Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-14 / 217. szám

rr Őszintén, bátran Egy taggyűlés margójára Mindig ott volt, ahol tenni kellett BáHat János pályaőr csak a szerszámosládát teszi le Kíváncsian várták hétfőn * mátészalkai kommunista pedagógusok: a vezetőségvá­lasztó taggyűlés beszámoló­ja hogyan veszi számba az elmúlt években végzett munkájukat, s mit tűz cé­lul a következő évekre. A sok közül a leglényegesebb, a kommunista pedagóguso­kat legjobban érdeklő, érin­tő kérdésekről volt szó. Jogosan állapította meg a beszámoló: a mátészalkai pedagógusokat iskolákban és azon kívül végzett munká­jukért dicséret illeti. Ezen a taggyűlésen mégsem az eredmények ismertetése volt a fő kérdés, hanem a ten­nivalók részletezése. Találó­an jegyezte meg a beszá­molóban Király Miklós párt. titkár: a pedagógusok kö­zött nagy szükség van ar­ra, hogy a szocialista mó­don élni, dolgozni és gon­dolkozni jelszó kifogástala­nul érvényesüljön. "Nem hallgatták el a párt- szervezet munkájában mu­tatkozó hibákat sem. Azt, hogy nem volt elég konk­rét pártmegbizatásuk a kommunistáknak, olykor fe­lülről vártak megoldást a helyi kérdésekben, hiányos egyes tantestületekben az eszmei, politikai, és peda­gógiai egység, mutatkozik elméleti bizonytalanság, bá­tortalanság, az utóbbi évek­ben csökkent a kritikai szel­lem, aránytalan a társa­dalmi munka elosztása. Van­nak, akik négy-öt megbíza­tást teljesítenek becsülettel, másoknak viszont csak hi­vatali feladatukat kell el­látni. Az őszinte, bátor, a pe­dagógusok helyzetét, mun­káját, társadalmi szerepét, tevékenységét alaposan Lázasan készül az egy­ség minden katonája, ami­óta megtudták, hogy részt vesznek a Varsói Szerződés tagállamainak „Vitává” el­nevezésű közös hadgyakor­latán. Büszkék, hogy rájuk esett a választás, hogy más fegyvernemekkel együtt ők is képviselhetik a magyar néphadsereget a testvéri csehszlovák nép és a bará­ti hadseregek képviselői előtt. A telephelyen már felso­rakozva állnak a harcko­csik, a személyzet a javí­tás, az ellenőrzés utolsó mozzanatait végzi. Tiszta­ságtól ragyognak a félelme­tes járművek. A katonák kissé fáradtak, de elégedet­tek. Prok Bálint tizedes, harckocsiparancsnok tegnap kapott dicséretet elöljáróitól kitűnő munkájáért. Nem­csak jól szervezte meg be­osztottjai felkészülését, a harckocsi karbantartását, el­lenőrzését, hanem kitűnően szerepelt a szocialista ver­seny év végi ellenőrző vizs­gáin is. A katonai és a po­litikai kiképzés minden te­rületén kiváló eredményt ért el, s elnyerte a néphadse­reg kiváló katonája jelvényt. A megdicsértek között van Aszódi László tizedes, vala­mennyi beosztottjával. Nagy­szerű eredménnyel büszkél­kedhetnek ők is. Nemcsak a telephelyen, hanem a vizsgákon is helytálltak. A rajból ketten megszerezték az egység élenjáró katonája jelvényt, a raj pedig elnyer­te az élenjáró címet. A szép sikerekért jutalomszabadság is megilleti a katonákat, de most senki sem gondol erre. A legfőbb gond most a mi­elemző beszámoló jó alapot szolgáltatott a vitához. A hozzászólók többsége hang­súlyozta: első és legfonto­sabb feladatuk a pedagógu­soknak, hogy iskolai, társa­dalmi tevékenységük, sze­mélyes magatartásuk össz­hangban legyen, alapos tény­anyagot nyújtsanak az élet­re, munkára neveljenek s nevelői legyenek környeze­tüknek is. Bírálták azokat a pedagógusokat, akik az iskolában igyekeznek meg­felelni a követelményeknek, de iskolán kívüli magatar­tásuk mást mutat. Konczili Sándor elvtárs ezenkivül szóvá tette, nagyobb gon­dot fordítsanak a mátészal­kai pedagógusok állami szintű marxista képzésére s kifogásolta, hogy az elmúlt évben erre nem volt lehe­tőségük. Helyeselte, hogy személyi kérdések eldönté­sénél, amire eddig nem ke­rült sor, ezentúl figyelembe kell venni pártszervezetük' véleményét is. A vitában felvetődött: a mátészalkai több mint száz pedagógus közül (Mezőgaz­dasági Technikumon kívüli tanárokról van szó) miért nem vettek fel többet a pártszervezetbe ? Egyesek azt mondták: nincs párttagnak alkalmas nevelő, mások az elmúlt években felvett négy pedagógus tagjelölt felvéte­lét számszerűen kielégítő­nek tartották. Ismét mások azt kifogásolták: nem elég következetes a pártszervezet munkája a pártonkívüli ne­velők között. A vita során azonban tisztázódott: párt­szervezetük ereje nem a létszámtól, hanem tevékeny­ségüktől függ. Helyesen határozták meg az oktatási reformból, az nél alaposabb felkészülés, a jó szereplés biztosítása. Ez tölti ki a katonák sza­bad idejének jó részét is. A barkácsoló szakkörben sok­szor takaródéig folyik a szorgalmas munka. Apró ajándéktárgyakat, harckocsi maketteket, cigarettásdobo­zokat, népművészeti figurá­kat készítenek a katonák. Vannak, akik gyönyörű térí­tőkét hímeznek. A baráti Csehszlovákia, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjetunió nemzeti szí­nű zászlajával díszített té­rítők közül több már el is készült. A harcgyakorlat szü­neteiben akarnak ezekkel az ajándékokkal kedveskedni a fegyverbarátoknák és a pol­gári lakosságnak. Tudásuk legjavát adva dolgoznak a képzőművész szakkör tagjai is. Kiss Ká­roly honvéd az egység éle­téről készült fotóalbum bo­Markáns, kemény arcok. A vaserős tenyerek pe- helyként mozdítják a tölgy­fakeretes, párnás székeket. Inas öklök ereszkednek a tükörlapos asztalra. A Nyíregyházi Járási Ta­nács Végrehajtó Bizottsága termét kombájnosok töl­tik meg. Akik kimagaslot­tak a kenyércsatában. Hűvös a terem. A nyár szeszélye, verejtéket főző forróság, szél, viharos esők változása tova tűnt. Idézni lehet csak. Hogy mindazt állni kellett. Az emberi tü­relem magas fokán, és kiles­ni mindig a legjobb pillana­tot, hogy a drága termés­ből egyetlen kalász, szem el ne vesszen. Erélyt követelt a kedves családtól távol lenni napokon, heteken át. S ülni az élettelen anyagból összeszerelt gépen, munkára ideológiai irányelvekből, az iskolai felvételeknél a szár­mazásbeli kategóriák meg­szüntetéséből, a beiskolázá­sok tapasztalataiból eredő feladatokat. Látják, hogy nem tettek meg mindent a munkás és paraszt szülők gyermekeinek segítésére, nem támaszkodtak kellően munkájukban a szülők se­gítségére. Ezt a feladatot megjelölték az új pártveze­tőség munkatervében. Igaz, csak általában rögzítették Ilyen irányú feladataikat, de a hozzászólások során ki­rajzolódott konkrét tenni­valójuk is. Az,.hogy a mun­kás és paraszt szülők