Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Vietnami harcok Bumedien állást foglalt az amerikai agresszió ellen Egy két a világpolitikában Élesedik az USA-elienes hangulat a harmadik világban — De Gaulle és Kambodzsa — Wilson és a szakszervezetek — Erhard és a tábornokok Lehetséges, hogy U Thant még marad New York (MTI): 1 Az ENSZ Biztonsági Tanácsa valószinüleg kedden, vagy szerdán zárt ajtók mögött összeül, hogy megvitassa az U Thant ENSZ-főtit- kár döntése nyomán előállt helyzetet. A világszervezet vezetője közölte, hogy nem hajlandó . meghosszabbítani hivatali idejét. Az ENSZ-szóvívők csak annak közlésére szorítkoznak, hogy Fedorenko, szovjet fődelegátus, a Biztonsági Tanács e havi elnöke tanácskozásokat kezdeményezett ebben a kérdésben. Az AFP értesülése szerint a küldöttségek egy része azt szeretné, ha a tanács haladéktalanul összeülne, s felszólítaná U Thantot, hogy egy, vagy két évig maradjon még hivatalában. Más küldöttségek úgy látják, hogy a helyzet komolysága megköveteli az alaposabb mérlegelést, s ezért szorgalmazzák, hogy a kérdésről a leginkább érdekeltek még konzultációkat tartsanak. Peking, (MT): A TASZSZ tudósítója beszámol „a nagy proletár kulturális forradalom” legújabb fejleményeiről. Szombaton „ideiglenesen” beszüntették a Pej- csing Zsibao című lap megjelenését. Mint az újság szerkesztőségének pénteki közleménye megállapítja, az intézkedésnek az acélja, hogy „minden erőt a nagy proletár kultúrforradalom véghezvitelére összpontosítanak a szerkesztőségben.” Június elején „a kultúrforradalom” során már átalakították e lapnak és a Pejcsing Vangbaónak a szerkesztő bizottságát. Nem sokkal később a Pejcsing Vangbao megjelenését leállították. Akkor oszlatták fel a pekingi városi bizottság központi lapjának, • Csuang Sziangnak szerkesztő bizottságát, s szüntették meg „ideiglenesen” az újság megjelenését. A tudósító jelentése szerint „a kulturális forradalom” kezdete óta Kínában megszüntettek sok időszaki kiadványt is. Ezek között van a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja is. Az ország különböző részeiből a fővárosba érkeSaigon, (MTI): A dél-vietnami felszabadító hadsereg szárazföldi erői pénteken lelőtték az amerikai haditengerészet egy helikopterét a Da Nang-i támaszpont közelében. A legénység tagjai és az utosok közül tizennégyen megsebesültek. Egy amerikai katonai szóvivő közlése szerint az amerikaiak pénteken 352. gépüket vesztették el Észak- Vietnam fölött. A pilóta a gépből ki tudott ugrani és ejtőernyőjével a tengerbe esett, ahonnan egy helikopter mentette ki. Egy AP-tudósítás szerint a dél-vietnami kormányhadsereg gyalogsága a Mekong deltájában harcba keveredett a szabadságharcosokkal. A harc után, amelyNoumea (MTI): De Gaulle tábornok Kambodzsából szombaton délelőtt érkezett meg Uj-Kale- dóniába négynapos látogatásra. zett „vörösgárdisták” tízezrei özönlik el ezekben a napokban Peking utcáit, tereit. Csoportosan járják az utcákat, leülnék a járdára és nézik, amint más „vörösgárdisták” olyan személyeket vezetnek, akiknek a mellére táblát akasztottak az alábbi felirattal; „gaz földbirtokos”, „kapitalista”, „megrögzött gonosztevő.” Megjelentek a rendfenntartó vörösgárdista járőrök is. A Szecsencsü kerület „vörösgárdista” parancsnoksága ugyanis megtiltotta a vörösgárdistáknak, hogy az illetékes szervek engedélye nélkül ingóságokat kobozzanak el, leállítsák a városi forgalmat és a külföldiek gépkocsijait, rendkívüli állapotot hirdessenek ki és átkutassák a pártapparátus, közigazgatás és a hadsereg tagjainak házát. A Fucsiang Ribao augusztus 30-i számában közölte, hogy Fucsouban agyonlőttek egy Lin Csi-fu nevű kereskedőt, mert „késsel rátámadt a 8-as számú középiskola tanulóira és a forradalmi tömegekre, mikor utóbbiak augusztus 27- én éjszaka meg akarták bírálni Lin Csi-fut”. Az incidens következtében 13-an megsebesültek. ben a dél-vietnami kormányerők részéről a tüzérség is részt vett, a felszabadító hadsereg egysége visszavonult. A saigoni közlés azt állította, hogy az összecsapás során nagy mennyiségű löszért zsákmányoltak. Algírból jelentik: Bumedien, az algériai forradalmi tanács elnöke Nguyen van Phatganak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság új nagykövetének bemutatkozása alkalmából mondott beszédében síkraszállt azért, hogy az összes békeszerető népek folytassanak közös harcot az amerikaiak vietnami agressziója ellen. Kifejezte kormányának azt a követelését, hogy a vietnami problémát tárgyalások útján oldják meg. A hivatalos fogadtatás Noumea, Uj-Kaledónia fővárosa repülőterén történt, ahova az elnököt egy kisebb repülőgép szállí'otta át. Az elnök ellépett a katonai különítmény előtt és megismerkedett a helyi személyiségekkel. Űj-Kaledónia képviselőivel, a kormányzótanács tagjaival. Megjelent a fogadtatásra a szabad Franciaország volt frontharcosainak egy- csoportja is, emlékeztetőül, hogy Uj-Kaledónia elsőnek válaszolt, amikor De Gaulle harcba hívta a franciákat 1940-ben Franciaország felszabadítására. Lelkes tömeg fogadta De Gaulle-t a repülőtérről a városba vezető négykilométeres útvonalon. Rövid pihenő után a francia államfő megkoszorúzta a hősi emlékművet. A koszorúzási szertartás után a tömeg áttörte a rendőrkordont, hogy köszöntse a francia kormányfőt. Az új-kaledóniai látogatás politikai része csak vasárnap kezdődik, a szombatot pihenőnek szánták. MOSZKVA A szombati Lityeratuma- ja Gazeta közölte azt a felhívást, amellyel az afro- ázsiai írók szovjet szolidaritási bizottsága fordult a két világrész íróihoz. A felhívás szervezői rámutattak, hogy Bakuban megvitatták a mozgalom legfontosabb kérdéseit: a vietnami népnek nyújtandó segítséget, az afro-ázsai írók egységének szilárdítását, valamint azt, hogy a nemzeti felszabadító mozgalom témája kapjon helyet a szépirodalomban. Másfél éve, hogy az Egyesült Államok légi hadereje terrorbombázásokat intéz a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, s ezalatt a másfél, év alatt megfigyelhető volt, hogy milyen módszerekkel igyekeznek az amerikaiak kiterjeszteni a háborút. Egyre többen látják, hogy az Egyesült Államok Vietnamban rendkívül súlyos helyzetet teremt, éspedig céltudatosan. Az eszkalációnak politikailag az a célja, hogy megfélemlítse a szabadságukért sík- raszálló nemzeteket nemcsak Délkelé t-Ázsiában, ahol jelenleg az amerikai imperializmus fegyveres erővel lép fel, hanem a világ minden táján, mindenütt, ahol az imperializmus érdekei összeütköznek a nemzeti felszabadítás erőivel. Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, hogy az úgynevezett harmadik világban egyre élesebb Amerika-ellenes hangulat alakult ki, immár nemcsak a közvéleményben, hanem kormánykörökben is. A Pravda egyik legutóbbi cikkében, amelyben elemzi a vietnami amerikai támadás világpolitikai hatását, megállapítja, hogy a fiatal államok egyre határozottabban állást foglalnak az amerikai agresszió ellen. Követelik a VDK bombázásának azonnali megszüntetését és az intervenciós csapatok kivonását Dél- Vietnamból. Az amerikaiak viszont fokozzák támadásaikat, legutóbb már rakétafegyvereket is használtak VDK elleni támadásokban. A fokozódó agressziónak egyik magyarázata az, hogy Dél- Vietnam rövidesen választásokat tart, mégpedig amerikai előírás szerint, de a Ky-kormány szuronyainak árnyékában. Az amerikaiak igyekeznek megfélemlíteni Vietnam lakosságát, nehogy megbuktassa részvétlenségével a válaszNEW YORK A Lengyel Népköztársaság állandó ENSZ-képvise- lete az ENSZ hivatalos dokumentumaként terjesztett nyilatkozatában felháborodását fejezi ki a hágai nemzetközi bíróság Délnyugat-Afrikéval kapcsolatos döntése miatt. Mint ismeretes, a nemzetközi bíróság nem volt hajlandó elítélni azt a fajgyűlölő Apartheid politikát, amelyet a dél-afrikai vezetők folytatnak Délnyugat-Afrikában. tási komédiát, amire a délvietnami kormánynak természetesen semmi szüksége sincs, sőt Ky tábornok legutóbb kijelentette, hogy akármi legyen a választások eredménye, a katonai kormányzat nem adja ki kezéből a hatalmat. Az amerikaiaknak belpolitikai okokból van szükségük a saigoni választási komédiára, mert szeretnék bebizonyítani az Egyesült Államok választói előtt, hogy Amerika egyfajta „demokratikus megoldásért” áldoz annyi pénzt és any- nyi emberéletet Vietnamban. A Dél-Vietnamban két hét múlva esedékes választások sikeréhez nem sok reményt fűznek a megfigyelők, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy magában Dél-Vietnamban nagyon széles az ellenzéki front és nemcsak a baloldaliak, hanem a buddhisták sem akarnak részt venni a választási komédiában. Viszont az amerikaiak tisztában vannak vele, hogy a nyilvános kudarc Dél- Vietnamban, elsősorban az amerikai politika kudarca lenne, s miután más eszköz nem áll rendelkezésükre, megpróbálnak élni a megfélemlítés módszerével. A vietnami téma természetesen elsőrangú világpolitikai ügy, s ezt tapasztalhatta De Gaulle tábornok világ körüli útja során. A francia elnök a legutóbbi napokban érkezett Föld körüli útjának politikailag legfontosabb állomására, Kambodzsába. Ez az or. szág a vietnami háború következményeit tekintve, a legexponáltabb helyzetben van és tapasztalnia kellett, hogy milyen közel került a háborús tűzfészekhez. Kambodzsa az a pontja a világnak, ahol még ha akarnák sem tudnák megkerülni a vietnami kérdést egy nemzetközi tárgyalás közben. De Gaulle tábornok és Norodom Szihanuk kambodzsai államfő tárgyalásainak középpontjában kezdettől fogva a vietnami kérdés állott, legalábbis ezt az értesülést közük a világlapok, jóllehet a két államfő első találkozása négyszemközt folyt le. Ennek ellenére nem lehet kételkednünk annak az értesülésnek megbízhatóságában, hogy kambodzsai tárgyalások fő témája Vietnam, pontosabban: az a kérdés, milyen módon lehetne megtalálni a békés megoldást, s hogy Francia- ország és a közvetlenül érintett Kambodzsa milyen segítséget tudna nyújtani ehhez. Mindenesetre az esélyek nem túlságosan biztatóak. Ez derül ki abból a kommünikéből is, amit kiadtak De Gaulle kambodzsai tárgyalásairól, s amelyben Vietnammal kapcsolatban mindössze az áll, hogy igyekeztek megvitatni azokat az elveket, amelyek megfelelnek Franciaország és Kambodzsa állásfoglalásának ebben a rendkívül bonyolult ügyben. Az amerikaiak figyelmét erősen foglalkoztatja De Gaulle Föld körüü utazása és csökkenteni törekednek tárgyalásainak jelentőségét, s egyidejűleg igyekeznek zavart kelteni azokon a területeken, ahol az elnök megfordul. Két nyugat-európai kormány került nehéz helyzetbe az elmúlt héten, sajátságos módon mind a két kormány feje a válság kirobbanásának időpontjában, éppen szabadságon volt. Az angol és a nyugatnémet kormányról van szó. Közös vonása a válságnak, hogy az ellenzék erőt főleg a kormánypártban gyülekeznek, mind a Wilson-, mind az Erhard- kormány esetében. Wilson a szakszervezetekkel került szembe bérbefa- gyasztási politikájával, ami könnyen érthető, ha meggondoljuk: évek óta éppen a munkáspárti kormány vállalkozott az angol dolgozók keresetének ilyen mérvű korlátozására. Az angol kormány pénzügyi politikája éles ellentétbe került az angol dolgozók érdekeivel, sőt igazság szerint az egész angol nemzetgazdaság mozgási irányával, amely kétségkívül inflációs jellegű, de azért nem olyan mértékben, hogy ilyen merev intézkedő, seket szükségessé tenne. Ami a bonni kormány és elsősorban Erhard feje fölött sűrűsödő felhőket illeti, jóllehet a Bundeswehr tábornokai robbantották ki a vitát, mégis inkább gazdasági természetű ■ maga a krízis. Erhard mint gazdaságpolitikus vált ismertté és úgy látszik éppen ezen a területen mond' végleges csődöt. Az ellenzék legélesebb hangja a szoci. áldemokraták felől hallható, de azért mégis az a helyzet, hogy a CDU-n belül, tehát Erhard pártjában van a tulajdonképpeni ellenzék központja. Wehner, a szociáldemokraták egyik vezetője kijelentette ugyan, hogy „ha valaki akar tőlünk valamit, az ne jöjjön Erhard- dal” mégis könnyebb lesz a szociáldemokrata ellenállást letörni, ha Erhardnak ehhez lesz energiája, mint azt az egyre szélesebb területekre szétterjedő ellenzékiséget megállítani. amely egyre több és több CDU-képviselőt hódít meg. A krízis még hosszú időn át eltarthat, de a nyugatnémet sajtó majdnem egyöntetű véleménye szerint, Erhard ezt a krízist aligha fogja átvészelni. Paál Ferene fi kínai kultúrforradaiom legújabb fejleményei De Gaulle Uj-Kaledóniában Jelena Rzsevszkaja: Hitler végnapjai — mítosz nélkül Fordította: Kiss Tamás A bunker falai remegtek a közvetlen irányzással ágyúzó tüzérség lövedékeinek becsapódásaitól. Itt a sírboltban reménytvesztett félelem volt az úr. „Mindenki a saját ügyeivel volt elfoglalva, azzal amit maga élt át és a kísérletekkel, hogy egérutat találjon. Néhányan kétségbeesésükben már a meneküléssel sem törődtek, behúzódtak egy sarokba, nem néztek senkire és várták az elkerülhetetlen véget, vagy ellenkezőleg a büfébe mentek és fájdalmukat a führer pincéiből származó konyakba vagy borba fojtották” — írja le ezeket az órákat Rattenhuber. Az SS őrség lassan körüljárta a birodalmi kancelláriát. A kertben az égésszagtól, és a füsttől lélegzeni sem lehetett. Berlin égett. Házak omlottak össze, lövedékek robbantak. Már a kézifegyverek zaja is idehallatszott. Az óvóhely folyosóin sebesültek nyöszörögtek, nem volt menedékhely a közelben. Ilyen körülmények között zajlott le az esküvői szertartás. A hitleri rezsim által elrendelt formalitásokat ezúttal elhagyták. A vőlegény és a