Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

„Vietnami nap“ a* ENSZ-ben Péter János találkozása a finn külügyminiszterrel Indonézia újra az ENSZ-ben New York, (MTI); Az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének keddi napjára a vietnami probléma nyomta rá bélye­gét. Thanat Komán thaiföldi külügyminiszter harcias hangú beszédében ellenezte azokat a javaslatokat, ame­lyek például az amerikai bombatámadások megszün­tetésére, a külföldi csapa­tok Dél-Vietnamról történő kivonására vonatkoznak. A thaiföldi külügyminiszter ugyanakkor megismételte korábbi javaslatait valami­féle ázsiai békekonferencia összehívásáról, de nem fej­tette ki, hogy mi lehetne egy ilyen konferencia köz­vetlen célja, mennyiben se­gíthetné elő a háború befe­jezését Vietnamban. A vitában felszólalt Ar­sene Usher Assouan, Ele­fántcsontpart külügyminisz­tere, aki a vietnami prob­léma megoldásaként a gen­fi megállapodások felújítá­sát jelölte meg, hangsú­lyozva, hogy a háború foly­tatása súlyos konfliktust rejt magában. Békés rendezést sürgetett Antonio Carillo Flores me­xikói külügyminiszter is, továbbá sürgette, hogy mi­előbb hozzanak létre nem­zetközi megállapodást a nukleáris fegyverek elter­jedésének megakadályozá­sára, tegyenek lépéseket a leszerelés megvalósítására. U Thant ENSZ-főtitkár személyes képviselője új­ságírók kérdésére válaszol­va nem volt hajlandó kom­mentálni a közgyűlésen Vietnammal kapcso1 atban elhangzott állásfoglaláso­kat, de leszögezte: a főtit­kár továbbra is kitart há­rompontos javaslata mel­lett. U Thant javaslatainak kiindulópontja a VDK elle­ni légitámadások beszünte­tése. ★ Az ENSZ titkárságának szóvivője kedden bejelen­tette, hogy Indonézia szer­dától kezdve ismét részt vesz a világszervezet mun­kájában, s erről a közgyű­lés elnöke tesz majd szer­dán bejelentést. ★ Péter János külügymi­niszter, a magyar ÉNSZ- küldöttség vezetője kedden délben Karjalainen finn külügyminszterrel találko­zott.. A megbeszélésen je­len volt Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ képviselője. Milyen tudományos kutatásokat végez a Luna-11 ? WASHINGTON Erhard nyugatnémet kancellár kedden, washing­toni hivatalos tárgyalásai­nak utolsó napján a kül­ügyminisztériumban felke­reste Rusk külügyminisz­tert, majd onnan egyenesen- a Fehér Házba ment, ahol befejezte Johnson elnökkel tárgyalásait. LONDON A Britisch Motor Corpo­ration (BMC) nagy angol gépkocsikonszem hétfőn es­te bejelentette, hogy októ­berben 11 000—12 000 mun­kását elbocsátja, a BMC 40 000 alkalmazottja már rövidített munkaidőben dolgozik. PÁRIZS Moise Csőmbe, a volt ka- tangai diktátor, majd kon­gói miniszterelnök útleve­lét érvénytelenítették — jelentette be a kinshasai Kongó párizsi nagykövet­sége. Csőmbe ellen távol­létében hazaárulás vádjá­val bírói eljárást indítanak. VARSÓ Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára hét­főn fogadta a LEMP KB vendégeként Varsóban tar­tózkodó Waldeck Rochét, a Francia KP főtitkárát. SZÓFIA Az ENSZ-közgyűlés al- j kaiméból New Yorkban tartózkodó Caglayangil tö­rök külügyminiszter — an­karai hírek szerint — a katonai segítség újabb eme­lését kérte Washingtontól. Moszkva, (MTI); A Luna—11 önműködő űrállomás segítségével a szovjet tudósok folytatják a holdfelszin és a Hold körüli térség tanul­mányozását. Ezt a tudomá­nyos munkát annak idején a Hold első mesterséges holdja, a