Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-28 / 229. szám
„Vietnami nap“ a* ENSZ-ben Péter János találkozása a finn külügyminiszterrel Indonézia újra az ENSZ-ben New York, (MTI); Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének keddi napjára a vietnami probléma nyomta rá bélyegét. Thanat Komán thaiföldi külügyminiszter harcias hangú beszédében ellenezte azokat a javaslatokat, amelyek például az amerikai bombatámadások megszüntetésére, a külföldi csapatok Dél-Vietnamról történő kivonására vonatkoznak. A thaiföldi külügyminiszter ugyanakkor megismételte korábbi javaslatait valamiféle ázsiai békekonferencia összehívásáról, de nem fejtette ki, hogy mi lehetne egy ilyen konferencia közvetlen célja, mennyiben segíthetné elő a háború befejezését Vietnamban. A vitában felszólalt Arsene Usher Assouan, Elefántcsontpart külügyminisztere, aki a vietnami probléma megoldásaként a genfi megállapodások felújítását jelölte meg, hangsúlyozva, hogy a háború folytatása súlyos konfliktust rejt magában. Békés rendezést sürgetett Antonio Carillo Flores mexikói külügyminiszter is, továbbá sürgette, hogy mielőbb hozzanak létre nemzetközi megállapodást a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására, tegyenek lépéseket a leszerelés megvalósítására. U Thant ENSZ-főtitkár személyes képviselője újságírók kérdésére válaszolva nem volt hajlandó kommentálni a közgyűlésen Vietnammal kapcso1 atban elhangzott állásfoglalásokat, de leszögezte: a főtitkár továbbra is kitart hárompontos javaslata mellett. U Thant javaslatainak kiindulópontja a VDK elleni légitámadások beszüntetése. ★ Az ENSZ titkárságának szóvivője kedden bejelentette, hogy Indonézia szerdától kezdve ismét részt vesz a világszervezet munkájában, s erről a közgyűlés elnöke tesz majd szerdán bejelentést. ★ Péter János külügyminiszter, a magyar ÉNSZ- küldöttség vezetője kedden délben Karjalainen finn külügyminszterrel találkozott.. A megbeszélésen jelen volt Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ képviselője. Milyen tudományos kutatásokat végez a Luna-11 ? WASHINGTON Erhard nyugatnémet kancellár kedden, washingtoni hivatalos tárgyalásainak utolsó napján a külügyminisztériumban felkereste Rusk külügyminisztert, majd onnan egyenesen- a Fehér Házba ment, ahol befejezte Johnson elnökkel tárgyalásait. LONDON A Britisch Motor Corporation (BMC) nagy angol gépkocsikonszem hétfőn este bejelentette, hogy októberben 11 000—12 000 munkását elbocsátja, a BMC 40 000 alkalmazottja már rövidített munkaidőben dolgozik. PÁRIZS Moise Csőmbe, a volt ka- tangai diktátor, majd kongói miniszterelnök útlevelét érvénytelenítették — jelentette be a kinshasai Kongó párizsi nagykövetsége. Csőmbe ellen távollétében hazaárulás vádjával bírói eljárást indítanak. VARSÓ Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára hétfőn fogadta a LEMP KB vendégeként Varsóban tartózkodó Waldeck Rochét, a Francia KP főtitkárát. SZÓFIA Az ENSZ-közgyűlés al- j kaiméból New Yorkban tartózkodó Caglayangil török külügyminiszter — ankarai hírek szerint — a katonai segítség újabb emelését kérte Washingtontól. Moszkva, (MTI); A Luna—11 önműködő űrállomás segítségével a szovjet tudósok folytatják a holdfelszin és a Hold körüli térség tanulmányozását. Ezt a tudományos munkát annak idején a Hold első mesterséges holdja, a Luna—10 kezdte ez év április 3-án és most az augusztus 28-án Hold körüli pályára juttatott Luna—11 folytatja. Az űrállomás műszerei tanulmányozzák a Hold felszínének gamma és röntgen- sugárzását, ami lehetővé teszi a Hold vegyi összetéMoszkva, (TASZSZ): Guss Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, aki hétfőn Moszkvában propagandistákkal és tudományos dolgozókkal találkozott, kijelentette; a Kínai Kommunista Párt vezetőségének állásfoglalása eltér a marxizmus—leninizmus eszméitől és komoly kárt okoz a világimperializmus elleni harcnak. telének megállapítását A Luna—11 pályájának mérésével pontosabban meghatározzák a Hold gravitációs mezőjét. Az űrállomáson elhelyezett berendezések tanulmányozzák a meteoráramlatok koncentrációját és a szilárd részecske sugárzás intenzitását a Hold közelében. A Luna—11 pályájának a Hold felszínétől mért legkisebb távolsága 160 kilométer, maximális távolsága pedig 1200 kilométer. Háromóránként kerüli meg a Holdat Guss Hall aláhúzta a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkás- osztály vezető szerepét a forradalomban. Hangoztatta: következetesen kell harcolni a kispolgári ideológia befolyása és a marxizmus—leninizmus bármilyen elferdítése ellen. Kiemelte a Szovjetunió Kommunista Pártjának szerepét a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egybeforrasztásáért vívott harcban. Güss Kall a kínai vezetik álláspontjáról „Becsukni az ajtókat...“ A kéíeszlendős Warren-jelentés kérdőjelei Ritka eset, hogy egy tudományos kiadvány felkerüljön az amerikai best-seller listára. Amikor a Cornell egyetem fiatal, végzős hallgatója Edward Jay Epstein két évvel ezelőtt nekifogott szakdolgozata megírásának, nyilván maga sem gondolta, hogy tanulmánya milyen nagy érdeklődést vált majd ki. Epstein szakdolgozata Hogyan működik az amerikai kormánygépezet valamely rendkívüli esetben, amelyet sem jogszabály, sem jogi precedens nem szabályoz? Erre a kérdésre keresett választ Jay Epstein s gyakorlati példának Kennedy elnök meggyilkolását és a Warren-bizottság működését választotta. A dallasi eseményekről korábban megjelent művek szerzői, Thomas Buchanan, Joachim Joesten és mások, elsősorban az esemény lefolyásának, mozgató rugóinak értelmezésére és leírására koncentrálták figyelmüket. Ök csak logikus „melléktermékként” bírálták, korrigálták a Warren-bizottság működését, következtetéseit. Epstein — éppen ellenkezőleg — választott té-. májának megfelelően elsősorban a Warren-bizottság működésére, vizsgálati módszereire és ezek hatásosságára volt kiváncsi, erre összpontosította figyelmét, e nézőpontból tekintett vissza az eseményekre. A politikai tudományokkal foglalkozó fiatal tudós tömör fogalmazású, szűk szavú elemzéséből nem Oswald, a feltételezett gyilkos — hanem a Warren-bizottság belső konfliktusai, sajátos drámája bontakozik ki. Johnson az „előjátékban“ Az előjáték, a tagok öszszeválogatása Lyndon B. Johnson főszereplésével zajlott le. Az elnök maga állította össze a bizottságot, személyesen győzte meg a vonakodó, ellenálló Earl War- ren-t, a köztiszteletben álló főbírót, hogy vállalja el a bizottság elnöki tisztét. Johnson ezután visszavonult és az első felvonásban nem is lépett színre. A Warren-bizottság munkába lépésének első percétől kezdve reménytelenül küzdött a kapott feladattal: kideríteni és közölni az igazságot az elnökgyilkosságról, de úgy, hogy ne sértse az ügybe kevert intézmények (az FBI, a CIA, a Seoret Service, stb) és személyek (ki tudja milyen körökhöz tartozó személyek) érdekeit. A héttagú bizottság kiterjedt munkatársi gárdájából sokan őszinte hévvel keresték az igazságot, de véleményük nem jutott érvényre. „Nem azért vagyunk e helyen, hogy nyitogatni, hanem, hogy becsukni próbáljuk az ajtókat...” — mondta sokat jelentőén a bizottság kulcsembere az egyik fiatal beosztottnak.. És a munka közben sorjáztak a megoldásra, megválaszolásra váró kérdések: Kapcsolatban állt-e Oswald az FBI-vel és a CIA- val? A bizottság az FBI és a CIA vezetőinek személyes nyilatkozatával („szennyes rágalom...”) megelégedve nem firtatta, hogyan került az Oswaldnál talált papírdarabra Joseph Hosty dallasi FBI-ügynök neve, pontos címe és telefonszáma? Minden lövés hátulról jött? Igazolják-e a röntgenképek, amelyeket Kennedy boncolásakor vettek fel, azt az állítást, hogy minden lövés hátulról jött és egy és ugyanazon személy adta le azokat? A képeket a bizottság égjük tagja szerint „Ízléstelenség” lett volna megtekinteni és valóban sem a munkatársak, sem a bizottság nem vette kézbe azokat, igaz, a mai napig a hollétüket is csak találgatják— Fenntartható-e az a nézet, hogy az elnököt ért első lövés okozta az előtte ülő Gonally kormányzó négy sérülését is? A bizottság e döntő kérdésben teljesen megoszlik. Az egyik munkatárs 26 oldalas feljegyzésben tiltakozik e képtelen feltételezés rögzítése ellen. A bizottság egyes jogászai azonban körömszakadtáig ragaszkodtak véleményükhöz: „Ha azt mondjuk, hogy két különböző lövedék okozta sérüléseiket, az annyi, mintha azt mondanánk: — két gyilkos volt”. E lehetőséget pedig bizonyos befolyásos személyiségek, úgy fest, mindenáron el akarják kerülni. A jelentés — ennek megfelelően hangsúlyozza; hogy „meggyőző érvek bizonyítják” az egyetlen lövedék elmélet helyességét, ugyanakkor, kénytelen elismerni, hogy e pont körül a bizottságon belül is voltak véje- ményeltérések. Epstein a dráma első felvonását, konfliktusait elemezve, — a bizottság összes munkaokmányának birtokában! — kimutatja, hogy a vizsgálatot a közvélemény előtt fémjelző Warren főbíró, a kihallgatásoknak mintegy 45 százalékán volt csak jelen, Russel szenátor pedig a tanúvallomásoknak mindössze 6 százalékát hallgatta a saját fülével. A legmagasabb részvételi aránnyal Allan Dulles, a CIA Kennedy által menesztett igazgatója dicsekedhet, ő az üléseknek körülbelül háromnegyedén vett részt. A második felvonásban újra szerepet kap Johnson. A Warren-bizottság munkájának befejezési határideje 1964. június 1. De ekkor még csak két fejezet van — úgy ahogy — készen, a tervezett nyolcból! A Fehér Ház azonban türelmetlen. Valakinek nagyon sürgős a jelentés közzététele. . A határidőt végül is kitolják augusztus 1-ig. De ez az utolsó dátum. Érthető: 1964 augusztusa már az elnökjelölő gyűlések hónapja! A jelöltnek, aki egyfelől „a jó ügy folytatója” szerepét akarja eljátszani, másfelől viszont egyszer s mindenkorra le akarja zárni az előző elnök korszakát — szüksége van a mindenkit megnyugtató végső bizonyságra. Amit ünnepélyes keretek között meg is kap 1964 szeptember 27-én. Johnson, mintegy „a nemzet nevében” átveszi a jelentést és ezzel lezárul a Warren-bizottság drámájának második felvonása. Hol vannak a röntgenfelvételek ? A harmadik — jelenleg is tartó — felvonás azzal kezdődött, hogy a 888 oldalas jelentést és a csatolt okmányokat elkezdték — olvasni. Persze nem az átlag amerikaiak, nem az egyszerű emberek. Azok — többnyire — beérik az újságok méltatásaival. (New York Times: a „kimerítő nyomozás... az elnök halálának egyetlen kérdését sem hagyta megoldatlanul”). Elkezdték viszont olvasni, elemezni a „tojásfe- jüek”, bizonyos „gyanús értelmiségi fickók”, akiket a Johnson adminisztráció mindig is az amerikai Délen szokásos megvetéssel, lenézéssel, gyanakvó irigységgel kezelt. Elolvasta és írt róla Bertrand Russel, Mark Lane, Fred Cook és Edward Jay Epstein, aki tanulmányával — akár az előbbiek — maga is szereplője lett a „harmadik felvonásnak”. Eddig azonban sem a Warren-bizottság mint testület, sem az egyes tagok nem vették fel a nekik hajított kesztyűt. És nem szólalt még meg az elnök testvére, az egykori igazságügyminiszter, Robert Kennedy sem, aki pedig talán tudna mondani valamit a sokat keresett röntgenfelvételek hollétéről is. A szereplők azonban most türelmesek. A legközelebbi elnökválasztásra csak 1968- ban kerül sor™ (M.) Molnár Géza: (Kisregény) 14. — Ha mundérban lennétek hoznák nektek nyílt parancsot — dörmögte Kará- di. — De civilben vannak. Hozzál nekik fegyvert. — Rendben. Holnap itt lesz, két revolver. — Te meg, Misi szerezzél nekik papirokat. Felmentést és hadiüzemi igazolványokat. — Remélem, hogy meglesz. Nem győzzük gyártani. — Győzzétek. Holnapután már akcióba kell lépnünk. Nagy Mihály felállt, belebújt kopott lódenkabátjába, oldalzsebéből kihúzott egy nagy fekete revolvert, megvizsgálta, csőre töltötte, aztán elköszönt: — Sietek, korán zárják a kaput. Holnap este jövök a papírokkal. Ha nem jövök — elkaptak, kinyírtak. Laci kérdően intett utána a fejével s Árpihoz fordult: — Ki ez a fickó? — Együtt dolgoztunk a gyárban. Abban a műhelyben volt villanyszerelő, ahol én technikus. Nagypofájú, nyilas demagóg. A bögyöm- ben volt, szerettem volna elkapni a frakkját De nem tudtam rá semmit találni, túlságosan is jól dolgozott. Nagyon figyeltem. A géppuskák elektromos vezérlő- berendezésének szuperrevízióját én végeztem. Egyszer — tiszta véletlenül — észrevettem, hogy alacsonyabb terhelésű kábelt kötött az automatába. Színre, méretre passzolt ez a vezeték, csak éppen ennél a terhelésnél leéghetett. Olyan boldog voltam, madarat lehetett volna velem fogatni. Elintézem ezt a csibészt, nem fogja itt tovább rontani a levegőt! Ez nekem is jól jön; akkor már rendszeresen vittem be a röplapokat a gyárba, így legalább a gyanú árnyéka sem fér majd hozzám. Rohantam a műhelyirodára, hogy hívom a mérnököt, félúton megálltam. Hátha a raktárban cserélték el a kábelt, — s másokat is bajba döntök. Visszamentem a műhelybe, nem szóltam semmit, figyeltem a pofát. A következő napokon láttam, mindig ugyanazt a vezetéket használta. Kívülről hozta be, a raktárban nem tartották ezt a fajtát. Közben számításokat végeztem, bizonyos voltam benne, hogy a kábel fönt a levegőben, amikor a pilóta bekapcsolja a géppuskákat, a maximális terhelésnél leég. Ezzel a Messer Schmidt védelem nélkül marad. De nemcsak erről van szó; az égés miatt bezárlatosodik a gép egész