Kelet-Magyarország, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-20 / 248. szám

Szenzációs fordalat a Ben Barka perben Letartóztatták a marokkói titkosszolgálat vezetőjét Tito elutazott Indiába Belgrad (MTI): Josáp Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök felesége kíséretében szerdán eluta­zott Űj Delhibe. Tito, Nasszer és Indira Gandhi tanácskozásai októ­ber 21-én kezdődnek Üj Del­hiben és október 24-én ér­nek véget. Új kambodzsai kormány Phnom Penh (TASZSZ): A kambodzsai nemzetgyű­lés szerdán megerősítette hi­vatalában az új kormányt, amelynek miniszterelnöke Lón Nol tábornok. A minisz­terelnök első helyettese és külügyminiszter Ung Hong Szath. Subandrio: Csupán az elnök munkatársai voltunk... Djakarta (MTI): Párizs (MTI): Teljes a zűrzavar Ben Bar­ka elrablói perében a ked­di kettős váratlan fordulat után. Az ma már kizártnak látszik, hogy Dlimi ezredes felbukkanása és a Nouvel Observateurben megjelent késői tanúvallo­más után az eredeti ter­vek szerint ítélethozatalra kerüljön sor. A Szajna megyei esküdt­szék szerda délután a hete­dik hete tartó Ben Barka perben közvetlenül ítéletho­zatal előtt bizonyításkiegé­szítést rendelt el és elna­polta a tárgyalást, mivel Dlimi ezredes, a marokkói Damaszkusz (MTI): Mint a Reuter tudósítója jelenti kedden Szíriában be_ jelentették „a felfegyverzett nép általános mozgósítását”. titkosszolgálat vezetője, Uf- kir belügyminiszter helyet­tese, ügyvédje kíséretében fél öt tájban megjelent a párizsi igazságügyi palotá­ban, ahol a rendőrök azon­nal letartóztatták, amint a bíróság udvarára lépett. Személyazonosságának iga­zolása után vizsgálóbíró elé vezették, aki haladék­talanul megkezdi kihallgatá­sát Időközben az is ismere­tessé vált, hogy a marokkói kormány maga gondoskodik Dlimi védelméről és Bend- zsellun tájékoztatásügyi mi­nisztert bízta meg a véde­lem ellátásával. A hivatalos közlemény szerint az intézkedés cél­ja, hogy vissza tudják verni az imperialista és reakciós erők bármiféle agresszióját Szíria ellen. Vietnami jelentés A hét dél-vietnami mi­niszter újbóli lemondásá­nak hírére Ky miniszter- elnök szerdán értekezlet­hadjáratba kezdett Régi taktikájához híven először is nem fogadta el a minisz­terek lemondását, majd kü­lönféle szempontokra, első­sorban a közelgő manilai konferenciára hivatkozva a „kormányegység” fenntar­tásának szükségességére hi­vatkozott. Sikerült elérnie, hogy két miniszter visszavonta le_ mondását Saigonban szerdán közöl­ték, hogy a zuhogó mon­szuneső következtében ked­den jelentős mértékben csökkent az amerikai légi­erő tevékenysége: a VDK ellen 44 bevetésben támad­tak az amerikai gépek. A szárazföldi harcok fő­leg a Mekong deltájában folytak. Itt a szabadsághar­cosok megtámadták a kor­mánycsapatok egyik zászla­ját. A kormánycsapatok se­gítségére hívott amerikai helikopterek közül a parti­zánok hármat lelőttek. Általános mozgósítás Szíriában Pekingi események A djakartai különleges ka- tonoi bíróságon szerdán is­mét szót kapott a perbefo­gott Subandrio volt minisz­terelnök-helyettes és külügy­miniszter. Kijelentette, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok; múltbeli tevé­kenységéről így szólt: „meg kívánom mondani, hogy va­lamennyi miniszter velem együtt az elnök munkatársa volt csupán”. Subandrio után a védőügy­véd Subagio megismételte, hogy védence bűnösségét nem sikerült bebizonyítani. Majd Ali Said főbíró beje­lentette, hogy ítélethozatalra október 25-én kerül sor. Johnson Üj-Zélandban Wellington (MTI): Johnson amerikai elnök szerdán repülőgépen Samoa- szigetének útbaejtésével Űj- Zélandba érkezett. Az elnök repülőgépe az Ohakea-i légi- támaszponton szállt le, innen egy másik repülőgépen foly­tatják az amerikai vendégek útjukat Wellington felé. A fővárosba érkező John­son elnököt és feleségét Holyoake új-zélandi minisz­terelnök fogadta. Az elnök megérkezésekor körülbelül 25 000 ember to­longott a repülőtér előtt, de korántsem csak szimpatizán­sok, plakátokat hordozó tün­tetők is felvonultak. Ilyen jelmondatokkal: „Ne támo­gassa Új-Zéland az amerikai agresszorokat!”, „Le a viet­nami háborúval!” Diáktüntetések Kasmírban A kasmírt Jammuban a két napja tartó diáktünte­tések miatt szerdára egész­napos kijárási tilalmat ren­deltek el és katonai meg­erősítést küldtek a rendőr­ség támogatására. A diákok tüntetése, amely eredetileg kisebb jelentőségű követeié, sek alátámasztására indult meg, a rendőrség brutális magatartása miatt öltött nagyobb méreteket. A rend. őrök öt tüntető diákot meg­öltek és 45 más személyt — diákokat és oktatókat — se- besítettek meg. New York (MTI): Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése szerdán, az általános politi­kai vita befejeztével, az egész napot a délnyugat-af­rikai kérdésnek szentelte. A közgyűlés előtt van több, mint félszáz ország javasla­ta arról, hogy a Dél-afrikai Köztársaságot fosszák meg a terület igazgatására fel­jogosító ENSZ-mandátum- tól, Délnyugat-Afrikát át­menetileg helyezzék a vi­lágszervezet közigazgatása alá, majd adják meg az országnak a teljes függet­Peking (TASZSZ): Kedden Pekingben ismét nagy tömegben gyűltek össze a „vörösgárdisták” és a Kí­nai Népi Felszabadító Had­sereg katonái- Hivatalos satóközlés szerint a bel­városban lezajlott a negye­dik találkozó Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának elnöke és az ország külön­böző részeiből a fővárosba érkezett „vörösgárdisták” között A találkozót megelőző éj- szaka „vörösgárdisták” és lenséget. A javaslat élénk vitára adott okot, s a leg­főbb probléma az, hogy mi­lyen intézkedéseket tehet az ENSZ, ha a közgyűlés elfo­gadja a határozati javas­latot. Az afrikai államok egy része követeli, hogy a világszervezet szükség ese­tén akár erővel szerezzen érvényt döntésének és biz­tosítsa a délnyugat-afrikai terület lakosainak jogát a szabadságra és függetlenség­re. A délelőtti ülésen felszó­lalt, Albánia, Nagy-Britan- tannia, Uruguay, Trinidad, Tobago és néhány más or­szág képviselője. katonai alakulatok sora­koztak fel a főútvonalak mentén. Az első sorokban a népi felszabadító hadsereg katonái helyezkedtek el, mögöttük katonai egyenru­hás, vagy polgári ruhába öl­tözött „vörösgárdisták”. Pekingi idő szerint 13,00 órakor Mao Ce-tung és más kínai vezetők nyitott gépko­csikon megjelentek a város főterén és elhaladtak az összegyűltek előtt A kínai vezetők katonai egyenruhát viseltek. A Rudé Právo-ban a lap pekingi különtudósítója le­írja, hogy a pekingi mozik­ban „Mao Ce-tung eszméi­nek nagy diadala” címmel dokumentumfilmet játsza­nak. A film bemutatja a Ki. nai Népköztársaságban vég­rehajtott három atomrob­bantást Jellemző az az ér­velés, amely szemmel látha­tólag a film alapgondolata. Az atomrobbantást kiállt növényi magok a nézők sze- meláttára dús hajtásokat hoznak. A filmhez felolva­sott kommentár megjegyzi: az amerikai imperialisták és a revizionisták azzal ijesztgetik a forradalmi né­peket, hogy az atomfegyver elpusztítja az emberiséget A$ élet azonban — mint lát­ható — újjá születhet Az ENSZ-közgyűlés szerdai ülése Jl „49CeHMdty-dó44&ié" titka 2. Lane sajtó jelentések és a dallasi rendőrtisztviselők megállapításai alapján cik­ket írt amelyben kétségét fejezte ki a hivatalos ver­ziók felett A cikket elküld­te az Egyesült Államokban megjelenő csaknem vala­mennyi lapnak. Egyikük sem volt hajlan­dó leközölni. A haladó U. S. National Guardian véletlenül értesült a cikkről, megszerezte és le­közölte. A lap Oswald any­ja, Marguerite Oswald kezé­be került. Miután a cikket elolvasta, felkérte Lanet, képviselje fia érdekeit a Warren-bizottság kihallgatá­sain. A bizottságot Johnson elnök éppen akkor állította fel. A bizottság azonban visz- szautasította a kérelmet. „Elhatároztam, hogy saját nyomozást indítok, és ezt azóta sem hagytam abba” — mondja Lane. Rendszeresen közzétette vizsgálódásainak eredmé­nyeit. Egészen a legutóbbi időkig „úgy látszik, nem na­gyon sokan figyeltek fel rá” — mondja a rá jellemző sze­rénységgel. , „Most viszont a dolgok megváltoztak. A Warren-bi­zottság először szorult deffen- zivába.” Lane, hogy a nyomozást elősegítse, „polgári nyomo­zási bizottságot” hivott lét­re, amelynek kezdetben 12 tagja volt, köztük Dick Gre­gory néger színész és pol­gárjogi vezető, Robert Gwathmey A tő és néhány egyetemi tanár. Lane számára az utazások időszaka következett. Az Egyesült Államok minden részében előadásokat tartott vizsgálati eredményéről. Utazásai során külföldre — Nagy-Britanniába és Skan­dináviába is elkerült, ahol szintén előadásokat tartott. 1964 áprilisában Koppen­hágában szólalt fel, a nagy díákíórumon. Itt találkozott egy szép dán leánnyal, Anne- Liesével. Ugyanannak az év­nek decemberében házassá­got kötöttek. Az előadásaiért kapott összegek mind a bizottság kasszájába kerültek, igy vált lehetővé, hogy a bizott­ság Lanet és másokat a leg­fontosabb útra is elküld je: Dallasba, a helyszínen foly­tatandó nyomozás céljából, ö maga eddig nyolcszor volt Dallasban. A legutóbbi időkig a vele szemben ellenséges újságírók — vagyis a legtöbben — ame­rikai sajtóértekezletein ál­landóan olyan kérdéseket tettek fel, mint „hogyan me­részel kételkedni a Warren- jelentésben?” és „mennyit keres ezen”? Valójában, minthogy min­den idejét a nyomozásra fordította, már közel három éve nem foglalkozhatott semmi más üggyel. Évi jövedelme egynegyede annak, amennyi azelőtt volt. Még kölcsönt Is kellett kér­nie szüleitől. A nagyközönség nyilván­való eltökéltsége, hogy nem hallgat rá, az ellenséges saj­tó, rádió, televízió és az anyagi nehézségek nem me­rítik ki azokat a problémá­kat, amelyekkel Lanenak és nyomozó társainak szem­be kell néznie. Az FBI és a dallasi rend­őrség szemében megjelölt ember lett. Valahányszor az Egyesült Államokba valamelyik útjá­ról visszaérkezik, titokzatos módon 15 percig feltartóz­tatják. A magyarázatot egyik ba­rátja adta meg, aki azóta ki­lépett az állami szolgálat­ból. Elhozta neki az irato­kat: Lane neve szerepelt a kormány „elővigyázatossági listáján”, a G—15 kategó­riában. Az előírások szerint, ami­kor megérkezik, „az FBI-t telefonon haladéktalanul ér­tesíteni