Luna—10 kezdte ez év április 3-án és most az augusztus 28-án Hold körüli pályára juttatott Luna—11 folytatja. Az űrállomás műszerei tanulmányozzák a Hold fel­színének gamma és röntgen- sugárzását, ami lehetővé teszi a Hold vegyi összeté­Moszkva, (TASZSZ): Guss Hall, az Egyesült Államok Kommunista Párt­jának főtitkára, aki hétfőn Moszkvában propagandis­tákkal és tudományos dol­gozókkal találkozott, kije­lentette; a Kínai Kommu­nista Párt vezetőségének állásfoglalása eltér a mar­xizmus—leninizmus eszméi­től és komoly kárt okoz a világimperializmus elleni harcnak. telének megállapítását A Luna—11 pályájának méré­sével pontosabban megha­tározzák a Hold gravitá­ciós mezőjét. Az űrállo­máson elhelyezett beren­dezések tanulmányozzák a meteoráramlatok koncentrá­cióját és a szilárd részecs­ke sugárzás intenzitását a Hold közelében. A Luna—11 pályájának a Hold felszínétől mért leg­kisebb távolsága 160 kilo­méter, maximális távolsága pedig 1200 kilométer. Há­romóránként kerüli meg a Holdat Guss Hall aláhúzta a szocialista világrendszer és a nemzetközi munkás- osztály vezető szerepét a forradalomban. Hangoztat­ta: következetesen kell harcolni a kispolgári ide­ológia befolyása és a mar­xizmus—leninizmus bár­milyen elferdítése ellen. Kiemelte a Szovjetunió Kommunista Pártjának szerepét a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom egybeforrasztásáért ví­vott harcban. Güss Kall a kínai vezetik álláspontjáról „Becsukni az ajtókat...“ A kéíeszlendős Warren-jelentés kérdőjelei Ritka eset, hogy egy tudo­mányos kiadvány felkerül­jön az amerikai best-seller listára. Amikor a Cornell egyetem fiatal, végzős hall­gatója Edward Jay Epstein két évvel ezelőtt nekifogott szakdolgozata megírásának, nyilván maga sem gondolta, hogy tanulmánya milyen nagy érdeklődést vált majd ki. Epstein szakdolgozata Hogyan működik az ame­rikai kormánygépezet vala­mely rendkívüli esetben, amelyet sem jogszabály, sem jogi precedens nem szabá­lyoz? Erre a kérdésre kere­sett választ Jay Epstein s gyakorlati példának Kennedy elnök meggyilkolását és a Warren-bizottság működését választotta. A dallasi esemé­nyekről korábban megjelent művek szerzői, Thomas Bu­chanan, Joachim Joesten és mások, elsősorban az ese­mény lefolyásának, mozgató rugóinak értelmezésére és le­írására koncentrálták figyel­müket. Ök csak logikus „melléktermékként” bírálták, korrigálták a Warren-bi­zottság működését, következ­tetéseit. Epstein — éppen el­lenkezőleg — választott té-. májának megfelelően elsősor­ban a Warren-bizottság mű­ködésére, vizsgálati módsze­reire és ezek hatásosságára volt kiváncsi, erre összpon­tosította figyelmét, e néző­pontból tekintett vissza az eseményekre. A politikai tudományokkal foglalkozó fiatal tudós tö­mör fogalmazású, szűk sza­vú elemzéséből nem Oswald, a feltételezett gyilkos — ha­nem a Warren-bizottság bel­ső konfliktusai, sajátos drá­mája bontakozik ki. Johnson az „előjátékban“ Az előjáték, a tagok ösz­szeválogatása Lyndon B. Johnson főszereplésével zaj­lott le. Az elnök maga állí­totta össze a bizottságot, sze­mélyesen győzte meg a vo­nakodó, ellenálló Earl War- ren-t, a köztiszteletben álló főbírót, hogy vállalja el a bizottság elnöki tisztét. John­son ezután visszavonult és az első felvonásban nem is lé­pett színre. A Warren-bizottság mun­kába lépésének első percétől kezdve reménytelenül küz­dött a kapott feladattal: ki­deríteni és közölni az igaz­ságot az elnökgyilkosságról, de úgy, hogy ne sértse az ügybe kevert intézmények (az FBI, a CIA, a Seoret Service, stb) és személyek (ki tudja milyen körökhöz tartozó személyek) érdekeit. A héttagú bizottság kiter­jedt munkatársi gárdájából sokan őszinte hévvel keres­ték az igazságot, de vélemé­nyük nem jutott érvényre. „Nem azért vagyunk e he­lyen, hogy nyitogatni, hanem, hogy becsukni próbáljuk az ajtókat...” — mondta sokat jelentőén a bizottság kulcs­embere az egyik fiatal be­osztottnak.. És a munka köz­ben sorjáztak a megoldásra, megválaszolásra váró kérdé­sek: Kapcsolatban állt-e Oswald az FBI-vel és a CIA- val? A bizottság az FBI és a CIA vezetőinek személyes nyilatkozatával („szennyes rágalom...”) megelégedve nem firtatta, hogyan került az Oswaldnál talált papírda­rabra Joseph Hosty dallasi FBI-ügynök neve, pontos cí­me és telefonszáma? Minden lövés hátulról jött? Igazolják-e a röntgenké­pek, amelyeket Kennedy boncolásakor vettek fel, azt az állítást, hogy minden lö­vés hátulról jött és egy és ugyanazon személy adta le azokat? A képeket a bizott­ság égjük tagja szerint „Íz­léstelenség” lett volna meg­tekinteni és valóban sem a munkatársak, sem a bi­zottság nem vette kézbe azo­kat, igaz, a mai napig a hollétüket is csak találgat­ják— Fenntartható-e az a nézet, hogy az elnököt ért első lövés okozta az előtte ülő Gonally kormányzó négy sérülését is? A bizottság e döntő kérdésben teljesen megoszlik. Az egyik munka­társ 26 oldalas feljegyzésben tiltakozik e képtelen feltéte­lezés rögzítése ellen. A bi­zottság egyes jogászai azon­ban körömszakadtáig ragasz­kodtak véleményükhöz: „Ha azt mondjuk, hogy két kü­lönböző lövedék okozta sé­rüléseiket, az annyi, mintha azt mondanánk: — két gyil­kos volt”. E lehetőséget pe­dig bizonyos befolyásos sze­mélyiségek, úgy fest, min­denáron el akarják kerülni. A jelentés — ennek megfe­lelően hangsúlyozza; hogy „meggyőző érvek bizonyít­ják” az egyetlen lövedék el­mélet helyességét, ugyanak­kor, kénytelen elismerni, hogy e pont körül a bizott­ságon belül is voltak véje- ményeltérések. Epstein a dráma első fel­vonását, konfliktusait ele­mezve, — a bizottság összes munkaokmányának birtoká­ban! — kimutatja, hogy a vizsgálatot a közvélemény előtt fémjelző Warren főbí­ró, a kihallgatásoknak mint­egy 45 százalékán volt csak jelen, Russel szenátor pedig a tanúvallomásoknak mind­össze 6 százalékát hallgatta a saját fülével. A legmaga­sabb részvételi aránnyal Al­lan Dulles, a CIA Kennedy által menesztett igazgatója dicsekedhet, ő az üléseknek körülbelül háromnegyedén vett részt. A második felvonásban újra szerepet kap Johnson. A Warren-bizottság munká­jának befejezési határideje 1964. június 1. De ekkor még csak két fejezet van — úgy ahogy — készen, a tervezett nyolcból! A Fehér Ház azon­ban türelmetlen. Valakinek nagyon sürgős a jelentés közzététele. . A határidőt vé­gül is kitolják augusztus 1-ig. De ez az utolsó dátum. Érthető: 1964 augusztusa már az elnökjelölő gyűlések hó­napja! A jelöltnek, aki egyfelől „a jó ügy folytatója” szere­pét akarja eljátszani, másfe­lől viszont egyszer s minden­korra le akarja zárni az előző elnök korszakát — szüksége van a mindenkit megnyugtató végső bizony­ságra. Amit ünnepélyes ke­retek között meg is kap 1964 szeptember 27-én. Johnson, mintegy „a nemzet nevé­ben” átveszi a jelentést és