Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-11 / 240. szám
Javítják a dolgozók élet- és munkakörü A záhonyi kommunisták pártértekczleíéről Szabolcsi gyárépítők A „kiabálóé44 művezető — Mi van azokkal a csövekkel? — Balatoni mennyezet Tizennégy pártalapszerve- zet közel hatszáz kommunistáját képviselő küldöttek tanácskoztak szombaton Záhonyban, Négy év munkájával eredményeivel hiányosságaival vetett számot a több mint száz kommunistát számláló pártértekezlet. Záhony és körzete. Sok ezer ember, több száz mun. kahelv. Tuzsértól Eperjes- kéig szinte megszámlálhatatlan tömegű, áruval megrakott vagon. Milliárdos értékek cseréjét, szállítását végzi ez a körzet párttagok és pártonkívüliek szoros együttműködésével. Erről a hatalmas munkáról adott ízelítőt a vitára bocsátott beszámoló. ízelítőt csupán, mert Záhony jelentőségét részleteiben felmérni szinte lehetetlen, hiszen itt a számok tükrében az egész népgazdaság lüktető ereje hat Ha csak azt vesz- szük figyelembe, hogy a körzet fejlesztésére az elmúlt négy év alatt nyolc- százmillió forintot fordítottak, már ez egymagában is nagy eredmény. Nem ok nélkül került sor erre a hatalmas beruházásra. Mint azt a beszámoló is elemezte, az évről évre növekvő áruátrakást és áru- továbbítást a körzet kommunistái a pártonkívüliek- kel közösen sikeresen meg. oldották. Az elmúlt évben a növekvő árumennyiség ellenére a szállítás önköltségét több. mint három és fél százalékkal csökkentették. A záhonyi vasutasok munkájában ma már nagy jelentőséggel bír az utóbbi években kibontakozott szocialista brigádmozgalom. Jelenleg az átrakó körzetében 140 brigád versenyez a cím elnyeréséért, vagy megtartásáért, majdcsak ezer taggal. A beszámoló megállapította: „A szocialista brigádok létrehozásában nagy szerepe van az üzem kommunistáinak, akik a szervezésben, és a vállalások teljesítésében nagy segítséget adnak”. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a szocialista brigádok ma már minden szolgálati helyen megtalálhatók. A négy év gazdasági eredményei nem csak az átrakás mennyiségének növekedésével, a munka minőségi javulásával mérhető. A beszámolási időszakban sokat javultak a vasúti dolgozók munka, és életkörülményei is. Záhonyban ez idő alatt 108 család kapott lakást 318 televíziót vásároltak. és úgyszólván minden lakásban van rádió. Négy év alatt háromszázan kaptak gázpalackot, több százan voltak üdülni. A dolgozók munkakörülményeinek javítására több helyen épültek, illetve bővültek az üzemi öltözők, fürdők, javult az orvosi ellátás. Már a beszámoló is megemlítette, de több hozzászóló is felhívta a pártértekezKiszállás Megyeszéli termelőszövetkezetünk újdonsült főkönyvelője meséli, nemrég saját zsebből fizetett ki egy láda almát, miután a „kiszálló elvtárs” véletlenül megfeledkezett arról s tovaröpítette kocsija őt és az almát. Önköltségi áron nem egy óriási összeg ez, s főkönyvelőnk különben sem e furcsa szervezési mód miatt említette az esetet. Inkább azért, mert a szóba hozott kiszállót néhány lényegtelen általánosságon kívül semmi sem érdekelte a közösség életéből, csak az, hogy meg- lesz-e és milyen minőségű lesz az a láda alma; Azt mondta a főkönyvelő: ha rábíznák, elejét venné az ilyesn kiruccanásoknak. Mert — s ez már nemcsak az ő véleménye — a különböző hivatalok, szervek legkülönbözőbb rendszámú kocsijai akkor is róják az országutak kilométereit, amikor utasaiknak nincs konkrét céljuk. Más eset, ha valahol visz- szásság, személyi kérdés megoldásáról, kivizsgálásáról van szó. Elég gyakori azonban, hogy a kopogtató „kiszállók” munkájukat letudják néhány formális kérdéssel („Hogy vagyunk? Milyen termés ígérkezik? és a többi...) Arra már nem vállalkoznak, hogy közelebbről érdeklődjenek a termelő üzemek pénzügyi helyzetéről, a gépjavítás objektív nehézségeiről, a szakmunkásellátás kérdőjeleiről. Pedig a kiszállásra költött napidíj, üzemanyagköltség, járműhasználat. társadalmi szinten nem is olyan kis összeg: ellenében illik valamiféle helyszíni segítséget adni akár bírálattal, akár a helyiek panaszának, sérelmének feljegyzésével, gyors továbbításával az illetékes fórumhoz. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy mielőtt indít a sofőr, utasai tájékozódjanak az érintendő terület közvetlen ügyeiről, az anyagi és a személyi természetű nehézségekről egyaránt. Mert lehet hasznos egy kiszállás akkor is, ha nem valamilyen közvetlen ügy kapcsán kerítenek arra sort: a kötetlen beszélgetés azonban ne maradjon a megfoghatatlan általánosságok szintjén, érintse a bajokat, gondokat. Nem tudni, vajon hány felettes szerv gyakorlata a számonkérés a kiszállásokról, a szigorú ellenőrzése annak, milyen mérhető haszonnal járt a napi száguldozás. Erre kívánkozik a példa: havonta elég sokan a — legkülönbözőbb szakterületekről — hagyják maguk mögött a megye határát s utaznak tapasztalatcserére más országrészekbe. Megírja az újság, bemondja a rádió a tapasztalatcsere jelentőségét, arról viszont vajmi ritkán hallunk, visszatérve hogyan hasznosították a tapasztalásokat az ipar, a kereskedelem, a vendéglátás szakemberei. Luxus, költséges nagyvonalúság az effajta kiszállás. Ráadásul — felettes szervről lévén szó — nem követendő példa a munkafegyelemre. A rossz példa igen ragadós. S ha — mint a tippadó eset mutatja — a kiszállás legfontosabb célja könnyű úton egyéni haszonra szert tenni, kihasználni a kedvező helyzeti előnyt, megtörténik az első lépés a nagyobb korrupció irányába. Tehát a kiszállások ellenőrzésének megszigorítása nemcsak munkafegyelmi kérdés, hanem a jobb gazdálkodásnak, a társadalmi tulajdon védelmének egyik lehetősége is. (asj let figyelmét arra hogy még nagyobb gondot kell fordítani a járulékos beruházásokra. Ugyanis az öltözők még mindig túlzsúfoltak. iskola, óvoda kell a gyorsan fejlődő Záhonynak. A harmadik ötéves tervben már erre is több jut. Ebben az időszakban épül Záhonyban egy nyolcvan személyes bölcsőde, egy hatvan személyes óvoda. A lakásgondok enyhítésé, re az ötéves tervben újabb 150 lakás épül, iskolát is kap a község. Rövidesen nagyarányú útépítési munka kezdődik, erre hatmillió forintot fordítanak. A hozzászólók közül többen is szövő tették a szakkáderutánpótlás nehézségeit. A vasutasok gyerekei közül kevesen jutnak el gimnáziumba. Javasolták, hogy Záhonyban is létesítsenek szakközépiskolát, de addig is oldják meg a Kis- várdára járó diákok utazási gondjait. A vitában részt vevők egyetértettek a pártbizottság eddigi tevékenységével, munkájával. A jövőre nézve azonban az újjáválasztott vezetőségtől még következetesebb munkát kértek a dolgozók jogos igényeinek kielégítéséért. A pártbizottságnak élni kell majd a nagyobb önállóság adfa lehetőségekkel, ugyanakkor fokozott gondot kell fordítani a tudatformálásra. Tóth Árpád A művezető apró termetű ember, de annál nagyobb a hangja. Ezzel kapcsolatban ilyen történeteket mondanak: „Amikor a kisvárdai kórház építésén dolgoztunk, olyan helyre raktuk az építőanyagot, ami nem tetszett a kórház igazgatójának. Kiabált velünk. Akkor jött a művezető. Kérdezte, miért kiabál az igazgató, aki bemutatkozott: dr. Stangl József vagyok, a kórház igazgatója. Én, meg Bányai Béla, művezető — mondta Béla bácsi — és az embereimmel csak én kiabálhatok, mert én tudom, mit miért csinálnak. És kiabált is... Sokszor nem is látjuk merre van, csak a hangjáról tudjuk, hogy már közeledik”. Valamit tenni kell! A történetben nincs túlzás. Bányai Béla egyszerűen nem tud halkan beszélni. A Demecseri Burgonyakeményítő Gyár udvarán is megereszti a hangját. — Mi van azokkal a csövekkel? A mindenségit, nem tudtok semmit elintézni! A szóban forgó csövek vízvezeték csövek. Az új kazánház építéséhez kellenek, amelynek zsaluba szorított betonelemei már két emelet magasságban emelkednek ki a földből. A kazánház körül építőipari csendélet. Szarvai János héttagú brigádja betonelemeket készít. — Kubikosok vagyunk, de az építkezésnél minden munkát elvállalunk. És meg Is csináljuk. Nem akárhogyan, az országos normát százhúsz—százharminc százalékra szoktuk teljesíteni. A betonelemekkel viszont olyan keveset keresünk, mint még soha. A művezető elvtárs ezt nagyon jól tudja. A művezető kivételesen csak hümmögött. Ott áll mellette a normás, szürke ruhában, kopott aktatáskával, a táskában a bérszámfejtett munkalapok. Ö magyarázza: A tét: 30 millió — A Szárvai-brigádban valóban belevaló emberek dolgoznak. A blokknak, amit készítenek nem volt országos normája, helyi időmérés történt. Valamit tenni kell. Kis idő múltával a bérezéssel kapcsolatban a művezető kifakad: — Én mást mondok. 1700 forintom van 64 köbméter bedolgozására. Hat embernek ez 7—8 napi munka és ki lehet számítani, mi jut abból 1 napra 1 embernek. Mégis meg kell csinálni! Megcsinálják. Az építők minden munkát elvégeznek. A kivitelezésben fő gondjuk, hogy a demecseri gyár 30 milliója teljesen beépüljön. A gyár udvarán a felújításra szánt összegből már sok minden látható. Eltűnt a keményítőüzem régi tetőszerkezete, már csak fényképfelvétel őrzi az irodában. Felépült a trafóház. Az iszapülepítőből is látni már valamit. Az épületeket összekötő be- tonutakból is jó darab el-* készült. Sokoldalú a gyárépítés, a rekonstrukció, s ennek nyomán az elkövetkező években naponta hét vagonnal több burgonyát dolgozhat majd fel az üzem. A rekonstrukció befejezése még messze van. Addig sokszor kell a művezetőnek megereszteni a hangját Most is a demecseri gyár igazgatója a rekonstrukcióval együtt készülő négylakásos szolgálati ház egyik szobájába hívja a művezetőt. A házat építő brigád a külső falakat vakolja. De jól hallják a rájuk nézve nem a leghi- zelgőbb szavakat. — Olyan ez a mennyezet, mint a Balaton. Tegnap beálltam ide, és amikor felnéztem rá, tengeri betegséget kaptam. Ki a hibás? A művezető a brigádvezetőért kiált. Átengedi a magyarázatot Kocsmáros Józsefnek — Nem a vakolással, a gerendák elhelyezésével volt a baj. Erről az ácsok tehetnek. Az ő rossz munkájukat mi már nem tudjuk kijavítani. Egy kis vita kerekedik. Aztán a normás máa irányt szab a szavaknak. — Amióta Kocsmáros a brigádvezetö, kimondottan jól dolgoznak a fiatalok. A brigádvezető a falnak dőL, búsan nézi a mennyezetet, pirulva hallgatja p dicsérő szavakat. Nincs miért pirulnia. A dicséret jogos, öt hónapja, hogy brigádvezető és az ö irányításával valóban másként mennek a dolgok. — A kongresszusra vállaltuk, hogy ezt a házat október 10-re befejezzük. Most már meglesz, pedig volt, hogy két hétét is vártunk anyagra. Ez a vállalásunk próbatétele. Ezután szeretnénk a szocialista cím megszerzésére benevezni. A mennyezet dolgot nagyon sajnáljuk* de tényleg nem mi tehetünk róla. Épül a burgonyakeményítő gyár. A gyár igazgatója szerint az építők jól dolgoznak. Eddig mindent határidő előtt fejeztek be. Seres Ernő A harmadik emelet építésénél tartanak az Északi Alközpontban felépülő 10 szintes ház építői. Elek Emil felvétele, A társadalmi bíróság határozott A társadalmi bíróság a kultúrteremben ült össze. Előttük olyan fehér abrosz- szal takarták le az asztalokat, hogy le sem lehetett volna tagadni: vendéglátósok. Először Mészáros Károlyt, a cukrász termelőüzem vezetőjét hallgatták ki. — Hol volt augusztus 2- án fél nyolc és tíz óra között szolgálat helyett? — kérdezte a munkatársak bíróságának elnöke. — Csináltunk egy fekete fuvart, az egyik munkatársam kért meg, hogy a vállalat gépkocsijával vigyünk e1 neki egy sezlont. Segítettem felrakni. A lakáson megkínáltak minket meggyborral, azután visszamentem az üzembe. — Megkapta az ügyviteli utasítást? — Igen. — Elolvasta, mi az üzem vezetőjének feladata a tanulók nevelésében? — Igen. Tudom, nem a legjobb nevelési módszert választottam, de hát utólag nem tudok mit tenni, Nincs rr.egilletődve, mert nem először áll már a munkatársak bírósága előtt: ebben az évben — két fegyelmin kívül — kétszer is válaszolnia kellett már hasonlóan kellemetlen kérdésekre. Az egyik tanuló Tomasovszki Mihály. Alig tizenhat éves. Nem volt ő rossz gyerek, mert korábban Mészáros Károly üdülésre is javasolta, — és el is küldték — csak fiatal, fiatalos elevenséggel. Ö így mondta el a történteket: — Volt amikor kilenc órát is dolgoztunk. Ha a segédek elmentek, mi takarítottunk. És nekik este tízig tart a műszakjuk. — Hány órát szabad maguknak dolgozniuk? — Hetet Délután egytől nyolcig. De mindig később mentünk el mint a többiek. — Nem szóltak senkinek, hogy magukat jogtalanul túlóráztatják? — Előzőleg ' édesanyám már volt benn a központban, és bepanaszolta, hogy miért túlóráztatnak minket De nem változott a helyzet — Azon az estén miért tologatták a szekrényeket aa Öltözőben? — Nem mi tologattuk. Fürödtünk Rocska Antallal, s bejött Pálfalvi János portás, hogy mért vagyunk mi még mindig ott. Mondtuk, hogy felöltözünk és megyünk. Akkor a portás adott nekem két pofot — Miért adta? — Nem tudom. Mi féltünk tőle, mert úgy éreztük, borszaga van és bebújtunk a szekrények háta mögé. Akkor ő keresni kezdett minket, s amikor megtalált ránk akarta nyomni a szekrényt, hogy szoruljunk a falhoz. — így történt tehát a szekrények tologatása? — Igen. És amikor megjött Mészáros Károly, a portás azt mondta neki, hogy küldjön el minket mert játszunk az öltözőben, tologatjuk a szekrényeket. Pedig ez nem Is volt igaz, ,6 akarta ránk nyomni a szekrényt, mi meg vissza. — És Mészáros mit csinált? — Előbb Rocska Antalt kapta el, ős a falba verte a fejét. Utána engem kezdett verni. Ököllel á vállam, ra ütött, leestem a zuhanyzó alá, s ott belémrúgott. — Máskor is kapott már verést? — Eddig még csak pofonokat kaptam, de nem Mészáros Károlytól. De így még nem vertek meg. Hazafelé megnéztük a karomat, és akkor elhatároztuk, hogy bejelentjük a rendőrségen. A társadalmi bíróság hétfőn délben hozta meg határozatát: Mészáros Károlyt (más szabályellenességekkel együtt) és Pálfalvi Jánost leváltja eddigi tisztségétől, ezenkívül a cukrászüzem volt vezetőjét megrovásban, a portást pedig 150 forint pénzbüntetésben részesíti. Ez a tárgyalás azonban tanulságokkal szolgált másoknak is, okulhat belől« tanuló, oktató egyaránt Mert azt, hogy az inasidóK emlékei visszatérjenek semmiképpen sem szabaí megengedni. Kan Isivár'
