Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

R. Lockwood üzenete az UNLSCO-küzgyű léshez Párizs (TASZSZ): Alekszej Koszigin szovjet kormányfő szombaton üzene- et intézett az UNESCO-köz- 'yűlés jubileumi ülésszaká­hoz. Üzenetében hangoztatja, hogy az ülésszak olyan kö­rülmények között végzi mun­káját, amikor az -emberiség előtt égető problémák állnak, nevezetesen az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójá­nak megfékezése, a nemzet­közi feszültség enyhítése, a termonukleáris világháború elhárítása. A gyarmati rend­szer és a fafüldözés minden maradványának kiirtása. Ez­után hangsúlyozta: a világ népeinek létérdeke fűződik! ahhoz, hogy megszüntessék sok ország gazdasági és kul­turális elmaradottságát, hogy felszámolják <^z éhséget és a népbetegségeket. Alekszej Koszigin, a szov-! jet kormány nevében sok si- j kert kívánt a világszervezet munkájához. Halál — totalizator módra Az utóbbi évtizedben Ausztráliában sajátos totali­zator játék terjedt el. A to­talizator egy fából készült hordó, amelybe számozott műanyaggolyócskákat he­lyeznek el. A beérkezett ló számával ellátott golyócska több ezer font sterlinget hoz boldog tulajdonosának. A tét: A Luna—-!2 felvételei a Hóidról Moszkva (TASZSZ): A Luna—12 szovjet önmű- I ködő űrállomás fényképfel- ' vételeket készített a Hold; felszínének egyes részeiről. A felvételekhez különleges f o- totelevíziós berendezés szol­gált. A moszkvai tv szomba­ton bemutatott két felvételt, amelyeket a Luna—12 készí­tett. A Luna—12 űrállomás, amely október 25-én Hold leörüli pályára lépett, foly­tatja a Hold körüli térség vizsgálatát. Az űrállomás a Holdat 3,25 óra alatt kerüli j meg. Az megállapítot program­nak megfelelően a Luna—12 szovjet önműködő űrállomás­sal további rádiókapcsolato­kat is létesítenek fényképek, tudományos adatok, és pá- lyaméretek vétele céljából. BANGKOK: Johnson amerikai elnököt szombaton a thaiföldi Chula- longkorn-egyetem díszdokto­rává avatták a királyi pár je­lenlétében. Ez volt Johnson thaiföldi látogatásának utol­só napja. Vasárnap, távolke- íeti kőrútjának következő ál­lomáshelyére, Malaysiába utazik. BEIRUT: Aref iraki elnök, aki jelen- I 'eg ellenőrző körutat tesz az ország északi részében, pén­teken Ravanduzban találko­zott Barzani kurd vezetővel, j Barzani és más kurd vezetők 1 üdvözölték és megajándékoz­ták Aref elnököt a ravan-' duzi katonai táborban. ALGÍR: Az algériai nemzeti felsza-, badító háború megindulásá- i nak 12. évfordulója (novem- j bér 1.) alkalmából rendezen- ! dő ünnepségekre szovjet kor­mányküldöttség érkezett Szombaton Algírba. A kül­döttséget Dinmuhamed Ku- najev, a Legfelső Tanács el­nökségének tagja vezeti. Az évfordulóra szovjet katonai küldöttség is érkezett Algéria fővárosába, Moszkalenko marsall vezetésével. Szabadságharcos sikerek Oéi-Vselnamban Saigon (MTI): „Az amerikaiak Long Binh-i lőszerraktárában pénteken délután bekövetke­zett robannás a Vietkong egyik legbátrabb rajtaütésé­nek eredménye volt” — je­lenti az AFP hírügynökség saigoni tudósítója. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front har­coló alakulatainak tagjai behatollak a Long Binh-i tábor területére, s felgyúj­tottak több lőszerraktárt. A Saigontól 25 kilométernyire fekvő tábor őrsége azonban észrevette a szabadsághar­cosokat, s tüzet nyitót rá­juk. Néhány perc alatt he­ves harc fejlődött ki az amerikai járőr és a hazafiak között. Kézi gyorstüzelő fegy­verekből több sorozatot vál­tottak, majd kisvártatva meg­szólaltak a partizánoknak a tábor közelében elhelyezett aknavetői. Eddigi jelentések szerint két amerikai katona meg­halt, húsz megsebesült. Fel­tételezik azonban, hogy a névsorolvasás alkalmával kettőnél több név tulajdono­sa nem fog jelentkezni. emberélet Most ezt a hordócskát, ame­lyet Ausztráliában a feltalá­lója után Tattersall-totaliza- tőrnek neveznek, olyan já­tékban kezdik használni, ahol a tét nem pénz, hanem em­berélet. A golyócskákra, ame­lyeket a Tattersall-totaliza- tőrbe helyeznek, nem a lo­vak számát, hanem a katona­köteles ausztráliai fiatalem­berek születési évszámát ír­ják fel. Az ausztráliai kormány hi­vatalos képviselői ennek a halál-totalizatőrnek a segít­ségével állapítják meg, hogy a fiatalok közül kit hívnak be a hadseregbe. Az egyik „húzáson” R. Nowk dél-ausztráliai fiatal­ember „nyert”. Egy marék a miniszter" ' elnöknek Cs Gaulle sajtóértekezletére* visszhangja Bonn: De Gaulle-nak sajtó­értekezletén Nyugat-Német- országgal kapcsolatban tett kijelentéseit Bonnban min­den lap vezető helyen közli. A kormány szombat délig még nem foglalt állást. A szóvivő arra a sztereotip ki­jelentésre szorítkozott, hogy „meg kell várni a hivatalos szöveget” London: A reggeli lapok is 1 részletesen ismertették a De ! Gaulle sajtóértekezletén el­hangzottakat. A Times elsőoldalas jelen­tésének.címe így hangzik: „De Gaulle tábornok kivonu­lásra szólítja fel az ameri­kaiakat — nem lehet katonai! győzelem Dél-Vietnamban”. i A tekintélyes londoni lap al- i címben emeli ki, hogy a tá- j bornok-elnök nevetségesnek i minősítette a Kelet-Európá- I val még mindig folyó „hideg­háborúról” szóló állításokat, j Washington: A lapok kü- j lönösen a Vietnamra és az európai helyzetre vonatkozó részeket emelik ki. A New York Times megállapítja: De Gaulle szokatlanul éles han- 1 gon beszélt a nyugatnémet! politika alakulásáról. Ameri­kai politikai megfi- gyelők szerint a fran- j cia elnök állásfoglalása j különösen nagy fontosságú lehet a jelen pillanatban, amikor Nyugat-Németország-! ban mind többen követelik a francia szövetség felújítását | és azoknak a politikai kap­csolatoknak meglazítását, | amelyek Nyugat-Németorszá- got jelenleg az Egyesült Álla-1 moktól teszik függővé. Managua, .(MTI):í. ...-r..-. :. > .wsiüis: ti .«.A Váratlanul, parázs politic kai összetűzéssé fajult' égy« baseballmeccs a nicaraguai fővárosban. Pénteken dél­után rendezték meg a ma- naguai stadionban a hiva­tásos baseballbajnokság téli fordulójának első mérkőzé­sét. A kezdődobást Loren­zo Guerrero, a mindenható Somoza-familia „házi köz- társasági elnöke” végezte el. s az ezután következő ese­ményeknek a díszpáholyból maga, is szemtanúja volt: Alighogy elkezdődött a játék, diákok törték át a kordont és a pályára vo­nultak. Jelszavaikban új kormányt, új rendszert kö­veteltek. Hatalmas transz­parenst bontottak ki, amely­nek ez volt a szövege: „Nem kell több Somoza!” Nicara­guát immár 35 éve a Somo­A fiatalember rövidesen parancsot kapott, hogy Vonul­jon katonai táborba. Beöltöz­tették, puskát kapott és gyor­sított kiképzés után Vietnam dzsungeleibe szállították. Ott a nemzeti front hadserege egyik alakulatával történt za-dinasztia kormányozza, vagy úgy hogy családtag Ül az elnöki székben, vagy piedig a család megbízottja. A diáktüntetést a rendőr­ség azonnal elfojtotta. A karhatalom minden irány­ból a pályára rohant. A tüntető fiatalok és a rend­őrök között közelharc bon­takozott ki. A stadion húsz­ezres nézőközönsége a be­avatkozás láttán, vakrémü­letbe esett. A kijáratok felé tolongó rohanó emberek egymást taposták agyon. Az AFP és a UPI hírügynökség 12 halálos áldozatot és öt sebesülést jelent. A halot­tak között négy gyermek van. Még mielőtt a managuai rádió a hírt bemondta vol­na, rendőrség és katonaság szállta meg a rádiószékhá- zat. Véres összetűzés Nicaraguában összecsapás alkalmával a fi­atalember életét vesztette. Megértjük annak a mel- bournei lánynak a felhábo­rodását, aki egy marék ilyen golyócskát vágott a minisz­terelnök arcába, mert iga­zolni akarta a kormány dön­tését, hogy ausztráliai fiata­lokat küldenek Vietnamba. A miniszterelnök elleni „golyótűz” a húszévesek Viet­namba küldésére kitalált ha­lállottó elleni tiltakozás sajá­tos ausztráliai módszere. Az ausztráliai anglikán egyház feje, Garnsey püspök, a halállottót ostorozva ki­jelentette: „Fortuna asszony mindig borzalmas nő volt. Nem szabad odaengedni, ahol az újoncokat toborozzák”. A római katolikus egyház két orgánuma — a Catholic Ad­vocate és a Catholic Worker —, mind a kettő meglehető­sem befolyásos Ausztráliá­ban —, nemcsak a toborozás- nak ezt a módszerét ellenez­te, hanem az ellen is hevesen tiltakozott, hogy ausztráliai fiatalokat küldjenek a viet­nami háborúba. A szakszervezetekben nö­vekszik az elégedetlenség amiatt, hogy a behívottak ki­válogatásánál osztálykülönb­séget tesznek. Egyáltalán nem mindegyik ölti magára a ka­tonai egyenruhát azok közül, akik ezen a lottón „nyernek”. Egyeseket orvosi bizottság se­lejtezi ki, mások ismeretlen okokból haladékot kapnak. Kiderült, hogy a haladékot elsősorban a tehetősebb szü­lők gyermekei kapják. Egy sidneyi lap munka­társa interjút készített az egyik behívott fiatalemberrel közvetlenül Indokínába szál­lítása előtt. Az első kérdésre „A behívott ausztráliaiak kö­zül, akikkel ön találkozott, hány százalék munkásszár­mazású?”, a riporter a kö­vetkező választ hallotta: „Mind munkásszármazású’'. „Mit érzett, amikor megtud­ta, hogy a vietnami háború­ba küldik” ? ' Lesújtva fogadták a hírt — A legnagyobb csapás volt életemben — válaszolta a fiatal katona. — És a szülei hogyan fo­gadták ezt a hírt? — hang­zott az újságíró következő kérdése. — Lesújtva! Nowk közkatona halála vi­haros tiltakozó tüntetéseket váltott ki a szennyes vietna­mi háború ellen. A tüntetések hulláma elér­te Sidneyt, Melboumet. New Castlet és más városo­kat. A miniszterelnök háza előtt állandóan fiatalemberek cirkálnak, akik nem válogat­ják meg szavaikat, kortársa­ik gyilkosának bélyegzik a kormányfőt. A munkáspárti ellenzék és a szakszervezet élesen bírál­ta a kormányt, amely az ausztráliai fiatalokat ágyú­tölteléknek küldi Vietnamba. Az ausztráliai nép követelé­se, hogy országuk ne vegyen részt a vietnami háborúban, a dolgozók nyílt háborúelle­nes megmozdulásá/á növeke­dett. FiSnaslory, amit az élei írt Sydney, (MTI): Hazájától sok ezer kilomé. ternyire huszonöt évi vára­kozás után, véletlenül ta­lált egymásra apa és fiú egy ausztráliai kikötőben horgonyzó hajó fedélzetén. Meier Lie, aki most 57 éves, a náci megszállás után elhagyta Norvégiát. Amikor visszatért, családjá­ra már nem talált rá. Hosszú évek múlva tudta csak meg, hol él a felesége és két gyermeke, de ekkor­ra már az asszony újra férjhez ment. Lie nem akart családi tragédiát, és ezért nem is jelentkezett többé. Az utóbbi időkben, mint gépész, norvég tengerjáró hajón teljesít szolgálatot. Hajója a hét közepén kö­ltött ki az ausztráliai Kemb- lában.. Nagy volt az öröme, amikor észrevette, ' hogy mellettük egy másik norvég hajó, a Virana horgonyoz. Meier Lie átsétált a honfi­társakhoz, hogy hazai új­ságokat kérjen kölcsön A Virana szakácsa fogad­ta és levitte a saját fülké­jébe. Meier Lie szinte nem hitt a szemének: a kabin falán a saját fiatalkori ke­pei néztek vissza rá — Az apám, akti elveszett a háborúban — magyarázta a fiatal szakács. Mire Meier előhúzta az útlevelét és iga. zolta magát. Apa, és 26 éves fia, akii utoljára csecsemőkorában látott, három napot töltöt­tek együtt Ausztráliában, s mielőtt a sajtó a történetről értesült volna, úgy hatá ■ roztak, hogy nem mondják el a családtagoknak a vé­letlen találkozást. Pénte­ken este az apa hajója Mi­nilába, a fiúé pedig Nauru felé indult. Urbán Ernő Két tánc között í. Vendég vagyok, egyetemis­ták: pátriámbeli fiatalok ta­lálkozóján vagyok vendég, és éppen olyan épületben, ahol ifjú koromban „friss pesti” gyanánt tulajdon magam is növendék voltam. Az idő éjfélre jár, most a legmagasabb a hangulat, csak éppen én nem táncolok: va­lahogy úgy jött, hogy egy szál egyedül maradtam a ta­nári szobában, amit egyéb­ként dohányzó és feketéző helyiségnek rendezett be a vendégül'látó ifjúság. Ülök, üldögélek hát az egyik sarokban a múlton mé­lázok, hogy de fut, de rohan is az idő, maholnap kereken huszonöt esztendeje lesz. 1966. október 30. hogy egy otromba kofferrel s egy ódivatú vesszőkosárral szerencsét próbálni jöttem ide a Rába mellől, amikor nyílik az ajtó, s egy ifjú hölgy, egy kipirult, csudála­tosán karcsú szőkeség libben be, váratlanul s mintegy a zene hullámain. Körülnéz, behúzza maga után az ajtót, és rám csodálkozik: — A férjem? Zavarba jövök, mert legott az jutott eszembe a láttán, hogy ez igen, ez aztán hibát­lan kis alak, akár... filmez­ni állhatna oda pompásan si­muló bársonyruhájában, s maflán rajtakaptan hebeg­tem: — A f-f-férje? Bocsánat, nem tudom, nem emlékszem, hogy ki is a... Az asszonyka elneveti ma­gát, a feketés termoszok fe­lé indul, és fesztelen, cseve­gő modorban bizonygatja: —Mi az, hogy tudja! De mennyire tudja! Magával hagytam itt, javában vitat­koztak, mikor a fiúk tánc­ba vittek. — Á! — szállja meg agya­mat a ráismerés világossága. — A tanársegéd elvtárs! ö a maga férje! Jön, mindjárt itt lesz. öt is táncba vitték. — Kicsoda? — Egy bokor kislány. A tanítványai. — Gézát?Lehetetlen! Sose táncol, velem se táncol. Mit csináltak vele? Elvarázsol- ták? — Ügy valahogy. Azt mondták neki: ez találkozó, vasiak találkozója, s kitagad­ják, sose lesz többé „vazsi gyerek”, ha egy kis tánctól is megijed. Erre ment. — Ment — derül a feketés termosz kupakját csavargat­va az asszonyka. — És maga ? Maga mit nevet? Oppersze! Maga is „vazsi”... Tölthetek? Iszik egy kaffát? — Köszönöm, jöhet. És ma­ga, szépasszony? Maga is föl­di? — A, pesti vagyok, sült pesti. S épp ezért... különben megmondom én, miért nem mondanám meg? — Mit? — A véleményemet. Hogy nagyon úgy általában, fene fennkölten vitatkoztak itt maguk az imént. — Ó! Maga is irodalmár? Nocsak! Nemcsak a párja, munkatársa is a férjének? A csudát! Orvos, gyermek- gyógyász vagyok. Apám is az, sebész főorvos. De még a nagyapám meg annak az ap­ja is az volt. De ettől még megkérdezhetem, és meg is kérdezem: mondja, mikor a falu, a mai parasztember a téma,, miért erőltetik egyes irodalmárok örökké csak a drámát meg a drámát? Sőt: imitt-amott még a. rémdrá­mát is, hogy kicsit rosszmá­jú legyek. ’ — Hát... Őszintén szólva... — Várjon, egy hasonlattal talán jobban meg tudom ér­tetni magam. Az asszonyka maga elé néz, mintegy bátorságot vesz, és így folytatja: —. A tavaszi erdőn, mikor még se lomb nincs, se virág, tudja, mi a legszebb? A fű­szál vagy a hóvirág gyenge, halványzöld tőröcskéje, ahogy az avart átdöfi. A dráma megráz, felkavar, lelket há­borít, az ilyen látvány vi­szont meghat. Csak meghat. De van-e tisztább és drá­gább könny, mint éppen a meghatottság könnye? S ha már hasonlattal éltem, a mes­terségébe kontárkodtam, pél­dát is mondanék. Meghall­gatja? — Boldogan. — Az apósomról, Ferenc apáról van szó, ahogy nevez­ni szoktam. Most negyedéve, amikor Gézával összekerül­tünk, úgy. volt, hogy Vasba is ellátogatunk. Bemutatkoz­ni. És akkor egész váratla­nul, az utazás előestéjén, aki­hez mentünk volna, maga az apósom állított be hozzánk. Az asszonyka elmosolyodik. Vonásait valami meghatóan tiszta, rajongó szeretet fé­nye ragyogja be. Látja is, amit mond, és így emlékezik tovább: —Tiszta ősz már, közel van a hatvanhoz, de ma is még sudár, pozsgás, igazán takaros egy bácsi. Ekkora ba­jusszal ni.. Rögtön belesze­rettem. Hát hogyne, amikor úgy körüldícsért, úgy meg­udvarolt, olyan... bűbájos ga­vallériával tette a szépet hogy nyomába se érnek a mai fiata­lok. De mondom: útra ké­szültünk, kamra, jégszekrény üres volt, így aztán be én egy taxiba, és irány egy éj­jel-nappali közért... Loppal, osonva tértem haza tele tál­cával szándékoztam a férfiak­ra nyitni, de alig kezdtem vet­kezni ott az előszobában, olyasmit hallottam, hogy a vérem is megfagyott. Sírást. Férfisírást. Ferenc apa sírt.. , És beszélt is. így beszélt, eze­ket a szavakat mondta: FERENC APA: Vége, min­dennek vége fiam. Olyan nincs, az teljes lehetetlenség, hogy kivételt tegyenek ve­lem. Ha meg... belépek, alá­írom a levelet, mire vihe- tem, mi leszek én abban a közösben? Koldus. Társaim terhe. GÉZA: Jól van, ne essen kétségbe, mondok én valamit édesapám. Maga már eleget dolgozott. Annyit dolgozott, hogy három élet se lenne elég a fáradtságát kipihen'- ni. írjon alá, adja be, amii kell, a többit bízza Pista öcsémre. Ö majd helyt áll. magáért is helyt áll. Én is beszélek vele. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents