Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-14 / 217. szám
Megszakadt az űrséta Az amerikai űrhajós szervezete nem bírta a megterhelést RÖMA A keddre virradó éjszaka Dél-Tirolban újabb merénylet — három napon belül a negyedik — történt. Terroristák trotillal megtöltött három palackot robbantottak fel. Emberéletben nem esett kár. A rendőrség megindította a nyomozást. BELGRAD Az algériai FLN párt küldöttsége Belkaszem vezetésével egyhetes látogatásra Jugoszláviába érkezett. Az algériai vendégeket Mikola Szekulics, Marjan Orozsen, a JKSZ Központi Bizottságának tagjai és más hivatalos személyiségek fogadták. Cape Kennedy (SITI): Richard Gordon, a Gemini—11 amerikai űrhajó egyik pilótája kedden — magyar idő szerint 15,44 órakor — elhagyta az űrkabint, hogy végrehajtsa 115 percre tervezett űrsétáját. Az amerikai űrhajós szervezete azonban nem bírta azt az óriási megterhelést, amelyet a súlytalanság állapotában számára előírt manőverek jelentettek és 35 perccel később kénytelen volt visszatérni az űrhajó kabinjába. Gordon az eredeti elk)p- zelések szerint 107 percet töltött volna a világűrben, később azonban a kinntar- tózkodási időt 115 percre módosították, hogy így biztosítsanak pihenési időt számára a különböző feladatok végrehajtása közben. Az űrhajó Mexikó nyugati része felett járt, amikor Gordon kinyitva az űrkabin ajtaját, megállapította, hogy az idő csodálatos és Conrad vezető pilóta segítségével kilépett a világűrbe. Csupán egy tízméteres „köldökzsinór” kötötte az űrhajóhoz. Egy perccel később Gordon az űrhajó orrához manőverezte magát, ahol azonnal meg is pihent közölve társával, hogy fáradtnak érzi magát. A földi ellenőrző állomások rádióvevőiben világosan lehetett hallani az űrpilóta nehéz zihálását. Conrad később közölte a Földdel, hogy visszasegítette társát az űrkabin belsejébe. Gordont annyira elöntötte a forróság és a kimerültségtől olyan nagy mértékben veri- tékezett, hogy az izzadság teljesen elhomályosította látását képtelen lett volna végrehajtani az előtte álló feladatokat. ZÁGRÁB Couve de Murville francia külügyminiszter kedden délelőtt Belgrádból repülőgépen Zágrábba utazott, ahol többek között fogadja majd Tito elnök is. POINTE A PITRE Kedden De Gaulle francia államfő háromhetes világ körüli útjának utolsó állomására, Guadeloupe-szigetére érkezett. A tábornok és' kísérete innen indul vissza Párizsba. FRENCHMAN FLAT Az amerikai atomerő bizottság bejelentette, hogy hétfőn a nevadai kísérleti telepen az Egyesült Államok végrehajtotta ez évi 28. föld alatti nukleáris kísérletét Brezsnyev találkozóit Cedetibaiial Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára keddgn fogadta Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkárát, a mongol minisztertanács elnökét. A találkozóról kiadott közlemény rámutat, hogy Cedenbal és Brezsnyev meg. vitatták a két párt és a két ország testvéri kapcsolatait és együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseit. Véleménycserét folytattak továbbá a jelenlegi nemzetközi helyzetnek a feleket érdeklő problémáiról. Gyermekeket támadtak meg as amerikai fajüldözők Washington, (MTI): Néger gyerekekre támadtak fehér fajüldözők a Mississippi állambeli Grenada városában. Az iskolaév megnyitását követően botokkal, kövekkel