kell, és ha egyéb­ként beengedhető, meg kell adni számára a belépési en­gedélyt.” Minden egyes gyűlésen, amelyen az Egyesült Álla­mokban felszólalt, FBI-ügy­Külpolitikai széljegyzet: Japán az atom felé nyúl Október második felében a Fülöp-szigetek fővárosá­ban, Manilában meghá­romszorozzák majd a biz­tonsági intézkedéseket. Tá­vol-keleti útja során ide ér­kezik Johson elnök, hogy „sorba állítsa” a vietnami agresszív háború mögött azokat a délkelet-ázsiai és csendes-óceáni szövetsége­seket, akiknél ez az igye­kezet legalább némi siker­re számíthat. A névsor néhány bábre­zsimet is magába foglal, hiszen a manilai konfe­rencián ott lesznek Thai­föld, Dél-Korea, és termé­szetesen a Fülöp-szigetek képviselői. Ha eltekintünk az inkább csendes-óceáni hatalomnak számító Auszt­rália részvételétől, a leg­komolyabb partner a ma­nilai tárgyalóasztalnál kétségkívül Japán, a Távol- Kelet legnagyobb ipari fejlettségű és a közeljövő lehetőségeit tekintve kato­nailag is legnagyobb po­tenciával rendelkező tőkés országa. Már 1966 áprilisában To­kióban megtartották Japán, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Malaysia, Laosz és Dél- Vietnam konferenciáját. Két hónappal később Dél- Korea fővárosában, Szö­ulban már magasabb szin­ten találkoztak ugyanezek­nek az országoknak képvi­selői, akikhez még Dél- Korea, a Csang Kai-sek klikk és Ausztrália, vala­mint Uj-Zéland külügymi­niszterei is csatlakoztak. Ez a konferencia mér tel­jesen nyíltan egy „ázsiai csendes-óceáni tanács” (angol rövidítésének kezdő­betűivel: ASPAC) megala­kításához vezetett. Természetesen elegendő végigtekinteni a résztvevők névsorán és máris megál­lapíthatjuk: az új katonai blokk magvának tekinthe­tő ASPAC legnagyobb és legütőképesebb katonai ha­talma kétségkívül Japán. Az új háborús tervek ezért a legteljesebb ko­molysággal felvetik Japán stratégiai céljainak, vala­mint gyors ütemű újra­fegyverkezésének problémá­ját. Japán uralkodó körei már az 1960-as japán— amerikai katonai szerződés megkötése óta arra törek­szenek, hogy — egyelőre az Egyesült Államok vé­dőszárnyai alatt — újra nemzetközi szinten is ütő­képes katonai nagyhatalom­má váljanak, s e katonai erők felhasználásával ké­sőbb ismét hegemon szerep­re tegyenek szert Távol- Keleten. A japán hadsereg felélesztése voltaképpen a koreai háborúk idején meg­kezdődött már. Az alkot­mány tiltó rendelkezései miatt azonban ezt a had­sereget „önvédelmi erő­nek” nevezték. Az „önvé­nökök is jelen voltak, mag­netofonnal felszerelve. A magnetofon-felvételeket az FBI megküldte a Warren - bizottságnak, és azok most részét képezik a bizottságnak a Nemzeti Archívumban el­helyezett anyagának. Mihelyt a Warren-bizott­ság jelentése és a 26 kötet­nyi tanúvallomás és bizo­nyító anyag megjelent, fel­tűnt, hogy a Kennedy-gyil- kosság számos fontos tanúját egyáltalán nem hallgatták ki. Az is feltűnt, hogy más esetekben a bizottság úgy döntött, nem ad hitelt olyan tanúvallomásoknak, amelyek nem felelnek meg az „Os­wald volt az egyedüli gyil­kos” formulának. Több tanú a bizottság előtt arról panaszkodott, hogy az FBI nyomást gyakorolt rá vallomásának megváltozta­tása érdekében. Jellemző például Jean Hill tanítónő esete. Mint sok más szemtanú, biztos volt abban, hogy lövések dördültek el aZ elnök Limousine-ja előtti füves töltésről, — ami ki­zárja az egyedüli gyilkos el­méletét. (Folytatjuk) delmi erő” létszáma a ja­pán—amerikai katonai szerződés megkötésekor mar megközelítette a 300 ez­ret — alig. 20 százalékkal volt kevesebb, mint a csá­szári japán hadsereg 1935- ben, az ázsiai szárazföld ellen irányuló invázió megkezdése előtt Ezt követően a „védelmi ügynökségnek” keresztelt japán hadügyminisztérium kidolgozott két védelmi ter­vet. Az első 1962-től 1966- ig tartott s eredménye­képpen teljesen moderni­zálták a japán hadsere­get. Szervezetileg öt had­seregre osztották, s a nyu­gatnémet felfegyverzés kez­deti szakaszához hasonlóan úgynevezett „káderhadsere­get” hoztak létre. Minden 9. legénységi állományú személyre jutott egy tiszt, ami világosan jelezte, hogy a hadsereget egy későbbi nagyobb felfegyverzési hullám magvának tekintik) (összehasonlításul: amikor Hitler csapatai 1936-ban a rajna-vidéki bevonulással megkezdték a fegyveres inváziók sorozatát, a né­met hadseregben 11 legény­ségi állományú személyre jutott 1 tiszt.) Japán Délkelet-Ázsia és a Távol-Kelet legnagyobb ipari hatalma. Ennek meg­felelően a „káderhadsereg” felállításán túlmenően el­sőrendű szerep jut a fel­fegyverzés során a legmo­dernebb katonai techniká­nak, sőt, legújabban az atomfelfegyverzésnek is. A nagy japán monopóliumok, élükön a Mitsui-konszern- nel létrehoztak egy spe­ciális katonai—ipari kon­centrációt, amely a Tokyo Shibaura Denki atomtech­nikai és elektronikai társa­ságból, valamint a Nihon Genshiryoku Jigyo Kiasha atomenergia-társaságból áll. A Mitsubishi-konszern is létrehozta a maga katonai —ipari koncentrációját, amely felsősorban rádioelek- tronikus felszerelés, irányí­tott rakéták és más, mo^ dein fegyverek gyártásá­val foglalkozik. Az 1965— 66-os pénzügyi évben 300 milliárd jenre emelkedtek a közvetlen japán katonai kiadások. Arányait tekint­ve ez azt jelenti, hogy az 1966-os katonai költségve­tés háromszorosát teszi ki az 1960-asnak. Ezenbelül a legmodernebb fegyver­nemre, a rakétatechnikára fordított kiadások 1960 és 1966 között 75-szörösükra nőttek! Már 1963 tavaszán négy japán katonai bázist állí­tottak fel a szigetországban, amelyek mindegyike alkal­mas atomtöltettel felsze­relt irányítható rakéták ki­lövésére. A Japán Times * egy évvel később jelentet­te, hogy a Szovjetunióhoz közel, Hokkaido szigetén egy hasonló ötödik atom­bázis is épül. Josida volt miniszterelnök, a kormá­nyon lévő liberális demok­rata párt egyik vezetője nyíltan azt az álláspontot képviseli: „Japánnak nem kell többé elleneznie az atomfelfegyverzést. Éppen ellenkezőleg: el kell szán­nunk magunkat arra, hogy az atomfegyver birtokába kerüljünk”. Sugie ellenten­gernagy egy sajtókonferen­cián már két évvel ez­előtt kijelentette, hogy „Japánnak saját atomten­geralattjáró flottával kell rendelkeznie.” Egyelőre Ja­pán részéről a nyugatné­methez hasonló hivatalos formában még nem merült fel az atomfegyverek bir­toklásában való részesedés követelése. Az ASPAC megalakítása azonban ezen a területen is egy vesze­delmes, űj fejlődési folya­mat elindulását jelentheti. Az új szervezet megalaku­lásakor a New York Time* vezércikke elismerte: ha az ASPAC valóban egy új távol-keleti katonai blokk kikristályosodásához vezet, e blokk legerősebb hatal­ma, Japán óhatatlanul fel­veti majd valamilyen for­mában az atomfegyverek birtoklására irányuló kö­vetelését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents