Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
A gyárudvaron talált húszezer Ruhaüzemi fiatalok a kongresszus előtt „Jól megy a dolguk ezeknek a fiataloknak” gondolná valaki, ha meglátná a gyár udvarának gyepén ülő vidám embereket. A furnérlapon szanaszét heverő gombhalmazok láttán valóban úgy tűnik, mintha egy izgalmas üzemi gomb- foci-bajnokság mérkőzését látnák. Igaz, van valami játékos szorgalom abban a nem mindennapi munkában, amit a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeme KISZ-szervezetének tagjai vállaltak a pártkongresszus tiszteletére. Gomb, csat zsákszámra Az üzemben évek óta már zsákszámra gyűlt össze a különböző szériák befejeztével megmaradt, különböző színű és minőségi gomb, csat, koptató, cérna és selyemhulladék. így ömlesztve, összekeveredve jóformán értéktelen maradék, amit csak a MÉH-nél lehetett volna értékesíteni pár forintért. A KISZ-szervezet kezdeményezésére a fiatalok most társadalmi munkában átválogatják. Filléres áruk, de rendszerezve húszezer forint megtakarítást jelent ez az üzemnek. — Eleinte csak néztük a rengeteg gombot — mondja Kurucz Gábor. — Azt hittük soha sem leszünk készen vele. Műszak előtt, vagy műszak után csináljuk. Már vagy tizenöt alkalommal, egy-két órán át... Mint kiderül, nem is olyan egyszerű ez a munka. A gombok nem csak különböző alakúak, minőségűek, hanem több színűek is. És a színeken belül árnyalatok. Először fenn az emeleten, egy kis műhelyben kezdték a válogatást. A neonvilágítás mellett nem tudták jól megkülönböztetni a színárnyalatokat. Valakinek eszébe jutott, hogy menjenek ki az üzem udvarára, a napfényre. Jó ötlet volt Ha árnyékol, ráripakodnak Egy gomb ára 18 fillér. Az értékesebbjeinek harminchat. Lassan gyűlnek az ezresek. De lassan megtalálják a fortélyát is. Előbb minőség szerint osztályozzák, aztán elosztják a színeket: „Te, Marika a szürkét keresd, Juci- ka a feketét, te a barnát és így tovább...” Ha valaki a kelleténél jobban a gombok > fölé hajol, és árnyékol, rá- |l ripakodnak: „Ülj odébb, nem vagy átlátszó!” Mert a minőséggel nem lehet tréfálni. Egy nadrágra csak egy színárnyalatú gombok kerülhetnek. Az átvevő Ambrusz Pál gondnok, a szakszervezeti bizottság titkára. Mutogatja is a selejtből visszahozott értéket: Az első átvételnél ötezer forint értékű gombot válogattak ki. — Belemarkol az egyik dobozba: — Olyan ez, mintha a ratkárból hozták volna ki... Kár lett volna eldobni. Csak ki kell várni, amíg ilyen színű nadrágokat készítünk. A második mérésnél újabb 2380 forint értékű gomb került be a vegytisztító helyiségben berendezett kis raktárba. Itt vannak azok a kiválogatott, kisimított selyemhulladékot is, amelyeket most már így, újra fel tudnak használni a nadrágok készítéséhez. A tapadó gumis bélésnek például hét forint métere, csak a megmaradt végeket ki kell simítgatni. Ebből kétezer forint megtakarításra számítanak. Válogatják a maradék cérnákat is. Ezeket ott használják majd fel, ahol rejtett varrás van, nem számít a színárnyalatban való eltérés. A feldolgozás egy kis többletmunkát is jelent, de a fiatalok ezt is vállalták. Húszán vannak, s mindenMegyénk KISZ-fiataljai, úttörői már napok óta készülődnek az idej fegyveres erők napja megünneplésére, a fegyveres testületek tagjainak köszöntésére. A KISZ megyei bizottságán megtudtuk: a pákozdi csata évfordulóját, szeptember 29-ét megelőzően a nyíregyházi középiskolákban honvédelemmel kapcsolatos filmeket vetítenek. Szeptember 28-án kerül sor az első nagyobb eseményre: ekkor száz munkás, paraszt és értelmiségi fiatal látogat el az egyik nyíregyházi laktanyába, ismerkedik az ott szolgálatot teljesítő katonák, tisztek életével, munkájával. E napon a városi üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények fiataljainak képviselői baráti találkozón vesznek részt a fegyveres erők ki besegít. Még a nemrégen jött Biró Pista, meg Lukács Karcsi is. Ki, mikor tud rá időt szakítani; műszak előtt, vagy műszak után. Papp György, a KISZ-tit- kár elégedett. Hiszen ha lassan is gyűlnek a forintok, már van mivel dicsekedni. És ha igyekeznek, még a vállalt október 15-i határidő előtt meglesz a húszezer forint „Aki tud iöiiön,< Ebből már telik egy kis jutalomra is. Salamon Mihály üzemvezető megígérte a fiataloknak, hogy ha teljesítik a vállalást egynapos autóbuszkiránduláson vehetnek részt valamelyik vasárnap. — Persze megcsináljuk anélkül is — nyugtatnak még többen is. Nem lehet kételkedni benne. Már csak azért sem, mert amikor a vállalást tették, még szó sem volt a kirándulásról. Benn a teremben javában zúgnak a gépek, a fiatalok már egymásnak adják a „drótot”: „Ma délután gombválogatás! Aki tud, jöjjön!” S műszak után újra megindul a „játék” a gyepen. Gyűlnek a fillérek, gyarapodnak a forintok, közeledik a IX. pártkongresszus napja. Tóth Árpád klubjában a kiváló katonákkal. Szeptember 29-én reggel a város úttörői felkeresik a fegyveres erők vezetőit s köszöntik őket az ünnep alkalmából. Ugyancsak ezen a napon KISZ-fiatalok látogatnak el a laktanyákba, üdvözlik a sorköteleseket s műsorral kedveskednek nekik. Szeptember 29-e egyik kedves eseménye lesz a KISZ megyei bizottság és a tisztikar tagjainak barátságos labdarúgó-mérkőzése Sóstón. Vidéken valamennyi járási székhelyen bensőséges ünnepségen köszöntik a fiatalok a fegyveres testületek vezetőit, tagjait. A határmenti községekben a testvér KISZ-szervezetek keresik meg a határőröket. Záhonyban például teadéi- utánt rendeznek a katonák tiszteletére. Készülődés a fegyveres erők napjára Laktanyalátogatások, baráti találkozók — És milyen alattomosan csinálta... ö nem dob ki minket, ő nem szól egy szót sem, csak odakészíti az újságot a reggeli kávé mellé. — Eddig abban bízott, hogy a vezér házát békében hagyják. A méltóságos úr elment Bécsbe, övé a rizikó. Ezt nem vállalja. — Disznó. Cseléd, nyomorult szolga. —i Az. De most azt nézzük, merre mehetünk tovább. — Akárhová. Én ezekkel nem tudok egy levegőt szívni percig sem. Laci gondolkodott. — Azt mondom — szólt végül — várjuk meg a délutánt. Ma kell jönni Mag- dusnak, talán ő tud valamit. A nagybátyádnak minden esetre mondd meg, hogy még ma továbbállunk. Ne eméssze az aggodalom, hogy itt maradunk. Estefelé érkezett Magda, a korai sötétedésben, kifújta a szél, hideget hozott magával. A cselédszobában hármasban megvitatták a helyzetet. — Somos Árpival talál- koztam a héten Rigó néni-" né! — mondta Magda. — Annak a két szigetcsépi lánynak van egy nővére, az itt lakik az Attila körúton a vőlegényénél, aki továbbszolgáló őrmester a kelenföldi híradóslaktanyában. A Messerschmidt gyár. rat kiürítették, egy részét behozták Kőbányára, a sörös pincékbe, másik részét Ausztriába szállították. A Somos gyerekeket is föleskették, hogy viszik a gyárral az országból őket is. Aznap léptek le, amikor Rigó néniéknél összeszaladtunk. — A két Vidócki lánnyal mi van? — kérdezte Laci. — Azok lenn ragadtak Szi- getcsépen. Az állítólag már a szovjetek kezén van. Gyerekek, nagyon közel vannak a ruszkik. Tegnap belőttek Kispestre, egy gránát az 51-es vonalára hullott, a villamos nem megy tovább a Katona rétnél. — Magda szavait átfűtötte az izgalom: — Most már tényleg nem tart soká. — De hová akarsz kilyukadni, Magdikám ? — Hát éppen arra, hogy az Árpi mondta, itt az Attila körúton ti is megfértek, ha elunjátok magatoka I Papír Marcinál. Az őrmester hozzánk tartozik, tud szerezni papírokat. — Ez nem is lehet igaz. — De pont így igaz, ahogy mondom. Egyébként, hogy őszinte legyek, én nem nagyon lelkesedem a gondolatért, hogy Budán dekkolja- tok. Napnál világosabb, Pest fog előbb felszabadulni, a harcok Budán elhúzódhatnak, nem is nyugszom én addig míg Margitvárosban nem szerzek nektek valami jó helyet. Beszéltem a bra- tyeszommal, annak van egy ígérete, két napot kell még várni. Addig kihúzzátok az Attila körúton. Itt van egyébként a szomszédban, csak át kell menni az alag- úton. Laci magához vonta Magdát, odaszorította arcát a lány szélfutta, hideg orcájához. Egy pillanatra eszébe villant Boris néni, amint állva szappanozza magát a fürdőkádban s most kicsit szégyellte, amit akkor gondolt. — Azt hiszem nélküled már elpusztultunk volna — mondta melegen. Gyorsan összecsomagoltak. Távozásukat Jenci jelentette be, hidegen, szárazon, mintegy mellékesen. Papir Marci odáig volt a megdöbbenéstől. — Édes öcsém, hát maradhattatok volna.. Elfértek itt velünk együtt. Igazán nem voltatok útban. Miért kell ilyen sürgősen? (Folytatjuk) Pest felé, Pest felől %y óra “Lv Pest irányába. Hétfő van, éjfél óta az ingázók hajnala, akik a kis vicinálison, vagy a mellékvonalak fapadosain döcögtek idáig, hogy lélekszakadva megrohamozzák a „pestit” ülőhelyért. Micsoda szerencse! — fújja kj magát két lány és egy valő- színütlenül göndör hajú fiú ahogy lehuppan fülkénkben. Kálló felől jöttek peronon. Űjfehértónál meg- csikordu! a fülke görgő? ajtaja. „Sziasztok! Szorítsatok méq két helyet!” Megtörténik, leülnek útitársaink egy lány és egy álmos szemű vékony donga jú fiú. Mindjárt kiderül, hogy a lányok rokonok, onnan a tegeződés. Az álmos szemű köszönti a reggelt: — Végre nem kell állni °z a Mt w kezdődik! — Kattog, csattog a kerék, beszélge’ az öt fiatal ingázó. Éveik együtt alig haladják meg a százat.-éA göndör hajú; Te mi vagy? Az álmos szemű: Égbolt- festő és levegőmázoló. Ezen kitör a hahota, mintha csak erre vártak volna a lányok, mert a kacagás kirázza az emberből az álmot. Ettől kezdve az álmos szemű a középpont, aki kü'önben még hangulatban van. hiszen sorozás után egybekapcsoltak két napot és két éjszakát a fehértói haverokkal. A fehértói lány: Piktor a drága, meg ilyen bolondé- riás. Hát ti? Egyik rokonlány: Vagyunk, irtó fáradtan. Ritka dolog de az este táncolni voltunk. Hát azt látnod kellene; kis szűk, vacak helyiség, csomó ittas ember, füst m ndenütt. Komolyan mondom, az ember nem is vágyik haza. Hát hova lehet menni Kallóban egy fiatalnak? Szinte sehova. Másik rokonlány: A vasárnapi ebéd ér a legtöbbet az egészben, meghogy feltankolhatunk. Nézzétek, milyen hatalmas almák. Kértek? Kérnek, mindnyájan. Aranypaimen, jonatán. Sárga, piros. A göndör hajú; Azért nem olyan tragikus a helyzet. Hallottátok, presszót építenek az Inségdomb tetejére! Egyik rokonlány: Tudjátok, Bandi mindent rózsaszínben lát, mert a menyasszonyával nézi. (Az álmos szemű közbeszól: Részvétem cimbora, igazán élhetett volna még! — Kacagnak.) Na, és az a presszó. Ha nem csinálnak méregdrága árakat, abból is kocsma lesz. Azután csodálkoznak rajta, ha megy a fiatalság városra. Az álmos szemű: Pardon, nem városra, hanem az ígéret himes mezejére. Én is esténként felveszem a szmokingomat, bevágódok az Alfa Rómeóba és white ladyt kortyolgatok a Royál- ban. A göndör hajú; És mivel mosod le körmeid alól az olajfestéket? A lányok élvezik a szó- csatát, mert a piktornak most is sötét a körme alatt De feltalálja magát: — Fehér kesztyűt húzok. Ezen is nevetni kell. Majd ismét a piktor: Persze, te ezt nem érted, te vőlegény vagy, ülsz a pénzeden. (S most egyedül a piktor nevet, mert ezt is jópofásko- dásnak szánta. A többiek nem harannak rá.) A göndör hajú: Arról beszélhetnénk, mint a te Alfa Rómeódról is. Higyjé- tek el, én már unom az egészet. A melóban hajtok, túlórázom, hogy szabad legyen a Hét vége. Akkor a vonat, a sok kiadás. Mi marad? Pedig felül van kétezren a fizu, az ácsokat megfizetik. Az álmos szemű; Akkor miért nem tér haza urasá- god a szülői fészek közelébe? A göndör hajú: Hallottad, mit mondtak a lányok. Meg nem olyan egyszerű ez. Ennél a vállalatnál tanultam, ingyen, már brigádvezető vagyok. Píszok- ság volna odébbállni, amikor már a hasznomat látják. Az álmos szemű; Te biztosan szemináriumra jársz. Olyan komoly tudsz lenni. Hagyjuk a témát. ír oldjunk inkább Jean-vicceket. És elmon ee> in viccet, kettőt, hármat. Reccs — szól közbe v -iezvén, unja az ilyen favicceket. Át vallanak hál a Kártyára. Zsíroznak. Mindig a piktor oszt, nem bír kimászni belőle. A göndör hajú; Nem tudtok egy lakást? Ahol most vagyok, akár a heringes do. boz. Méghogy a piktor ne tudna! Megegyeznek, mikor találkoznak és hol. Közben a lányok „pletyiznek”, fiúkról, divatról. A fehértói albumot mutat; minden kép ugyanaz a fiatalember. Most katona, jávorbaiuszt visel, ha civil, falun dolgozik, kovács. „Nem tudom, hogy lesz. ö máris haragszik. hogy eljárok Pestre.” Az egvik és a másik rokonlány fülel, az izgalmas téma minden szavát elraktározza magában. Aztán sóhajtanak, de semmií nem szólnak. A piktor feszeng, nem neki való ez a hangulat, megint Jean-nal kísérletezik, de elszólja 0 poént, senki sem mosolyog. A két rokonlány szőrit, jaj, mi lesz, három órát késnek az üzemből! A fehértói lány boldog. 5 dél- utános, a göndör hajú is egyenesen a munkába megy „majd mesélek valamit’, az álmos szemű meg csak azt mondja-. „Na bumm, és akkor mi van. Kések, ’evonnak egy százast, maid a Rovalban vigasztalódom” Valaki elárulja, piktorunk ezernyolcat, kétezret keres, le belőle a lakás, a koszt, az utazás, szüleitől kérte most is a pénzt a visszautazásra Cea’éd. Elköszönök. A lányok orkániuk mögé búi- tak, szunyókálni, észre sem vesznek. Fáradtak, oed'g még csak most virradt meg először ezen a héten. Cegléd ““.S kében egyetlen szabad hely Pest felől. Megköszönöm, leülök. Csend, csak a kerekek csattognak. Az ablaknál idős asszony, talpig feketében. Vele szemben valamivel fiatalabb nő, világosabb ruhában. Szolnok után az új lakótelep mellett húz el a szerelvény. A fekete ruhás: Nézze csak, milyen gyönyörű házak. Mennyi sok! Mindenütt. csak építkezés, új házak. Amikor mink is bevittük a jó tehenünket a tsz-be, mondtam az emberemnek. köRsük a oénzt a házra. Gondoltam, lecseréljük a nádat. Minek, mondta az emberem, ú az már nekünk, ahosv van Hát. ón ncai- Vipit„<r~t<--rr ■- magamét, hogy mindenki ragaszt, pucolja a házát a faluban, csak mi maradunk meg szégyenképpen. Szitkozódott az emberem, de csak megvettük a mozaikla- pot a tornácra, meg a pitvarra. Nézze azt a sárga házat. Kár, hogy máris hullik a vakolatja, azért csak új ez is ... Mondom azután egyszer az emberemnek, te nem való már a kemence a felső házba, ott az a pénz, vegyünk cserépkályhát. Olyat ordított. még most is cseng a fülem, ha esHembe jut. Kinek, minek, ezt kiabálta. Meg azt, hogy a jányunk is elment Pestre. úriasszonykodni, mégha ő velünk volna, hogy az övé lenne az a kályha, mondta az emberem. Több gyermekünk nincs, hát én most is nála voltam, Pesten, vittem neki a tiszta ruhát, meg egy kacsát kisütve, mákoskalácsot. teli ko<ár almát, merthogy mi szabolcsiak vagyunk ... Kisírtam magam Pesten, megint veszekedtünk Erzsivel, a jányommal. Gyere haza. jányom, mondtam neki, kevés a kereseted is, öten laktok egv albérletben, kikezdte a rozsda a vaságyadat, otthon meg üres a ház nélküled. Nekem támadt, hogy ezért jöttem? Akkor maradtam volna otthon. Pedig ő irta. ha lehet én menjek, mert neki sok a kiadása. vett most egv szivacskosz' ümöt. nincs pénze vonatra. Hiába, mondta, én láttam, hogy Erzsim nem leli a helyét Pesten. Csak szégyell né. hogy visszajön, hogy mit szólna a falu. Pedig semmit sem szólna, tessék elhinni, a Tóth Károly jánya is hazajött, baromfigondozó a tsz-ben, mindennap egységet kap, meg havonta oénzt, merthogy ezzel kedvez az elnök a fiatalságnak. De Erzsi nem jön, még mm-hg nem szánta rá magát. Mondtam neki a cserépkályhát is. Azt válaszolta, azzal még nem váltjuk meg a világot. Nem tudom, ezt mire értette, de nekem fájt, nagyon ájt. hiszen a jó tehenünk ára menne rá. .. Hát most így megyek én hazafelé, Erzsim csak elseje után jön, az új kosztümjében.. Haragudott az emberem, minek futok a jányunk után, minek töröm magamat a vonaton. Most mit mondok neki. otthon?. .. Ilyen az anyák sorsa, ilyen nehéz. Ráadásul a lábam is bedagad a vonaton. Azér„ azt a cserépkályhát csak meg kellene venni, hátha megtetszene Erzsimnek... Az emberem meg legfeljebb kikáromkodja magát. Jövőre már ő is nyugdíjas lesz. majd megbocsát, ha neki- támaszkodik a hátával a meleg kályhának. Mit gondol, tetszeni fog Erzsimnek, ha barna cserépkályhát veszünk? Vagy inkább 'ehér legyen? . .. A világosabb ruhás nő. aki eddig csak bólogatott, hirtelenjében azt sem tudja. mit válaszét io". Angyal Sánrior Olvasónk ír iái Kiliánnál jak a |ó idol a jankma liwiak A jánkmajtisi Dózsa Termelőszövetkezet pártunk IX. kongresszusa tiszteletére vasárnapi műszakot szervezett. így az elmúlt vasárnap is folyt a murika a tsz földjein, az őszi betakarítási, szántást és vetési feladatok mielőbbi befejezése érdekében. Udod András traktoros, ifj. Vincze Sándor tsz-taggal húsz holdon vetette el az őszi árpát. Szabó Géza, Riczu Béla Tyahor András és Járinkc József traktorosok oedig talajelőkészítési munkákat végeztek. A traktorosok egyébként hétköznapokon is nyújtott műszakban dolgoznak, hogy a talajt időben előkészítsék a vetés alá. Ugyanis a tsz őszi arpij vetési terve 220 hold, ennek jelentős részét mái- elvetették, s a mai napon fejezik be ezt a munkát. Az őszi búza vetését vasai nap kezdik meg. két nagv ve- tőgéppel. 520 holdon A cukorrépa szedését és szállítását is megkezdték, 400 mázsa cukorrépát szállítottak kj a vasúté! oinas- ra. Minden tsz-tag a cukorrépaföldön dolgozott vasárnap is egész estig, családtagjaikkal együtt. A kertészetben is megélénkült az élet, a jonatánalma szüretelésével. Az úttörők is segítenek a szedésben. Angyal István Jánkmajtis