elektromos berendezése, — a többi# már nem kell mondanom. Hallatlanul rafinál- tan volt ez az egész kiagyalva. Most már tudtam, miről van szó. Egy este munka után megvártam. Mondom neki: „Nem innánk meg együtt egy pofa sört?” Beültünk a kricsmibe, néz rám, hogy mit akarok? Én meg folytatom: „Meg szeretném kérni magát, szaki- kám, ajánljon be engem is a nyilas pártba”. „IVJinek az magának?” „Gondoltam, ott adják magának ezeket az alacsony terhelésű kábeleket...” Attól kezdve együtt dolgoztunk. A kikötése az volt, harmadik személy nem tudhat semmit. Laci gondolkodott. — Valamit nem értek. Most túlságosan is vakmerő. Az a csőre töltött revolver a zsebben... — Van arcképes nyilas pártigazolványa. Nekünk is szerzett. Egyébként az a véleménye, harcolni kell. Megszerezni a papirokat, fegyvereket aztán ki az utcára. Persze, itt egy ember egymagában nem sokat ér. De mi már hatan vagyunk és ilyen bázissal, mint ez a lakás. A cselédlépcső az udvar hátsó részébe, egy kertbe vezet, amely átnyúlik a Logodi utcába. Ez azt jelenti, hogy a házba szabadon tudunk ki-be járni, anélkül, hogy a házmester ellenőrizhetné. — Nézd, én nem szeretem a nagy szavakat. De ha most mégis azt mondom neked, hogy ez a legszebb álmaimmal, a legmerészebb elképzeléseimmel azonos, ahhoz mit szólsz? — kérdezte Laci. Jenci Jóskával és Karádi- val beszélgetett. Laci Jóskát ismerte, nézeteit, szellemi erejét is szombat délutáni összejöveteleikről. Jóska a fiatalabb Somos fiú a nyersebb, vadabb, Árpi a higgadtabb, nyugodtabb, nemcsak kettőjüknek, de az itteni társaságnak is látható vezetője. Mindketten ugyanabban a gyárban dolgoztak, Jóska műszaki rajzoló volt, Árpi technikus. Laci gyakran hallotta, hogy apjukkal az öreg vasassal meglehetősen darabosan, nyersen beszéltek és Somos bácsi ugyanebben a stílusban szólt hozzájuk, de gesztusaik, tekintetük elárulta; ragaszkodással szeretik egymást. Ebben a kitűnő gárdában még a továbbszolgáló őrmester volt ismeretlen.’ A szoba sarkába húzódva, ahol halkan diskuráltak, Laci felőle is kérdezősködött. — Róla nincs sok mondanivaló — Árpi újabb cigarettát sodort magának — Jánoshalmi parasztgyerek, összekerültek Jucival, aztán mi is foglalkoztunk vele. Nem volt nehéz tulajdonképpen, világos fejű, józan ember. Egyébként sofőr, az ezredesüket fuvarozgatja, az járta ki neki ezt a lakást is. — Mért nem veszi el • lányt? — Várják, hogy vége legyen a háborúnak és megváltozzon a világ. Most még a felettesei kifogásolják a családot, meg kaucióról beszélnek — a hadseregben másképp van, mint a civileknél. Árpi kicsit hallgatott, majd levette szemüvegét, a villany felé tartotta, aztán nagy gonddal megtisztogatta fehér zsebkendőjével. — Tulajdonképpen mi is így vagyunk Klárival és Marcsival — mondta csendesen. — Nem tudom, mennyire ismerted meg ott lent őket, de két igazán kitűnő emberpéldány, az a két lány is. Megfogta Laci vállát, bará- tian megszorította, kicsit magához húzta a fiút.; — Az a bánatom, pajtás, hogy ott rekedtek lent, Szi- getcsépen. Azt sem tudom, mi van Klárival, él-e, hal-e? Átment rajtuk a front — a front nem gyerekjáték. — Viszont gondolj arra, hogy nekik véget ért a háború, ők már befejezték. — Igen igen, de neked is csak könnyebb, hogy Magda itt van a közeledben. Éjjel, a huzatlan matracokon nyugtalanul aludt Laci. (Folytatjuk)
