Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-07 / 211. szám

A legértékesebb állásfoglalás »Igma’liodiigik, röviden ennyi ••• Fejezetek egy szocialista brigád történetéből Közel az ősz. Igen, erre kell most gondolni, járjon bárhol is az ember; közel az ősz, a nyaralásra már csupán az anzikszok és a fényképek tömege emlékez­tet; közel az ősz, s ez az időszak mindig, minden esz­tendőben a nyár utáni nosz­talgián túl serkent és sür­get: új időszakra, sőt: új esztendőre kell, s illik már ilyenkor készülődni. És ősz közeledtével sokasodik most is a munka, a vasút már csúcsforgalom kezdetét jelenti, a gyárakban a ter­vek hiánytalan teljesítése a cél, a földeken seregnyi feladat vár dolgos kezeket — most, az idén is hasznos, tevékeny, tennivalókban gazdag ősznek nézünk elébe. Néhány hónap múltán kongresszusát tartja a párt, s ez a>z esemény most is hosszú időre meghatározó lesz az ország életében. Az előkészületek már javában tartanak: taggyűléseiket tartják a pártszervezetek* s túl e tanácskozásokon, vi­tatkoznak, véleményt cse­rélnek mindenütt az állam­polgárok. Megbeszélik közös dolgainkat, országunk gya­rapodásáról, munkánk sike­reiről készítenek számadást, s együtt gondolkodik a jó­szándékú emberek sokasá­ga: mi az, amin javítani kel­lene, miben, s hogyan jut­hatnánk előbbre gyorsabban, határozottabban, mi fékez, s melyek azok az erők, ame­lyeket mozgásba kell, vagy kellene hozni, hogy telje­sebb legyen a siker és ke­vesebb a gond. Felemelő érzés végigtekinteni most a politizáló, közösen gon­dolkodó országon, s hali­ga'ni sok ilyen beszélgetést: a mondatokból, a közbeszó­lók szavaiból Szabolcs­tól Zaláig mindenütt a gazda felelőssége csendül ki. Úgy is mondhatjuk: egész közeli — sok tekintet­ben távolabbi — jövőnk meghatározásáról van szó, s ebben milliónyi ember érzi személy szerinti felelősségét, s elhivatottságát, hogy a döntéshez hozzájáruljon, hogy véleményt mondjon, hogy része legyen saját és országa sorsa meghatározá­sában. Csak örvendezni, le­het, hogy közéle'ünk ilyen eleven, friss, alkotó és segí­tő erőktől duzzadó. Ám, amennyire igaz, hogy széles körben, minden lehetséges fórumon jó meg­vitatni, , megbeszélni köz­dolgainkat, annyira az is igaz, hogy a politizálás va­lódi, belső tartalmát az ad­ja, ha közben előbbre ju­tunk egyszerű, mindennapi munkánkban is. Ami mun­ka a következő hónapokban, s már most, már ma előt­tünk áll, kettős, de tartal­mában egységes, félreérthe­tetlenül egyértelmű. Poli­tizálni kell országos dol­gokról, vitatkozni kell a jövőről, de úgy, hogy köz­ben sikerre vigyük mostani terveinket, hogy ne marad­jon műveletlenül egyetlen talpalatnyi föld sem, hogy az exportszállítmányok idő­ben a megrendelőhöz ke­rüljenek, hogy átadjanak az építők minden házat, hogy — s ez a végső, a belső lé­nyeg — tovább bővüljön, erősödjék az a gazdasági háttér, amely a politika alapját adja. Vitatkozunk most sok mindenről, elisme­réssel adózunk évek ered­ményeinek, s bíráljuk a hi­bákat. S éppen mert vitat­kozunk — a viták örök tör­vénye ez — a szavát halla­tának is állást kell foglalnia. Feltétlen fontos állásfogla­lás az a sok-sokezer véle­mény, amely helyesli az országos politikát, de fi­gyelemre méltó az is, ha va­laki — az általános elisme­rés mellett — egyben-más- ban kritikát mond. Mégis: a legértékesebb állásfogla­lás az, amely a szóban el­hangzó vélemény mellé tet­teket is felsorakoztat S az ilyen hozzájárulásnak, az ilyen tartalmú vitatkozás­nak ma ezer és tízezer je­lét látjuk. Mind közül ki­emelkedik az a vélemény- mondás, amelyet a közhasz­nálatú szóval kongresszusi versenynek nevezünk. Alig néhány hónapja kezdődött ez a vetélkedés, s ma már országos mozgalomról be­szélhetünk, iparban, mező- gazdaságban, az élet min­den területén. Jó célok, be­csületes elhatározások és új sikerek: ezek a legfőbb jellemzői ennek a tettekben mérhető vitának. Tartalmá­ban pedig az, hogy aki in­dult a versenyben, elhatá­rozta, hogy jobbat, korsze­rűbbet ad a hazának, hozzá­járul a jövedelmezőbb munkához, több szívvel és odaadással végzi teendőit, s ezzel elősegíti, hogy a he­lyes politika ott a gyárban, vagy a tsz-ben is még át­fogóbban, még teljesebben érvényesüljön. Éppen ezért mondha* juk és fogalmazhat­juk: a kongresszusi verseny országos méretű politikai állásfoglalás, tevékeny rész­vétel a jelen formálásában, s a jövő tervezésében. Az összefüggés egyálta­lán nem elvont. Nagyon is közvetlen kapcsolatról van szó, s hogy ilyen ará­nyú a verseny, s hogy olyan „ kézzelfogható eredményekre vezet, mint amelyek tanúi vagyunk nap nap után, azt bizonyítja, hogy emberek százezrei ismerték fel vi­lágosan ezt az összefüggést. Az országos politika cél­ja: a haza és a nép felemel­kedése. S aki végrehajtja ezt a programot, a dolgozó ember, most a versenyben többet és jobbat ad. erőtel­jesebben és sokoldalúbban járul a tervek megvalósítá­sához. Az idei ősz az ilyen poli­tizálásé, amikor egybeforr jelen és jövő. amikor széles körben végigtekintünk az országon, mérleget készí­tünk, s tettek sokaságával járulunk hozzá, hogy a számvetés minél kedvezőbb legyen. Vagyis őszünk a ter­mékeny viták és teremtő tettek időszaka, tanácsko­zunk és dolgozunk. véle­ményt mondunk és alkotunk, együtt, egyidőben. Mert rendünk természeté­ből fakad, hogy csak igy: szót értve és sikereket gya­rapítva lesz virágzóbb, s gazdagabb a haza. Fodor Ferenc lakatos fia­tal, alig 28 éves. Naponta jár be Levelekről. Azt mondták róla, találékony ember. Más lakatos körül­járja a munkát, 6 rneg csak nekikezd, és — míg más nézegetné — ő már készen is van. — Érzéke van a hibák­hoz — mondják róla. — Nyomban ott nézi, ahol van. És ez itt nagyon fon­tos. — Másoknál látja az em­ber, összevesznek. No, ez a brigád nem olyan, minket csak úgy hívnak, hogy ,,csendes brigád.” — Különben kezdettől fogva tagja vagyok a bri­gádnak. Előzőleg nyolc évet lehúztam bányában. Hogy lett a konzervgyár, nem kell olyan messze járnom. Vasárnap a gyárban és Egerben A naplóban, a brigád történelmében sorakoznak a bejegyzések, amelyek fő­ként a napi munkát jelö­lik. De akad érdekesség is: „1965. május 30. Vasár­nap is dolgozunk, mert a sok variáció nagy kiesést jelentett.” Ezután a felülbíráló bi­zottság véleménye; A bri­gád a vállalásában szerep­lő munkákat, valamint a ter­ven felül rájuk bízott fel­adatokat jó minőségben, határidőre elvégezte. Augusztus 10. a paradi­csomvonalon a próbaüze­melés közben kijavítottuk a hibákat. A vonalat átad­Rozsálytól Tímárig, Zsurk- tól Penészlekig több száz automata kapcsolja az utcai áramot. A közvilágítási nap­tár szerint beállított auto­maták pontosan működnek. Szeptember elsejétől tizedi­kéig 18 óra 33 perctől haj­nali négy óra hat percig a megyében közel harmincezer lámpatestet tartanak ébren, látják el éltető, fényt adó villamos energiával. Egymillióhétszázezer watt teljesítmény az év három- ezer-nyolcszáztizennégy sötét órájában. Kevesen tudják, hogy ez a „fényűzés” a me­gyében ez évben már több mint nyolcmillió kilowatt­órát igényel, és ezért az árammennyiségért a nyíregy­házi üzletigazgatóság majd­nem 13 millió forintos vil­lanyszámlát állít ki. Húsz évvel ezelőtt még a negyed­milliót is alig haladta meg ez a kiadás. Ma már a leg­kevesebb közvilágítási égő­vel rendelkező Magosliget is több mint öt és fél ezer tűk. A nap eseménye még az önkéntes és térítés nél­küli véradás. A brigád tel­jes létszámmal megjelent embertársaink segítésére. Augusztus 23. A láda- szállító pályát átadtuk. A ládamosásra Fodor László brigádvezető újítást adott be. Választ még nem ka­pott. Augusztus 29. Vasárnap van. a brigád és a patro­náló tagok közös kirándu­lásra, Egerbe mennek. Őjabb három hónap És sorakoznak a napló­ban a bejegyzések: Szeptember 15. Fodor Lászlót a gyár háromna­pos tanulmányútra küldte a Kecskeméti Konzervgyárba. Szeptember 29. Munka után kollektiven megnéztük a „Vörös és fekete” című filmet. Krakomperger Fe­rencet a brigádvezető meg- i óvásban részesíti, mert másodszo- vonta ki magát a közös programból. Október 11. A KISZ- szervezet részére hulladék­ból röplabda hálótartót ké­szítettünk. December 5. Fodor Lász ló újabb újítást adott be, melyet elfogadtak. December 28. Közösen megnéztük nemzet' drá­mánkat, a „Bánk bánt”. És a napló legutolsó be­jegyzése; Az értékelő bizott­ság javasolja, hogy a ter­melési tanácskozás ítélje oda a brigádnak a „szocialista” címet. Az értékelésnél fi­gyelembe vettük, hogy a forintot fordít erre a célra. A legnagyobb fényfogyasz­tó természetesen a megye- székhely — Nyíregyháza. — Az utcák, terek megvilágí­tását itt jelenleg több mint kétezer normál égővel és közel ezerhatszáz korszerű higanygőz- és neonégővel el­látott lámpatest szolgáltatja. A nappali fényt sugárzó hi­ganygőzös lámpatestekben például két, egyenként 125 wattos izzó szolgáltatja a fényforrást. A város közvi­lágítási áramszámlája máé megközelíti az évi hárommil­lió forintot. Nyíregyháza után sorrend­ben Fehérgyarmat, Mátészal­ka és Kisvárda következik. Kisvárdán a korszerűsítés most kezdődik. Fehérgyar­mat közvilágítási áramszám­lája már meghaladja a 350 ezer forintot évente. Hasonló összeget költ erre a célra Mátészalka is. A nagy fo­gyasztók közé tartozik még Nyírbátor és Nagykálló. A megyeszékhely és a már fel­sorolt öt község közvilágítási villamosenergia-fogyasztása a megyeinek mintegy felét ve­szi igénybe. A közvilágítás fejlesztésé­re a TITÁSZ a megyében ez évben kétmillióhatszáz­ezer forintot fordít. Ebből a város mintegy kétmilliót kap. A korszerűsítésre jellemző, hogy Nyíregyházán ebből az összegből csak mintegy két­százezer forintot fordítanak a hagyományos izzókkal el­látott lámpatestek felszere­lésére. A többit a nagyobb fényerőt biztosító higanygőz- és fénycsöves lámpatestek szerelésére fordítják. Fej­lesztésre a következő évek­ben is hasonló összegeket fordítanak a megyében. A közvilágítás korszerüsi- tése, a lámpatestek számá­nak növelése természetsze­rűen magával vonja az áramfogyasztás növekedését is. Jövőre a fogyasztás újabb 15—20 százalékos emelkedé­sével számolva már mintegy tizenötmillió forintos közvi­lágítási áramszámlával kell számolni a megyében. (tá) brigádot a műszaki vezetés sok terven felüli feladattal bízta meg. Fenyítés házilag A legálmosabb és a leg­vidámabb brigádtag az alacsony, fekete Csont Je­nő. — Itt dogozott a bará­tom, azért kértem, hogy he­lyezzenek ide. Nem beszélt ő róla, hogy milyen ez a brigád, látja azt az ember. Most is hétfőn, mi történt? Már a hatodik vasárnap voltam műszakban. aztán elmentünk egy kicsit szó­rakozni. Elkéstem, mert a mamám is itt dolgozik ugyan, de 6 kiment a piac­ra, és nem költött fel. Azt mondja Laci bácsi, ne hü­lyéskedjek, mert ebből bot­rány lesz. Huszonkét éves szerszám­lakatos. Mikor a fenyítést elmondja, látszik az arcán, rosszabbul esett neki. mint­ha pofont kaoott volna. — Laci bácsinak külön­ben nyugodtan megmond­hatja az ember, ha nem úgy lát valamit, mint ő. Kiadja a munkát. plma?va- rázza, s ha én másképp aka­rom, megmondom neki. Nem őrről meg, bár ő ta­pasztalt melós. Ha az érdek úgy kívánja A napló legújabb bejegy­zései ; 1966 június 8. A szak- szervezeti felülvizsgálat: A munkákból a brigád lelke­sen kiveszi a részét, de a munkahelyi rendet javítani kell. Június 18. Csont Jenő tíz percet késett. Június 15. Ma volt_a_pa- radicsomvonal átadasa. Mind a négy egyszerre üze.| melt. A vállalt határidőt1' betartottuk, s az előirány­zott 2600 munkaóra helyett 1200 óra alatt végeztük el a nagyjavítást. Fodor László brigádveze­tő halk szavú ember. Ra- kamazról jár be. — Négy ember kivételé­vel nőtlen fiatalokból áll a brigád. Ahol ennyi csinos nő van, ott a fiúk biztosan elfeledkeznek magukról. s udvarolhatnak egy kicsit. Különben mit mondhatnék róluk? Szorgalmasak, lelki- ismeretesek, szófogadók. Le­mondanak szabadságról, szórakozásról, ha a gyár érdeke igy kívánja. Ipar­kodunk — ennyi röviden a mi életünk. i Kun István A tiszaberceli általános iskola nevelőtestülete a helybeli Bessenyei Termelő- szövetkezet vezetőségének meghívására határszemlén vett részt. Elindulás előtt a tsz elnöke ismertette a tsz munkáját, eredményeit, va­lamint távlati terveit. Kinn a határban az egyes táblák­nál a növénytermesztési ag- ronómus beszélt az agrotech­nikai követelményekről, és annak nyomán elért ered­ményekről. A 'burgonyatáb­lánál a szedési munka folyt, gépi és kézi erővel. A peda­gógusok kézről kézre adták a fél kilónál is súlyosabb burgonyagumókat, s a tsz- elnök engedélyével néhány darabot el is vittek maguk­kal bemutatás céljára. A határból a tsz majorjá­El meny this A biztosítási és önsegélye­ző csoport tagjaként a kö­zelmúltban szegedi társas- utazáson vettem részt. Igen sok élményben volt részünk. A gazdag program és a jó szervezés az Állami Bizto­sító munkáját dicséri. Ez a kis kirándulás is, — ama­M eg jegyzés: Drága szórakozás Évek óta gondot okoz a népművelés irányítóinak, hogy megtalálják a művelő­dési létesítmények tervezé­sének, kivitelezésének leg­jobb módját. Készülnek már lépcsőzetesen megvalósítha­tó művelődési tervek, — mozi, művelődési otthon, könyvtár, klubszoba építésé­re. A cél, minél jobban ki­használni, összehangolni a munkát. Többek között: miért építsen külön drága költségen mozihelyiséget egy-egy község, ha a műve­lődési otthont filmvetítésre is alkalmassá teszik. Sajnos egyes helyeken az a baj, hogy amikor a művelődési otthont építtetik, nem gon­dolnak a mozira. Később pluszköltséggel, átalakítások­kal próbálkoznak. Több he­lyen előfordult ez, legutóbb Nyírtéten és a borbányai építkezésnél. De miért kell feleslegesen tízezer forintokat átalakítá­sokra költeni, mikor már a tervezésnél, az építkezésnél figyelembe lehetne venni a filmvetítés igényeit is? Még rendelet is van rá, hogy részt’ kell venni a tervtárgyaláson a mozis szakembernek is, de ez többnyire formális. S ekkor következnek a költsé­ges átalakítások, foltozások, s ekkor teszik fel a kérdést: lehet néhány ezer forinttal több? Jó lenne ezt azoknak is feltenni, persze nem az ál­lam, vagy a község, hanem „maszek” számlára, — akik felelősök az ilyen ..inter- mezzókért”, melynek egyál­talában nem tapsolt a kö­zönség. Páll Géz» Teljesítés — határidő előtt Több milliós nagyságren­dű beruházás történik több ütemben a záhonyi térség­ben. Az ÉM. Szabolcs-Szat- már megyei Állami Építő­ipari Vállalat szocialista szer. ződésben vállalta, hogy a munkákat november 30-a helyett augusztus 31-én át­adják. Csupán egy épület­nél nem tudták teljesíteni a határidőt, de ennek a mű­szaki átadása szeptember 11-ére elkészült. Ugyan­csak szocialista szerződés eredménye, hogy az Északi Alközpontban épülő 12 tan­termes általános iskola első és második emeletén meg­kezdődhet a tanítás a no­vember 15-i határidő he­lyett. ba mentek, itt az állatte­nyésztő agronómus mutatta be a tenyészetet, az istálló­kat és beszélt a korszerű állattenyésztésről, s ered­ményeikről. Különös figye­lemmel kísérték .a tehené­szetet, a korszerű istállót, s a fiatal hízómarha-állományt, melynek egy része export- szállításra vár. Az agronó­mus elmondta, hogy a tej feldolgozását maguk kíván­ják végezni a jövőben, s ehhez a gépek már megér­keztek. Hasznos volt ez a közös határszemle. A pedagógusok a látottakat és a hallottakat oktatómunkájuk során a ta­nulókkal ismertetik. Dicső Dezső ig. helyettes kirándulás lyért ezúton mondunk kő-' szünetet — bizonyítja, hog} az önsegélyező csoporton belül is érdemes igénybe venni az Állami Biztosít« különféle szolgáltatásai^ mert az sokszorosan vissza térül. Maráz! Gábot Tiszalök Kts; A jószívű pincér A vidéki városka éttermé­ben a vendég sokáig bőn. gészte az étlapot, azután megkérdezte a pincértől: — Milyen a paprikás csir­ke? — Kitűnő. Egészen friss. A szegény csirke reggel még itt kapirgált az udvaron. Gyönyörű fehér leghorn csirke volt. A vendég csodálkozva né­zett a könnyező pincérre, aztán tovább nézegette az étkek felsorolását. — Nem kérek csirkét. Lá­tom, hal is van. Jól készítik maguknál a halászlét? — Mindenki dicséri. — Friss? — Egészen friss. Ma reg­gel ütötték agyon. Hatalmas példány volt, úgy szeretett volna még élni. Amikor a L. I» vizet leeresztették róla, és szárazon maradt, hatalmasa­kat ugrált. Ügy megsajnál­tam. Ne tessék haragudni érzékenységemért, de nagy állatbarát vagyok. — Halat se hozzon. Talán sertéskarajt, káposztával és burgonyával. Ajánlja? — De mennyire! Reggeli szúrás. Itt ölték meg a szomszédban. Tetszik tudni én itt lakom a szemközti házban. Felébredtem a vi­sítására. Először elmenekült, de a böllér hamar elfogta, Hozthatom? — Ne... ne... Mondja, maga személyesen ismerte a meg­boldogultat? — Tetszik tudni, hogy van az vidéken. A csirke, a liba itt él az udvaron, a kertben, a szomszéd disznót hizlal, a halat élve vásároljuk. Tes­sék talán párolt marhafar­tőt. A marhát nem láttam utolsó percében. Nem is volna erőm végignézni, ahogy leölik. Csak hallás­ból tudom, hogy gőzölög a vére. Rémes lehet. Szóval marhafartő... — Ne, ne hozza — ijede- zett a vendég, akinek lelki szemei előtt megjelent a vágóhíd képe. Űjra elővette az étlapot és hosszasan né­zegette. — Talán disznótorosat? — próbálkozott a felszolgáló. — Az is izé... a m.a regge­liből? A pincér megtörölte sze­mét a zsebkendőjével. — Hogyne, kérem, egészen friss az illető. — Nem kérek belőle. Tud­ja mit, hozzon egy túróscsu­szát. — Töpörtyüvel? — Nem... Az is disznóból készült. Hogy képzeli? Ne­kem nincs szívem? Palásti. László Tizenhárommiliiós-villanyszámla A legnagyobb fény Nyíregyházán, Fehér- gyarmaion, Mátészalkán és Kisvárdán Olvasóink írják: Pedagógusok határszemléje

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents