Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
A takarékosság napja Hazánkban mint szerte a világon megkülönböztetett figyelem irányul október 31-én az emberek egyik nemes tulajdonsága, a takarékosságra. Szűk emberöltőnyi idővel ezelőtt, 1924 október végén az első takarékpénztár megalakításának 100. évfordulóján Milánóban döntött úgy a Takarékpénztárak Nemzetközi Kongresz. szusa, hogy ezt a napot a takarékpénztárak és az észszerű takarékosság ünnepévé avatják. Az a jó szándék vezette a kezdeményezőket, hogy ezáltal is segítsék a családokat, a legkülönfélébb területen dolgozó embereket a kiegyensúlyozottabb élet, a beosztóbb gazdálkodás megvalósításához. A kapitalizmus létbizonytalanságának kitett kisemberek, az alacsony fizetésű munkások a váratlan gazdasági megrázkódtatások elleni védekezésül, míg a szó. cializmust építő emberek még teljesebb boldogulásuk zálogául tették és teszik fél. re jövedelmük egy részét. Méltón példázza mindezt Szabolcs-Szatmár megye dolgozóinak megtakarítása. Annak ellenére, hogy szű- kebb hazánkban összehasonlíthatatlanul bőségesebben étkeznek, szebben öltözködnek, kulturáltabban élnek, szórakoznak az emberek, mint a múltban, s ezerszámra építenek jól berendezett új lakásokat — fél évtized alatt ötszörösére emelkedett a takarékbetét, s ma már megközelíti a 600 millió forintot. Csupán 1966 év első háromnegyedévében 65 millióval gyarapodott a betét- állomány megyénkben. Külön öröm, hogy a lakosság bankjainál a betétkönyvbe elhelyezett százmilliók 60— 70 százaléka a dolgozó parasztoké. Azoké az embereké, akik a nagyüzemi gazdálkodás keretében keresik boldogulásuk útját. Egyrészt azért emelkedhet a lakosság takarékbetétje, mert van miből félretenni. Másrészt államunk szavatol a betétkönyvbe elhelyezett összegért, s számottevő kamatot fizet érte. Csak az elmúlt esztendő során 23,5 millió forintot vettek fel kamat fejében a szabolcsiak a 84 000 betétkönyvre. (Ebben az összegben benne van a gépkocsinyeremény-betétkönyvekre kamat helyett kisorsolt autók ellenértéke is.) Megnőtt a bizalom a takarékpénztárak, a közel 300 millió forintot kezelő postahivatalok, és a takarék- szövetkezetek iránt Napról napra gyarapszik a megfontoltan költekező, beosztóan élő családok száma. Fokozódik az érdeklődés, a hajlam a takarékosságra az iskolai tanulók körében is, akik tavaly több. mint 7 millió forintot gyűjtöttek össze nyári táborozásra, kirándulásra, a szülők terhének enyhítésére. A félretett pénz jelentős hányadát a lakásviszonyok javítására fordítják. Több ezer rádió, televízió háztar. tási gép, tartós fogyasztási cikk kerül a családokhoz az összegyűjtött forintokból, s évente ezrek használják fel megtakarított pénzük egy részét külföldi társasutazás, hoz. Ösztönzően hat a különböző takarékpénztári kölcsönök igénybevétele is, hiszen csak előleg lefizetése után nyújt hitelt a takarék, pénztár Az idén — szeptember végéig — például 1610 lakás építését segítette elő kölcsönnel megyénkben az állam. Ugyanezen idő alatt közel 17 ezer áruvásárlási hitellevelet adtunk ki az igénylőknek. Egyre javuló életkörülmé. nyeink nyomán rohamosan növekednek az igények is. Ezek kielégítésére teremt mielőbbi lehetőséget a takarékpénztáraknál, postahivataloknál takarékszövetke. zeteknél elhelyezett minden forint. Azok, akik száműzik a könnyelmű költekezést, a meggondolatlan pénzfecsér- lést, nemcsak családjuk sorsát helyezik szilárdabb alapra Fegyelmezettebb, értékesebb emberekké válnak munkahelyükön is, társaik, s az egész nép javára. Bojtos, István, az OTP Szabolcs-Szatmár megyei igazgatóságának vezetője Az Északi Alközpontban épülő toronyház. Foto: Hammel Józsefi Alexandr Kononov: cJl Szmúinijhait E egyik távoli szibériai faluból Petro- grádba utazott egy öreg paraszt. Útközben mindenkinek elmondta, hogy Leninhez utazik. Beszélnie kell Leninnel a parasztok életéről. Sokáig tartott az öreg utazása, de végül is megérkezett Petrográdra. Az öreg mindenkinél Lenin után érdeklődött. Az emberek azt mondták neki: — Keresd a Szmolnij- ban! Sokáig ment az öreg, keresztül az egész városon, g végre odaért egy óri- énülethez. Az épület előtt máglyák égtek és géppuskák álltak. A géppuskák mellett matrózok és katonák jártak fel alá. Ez volt a Szmolnij. Megtetszett az öregnek egy fiatal matróz. Egyre topogott a kövezeten a csizmájával, és egymásra ütögette a két karját. Melegedett. Mert nagyon hideg volt, csípős szél fújt a tenger felől. — Lenint szeretném látni! A matróz tetőtől talpig végigmérte és megkérdezte: — Aztán minek akarsz te Leninnel beszélni? — Azért jöttem, hogy elmondjam neki, hogyan élünk mi, parasztok. — Eredj, öreg, a parancsnokhoz engedélyért — mondta a matróz, és megmutatta a parasztnak, hová kell mennie. A lépcsőn libasorban álltak az emberek, akik a parancsnokkal akartak beszélni. Piszkosak és csúszósak voltak a széles lépcsőfokok, látni lehetett, hogy sok nép jár ott egész nap folyamán. A parancsnok lassan irta meg az engedélyt, a puskához hozzászokott a keze, de a tollat nagyon bizonytalanul tartotta, egyszerre mind az öt ujjával szorongatta, mintha attól félne, hogy elröpül. Megkapta tőle az engedélyt az öreg paraszt, és ment megkeresni Lenint. A földszinten fegyvereket osztogattak a munkásoknak, meg a matrózoknak. Magas termetű, vidám arcú katona osztotta a fegyvert. Az öreg paraszt megkérdezett egy szép szál katonát, hogy hol van Lenin. A katona mosolyogva válaszolta: A hatvanhetes számú szobában. A hatvanhetes számú szoba ajtaja előtt két gárdista áll őrt: egy nagy bajúszú öreg munkás, fekete kabátban, és egy fiatal legény, bekecsben. Az öreg hozzájuk fordult: — Lenint szeretném látni. A bajuszos munkás ránéVariálható bútorok évi 300 milliós értékben A Könnyűipari Minisztérium főmérnökeinek tájékoztatója a harmadik ötéves tervben Nyíregyházán megépülő bútor* és papirgyárról A nyíregyházi búrtor- gyár 1960-ban elkészült beruházási programtervezete szerint a költségelőirányzat 61 millió forint lett volna, termelési értéke évenként 100 millió, a foglalkoztatottak száma pedig 800 fő. A bútorgyár Nyíregyházán történő megvalósítását indokolja a Szovjetunióból érkező nagytömegű fenyőfa, s a megye és környéke egyes növekvő igényeinek fokozottabb kielégítése, a munkaerővándorlás enyhítése. A bútorgyár építésével a harmadik ötéves terv irányelveiben újra találkozunk. Ezért kerestük meg Pártos Andor főmérnököt a Könnyűipari Minisztérium telepítési főosztályán. — A számok, amelyek az egykori beruházási program nagyságára vonatkoznak, megváltoztak. A nyíregyházi gyár 151 millió forintba kerülne előreláthatólag és az éves termelési értéke a mai áron megközelíti a 300 millió forintot. Ennek a létesítménynek még csak a programszerű tanulmánya van meg. Ebből megtudni, hogy városunk új gyárának termékei a „Korpusz” családhoz tartoznak majd. Variálható háló- és más szobabútorokat fog készíteni. A technológia érdekessége lesz, hogy