Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
KomerQ és ütőképes az NDK nemzeti néphadserege írta: Kurt Erhärt a (ezredes így háborúzik Amerika Vietnamban „Felsőbbrendű" gyilkosok Tíz éve alakult meg az NDK nemzeti néphadserege, az első olyan hadsereg német földön, amelynek célja nem a háború, hanem a béke fenntartása. Az NDK nemzeti néphadserege szocialista hadsereg. Felépítése, haditechnikai eszközei és kiképzési módszerei a hadtudomány legújabb eredményeit tükrözik. Az NDK hadügy- minisztére, Heinz Hoffmann hadseregtábornok egy konferenciáján megállapította: „A nemzeti néphadsereg modem, szocialista hadsereggé válása az első perctől kezdve a szocialista katonai koalíció keretében és annak szerves részeként zajlott le. A párt és a kormány előrelátó katonai politikájának gyakorlati eredménye volt az a tény, hogy az első egységeket már létrejöttük után két évvel alárendelték az egyesített parancsnokságnak és, hogy röviddel ezután már egész csapattesteltet vontak be a Varsói Szerződés szolgálati rendszerében. Ez mindenekelőtt azért vált lehetségessé, mert sem jellegében, kiképzési módszereiben, felépítésében, felszerelésében, a politikai nevelőmunkában és az operatív taktikai vezetőelveket tekintve nem álltak fenn lényeges különbségek az NDK néphadserege és a többi szocialista hadsereg között”. Ebben rejlik annak magyarázata is, miképpen tudott a nemzeti néphadsereg rövid idő alatt a Német Demokratikus Köztársaság védőpajzsává válni. A nemzeti néphadsereg megalakulása óta, — a hadászat forradalmi fejlődésével lépést tartva — korszerűsíti fegyverzetét, s ma már abban a taktikai rakéták is szerepelnek. Ezzel egyidőben magas szintű katonai és haditechnikai irányítókat képeztek ki. Míg 1956-ban például 66 tiszt között még csak egy technikus, vagy mérnök volt, 1965-ben már 7 tisztnél áll fenn ugyanez az arány. Megközelítőleg azonos személyi állománynál a technikai-harcászati eszközökkel való felszerelés, mind minőségi, mind mennyiségi tekintetben sokat változott 1957 óta. 1957-ben a motorizált védelmi egységek csak speciális páncélkocsikkal rendelkeztek, felszerelésük napjainkig kiegészült kerekekkel és lánctalpakkal egyaránt ellátott páncélosokkal. Míg tíz évvel ezelőtt a páncéloselhárító egységek felszerelése főként a második világháborúban alkalmazott ágyúkból állt, addig ma korszerű lövegek, — elsősorban a 85 mm-es ágyú és az azonos kaliberű önjáró ágyú, továbbá kisebb, 57 mm-es ágyú, — állnak az egységek rendelkezésére. Az egykori fegyvereket felváltották az irányítható pánceloselhári- tó rakéták és ezzel nagymértékben növekedett a páncéloselhárító egységek ütőereje és mozgékonysága. Ehhez hasonló a gyalogsági fegyverekben bekövetkezett fejlődés is. Ma a „Kalasnikoje”-fegyverek, géppisztolyok és gépfegyverek, nemcsak a tüzelés sebességének és a tűzerőnek növelését teszik lehetővé, hanem a szocialista hadseregek egységes felszerelését is jelentik, azt, amit a NATO-szakemberek évek óta képtelenek megvalósítani a maguk hadseregeinél. A hagyományos tüzérségi fegyverek, melyeket a mo- der háború követelményeinek megfelelően fejlesztettek tovább és tökéletesítettek, fontos kiegészítői a rakétáknak. Akár a zászlóaljak könnyű lövegeiről, akár az ezredek középkaliberű lövegeiről van szó, valamennyi kicserélődött korszerűbbre 1956 óta. Nem csak a szárazföldi haderő fejlődött, a légi haderő és a népi flotta is hatalmas fellendülést ért meg. A