to­vábbtanulni készülő gyer­mekei részére előkészítő tan­folyamot tartanak, jobban támaszkodnak iskolai tevé­kenységükben a kommunis­ta szülőkre, javítják kapcso­latukat a társadalmi szer­vekkel. A pedagógusok iskolai munkája, társadalmi felada­ta sokrétű. A mátészalkai kommunista pedagógusok­nak sikerült a leglényege­sebb kérdésekre, feladatok­ra irányítani a figyelmet. A párt- és szakmai vezetők kö­zötti jó kapcsolat, a párt- szervezetben lévő őszinte, közvetlen kapcsolat, légkör s nem utolsó sorban fela­dataik világos értelmezése biztosíték a további jó munkára. Kedvezően befo­lyásolja a pártszervezet te­vékenységét, hogy Király Miklós elvtársat tíz év után most is egyhangúlag vá­lasztották titkárrá, s a tíz munkahelyről összetevődő alapszervezet személyi tor­zsalkodások nélkül, minden erejét hivatásuknak szentel­heti. \ N. T, rítólapját tervezi. Preiner István őrvezető pedig az egység életének egy mozza­natát megörökítő festményt készít. Azokat a baráti egy­ségeket akarják ezekkej megajándékozni, amelyekkel együttműködnek majd a hadgyakorlaton. De vajon gondolnak-e a nyelvi nehézségekre a ka­tonák? Tanulunk ugyan egyes ki­fejezéseket más nyelveken, de úgy gondolom, nem a nyelvtudás a legfontosabb, — mondotta Aszódi tize­des —, hanem a barátság érzése. Az akarat, a cél, a szándék azonossága. El­sősorban ez fűz bennünket eltéphetetlenül össze a test­véri szocialista országok had­seregeivel és jó fegyvereink mellett ez a ml legnagyobb erőforrásunk. vezetni, legyőzni a régi, sok-sok embert fárasztó kö­vetelményt. A kombájnosok százak, ezrek helyett arattak; csé­peltek. A gépkolosszusok kormányai mellett fáradha­tatlanul figyelték a még lá­bon álló termény szélét. Mikor lesz elég egy-egy táb­lában az utolsó járat. Sző- “ vetkezeti közösségek vezetői, gazdái reménykedve kísér­ték tekintetükkel: csak sike­rüljön! Sikerült! Ezt mondták el a járás ~ vezetői a kombájnosokhoz szóló köszöntésükben. Az­tán egy kis szívesen kínált Kisvárda — Szőlők meg­állóhely. Vasúti őrház. Ál­lunk Bálint János bácsi­val a gyöngykaviccsal dí­szített megálló előtt, me­lyet maga hordott ide zsákok­kal, hogy szebb legyen. Be­járásra készül, a vanalra. Gyulaházáig, gyalog. Min­dennap. Vállán bőrtáska, benne a durrantyuk, ha veszély esetén meg kel­lene állítani a vonatot. Kezében piros zászló, s egy nagy kulcs. Magára öl­ti a sárga szolgálati in­get Indulunk. A sínek között télen, nyáron A messzefutó rácsos talp­fák közepe kopott. — A járástól — jegyzi meg, s közben le lehajol, s meghúzza a meglazult síncsavarokat. Fairtáshoz érünk. Benyúl az egyik bokor alá, s egy fejszét vesz elő. — Ott rejtem el mindig, ahol abbahagytam a mun­kát — és nyesi az ágakat. — Harmincnyolc esztende­je már. Tizennégy évig pá­lyamunkás, majd előmun- kás voltam, s tíz éve vonal­bejáró. Bója a kilométereket a sínek között télen, nyáron, ha esik, ha fúj. A Kisvár­da—baktalórántházi vona­lon dolgozó kommunisták­nak volt a párttitkára nyolc esztendeig. Gyalog vitte a hírt Anarcsra, Gyulaházára, Nyírkárászba, Petnenázá- ra, Nyírjákóba, Lóránthá- zára. És mindenhol vár­ták. Negyvenöt óta tagja a pártnak. Annak jdején élet­párjával karonfogva ment felvételét kérni. S azóta hol itt, hol ott párttitkár volt tizenekilenc eszten­deig. A családok gondviselője — Most majd nem kell na­ponta átgondolnom, hogy mit mondjak az embereknek, öröm volt számomra a pártmunka. Mindig Jöt­tek hozzám az emberek, vagy a vonalon állítottak meg ügyes-bajos dolgaik­kal. Gondviselője az itt élő vasutas családoknak. Ta­kács Mihály a sorompóőr három hete kereste. Fiát felvették a műszaki egye­temre jövőre, de addig is dolgozni szeretne. Elintéz­te a gépállomáson, hogy dolgozzon. Hálásak érte. — Lesku Zolit, a pálya­munkást tavaly elhelyezték a józsefvárosi főnökségre. Sírva jött hozzám a fele­sége, segítsek, most szüle­tett kislányuk, a mama 75 éves, beteg, nincs ember a háznál. Levelet írt, talpalt, s Lesku visszakerült család­jához. A hatvanéves, őszülő ha­jú pályaőr feltolja tányér­itóka, harapnivaló, gyü­mölcs... és mindig közben az őszinte, bizalmas szó. Oklevelek átadása. Száz holdak, több ezer mázsa tel­jesítmények a nevek mögött. Es a közelgő pártkongresz- szus említése. S a tálcán kí­nált zsemlék hófehérek, foszlósak... Családoknál sze­lik a kenyeret. Az első kis karéjt a gyerekek­nek adják. A gabonát, ami­ből készülnek, össze kellett gyűjteni, biztos helyre ten­ni. Ez év e kívánsága be­teljesedett. De jövőre? Rövid az ünnepség. Az ünnepeltek ki-kitekin­sapkáját, megtörli Izzadó homlokát, lehajlik, s a te­lefonkábelt megtisztítja a növő cserjétől. „Ez volt a legszebb“ Anarcson a forgalmi iro­dában lepecsételteti az ellen­őrző könyvet. — Amikor erre a vonalra kerültem, alig volt itt po­litikai munka, pártoktatás. Megszerveztük — mondja, s vonaton jöttek a pálya­munkások, állomásvezetők, hogy hallgassák Bálint Já­nost, a tapasztalt pártmun­kást. — Ez volt a legszebb. Tavaly is tizenheten vé­gezték el az időszerű kér­dések tanfolyamát. Említi B. Józsefet, aki ma már az esti egyetemet is elvé­gezte. — Ezután is végezni fo­gok pártmunkát, mert nem tudok én már anélkül élni. Igaz, hogy hatvan- szetendős vagyok, decem­berben nyugdíjaznak, de míg élek, mozogni tudok, végzem. Ezután majd a kisvárdai állomás párt- szervezeténél... Már a kilencedik útátjá­rót takarítja. A Nyíregyházi Közúti Üzemi Vállalat 1966. évi 90 millió forintos termelési tervét a tavaszi belvízkárok következtében további 10 millióval növelte. A 100 millió forintot útfenntartás­ra, korszerűsítési munkára, tsz-bekötő utak megépítésé­re és egyéb építkezésekre fordítják. Több mint 24 millió fo­rintot tett ki a belvízkárok helyreállítása. Augusztus végéig 23 milliót költöttek a szatmári területek; Csen- gersima, Gacsály, Rozsály, Méhtelek, Nagygéc, Cégény- dányád, Mérk és Tibor- szállás közlekedési útvona­lainak felújítására. Gerge- lyiugornyán és Lónyán, Tu- zséron és Tíszamogyoróson is megrongálódott útsza­kaszokat javítottak. Ebben a programban szerepel még á tunyogmatolcsi közúti vasúti híd és a fehérgyarmati mintegy háromkilométeres útszakasz helyreállítása, amelyre több mint másfél millió forintot fordítanak. A korszerűsítési program igen jelentős része'a Buda­pest—Záhony közötti 4-es főközlekedési útvonal Tég­lástól Ujfehértóig terjedő és Nyíregyházán is áthaladó szakaszának megépítése. Korszerűsítik a Kisvárda— fenek az ablakon. Süt a nap. Csillámlik az őszi ve- röfény. Munkára hív, türel­metlenül'■ integet. A gabona után még tele, gazdagon a határ. Az is mind érték, kincs. Es jövőre is keil a gabona, kenyeret, kalácsot sütni belőle. A kombájno­sok pedig már szinte mind át ült más gépre, amelyek­re most van szükség: szán­tani, szállítani, vetni. Hogy jövőre is legyen dolga a kombájnosoknak, teremjen bőséggel a föld — a mosta­ni után. így kicsi, rövid az ünnep­ség. Természetes tisztelet- adás csupán. Mindazok ne­vében is, akik nincsenek je­len. Mert egyetemes az ügy, egységbe fonja a tegnapot a holnappal. Asztalos Bálint — öt sín törésem volt, mióta itt vagyok, de ide­jében felfedeztem, egyik­ből sem lett baleset. A másik vonat jöveteléig mindig elhárítottuk a hi­bát. Egyik ez év február­jában történt. Futottam Meres János pályafenntar­tó brigádjához. Nagy hó volt, de három óra alatt kicseréltük a sínt. Egyszer meg minden erőmre szük­ség volt, hogy a nagy fel­hőszakadás után a homok­kal behordott sínt meg­szabadítsam. A nyárfák megnőttek Visszatérünk a vasúti őrházhoz. Díszrácsos park muskátli és szegfűágyak­kal. Szőlőlugas. Az öreg ál­tal nyolc évvel ezelőtt el­ültetett nyárfák megnőttek. Büszke rájuk. „Saját házam nincs. Ha nyugdíjba megyek, itt sze­retnék lakni”. Leteszi végleg a szerszá- mostáskát a vonalbejáró pá­lyaőr, aki becsületben őszült meg, s mindig ott volt, ahol tenni kellett az emberekért. Vásárosnamény közötti út­szakaszt „is. Ezeken az út­vonalakon a burkolatépítési munkák október 31-ig be­fejezésre kerülnek. — A Beregsurány—fehér- gyarmati összekötő út Kis- ar és Fehérgyarmat közötti szakasz szintén korszerűsí­tés alá kerül. A kivitelezés­nél nagy tömegben jelent­kező »és mintegy 35 e:er köbméter földet megmozga­tó munkák folyamatos vég­zését a kedvezőtlen időjá­rás hátráltatja. Mindezek ellenére a vállalat az útvo­nalakat határidőre, legké­sőbb november 30-ra átad­ják rendeltetésének, — tá­jékoztat Gaál Imre, a vál­lalat főmérnöke. Termelőszövetkezeti be­kötő utakat ez évben mint­egy 12 millió forint beru­házással 11 helyen építettek. Bekötéseket a meglévő, vagy építés alatt álló új telepítésekhez végeznek. Ed­dig öt bekötő út került át­adásra. Még ebben a hó­napban átadják a méhtelek! Uj Élet, a panyolai Szikra, a zsarolyáni Uj Barázda és a tiborszállási Rákóczi Tsz- ek bekötő útjait is. A MÁV-igazgatóságok ez évi 9 millió forintos meg­rendelésére a vállalat a Szerencs—nyíregyházi vas­útvonal villamosítási prog­ramjában Tárcái, Rakamaz és Nyírtelek állomások rak- területburkolási és útépítési munkáit vállalta. Rakama- zon és Nyírteleken legké­sőbb november végéig meg­történik a műszaki átadás. Felújításra kerülnek Hajdú- dorog, Kállósemjén. Vásá­rosnamény, Nyírbátor és Hodász állomások rakterü- letei is. Kállósemjénben szeptemberben. Vásárosnak ményban októberben, a töbj bi -állomásokon novembeí végén lesz meg az átadás. ün) Rajtra készen A „Vitává44 hadgyakorlat résztvevői között B. L. Tiszteletadás Farkas Kálmán Százmillió «S S3K«i&@l€Sl utak felújítására Októberben hefejezik a 4-es főút kor szei mítését 1966. szeptember 14.

Next

/
Thumbnails
Contents