Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-07 / 211. szám
Szovjet rakétakísérletek 1» Sukarno életére tör így háborúzik Amerika Vietnamban A TASZSZ közleményt adott ki arról, hogy az augusztus 25-e óta a Csendes-óceán térségében megtartott szovjet rakétakísérletek sikeresen befejeződtek. így a kísérletek bejelentésekor megjelölt terület szeptember 6-tól kezdve szabaddá vált a hajózás és a repülés számára. De Gaulle az Üj-Hebridákon De Gaulle elnök Űj-Ka- ledóniából kedden egynapos látogatásra az Űj-Hebridák- ra utazott. A francia elnököt Port Vila repülőterén magyar idő szerint hétfőn éjjel 24 órakor a csendesóceáni francia—brit kondo- minium hivatalos személyiségei Jacques Mouradian, a francia hebridák főbiztosa és sir Robert Foster brit főbiztos üdvözölte. Összeesküvést lepleztek le Rádiójelentés szerint a Közép-Afrikai Köztársaságban kormányellenes összeesküvést lepleztek le. Az államapparátus egyes tagja is részt vettek az összeesküvésben. A részvevők merényletet terveztek Bokassa ezredes államfő ellen. A jelentés nem sorolta fel az összeesküvés részvevőinek nevét. Djakarta, (MTI): Sukarno elnök kedden beszédet mondott az elnöki palotában az úgynevezett 45-ös nemzedék tagjai előtt. Negyvenötös nemzedék néven általában azokat emlegetik akik 1945-ben az indonéz politikai élet élére állva, az elnökkel együtt indították meg a hollandok és angolok ellen a harcot az ország függetlenségéért. Politikai hívei előtt Sukarno kijelentette: levelet kapott Bertrand Russel angol filozófustól, aki arra figyelmeztette őt, hogy lePeking, (TASZSZ): A pekingi lapok jelentése szerint visszatértek vidékre az augusztus 31. pekingi nagygyűlés részvevői. Mint az Üj Kína hírügynökség jelentette, ezen a gyűlésen „ötszázezer forradalmár pedagógus és diák” vett részt, többségük „az ország különböző részeiben lévő egyetemekről, főiskolákról és középiskolákról érkezett a fővárosba, a nagy proletár kulturális forradalomra vonatkozó tapasztalatcsere céljából”; Mint az Üj Kína hírügynökség jelentése mondja^ a pekingi nagygyűlés résztvevői azzal az elhatározással tértek vissza vidékre, hogy „tömörítsék az emberek többségét, összpontosítsák az erőket a burzsoá jobboldali elemek kis csoportjára mérendő csapáshoz. Világosan megértették, hogy a csapás fő célpontjául azokat a személyeket gyen éber, mert a CIA, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal összeesküvést szervez megbuktatására Az ideiglenes népi tanácskozó kongresszusnak a marxizmust és a leniniz- must betiltó határozatára utalva Sukarno kijelentette, hogy „ő marxista, a marxizmus a szívében gyökeredzik, azt onnan nem lehet kitiltani”. A kommunizmust és a marxizmust — mondotta az elnök — nem lehet betiltani, a kommunista mozgalom nem szűnik meg attól, hogy megfosztják vezetőitől. kell kiválasztani, akik miután befurakodtak a pártba és hatalmon vannak, kapitalista úton haladnak”. A pekingi nagygyűlésen részt veiteket az az elhatározás tölti el, hogy „harcoljanak minden tisztátalanság ellen szavakkal, nem pedig fegyverrel”. A Renmin Ribao hétfői számának vezércikke „Szóval, nem pedig fegyverrel harcolni” címmel szintén e harc módszereivel foglalkozik. Ezeket a módszereket azokkal a személyekkel szemben kell alkalmazni, „akik bár hatalmon vannak, kapitalista úton járnak” továbbá „a földesurakkal, a kulákokkal, ellenforradalmárokkal, a káros és jobboldali elemekkel szemben” — jegyzi meg a lap. A nagy pekingi lap, a Dagong Bao szeptember 15- től Csiencsin Bao (előre) néven jelenik meg Pekingi lapielen?é$< k Megölték Verweerdof, a dél-afrikai fajgyűlölő kormány miniszterelnökét Cape Town, (Reuter) Mint a Reuter és a UPI jelenti, a dél-afrikai parlament keddi ülésének megnyitásakor egy fehér férfi merényletet követett el Hendrik Verwoerd délafrikai miniszterelnök ellen. A parlamenti csengő éppen az ülés kezdetét jelezte, amikor egy fehér férfi a parlamenti őrök egyenruhájában a miniszterelnöki székében ülő Verwoerd - hez lépett. A kormányzó előre hajolt, mintha azt várná, hogy valamit mondana majd neki, a férfi azonban váratlanul kést rántott elő és mielőtt még lefoghatták volna — többször Verwoerd nyakába szúrt. Verwoerd előre hanyatlott, a miniszterelnöki szék körül azonnal hatalmas vértócsa keletkezett. Egy orvosképviselő megpróbálta szájtól-szájig alkalmazott mesterséges lélegzéssel magához téríteni a kormányfőt, majd néhány perc múlva a miniszterelnököt hordágyon elvitték, hogy kórházba szállítsák. Ben Schoeman közlekedési miniszter később a parlamentben kijelentette: a miniszterelnök halott volt, amikor a mentőkocsi a kórházba ért Hendrik Verwoerd nyolc éve állt a dél-afrikai fehér fajgyűlölő kormány élén, őt tekintik az Apartheid, a teljes faji elkülönítés megvalósítójának. Egy ízben — 1960 áprilisában — már merényletet kíséreltek meg ellene, közvetlen közelről rálőttek, de túlélte a sebesülést. Verwoerd csütörtökön lett volna 05 éves. Mielőtt a Dél-Afrikát kormányzó nacionalista párt vezetőjévé és miniszterelnökké választották volna, hét éven keresztül a „bennszülött”, vagyis afrikai lakosság ügyeinek minisztere volt. Jelena Rzsevszkaja: Hitler ¥égnapjai — mítosz nélkül Fordítottam Kiss Tamás UL. .Meghökkentett Menges- nausen SS-őr szemfülessé- ge, aki behatolt Hitler dol- gozószábájába, Hitler zubbonyáról, amely a széken lógott, levette az arany jelvényt, abban a reményben, hogy Amerikában drága pénzt fognak fizetni ezért a relikviáért”. Az utolsó parancs Május 8-án a katonaorvosokból álló bizottság Skaravszkij orvos alezredes elnökletével megvizsgálta a holttesteket. „A tűz által erősen elváltoztatott testeken súlyos, halált okozó sérülés, \ agy betegség nyomai nem voltak fellelhetők”. „A szájban üvegtörmelékeket találtunk, amely egy vékony falu ampulla falából és fenekéből származott”. A bizottság alapos vizsgálatok után erre a végkövetkeztetésre jutott: „A halál ciánvegyületek által okozott mérgezés eredményeként következett be”. Semmiféle más olyan jelet néni állapítottak meg, amely ' halált okozhatott volna. Nyugati kutatók, újságírók és memoárok szerzői manapság makacsul erősít- getik, hogy Hitler agyonlőtte magát. Egyesek tájékozatlanságból, mások pedig attól a kívánságuktól vezettetve, hogy valahogyan megszépítsék Hitler halálának körülményeit. Mégis: így történt. Hitler megmérgezte magát. Mivel azonban az emberek lövést hallottak és azt gondolták, hogy Hitler lőtt, ez a változat gyorsan elterjedt a birodalmi kancellárián. Ezzel magyarázható, hogy Bauer, Hitler küldönce is, aki röviddel ezután találkozott az őrködő Men- geshausennel, erről számolt be neki. Ezt mondták a führer más közeli emberei is. Valóban leadtak-e lövést Hitler szobájában, vagy ez csak azok képzelődése volt, akik az ajtó mögött a vég bekövetkezését várták? Igen, ez a lövés megtörtént. De vajon ki lőtt? Ezt a dolgot most tisztázzuk először. Éva Braun tetemének orvosi vizsgálatánál, amelyet a bizottság ugyanebben az összetételben, szintén május 8-án végzett el, megállapították, hogy az. ő halálát is mérgezés okozta, de felfedezték a következőket: „A mellkason szakított seb nyomai, amely haemator- rachist idézett elő és a szívburkon is könnyű sérülést okozott, valamint hat kis fémszilánk”. Mit jelentsen ez? Rattenhubernek, Hitler testőrsége főnökének vallomásai derítettek fényt rá. „Körülbelül délután 3—4 óra felé bementem a szalonba — írja — és erős keserű mandulaszagot éreztem. A helyettesem, Hágel izgatottan mondta, hogy a führer az imént végzett magával... Ebbed a pillanatban odaVillám csap a villámhábozúba Egy évvel ezelőtt, amikor megkezdődött az amerikai csapatok tömeges partraszállása Vietnamban, Johnson elnök és tábornokai gyors győzelmet ígérteK az otthoniaknak és szövetségeseiknek. Afféle „villámháborút”, akár csak egykor Hitler. A háború sikeres és gyors befejezésének Ígéretéből azóta kiábrándult amerikai politikusok és tábornokok gondolat- világát most egy sor probléma gyötri: hogyan alkalmazzák hatékonyabban e háborúban fegyveres erőiket és a bábhadsereg egységeit; meddig fokozhatják a Vietnamban állomásozó és küzdő amerikai hadsereg létszámát. Kisérletezzenek-e továbbra is a felszabadulási front elleni eddig meddőnek bizonyult támadásokkal, vagy pedig válasszák a védekezés, a támaszpontok megtartásának taktikáját. Rendezkedjenek be hosszú lejáratú háborúra, vagy pedig valamilyen módon igyekezzenek gyorsan befejezni vietnami kalandjukat? Kiderült, hogy nemigen tudnak közös nevezőre jutni, elsősorban azért, mert egy álláspont képviselője sem érvelhet katonai sikerekkel. Vajon lehet-e érvel, ni például egy ilyen értekezleten, hogy a Plei Ku-i csata az ország belsejében folytatott hadműveletek előbbrevalóságát bizonyítja. Plei Ku messze van a tengerparttól, közel a Dél- Vietnam—Laosz és Kambodzsa hármas határához. 400 kilométerre fekszik Saigontól; az amerikaiaknak a tengerparttól legtávolabb fekvő hatalmas támaszpontja ez. Kikötője, Qui Nhon, 150 kilométerre fekszik Plei Kuiól. A két város között »jóformán járhata'lan őserdők, magas hegyek fekszenek. A Plei Ku-i támaszpont létesítésével az volt az amerikaiak célja, hogy megakadályozzák a Laoszból és Kambodzsából állítólag Dél- Vietnamba áramló külső segítségnek az országba való érkezését. Akárcsak Dien Bien Phut, magas, erdővel bori to t hegyek veszik körül. A támaszpont itt is medencébe épült, amelyben alig van növényzet. Vöröses por, kőtörmelék fedi a Plei Ku-i krátert. Ezt a barátságtalan látványt méginkább visszataszítóvá teszik az amerikaiak által épített drótakadá- lyok, spanyol lovasok, őrtornyok. Kőházak, de nagyobb számban műanyagból épített barakkok és sátjött hozzám Lingg, megerősítette Hitler halálhírét, és eközben kijelentette, hogy teljesíteni kellett a führer parancsát, amely a legsúlyosabb volt egész életében. Meglepetten néztem Lin- gére. Ö elmagyarázta nekem, hogy Hitler a halála előtt megparancsolta, hogy tíz percre menjen ki a szobából, azután újra jöjjön be, várjon ott még tíz percig és teljesítse a parancsot. Linge ezekkel a szavakkal gyorsan átment Hitler szobájába és egy Walter pisztollyal tért vissza, amelyet letett elém az asztalra. Különleges külső megmunkálásáról felismertem, hogy ez a führer pisztolya. Most kezdtem megérteni, hogy mi volt a führer parancsa. Hitler úgy látszik* kételkedett a méreg hatásosságában a sok injekció miatt, amelyet hosszú időn át mindennap beadtak neki és ezért megparancsolta Lingének, hogy a méreg bevétele után lőjje őt le. Beszélgetésüknél jelen volt Axman, a Hitlerjugend birodalmi vezetője, magához vette Hitler pisztolyát és azt mondta, hogy elteszi jobb időkre”. (Folytatjuk) rak jelzik, hol laknak e távoli helyőrség katonái, honnan akarnak csapást mérni a felszabadítási frönt vélt utánpótlási vonalaira. Plei Ku vidékét a moy nemzetiség lakja. Az amerikaiak, mihelyt berendezkedtek Plei Kuban, katonai szolgálatra hívták be a moyokat, és arra használták fel őket, hogy minden bokrot kivágattak velük a környéken, nehogy a Vietkong elrejtőzhessen a szemük elől. Ugyanezen célra használták fel a sok menekültet is, akik a Plei Ku-i katlanba igyekeztek, menteni életüket a B—52-es nehézbombázók halált hozó terhe elől. A parasztok ugyanis azt remélik, hogy legalább Plei Ku krá'.erét nem fogják találomra bombázni a B—52- esek. Mindez azonban a legkevésbé sem hozta meg az amerikaiaknak a megfelelő eredményt. Plei Ku 1965-ben a felszabadítási front gyűrűjébe került, és csak az amerikai légierő összpontosított bevetése tudta ideig-óráig megakadályozni a Plei Kuba szorult amerikaiak és a bábhadsereg megsemmisülését. Építsünk inkább támaszpontokat magában az őserdőben — mondhatja ezek tudatában valaki ezeken a magasszíntű megbeszélések valamelyikén. — Ha a növényzet megvédi a Vietkon- got, megvéd majd bennünket is. Nézzük meg például An Khe esetét. An Khe őserdőbe épült Alig 80 kilométernyire Qui Nhontól, annak az útnak a men'.én, amely Plei Ku felé vezet. Jelentős helikoptertámaszpont. Nemrégiben még jelentéktelen kis falu volt, néhány bambuszházát a parasztok úgy építették, hogy az erdő megvédje őket a viharoktól. Ma már rá sem lehet ismerni a környékre. Rengeteg ember él itt. Sok harckocsi, ágyú , és főképpen helikopter rejtőzik a magas fák között. A házakat nagyrészt fából és műanyagból építették. Itt nincsenek dél-vietnami bábkatonák: An Khe lakói mind amerikaiak. Mint a kaméleonok, igyekeznek idomulni a zöld környezethez, egyenruhájuk zöld, sátraik és házaik is zöldek, ilyen színűre festették fegyverzetüket is. Az An Kheben állomásozó tisztek büszkék feladatukra. A haditudomány őrajtuk keresztül ismeri majd meg elsősorban, milyen tapasztalatokat ad a trópusi háborúban az új, rettenetes fegyverhordozó, a páncélozott helikopter. Önmagukat légi lovasságnak nevezik. A helikopter ugyanis itt a harckocsit, vagy a lovat helyettesíti. Fedélzetéről rakétával, ágyúval, kézifegyverrel lövik a Vietkongot, vagy azokat a rizsföldjükön dolgozó parasztokat, akiket ők Vietkongnak neveznek. An Khe helikopterei sok csatát vívtak már: bevetették őket Qui Nhonban a tüntető buddhista tömegek és a Plei Kút ostromló szabadságharcosok ellen is. An Khe utánpótlási