az azonos bútoralkatrészeket több variánsban lehet majd a gyárban is összeállítani. Ezzel sikerül teljesíteni azt a bútoripar elé állított új követelményt, hogy nagy sorozatban szükséges gyártani az alkatrészeket (ajtó, tető, oldallapok stb.) és ezek méretvariációjából kell létrehozni a nagyobb választékot A Könnyűipari Minisztérium ugyancsak Nyíregyházán a bútorgyár szomszédságában — hosszú küzdelem után — kijelöltette magának egy másik létesítmény : a hullámdoboz és papírüzem helyét. A két könnyűipari beruházás elkészítéséhez, működéséhez elengedhetetlen feladatok ésszerűbben oldhatók meg e kedvező telepítés nyomán. Csányi János főmérnök mondja: — A gyár a harmadik ötéves tervben már termelni fog, kivéve a papírzsák üzemrészt. Ez a negyedik ötéves terv idején kerül átadásra, ha csak az import igény miatt nem kell előbb megkezdeni. Ez a gyár az Országos Papíripari Vállalathoz fog tartozni. Végh János Hat lakás a Színház utcán — lakhatási engedély nélkül Lakhatási engedély nélkül költözött be hat család a közelmúltban a nyíregyházi Színház utca 32. szám alatt épült társasházba. Ezért akár meg is büntethetik őket, annak ellenére, hogy személyenként eddig közel 50 ezer forir.y.ot fizettek ki. öten közülük nem maradhattak tovább az albérletben. Miután nincs lakhatási engedély, az OTP nem elégíti ki az építő ktsz végszámláját. Emiatt a nagyhalászi ktsz perelni szándékozik.a hat embert... Azért nincs lakhatási engedély, mert a társasházat nem lehet rákötni a városi szennycsatornára.. Ezek a tények. „Becsaptak bennünket..." Molnár Tamás, az építtetők megbízottja: — Múlt év márciusában a KISZÖV lakásszervező irodája ajánlotta, társuljunk, s építsünk házat a Színház utca 32 szám alatti közművesített telken. Ráálltunk: kifizettük a közművesített telek árát, elkészítettük a terveket, megkaptuk az építési engedélyt, s ez év szeptember végén megvolt a műszaki átadás. Ekkor derült ki, hogy a tanács nem építette meg a Színház utca végéig a szennycsatornát, amire a zett az öregre és azt mondta: — Menj egyenesen ezen a folyosón. Lenin a nagyteremben fog beszélni. Akkor vette csak észre az öreg, hogy a folyosón egy- irányba mentek az emberek. Ment ő is utánuk, és a folyosó végén szélesre tárt fehér ajtót pillantott meg. Az ajtóban tolongtak az 'emberek. Az öreg előre furakodott. Lábujjhegyre állt, és a terem másik oldalán megpillantotta Lenint. Vlagyimir Iljics alacsony dobogón állt, és várta, hogy megszűnik a kiabálás. Aztán felemelte a kezét, csöndet kért. De az emberek tovább kiabáltak. Sehogysem akartak elhallgatni. — Lenin!... Éljen Lenin! Vlagyimir Iljics összeráncolta a homlokát. Aztán nem állta meg — elmosolyodott. A kiáltozás a teremben még erősebb lett. — Elvtársak! — mondta Lenin. — A munkások és parasztok forradalma, melynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement. szervező iroda és mi is alapoztuk szándékunkat Tóth Károly tervező: — Amikor a megbízást kaptuk, ahhoz kellett tartanunk magunkat, hogy a terv szerint a Szírfház utca 32 számig elkészül a szennycsatorna, s így nem kérnek saját aknát, derítőt. Mi így is készítettük el a tervdokumentációt, mely ott volt az illetékesek előtt a tanácsnál az építési engedély kiadásakor. Nem tettek észrevételt, tehát ők is úgy tudhatták, hogy lesz szennycsatorna a társasház átadására. Váratlan nehézség Erdős András városi főmérnök: — Mi valóban kiadtuk az építési engedélyt. Tudni kell azonban, hogy korábban, a területfelhasználás engedélyezésekor a szervező irodának és az építtetőkneK kikötöttük: gondoskodjanak a szennyvíz elvezetéséről a Vízmű- és Csatorna Vállalat útján. Ez a döntés ma is érvényben van. Igaz viszont, hogy a tanács tervében valóban szerepelt a Színház utcai csatornaszakasz hiányzó 123 méterének a megépítése. Közbejött azonban a Tompa Mihály utcai probléma: a nagy esőzés tizenöt lakást tett élet- veszélyessé, minden erőt ennek a résznek a gyors csatornázáshoz kellett átiráLenin az új életről, s a j szovjethatalomról beszélt, j arról, hogy véget kell vetni a j háborúnak, hogy a földet el- j veszik a földesuraktól és j átadják a parasztoknak... Az öreg hallgatta Vlagyimir Iljics beszédét, amelynek minden szava érthető | volt számára. A terembe egyre több ember jött. És a levegő egyre j forróbb lett a sok ezer ember lélegzésétől. Az emberek arcáról folyt az izzadság, de ügyet sem vetettek rá... Lenin befejezte a beszédét. Az öreg parasztnak eszébe jutott a faluja, ahol be kell számolnia Lenin szavairól. És elindult a folyosón, hogy megkeresse azt a széles lépcsőt, amely az utcára vezet. Valaki megszólította. Az a fiatal matróz volt, akivel előbb az épület előtt találkozott. — No öregapám — kérdezte a matróz nevetve —, hát j beszéltél Leninnel az életed- ! ről? — Nem — felelte az öreg i — Lenin beszélt nekem az életemről. (Sík Endre fordítása) nyítanunk. Időközben — sajnos, kicsit későn —, meglett a fedezet, s elküldtük a megrendelést az építőipari vállalatnak a Színház utcai hiányzó csatorna elkészítésére. Úgy tudom, a vállalatnak erre az évre már nincs kapacitása. Áthidaló megoldást kell közösen találnunk. Gunyecz Tibor műszaki ellenőr: — Én azért voltam felelős, hogy a tervdokumentáció szerint készüljön el az épület. Ez meg is történt. (Közbevetés: ön a tanácsnál éppen a csatornaügyek előadója, tudnia kellett a késésről.) Ez igaz. De a Tompa Mihály utcai váratlan eset is ismerős. Mulasztást követett el a szervező iroda, amikor nem rögzítette a közmű sorsát, s mulasztást követtek el a lakók is, akik tudtak a problémáról, de nem kerestek ideiglenes megoldást Pedig nemcsak a tanácstól kellett volna várniuk a megmentést: van lehetőségük maguknak is. A ktsz költségvetésében ugyanis szerepel egy 5 ezer forintos közműbekötési tétel: ezt nem használták fel. Van pénz arra, hogy a megmaradt pénzből egy időre aknát helyezzenek el, melyből el lehet távolítani a szennyvizet. Somorjai Béla osztályvezető, építőipari vállalat: — Nincs kapacitásunk. Arra még képesek vagyunk, hogy egy ilyen aknát 2—3 nap alatt beépítsünk. Horváth Tibor előadó, városi tanács: — Amíg nem oldják meg a szennyvízelvezetést, nem adom ki a lakhatási engedélyt, mert a KÖJÁL teljesen jogosan megtámadhatja döntésemet. Megoldást mielőbb! Az újságíró: Végül lassan mindenkinek igaza lesz. Csak éppen a magánerős építkezésnek nem csinál jó propagandát a Színház utcai kálvária. Igaz, a tanács eltökélt szándéka, hogy közművel is segíti az építésre társulókat. Ez történik most is, csak nem a terv szerint. Szép ajándéka ez a közösségnek, hiszen a társasház magántulajdon, adható-ve- hető, s a közmű növeli a lakások értékét Látni kell tanulságul azonban azt a sorozatos mulasztást, amit a szervező irodától az építte- tőkig elkövettek az illetékesek. S közösen mielőbb megoldást kell találni — a legcélszerűbbnek mutatkozó ideiglenes akna által — mert november végén lejár a hitelfolyósítási határidő is! Angyal Sándor
