Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
Esze Tamás emléke a Szanolcs-Szatmár megyei néphagyományban A vajai vármúzeumba került a készülő Esze Tamás szobor egyik makettje, melynek eredetijét ma állítják fel Tarpán. Foto: Hammel József Váci Mihály: ADOTT VILÁG Látod — a lét se rossz, se jó: adott: — hát elfogadható ellenfélként, hogy ellene küzdj — eggyé fonódva vele. Komor törvényei szerint alakul: — mindig! — most megint! Hajszoló düh, lelkesedés, és önkéntes isten kedés, se mellette, se ellene, semmit se ér. — Csak vele, csak a benne, az érte tett, szülői hányódású tett. — Mint a magzat teremt anyát, s az — változásban — magzatát: — így szüli a kort az erős, az, kivel kora viselős, ki azonosként érzi át, s kivel egy-egész a világ, s érzi verni-fájni e kort, mint szárnyat, mely vállába forrt Ratkó József: OSI Néhány esztendővel ezelőtt széles körű hagyománygyűjtő munka folyt Szaboles-Szatmárban, a kuruc és Rákóczi néphagyományok feltárására. A gyűjtés igen gazdag eredmeny- nyel zárult. Ennek nemcsak az a magyarázata, hogy ez az országrész volt a Rákóczi vezette szabadságmozgalom bölcsője, hanem az is, hogy a vidék népe 250 esztendőn keresztül híven őrizte és hagyományozta tovább a' kor emlékét. Nem véletlen hogy az egyik leggazdagabb gyűjtőhely Tarpa volt: ez a község adta a szabadságharc egyik legjelesebb alakját, a szegénylegények vezérét, Esze Tamást. A megyeszerte begyült anyagból gazdag hagyománykötet készült. Ebből közöljük az Esze Tamásra vonatkozó részleteket, a ma élő utódok századokon át hagyományozott emlékezéseit. 'ér Drágán adták a sót a népnek. Esze Tamás azt mondta: Majd adtok ti még nekem sót is, meg mást is! Eladta két ökrét, lovat vett már akkor volt 8—10 embere, elment a sóhivatalba, összeverte a sóhivatalnokokat, csak úgy ugráltak kifelé az ablakon. ...Mikor a sóhivatalnokokat megverte, a nép már bízott benne és sokan mellé álltak. ★ Azután az urak nem akartak a tarpai népnek legelőt adni. Esze Tamás felment a községházára (— így —!), követelte. Azután az urak nyáját kizavarta a kárba, a népét meg ráhajtotta a jó legelőre. Mire a pandúrok jöttek, ő már nem volt sehol. — Akkor a pandúrok elfogták a feleségét, de kiszabadította és elvitte Debrecenbe, a felesége bátyjához. •ír 1703-ban történt, hogy a nép elnyomója ellen fellázadt parasztság Rákóczihoz fordult segítségért. EH is ment Esze Tamás néhány rongyos vitézzel Rákóczihoz Lengyelországba. Arra kérték a megdicsőült fejedelmet hogy szabadítsa meg hazánkat, s bontsa ki a szabadság zászlaját. Rákóczi nagyon hosszas elhatározás után rászánta magát, hogy kibontsa a szabadság zászlaját, és felszabadítsa magyar- ország jobbágyságát. Azt mondta: — Esze Tamás! Te leszel az első ezredesem. Vak Bottyán! Ez lesz a második ezredesem. Ha kellő számú csapattal meg tudunk indulni, úgy fel fogjuk szabadítani az elnyomott népet. Rákóczi megjelent másnap a határszélen. Ott volt Esze Tamás meg Vak Boty- tyán, mint vezérek. Az akkori harci viseletfél, fokossal, egyenesre ütött kaszával, kovás puskával indultak a csatamezőre, Meg is indultak. Ezer-ezerszámra csatlakozott hozzájuk az elnyomott népnek a száma, úgyannyira, hogy mire Nagykállóba értek már nyolc ágyút zsákmányoltak a labancoktól. ★ 1703-ba, Esze Tamás vezetésével a kuruc sereg átkelt a Tiszán. Abban az időben még nem volt szabályozva a Tisza és Palád alatt folyt. A támadást megelőző napokban éppen áradt a Tisza, ezért a kuruc vitézek úgy úsztak át a folyón, hogy felső ruháikat levetették, kardjukat pedig a szájukban tartották. A labancok a Tisza töltésébe voltak beásva. Mikor meglátták a fehér gatyás kurucokat, úgy megijedtek, hogy rögtön futásnak eredtek. De a kurucok sem voltak restek: uccu! Utánuk iramodtak. A megrémült labanc sereget Palád határában érték utói, ahol azonnal megkezdődött a harc. Véres viadal után az Esze Tamás által vezetett kevés számú kuruc sereg fényes győzelmet aratott •éAzt beszélik, hogy mikor 1705-öt írtak, Kemecsén akkor a mostani főúti házak helyén egészen az állomásig temető volt. Ennek a temetőnek a története a következő. Kuruc had járt erre, Esze Tamás volt az élen. Egy labanc vezér mulatott a kocsmában. Mikor megtudták, hogy jönnek elhatározták, hogy elveszik a kocsmárostól az üres és a megtöltött hordókat. Meg is tették. Az üres hordókat teletömték arannyal és elásták. A borral tele hordókat is elhantolták, és fejfákat állítottak a hantok fölé. Mikor a kurucok meglátták a friss hantokat, nagyon elesudálkoztak; még jobban, mikor meglátták a hordókat és tartalmát. A bort Esze Tamás visszaadta a kocsmárosnak, hanem a hordókat nem, hanem földdel teletömette. Az aranynyal telt hordók helyére a halott labancokat fektette, és elbújtak. Aztán a közelben elrejtőzött labancok előjöttek, hogy elvigyék a kincset, mert azt hitték, hogy a kurucok már elmentek. De nemhogy a kincset meglelték volna, de még fogságba is estek.-ér Esze Gyula így adott felvilágosítást egy érdeklődőnek: „A hozzám írott levélből megértettem és megpró- bállok rá válaszolni, amit a nagyapámtól, valamint régi idős emberektől hallottam. Tarpa annak idején szétszórt volt, Dobra falva, Nyíres falva, Helmecz falva és még sok ijjen pár házból álló tanyaszerű házakból lett összehozva. Mert akkor Tisza-töltés nem volt és a Tisza fojt mindenütt és dombokra építkeztek. így Esze Tamás telke a Rácz Zoltánná telke volt. Aztán a Rákóczi-félle felkelés után, akinek a hű Esze Tamás volt egy zászlóvivője mint mezítlábasok ezredese, mivel Tarpáról indult ki, így Tarpa pallosjogot kapott és hajdú város lett, kiben Esze Tamás lett a város kapitánya, amit Rákóczi fejedelem rendelt el. És még azt is, hogy míg az Esze famíliából lesz, egy fiú gyermeket a sárospataki iskolában ingyen kell tanítani. Majd az ő halála után bátyja János lett a városkapitány. Az iratokra vonatkozóan monta nagyapám a nagy vijaszok- kaj lepecsételt levelek és libatollal írt, amit Rákóczi írt Esze Tamásnak, mindig maradt fenn, egészen Esze János bátyánkig, akit biztosan teccettek is ösmerni aki a piacon lakott nekem szeméjesen monta, hogy ő azt elásta vaskazettába, (Mayne Reid angol regényíró 1818-ban született és 1883-ban halt még. Egész életében sokat utazott, három kontinenst bejárt, esztendőket töltött, többek között a mexikói indiánok világában. Kalandos útikönyveket, népszerű ifjúsági regényeket írt. Leghíresebbek közülük: „Skalpvadászok”, „Ifjú világjárók”, „A fehér főnök”.) Amerikai tartózkodásom során sok furcsa és érdekes emberrel találkoztam, de az öreg Zeb Stumpnál eredetibb figura nem akadt köztük. Ű volt a Mississippi vidékének legkiválóbb vadásza. Kétszáz lábnyi távolságról is eltalálta röptében a madarakat. Szórakoztató történeteket mesélt vadászkalandjairól, csak önmagáról nem beszélt soha. Azt sem tudtam, hol lakik, van-e felesége és vajon milyen jövedelmi forrásai vannak, mert azt észrevettem, hogy mindig jócskán van pénze. Teltek múltak a napok, s amikor úgy éreztem, hogy igazán jó barátságba keveredtünk, megkockáztattam a kérdést: mutassa meg nekem az otthonát. Kissé elgondolkozott, majd röviden válaszolta: — Nos, jól van. Gyere! Nekivágtunk, s órák hosszat tapostuk az ösvényeket az erdőn át. Végül Zeb megállt egy vastag törzsű fa előtt, s rámutott: — Ez az én otthonom, lépj be, uram! Nem hittem a fülemnek, hiszen semmit sem láttam magam előtt, csak a fát de hogy hová azt nem monta meg, mert én sokat beszéltem vele a leszármazásró!. Nekem megvolt az Esze Tamás eredeíl fényké. pe, és itt járt nálam Kalla Géza Nagyváradi fényképész vitte el nagyíttatni, úgy, hogy a nagy képekkel visszaküldi és a kis kép oda maratt. ...Még Esze Jóskánál láttam ezelőtt egy pár évvel Esze Tamás saját kezű levelét, mejben katonát kért Rákóczitól valamék vár bevételéhez. Még a Telkes tanár úr olvasta el, mert mink nem tudjuk olvasni, mert még nem úgy írtak mint most, sok latin szó (illetve) más kifejezésekkel írtak és más betűkkel is...” — Valahol csatáztak megint. Egy sátorban tanakodtak a fennebb valók. Azt mondja Esze Tamás: „Na fiaim, be kell menni a templomba imádkozni, hogy az isten segítsen meg minket! El is mentek, de mikor kijöttek, a katolikusok, meg a reformátusok kezdtek beszélni, hogy kinek mit mondott a pap. összevesztek, szuronyra mentek. Szaladtak Esze Tamásért, mert az ő szavát fogadták. Esze Tamás közéjük tartotta kardját, de egy buta katona levitt egy kis ágyút és közé. jük eresztette a golyót, aztán halomra haltak. Megtalálták aztán Esze Tamás testét a holttestek között és eltemették. Három halomba temették őket, sírjuk kővel van megjelölve. ■ér A fejedelem minden täsza- vidéki híve között első helyet foglal el a nép szívében ennek a tájnak a népi hőse, Bereg szülötte: Esze Tamás. — Jándon egy 93 éves öreg asszony őrzött meg róla egy dalfoszlányt: „...Hű Esze Tamásom Lelki jó barátom...” — Nagy kár volt érte, hogy úgy kellett elesnie, korán az egymásra törő magyarok testvérharcában.-4r Esze Tamás jobbágyházá. nak már csak a helyét tudják megmutatni. Nagy kár hogy nem őrizték meg. Az 6 emléke tárgyi bizonyítékok nélkül van, de nem kevésbé él a beregi, főleg a tarpai nép szívében. Molnár Mátyás, a vajad vármúzeum igazgatója Azután észrevettem, hogy a nagy fába ajtót vágtak, s Zeb már nyitotta is. Kis szobába jutottunk a fa belsejében, s egy öregasz- szony fogadott bennünket. — Örülök, hogy itthon vagy, Maggy — szólt Zeb a feleségének. — Bemutatom neked barátomat, Mayne Reid kapitányt. Kapitány — a feleségem. Leültünk, Mrs. Stump kávét hozott, én pedig a szoba sarkában felhalmozott nyers állatbőrökre mutattam. — Eladja ezeket? — Méghozzá nagyon jó pénzért — felelte Zeb nem minden büszkeség nélkül. — De hiszen sohasem megy be a városba — csodálkoztam. — Ez az öregasszony dolga. Amikor végigjárja a városi boltokat, úgy viselkedik ő maga is, mint egy minden hájjal megkent ravasz kereskedő. El sem hinné, mennyire érti a dolgát — Elhiszem -— mosolyogtam elismerően. — De most arra kérem, mesélje el nekem a legérdekesebb vadászkalandját — Elmondhatom, bár nagyon hosszú történet. Nem akar még lefeküd™ ? Csordul a rózsája, vére, tócsában áll a szirom. Nem gondol védekezésre, tövise csorba szurony. A közelmúltban rendezték meg a francia fővárosban, a Petit Palais kiállító termeiben a magyar nép több mint ezeréves művészetének legjelentősebb alkotásait bemutató kiállítást. Olyan műkincseket ismertek meg az érdeklődők, melyek nagyobb része most hagyta el először az ország határait. Ez az anyag a honfoglaló magyarság letelepedésétől a mai napig olyan korszakot ölel fel, melynek művészeti fejlődése, stílustörekvései és sorsfordulói azokat a jelentős történelmi változásokat is tükrözik, melyek döntő hatással voltak az ország államberendezkedésének, kultúrájának alakulására. A kiállított anyag fele az utóbbi tíz év feltárásinak eredménye. A kiállítás védnökei között találjuk a francia és a magyar kül- ügy- és művelődésügyi minisztert. A magyar kiállítással több mint százötven újság, folyóirat foglalkozott, a francia sajtón kívül más nyu— Szó sincs róla. Csak meséljen, szívesen hallgatom órákon át is. Lassan szürcsöltük a kávét a bőrök illatával áthatott kicsiny helyiségben, és Zeb hozzáfogott: Egyszer, valamikor régen, kimentem az erdőbe, és egy álló napon át kergettem a vadat, de eredménytelenül. Még csak egy mókus sem akadt puskavégre. Esteledett, s a gyomrom, meg az eszem egyaránt azt mondta, haza kellene már menni, de aztán mégis megtorpantam. Otthon eleség nélkül, pénz nélkül vár az asszony. Ki kell tartanom reggelig, holnapra tán visszatér hozzám a vadászszerencse. A Mississippi partvidékén jártam ekkor. Megláttam egy nagy fát, letáboroztam alatta, s amilyen fáradt voltam, két perc múlva már mély álomba zuhantam. Hajnali négy órakor ébredtem fel hirtelen szívdobogással. A nap még alacsonyan állt az égbolton, de a fejem fölött a levegőből iszonyú lárma hallatszott. Felnéztem, s azonnal értettem mindent. A fán sasfiókák tanyáznak, Jön az ősz — üzenet nélkül támad a fegyvertelen, gyönge növényre. A rémült világhoz könyörtelen. gáti orgánumok is méltatták a kiállítást. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum a vidéki múzeumok közül a legnagyobb anyaggal vett részt a nemzetközi kiállításon, a honfoglaláskori magyar művészetet főként a szabolcsi anyag alapján ismerhették meg az érdeklődők. A párizsi Petit Palais-ban kiállították a geszterédi arany szablyais- mereteket a vörösréz lemezből készült arany borítású bezdédi tarsolylemezeket, a tiszaeszlár—bashalmi ezüst csat- és övvereteket, az aranyozott ezüst karpereceket, az aranylemezből préselt gyöngyökkel ékesített Bujról' származó ingszegély- díszeket, a rakamazi ezüst koronapárt, ezüst és arany csizmavereteket és más honfoglaláskori leleteket, melyek a nyíregyházi múzeum anyagát alkotják. A párizsi kiállítást követően a Budapesti Szépművészeti Múzeumban mutatják be a szabolcsi leleteket. A kiállítást eddig 100 ezer érdeklődő tekintette meg. s lám, a minap éppen felkeresett egy angol úriember, aki sasfiókákat akart vásárolni a londoni állat- kertnek. íme, itt a nagy alkalom, hiszen az az angol biztosan jókora summát kínál. Két percen belül már fenn voltam a fa ágai között. De annyi szent, hogy a sasfiókákhoz közel férkőzni pokolian nehéz dolog. Az öregasszonyra gondoltam, meg az angolra és a pénzre, újra nekifeszültem hát a dolognak. Két fióka volt a fészekben, meg hús és hal, amit eleségül hordhattak oda a szülők. Már éppen elértem a peremet és hozzáláttam, hogy felragadjam a két fiókát, amikor erős fájdalmat éreztem a tarkómban. Az anyasas volt. Nagyküszködve leráztam magamról, de az felemelte a csőrét és újra belémvágott. Keménynek ígérkezett a küzdelem, s úgy gondoltam, jobb ha egyelőre visszavonulok. Lejöttem hát a fa csúcsáról, de nem egészen a földre, hanem meghúzódtam az alsó, erősebb ágak egyikéni Kényelmesen odakuporogtam azon töprengve, hogy nem mehetek üres kézzel /Mayne Reid: Különös fogság Bolyául a tengeritábla. Berezelt kiskátonák — gránáttal övükben — állva várják az ősz rohamát. MIRE VIRÍTASSZ Mire virítassz, ember izzadság-szagú virág? Az öröm körüldönög, aztán a bánat kirág. A halál mellére hullsz. Tenyered őszi levél — pörgeti, fölkapja és a Nap felé viszi a szét A Nyíregyházi Jósa András Múzeum sikere Párizsban és Budapesten