menyasszony nem mutatták be — mint az elő volt írva — az árja származásukat, házasságra való alkalmasságukat, büntetlen előéletüket, és politikai megbízhatóságukat igazoló okmányokat, valamint rendőrségi bizonyítványt a rendszer iránti magatartásukról. A Göbbels által előken'tett hivatalnokok csak azt javasolta nekik: a házasság érvényesítéséhez aláírásukkal igazolják, hogy a felsőbbrendű fajhoz tartoznak és nem szenvednek örökölhető betegségben. Az esküvő után szűk körben pezsgés vacsorát rendeztek. Hitler ezután hozzáfogott végrendeletének diktálásá- hoz. A Wilhelmstrasse felőli oldalról jelentették: az oroszok kétszáz méterre vannak. Akkor segítségül hívta a méreggel telt ampullát. A halál — az halál és a testőrök a holttestet kihurcolták a betonozott óvóhelyről, hogy elégessék. Két hét múlva Günsche segédtiszt ezt írta vallomásában : „Miután a benzinnel leöntött holttesteket elégették, az óvóhely ajtaját azonnal ki kellett nyitni az erős tűz és a füst miatt. Mindenki a szomszéd szobába indult... Hitler szobájának ajtaja kissé nyitva volt és onnan erős mandulaszag (ciánkáli) áradt...” Borman naplójában 45. IV. 30. dátummal jegyezte fel Hitler és Éva Braun halálát. Május 1-én azonban, láthatóan azután, hogy Krebs, akit Göbbels fegyverszünet iránti kérelemmel Csujkov- hoz küldött, visszaérkezett a bejegyzés egyetlen mondatból áll: „Megkísérelni a kitörést a bekerítésből!” Itt szakad meg a napló. Csak azok maradtak, akiknek másoknál kevesebb félnivalójuk volt a leszámolástól. A többiek valamennyien menekültek. Göbbels azt mondta Voss altengernagynak, hogy ő sántaságával és a gyermekeivel nem kísérelheti meg a kitörést, így halálra van szánva. Blondin, a kedvenc kutyáján próbálta ki Hitler a mérget tartalmazó ampulla hatását, de Göbbelst a családjával együtt maga mellett tartotta a végsőkig, amikor már késő volt bármire vállalkozni. A führer fegyvertársainak minden újabb árulásával Göbbels egy fokozattal előre lépett áhított célja felé. hogy a birodalom „második embere” legyen. Végül az esküvő másnapján, mikor a Vörös Hadsereg harcosai már a Reischstag épületében voltak, Hitler átadta Göbbelsnek a birodalmi kancellári posztot — egy összeomlott birodalomét. A komédia folytatódott. Göbbels elfogadta a magas hivatalt és huszonnégy óra múlva ő is megmérgezte magát. A hiányzó láncszem Egy kissé előreugorva elmondom, hogy mikor a nyomozás már a végéhez közeledett, Klimenko alezredes felderítői letartóztattak egy SS-t — Harry Menges- hausent. Hatalmas legény, civilbe öltözve — a szűk ruha szorítja a vállát. A rövid ujjakból kilóg erőteljes karja. Bisztrov őrnagy kérdezi, én tolmácsolok. Gerendákon ülünk az udvarban. „Április 30-án őrséget álltam a birodalmi kancellárián — beszéli el Menges- hausen. — őrjáratot tartottam a folyosón, ahol a konyha és a zöld étterem helyezkedik el. Ezenkívül megfigyelés alatt tartottam a kertet, amerre a zöld étteremből nyolcvan méter távolságra, a führer bunkere volt. A folyosón őrködve a konyhához közeledtem és találkoztam ismerősömmel, a führer küldöncével, Dauer- rel, aki a konyhába igyekezett. Azt mondta nekem, hogy Hitler bunkerében agyonlőtte magát. Érdeklődtem, hogy hol van a führer felesége. Bauer azt felelte, hogy ő is holtan fekszik a bunkerben, de nem tudja, hogy megmérgezte, vagy szintén agyonlőtte-e magát. (Folytatjuk) 1966. szeptember 4.
