Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-13 / 216. szám

A kölcsönk tekintély Az egyffe hivatalunkban pjgóta bajok voltak egy előadóval, s minthogy az előadó irányításáért az osz­tályvezető felelős — min­denki tőle várta az intézke­dést. Az osztályvezető azon­ban óvatos ember volt, s különböző elfoglaltságaira hivatkozva kitért a döntés elől. Egy napon azután fel­kereste őt a csoportvezető és arra hivatkozott, hogy az igazgató véleménye sze­rint is sürgősen le kell vál­tani a szóban forgó előadót. Az osztályvezető erre azon­nal intézkedett... Amint látjuk, egy tekin­télyt — jelen esetben az igazgatóét — egyszerre ket­ten is kölcsönkérték. A cso­portvezető a javaslathoz és az osztályvezető az intézke­déshez. Vajon miért volt erre szükség? Talán nem lehetett volna valóságos és józan érveket felsorakoztat­ni az azonnali döntés szük­ségessége mellett? De igen. Ilyen érvek elegendő szám­ban és súllyal rendelkezés­re állhatták volna, de a csoportvezető úgy vélte, többre megy, ha az igazga­tó véleményére hivatkozik. S ebben a vélekedésében — amint a példa is bizonyítja — nem csalatkozott. Miért? Természetesen nehéz be­látni az osztályvezető leg­bensőbb gondolataiba, de feltehető, hogy az előadó leváltásának ügye (és na­gyon rossz értelemben) hir­telen a ..saját ügyévé vált, mert az elejtett megjegy­zésből azt hallotta ki, hogy z igazgató ilyen értelmű öntést vár tőle. De az sincs dzárva, hogy az osztályve- stő már maga is régen ajlott ilyen döntés felé és alakinek az elmozdítása mkaköréből kényelmetlen adat, járhat bizonyos nép- jrűtlenséggel is) éppen pora jött az igazgatói vé- nény. Ha az igazgatónak :z a véleménye, mindjárt ;bb a felelősség. A vál- i is, meg a lelkiismereti önösen az utóbbi ket- való félelem olykor öbbször teljesen in­diánul) valóságos „li- másként” nehezedik •e és úgy értelmezik tív vezetést, hogy szerűbb ügyek el- is napokig, vagy ésleltetik, mert a e néha várni kell, '/alaki tekintélyt n kapni. Nyilván- mindennek sem- oll ektív vezetős­ávra alkalmas, az értetlensé- rekben, akik tudják felfogni, .ha annyit vár­ügyek elintéző­talán leegysze- gokat ez a köl­csönkért tekintély, de na­gyon súlyos következmé­nyekkel járhat. Milyenek lehetnek ezek a következ­mények? Először is: rendkívül nagy esélye van a tévedésnek. Az előadó például az osztályve­zető hatáskörébe tartozott, elsősorban ő foglalkozik ve­le, s ha az igazgató állást is foglalt egy futó mondat, egy megjegyzés erejéig, ezt nyilvánvalóan abban a meg­nyugtató tudatban tette, hogy az érdemi döntést alaposan mérlegeli majd az arra hivatott. Mégpedig megfelelő érvek és ellenér­vek birtokában. Másodszor: egy ilyen eset példát teremt arra, hogy érdemes kölcsön, kért tekintéllyel érvelni. Ilyen módon azután vissza­élésekre is alkalmat ad. Gyakorta előfordul, hogy akire hivatkoztak, nem ;s tud az egész ügyről semmit. Még gyakoribb — és te­gyük hozzá: veszélyesebb is — amikor a tekintélyét aka­ratlanul is kölcsönadó veze­tő hallott egyet-mást a dol­gokról, úgy futólag említet­ték is neki, mintegy „szájá­ba adva” a tetszést vágy- nem tetszést — és nem is sejti, hogy az ártatlan be­szélgetés során kölcsönkér­tek tőle valamit,, mégpedig nem is keveset: a tekinté­lyét. Ráadásul egy olyan ügyben, amelyről csak egy­oldalúan és felületesen tá­jékoztatták. Tegyük fel, hogy mindez nincsen így. Tegyük fel, hogy a „tekin­télyérv” jó és helyes ügyet szolgál. Akkor is hibás mód­szer. Mert ha ,a tekintéllyel „érvelő” vezetőnek meg kellene indokolnia a tiszt­viselők előtt az intézkedé­sét — alighanem bajban lenne. Benne talán eldönt- hette a kérdést az igazgató véleménye, de a munkatár­sakban — bármily kiváló ember is legyen az igazgató — nem döntheti el. Pedig az élet arra tanít bennün­ket, hogy a legjobb osztály- vezető, a legbecsületesebb igazgató, egyetlen vezető sem nélkülözheti az embe­rek állandó meggyőzését, a kis és nagy kérdésekben egyaránt. Nyugodtan ki­mondhatjuk: a meggyőzés­ben teljesen használhatat­lannak bizonyul a legjobb „tekintélyérv” is. Azután még egy: a te­kintély kölcsönkérése oly­kor kényelmi szempontból megszokássá is válhat. Mun­kastílussá. Mármost mi tör­ténik ott, ahol kialakul egy ilyen munkastílus, és egy­szer csak nincs kitől tekin­télyt kölcsön kérni? Mert ma mindenkitől megkövetelik, hogy saját fejével gondolkozzék. Orosz Szilárd Ij díj ázás — jobb eredmények Kialakult az egyéni felelősség a mérki Kossuth Tsz-ben A mérki Kossuth Tsz brigádvezetöinek alig tíz percig tart a másnapi el­igazítás megbeszélése. Pár éve ugyancsak ta­núja voltam a tsz-ben egy ilyen eligazító tárgyalás­nak. De az hosszú órákon át tartott, mégsem tisztá­zódott minden. Keresem a változás ma­gyarázatát. Szerencsére az irodában tartózkodik Tar István elnök, Képiró La­jos párttitkár, elnökhelyet­tes, Kazány Tivadar főag- ronómus. Minden termény Kerüljön a mazsura Azzal kezdik a vezetők, hogy az a bérezési forma, amelyet a különböző vál­tozatokból kialakítva ve­zettek be a tsz-ben, tel­jesen megváltoztatta a helyzetet. Mindenki gaz­dája a maga feladatának, nem hárítanak felelősséget másokra. Különösen a nö­vénytermesztésre vonatko­zik ez, ahol korábban a legtöbb baj volt. Most a növénytermesz­tésben eredményességi készpénzdíjazás van. Ez a kukoricánál minden meg­termelt mázsa után 40, burgonyánál, étkezési, mi­nőség után 40, vetőnél 50, etetésre, vagy ipari célra valónál 15, cukorrépánál 13, magkendernél 50 fo­rint. Dohány termelése 40 százalék, ugyancsak kész­pénzben. A kertészetben az értékesített áruk bruttó bevételének szintén 40 százaléka illeti meg a ter­melőt. Ma már nincs olyan, hogy rosszul végeznének el valamilyen vetést, kapálást. Minden növémyápoló ügye­li a maga részét, a ter­ményt nem engedi prédái­nk Máskor nem sokat tö­rődtek azzal, hogy a kocsi­sok cukorrépa kupac elé hajtották a lovat, had egyen; szállításkor csörgött az úton a tengeri, burgo­nya. Ilyesmiért szólnak a tagok, felszedik az elhul­lott terményt, hogy mi­nél teljesebben mázsálás- ra kerüljenek — magya­rázzák a vezetők. A díjazás másik oldala A mostani díjazási mód­szer — amelyet a könyve­lés a gazdasági szakirányí­tással közösen dolgozott ki és a közgyűlés szentesített — igen figyelemre méltó gazdasági eredményeket mutat. A nem éppen ked­vező időjárás ellenére is, a legfontosabb kapások holdankénti termésátlaga az alábbiak szerint alakul: vonta 10 forintot. A nö­vénytermelők „eszményi munkaegységük” szerint részesülnek előlegben Szükséges kenyérnekva- lót, szalmát, egységenként fél kiló árpát, burgonyát, 60 deka kukoricát' hatósá­gi áron válthatnak meg a tagok. 5000 forinttal több kereset Általános a tsz-ben a vé­lemény: ez a díjazási mód­szer közmegelégedésre ta­lált. Megszűnt a feszültség növénytermelő és más dol­gozó között. A szervezés könnyebedett, előtérbe ke­rült a minőségi munka, a személyes felelősség. A terméshozamok nyomán fejlődött a közös értékesí­tési lehetősége, a szövet­kezeti vagyon növelése. Most 400 kövér sertéssel, 80 ezer liter tejjel is töb­bet ad el idén a tsz, mint tavaly. Pillangós és egyéb szá­las takarmányokból, a köz­ismerten elterjedt 30 szá­zalékos módszerrel bizto­sítja a szövetkezet a közös takarmánybázist. A múlt évi, egy tagra jutó 7000 forint átlagkere­set, az idén mintegy 5000 forinttal növekszik a tsz- ben, Ez és a többi ered­mény pedig azt bizonyítja, hogy a mérki szövetkezeti gazdák helyesen alakították ki sajátos díjazási rendsze­rüket. Asztalos Bálint Tudósítónk írlat Segítettek a Aatalok Záhonyban sokrétű épít­kezés folyik. Az egyik léte­sítménynél komoly akadály merült fel: kapcsolótáblára lett volna szükség az ener­gia biztosításához. Sajnos a gyártó vállalat, — a Vil­lamoselőszerelő Vállalat — csak 1967. III. 31-vel igazol­ta vissza a rendelést, viszont legkésőbb 1966. szeptember 15-re szükség van a beren­dezésre. A beruházási szervek és a KISZ csúcsvezetőség kéré­sére a Villamoselőszerelő Vállalat KISZ alapszerveze­te, fiatal kommunistái, munkaidő után. szabad ide­jük egy részét feláldozva el­vállalták, hogy 1966. au­gusztus 31-re elkészítik a kapcsolótáblát. Igyekezettel dolgoztak, a IX. pártkongresszus tisztele­tére. A jól szervezett mun­kának meg is lett az ered­ménye, a fiatalok a vállalt határidőre elkészítették a kapcsolótáblát. Köszönjük a Villamoselősze­relő Vállalat ifjúsági kollek­tívájának és KlSZ-szerve- zetének a segítséget, mert ez lehetővé tette a létesít­ménynek fél éwei előbb történő üzembe helyezését. Gál Gyula, KISZ KB szervez6 Záhony Százmilliós termelés jövőre a VAGEP-nél Megkezdik a dömperalkatrészek gyártását Késik a fejlődést biztosító beruházások megvalósítása Az idei átlagok, a bizton­ság kedvéért inkább sze­rény, általában óvatos becslésen alapul. De ebből is világosan kiderül, meny­nyit keresnek a tagok az egyes növények termelésé­vel. Kukoricánál például, egy hold termeléséért (30x40) 1200 forintot kap készpénzben a növényter­melő. Hasonlóan egyszerű számítást igényel a többi növényféleség is. A kerté­szetben pedig, 1 hold pa­radicsom gondozása után, átlag 4000—4500 forint ré­szesedés jut. Természetesen, a talaj­előkészítést, s aminél le­het a vetést, ápolás köny- nyítését (ekekapázás) és szállítást a közös gép- és fogat végzi. A díjazás má­sik oldala viszont megkö­veteli, hogy a termeléshez tartozó összes rész­munkák is kielégítően el legyenek végez­ve : szárvágás, válogatás, tisztítás és dohánynál a fűzés, simítás, csomózás. Palánták nevelése munka­egység jóváírásért törté­nik. Míg a növénytermelés­ben a kimondottan terme­lői munkáért jár eredmé­nyességi készpénzdíjazás munkaegység nélkül, az egyéb munkában résztve­vők egység jóváírást kap­nak. Traktorosok műszak­normánként talajmunkák­nál 60 forintot keresnek, míg szállításnál munka­egységet és prémiumot. Az állattenyésztésben dolgozók munkaegységet kapnak és célprémiumban részesülnek. A tsz vezető­sége fél évenként értékeli az állattenyésztés helyzetét, s az ott dolgozókat ér­dem szerint cél jutalomba részesíti. így például, a kocagondozók — a leg­utóbbi értékelés alapján — S—3 darab süldőmalacot vihettek haza jó munkáju­kért. A tehenészek pedig, minden kifejt liter tej után 50 fillér eredményes­ségi jutalomban részesül­tek. Az előlegezést pedig úgy oldották meg a szövetke­zetben, hogy a munkaegy­séges dolgozók szerzett egységeik után kapnak ha­A Kohó és Gépipari Mi­nisztérium megbízottaival folytatott tárgyalások ered­ményeképpen újabb, jelen­tős termelési értéket képvi­selő munkát kapott a Nyír­egyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat. A mar megkötött szerződés értel­mében a VAGÉP vasvázas színek, fémkeretek és szer­kezeti elemek gyártását kezdi meg jövőre. Ennek értéke mintegy húszmillió forint. A minisztérium felügyele­te alá tartozó vállalatoknál történő profiltisztítás módot adott arra is, hogy az üzem­fűrészgépek első darabjai már készülnek, s még ez évben rátérnek a sorozat- gyártásra. A vállalat ez évben hat­vanmillió forint értékű ter­mék előállítását tervezte. Az új munkák jövőre újabb 36 millió forintot je­lentenek, ami húszszázalé­kos felfutást jelent. A VAGÉP 1967-ben tehát már közel százmillió forint termelési értéket állít elő, s a város jelentős gépipari üzemévé válik. Jelentősen segítené mun­kájukat, ha az év végére a_ közösségézt dolgoznak amarás Mihály „leitárja“ .ga riportját így kez- .íamarás Mihály: „Az unkám nem látványos, .lkat szabok, varrók, nád­it csövezek, átalakítok, sok apró bosszúságtól megszabadítom az em- oereket. Ha elromlik a tás­kán a cipzár, jönnek hoz­zám. Habszivacs kabát, bőrnadrág, divatos női ruhák, — mind az én pro­filom.” Akad azért más érdekes­sége is? „Hogyne, hisz nem unat­kozik itt az ember. Ha végzek a szabóműhelyben, kezdődik a második mű­szak, a tanácson, a tűzol­tóparancsnokságban, és még ki tudja hány helyen. De megéri, már 180 családnak ad jó vizet a 4,5 millióból épült törpe vízmű, min­den 300 méteren van ki­folyó. Azelőtt egyetlen kút volt Gáván, az is több­ször volt rossz, mint jó, Aztán elkezdtük ezt a törpe vízmüvet szervezni, sok vesződséggel járt, előbb úgy volt, Vencsellő- vel közös lesz, mikor el­készült a glóbusz, magunk­ra maradtunk. Házról- házra kellett járni, hogy ne essen kútba ez a do­log”. És a többi elfoglaltság? „Kiverekedtük a villanyt a Hadház utcának, járdát építettünk a Kossuth tele­pen, a tanyán. Következik a művelődési ház, amit fel akarunk építeni, 300 ezer forintot tartalékolunk rá és még iskolai tanterem is kellene. Ezek persze na­pi gondok...” Mit mond a család? „Hogy már megint mégy? Dehát menni kell, nemcsak itt a községben vannak elintéznivalók. A vásárokat ts járjuk, leg­utóbb hitelesítés nélkül árultak