Kelet-Magyarország, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
DR. WESTSIK VILMOS SZAKTANÁCSA Mikor ad jó takarmányt a kukoricaszár V Névadó„nnepség Nyíregyházán Két hölgyet és két ifjú legénykét ünnepeltek szülők, névaúószfilök és nagyszámé rokonság jelenlétében Nyíregyházán. A helyőrségi klubban rendezett bensőséges esaládl esemény keretében iktatták a város anyakönyvébe Tóth Erzsébet Andreát, Kovács Gabriellát, Kellner Zoltán Gézát és Nagy Ferencet. Foto: Hammel József ¥ íi 1 éf é 1 Sie Az okok: az alkohol, a meggondolatlanság és... Előre kell bocsálanom hogy jelen soraimban nem foglalxozom a silókukoricával, hanem kizárólag a magnak termesztett kukorica után visszamaradt sza: kellő időben való eUevfcsé- ről. A kukoricaszár igen jó takarmányt szolgáltat egymagában is, ha azt legkésőbb október közepéig tudjuk behordani, felapritan: és utána besilózni. Október első felében a kukoricaszar tartalmaz még annyi nedvességet, hogy a megkívánt jő erjedésén menjeh át, feltéve, hogy a silőkaziat jól összetömörítjük. akér gépi, akár állati tipratás révén és a Silókazlat idejében befedjük. Nagyon- tet- ff '■zetes, hogy még jobb takarmányt kapunk, ha a felaprózott kukorieasZárhoz tudunk bekeverni kései kukorica, vagy napraforgó csalamádét, esetleg késéi édescirok csalamádét De valamennyit géppel ..éli felapróznunk és így összekeverni a kukoricaszárral. Ha bármely oknál tolta megkéstünk, és október második felében vagyuk» kénytelenek a kukoricaszá- fat levágni és behordani, ékkor fhár a feláprózbít kukoricaszárhoz gyári btl- feorrépaszeletet és melaszt is kell hozzákeverni. Ez a gyakorlat; élétben nem okoz leküzdhetetlen nehézséget, mivel a mai viszonyok között a legtöbb gazdaság fcü- 1 korrépát is termeszt és így a cukorgyárak vissza is szállítanak a gazdaságoknak megfelelő mennyiségű nedves cukorrépaszeletet és melaszt iS. Sokan javasolják, hogy az október második felében besilózott kukoricaszárhoz keverjünk leveles cukorrépafejet is. Ez a javaslat alapjában véve helyes, de csak oiyan gazdaságokban, j ahol bővebb a gépj felsze- ; relés és a leveles cukorrá- i pafejet jól tudják átmosni j és így megszabadítani a sok földes anyagtól. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a föld alkotó részeiben van a legtöbb talajbaktérium és ezek nagyon károsan hatnak az állat beleire és nagyfokú hasmenést idéznek elő. De másrészt a földdel beszennyezett takarmány be- silózva. káros erjedésnek is indul és má" ezen oknál fogva sem aián'ható a földdel h-c-«n"”ezet* tokár- I mányfélék hozzákeverése a besi’ózandó takarmányhoz. A leveles cukorrépa fejet leghelyesebb a helyszínen legelésző állatokkal feletetni három héten belül. Amennyiben csak novem- 1 bér első felében tudnánk aj — Bereg dombokon épült, akárcsak Róma — mondja Horváth Sándor, önkéntelenül elmosolyodom az összehasonlításon. Tréfálkozik? De pirospozsgás, gömbölyű arca teljesen komoly, a tréfálkozás legkisebb jelét sem árulja el. Éppen azt bizonygatja, hogy Bereg ősrégi, nagymúltú község. Talán megvan ezeréves is. — Mindenesetre — fűzte hozzá nyomatékkai —, régebbi Berehovónál, pedig az kerületi központ. Ezekből a szavakból egy jó adag lokálpatriotizmus csengett ki. Az utóbbi évtizedek eseményeit részletesebben, saját élményeivel, tapasztalatai, val tarkítva mondja el. Századunk viharaiban már 1#66. szeptember 25. i kiiKóricaszarat .evagi* behordani, akkor már a besilózást dúsítanunk Kei nemcsak cukorgyári répa- szelettel és melasszal, ha nem fontos ásványi anya gokkal is. mint példáu foszkálla!, konyhasóval e.- más ásványi nyomelemekkel is. Sőt figyelembe jöhet le hérjedúsftás is karbamid dal. De ebben az esetber tartsuk szem előtt, hogy ;■ besilózandó kukoricaszál hoz nem szabad töb!>et adnunk a karbamidból mint 0,5—0,6 százalékot. Ilyen karba midos szilázst pedig riem szabad etetni csak ki- féi'őd.ött kérődző állatokkal Tehát semmi esetre az egy- gyomrú állatokkal, amilyen például a ló, vagy a sertés A karbamidos silózásnak ■Van ma már gépekkel végzett megoldása, de ennek leírása messze túlhaladná lapunk keretét. Akik ezen módszer iránt érdeklődnek, azok figyelmébe ajánlom elolvasni a „Magyar Mező- gazdaság” szaklap 36. és 37. Számait. A 36. számban a 17. oldalon, Mudri Mihály főállattenyésztő és Pataki Imre gépcsoportvezető írja le a gépekkel végzett kar- bamidos silózást. A 37. számban pedig a 16. oldalon dr. Baintner Károly, a gödöllői egyetem tanszékvezető tanára sokolda'úan Mint korábban írtunk róla; a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet újfe- hértói üzemegységében tív ifjú nő kollektívája el szeretné nyerni ez evbti. először a szocialista brigád címet. Erről értesítették szerkesztőségünket és ígérték, hogy brigádjuk eleiéről, egy-egy hónapban elért eredményeikről rendszeres tájékoztatást küldenek. Harmadik levelüknek is szívesen adunk helyet lapunkban. „Kísérleti munkánkat az elmúlt időszakban is 5 százalék alatti hibaponttal végeztük. Teljesítménybéres feladatainknak a vállalt 105 százalék helyett 120 százalékban tettünk eleget. Sikerrel szerveztük meg ezúttal is a közös mozilátogatásokat. Maradandó élmény volt számunkra Jókai történelmi regényének filmváltozata, A kőszívű ember fiai című film megtekintése. Mivel fiatalok vagyunk, nem hanyagoljuk el sportszemélyesen is részt vett. Jó Ideje járjuk az utcákat. De a kísérőm nem fogy ki a beszédből. Hiába, mozgalmas évek voltak azok, az emlékek még elevenen élnek. Pál István, a községi tanács elnöke, aki velünk tart, csak néha-néha szól közbe, tesz egy-egy megjegyzést. A beszéd a kolhozra terelődik. Fejlett a gazdaság, sok most a gép. Az állattenyésztésben is nagyfokú a gépesítés. A kigyósi részlegen nemrég üzembe helyeztek egy baromfifarmot. 12 ezer szárnyast mindössze négy ember gondoz. Minden gombnyomásra történik. Pedig 1947 tavaszán, amikor összeálltak, hogy létrehozzák a kerület első kolhozát, a lóeke volt a technika legnagyobb vívmánya. Emberek jönnek-mennek mellettünk. Az egyik már messziről odakiáltja Pál Istvánnak: — Levele van. — Majd megvilágítja a karbamiddal végzendő silórást. Nem kizári esel az sem, aogy egyes gazdaságok csak november második felében tudják a kukoricaszárat levágni. Ilyenkor a kukorica- szárnak már csak alrrmmsi írtéke van. a Budapesten zékelö . Állatié-. ••vfeS» Kutató Intézet” sok éVi •izsgáiatai szerint. Ha mégis a november második felében levágott kukoricaszár faltak amányozááához ragaszkodunk. akkor azt :a- vaslom. hogy a kukorica- szárat 25—30 kévével kupacban rakjuk össze és minden kupacnak a tetejét szalmakötél'e! kössük ösz- sze. Ebben a7 ‘\setv>ei~ -ak a levél lehet tél végi, vagy kora tavaszi takarnia!. ue a vastag szár felszecskázá- sa csak a'omnak használható fel. Ez is nagy segítség, mert a ma; előrehaladott állattenyésztés sok alomanyagot igényel. Ahol azonban nagyon kevés a kézi munkaerő, ott nem lehetséges már, csak az, hogy a november végén levágott kukoricaszárat azonnal feltépetjük és fokozatosan felhasználjuk alomnak az istállókban, vagy kifutókban. De lehetséges