támaszpontként is szolgál, de ez csak mellékes rendeltetése. Példának mégsem jó. Ez a furcsa, aránylag rövid idő ala t létesített hatalmas tábor nem képes önmagát megvédeni. Állandóan ki van téve a partizántámadásoknak, a felszabadííási front aknavető tüzének, amely igen sok helikoptert tesz harc- képtelenné. S a támaszpontról az amerikaiak r.em tudnak tömegesen messzire eltávolodni, hiszen az őserdőben magában a front a korlátlan úr. Holott az An Khehez hasonló, utánpótlást biztosító támaszpontokra az amerikai hadseregnek égető szüksége van. Egy-egy amerikai katona szerényen számított szükséglete hadianyagban, használati tárgyakban és ételben, italban, személyes pihenésre szolgáló eszközben napi 29 kiló, havonta tehát csaknem egy tonna. Az ország termékei csak kis részben alkalmasak az amerikai igények kielégítésére. A személyenkénti 29 kiló a körülményekhez képest nagyon sok. Ebben a vonatkozásban az amerikai hadvezetőség nem volt előrelátó. A katonáknak többnyire rizsföldeken, vagy erdőkben kell mozogniuk. Valamennyien panaszkodnak, hogy így sokszor belesüppednek az elárasztott rizsföldek közötti laza talajba, bakancsukra rátapad az agyagos föld, sokat szenvednek a hátukon és oldalukon elhelyezett tehertől a nagy hőségben. Ilyen körülmények között nem tudnak eléggé vigyázni, hogy ne lépjenek aknára, vagy ne essenek csapdába. Gyakori a napszúrás, az állandó izzadás okozta bőrmegbetegedések. Egy amerikai tiszthelyettes, Mark Hutten, aki végig részt vett az An Lao térségében a Kétfejű sasról elnevezett tiszogató hadműveletben, így nyilatkozott erről egy francia újságírónak: „A tengerészgyalogosok nagyon lassan tudtak mozogni a nehéz gránátokkal, aknavetőkkel, hiszen közben a géppisztolyt is vinniük kellet. Szánalmasak voltunk, ahogy görnyedez- tünk e terhek alatt, ugyanakkor a Vietkong könnyű fegyverzetével könnyedén mozgott. Ott szállt velünk harcba, ahol ő akart. Nekünk hét órára volt szükség, hogy három-négy kilométert haladjunk előre”. Ha az amerikaiak tehát az ország belsejében akarnának nagyobb számban támaszpontokat létesíteni, ehhez több embert kellene ilyen körülmények közé juttatniuk. Qui Nhon és An Khe közöti rövid utat azonban egy teljes ezrednek kell őrznie, mert e nehéz mozgású csapatok állandó partizántámadásnak vannak ki léve és gyakori feltöltésre, váltásra szorulnak. Ha támaszpontjaikat biztosítani akarják, maga az utánpó lás odaszállítása nagyobb erőt igényel, min1: ahány katonát a támaszpont be tud fogadni. Sok ember kell ezenkívül a megrongált utak javításához, a hidak helyreállításához, a gépek karbantartásához és javításához is. Ez az „improduktív” létszám állandóan növekszik. Ez az oka annak, hogy a dél-vietnami kikötők nem bírják azt a gigászi árumennyiséget, amely odaérkezik. Ez az egyik korlát, amely az ellen érvel. hogy az Egyesült Államok úgy emelje Dél-Vietnamban harcoló csapatainak létszámát, ahogyan szeretné. így jelentkeznek az amerikaiak szemében a háború problémái. Propagandájukban sem könnyedek löbbé, egyre ritkábban beszélnek „villámháborúról”, s egyre többet hosszú, nehéz, beláthatatlan kimenetelű harcról. A tények ugyanis makacs dolgok; mind kevesebb az olyan hiszékeny amerikai, aki a villámháború meséjét elhinné. Következik: „FelsSbbrendű” gyilkosok. Máté György