hordókat, és ez nem szabályos. Másutt pondrós kolbászt találtunk. Mivel pedig helyettes tűzoltópa­rancsnok is vagyok, ott is akad elfoglaltság, nemcsak tűz esetén. Díjat nyertünk a megyei versenyen”. Hogyan fér össze a két­kezi munka és a társadal­mi? „Összefér — kikapcsoló­dás. És az sem zavar, hogy nem tartanak aktatáskás embernek, ahol kopogok éppúgy tárgyalnak velem, — legyen szó a törpe víz­műről, iskola, útépítésről, egyéni ügyekről, — mintha nekem is lenne íróaszta­lom, hatásköröm. És van is hatásköröm, a falutól kaptam”. Hány éve csinálja? „Tizenhat éve dölgozom a ktsz-ben, alapító tagja vagyok. Azóta megvannak a pótfunkciók is. Persze nem feledkezem meg ma­gamról, a családról sem. Tavaly rakodómunkát is vállaltam, kellett a pénz, a nagyobbik fiam egyetemis­ta, közgazdász lesz. De az ilyen mellékes munkára csak egyszer került sor. Lehet itt épp eleget dol­gozni, ha sürgős a munka, — mint most a tiszaber- celi iskolának a függö­nyök, még a vasárnap dél­előtt is rámegy. Mert a megrendelő nem várhat.” Végül egy kis „leltár” a pótfunkciókról ? „Községi és járási ta­nácstag vagyok, a népfront helyi titkára, községi tűz­oltóparancsnok-helyettes, a törpe vízmű igazgatósági tagja, az ipari és kereske­delmi állandó bizottság tagja. Több nem jut eszembe”. Fejezzük be azzal, hogy ezt a munkát nem lehet befejezni. A gondok, bajok mindig új formában je­lentkeznek, az elkészült törpe vízmű után követ­keznek a többi ■ „nagy fák”, amibe Kamarás Mihály nem restelli belevágni a fejszét. S eddig mindig ő győzött, nem pedig a fa. PG. ben eddig nem készült ter­mék gyártását is átvegyék. Uj gyártmány lesz jövőre a VAGÉP-nél a dömperalkat­rész. A szerződés értelmé­ben a dömperekhez forgó- és rakodó alkatrészek gyár­tását kezdik meg már ja­nuárban. Ez a munka mint­egy 12—15 millió forinttal növeli a termelési értéket. A gyártáshoz szükséges gépek, felszerelések, beren­dezések átadását, illetve át­vételét már megkezdték, egy részét már je is szállí­tották Nyíregyházára. A tel­jes átvétel — a zökkenő- mentes átmenet biztosításá­ra folyamatosan — április­ban fejeződik be. A vállalatnál természete­sen jövőre is folytatódik a már hagyományos termé­kek gyártása. Azonban je­lentős felfutás lesz még az ez évben megkezdett gal­vanizáló berendezések tar­tozékai és a keretes fűrész­gépek gyártásánál. A keretes átadásra tervezett műhely- csarnok elkészülne. Az egy­millióháromszázezer forin. tos költséggel épülő létesít­mény építése azonban von­tatottan halad. Az ÉM Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat még csak az alap lerakását kezdte meg, 's félő, hogy nem készülnek el december 31-re. Ugyan­csak lassú ütemben készül a fürdő-öltöző rekonstrukció­ja is. A munkások kényte­lenek a szabad ég alatt tisz­tálkodni. Jó lenne, ha az építőipar na­gyobb erőfeszítéseket tenne , a vidéki ipar fejlesztésében e fontos bázist jelentő üzem fej’ődésének előmoz­dításában. Tóth Árpád 1966. szeptember 13, növény tavalyi tér a>és idei termés kukorica 20 mázsa (csöves) 30 mázsa burgonya 55 mázsa 99 mázsa cukorrépa 113 mázsa 150 mázsa magkender 2,5 mázsa 5 mázsa dohány 4 mázsa 7 mázsa

Next

/
Thumbnails
Contents