Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
vei tanúi voltunk a jelenetnek. Az őszes ember csendes iróniával elmosolyódott: — Tudni tudnak már sokan, de azért itt még nem mindenki, — És a barátunk? A jelvényes közben kiért a vontatóval a dűlőútra. Leállította a motort, lelépett a traktorról és a vontató futva odaérkező vezetőjével pattogó párbeszédbe kezdtek. l — ö tulajdonképpen von- j tatós, — intett a vitatkozók felé a brigádvezető, — csak leváltották a gépről. — Miért? — Fegyelmije volt: italosán : ült a traktorra, beleborult az árokba. Sérülés történt és anyagi kár... A vontató közben elment. A jelvényes visszajött a paradicsomföldre, s tovább hordta a ládákat. Egy kicsit mintha megcsöndesedett volna. Talán zokon vette a vontatás jogos méltatlankodását, mert engedélye nélkül a gépére ült, Nem tartott sokáig a szótlansága. Megint jött egy tehergépkocsi és míg rakodtak az emberek, ő megmustrálta a kocsit. — A hátsó belső kereked, azt hiszem defektes, — mondta a vezetőnek. A gépkocsi vezetője — húszéves forma fiú, — kiszállt a vezetőfülkéből és megnézte a hátsó dupla kereket 1966. október 30 Működik a fantázia... Az utóbbi időben többen tettek feljelentést a járási rendőrkapitányságoknál ismeretlen tettesek ellen rablás büntette miatt. A bűn- cselekményeknek ez a fajtája megyénkben elég ritka, érthető tehát, hogy a rendőrség azonnal megkezdte a nyomozásokat. Az eredmény meglepő volt: kiderült, hogy a bejelentések alaptalanok, mögöttük vagy rosszindulat, vagy egyéb cselekmények palástolása szerepelt Megitta a pénzét és megijedt íme S. G. 25 éves kékesei lakos által előadott rablás története, melyet még a dús fantáziájú krimi regényírók Is megirigyelhetnének. S. G. elmondta, hogy az esti órákban egyik barátjával gyalog Indult haza Kis- várdáról Kékesére. Útközben két ismeretlen nő állt eléjük (!), akiknek az arca kendővel volt letakarva és felszólították őket: azonnal adják oda minden pénzüket, mert ellenkező esetben végeznek velük! S. G. szó nélkül tűrte, hogy az egyik „rabló” belenyúljon a zsebébe, kiemeljen onnan 75 forintotAz ügyben lefolytatott vizsgálat azonban megállapította, hogy szó sem lehet rablásról. S. G. barátjával együtt egész nap Nyíregyházán italozott, majd este Kisvárdán folytatták. Teljesen lerészegedve autóbusz- szal mentek hazáig. A feljelentés oka: S. G. a pénzét italra költötte, s félt, hogy “Rab!ó"*mesék és alkotóik rendőrségen ezért édesapja ellátja a baját. Még a sógorát is feljelentette A beérkezett feljelentések azt bizonyítják, hogy mások fantáziája is igen élénken működik. F. Gy-né balkányi lakos például szintén említésre méltó „rablómesével” kereste fel a nagykálléi kapitányságot. Állítása szerint Cibakpusztán az útszéli erdőrészen egy ismeretlen férfi kést fogott rá és kényszerítette, hogy a nála lévő ezer forintot azonnal adja át, ellenkező esetben megöli. F-né a helyszínen bevallotta, hogy ezer forint tartozása van, s ezzel a mesével akarta férje előtt igazolni a pénz hiányát. B. G. bár csak 16 éves lány, de nem átallotta' sógorát feljelenteni szintén rablás büntette miatt. Mint elmondta, sógora egy lakatlan helyen megtámadta és elvett tőle íjégyszáz forin- ! tot, s ráadásul alaposan helybenhagyta. Azonban ha- ; marosan kiderült, hogy ez a feljelentés is nélkülöz minden reális alapot, s B. G. csupán bosszúból jelentette fel sógorát. A nemlétező rablók helyett Ők... I A rendőrség minden be-1 jelentést azonnal kivizsgál, azonban jól képzett nyomozóinknak nem okoz különösebb gondot az igazság kiderítése. Gondot nem, de annál több felesleges munkát. Elvonja őket olyan helyről, ahol talán éppen akkor nagy szükség lenne rájuk. Természetesen megvan arra a lehetőség, hogy az ilyen feljelentőket