felfegyverzett fehérek támadták meg a néger diákok egy csoportját, akik megkísérelték, hogy belépjenek egy korábban kizárólag fehérek számára fenntartott iskolába. Azok a néger gyermekek, akik a tanítás befejeztével el akarták hagyni az iskolaépületet, ugyancsak a dühöngő fehér csőcselékkel találták magukat szemben. Az összecsapás során több gyermek megsebesült, egyiküknek eltörték a lábát. A városi rendőrség tétlenül nézte az erőszakosságot. Jones kormányzó keddre állami rendőröket küldött a városba, hogy biztosítsák a rendet az iskoláknál. A fajüldöző tömeg bántalmazta azokat a fotóriportereket is, akik fényképeket akartak készíteni a helyszínen. A város néger polgárjogi szervezetei, tiltakozásul a fajüldözők erőszakosságai ellen tüntetést készítenek elő. Dr. Martin Luther King pedig közölte, hogy néhány napon belül Grenadába utazik a polgárjogi megmozdulások irányítására. Georgia állam''' egyik városában gyújtóbombát dobtak két néger család házára, mert gyermekeik beiratkoztak egy korábban kizárólag fehéreknek fenntartott iskolába. Választási csalás Vietnamban Hanoi, (TASZSZ): A dél-vietnami felsza- badítási hírügynökség újabb adatokat közöl a vasárnapi saigoni „alkotmá- nyozó gyűlési” választások meghamisításáról. — A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front — írja a hírügynökség — jelenleg Dél-Vietnam területének négyötödét tartja ellenőrzése alatt, és ezen a területen tízmillió ember él, miközben az egész ország lakossága 14 millió. Az Egyesült Államok és a saigoni junta névlegesen is csupán 4 millió dél-vietnami lakos fölött gyakorol ellenőrzést. Ugyanakkor a saigoni junta arcátlanul azt merészeli állítani, hogy a szavazásban több, mint ötmillió dél-vietnami vett részt. Ez a számadat még akkor sem felelhet meg a valóságnak, ha a szavazók közé felvették a gyerekeket, a csecsemőket és az amerikaiak és csatlósaik több mint 300 ezer katonáját. Sukarno felhívása egykori harcostársaihoz Djakarta (MTI): Sukarno elnök kedden felhívással fordult egykori harcostársaihoz, a hollandok elleni függetlenségi háború veteránjaihoz. Kérte őket, álljanak oldalára az őt ért ádáz támadásokkal szemben. „Emlékezzetek — hangzik a felhívásban — hogy a nemzetközi imperializmus meg akar bennünket osztani; Indonéziát is, a népet is. Sukarno támogatást kér azok ellen, akiket rágalmazóknak mondott: „én is csak ember vagyok”. Az emberek hibákat is elkövethetnek. Ha ti, öreg barátaim, megmondjátok, hogy melyek voltak ezek a hibák, kijavítom őket” — jelentette ki Sukarno. A Reuter iroda időközben újabb jelentést közölt a Sukarno elnök személyét ért legújabb politikai támadásokról. Eszerint a szélső- jobboldali középiskolás diák- szövetség nyugat-jávai szervezete követelte, hogy Harti- ni asszonyt, az elnök második feleségét állítsák bíróság elé, mert — szerintük — „Közép-Jáván anyagilag támogatta a föld alatti kommunista tevékenységet”. Újabb jelentés érkezett a KASI, a joboldali értelmiségi akcióparancsnokság Sukar- no-ellenes keddi kirohanásáról. A KASI Sukarno elnök azonnali lemondását és perbe fogását követelte, mert — mint állítja — „Sukarno diktatúrává változtatta az irányított demokrácia rendszerét és ő a felelős a gazdasági zűrzavarért.” Tömegverekedések a kínai „kulturális forradalom“ során Peking, (MTI): A pekingi utca képe — leghűbb tükre a Kínában immár hetek óta tartó eseménysorozatnak — arról tanúskodik, hogy tovább terjednek mind a fővárosban, mind vidéken „a nagy proletár kulturális forradalom” hullámai. A kínai fővárosban — amelynek ahogyan a pekingi városi népi bizottság egyik plakátja hangoztatja — ki kell fejeznie, hogy „Peking, Kína és a világforradalom központja, ahol Mao Ce-tung elnök él”. A főútvonalakon egyre több állandó jellegű betonból és kőből épült óriás oszlop és tábla készül el, amelyeken vörös alapon arany betűkkel Mao Ce-tung műveiből kiragadott részletek olvashatók. A város legkülönbözőbb pontjain — például a városi pártbizottság előtt a buszokon és a trolikon — szavalókórusok Mao Ce-tung műveiből mondanak fel különböző részleteket. Változatlanul több tízezer vidéki „vörösgárdlsta” tartózkodik a kínai fővárosban. Egy sor plakát bírálja is a vidékről jött „vörösgárdisták” magatartását, kijelentve, hogy egyesek közülük „veszélyeztetik a mindennapi élet és munka zavartalanságát”. Egy Peking-szerte terjesztett nyomtatott plakát 15 fényképpel beszámol arról, hogy Sziánban az ottani műszaki főiskolán hétszáz „ellenforradalmár elem” lépett fel, akik „megrongálták Mao elnök képeit és ellenforradalmi plakátokat függesztettek ki. Egy másik plakát beszámol arról, hogy Santung tartomány Lajvu városában „vörösgárdisták” és „ellenforradalmár elemek” között összeütközés robbant ki s ebben 336-an megsebesültek. A pekingi geológiai és geokémiai intézet diákjai — Kuicsoui tartományban Dél- Kínában járt „vörösgárdisták” az ottani pártbizottságot támadták, mivel az „akadályozta a tömegek forradalmi mozgalmát”. A plakát szerzői szerint a tartományi pártbizottság előtt harmincezres tüntetés volt, a tüntetők azt kiáltozták, hogy „a tartományi és városi párt- bizottság vonala helyes és reakciós jelszó az, hogy fel kell lépni a pártbizottság ellen”. A „pekingi gárdistákat” a gyűlésen megverték s azok most azt követelik, hogy az ottani pártbizottság „nyilvánosan ismerje be hibáját”. Megjelent a „vörösgárda ellenőrző osztagának” két új — 7 és 8 számot viselő — parancsa, amely közli, hogy a korábbi követelésektől eltérően „a kapitalista elemek” Pekingben maradhatnak, ott kell átnevelni őket, ahol dolgoznak és nem szabad tőlük elvenni olyan tárgyakat, amelyeknek nincs politikai jelentősége. A kínai sajtó, amely néhány napon át lényegesen többet foglalkozott termelési feladatokkal, elsősorban az őszi mezőgazdasági munkákkal, mint a „vörösgárdisták” akcióival — most azt hangsúlyozza, hogy a „legutóbbi napokban növekvő számban hagyták el Pekinget itt járt „vörösgárdisták”, forradalmi tanárok és diákok s ennek eredményeként „egész Kínában soha nem látott széles körben terjesztik a proletár kulturális forradalom gondolatát”. Pekinget továbbra is elárasztják az ország más körzeteiből érkezett „vörösgár. disták” röpiratai és falragaszai. Az első sanghaji textilgyár „forradalmi munkásainak és alkalmazottainak” röpirata beszámol arról, hogy elfoglalták a Kínai Kommunista Párt sanghaji városi bizottságának az épületét. Szeptember 4-én, a Peking- böl érkezett tanulók egy része és a sanghaji tanulók egy kis csoportja” behatolt a városi pártbizottság épületébe, betörték az ablakokat; felmásztak a