Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-15 / 218. szám

Parfizénsikereb Dél-Vietnamban Gordon „fél űrsétája“ „Úrszunyókálás“ — mogassági világrekord Jugoszlávia turista széni tud A dél-vietnami partizánok úgyszólván a főváros küszö­bén hajtottak végre bravú­ros akciókat szerdára virra­dóra. Harminc partizán egy amerikai járműpark, egy rendőrállás és egy víz­szűrőüzem ellen intézett hármas támadást. A jár­műpark az „Equipement INC” üzemhez tartozott. E magánvállalat biztosítja az amerikai szárazföldi erők hadianyagszállítását Sai­gon kikötője és a főváros között. A hatalmas üzem mintegy negyvenezer mun­kást foglalkoztat, köztük dél-koreaiakat és fülöp-szige- tieket is. A partizántáma­dás színhelye légvonalban 3 kilométerre volt csak Sai­gontól. A szabadságharcosok a szürkületi órákban átvág­DAMASZKUSZ Beljajev és Leonov, a Szíriában vendégeskedő két szovjet űrhajós szerdán lá­togatást tett Zuajen szíriai miniszterelnöknél és Hafez Aszad tábornok hadügymi­niszternél. PÁRIZS Mendes-France volt fran­cia miniszterelnök visszaér­kezett Párizsba a szovjet— francia társaság meghívásá­ra a Szovjetunióban tett kéthetes látogatásáról. Az ismert francia politikus nagy elismeréssel nyilatko­zott tapasztalatairól. MOSZKVA ták a járműparkot körülve­vő drótakadályokat, az éj­szakai órákban aztán beha­toltak a telepre, s azt plasz­tik- és gyújtóbombákkal lángba borították, ötvenöt1 jármű részben, vagy telje­sen elpusztult. Meglepetésszerű támadás ért egy vegyes amerikai és dél-vietnami tengerész- gyalogos járőrt kilenc kilo­méterre Da Nangtól. A tá­madást végrehajtó szabad­ságharcos egységek' lét­számát hatvan főre becsü­lik. A járőr veszteségét a sai- goni jelentés súlyosnak mi­nősíti. Egyidejűleg heves aknavetőtámadás érte az ugyancsak Da Nang közelé­ben fekvő amerikai terge- részgyalogos parancsnoki állást is. Zavargások Djihouiiban A francia hírügynökség jelentése szerint a szerdá­ra virradó éjjel súlyos za­vargásokra került sor Dji- boutiban a függetlenségért tüntető fiatalság és a rend­őrség között. A dijbouti zavargások­ról szóló további jelenté­sek arról számolnak be, hogy a tüntetők megfé­kezésére nemzetőr csapato­kat és az idegenlégió egy­ségeit küldték ki, amelyek kézigránátot, • később gép­fegyvereket is használtak. A tüntetők négy kerületben támadták meg a rendőrszo­bákat, amelyeket fel is gyújtottak. Pekingi jelentés Magyar idő szerint a szerda reggeli órákban az űrpilótának sikerült be­gyújtani az Agena célra­kéta hajtóművét. 9,35 óra­kor jelentették, hogy a Ge­mini—11 1372 kilométeres magasságot ért el, s ezzel megdöntötte a világrekor­dot. Miután a Gemini—11 visszatért a magassági re­pülés világcsúcsot jelentő elliptikus pályáról, meg­kezdődött Gordon „fél űrsé­tája”. Az amerikai asztro­nauta magyar idő szerint 13,56 órakor kinyitotta a pilótaülés csapóajtaját és deréktól felfelé kiemelke­dett a kabinból, hogy fény­képeket készítsen. Richard Gordon, két órán és nyolc percen keresztül állt az űrkabin egyik ülé­sén, felsőtestével kiemel­kedve a kabin felnyitott ajtaján, s színes felvétele­ket készített a csillagokról. A kabinajtót a feladat programszerű végrehajtása után 15,57 órakor ismét le­Moszkva, (TASZSZ): A Luna—11, a Hold má­sodik szovjet szputnyikja, amelyet augusztus 24-én lőttek fel folytatja kerin­gését az égitest körül. Szep­tember 14-én, magyar idő szerint délelőtt 10 óráig be­fejezte a 141. fordulatot a Hold körül. zárták, a Gemini—11 foly­tatja útját. Gordon és Konrád a sze­mük elé táruló csodálatos látványon kívül még egy, mindeddig egyedülálló él­ményt élt át a „fél űrséta” több mint kétórás ideje alatt kétszer volt számukra éjszaka és egyszer nappal, azaz az űrhajó kétszer ha­ladt el a Föld árnyékos és egyszer bolygónk napsütöt­te része felett. Gordon csak „éjszaka" készített felvéte­leket, „nappal” csupán a gép lencséjét cserélte. Az egyik ilyen „pihenő idő­szakban” a vezetőpilóta meglepve közölte a földi ellenőrző központtal, hogy néhány percre mind a ket- -ten elbóbiskoltak. Ez volt az első olyan „űrszunyóká- lás” amelyet űrhajósok va­lóban légüres térben haj­tottak végre. Az űrutazás csütörtökön reggel ér véget. Magyar idő szerint 14,52 órakor száll le a Gemini—11 az Atlanti-óceán vizére. Az elmúlt időszakban 80- szor létesítettek rádiókap­csolatot a Luna—11-el. A távmérési adatok szerint az automatikus állomás beren­dezése és tudományos mű­szerei kifogástalanul mű­ködnek. A Luna—11-ről to­vábbra is érkeznek értékes, tudományos információk. Értékes, tudományos információkat továbbít a Luna—11 A vörösgárdisták yjasbö követelései A diplomata státussal ösz- szeegyeztethetetlen tevékeny­sége miatt a Szovjetunióban „persona non grata”-nak nyilvánították dr. Lesh-t, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének másod­titkárát. A szovjet külügy­minisztérium követelte, j hogy Lesh hagyja el a Szov­jetunió területét. BERLIN A Deutscher Fernsehfunk, az NDK televíziója kedden ; este bemutatta nagy érdek­lődéssel várt, „Utóirat a ne­vető ember”-hez című do­kumentumfilmjét. Gerhard Svhekmann és Walter Hey- * nowsi, aki „A nevető em- ber”-t is készítették, követ­ték a Nyugat-Németország- ból eltűnt Kongo—Müller zsoldos őrnagy nyomát s kiderítették, hogy Csőmbe egykori zsoldos egységeinek egyik legfőbb parancsnoka jelenleg Dél-Afrikában tar­tózkodik, s ott vár Dél-Vi- etnamban történő bevetésé­re. Peking, (TASZSZ): A pekingi vörösgárdisták felkérték Mao Ce-tung-ot, a Kínai KP Központi Bizott­ságának elnökét, hogy az október 1-i nemzeti ünne­pen mondjon beszédet. „Hallani akarjuk Mao el­nök hangját, utasításait” — írják a pekingi utcákon szerdán megjelent röplapon. A vörösgárdisták megjegy­zik, hogy korábban a nem­zeti ünnepek alkalmából mindig Peng Csen, a pekin­gi revizionista pártbizottság volt főkolomposa tartotta a beszédet. Most megdöntöttük őt és az egész nép nevében csak Mao Ce-tung elnöknek van joga beszélni. Más röplapokon a vörös- gárdisták javasolják, hogy december 26, Mao elnök születésnapja legyen a kínai nép ünnepe. Ezen a napon Mao-ról szóló dalokat éne­keljenek, propagálják köny­veit és eszméit, dicsőítsék tanítását. Indítványozzák, hogy október 1-tol 7-íg tart-' sanak országos zenei feszti­vált és ezen csakis munká­sok, parasztok, katonák, vagy más forradalmár elv­társak fellépését engedé­lyezzék. A zenei héten hangozzék fel az a hét dal, amelyet a Renmin Ribao július 5-i számában közölt: „Mao el­nök tanításai aranyló suga­rakként ragyognak” — „Mao elnök könyvei a forradalom drágagyöngyei” — „Mao eszméi szorosan összeforr­tak a pásztorok szívével” — „A legjobban Mao elnök könyvelt szeretjük olvasni” — „Mao elnök közelebb áll hozzánk apánknál, anyánk­nál” — „Helyezzük a poli­tikát az első helyre” —„A munkások, parasztok és ka­tonák haladnak a forrada­lom élcsapatában”. A vörösgárdisták újból javasolták, hogy Pekinget kereszteljék át Dunfanhun- nak (vörös keletnek). Szeptember 10-én, „mao- cetungizmus vörösgárdistái” — a tanulóifjúság egyik szervezete — nagygyűlést rendezett, amelyen bírálták Jang Szju-feng-et, a leg­felső népbíróság elnökét. A nagygyűlés szónokai „sötét banditának” nevezték a ma­gas rangú tisztviselőt és kö­vetelték, hogy döntsék meg a „földesurak veszett ku­tyáját”. Feng-nek állva kel­lett végighallgatnia a bírá­latot. Egy későbbi röplap, amelyet a jogtudományi in­tézet vörösgárdista főhadi­szállásán adott ki, ugyanak­kor élesen megbírálta en­nek a nagygyűlésnek a szervezőit. A röplap szerint a főhadiszállás alapjában nem ért egyet ezzel az el­járással. Molnár Géza: (Kisregény) 3. — Nincs itthon Rigó néni sem. Egyedül vagyunk a házban. — De akármelyik pilla­natban megjöhet. Magda fölállt. Laci kese­rű grimaszt vágott, nehéz volt most lemondani a lány. ról. \ — És na egy bomba, vagy valami... Akármi megtörtén­het, s talán többé... Magda hirtelen magához szorította a fiú arcát. — Lacikám, ne beszélj Ilyen szörnyűségeket... Meg­történhet, de beszélni nem lehet róla. És ha megtör­ténne — mit változtatna, mit hagyna ez a néhány lo­pott, nyugtalan perc?... Laci újra érezte, milyen erős ez a lány, milyen biz­tosan tudja a határt, amely elválaszt a banálistól, a szentimentálistól! Nem sokkal később meg­érkezett Jenő. Minden rend­ben van, Somos Árpival be­szélt, a szobát nyugodtan lakhatják, karácsonyig ki van fizetve a bére, mivel... hát szóval van két lánytest­vér a faluban, a két Somos fiú azoknak udvarol és emiatt erre a szobára a téli hónapokban is szükség volt, de ez most éppen jól jön. Jenő belevörösödött, míg Magda előtt kimagyarázta a bérlemény jellegét, Laci nem állhatta meg. hogy ko­miszul ki ne röhögje. Magda fényképeket kért, a fiúktól, aztán elment. Délben jött vissza, arcképes hadi üzemi igazolványokat, hozott, s felmentő iratokat a katonai szolgálat alól. — Most már meg vagy­tok patkóivá — mondta. A fiúk útnak indultak. Átgyalogoltak a Soroksári útra, a ráckevei HÉV-hez, Laci drukkolt, valahogy össze ne akadjon anyjával, vagy az öccsével, vagy vala­melyik szomszédjukkal, so­ha nem lehet tudni, kit hoz az ördög az ember útjába. Maradt még tíz percük a vonat érkezéséig, az utcán bámészkodtak. Hadifoglyokat hajtottak a németek, gyalog, Pest felé. Lerongyolt, piszkos, éhező, vánszorgó sereget, mezítlá­bas, görnyedt, nyomorult hadat. Talán azért is terel­ték így mindenki szeme előtt, hogy lássák, mivé lett a Vörös Hadsereg, mivé lettek a szovjet katonák Hogy tényleg olyanok, ami­lyennek a Magyar Futárban fényképezték őket, szőrös, visszataszító népség. Volt köztük, aki bicegve, sántiMlva vonszolta zsák­darabba burkolt lábát, volt, akit hóna alatt átkarolva két szomszédja támogatott. Puskás németek mentek mellettük, mindegyre nógat­va, siettetve őket. Egy fogoly a sor szélén megbotlott, s fölbukott. Pár pillanatig arcra zuhanva fe­küdt, aztán négykézláb megindult, s megpróbált föl- állni, de visszahullt. Az őr hozzásietett, menet közben vette le a puskát a válláról. — Jézusom, mindjárt agyonlövi — mondta egy nő Laci mellett. Már mások is kijöttek a váróteremből, álltak a járda szélén és néz­ték a menetet, de eddig senki nem tett megjegyzést. Nem is lehetett ezt hinni az enyhe őszi délután csör­gő mézfényben, Budapest határában, a népes, forgal­mas külvárosban, az embe­rek szeme előtt, hogy valaki leveszi a puskáját, egy­szerűen agyonlő egy másik embert. Hiszen ez a német is láthatóan ember volt, testes, kicsit pocakos, 40 éves, a sok gvalogolás mel­lett is maradt rajta egy kis kappanháj. Az arcán sem volt semmi gonoszság, vagy vadság, inkább csak valami oda nem figyelő fátyolos szórakozottság. (Folytatjuk) Hajók a fiumei kikötőben. Foto: Pap Menyhért Aki csak 10 napot és 2000 kilométert szánhat Jugosz­láviára, az sok mindent nem láthat, mégis rengeteg olyan élménnyel gazdagodik, amit csak a turisztika nyújt­hat. Nem célom felfedezni Jugoszláviát, hiszen mint szomszédos országot igen sokan látogatják tőlünk, másrészt az idő rövidsége és nyelvi nehézségek miatt csak néhány adalékot írha­tok a mai Jugoszláviáról. Utak és közlekedés A „magánúton” utazgató turista részére, aki száraz­földi közlekedési eszközök­kel érkezik, nem érdektelen az utak, a közlekedés mi­lyensége. A letenyei határ­átlépés után jó utat kívánt a határőr. Néhány száz mé­ter után a jó út elő is jött, viszont az itthon megszokott tájékoztató jelzéseket nem találtuk. Nálunk kilométer- ről-kilométerre ellenőriz­hetjük az út számozását, egyben azt is, hogy jó irányba haladunk-e. Ezt ott nem találtuk. Keresztül­mentünk vagy két közsé­gen, mire egy keresztező­désben táblát találtunk, ami Zágráb felé mutatta az utat. Ezt később’ megszokja az ember, megy addig, amig egy újabb jelzőtábla el nem igazítja. Mi a kilométereket a főútvonalakon Buda­pesttől számozzuk, Jugosz­láviában az országhatártól befelé. Többször megkérdez­tük — egy-két német és hor- vát szót belekeverve hatszor annyi mutogatásba — vajon jól megyünk-e Zágráb felé. Mindig azt mondták: „bra­vó.” No mondok, még meg is dicsérnek, milyen jól tud­juk az utat. Csak harmad­negyed nap tudtam meg. lent a tengerparton, hogy nem bravót, hanem pravot mondtak, ami azt jelenti: egyenesen. Ez a kis félreértés szerencsére semmi kellemet­lenséget nem okozott, sőt derültünk rajta. Voltak viszont komorabb perceink is útközben, az egyik vasárnap, a Zágráb—Belgrád autóúton öt olyan gépkocsit láttunk az árokban összetör­ve, amit már vontatni sem le­hetett. A KRESZ-t a nyugati autósok koránt­sem veszik olyan komolyan, mint nálunk. Az előzésnél náluk a záróvonal, útke­reszteződés, vagy kanyar, mintha nem is lenne. Ak­kor előznek, amikor éppen utolérik a lassabban hala­dó járművet. A jobb uta­kon nem ritka a 150—160 kilométeres vágtatás sem. A táj és a tenger Ebben a nekünk szokat­lan hajszában láttunk jót is. Nem lenne haszontalan nálunk is alkalmazni. Az üzemzavar miatt úttesten maradt kocsi mögé 25—30 méterre egy 30 centiméter magasságú pirosra festett vagy fényvisszaverő egyen­lő szárú háromszöget helyez­nek el, amiről a közeledő autós tudja, hogy előtte ja­vítanak. Különösen fontos és nagy szolgálatot tesz ez a jelzés a hegyi kanyargós utakon, ahol az egymásba rohanás veszélye még sok­kal inkább fennáll. A jugoszláv tengerpartot az üdülők paradicsomává a dolgozó emberek tették, akik a szükséges utakat, szállodákat és egyéb kényel­mi berendezéseket megépí­tették. Építeni azonban csak ott érdemes, ahol a termé­szeti tényezők is kedvező­ek. A part tagoltsága, és a hegyek közelsége különleges klimát ad a tájnak. Amikor áprilisban a dalmát hegyek­ben — a tengertől 25—30 kilométerre — még síelnek, a tengerparton megjelennek a fürdőzők. Télen a délről áramló víz hozza a parti övezetbe a meleget, nyáron pedig a hegyek lehelnek hűst, így a szárazföldi ég­hajlattól egészen elütő, ke­vésbé ingadozó hőmérséklet alakul ki. Hazánkban példá­ul a téli és a nyári közép­hőmérséklet között az elté­rés 23 fok — a maximumok között több, mint 60 fok — Fiumében csak 10—12 fok az ingadozás. A parti hegyek nemcsak a klíma alakításában vesz­nek részt, hanem gyönyörű látványt, olyan természeti szépséget adnak, ami kevés helyen található Európában. A csillogó kék vízben tük­röző hegyek felejthetetlen élményt nyújtanak. Közéo- vagy észak-európai ember szabadban itt már találkozik a sokkal délebbi, mediter­rán növényekkel, mint a pálma, olaj iá, vagy a babér. A hegyekről azt is el kell mondani, hogy ezen a tájon nagyon sok a kopár, karsz­tos vidék. A jugoszláv népi állam nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a további karsz­tosodást megakadályozza, il­letve, amit lehet újra fá- sítsanak. Az előző századok rablógazdálkodása kiirtotta — elsősorban hajó- és gálya­építés céljára — a hatalmas szálfákat. A tavaszi hóolva­dás, de egy-egy nagyobb nyári zápor is sok gondot okoz az itt lakó emberek­nek. A szabadon rohanó víz igen nagy rombolásokat vé­gez. Nem egyszer emberéle­tet is követel. Camping és lakói Az Adria kedvenc helye a víz alatti sporthalászoknak. Olyan tiszta a vize, hogy 10—15 méter mélységre le lehet látni. Ez a jellegzetes­sége a nagy sótartalommal van összefüggésben. Az erős sós vízben kevés a zöld élő­lény, nincs, ami sötétté ten­né, azért ilyen azúrkék az Adria. A sátorral, vagy lakóko­csival érkezők részére a jugoszláv tengerparton több mint ötven, a nemzetközi előírásoknak is megfelelő camping van. Viszonylag nem drágák. Az augusztusi főszezonban, Adria központ­jában, Fiume mellett egy kocsi, egy sátor és négy személy napi tarifája hat­van forint körül van. Ezért ivóvizet, élelmiszerüzletet, hygiénikus mellékhely.’sége- ket, tussolókat és kiépített strandot kannak a vendégek. A sátortáborok lakóinak többsége nyugati. elsősor­ban olaszok, németek és franciák, de megtalálhatjuk az angolt, svédet és a bel­gát is. A riekai Preluk-tá- borban volt szerencsém — több mint 20 év után — *ó né­hány kapitalistával találkoz­ni. Közvetlen szomszédunk egy olnsz tésztagyáros, előtte egy német text’ltervezö vál­lalat igazgatója, francia borkereskedő, német fod- rá'zcég-tulaidonos. akinek paróka üzeme is van és így tovább. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents