrvezető úr! A kö­penygomb ! A vállpántbélés kifeslett! Mint a sátoros ci­gány! Mars vissza! Ha mégegyszer előfordul, le- csukatom, hogy belefekete- dik!... Laci röhögött, de meg­varrta a bélést. Nagyon odafigyelt Bordásra tudta már tapasztalatból, hogy lehet rá számítani. Voltak portyázó útjaik, rajtaüté­seik, amikor hidegvére, nyu. godtsága nehéz helyzetekből szabadította meg őket. Hófelhőkkel függönyözött este Kispest felé jártak. A kertes házak között ormót­lan teherautó közeledett, Franci megfogta Laci kar­ját, a sarokházhoz lapulva figyeltek. Tőlük nem mesz- sze az autó megállt, két alak ugrott ki a sofőrbódé­ból németül beszéltek. Be­nyitottak a kiskapun, men­tek be a házba. — Ha parancsnokság lenne itt, vagy szállás, őr állna a ház előtt. Ezek a babájukhoz jöttek — állapi, tóttá meg Franci. Körülszaglászták az au­tót, benéztek a ponyva alá, embert nem láttak. — Idefigyelj — rendelke­zett Franci. — A másik ol­dalról az árokból két kézi­gránátot dobunk a motor alá. Utána fekve mara­dunk, amikor a két sváb kirohan, mind a kettőt le­lőjük. Nem úgy történt ahogy Franci megjósolta. A rob­banás szétroncsolta és láng­ra lobbantotta a motort. A kocsi ropogva égett, de a két németnek egyelőre nyo­mát se lehetett látni. Laci hallotta, hogy a szomszéd házak ajtóit nyitogatják, beszéd, suttogás szüremlett, de senki nem mert kijönni az utcára. — Fussunk, itt ér vala­melyik készültség — súgta Laci. Úgy tűnt, mintha máris lábdobogást hallott vona. — Ezek éppen a női­ken vannak. — Várj még — intette le Franci. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents