Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
Bodó Béla Kosztolányi Dezső November 3-án 30 (ve, hogy elhunyt a nagy frő. József Attila tudta: a Nyugat” első nemzedékének e nevezetes formaművésze nemcsak egy sokszínű és formájában különösen érdekes életmű alkotója, hanem hogy — többek között a tehetetlenség és tévedések okozta gyötrelmek hatása alatt — a társadalmi szörnyekkel szembenálló humanistává fejlődött. Hiszen a huszas évek végén alkotott, remek kisregény, a „Néró a véres költő” a történelmi Néróról szól ugyan, ám ugyanakkor, félreérthetetlenül, ' éyanarra a felelőtlen és veszélyes politikai „bűvész”-re - élzott, akit Thomas Mann — Kosztolányi barátja, utolsó éveinek jó fegyvertársa — Cipollának nevezett el. Vagyis Mussolinire és a tömegeket „a vajákosság gúzsában” tartó fasizmusra. Az újbarbárság elleni tiltakozás művészi dokumentumai — többek között — az „Esti KornéT’-novellák, és az olyan, az ifjúkor verseiből a feszültséget megőrző, ám a szertelenségeket eltüntető, nagy költemények, mint a .Hajnali részegség”. Kosztolányinak, akinek egyes korszakait nem jogtalan szélsőséges szemlélettel vádolni, úgy halt meg, hogy József Attila szerint is „betöltötte az írástudó, a mai írástudó hivatását.” A délvidéki iskolaigazgatónak a század legelején Budapestre került fia égőidéig éppen azokat a sötét szineket rajzolta a fővárosban, amelyek nem szükségszerűen tartoztak hozzá a fejlődő nagyvároshoz, hanem éppen Kosztolányi egy későbbi vallomása szerint — „inkább abból fakadtak, hogy Budapest nem volt, nem lehetett igazán főváros.” Később sokat merített saját, vidéki ifjúságának élményeiből. Humanista gondolatvilágának ki- teljesedése megőrizte attól, hogy akár egyetlen percre is provinciális legyen. Ifjúságának szintereiről merítette — például — az „Aranysárkány” témáját és történetét. E most különben filmre is vitt regény tanárhőse azért lesz öngyilkos, mert — úgy érzi — csődöt mondott, mint pedagógus, mint felnőtt, mint ember. Az iskolaigazgató fia jól ismerte a maga levében fővő, a néppel kapcsolatot nem találó, ám önmagával sem elégedett réteget. Vidéki ihletésű — többek között — a „Pacsirta” is, a vénülni kezdő leány drámai története is, amelyből szintén film készült, jogos sikert arató Pesti, pontosabban budai élményeiből fakadt viszont az „Édes Anna”, a „mintacseléd”-nek ez a tragédiája, amelyben nemcsak a cím- és főszereplő alakja vált — mondhatni —- klasszikussá, hanem a „mél- tóságos asszony” figurája is. Különböző országok lélektani tankönyveiben, mint egyfajta torz — saját belső bizonytalanságát „méltóságos” fellépésével palástoló — magatartás modellje szerepel a ■ Kosztolányi teremtő képzele- I tében megszületett alak. Ez a I nagyszerű regény is a képek ! nemzetközi nyelvén szóló' film alkotására ösztönözte Fábry Zoltánt... Kosztolányi Dezső — aki nemcsak mint elbeszélő és I mint költő, hanem mint kri- | tikus, sőt nyelvvédelmező is 1 értékeset alkotott — a XX. századi magyar irodalom leg- | jelesebbjeinek egyike. Nem,! nem volt mentes sem gyen- j geségektől, sem tévedésektől, j De ha a viszonylag oly rövid idő alatt létrehozott szellemi „termésé”-t tanulmányozzuk, akkor annak nemcsak gazdagsága nyűgöz le, de kirajzolódik szemünk előtt az erkölcsi — a nép és kor iránt felelősséget kibontakoztató — fejlődés is. És tán az sem véletlen, hogy e mind határozottabb emberi elkötelezettség a művészi eszközök és megvalósítások gazdagodásával járt együtt... A. G. Megjeleni Béke és Szocializmus októberi száma A folyóirat vezető helyen közli Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a Központi Bizottság titkárának A gazdasági mechanizmus reformja Magyarországon című cikkét. A szerző behatóan elemzi a magyar népgazdaság fejlődését, s kimutatja, hogy a reform megvalósítása a. szocializmus fejlődése szempontjából történelmileg szükség- szerű lépés. Egy másik magyar vonatkozású cikk is található a lapban, Darvasi István az MSZMP KB ágit prog. osztályának helyettes vezetője :X kongresszusára készül az MSZMP című írásában ösz- szefoglalja a párt VIII. kongresszusa óta országunk éleiében végbement változásokat, és vázolja a IX. kongresszus elé kerülő főbb kérdéseket. Közli a fblyóirat B. Ladi- gin, Z. Chalupsky és J. Sir- ;ajev: Az önálló elszámolás a szocialista országok kap-1 csolataiban című tanulmá-1 nyát, valamint Valentyin I Kudrov A tudományos-tech- : nikai haladás és a Szovjet- unió meg az Egyesült Álla- ‘ mok gazdasági versenye című írását. Az Ideológiák harca címszó alatt található H. Apthe- :er amerikai történész-szociológusnak Az Egyesült Ál- 'amok ideológiai életének néhány tendenciája című tanulmánya, P. Apiaire: A bur- zsoá politikai gazdaságtan-1 ban dívó technokrata néze- ' tekről és L. Növik: A tech- j nokrácia szociológiája című i cikke. > Az Időszerű kérdések fóruma című rovat tanulmányt közöl B. A. Monzon tollából. A guatemalai forradalom néhány problémájáról, közli továbbá Lotfi el-Kholi: A haladó erők együttműködésének és egységének perspektívái az arab országokban című írását. A monopóliumok és a munkásosztály címszó alatt j jelent meg G. Sh. Wheeler: Az új technika és a tőkés termelés társadalmi jellege című írása. A lap A világ kommunisták hangja cím- • mel mellékletet közöl, mely áttekintést nyújt a kommunista és munkáspártoknak a Kínai Népköztársaságban folyó , kulturális forradalommal” és a KKP Központi Bizottsága XI. plénuma által hozott határozatokkal kapcsolatos állásfoglalásról. A Hungária kávéház csavart oszlopai, a híres karzat, s lent a „mélyvíz”, fennállása óta már igen sok költőt láthatott vendégül. Egyszerre talán mégsem jöttek el any- nyian, mint most a költészet napjai fogadásán, amikor legalább száz külföldi, s majd kétszerannyi magyar költő, íróvendége volt a ká- véház-étteremnek. Az állva elfogyasztott hideg sült, s néhány pohár magyar bor után egy csöndes asztalnál ülünk Heinz Kah- lauval. Már a repülőtéren találkoztunk, amikor az Interflug gépe leszállt, s elmondta, hogy Budapesten csak átutazóban járt még, nagy érdeklődéssel várja a találkozást a várossal és az emberekkel. — Milyenek az első benyomásai? — kérdezem tőle a fehér asztalnál. — Az emberek, az öltözékük, a gépkocsik, a házak, a nyüzsgés az utcán, minden olyan, mint más nagy világvárosban. A város közismerten nagyon szép. Ev végi filmújdonságok Az asztal szerelmese Az őszi filmévad már eddig is sok érdekes, szórakoztató filmmel és néhány nagy művészi élménnyel örvendeztette meg a mozinézőket. A történelmi filmek sorából kiemelkedik Jutkevics Lenin Lengyelországban c. alkotása és egy felújítás: A negyvenegyedik, amelyet Csuhráj művészetének rajongóin kívül bizonyára azok a fiatalok néznek majd meg a legtöbben, akik az első bemutatót még nem láthatták. A nagyszabású, gazdag kiállítású történelmi filmek kedvelőinek nyújt ismét élményt a lengyel filmgyártás második nagy ■ produkciója, Kawalerowicz A fáraó c. kétrészes alkotása amelyet egy műsorbán láthat majd a közönség. November magyar film- újdonsága a kisf dirijeiből már ismert fiatal Kárpáti György első játékfilmje: Nem szoktam hazudni, főszereplője Voith Ágnes. A magyar filmek híveinek szerez majd bizonyára sok örömet a karácsonyi két premier is: ekkor kerül a közönség elé Két új színes Jókai-film: az Egy magyar nábob és a Kárpáti Zoltán. Mindkettőt