az is, hosv p kukoricaszárat a szántófölden feltépetjük. el. teí-egetjük és korszerű műtrágyázással lehetőlég még november végén alászántjuk. vállalásunkat sem. B reczki Erzsébet, Kozma Margit, Kónya Julianna, Takács Ilona mint röplabdások, rendszeresen részt vesznek az edzéseken. Veres Eszter 2 óra társadalmi munkát fordított a tanyaközpontban virógápo- lásra. Mi pedig, a többiek, az üzemi tároló környékén végeztünk takarítást, ami 12 óra társadalmi munkának felel meg. Az elmúlt időszakban is balesetmentesen dolgoztunk. Igazolatlan mulasztásunk nem fordult elő. Teljes létszámmal megtartottuk soron lévő brigádgyűlésünket. Megvitattuk, vállalásaink közül mit végeztünk el és milyen feladataink vannak rtlég. A mostani brigádgyűlésen sörünk ismét bővült egy taggal: Gargya Anna, aki velünk együtt dolgozik, kérte felvételét brigádunkba. Kérését szívesen teljesítettük." Kozma Margit brigádtag jelentőségteljesen hozzáfűzi: — Leningrádból. A kézbesítő szavaira az elnököt mintha kicserélték volna: szeme felcsillan, arcát mosoly ragyogja be. A lányától — súgja Horváth. — Ott tanul, orvostanhallgató. Folytatjuk az imént megszakított utunkat. A pince- gazdaság udvarából egy középkorú, zömök ember jön velünk szembe. — Varga Géza, a pincemesterünk — mutatja be a tanácselnök. — Ö nyitotta meg annak idején itt az új utcát. Mikor is volt, Géza? — 1957-ben — válaszolja. A háza előtt haladunk el éppen. Nem állja meg, hogy be ne invitáljon. — Egy pohár borra — mondja. Büszkén mutatja be a házat. Betessékel az egyik szobába, a másikba, eldicsekszik a fürdőszobával, amelyhez maga talált ki valami alkalmatosságot a víz gyors megmelegítésére. A verandát kihagyja. Oda már a felesége vezet el bennünket. Az állványodon, ablakpárkányokon — nándeA lány még nem volt 15 éves, amikor — a gyámhatóság engedélyével — íérj- hez ment. Szüleinél húzódtak meg, de elköltöztek. Azután nem tudták fizetni az albérletet. Válni akartak, már tavaly, mikor az asszonyka 16 éves volt. Kibékültek, gyerríiekük született, meg is halt és most ismét válni akarnak. Az Utóbbi években általában háromszáz házaspár kezdte újra az életét, bár tavaly például minden napra esett egy válás Nyíregyházán és a járásban. És a felbontás oka 40 Százalékban az ital. És ha az ember iszik, verekszik is, összetöri a közösen vásárolt bútort, mint például a D-háza.spár esetében történt. Különmentek, bár a férj neth akarta, és már az ítéletet is meghozta a bíróság (igaz, még nem volt jogerős), amikor jelentkezett az asz- szonyka. Ö megpróbálja mégegyszer, hátha megváltozik az ember. Nem változott meg, csak egy hónapig vigyázott manütt virág. Ezt a buján zöldellő kis virágos szigetet ő teremtette. — Amikor megkezdtem az építkezést — mondja Varga Géza, rmíg a poharakat töltögeti —, sokan csóválták a fejüket. Tízszer tizes alap? Nagy fába vágtad a fejszét, Géza! Akkor még kevés volt az ilyen ház. Egyesek még meg is szóltak érte. Lám, milyen nagyravágyó! Felemeli a poharát, koccint, majd folytatja: — Azt mondták, hogy a Kisköz utcában, mert ott laktunk azelőtt, jó volt neki a kis, alacsony ház is. Most meg ni, hogy terpeszkedik az ingyen telken, a másén. Igen, így mondták: a másén — mondja Varga Géza, amikor észreveszi csodálkozó tekintetemet — Még meg is üzente az illető, hogy jó lesz kereket tenni a ház alá. Mint látják — tárja szét karját —, nem fogadtam meg a tanácsát. Mosolyogva poharat emel. Én pedig, míg a kesernyés piros bort szürcsöltem, arra gondoltam, amit az imént Horváth Sándor az időről mondott. Bizony, különbözőképpen érzékelik as gára. Akkor ismét „elkapta a gépszíj”, a barátok, a szesztársak, — és otthon földhözvágta az újonnan Vett rádiót. A héten ismét bekopogott az asszony: most már véglegesen válni akar. Furcsa, de igaz: az alkohol mellett a válásokat — legalább olyan számban, mint az ital, — az anyós okozza. A napokban VOR az első tárgyalás J-ék ügyében. „Van itt szoba, lakjatok itt!” — mondta a lány anyja, amikor megesküdtek, így is lett. A fiatalasszonyt korábban „kisasszonyának nevelték, és ő ezután sem mosott. Nem dolgozott, csak ült otthon, a ház körüli munkát is elvégezte az anyja. (S hogy milyen asz- szony volt, arra mi sem jellemzőbb, mint saját házassága: férje elhelyeztette magát Nyíregyházáról, így legfeljebb kéthetente látják, egyetlen napra. Az ifjú férjnek semmiféle joga vagy szava nem volt otthon. Bár a felesége nem dolgoemberek az időt. Aki görcsösen kapaszkodik a múltba, annál megfeneklik, mint a ragacsos, mély sárban a szekér. Aki előre néz, annál szinte szárnyra kap. A beregiek nagy többsége előre nézett, amikor megalapította a Lenin Kolhozt. Varga Géza is, amikor a Kisköz utcából az új, széles utcába költözött. Az idő azokat igazolta, akik előre tekintettek. Későre jár... Felállunk. A házigazda kikísér a kiskapuhoz. Még egyszer végignézek az új házak során. Két ház körül most is emberek szorgoskodnak, vakolják a falakat. — Szaporodunk — mondja elégedetten. — Megint házavatásra készülnek az utcánkban. Akinek része volt már házavatásban, vagy akárcsak osztozott a házavatók örömében, az tudja, mit jelent az új hajlék egy család életében... Nem, nem csupán a düledező, régi vályogkunyhó szertefoszló rpssz emlékét, hanem azt is, hogy elkezdődik egy izgalommal, feszűít örömmel teli új, megváltozó élet„ Lusztig Károly zott, kisebb holmijait maga mosta a férfi, a nagyobbakat pedig elvitte a Patyolatba. A „kisasszony” nem tette vele tönkre a kezét. És ha volt valamj probléma, azt megbeszélte a Rét asszony, abba a férjnek nem volt beleszólása. A fiatal házaspár többször összeveszett, különmenti most pedig végképp kenyér- törésre került a sor: a férj válni akar, nem tűri tovább ezt a megalázó helyzetet. Sok a gyerekfejjel, meggondolatlanul kötött házasság, és meglepő, hogy a hűtlenség milyen keveset szerepel okként: a válásonnak legfeljebb 10—15 százalékában. S ekkor is rendszerint a munkahelyi ismerettségek, a munkatársi kapcsolatból alakul ki a szerelem. Már érezhető a Legfelsőbb Bíróság két évvel ezelőtt hozott irányelvének hatása: ha a felek minden vonatkozásban — a névviselésre, vagyonra, gyermek elhelyezésére és tartására, a lakásra, stb. — megegyeznek és közösen kérik a házasság felbontását, a bíróság csak az elhatározásuk komolyságát, őszinteségét és erőszakolás mentességét vizsgálja, de a válás okait nem, — és felbontja a házasságot. A válófélben lévő házaspároknak a harmadrésze él ezzel a könnyebbséggel. Ném is báj ez. Ha egy házasság elromlott, ha már nem köti össze a korábbi szeretetkötelék, akkor ne legyen olyan nagy megrázkódtatás a válás, ne okozzon olyan lelki defektust, ami kihathat egész életükre. És ami nem mellékes: így a zárkózottabb embereknek, akik eddig nem teregették ki közös életüket a négy falon túl, azoknak a csendesebb, botrány és bosz- szú nélküli elválás emberségesebb. És tulajdonképpen minden esetekben ez a cél: ha valami nem sikerült, lehessen azt helyrehozni, lehessen újra elkezdeni az életet. Kun István 'Jőázaimtás A har mariik IpvpI & brigád állja a szavát