tetőre és köveket dobáltak az utcára. A kövektől és üvegdaraboktól sok járókelő megsérült. A gyár „forradalmár munkásai és alkalmazottai nem engedjük elfoglalni a városi pártbizottság épületét, nem engedjük megbontani a forradalmi rendet” című röplapjukban követelik, hogy a betolakodók haladéktalanul hagyák el az épületet, és a pekingi „vörösgárdisták” bírálják meg „a rendbontókat” és neveljék meg őket. Az egyik röpirat beszámol azokról az összetűzésekről, amelyek augusztus 31-én és szeptember első napjaiban zajlottak le Kuijangban, Kujcsou tartomány fővárosában. A tartományi és a városi pártbizottság által megszervezett osztagok — kohóüzemi munkások, tanulók és más személyek összesen 30 000 ember — tűztek össze a „forradalmi tömegekkel”, A röpirat szerzői követelik, hogy a tartományi pártbizottság haladéktalanul szüntesse be a politikai megtorlást a „forradalmi tömegek ellen” és bocsássa szabadon a letartóztatottakat. Molnár Géza: *2laAco46k é4 ÜMébok 2. Vacsora után voltak, Rigó néni a kályha mellett ült, az újságot böngészte, ők halkan beszélgettek. Nagy őszi csend ült a tájon. Valaki kegyetlenül megverte a kaput. Beledermedtek a székeikbe. Lacinak átvillant az agyán: valamelyik szomszéd beköpte. A kilincset csapkodták ököllel, s a deszkát rúgdosták, a zörgés, csattogás kihívóan szállt az éjszakában, szemérmetlen, arcátlan meztelenséggel az agyukba dörömbölt. „...Semmit sem lehet csinálni, menekülni sem lehet, rejtőzni sem, azt a szégyent, ha az ágy alól húznának ki, mondtam én, egérfogó ez, most majd kivesznek a csapdából, elegánsan, két ujjal, a tisztnek talán fehér kesztyű is lesz a kezén, azt fogom mondani, éljen a haza és a kommunista párt. Szekrénybe se lépek, egyenesen eléjük megyek, nem kell cirkuszolni.” — Laci halványan mosolygott, hogy a többiek megnyugodjanak, s kicsit szégyellte is magát, hogy ilyen bajt csinált,, azt meg se beszélték, hogy ebben a helyzetben mi lesz, mit mond majd Jenci, őt is elkaphatják, rejteni, dugni a szökevényt tilos. Felállt és az ajtó felé indult. — Maradjatok nyugodtan én ma jöttem, azt kell mondani; összevesztem az öregekkel, azt hittétek, mindenesetre ti nem tudtok semmit — mondta, s mosolygott, legalábbis ő azt hitte, hogy mosolyog. Valójában sápadt volt, mint a mész és komorságán átütött valami szomorú félelem is, amelyről nem akart tudomást venni, de amely mégis előkapaszkodott belülről, s ebben a nehéz percben fiatal szája köré tapasztotta védtelen kezét. Jenő sziszegve ráförmedt: — Meg vagy őrülve?! Itt maradsz, nem mész sehova, majd én megnézem, mi/ van — félre taszította őt, eloltotta a villanyt, s (Kisregény) kiment. Rosszul tette be az ajtót, amely újra felnyílt, halk, lassú nyikorgással. Laci a falhoz szorulva állt, odatartotta arcát az éjszaka hűvösének, a lombok, füvek szagának, s kinézett a sötétbe. Fényszórók pásztázták az eget, némán, nyugtalanul, pedig semmi dohogást nem lehetett hallani, csak a kapu felől ideszűrődő szófoszlányokat „Érdekes — gondolta Laci — én mindig hajnalra képzeltem. Nyirkos, nedves őszi hajnalt láttam magam előtt, ködöt, mely víz alatti világgá változtatja az udvart, a fákat, a falat. S most vaksötét este van”. Nagyon befelé figyelt a fullasztó feszültségbe, amely úgy nyomta most, mint egy idegen test, de csak Magdát érezte magában, senki mást. Aztán Jenő közeledő lépteit hallotta. Egyedül jött Laci megérezte a szabadulást, de még nem merte hinni, szíve nagy, bongó ütésekkel oldotta a gyötrelmet. Jenő becsukta az ajtót, felkattintotta a villanyt, s a mohó fényben előre nyújtotta kezét, amelyben sárga papírlapot tartott. — Én is megkaptam a SAS-behívót. A postás volt —Jézusom, drága fiacskám... — Rigó néni hevesen magához ölelte Jenőt. Laci becsukta szemét, hogy úrrá legyen a maga kavargó boldogságán, amelyet most illetlennek érzett, — Ezt tényleg kihagytuk. Hogy te is sorra kerülhetsz. Rigó néni megrettenve szipogott. — Mi lesz velem, ha téged is elszakítanak tőlem?... — Ugyan, anya, — le- gyintet Jenő idegesen — nem ez a probléma... Ha engem keresnek Lacit is itt találják. Mindenesetre még van huszonnégy óránk. Tanakodtak. Az egyetlen, amit Laci megtehetett a barátjáért az volt, hogy felajánlotta: vele ne törődjenek. — Holnap jön Magdus, ad valami címet, majd el- boronáljuk a dolgot — mondta, s gondterhelten hozzátette: — Sajnos, ezzel még a te helyzeted nincs megoldva — Bolondság, ne haragudj — Jenő fel, s alá sétált, hátrakulcsolt kezében ott lobogott a sárga behívópapír. — Csak nem képzeled, hogy ki fogunk lökni az utcára? — Eddig is együtt voltak, Lacika, együtt maradnak ezután is — erősítette Rigó néni. — Tegyük el magunkat holnapra — Jenő fáradtan legyintett. — Reggel okosabbak leszünk. A behívóparancsot szétszaggatta, s bedobta a kályhába. Rigó néni magukra hagyta őket, de még sokáig fennmaradt, gonddal készítette, válogatta az útravalót, fehérneműt, téli melegholmit a fiának. — Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy Sziget- csépre kell mennünk — szólalt meg Jenő úgy, hogy hosszú fejtegetés végére tenné a zárómondatot. — Hogy jön most ide Szigetcsép? — Ügy, hogy a két Somos-fiúnak van egy bérelt szobája a határban, vén sváb paraszt tanyáján. Nyáron kint töltik a hétvégét, közel a Duna, csendes, nyugodt öböl. ösz- szel-télen egészen elhagyatott a ház, a gazda beköltözik a faluba. — Sváb parasztok... — morfondírozott Laci. Az is nyugtalanította, hogy mesz- szire kerül Magdától. — Nyáron beszélgettem az öreggel, nem szereti Hitlert. Azt magyarázta, neki itt a földje, családja, innen hová mehetne? Az oroszok a Kárpátokban vannak, hagyjanak neki békét a birodalommal. — Azért az mégis elég veszélyes.. Idegen faluban... És oda lejutni... — És ha itt teszik nyakadra a kötelet? Jenő reggel korán kelt, ment Somosékhoz, de útbaejtette Ácsékat is, hogy Magda még elköszönhessen Lacitól. — Azt hiszem, Jenőnek igaza van — mondta. — Ürügyet is lehet találni a leköltözésre: kibombáztak benneteket. Viszont papírokat kell szerezni. Ebben tudok segíteni. Egymás mellett ültek a sezlonon. Laci magához szorította Magdát, a ruhán át érezte teste melegét. Most döbbent csak rá, elsodródnak egymástól, hetekre, talán hónapokra. Eddig mindig együtt voltak, szinte , karnyújtásra, akár minden este beszélgethettek, csókolózhattak. Nézte a lány szürke szemét, gyengéd, fekvő-hold- sarlós száját. Érezte a hoí- zátartozást, mely — mint valami láthatatlan sugárzás — Magda testéből jött feléje s átszőtte az idegeit, pórusait. — Nem tudlak így itthagyni. Kell, hogy még- egyszer, hogy most... — Itt?... (Folytatjuk)