Várkonyi Zoltán rendezte. Az első filmjével, az Álmodozások korával nemzetközi sikert aratott Szabó István új filmjének is decemberben lesz a bemutatója címe: Az apa. Az ünnepi moziműsor külföldi újdonságai közt szerepel a Tom Jones, Tony Richardson színes filmje A cím találgatásra adhat okot: vajon egy régen kivándorolt magyar asz- szony ír a világvárosról, vagy egy disszidens felesége, aki hazatért? Nem, szó sincs egyik feleségről sem. Az írónő — egy magyar orvos felesége — férjét kísérte el hivatalos tengerentúli kiküldetésére, pontosabban nyolc hónapot töltött a nagy amerikai metropoliszban, ahol férje „Mount Sinai” kórház munkáját tanulmányozta. Gál Zsuzsanna, újságírónő, de háziasszonyi minőségben ólt nyolc hónapot New Yorkban. Könyve a felszínekről — a csillogó, reklámélményektől — jut el a város sok színű mélységeinek, izgalmas keresztmetszetének bemutatásáig. A mű első oldalai valóban a „csak háziasszony” szemével láttatják a belvárost, a sub- wayt, a világkiállítást, a kis és nagy áruházakat. Ebben a részben belekukkanthat az olvasó a New York-i háziasszony beváFielding regénye nyomán, amelyet Osborn adaptált és Cacoyannis nagysikerű új műve, a Zorba, a görög, főszereplője Anthony Quinn Vígjáték az NSZK Állhatatos asszony című filmje Lilly Palmerfel és Peter van Eyckkel a főszerepben, A tökéletes bűntény című francia krimiben pedig Yves Montand mutatkozik be új szerepkörben: detek- tívfelügyelőt játszik. Kacagtató vígjáték az angolok öt jómadár című filmje, társadalmi dráma a Pratoli. ni regényéből készült olasz film, az Elmaradt vallomás, főszereplője két francia filmcsillag: Catherine Deneuve és Sarny Frey. Bemutatják a fiatalon elhunyt lengyel Műnk: Kancsal szerencse című szatirikus filmjét is. Az év végi műsor tehát műfajilag változatosnak, érdekesnek, sokszínűnek ígérkezik, hiszen úgyszólván az egész világ filmtermésének javából állították össze, ahogyan ezt a csupán néhány kiragadott cím is jelzi, mert a felsoroltakon kívül természetesen még jó- néhány filmet mutatnak be. Ugyanilyen vonzónak ígérkezik a téli filmévadnak a jövő esztendőre átnyúló része is. Csupán egykét cím ízelítőül, 1967 elejének várható újdonságaiból: Orson Welles új, monumentális műve, a Falstaff, a Mona Lisa mosolya című francia film főszerepben Marina Vlady-val és a szovjet Pipák, Ehrenburg ismert kötetének három novellája alapján. sárlótáskájába, ellátogathat az országutak száguldó forgalmába, beavatottja lesz az amerikai kereskedelem sok-sok reklámtrükkjének. A könyv második felé-1 ben képet kapunk arról j is, ami a sok csillogásból j pótolhatatlanul hiányzik: 1 „a dollárhajszában elve-1 szett emberségről, s arról, j hogy az amerikai átlag- j polgár általában jól él j ugyan, de nem szépen.” Az írónő New York utón így ír: „Azóta mindent eßy kicsit más szemmel, nézünk idehaza. Igényesebben, kritikusabban vizs- j góljuk az életkörülménye-, két, a kirakatokat, a mozi- és színházműsort, de még az időjárást is. Az összehasonlítás fényében I élesebben - rajzolódnak ki a mi rendszerünk erősségei és fogyatékosságai.” A szórakoztató és felettébb tanulságos riportkönyv minden olvasó számára izgalmasan segít felfedezni Amerikát, illetve New Yorkot. Sz. Sz. N em mennénk be ide? — inkább sürgette, mint kérdezte Gobáli bácsi. Türelmetlen sóvárgás volt a hangjában ahogy benézett a biozmányi üzltebe. Balzac írja: kétféle költő létezik. A kifejező költő versben mondja el mindazt, amit az érző költő csak érezni tud, szavakkal, rímekkel tolmácsolni képtelen. Az idézet nem szó szerinti, de az érző költő kifejezés illik az öregre, aki különben asztalos volt — mégpedig örökre. Ha ő rátekintett egy darabka furnérra, már a fák jutottak eszébe, a furnérok szülői, ősei, — mindenféle fák, nagy lombúak és a vékonykák. Egyszer egy öreg országúton, ahol a fák úgy sorakoztak kétoldalt, mint a bandukoló vándorok, megállt egy sudár, nehéz fa előtt, s úgy látta meg a fa élő derekában a jövendőbeli asztalt, mint a szobrász a szobrát az ormótlan kőben. Megállt a fa előtt, s az asztalra gondolt, amelyet olyan gonddal szabna, faragna belőle, hogy rögtön fütyörészni kezdett, pedig komoly ember. A szögre se úgy nézett, mint mi, közönségesen. A szög az ő számára az alkotás egyik segítője. Sokszor mustrálta szöges ládikóját úgy, ahogy a festő az olajszinek tubusait, amelyekből majd kikerekedik a kép, a táj. Sokan hallhatták szép lo- bogását a pácolás rejtelmeiről, mert tudvalévőén a fának az adja meg az első fő lépését, hogy kifejezze az elképzelést akkor, amikor rajzolat. kiszabás, összefabriká- lás és fényezés után kész a mű: négy csodálatos lábán az asztalka, vagy az intarziás szekrény fenségesen, vagy a remek, masszív könyvállvány, amely aranyló diófa színével illő gőggel ülő polcaival hordozza majd az irodalmat. A deszkáról is úgy tudott beszélni, mint személyes barátairól — például sokáig emlékezett egy szálra* amely nem akart kiszárdani. — élt ez a deszka, kérem, élt és milyen csomós volt... Évtizedekig majdnem bokáig érő zöld kötényt hordott a műhelyben, amelynek gazdája annak idején házat vásárolt magának, Gobáli bácsi pedig harminc— harmincöt évig, hajnaltól estig hajladozott a műhelyben, ahol feketebarnává vált a gyaluja — mindegyik — a sok fogástól, ahol vésői, kalapácsai rendben sorakoztak a falon, készen arra, hogy szenvedélyes szeretettel kézbe fogja őket. Csak leánya írt neki néha falujából, ott élt szegénységben, sok gyermekével. A műhelyhez közel talált magának lakást, egy bizonyos özvegynél, albérletet. Apró szobája volt, egy fenyőfaágy a falnál, amelyet a főbérlő akkor költöztetett az albérletnek szánt szobába, amikor az ura a sírdombot választotta lakóhelyéül. Egy rozoga szekrény volt még ott, s egy közönséges konyhaasztal, amelyre a főbérlőnő barna linóleumot szögezett. Esténként, amikor Gobáli bácsi vacsoráját főzögette a konyhában, emlegette is a tölgyfa ágyat, a kivénhedt szekrényt, mégpedig azért, hogy elmondhassa: tudomása szerint hol s kiknél ragyog az a sok-sok bútor, amelyeket eddigi életében, szinte azt mondhatná, a szíve vérével enyvezett össze. S míg csak a főbérlő ráncos ásítása nem jelezte, hogy vége van már az esti diskurá- nak, lobogott belőle a szó, egy-egy tündöklő pohárszékről, amely itt meg ott, ilyen meg olyan szép lakásoknak legszebb dísze, vagy az íróasztalról, amelynek cseresznye fájába vésővel rózsákat hímzett, s amely — tudje-e, kérem, — egyenesen egy villába került. Volt, aki ismerte, s azt mondta róla: hasonlít a bohémvilág tékozló tehetségű festőihez, akik nyomorognak, remekeik pedig gazdag és műveletlen parvenükhöz jutnak. Egyébként csak ezért emlegette azokat a helyeket, ahová bútorai kerültek, hogy ezzel is közölje művei megbecsülésének külső jeleit, s elmagyarázta, hogy nem is értik ők, mi a szép bennük. „Nem értik, mert nem érthetik, hogyan vált a fa, amely ott állt gyökereivel a földben hogy vált a gyaluk beavatkozására, a vésők, a kalapács munkájával ékes tárggyá, már szinte nem is használati dologgá, mint ahogyan, — tette még hozzá — a festmény a falon sem arra való, hogy mondjuk, káposztát reszeljenek rajta.” Művész volt, vagy csak a munkát szerette szenvedélyesen, kitérő lenne ezt megválaszolni. Egy bácsika áll az antik bútorok üzlete előtt. Jó kabát, velúr kalap, élénk szem, ritka szálú bajusz. Befelé kutat a csillárfényes üzletbe. No lám: Gobáli bácsi. Hát most már nyugdíjban, csendességben, az unokájánál él, az új lakótelepen. S akkor megismétli: — Nem mennénk be ide? Bent, az állami műkereskedésben Gobáli bácsi tekintete aggodalmasan körbejár, majd hirtelen a bolt mélyébe indul. — Még megvan... Ezt kell megnézni! A sarokban kecses kis asztalka áll, egy hatalmas szekrény árnyékában. Filigrán bútor, nemes görbületekkel, finom hajlatokkal. Csak a tetején látszik, hogy az idő elhaladt furnéja fölött. — Tegnap még a kiraka- ban tartották — mondja. — Ezért siettem... Aztán csendesen... — Tüstént megismertem .. Vannak már harminc éve, hogy csináltam. Megsimogatja a kis barokkasztalt és öreg szeme úgy villan, mint a régi romantikus regényekben az apáké, akik vénségükben rábukkannak elveszett gyermekükre. Megtörölte a bajuszát: — Meg kéne vásárolni. Aztán más hangon, amelyből érezni lehetett a .diadalt, folytatta: — A lakásba az unokámnak... Ö ugyanis főlaboráns- nő. Uj KÖNYV: Feleség voltam New Yorkban — Ügy tudom, hosszabb ideje foglalkozik magyar versek műfordításával? — Ady és József Attila verseit fordítottam az utóbbi időben. Hamarosan megjelenik a magyar költők antológiája németül, s itt fognak megjelenni ezek az Ady és József Attila költemények. Általában sokat foglalkozom fordítással: angol, román és távol-keleti költeményeket, népdalokat fordítottam németre. — A magyar versek fordítása nem okozott külön nehézséget? — De igen. Elmondhatom például, hogy József Attila Fiatalasszonyok éneke című versének németre ültetése igen nehéz volt, hiszen éreztem az eredeti szöveg táncos ritmusát, ezt pedig nagyon nehéz volt összeegyeztetnem a tartalom komolyságával. A magyar költészet azonban olyan kitűnő és ezek a poéták olyan egyéniségek, hogy — paradox módon — a műfordítónak éppen ezek a legnehezebb feladatok adják a legnagyobb örömet. — Beszélne valamit a saját költészetéről is? — Elég sokféle foglalkozásom volt, még traktoristaként is dolgoztam. 1949-ben súlyos beteg lettem, s akkor 19 éves koromban kezdtem verseket írni Később, amikor már felgyógyultam egy ideig Brecht tanítványa lehettem: 3 esztendeig dolgoztam a Berliner Ensemle-nél. Ké- sőba filmforgatókönyveket írtam. A színházakkal sem szakítottam meg kapcsolataimat, s éppen most, október 11-én mutatták be Két farkas című darabomat a berlini Ifjúsági Színházban. Csináltam tehát sok mindent. Azért elsősorban mégis költőnek tartom magam. Ha hatásokat kellene említenem a magam munkájában, elsősorban Brechtet mondanám, másodsorban a népköltészetet. Szeretnék mindig nagyon érthetően jelentős gondolatokat közölni az emberekkel. Nem az én feladatom, hogy elbíráljam, sikerült-e ez. Majd kérés nélkül úgyis megteszik ezt a kritikusok. Annyit azért elmondanék még, hogy a népköltészet általánosságban is érdekel, igyekeztem nagyon sok országban tanulmányozni ezt. Miközben beszélgetünk, állandóan foglalkoztatja a kezeit. Rövid szőke haját előre fésüli, szemüvege mögött némi ironikus mosollyal szemléli a kérdezőt. Ujján érdekes fémgyűrű. Nyilván a saját munkája. — Legkedvesebb szórakozásom — mondja ugyanis, — a barkácsolás. Mindent megcsinálok otthon, s ez persze, nagy öröm a feleségemnek és a két lányomnak. Az Egyetemi Színpadon szereplő külföldiek között volt Kahlau is. A rendezőtől percnyi pontossággal szerette volna megtudni: mikor kerül a színre. Külön leült az öltözőben, s felkészült arra a néhány mondatára, amit s közönségnek elmond. Aztán, mielőtt a színre lé- pett volna, izgalmában a vállait, a karjait mozgatta; mint a sportoló a viadai előtt... (B. U Magyar költők németül Beszélgetés Ady, Józ ef Attila fordítójával