ezzel lezárul a Warren-bi­zottság drámájának második felvonása. Hol vannak a röntgenfelvételek ? A harmadik — jelenleg is tartó — felvonás azzal kez­dődött, hogy a 888 oldalas jelentést és a csatolt okmá­nyokat elkezdték — olvasni. Persze nem az átlag ameri­kaiak, nem az egyszerű em­berek. Azok — többnyire — beérik az újságok méltatá­saival. (New York Times: a „kimerítő nyomozás... az el­nök halálának egyetlen kér­dését sem hagyta megoldatla­nul”). Elkezdték viszont ol­vasni, elemezni a „tojásfe- jüek”, bizonyos „gyanús ér­telmiségi fickók”, akiket a Johnson adminisztráció min­dig is az amerikai Délen szo­kásos megvetéssel, lenézéssel, gyanakvó irigységgel kezelt. Elolvasta és írt róla Bert­rand Russel, Mark Lane, Fred Cook és Edward Jay Epstein, aki tanulmányával — akár az előbbiek — maga is szereplője lett a „harma­dik felvonásnak”. Eddig azonban sem a Warren-bizottság mint testü­let, sem az egyes tagok nem vették fel a nekik hajított kesztyűt. És nem szólalt még meg az elnök testvére, az egykori igazságügyminiszter, Robert Kennedy sem, aki pe­dig talán tudna mondani va­lamit a sokat keresett rönt­genfelvételek hollétéről is. A szereplők azonban most türelmesek. A legközelebbi elnökválasztásra csak 1968- ban kerül sor™ (M.) Molnár Géza: (Kisregény) 14. — Ha mundérban lenné­tek hoznák nektek nyílt pa­rancsot — dörmögte Kará- di. — De civilben vannak. Hozzál nekik fegyvert. — Rendben. Holnap itt lesz, két revolver. — Te meg, Misi szerezzél nekik papirokat. Felmentést és hadiüzemi igazolványo­kat. — Remélem, hogy meg­lesz. Nem győzzük gyártani. — Győzzétek. Holnapután már akcióba kell lépnünk. Nagy Mihály felállt, bele­bújt kopott lódenkabátjába, oldalzsebéből kihúzott egy nagy fekete revolvert, meg­vizsgálta, csőre töltötte, az­tán elköszönt: — Sietek, korán zárják a kaput. Holnap este jövök a papírokkal. Ha nem jövök — elkaptak, kinyírtak. Laci kérdően intett utána a fejével s Árpihoz fordult: — Ki ez a fickó? — Együtt dolgoztunk a gyárban. Abban a műhely­ben volt villanyszerelő, ahol én technikus. Nagypofájú, nyilas demagóg. A bögyöm- ben volt, szerettem volna el­kapni a frakkját De nem tudtam rá semmit találni, túlságosan is jól dolgozott. Nagyon figyeltem. A gép­puskák elektromos vezérlő- berendezésének szuperreví­zióját én végeztem. Egyszer — tiszta véletlenül — észre­vettem, hogy alacsonyabb terhelésű kábelt kötött az automatába. Színre, méretre passzolt ez a vezeték, csak éppen ennél a terhelésnél leéghetett. Olyan boldog vol­tam, madarat lehetett volna velem fogatni. Elintézem ezt a csibészt, nem fogja itt tovább rontani a levegőt! Ez nekem is jól jön; akkor már rendszeresen vittem be a röplapokat a gyárba, így legalább a gyanú árnyéka sem fér majd hozzám. Ro­hantam a műhelyirodára, hogy hívom a mérnököt, fél­úton megálltam. Hátha a raktárban cserélték el a kábelt, — s másokat is baj­ba döntök. Visszamentem a műhelybe, nem szóltam sem­mit, figyeltem a pofát. A következő napokon láttam, mindig ugyanazt a vezetéket használta. Kívülről hozta be, a raktárban nem tartot­ták ezt a fajtát. Közben számításokat végeztem, bi­zonyos voltam benne, hogy a kábel fönt a levegőben, amikor a pilóta bekapcsolja a géppuskákat, a maximális terhelésnél leég. Ezzel a Messer Schmidt védelem nélkül marad. De nemcsak erről van szó; az égés miatt bezárlatosodik a gép egész elektromos berendezése, — a többi# már nem kell mon­danom. Hallatlanul rafinál- tan volt ez az egész ki­agyalva. Most már tudtam, miről van szó. Egy este mun­ka után megvártam. Mon­dom neki: „Nem innánk meg együtt egy pofa sört?” Beültünk a kricsmibe, néz rám, hogy mit akarok? Én meg folytatom: „Meg sze­retném kérni magát, szaki- kám, ajánljon be engem is a nyilas pártba”. „IVJinek az magának?” „Gondoltam, ott adják magának ezeket az alacsony terhelésű kábele­ket...” Attól kezdve együtt dolgoztunk. A kikötése az volt, harmadik személy nem tudhat semmit. Laci gondolkodott. — Valamit nem értek. Most túlságosan is vakmerő. Az a csőre töltött revolver a zsebben... — Van arcképes nyilas pártigazolványa. Nekünk is szerzett. Egyébként az a véleménye, harcolni kell. Megszerezni a papirokat, fegyvereket aztán ki az utcá­ra. Persze, itt egy ember egymagában nem sokat ér. De mi már hatan vagyunk és ilyen bázissal, mint ez a lakás. A cselédlépcső az ud­var hátsó részébe, egy kert­be vezet, amely átnyúlik a Logodi utcába. Ez azt jelen­ti, hogy a házba szabadon tudunk ki-be járni, anélkül, hogy a házmester ellenőriz­hetné. — Nézd, én nem szeretem a nagy szavakat. De ha most mégis azt mondom neked, hogy ez a legszebb álmaim­mal, a legmerészebb elkép­zeléseimmel azonos, ahhoz mit szólsz? — kérdezte Laci. Jenci Jóskával és Karádi- val beszélgetett. Laci Jóskát ismerte, nézeteit, szellemi erejét is szombat délutáni összejöveteleikről. Jóska a fiatalabb Somos fiú a nyer­sebb, vadabb, Árpi a higgad­tabb, nyugodtabb, nemcsak kettőjüknek, de az itteni tár­saságnak is látható vezetője. Mindketten ugyanabban a gyárban dolgoztak, Jóska műszaki rajzoló volt, Árpi technikus. Laci gyakran hal­lotta, hogy apjukkal az öreg vasassal meglehetősen dara­bosan, nyersen beszéltek és Somos bácsi ugyanebben a stílusban szólt hozzájuk, de gesztusaik, tekintetük el­árulta; ragaszkodással szere­tik egymást. Ebben a kitűnő gárdában még a továbbszolgáló őrmes­ter volt ismeretlen.’ A szoba sarkába húzódva, ahol hal­kan diskuráltak, Laci felőle is kérdezősködött. — Róla nincs sok monda­nivaló — Árpi újabb ciga­rettát sodort magának — Jánoshalmi parasztgyerek, összekerültek Jucival, aztán mi is foglalkoztunk vele. Nem volt nehéz tulajdon­képpen, világos fejű, józan ember. Egyébként sofőr, az ezredesüket fuvarozgatja, az járta ki neki ezt a lakást is. — Mért nem veszi el • lányt? — Várják, hogy vége le­gyen a háborúnak és meg­változzon a világ. Most még a felettesei kifogásolják a családot, meg kaucióról be­szélnek — a hadseregben másképp van, mint a civi­leknél. Árpi kicsit hallgatott, majd levette szemüvegét, a villany felé tartotta, aztán nagy gonddal megtisztogatta fehér zsebkendőjével. — Tulajdonképpen mi is így vagyunk Klárival és Marcsival — mondta csende­sen. — Nem tudom, mennyi­re ismerted meg ott lent őket, de két igazán kitűnő emberpéldány, az a két lány is. Megfogta Laci vállát, bará- tian megszorította, kicsit ma­gához húzta a fiút.; — Az a bánatom, pajtás, hogy ott rekedtek lent, Szi- getcsépen. Azt sem tudom, mi van Klárival, él-e, hal-e? Átment rajtuk a front — a front nem gyerekjáték. — Viszont gondolj arra, hogy nekik véget ért a há­ború, ők már befejezték. — Igen igen, de neked is csak könnyebb, hogy Magda itt van a közeledben. Éjjel, a huzatlan matraco­kon nyugtalanul aludt Laci. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents