Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-22 / 250. szám
Meghiúsult puccskísérlet Laoszban Souvanna Phouma nyilatkozata Th»» Ma tábornok, a laoszi légierők parancsnoka Savannakhetben pénteken hajnalban katoni államcsínyt hajtott végre — ttlBik ki Londonba, Tokióba és Bangkokba érkezett jelentésekből. Thao Ma tábornok letartóztatta a központi kormányhoz hű tábornokok egy csoportját, akik ellenőrző körútra érkeztek Savannakhetbe, közöttük Ouan Ratikonet, a fegyveres erők parancsnokát. Ezt követően Ma tábornok amerikai gyártmányú T—28-as vadászbombázókat küldött a főváros Vientiane fölé. Az amerikai gyártmányú gépek bombázták Vientiane stratégiai célpontjait és középületeit. Jelentések szerint a főváros felett légi- eaatára került sor a pucscsista erők és a kormányhű alakulatok repülőgépei között. Ugyancsak bombázták a főváros közvetlen közelében fekvő Chinamo légitámaszpontot, amelynek parancsnoka Kouprasith tábornok Souvanna Phouma miniszterelnök hívének számít. Vientianeból nem jelentettek utcai harcokat. A főváros déli részében „a rendet” a jobboldali beállítottságáról közismert Boun Oum herceg és Leuan miniszterelnök-helyettes tartja fenn. A betegszabadságon Párizsban tartózkodó Souvanna Phouma, a laoszi nemzeti egységkormány miniszterelnöke péntek esti sajtóértekezletén közölte, hogy a Vientianéból kapott legfrissebb információi szerint a péntek reggeli savannakheti lázadást amely — mint mondotta — néhány, leváltása és áthelyezése miatt elégedetlen tiszt elszigtelt akciója volt, sikerült lokalizálni Közölte, hogy az úgynevezett semleges erőktől néhány perccel korábban táviratot kapott, amelyben hírüladják, semmi közük az akcióhoz és továbbra is hűek a kormányhoz, ö maga a helyzet megítélését illetően derülátó és szombaton — betegszabadságát megszakítva, — haladéktalanul visszautazik Vientia- neba. Bejelentette, hogy a bombázás következtében tizenöt ember meghalt, sokan megsebesültek és jelentős anyagi károk keletkeztek. El nem kötelezettek csúcsértekezlete HANOI: A vietnami nőszövetség megalakulásának huszadik évfordulója alkalmából csütörtökön Hanoiban nagygyűlést tartottak. A gyűlése Jelen volt Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke. TOKIO: A Sohio, a japán szakszervezetek országos tanácsának kezdeményezésére pénteken Japánban országszerte sztrájkokat tartottak, tiltakozásul a vietnami háború miatt. Ez volt a világon az első eset, amikor tömegméretű munka- beszüntetéssel tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami politikája ellen. MOSZKVA: A jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttsége, amely csütörtökön érkezett Moszkvába pénteken Edvard Kardelj vezetésével látogatást tett a Lenin-mauzóleum- ban és koszorút helyezett el. A szalagon ez a felirat áll: „A nagy Leninnek, a jugoszláv szövetségi nemzetgyűlés küldöttségétől”. MELBOURNE: Johnson amerikai elnök pénteken ausztráliai útja során felkereste Melbourne városát. Gépkocsin hajtott végig a város központján, amikor a melboumei egyetem közelében kellemetlen incidense támadt, A vietnami háború ellen tiltakozó ausztráliai diákok áttörték a rendőrkordont és Johnson gépkocsija felé rohantak. Az elnöki kocsinak és a kocsit kísérő autóoszlopnak csak a legnagyobb sebességre kapcsolva sikerült kikerülni a fenyegetőző, öklüket rázó tüntetők gyűrűjébőlOj Delhi (MTI): Pénteken reggel magyar idő szerint 7 órakor az új delhi köztársasági palotában Indira Gandhi indiai miniszterelnök megnyitotta három el nem kötelezett állam —- az Egyesült Arab Köztársaság, India és Jugoszlávia vezetőinek hármas értekezletét. Moszkva (TASZSZ) A napokban Pekingben Mao elnök nyitott gépkocsin elhaladt mintegy másfél millió vörösgárdista és katona előtt A Pravda pekingi tudósítója szerint megjelenésével újabb lendületet kívánt adni a kulturális forradalomnak, amely maguknak a kínai vezetőknek a beismerése szerint egyre nagyobb ellenállásba ütközik. A tények azt mutatják, hogy a kulturális forradalom mindenekelőtt azok ellen az emberek ellen, mindenekelőtt a kommunisták ellen irányul, akik kifejezik, hogy sem bel-, sem külpolitikai vonatkozásban nem értenek egyet Mao eszméivel. Egy sanghaji középiskola vörösgárdistái tornatanárukat „körözik” Pekingben. A köröző falragaszok szerint a tornatanár gúnyt űzött Mao eszméinek a Az EAK-ot Nasszer, Jugoszláviát pedig Tito elnök képviseli. Megnyitó ülés 40 percig tartott, majd Indira Gandhi közölte, hogy a csúcstalálkozó részvevői —• magyar idő szerint 12 órakor — zárt ajtók mögé vonulnak vissza bizalmas tanácskozásmagasugrásban való alkalmazásából. A tanár Mao Ce-tung eszméinek gondos tanulmányozása 'ellenére többször erédmériytelenűl kísérelte meg a magasra állított léc átugrását, a testnevelő tanár ezenkívül kijelentette, hogy a kulturális forradalom tulajdonképpen hatalmi harc, amely rendetlenséget és nyugtalanságot keltett az országban. Egy pekingi textilgyár munkásai röplapjaikon azt írják, hogy a kulturális forradalom miatt sok munkaóra elveszett és csökkent a gyár termelése, A Pravda pekingi tudósítója rámutat, hogy ma már kivétel nélkül a „sötét ellenforradalmár bandita” bélyeget sütik rá mindazokra, akik pozitívan nyilatkoznak a szovjet oktatási rendszerről, óvnak az önkénytől, vagy a szocialista országokban bevezetett gazdasági reformokat dicsérik. ra. H Pravda dkke a kínai eseményekről Kárpátontúli Jegyzetek: I. A határőr kolhozban Kora délután indultunk Ungváriól, jó utón, jó Volga kocsival, mégis esteledett, mire a terület délkeleti sarkába, Péterfalvára értünk. Rosszkor is, jókor is érkeztünk. Rosszkor, mondta Bíró Andor elnök, mert egy óra múlva vezetőségi ülés lesz és neki nincs ideje velünk foglalkozni. Szerintünk nagyon jókor érkeztünk, hiszen egy vezetőségi Ülés többet mondó lehet, mint a legbeszédesebb elnök. Amíg az elnök készült és a vezetőségi tagok gyülekeztek, a párttitkár meghívott bennünket a sportpályára és a kultúrházba. A sportpályára szintén nem jókor érkeztünk, már befejcj'é!' az edzést, csupán a gondnok kalauzolt minket Pé- terfalva egy közepes falunak felel meg. A sportpályán mintegy 400 fő részére fedett ülőhely van. Hideg- melegvizes fürdő a saját és a vendégcsapatnak külön- külön. A kultúrházba jókor érkeztünk volna, ha nem iparkodunk vissza a vezetőségi ülésre. Éppen nyitott az olvasóterem. A mozigépész szerelte a filmet és gyülekezett a zenekar a próbára. A színpaddal ellátott nagyteremben 700 ülőhely van. Itt vetítik a filmet, itt lépnek fel a helyi és vendég színjátszók, itt tartja a kolhoz a közgyűléseit A könyvtárban 1060 olvasót tartanak nyilván, akik 8000 kötetből válogathatnak. A Móricz, Mikszáth könyvek mellett ott sorakoznak magyarul és ukránul Berkesi és Galambos könyvei is, Illés Béláról nem is beszélve, akinek ez a táj a szülőföldje. A kultúrház fiatal igazgatója nem engedett addig, amíg mindent töviről hegyire meg nem mutogatott, különösen büszkén vezetett bennünket a vagyont érő szőnyeggel, kárpittal ékesített a modem grafikával díszített házasságkötő terembe. így hát a vezetőségi ülés első napirendjéről is elkéstünk. Az elnök összefoglalójából tudtuk meg, hogy az őszi munkáról volt szó. Az igazi, demokratikus vita ezután kezdődött. A Szovjetunióban most ünnepelték először a mezőgazdasági dolgozók napját. Ezzel kapcsolatban nem kevesebbről volt szó, mint ki legyen az az ötven fő. akit a kolhozvezetőség megjutalmaz? Már korábban tudtukra adták a brigádvezetőknek, hogy ki hány főt 1943 februárjában egy éjjel „különleges rendeltetésű” vonat érkezett az eldugott Derndorf német városka pályaudvarára. A szerelvény két személykocsiból és 24 leplombázott tehervagonból állt. Még mielőtt befutott volna, az állomást körülvették az SS-legények. ök rakták ki a vagonokat is. A kirakott ládákat és zsákokat, mint utóbb kiderült, a „Kaiseroda” kálibányába (Türingia) küldték. A nácik itt, 800 méter mélyen, rejtették el a rablott javakat, számítva a „rossz napokra”. Miért éppen ezt a vidéket választoták ki? Megvoltak az okaik erre. Még 1944. augusztus 10-én, Strassburgban, az előkelő Maison Rouge szállóban találkoztak a náci párt, az SS és a Wehrmacht vezetői a Rajna- és ruhrvidéki iparbárókkal és monopolista „istenek tanácsának” vezéreivel. Az értekezleten elhatározták, hogy „gondoskodnak a Harmadik Birodalom vagyoná- nának biztos elhelyezéséről.” Szóba került az „Olga” akció végrehajtása is. Ezt a főnevet adták annak a tervnek, hogy Tonasthal-ban nagy föld alatti bunkert építenek Hitler. a Wehr- macht-főparancsnokság, s „a párt és az Ipar vezetői” számára. Ebből az óvóhelyből akart a náci vezetőség különtárgyalásokat folytatni az angol—amerikai képviselőkkel. A titkos kincstárt, a leendő óvóhelytől mindössze 40 km-re létesítették. A buchenwaldi koncentrációs tábor foglyai építették a föld alatti kincstárat, „különleges” SS-parancs- nokság felügyelete alatt Ebben a „különleges parancsnokságban” a birodalmi bank tisztviselői is helyet foglaltak, Emil Puhl alelnök vezetésével- A munkálatok 1944 decemberében kezdődtek és 1945 március végén fejeződtek be. Ez alatt ezer meg ezer láda drágakövet és aranyrudat rejtettek el a bánya járataiban és aknáibanAz építkezés folyamán és utána a foglyokat tervszerűen megsemmisítették De a hitlerista Németország végórája könyörtelenül közeledett, s néhány fogoly életben maradt- ök jelentették azután, hogy a „Kaiseroda” bányában náci titkos kincstár van. Ezt a körzetet az Egyesült Államok csapatai szállták meg. George Patton amerikai javasolhat jutalomra. A traktorosok közül négyet kért a vezetőség. A brigádvezető tíz névvel állított oda, hogy válasszanak a vezetők. Ezt nem vállalták magukra. Vagy négyet, vagy egyet sem — ezzel a megjegyzéssel adták vissza a tíz nevet Nehéz szívvel, dé hat traktorosról csak csak lemondott Csizmár Mihály gépész brigádvezető. Pedig micsoda masiniszták vannak közöttük, illetve akikkel másnap találkoztam a kukorica betakarításánál én is mind javasolni mertem volna. A csőtörő és egyben a szárat felszecskázó gépek a Szovjetunióban néhány évvel korábban megjelentek, mint nálunk, de még ott is a haladó módszerek közé tartozik a kukorica ilyen gépesítése. Mintha pázsitnyíróval, gondos kertészek vágták volna le a kukoricát, nem pedig soktonnás kombájnok olyan egyenletes tarlót hagytak. A termés is jó, hektáronként 53 mázsa szemes kukoricát takarítanak be. tábornok „A háború, amilyennek láttam” című könyvében ezt írja erről: „Eddy telefonon közölte, hogy a 90. hadosztály Mőr- kehrsben megtalálta a német aranykészletet. Körülbelül egymilliárd dollár értékű értékpapír már előkerült és az arany feltehetőleg egy alagutban, acélajtó mögött van. Utasítást adtam, hogy robbantsák fel az ajtót. A 90. hadosztály parancsnoka csakhamar közölte, hogy megvannak az első becslések az arany értékéről. Az adatokat igyekeztünk titokban tartani. Az ajtó felrobbantása után Eddy a már említett értékpapírokon kívül 4500 darab, egyenként 35 font súlyú aranyrudat talált. Ezek értéke kb. 57 600 000 dollár lehetett.” Eisenhower, az Egyesült Államok hadseregének főaranqsnoka nem akart inni a híreknek. Elhatározta, hogy személyesen megtekinti a kincset. 1945. április 12-én Eisenhower, Patton és Bradley megérkezett a kálibányába. Ott volt Bennstein, az amerikai titkosszolgálat ezredese, aki beosztottjaival éjjel-nappal mérte az aranyat, osztályozta az órákat, az arany- és ezüst tárcákat és a drágaköveket. Eisenhower memoárjában ezt írja: „Először felnyitottuk a ládákat. Tele voltak különböző országok bankjegyeivel, közte dollárral és fonttal. A másik kamrában aranyrudak hevertek. Szakértőink megállapították, hogy az egész kb. 250 millió dollárt érhet. Százszámra hevertek itt az értékes festmények. A legtöbbet nem csomagolták be és tönkrement a piszoktól és a nyirkosságtól.” Hova szállították innen a rablott kincseket? Érről Edwin Siebert, Eisenhower tábornok titkos- szolgálatának főnöke beszélhetne leginkább. Személye sen ő irányította a kincsek „evakuálását.” De Seibert magától értetődően inkább hallgat. A helybeli lakosoktól sok érdekes dolgot tudhatunk meg. Egy Strohm nevű lakos, aki „Mőrkehrsben élt és a bánya helyén épült Werra kálikombinátban dolgozik, a következőre emlékszik vissza: „Áprilisban szállították el a kincseket. Már előbb máshová telepítették azokat, akik a bánya közelében laktak. Az aranyat az amerikaiak rakták gépkocsikra- Az egész idő alatt katonai repülőgépek keringtek a levegőben. Elkísérték a megrakott gépkocsikat is. Az oszlop Majna- Frankfurt Irányában indult el.” „Egészen nyilvánvalói hogy az SS aranya a Pentagon safejeibe került” — 4 állapítja meg a Junge Welt című lapban Julius Mader, az ismert publicista. Mint Mader írja, 1945. október 3-án New York Times egy kis hírt közölt. Ebben az állt. hogy „Rotterdamban repülőgépen jelentős mennyiségű, Németországban zsákmányolt arany érkezett. Az aranyat azután megfelelő óvintézkedések kíséretében elszállították az Egyesült Államokba.” Az újságíró elmondja még, hogy amikor az Egyesült Államokban járt, találkozott Seibert tábornokkal, aki ugyan nem adott egyenes választ kérdéseire, de azért nem mulasztotta el dicsekvően megjegyezni, hogy a kincs nyomai a „Kaiseroda”-ból, az Egyesült Államok hadügyminisztériumába vezetnek, amely „gyorsan és magabiztosan” cselekedett. „Nagyon is lehetséges, — hangsúlyozza Mader — hogy a Pentagon az SS véres aranyával finanszírozta és finanszírozza az új tömegpusztító technika gyártását.” Tömegszerencsétlenség egy walesi bányászfaluban Pénteken reggel fél likőr Aberfan walesi bányászfaluban tompa dörgéssel megmozdult a meddőhányó. Az évszázados bányakitermelós mellékterméke, a hatalmas agyag- és salakhegy, a napok óta tartó, özönvízszerű esőzés következtében meglazult. A dombtetőn valóságos tó képződött, ami azután szét- málasztotta az egész képződményt. Csak néhány másodperc Egy kombájn a szállító vontatósokkal és a kisegítő személyzettel, összesen hat-hét ember naponta öt hektárról takarítja be a termést. Ez azt jelenti, hogy 100 gyalogmunkás és legalább 10—12 fogat munkáját végzik el kifogástalan minőségben. Egy kicsit együttérzek Csizmár Mihállyal, amikor ennyire védi a derék traktorosokat, de ha négyet kértek tőle jutalomra, nem adhat tizet. Szerettem volna ott lenni a következő vasárnap reggelen is, amikor a 10 tehergépkocsin elindultak a péterfalviak Nagyszőlősre. Látni az első kocsit a két Lenin-rendes kitüntetettel, akik a területi versenyben elnyert versenyzászlókat emelték magasra. Láttam őket a munkában a gyümölcsösben, a földeken és a tárgyalóasztalnál a vezetés gyakorlásában, bizonyára ünnepelni is olyan szépen ünnepeltek, ahogyan dolgoztak. Csikós Balázs telt el, s bekövetkezett a katasztrófa: a salaktömeg csúszni kezdett, majd ösz- szeomlott és rázúdult a falu lakóépületeire. így a bányászgyermekek óvodájára is, ahol éppen foglalkozást tartottak. Körülbelül 200 gyermek tartózkodott az óvodában. 160-at az eltűntek listájára írtak. A kora délutáni órákban érkezett rendőri jelentés, rajtuk kívül, 21 halálos áldozatot említ. A bányában rögtön abbamaradt a műszak. Az emberek minden kezük ügyébe eső szerszámot feldagadtak, s kétségbeesetten túrták az iszapos salaktengert, ami alatt a saját gyermeküket is sejtették. Akinek nem jutott ásé, a tíz körmével kaparta az összeroskadt szénhányót. Olyan eset is előfordult, hogy a teljesen elborított viskók lakói kopogtatással adtak jelt a felszínre, Egy család így menekült meg. A meddőhányó „tengerszeme” szintén utat talált magának a faluba, ahol az utcán térdig ér a víz. Mindez renkívül megnehezítette a mentési munkálatokat. A faluban rendkívüli állapotot hirdettek ki és orvosok, rendőrök, tűzoltók dolgoznak vállvetve. Zokogó tömeg vette körül az elpusztult óvoda környékét A hordágyakat, amelyeken halott, vagy sebesült kisgyermekek feküdtek, fejmagasságban adták kézről kézre. (Reuter). Az esti órákban közölték, hogy Wilson miniszterelnök a szerencsétlenség sújtotta faluba utazik. Az „Olga*4 terv és a Sötét titkok nyomában