légi flottánál a modern szuperszonikus vadászgépek rég kiszorították a MÍG—15-ösöket. Ma gyors hadihajók jelentik a népi flotta ütőerejének magját, rajtuk több, speciális rakétakilövő berendezés. Fegyvereink jó kezekben vannak, mert a munkások és parasztok fiai öltik magukra a nemzeti néphadsereg egyenruháját, s ismerik feladatukat a béke védelmében. Peking, (TASZSZ): Kínában mind a fővárosban, mind más városokban folytatódik „a nagy proletár kultúrforradalom”. A vidéki főiskolák és középiskolák hallgatói, — akik tapasztalatcserére utaztak Pekingbe — most hazatérnek. A pekingi második női középiskola „vörösgárdistái” követelték, hogy szeptember 10-ig minden Pekingbe érkezett „vörös- gárdista” hagyja ed a váUjaEtó aégy atatrikai tétet lőttek le a m-lrn Hanoi (MTI): A VNA közli, hogy késve beérkezett kiegészítő jelentések szerint a vietnami néphadsereg az elmúlt napokban Quang Binh tartomány felett további négy amgrjitai |?epü}pg,épet gemr misífeit meg, amivel a VDK területe felett lelőtt amerikai repülőgépek' "szama szeptember 5-ig 1397-re emelkedett. A Hanoi r^dip kedd este összefoglaló jelentést közölt arról, hegy június 29-e óta, amikor az amerikai bombázógépek megkezdték támadásaikat Hanoi és Haiphong külvárosai ellen, az észak-vietnami légvédelem naponta átlag négy amerikai gépet lőtt. le, az elmúlt két hónap alatt összesen 250-et. Erii csapatösszevonások a gemi loiárin Kairó (MTI): Jemen kairói nagykövetsége közleményben sorolta fel a Jemen ellen nemrég elkövetett brit támadásokat és rámutatott arra, hogy a megszállt dél-jemeni terület hatóságai folytatják Jemen ellen irányuló provokációikat és agressziójukat. A Jemeni Arab Köztársaság ellen gazdasági blokádot szerveznek, elvágják a összeköttetést Jemen és Aden között Kotoba városkát bombázzák. Most újabb csapaterősítéseket vezényelnek a jemeni határra. Szeptember 3-án egy brit regülőgép- anyahajó Mabun szigetén tengerészgyalogos és páncélos egységet tett partra. A repülőgép-any aha jóról felszálló gépek több ízben berepültek Jemen légiterébe és Hodeida városban tüzet nyitottak egy katonai létesítményre. rost. Felhívásukban megállapítják, hogy a fővárosba érkezettek körött sok az „ártalmas elem” akik „aknamunkát folytatnak” és ha nem tisztítják meg tőlük a várost, nehéz lesz szavatolni a vezetők biztonságát az október elsejei nemzeti ünnep idején. Peküngben sok helyen még nem takarították el a „forradalmi vihar” következményeit A „pihenő buddha” híres múzeum- templomában szanaszét heBizonyára sokan kiváncsiak arra, milyen emberekből áll az amerikai hadsereg, amely oly gátlástalanul követi el a nemzetközi jogba ütköző tetteit a vietnami nép ellen. Hasonlítható-e más imperialista hadsereghez? Sokan emlékeznek Magyarországon a hitleri fasiszta hadseregre: amíg támadásban volt, sikert ért el. Barbár és fanatikus, az első világháború után kötött szerződések revíziójának gondolatától megszállott, faji előítéletekkel teli katonaság volt ez, amelynek gazdagodást, világuralmat ígértek. Katonai vezetőinek ravasz, az ellenség gyengéit jól ismerő terveivel, a korszerű technika segítségével sok kezdeti sikert ért el ez a hadsereg. Erkölcsi tartása együtt omlott aztán össze e célok reménytelenné válásával, a szovjet fronton elszenvedett sorozatos vereségek nyomán. Franciaország katonai erőit másféle indulat fűtötte az 1950-es években a vietnami, majd az algériai fronton: „Micsoda hálátlan népség! Mennyit költöttünk gyarmatainkra, és ez a köszönet!” — ezt mondották. A francia katona különösen ha maga is a gyarmatokról jött, attól félt, hogy a területek elvesztése lerontja életszínvonalát. Indokína és Algéria földje tízezerszámra takarja a „gloire” e megszállottjainak porát. A katonai sikertelenségek sorozata mért halálos csapást a francia nagyság e szellemi és fizikai képviselőire is. Az amerikai katonák azt állítják, hogy ők nem akarnak hódítani. Váltig hangoztatják, hogy csak segítségül jöttek Nguyen Cao Ky kormányának. „Ha megmentették” Dél-Vietnamot — ahogy ők mondják — „a vernek a régi kultúra szétvert maradványai. Peking egyik parkjában lefejezték Csü Jüan, a hjres régi nagy költő emlékművét Quayaquil, (TASZSZ): Az Ecuadori Kommunista Párt Központi Bizottságának hetilapja, az El Pueblo írja: Kínában kiterjedt provokációs cselekményeket követnek el a Szovjetunió ellen. A KP vezetőinek akciói objektive az amerikai imperialisták agressziós po- litikájját szolgálják. Vietkong támadásától”, felvették a nagy zsoldol és a külön jövedelmet a feketepiacról, mindjárt hazatérnek Amerikába, ahol aztán életfogytiglan élvezik a veteránoknak kijáró jelentős kedvezményeket, kitüntetéseket, a frontharcosoknak felkínált jó állást és nyugdíjat. Esetleg munkafelügyelők lesznek „valahol Ázsiában”. Ezek a fiatalemberek többségükben tanultabbak akár a német, akár a francia imperialista fegyveres erők egykori átlagkatonájánál. Büszkék az ő Amerikájuk gazdagságára, az Egyesült Államokban élvezett demokratikus jogaikra, és szerintük ők most ezt védik a „bolsevizmus”, a „sárga veszély”, a „káosz” ellen. Az amerikai iskolák hazafias szellemű nevelése mar regen a felsőbbrendűség, a gőg képét öltötte magára, régen átcsapott a más népeket lebecsülő, az Egyesült Államokat egyoldalúan magasztaló nacionalizmusba. Az első elemistától a végzős egyetemistáig minden gyereknek reggelenként fel kell esküdnie az amerijcai zászlóra. Á tankönyvek, a tantervek és" a fiatalságot befolyásoló egyéb nevelőeszközök a rádióig és a televízióig azt sulykolják: nincs több olyan’ gazdag és bőkezű ország a világon, mint az Egyesült Államok és nincs olyan dicső történelme sem másnak. Sehol sipcs ekkora jólét, ekkora árúbőség, ugyanakkor ekkora szabadság és demokrácia, mint az Egyesült Államokban. Más országokban laknak a bennszülöttek, akik boldogok, ha jut nekik valami csekélység a dollárból, ebből az egyedülálló csodaszerből. Persze, ezt meg is kell szerintük érdemelni. A szép hazát valóban szereti az amerikai átlagifjúság; érzésvilágában azonban valahogy így jelentkezik a hazafiság, miközben vigyázzban áll a csíkos-csillagos lobogó előtt. A középiskolák tanrendje is lehetővé teszi ilyen ferde szemlélet kialakulását A high schoolban egyetlen kötelező tárgy van az angol nyelv. A többiek közül szabadon választhat a tanuló ötöt. A felületes szemlélőnek ez úgy tűnik, hogy ez is a demokrácia sajátos megjelenési ' formája. Valóban azonban arról van szó, hogy a fiatalságot így tartják vissza a politizálástól, a szélesebb szemlélet megszerzésétől. A mai amerikai társadalomban ugyanis sokan műszaki, kereskedelmi, vagy ügyviteli pályára készülnek. Törpe kisebbség választ csupán olyan tantárgyakat tehát, mint a földrajz, vagy a történelem. Majd minden gyerek törekszik ezzel szemben a technikai alapismeretek elsajátítására. A high schoolokban rendes tantárgy például az autóvezetés. Floridában 14, az államok tö^’O- ségében 16 éyes korban autóvezetői jogosítványt kaphat az ifjú. Franciaország, a Szovjetunió, Brazília vagy Vietnam történetéről, az ottani népek életéről ugyanakkor jóformán semmit sem tud. Pontosabban: any- nyit csak, amennyit a propagandagépezet, a tv, a comics-lapok, a film elmond nekik erről. És az most a háború idején, érthetően vadul uszít Vietnam, a szo- szocializmus, az ázsiai felszabadó mozgalmak ellen. Igaz, a Vietnamban harcoló amerikai ifjak jelentős része nem áll meg a középiskoláknál. A többség két, vagy annál több éven át a főiskolára, vagy egyetemre is járt. A bonyolult fegyverek és szerkezetek kezeléséhez kell" is bizonyos fejlettebb műszaki tudás. A felsőoktatásban — ha valaki akarja — megtanulhat aztán sok mjpdent, akár a világ más részeiről is- De a hallgatók iöbhségét a magas kövgj.plmények miatt elsősorban a szorosan vptt szaktárgyak és a §port érqejríi. A filozófia, a történejem, a földrajz mostoha tárgyak ott is, s így, mire kész. munkaképes emberként kikerül az egyetemről, kialakul benne a kjvánt szerrjlpiet az EgypsüU Államok és a világ többi részének viszonyáról: „Minden vitában nekünk volt, van és lesz mindig igazunk?. „ötőlük veszünk nyersanyagot, mitő- lünk kapnak autót és más készárut — legyenek hálásak érte.” Nos, az ijyen szemléletű fiatalember nem sokat töpreng, ha parancsot kap egy- egy falu felperzselésére, hadi gáz alkalmazására, asz- szonyok, gyermekek legyil- kolására. Elég annyit mondani csak, hogy veszélyezteti Amprikát”. S ebben — sajnos — feltűnően hasonlít ez a katona egy másikhöz — aki a német társadalmat „veszélyeztető” polgári személyek ellen követett el jó" két évtizede hasonló bűnöket. Következik: Fájdalmas józanod ás. Máté György fl kínai Jtiifirimfata“ Halft esenésyel Jetem Rzsevszkaja: Hitler végnapjai - mítosz nélkül Fordította: Kiss Tamás \— Rattenhuber előtt láthatóan ismeretlen volt még egy körülmény, ami arra késztette Hitlert, hogy ilyen parancsot adjon Lingének. Az történt, hogy amikor a mérget a két kutyán — a nőstényen és a kölyökkutyán kipróbálták, a mérgezett kölyökkutya sokáig viaskodott a halállal és golyót eresztettek bele. Ezt először nem vették észre, csak a gödörben megtalált döglött kutyák boncolásakor fedezték fel. Az orvosok az alábbi következtetésre jutottak: „A kutyák elpusztítása feltehetően így történt: először megmérgezték, lehetséges, hogy egy kisebb adag ciánvegyülettel és a megmérgezett, agonizáló állatokat lelőtték;”. Hitlerben, miután megfigyelte, hogyan múlnak ki a mérgezett kutyák, kétség támadhatott a méreg gyors hatását illetően. „Linge belelőtt Hitlerbe”, — jelentette ki Rattenhu- ber, mert nem tudta, hogy a golyóra Éva Braunnak volt szüksége. A döntő érv Május 8-án, ugyanazon a napon, amelyen Karlhorst- ban aláírták a Németország kapitulációjáról szóló jegyzőkönyvet, — én- akkor még nem tudtam erről — Gor- busin ezredes hivatott és átnyújtott nekem egy dobozt azzal, hogy Hitler fogait tartalmazza és megőrzéséért a fejemmel felelek. Kopott, sötétbordó színű doboz volt, belül atlasszal levarrt puha béléssel — ilyen dobozokat készítenek az illatszer és üvegek, vagy az olcsóbb ékszerfélék számára. Most ebben rejtőzik a döntő érv, Hitler halálának megcáfolhatatlan bizonyítéka, amelyet ezenfelül hosszú évekre meg lehetett őrizni — nincs az egész világon két ember, akinek a fogai teljesen egyformák lennének. Ezen a napon, éjféltájban lefekvéshez készülődtem és az ajtót kulcsra zárva azon gondolkoztam, hogy mi lesz a dobozzal? Viszolyogtam attól, hogy a közelemben maradjon. A rendelkezésemre bocsátott szoba, az emeletes nyaraló földszintjén, meglehetősen kicsi volt. Az ágyon és mellette lévő éjjeliszekrényen kívül csak egy alacsony ruhásszekrény volt benne. Erre tettem a dobozt, hogy valahányszor felébredek, meggyőződhessem épségéről. De egyszerre meghallom, hogy a nevemet szólítják és a dobozt magamhoz véve az igen meredek lépcsőn felmegyek az emeletre, ahonnan az ea> gem szólító hang hallatszott A szoba ajtaja nyitva. Bisztrov és Picsko őrnagyok a rádiókészüléknél állnak és meredten figyelnek rá. Furcsa dolog, hiszen készültünk erre, mégis mikor végre felhangzott a bemondó szava: „A német fegyveres erők feltétel nélküli megadásáról szóló jegyzőkönyv aláírása”, meghökkentünk, zavar vesz rajtunk erőt— „A Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének megünneplésére?... Kitárt karokkal kiáltozunk túláradó örömünkben. Csendesen bort töltünk. A dobozt a földre helyezem. Hármasban hallgatva koccintunk és fellelkesedve, borzongva, elcsendesülve hallgatjuk, amint Moszkvából idáig száll az üdvlövések moraja. Május 9-nek reggelén szinte minden forr a Berlin— Buch-i kolónián. Az utcán egymást átölelve járkálnak katonáink. Várakoznak valami rendkívülire, valami elmondhatatlan ünnepre és vidámságra, amely emlékezetessé teszi a győzelem régen várt napját, míg itt is, ott is táncra perdülnek, valahol pedig énekszó hangzik fel. A helység utcáin összeölelkezett katonák járnak. A katonalányok sietve mossák a gimnasztyorkát. Mi, Gorbusin ezredessel ezen a reggelen új feladathoz fogunk — fel kell kutatni Hitler fogorvosát. Kurfürsterdamm 213. Az épségben maradt külvárosból újra beérünk a lerombolt Berlinbe. A romok néhol még füstölögnek. A város levegőjét a csaták korma tölti be. A fal romjain füstös színű, vörös vászondarab büszkélkedik — egy, a maguk csinálta zászlók közül, amelyet a harcosok készítettek útban Berlin felé és a keblükön őrizték, hogy majd kitűzhessék a német fővároban. A nyomozás során eljutottunk ide, a „Charita” egyetemi klinika épülettömbjéhez. Az épületet álcázás céljából, szeszélyesen elhelyezett színes szalagokkal aggatták tele. Közölték velünk, hogy az egyiknek — a fül-, orr és gégeklinikának — a vezetője Kari von Aic- ken gégész professzor, aki Hitlert gyógykezelte. De hogy Berlinben tartózkodik-e, sikerül-e megtalálnunk, ebben nem vagyunk biztosak. Végre beérünk a klinika területére. Most közkórház működik benne. A pincében van, ahol a nedves, alacsony mennyezet alatt gyengén pislákolnak a lámpák. Ápolónők, szürke ruhában, fáradt arccal, komoran, hallgatagon végzik a dolgukat. Hordágyakon sebesülteket szállítanak. Itt, ebben a sötét, szűk pincében, a polgári sebesültek között különös élességgel érezzük a tegnap véget ért háború kegyetlenségét. Aicken professzor — maga, idős, szikár ember — csakugyan itt-tartózkodik. A vészterhes, tragikus napokban sem hagyta el helyét, rettenetes körülmények között dolgozott, de bármenynyire is rábeszélték, nem menekült el Berlinből a kapituláció előtt és példáját követve helyén maradt az egész személyzet. Atkjgér minket a klinika díszes homlokzatú, teljesen elhagyott épületébe. Igen, őt valóban elhívták Hitlerhez, torokfájdalmai miatt, de ez régen volt. még Hitler hatalomra tas- rülése ©lőtt. (Folytatjuk)