felelősségre vonják és a nemlétező rablók he-1 lyett ők nyerjék el méltó büntetésüket. Megérdemlik, hiszen feleslegesen veszik igénybe a rendőrséget, és gyakran ártatlan embereket is megrágalmaznak. (bogár) Múzeumi mazsolák Képgyűjtemény a városról — Parasztkonyha, almaprés és koiyíi Kiállítás a szatmári népszokásokról Nyíregyháza történeti gyűjteménye 150 levelezőlap nagyságú fényképpel bővült a közelmúltban. A képek főleg a negyvenes évek háborús eseményeit örökítik meg. A lebombázott vasútállomást, a romokban heverő középületeket elevenítik fel, amit a fiatalok már nem láthattak. Az értékes képgyűjteményt egy debreceni lakostól vásárolta a Jósa András Múzeum. A gyűjtemény szinte egyedülálló dokumentum a város háborús történetéről. Nemrég vásárolt a múzeum egy — a múlt század végén használt — díszmagyar női ruhát. Ez évben 250 darab tárggyal gyarapodott a nyíregyházi múzeum. Tisza- eszlárról egy teljes paraszt- konyha-felszerelést szállítottak be a múzeumba, kerámiai készlettel. A készlet, ben megtalálható az ősi sárospataki tányér és mezőtúri korsó is. A mezőgazdasági szakirodalomból ismeretes, hogy még a tizenkilencedik században az almaborkészítés hazája a beregi és a szatmári Tiszahát volt. Több évi kutatás után ez évben sikerült az almaborkészítés teljes eszközanyagát összeszedni Kisar községben. A felszerelésben különösen érdekes a három méter magas almaprés és a két mázsa súlyú almatörő kölyü. Az év utolsó hónapjában nyílik meg többek között A szatmári népszokások című kiállítás, melyhez lucaszé- ket, gyermek állószéket, ko- lompokat, betlehemet, farsangi maszkokat és még sok különböző tárgyat szereztek be. Ilyen jellegű kiállítást a Jósa András Múzeumban rendeznek először az országban. (m. m.) Fegyelmi A nyár szűrkítette indatömeg teljesen elfedte a földet, s az egész nagy táblán rengeteg pirosló paradicsom. Asszonyok, lányok szedték, voltak vagy negyvenen, s közöttük egy szál férfi. Sötétkék vászon munkaruhájának hajtókáján jelvény. Vörösesborostás ábrázatán pákosztos derű. Állandóan tréfált, viccelt az asszonyokkal, miközben a teli paradicsomos ládákat az út szélére hordta. Ott állt a vontató két, ládákkal teljesen megrakott pótkocsival. Mehetett volna már, de a vezetője egy svájcisapkás, trikós fiatal férfi, mesz- sze fent a földön egy paradicsomszedő asszonnyal, — amint később kiderült, a feleségével, — beszélgetett. — Hol van Jenő, álljon odébb... A mondat cifra káromkodással végződött. Egy ugyancsak paradicsomosládákkal megrakott tehergépkocsi vezetője fohászkodott így, mivel elállták az útját. — Várjon, majd én kiviszem a dűlő végére. A jelvényes férfi mondta ezt. Letette a kezében lévő üres ládákat és futólépésben, — a vontató vezetőjét, aki a kiabálásra a gépe felé indult, — megelőzve, fellépett a nagy gumikerekes traktorra. Nem is történt semmi baj, reflex mozdulattal hátranézett a rakományra, egy másik pillantás a kerekek alá. nincs-e valami akadály, s indított. A gép felmordult, a ládák megmozdultak, s a vontató elindult a dülőút felé. — Mi az, itt mindenki tud traktort vezetni? — kérdeztem a brigádvezetőtől, aki— Azt hiszem igaza van, — ismerte be. — Most már mindegy, ezt az egy fuvart már elviszi így. Majd ha lerakodsz, kibontod... Ment, hordta a paradicsomosládákat, de míg a gépkocsira rakodtak, újra és újra leállt a vezetővel, hogy a kocsiról beszélgessen. Odaadó érdeklődés, őszinte, s szenvedélyes öröm látszott az arcán. Élvezte, hogy kimutathatja hozzáértését. A méhészek, a horgászok, a vadászok és persze a gépkocsitulajdonosok tudnak ilyen ösztönös gyönyörűséggel szenvedélyük tárgyáról beszélni. Mikor mondtam ezt neki, félig tréfásan, félig komolyan felsóhajtott: — Jaj, tudja milyen rossz így messziről nézni a motort?... Kibántam magammal. — Meddig tart az eltiltás? — Egy évig. De öt hónap már letelt belőle. — És aztán visszakapja a traktorát? — A kerületvezető megígérte. A szakszervezeti titkár is mellettem van, mert a növénytermesztésben rendesen dolgozom. Elmehettem volna tudja én másfelé, keresik az embert, de már tizennégy éve vagyok itt az állami gazdaságban. Telket kaptam, házat építettem, a gyerekek itt kezdtek iskolába járni... Az eleven szenvedélyek uralta vöröses szőke arcon ! őszinte volt a megbánás. Az! alkohol nagy csábító. De úgy látszik: van nála na-! gyobb erő is. <n. p.) • * Önként j öttek... Már a nagyfiúval sem beszélt. Ha lerészegedett, csak azzal gyűlt meg a baja, és a feleségével. De akkor költözött éjszakára a család, — az asszony, az öreg szülők és az öt gyerek. Mándokon már nem volt újság, ha „szaladt” az Sz. család. „Persze, te menyecske vagy...“ Már nem lehet mondani, hogy javakorabeli férfi. Idő. sebb, hiszen két mesterfia van. A nyíregyházi alkoholelvonó gondozóban beszélgetünk. Az ablak nyitva, cserélődik a levegő. — Hogy kezdődött? Mint aki többször végiggondolta homályos életsza. kaszát, megtörtén, de határozottan felel. — Legénykoromban sem ittam, mikor megnősültem, meg pláne nem. Megmondaná az asszony... Hanem 1957-ben nagyon jó keresethez jutottam a záhonyi MÁV-nál. Jól kerestem, hármat, de sokszor négyezret is. összefonott brigád volt az enyém. A tagok ismerték a családi helyzetemet, tudták, hogy a feleségem szüleinél lakom. — „Miska, neked az asz- szony parancsol. — Persze, te menyecske vagy!” Ha józan volt, kesergelt — Elmentem akkor velük, november 3-án történt. Ügy berúgtam, hogy leestem a tehergépkocsi tetemről, beszakadt a fejem, hónapokig voltam kórházban. Azon a novemberi délutánon kezdődött. Azóta én folytonosan ittam. Pedig higyje el, nem éreztem jól magam soha az ivászat után. Ha józan voltam, keseregtem. A kicsiknek nincs ruha, cipő. Előttem volt az asszony kisírt szeme, kék arca — a kezem nyoma. Akkor mindig megfogadtam, hogy nem iszom. Esküdöztem. Áz ital hazudni is megtanított. Azután sohase álltam a szavamat. Utoljára már annyira mentem a züllés útján, hogy a bérelszámolási papíron is javítottam. De nőttek a gyerekek. A nagyfiam már elém állt, szembeszállt velem. Nem mertem többé ütlegelni a családot, de ittam. A család inár nagy volt. Szégyelltem is magam. Három hónapja nem iszom. Felfigyelt rám a család és a munkatársaim. Mikor lemondtam az italról, eszembe sem jutott az elvonókúra. Két hete járok Nyíregyházára, csak azért, hogy még jobban megerősítsem elhatározásomat. Újra helyreállt a családi béke, dé életemből azt a kilenc évet nem tudom kitörölni. Én tudom, hogy ilyesmiről nem szeretnek beszélni az alkoholisták. Mit szégyelljem, igaz volt. Higyje el, könnyebben érzem magam egy ilyen beszélgetés után. Búcsúzik és megkönnyebbülten távozik. Korán van meg Öcsi U. István fiatalkorún épp akkor fejeződik be a kezelés. Még csak 17 éves. önkéntelenül az jut eszünkbe: Ilyen hamar? Vígkedélyű közömbös ember azt mondaná: Korán van még öcsi. öt is a jóbarátok, a pagy- stílü társaság „segítette” ide. önként jött. Talán sikerül neki. (mosolygó) Ősz a Margitszigeten „Bús az ősznek hervadása, /Hulló lombok, néma táj./ De áz ősznek van varázsa, /Enyészetben méla báj”. — Arany János szavait juttatja eszünkbe a margitszigeti séta. Csakhogy!... Nem néma ez a táj. A sziget, amely ősszel is fővárosunk ékessége, csodálatos színeivel vonzza a fiatalokat és idősebbeket, hazaiakat és külföldieket egyaránt. Ilyenkor ezrek keresik fel nevezetességeit, vagy csak kóborolnak a lombhullajtott fák alatt, az avarral borított sétányokon. Érdemes megállni, szemlélődni a Japán kert halastavánál.
